Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-19 / 162. (2383.) szám
2 bkmemmib mi— ma mii iiiwg^jJijMiuM)inwwBHB«™i«H»gaBHMaBai 1930 julius 19, szombat. „As angol kormány válássá máris eltemette Brianti Pánearápa - tervét” Az angol válasz feleslegesnek farija egy m nemzeíközi szervezet létesítését Angisa fenntartja cselekvési szabadságát a két eurépai csoport között Az alkotmány értelmében ugyanis a házfölosz- latás és a választások terminusa között legíöl- jebb hatvan napnak szabad eltelnie. Délután a ‘kormány újabb ülést tart, amelyen a német néphez szóló proklamációt fogják megszövegezni. Mivel a birodalmi gyűlés a kormány szük- ségren (leleteit határozatával érvénytelenítette, pillanatnyilag nincsenek fedezeti javaslatok és a kormánynak uj adókat kell elrendelnie. Az uj rendelet ügyében csupán a birodalmi elnök rajnai utazása után történik döntés. Valószínűleg a következő hét csütörtökén lesz a kormány döntő ülése. A birodalmi gyűlés által elvetett szükségjavaslatokat a birodalmi elnök másodízben nem adhatja ki. Ennek következtében az adótörvényeket legalább is újonnan kell formulázni, tehát a javaslatokon kisebb változtatásokat kell tenni, hogy az újszerűség jellegét adják meg nekik. A birodalmi gyűlés hirtelen bekövetkezett föloszlatása miatt több nagyfoníosságu törvényjavaslat marad elintézetlen, igy a költségvetés, a szociálpolitikai törvények, még pedig a munkanélküli és betegbiztositás, a keleti segélyről szóló törvény, a politikai amnesztia, amelyet a rajnai terület fölszabadításának alkalmából kellett volna kiadni, a német—lengyel kereskedelmi szerződés, a genfi megegyezés az általános kereskedelmi forgalomról s ezeken kívül egész sereg kisebb jelentőségű gazdaságpolitikai törvényjavaslat. A birodalmi kormány az elintézetlen törvényjavaslatok közül rendeleti utón valószínűleg csupán a költségvetést és a munkanélküliek biztosításában bevezetendő járulékemelkedést és az uj adótörvényeket fogja elintézni. A keleti segélyre, s a gazdaságpolitikai rendszabályokra, amelyek a mezőgazdaság krízisének áthidalására szükségesek, éppen úgy nem kerülhet a sor, mint a munkanélküli és betegbiztositás szándékolt reformjára,, mivel a kormány fölfogása szerint a járulékokat rendeletileg ugyan föl lehet, emelni, de nem lehet korlátozni a munkanélküliek biztosítására vonatkozó törvény érvényben lévő határozmányait. Portugáliáim lelepleztek egy forradalmi összeesküfésf Lissabon, július 18. A rendőrség egy anonim följelentés alapján összeesküvést fedezett fel, amely az állami rend felfor- gatására irányult. A zendülések tegnap este kellett volna kitörnie. Sok gyanús egyén lakásán házkutatást tartottak és terhelő anyagot találtak. Oardoso volt miniszterelnököt, Riveirot, a republikánus gárda egykori parancsnokát és Plinio Sylva volt kereskedelemügyi minisztert letartóztatták. mhih.hi— m iMrwB nzERDŐ SZERELMESE REGÉNK Irta: GREU Fordította; KOS^RVNÉ RÉZ LOLR (41) — Mi lenne hát a kötelességed, Miit. Dalé — tanakodott magában. — Azért, mert az emberek irigyen civakodnak a zsákmányukért, hátat fordítasz nekik, vagy magad is olyanná leszel, mint ők? — Mintha Helen ezüstcsengésü hangja mondta volna- a választ: — „Nem, egyik sem az igazi út. Az igazi ut más ...“ És Miit Dal egyszerre megérezte, hogy odalent a faluban és mindenfelé a világon, nagy szükség van jó és erős emberekre ... Érezte, hogy eleget tanult már idefönt a vadonban és, amit tanult, tovább kell adni a többi embereknek is, hogy a szivük megteljen erővel, egészséggel, jósággal. ‘ i Amint ott feküdt magányos fekvőhelyén a sötét tisztáson, olyan következtetésre jutott, a,mely uj harcot indított meg a lelkében. Hosszú, hosszú töprengés után szembenézett a dologgal: — Igen, Helen Rayner föl nyitotta a szemét. Most tudja már,, hogy vissza kellene térnie az emberek közé, de nem térhet vissza mégsem, mert valami csodálatos, mámoros, édes, borzongató fél elem tiltja, hogy még egyszer életében a leány közelébe merészkedjék. És egyszerre ott volt miniden gondolata a leánynál... Mintha elszédült volna, úgy érte ez a fölfedezés és különös, 6öha nem sejtett, vad álmai támadtak. Miikor reggel fölébredt, még komolyabbra vált a küzdelem. Álmában sem pihent az agya. Mint maga a fölkelő nap, úgy üdvözölte a gondolat, amelynek Auchincloes szavaiban rejlő értelmét csak most kezdte látni: . — Próbálj szerencsét a leánynál, fiam! . Az öreg telepes csak együgyüségében mondhatta ezt... Dalé egy pillanatig sem hitte ennek a lehetőségét. A csillagokat nem lehet megközelíteni ... az életet nem lehet irányítani... a természet titkait nem értheti meg mindenki... Nem, nem! Hogyan is közeledhetnék ő 1 felénhez? De váratlan megjelenése mégis megváltoztatta* a* vadáez körül m coász világot e most jtaLondon, julius 18. Az angol kormány el- küldötte provizórikus válaszát Briand memorandumára, s ebben méltányolja a francia kormány törekvéseit, amelyekkel Euró- l«a államai között a szorosabb együttműködést akarja megvalósítani. Az angol válíaisz kifejezi azt a reménységet, hogy a francia iniejativa az európai államok között az eddiginél nagyobb bizalom létrejöttére vezet és csökkenti azokat az akadályokat, amelyek idáig a nemzetközi kereskedelem és a gazdasági téren való együttműködés útjára tornyosultak. Az angol kormány hozzájárul ahhoz az elvhez, hogy az egyes államok szuverenitását e szervezkedés keretében is lenn kell tartani és tiszteletbein kell tartani az államok között fennálló ösz- szes kötelezettségeket. Az angol jegyzék azt a véleményét is kifejezi, hogy sohat lehlet tenni a gazdasági kérdések kielégítő megoldására. Erre vonatkozólag az tengői kormány hozzájárul ahhoz a szándékhoz, hogy a gazdasági és politikai tényezők valamilyen egyesülését megteremtsék. Az /angol kormány azonban egyáltalán nem bizonyos abban, hogy a kisérlet végrehajtása céljából uj és független nemzetközi intézményekre lenne szükség s hogy ezek létesítése egyáltalán opportunus volna-e. Nehezen lehet elképzelni, hogy miképen lehetne ezeknek az uj nemzetközi szervezeteknek működését megvalósítani anélkül, hogy újabb zavarok ne keletkezzenek és /anélkül, hogy ezek az uj szervezetek féltékenyein ne törekednének a népszövetség jelentőségének csökkentésére. A jegyzék arra a veszedelemre is rámutat, hogy egy kizáróan európai nemzetközi unió ellenséges érzelmeket támaszthat a többi kontinensen és ezért azt javasolja, hogy az európai államok föderációját lehetőség szerint a népszövetség keretében valósítsák meg. A népszövetségi tanács keretében egy európai bizottság létesítése lehetővé tenné az európai álVümok szorosabb együttműködését és igy ki lehetne küszöbölni azokat a nehézségeket, amelyek uj és független intézmények szervezésével könnyen előállhatnak. Végezetül azt javasoliU az (angol jegyzék, hogy a Briand-memorandum kérdését a legközelebbi népszövetségi tanácsülésen tárgyalják meg. London, julius 18. A Times, amely mai számában behatóan foglalkozik a londoni felelettel, azonkívül a német válasszal és a többi középhatalom feleletével is, azt irja, hogy a legyőzött államok, .amelyek a jelenlegi határokkal nincsenek megelégedve, mint például Németország és Magyaroszág, Briand javaslatában egy olyan — ha nem is szándékos — tervet látnak, amely a fennálló határokat meg akarja szilárdítani. Valóban paradox volna — irja a lap — ha Briand memoranduma Genfben fölvetné az európai határok kérdését és ezzel tulajdonképpeni célját, amely az európai egység megvalósitásárfa irányul, teljesen veszélybe hozná. Paris, július 18. Az angol kormány felelete a párisi sajtéban csaknem éppen annyi és éppen olyan heves tiltakozást váltott ki, mint Mussolini jegyzéke. Párisban ugyan várták, hogy Anglia lehetőség szerint mindenféle megkötöttséget visszautasít, és sem az európai többség pártjához, amelyben Franciaország és a kisantant a status quo feltétlen fenntartását követeli, sem az ellenpárthoz, amely a békeszerződések revízióját követeli, nem fog csatlakozná. Azzal is tisztában voltak, hogy Anglia dominionaira és Amerikára nagy tekintettel lesz, egyidejűleg azonban igyekszik befolyását megőrizni az európai kontinens fejleményéire is. Ami az angol válaszban Párást leginkább lehangolja, a Petit Párisié® szerint az a tény, hogy az angol jegyzék sorai között Briand javaslatának komolyságát bizonyos lenézés kiséri. Ha az angol kormánynak indiai és egyiptomi bajai miatt nincs ideje és alkalma .a memorandumot behatóan tanulmányozni, akkor az megmagy.arázhatná feleletének preiimi ná r 1 s és provizórikus jellegét. Azonban Anglia csupán idői akar nyerni, — mondja az Eebo de Paris — sőt bizonyos intrikáknak és manővereknek szószólójává válik, amelyek Géniből kiindulva az európai paktumot szabotálni akarják és azzal fenyegetőznek, hogy a nép- szövetség megfojtja a kísérletezést. Ha megfontoljuk, hogy az angol jegyzék tartalmát és szövegét már jelentékeny mértékben szelídítették, — mondja a Journal — akkor csak borzalommal gondolhatunk arra, hogy milyen ellenszenvvel viseltetik az angol kormány az európai tervvel szembe®. Az Echo de Paris és a Figaro Ítélete szerint Anglia teljesen negatív állásfoglalása következtében az Európa-paktumot már mla eltemetettnek lehet tekinteni. Nehezen lehet elképzelni az olyan európai szövetséget, amelyből Anglia és Oroszország különböző okokból hiányoznék és amelyben Németország és Olaszország a területi viszonyokat teljesen átalakítani igyekeznék. Bulgária válasza Szófia, julius 18. Bulgária e hét végén küldi el válaszát Briand memorandumára. A válaszjegyzéknek különösen az a része érdé- kés, amelyben Bulgária fölveti a kisebbségek kérdését és rámutat arra, hogy a jugoszláviai macedón kisebbség legutóbbi petícióját a népszövetség bizottságában, melyben az Európán kívüli államok képviselői vannak többségben, a kérvényezőknek meg nem felelő értelemben intézték eL szenvedély és teszi fájdalommá, gyötrelemmé a szerelmet. A Helen Rayner képe ülctözte egyre. Nappal nem volt egyetlen helye a tisztásnak, ahol ne emlékezett volna a leánynak karcsú, nyúlánk, szép testére, amint el nyújtó zik & fenyő alatt, amint feláll-, amint a tűz fölé hajol. Látta sötét, mély gondolatoktól árnyékos szemét, határozott, finom száját... hogy milyen szelíden és mégis milyen bátran tudott mosolyogni! Éjszakánként is egyre gyötörték ezek a látomások, ott járt mellette a leány, nesztelen szellemléptekkel, a szélben nyöszörgő, /lucfenyők alatt. Ég valahányszor a tüzbe mwrrth, a láng fehér mélyéből is Helen arca ragyogott feléje. A természet megtanította Dalét arra, hogy szeresse a magányosságot, a csöndet, de csak a szerelem tanította meg arra, hogy mi a magányosság és mi a csönd. Való a magányosság a sasnak, amely a szakadékos szikla legtetején rakja a fészkét komor egyedülvaióságbam, való a magányosság a szarvasnak és a farkasoknak. De nem az embernek. És mindig, mindig egyedül lenni a vadonban, mindig csak önmagával foglalkozni, önmagáért dolgozni, töprengeni és álmodozni és gondtalanul boldognak lenni... nem, ezt sem lehet örökké. Az embernek mindig más kell... Más, valami elérhetetlen. Ha a férfi elérhetetlen asszonyt szeret, vágyik a magányosságra, de szinte lehetetlen, hogy kibírja. Dalé egyedül volt titkával a. vadon mélyén és minden fenyő, minden szikla, minden felhő látta, a gyöngeségét.... Látta öt letörtem, tétlen csüggedésben. Az éjszaka vak, halálos sötétjében, mikor a szél sem mozdult és a hideg jéggé dermesztette a vízesést, a csönd szinte borzalmas lett. Sok, sok órát töltött Dalé, mély álom helyett gyöt.rehnes ébrenlétben, a' hideg, fehér és könyörtelen csillagok alatt, a magányos fenyők között. Ilyenkor megzavarta őt a tulajdon ma- gáraemlékezés, gúnyolta tartózkodó viselkedését és képzelete megváltoztatta mindenXegyütt töltöttt órájukat, haimie képeket festett eléje, szinte őrületbe ragadta őt. Rágondolt Helen karcsú, erős, barna kezére. Ezer különböző alakban üldözte ez a látomás. Milyen gyors, ügyes volt ez a két kis kéz a tábortűz körül. Milyen könnyed mozdulattal simította hátra a haját... Hogyan ápolgatta Pedro lábát, mikor fájt neki! Hogyan szorította szivére, ha veszedelemben voltak, vagy nagyon fölindult valamiért... És mikor néha a keze ott pihent az ő karján. pogatózva, csodálkozva nézett körül benne, mint az eltévedt gyermek. Egy hónapon át állandóan járta az erdőt. Október volt, aranyszínű lombok jelölték még a tölgyerdők helyét a sötétzöld fenyők között. Hátán ott lógottt a puska, de nem használta. Mérföldeken át kóborolt minden cél nélkül, hol ide, hol oda gyalogolt el és nem tudta, miért. De a szeme és füle soha nem volt élesebb. Órákat töltött fönt a begyfokon és nézte a nyírek bíboros foltