Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-23 / 165. (2386.) szám

4 TOW<Mt/V\AGtoR-HTRIjAP Az oregnyugdijasok egyenjogusitásáról szélé kormányrendelet 2. Alhivatalnokok és alkalmazottak 25. §. (1) Az állaim vasaitoknak az étpületmeöterek. a fő-, jelző-, f ütőházi és; elektromoe műhelyekben alkal­mazott; művezetőd, a világító, tömi tő műhelyek és kavicsolok művezetői, a hidimesteiek, jelzőmért erek. gépmesterek, mozdonyvezetők, pályafelvigyázók, vonatéitenőrök és kocsiéi!enőrök kategóriáiban ki­nevezett altisztjeinek nyugdíjalapját az 1927/15. ez. kormányrendelettel megállapított I. fizetési fofco- zatibeli fizetéssel határozzák meg. (2) Ez alkalmazottak nyugdíjalapja meghatározása céljából megállapítják ama fizetési csoportbeli al­tiszti viszonyban beszámítható (beszámított) szol­gálati időt (50. §), amelyben a tényleges szolgálat befejezése napján volt. Az igy megállapított időhöz hozzáadják az utolsó elért fizetésű fokozatban el- töitött időt. Azoknál az alkalmazottaknál, akikre az 1927/15. sz. kormányrendelet vonatkozott volna, ha annak hatálybalépése előtt nem mentek volna nyu­galomba, eme kormányrendelet intézkedéseit is fi­gyelembe kell venni. (3) A második bekezdés szerint megállapított idő döntő a nyugdíjalap meghatározására. Ha ez az idő a 30 évet meghaladja, úgy a nyugdíjalap 18.204 K összegben állapitta tik meg; ha ez az idő a 33 évet meghaladja, ugy az épiiiletmesterek, fő-, jelző-, fü- iőházi és elektromos műhelyekben alkalmazott mű­vezetők, a világító, tömitőmühelyek és kavicsolok művezetői, hidmesterek, jelzömesterek, gépmeste­rek és pályafelvigyázók kategóriáibóli alkalmazot­tak nyugdíjalapja 19.30S K összegben állapiftatik rendelet 45. §-ában megállapított IV. fizetési foko­zat szolgálati fizetésével határozzák meg. (4) Ez alkalmazottaik nyugdíjalapjának meghatá­rozására oz alkalmazotti viszonyban beszámítható (beszámított) szolgálati időt (50. §) állapítják meg. Ehhez az időhöz hozzáadják az utolsó elért fizetési fokozatban beszámítható (beszámított) szolgálati időt. Azoknál az alkalmazottaknál, akikre az 1927. évi 15. sz. kormányrendelet 91. §-ának rendelkezé­se vonaitikiozott volna, ha a tényleges szolgálatot nem fejezték volna be annak hatálybalépése előtt, ezt a rendelkezést is figyelembe veszik. Az ágy megállapított idő döntő a nyugdíjalap kiszámítására. (5) Ha ez alkalmazottak számára ily módon ala­csonyabb nyugdíjalapot állapítottak meg, mint ami­lyen őket az esetben megiillietné,, ha a tényleges szolgáltait befejezéséiig provizórikus aürnlmazoltit szolgálati viszonyában maradtak volna, ugy ezt a magasabb nyugdíjalapot veszik figyelembe. 3. Provizórikus alkalmazottak 28. §. (1) A kisegítő altisztek, irodai segéderők, mű­szakilag alkalmazott napidijasok s a mesteri szok gá latban foglalkoztatott kisegítő alkalmazottak és állandó munkások számára a nyugdíj alapot az 1927. évi 15. sz. kormányrendedet 114. §-ábam az A. cso­portbeli községek számára megái lapított. T. fizetési csoportbeli segédalk abnazottallc napi fizetésének, 3000 K-va! leszállított; egy évi összegévé! határoz­zák meg. ^mmaaaimass^saammscmmuBumímasssBmmatesBmmBmemr (2) A többi napidijas, kezelőnő, irodai segéderő e a nemmesteri szolgálatban foglalkoztatott és ál­landó munkások számára á nyugdíjalapot a II. szol­gálati csoportbeli alkalmazottak napilizetéee alap­ján ugy határozzák meg, mint az 1. bekezdésben. (3) Ez alkalmazottak nyugdíjalapja meghatározá­sa céljából megállapítják ama szolgálati viszonyban beszámítható (beszámítobi) szolgálati időt (50. §), amelyben a provizórikus alkalmazott a tényleges szolgálat befejezése napján volt. Ehhez az időhöz hozzáadják az elért utolsó bérfokozat bán beszámít­ható (beszámított) szolgálati időt. Azoknál a provi­zórikus alkalmazottaknál, akikre az 1927/15. számú kormányrendelet 144. §-áriak intézkedése vonatko­zott volna. ha a tényleges szolgálatot annak hatály­balépése előtt be nem fejezték volna, ezt az intéz­kedést is figyelembe veszik. Az igy megállapított idő döntő a nyugdíjalap meghatározására. 4. Az államosított vasutak alkalmazottai 29. §. (1) A 23—28. §-ok rendelkezései hasonszőrűén érvényes’ek a 2.2. § 3. bekezdésében felsorolt alkal­mazottakra, a Borasavölgyi helyiérdekű vasút alkat- mazotibaimak kivételével. (2) Emellett m 1. bekezdésben fölsorolt alkalma­zottak a nyugdíjalap meghatározásánál ugy biiiáil- tatoak el, mini ama státus- (csoport-, kategória-) belli álíamvasutii alkalmazottaik, amelybe a tényleges szolgádat befejezése napja szerinti szolgálati vi­szony alapján beosztottak volna, ha reájuk ezen a napon az államvasutaik alkalmazottainak csoporto­sításéra abban az időben érvényes előírások vonat­koztak volna. (3) A 22. § 3. bekezdésében fölsorolt Borasavőlgyi fa. é. vasúti alkalmazottak részére a nyugdíjalapot hasonszőrűén a vas útügyi minisztérium 1928 április 5-én kelt 11 .235. sz. rendeletével megállapított sza­bályok szerint határozzak mog. (Folytatjuk) i»r~TT i ii'fnrri"! i.iTrr'^nr-'-nrriiinTMi—nmwnTHintim mini meg. 26. §. (1) A művezetők, irodakezelők, irodisták, álló­im ásni este rek, világitóniesterek, rák-tárnokok, gépé­szek, kocsimeeterek és fővonatvezelők kategóriájá­ban kinevezett ad óhi vatelinok ok nyugdíjalapját az 1927/15. sz. kormányrendelet 45. §-ábau s a 98. § 2—-1. bek., illetőleg 91. § hasonszerü intézkedései­vel megállapított I. fizetési fokozatbeli szolgálati fizetéssel határozzák meg. (2) A nemiparos-, világitóm est erek, vasúti keze­lőnők s a vasutügyi minisztérium 1921 szeptember 24-én keit 24.571. ez. rendelete 6 az 1922 március 11-én keit 70.419. sz. j .ndeiete szerint kinevezett alhivabaflnokok számára a nyugdíjalapot az 1927/15. sz. kormányrendelet 45. §-ának s a 89. § 2—3. be­kezdésének, illetőleg a 91. § hasonszerü intézkedé­seivel megállapátott II. fizetési fokozatbeli szolgá­lati fizetéssel határozzák meg. (3) Az 1. bekezdésben fölsorolt kategóriákban kinevezett amaz altiszteknél, akik a tényleges szol­gálatot az 1919/44327. számú vasutügyi mínuszté- roumá rendelet hatályballépése ellőtt fejezték be, az altiszti viszonyban beszámítható (beszámított) szolgálati időt (50. §) állapítják meg. Ehhez az idő­höz hozzáadják az utolsó elért fizetési fokozatban beszámítható (beszámított) szolgálati időt. Az igy megállapított idő döntő a nyugdíjalap meghatáro­zására. A nyugdíj alap bezárólag 4 évig terjedő döntő idő esetién 7.200 K 6 8.304 K 10 9.408 K 12 10.500 K 16 11.604 K 18 12.708 K 21 13.800 K magasabb 14.904 K (4) A vasúti kezelőnők s amaz alkalmazottak szá­mára akik az illetékes mesterség kitanulását iga­zoló bizonyítvány hiányában a világit ómesterek ka­tegóriájában neveztettek ki, amennyiben a tényle­ges szolgálatot a vasutügyi minisztérium 1919/44327. sz. rendeletének hatálybalépése előtt fejezték be, a nyugdíjalapot a 3. bekezdésben előirt módon meg- állapitot szolgálati idő szerint igy állapitják meg: bezárólag 2 évig terjedő döntő idő esetén 6.300 K 4 7.056 K 6 7.800 K 8 8.556 K 10 9.300 K 12 10.056 K 14 10.800 K 16 11.556 K 18 12.300 K 21 134)66 K 21 évnél magasabb 13.812 K 27. §■ (1) Az államvasutak műbélymumkásan. tolatási felügyelői, irodai segédtisztjei, hidlakatosai, jelzö- késeülékszerelőd, világítási felügyelői, motorkocsi­vezetői, motorhajíány-vezetői, rakta retten őri, ál­lomási. mozdonyfel ügyelői, mozdony vezetőjelölti, nyomdász, pályamesteni, kocsifelügyelői, főfűtői és ellátási mesteri kategóriáiban kinevezett allkialma- aottainak nyugdíjalapját az 1927/15. a®, kormámy- írendelet 45. §-áJban megállapított II. fizetési, fokozat szolgálati fizetésével határozzák meg. (2) Az áHmavaerutak meri tői, házfelügyelői, váltó- felügyelői, váltóhiz-mesterí, Irodai alkalmazotti, to­l.a'tói, vonatvezetői, gépfütői. stábiflkazán-fűtői, pá- lyarendezői, kapusi és kocsi összeír ói katiegóriáiban kinevezett alkalmazottak számára a nyugdíjalapot az 1927/15. ez. kormány endelet 45. §-ánaik rendel­kezésével megállapított; III. fizetési fokozat szolga- fali fizetésével határozzák meg. (3) Az államvasutak fekilop-össze írói. lámpákeze­Jői. raktármunkásn, állomási munkési, kocs Hisztit ói. mühelyinuTikásii, váltókezelői, pályaőri. állomási se­géd'!, nyo Hidászé egéd í, pálya-segéd őri váltó- és anyagraktárt segéd! kategóriáiban kinevezett alkal­mazottainak nyugdí jalapját az 1927/15. az. kormány­UTRÁVÁLÓ II. Irta: MÁRA! SÁNDOR Pótlólag s ki egészít óén ahhoz a pár .sor­hoz. melyekben a modern utazás, helyesebben utazni-nem-tudás technikáját tárgyaltam, sza­badjon1' most, különös tekintetted az utazási szezonra, néhány gy álkor lati szempontot tag­lalni. Ez az én szezoncikkem. Mindenekelőtt az olcsóságról és a jó minőségről akar meg­győződni szezoncikkeknél a közönség s ezért kezdjük az örök és aggódó kérdésen, a ner- vue re rumon: Mibe került óit ? Erre a legcélszerűbb azt felelni: valamivel többe, — de a felelet nem precíz, mert ne­kem például sokkal többe kerül, azért nem is megyek sehová, s ismerek olyan embert is, akinek valamivel kevesebbe kerül. Rendes, fe­gyelmezett, beosztani tudó ember számára az utazás ma Európában, ott tartózkodással, tel­jes penzióval és borravalóival együtt 25— 30%-kal keiül többe. Ezt ki lehet számítani. Nekem például az élelem, szárazon és vizen, általában és részleteiben, 30%-kal kerül töb­be — három-négy évenként ez a 30% felgyűl ük aztán 100%-ra s akkor baj van és ki kell találni valamit s rendezni a pluszt s akkor fegyelmezetten és beosztással megint csak 30%-kal kerül többe három-négy esztendőn át. Ez azért van, mert rendes ember vagyok. Ha rendetlen ember lennék, sokkal többe ke­rülne, s igy van az utazással is, prospektussal és levelezéssel s mindig nagyon jól mulatok, ha valaki azért nem megy valahova, mert az drága. Az illető nem tudja, hogy nincs olcsó és -drága hely, se relatív, se abszolút értelem­ben, miauiig csak ő van, aki a maga életét folytatja, a magas csillagokban megirott kere­tei között, tehetetlenül. Nyugodtan mehetünk akárhová. Az a fontos, hogy normális életün­ket éljük tovább s ebből a szempontból Lon­don éppen olyan megfizethető, mint Gastein, Karlsbad nem drágább, mint Balatonalmádi, — igaz, hogy Kénese nem i® olcsóbb, mint Biarritz, s majd mindjárt megmondom, hogy miért. Minden az emberen Hintik, mórt a vi­lág két törvényen épül fel, egy külső s egy belső törvényen s az utóbbi az igazi, s min­den ahhoz igazodik. Én ezt már kitanultam b nyugodt vagyok. Bizonyosfajta embert kle­hetnek egy lakatlan szigetre, ahol nincs bár, nincs kaszinó, nincs kurtaxa s nagy fáradtság­gal s leleménnyel, de ott is sikerül majd ne­ki pontosan annyit költeni el, mint amennyit el­költött volna Deauviille-ban, jóllehet nem „volt mire" — mert az ember soha nem vala­mire költ, hanem önmagát költi s ez a folya­mat sokkal mélyebb és titokzatosabb s kró­nikus tendenciája van, semhogy éppen az utazás két-három hetére ne lenne átütő ere­jű érvényes ságié. Nem az útprogrammal kell tisztába jönni, hanem önmagunkkal, a vi­lág csak keret, gyúlékony anyagból s ugy formáljuk a magunk képére, ahogy jólesik. Aki „egy vagyont /költött el Viareggiábajn", az nem azért költött egy vagyont, mert Viantreggio drága, hanem, mert ő maga egy drága em­ber, akinek sokba kerül az élete. Ne az le­gyen az irányadó, hogy mit ir a fürdőigazga­tóság, sem pedig, hogy mit mesél az ur, aki egy hónappal előbb volt künn Londonban. Nincs mérték, nincs ár, mindig és mindenütt csak te vagy s ha tudod, ki vagy, nyugodtan el­mehetsz akárhová. A nehézség persze ott van, hogy ritkán tu­dod, ki vagy — s kilóditva a megszokott ér­tékmérésből, ahol tudod, hogy mi mit ér, kapkodni kezdet s nem tudod mihez hozzáiga- zitani a világot. Ilyen emberek számára an­nak a kedves, öreg premontrei papnak a metódusát ajánlom, aki minden esztendőben egyszer útra indult s pénzét két egyenlő részre osztotta. Cél nélkül, slendrián módra, kedve szerint utazott, ott állt meg, ahol jól­esett, oda szállt, amilyen hotel útjába akadt, olcsó vagy drága, nem nézte, s addig ment, amig a magával vitt pénzösszeg egyik fele el­fogyott. Abban a pillanatban megfordult s ugyanazon az útvonalon, éppen olyan gond nélkül hazazónázott. Amit soha nem fogok megérteni, az a retúrjegy Igaz, hogy negyven százalékkal olcsóbb, de ugyanakkor száz százalékkal tönkreteszi azt, and egyetlen értelme az utazásnak: a oélta- laaiságot. Múltkori értekezésemben idéztem egy kitűnő utazónak, Goethének maximáját, aki ilyen szerencsésen fogalmazta meg az utazás célját és értelmét: „az ember nem azért utazik, hogy megérkezzen." Neon ©lég, most képzeljék el, hogy valaki retúrjegyet is visz magával, más szóval azért utazik, hogy biztosan visszaérkezzék. Ezek az utazás kispol­gárai. Negyven százalékot kétségtelenül megspórolnak, s pontosan tudják, hogy há­rom bét múlva ugyanott lesznek, ahol voltaik az elindulás pillanatában, — nem „velük nem történhet semmi." Az élet, mely nem ismer ilyen kifogásokat, meg is bünteti aztán őket: csakugyan nem történik velillk semmi. Ezek azok, akik csalódottan jönnek vissza Ausztrá­liából, ahová programszerűen megérkeztek a ahonnan programszerűen visszaérkeztek s kézlegyintéssel felelik: kérem, csak fáradtság és költség. Azt se tudom, hogy a következő órában mi 1930 juliue 23, sgerda. lesz velem, miben fogok hinni, kit tisztelek, csodálok és imádók s akkor tudjam azt, hogy Grönlandiból ugyanazon az utón jövök vissza két hónap múlva, mint amelyen mentem? Vannak, szó se róla, akiknek negyven száza­lékkal olcsóbb. De amilyen csodálatos rend van a világban, ezeknek a világ is negyven százalékkal higabb kivitelben mutatja magát. Utazásban és szerelemben rendes ember nem spórol. Ha nem telik neki reá, akkor nem uta­zik, vagy nem szerelmes. Na és a vizűm? kérdik triümfálva az okosok. Itt van kérem mindjárt a vizűm, ez a felháborító wurznizás, a vizűmről sém szabad megfeledkezni, mely egyike az utálatos főipincértempóknak, ami­lyenekre háború után az államok rákaptak, — illegális adó, elveszi az ember kedvét, hogy bemenjen a lokálba. De hogy például olyan nagy lokálba, mint Görögország, vagy Francia- ország, valaki azért ne menjen be, mert a ki­látásért a vonatablakból pénzt kémek tőle, ha jogosulatlanul is, azt nem értem. S a vizűm eltörlésének nagy harcosai leggyakrabban azzal érvelnek, hogy a vizűm visszatartja az idegeneket s ebben lesz is valami. Én is meg­vetéssel fizetem a vízumot, — de nehéz elkép­zelni, hogy ez az inkább utálatos, mint érez­hető költség és kényelmetlenség tartson visz- sza az utazástól valakit, mikor egy ezer kilo­méteres útvonalon a legszerényebb utas is kénytelen egy olyan összeget elkölteni, mely­nek semmiféle tétele nem áll arányban a vi­zűm minimális kiadásával. Minimális, de utá­latos, ebben megegyezhetünk. Éppen igy kér­dezhetnék: no, és a borravalók? vagy: no, és a belépőjegy egy színházba? Most különben már enyhült a vízum-zsarolás, de azt soha nem fogom megérteni, hogy valaki a vizűm miatt megbüntesse Franciaországot és ne menjen oda. Pedig sokan vannak ilyenek, akik meg­teszik s elégedetten gondolnak arra. hogy l megbüntették Franciaországot. Egyebekben van egy kitűnő iroda, persze, hogy van. Nekem is van egy s min­denkinek van egy, mely utazásokat rendez, ol­csón, sokkal olcsóbban, mint az echt. Vannak ilyen irodák. S oly szegények és nyavalyásak és fáradtak vagyunk, hogy nem lehet ellene szólni az irodáknak, sok embernek megváltás és segítség és élételixir az is, amit az irodá­tól kap. Persze, annak is meg van az ára: az irodától néhány százkilométer és néhányszáz óra fillérre és centisimére kiszámított idegea- séget kap, bravúros precíziós munkát, min­dent csak nem az utazást. Én azt hiszem, in­kább ezer kilométer kisebb távolságra men­jünk, két héttel rövidebb időire, de egyediül. Az utazás intim dolog, Legfeljebb egy part­nert bir el, de az aztán utas legyen a talpán, s ne zavarja azt az intim viszonyt, mely az utas és a világ között egy kis jászán dákkal kiala­kul. Paul Morand, aki különb utazó, mint iró, azt állítja, hogy „Le plus beau voyage dici has censt célúi quon fait lun vers iautre." Igen, de nem útközben. S ha már idézetek­nél tartunk, akár irodával, akár iroda nélkül, tanácsos, hogy az utas a Baedekerből ne szív­leljen meg más tanácsot, mint Phillander von Sittewald-ét, aki 1650-ben megmondta, hogy Wer reisen wiili Dér sohweig fein still Geh steten Schritt Nebm nicht viel mit, Tret an am frühen Morgen, Und lasse heim die Sorgen. A világ helyeit csak Baedeker osztályozta csillagos érdemjegyekkel;. Isten egyszerűen megcsinálta és látta, hogy jó. — Bárányt provokálták egy cikke miatt. Bud»­poeitri szerkesztőségünk telefonon jeleníti: Bárány István dr. az európai hírű magyar uszó'bajnok a napokban cikket irt egy budapesti lapba, amely­ben többek között elítélően és kicsinylőeu nyilat­kozott Jonny Weissmüilierről. a profitrénerré vált volt világbajnokról. Azt irta többek közöli- hogy amikor a trenirozáet már prof int apóm űzik, ez még a hólapátoló munkájánál is szánalmasabb. A ki­jelentést sértőnek találta magára nézve Szoimbat- heilyi Béla, a lengyelek olimpiai trénere és pár baj - segédei, egy felsőházi tag és egy gyárigazgató utján provokálhatta Bárányt. Bárány dr. még nem nevezte meg segédeit. — Pozsonyban letartóztattak egy bécsi ntlevél- hamisitét. Pozsonyi szerkesztőségünk telefonálja: A rendőrség letartóztatta Kollár Ferenc harminc­hat éves bécsi lakást, akinek Bécsiben valósággal hamis ultevélgyára van. Kollár azzal a szándékkal jött Pozsonyba, hogy' itt is fölálliilsa fiókját, de n detektívek fölismerték és letartóztatták. Bőröndjé­ben egész sereg hamis útlevelet találtak. Kollár* nak az volt a metódusa, hogy6 7 8 ibes uMevóiikön.v- vecsikéket szerzett az egyes államokból, azok ba fényképeket ragasztott és kiállította. Bőröndjében egész sereg bélyegzőt találtok. Ptls inger delek ti v- foliigyelő Becsbe utazott- hogy Kollár Ferenc otta­ni dolga inak utánanézzen. Kollár egyelőre a pozso­nyi rendőnigazgatóság foglya. ftlWSOMV TáVtUátBAfri | TSM«8BR*3K0ia p. Q7Q M..B55 B A KUMATIKUit GYaaYHRHY V KMmmrtumxQaazr. w’mavmmrmaM&svtmmn g SPORTí Ú£&lii8 t L»tómTM8NSSX» S I TMMJIYEHA / TU£ IPORT g W».lí^$ZAT f MAŰJSXATSÍ I I POSTA: MPTOVSK foSVKTt.fAN. & $, R, I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents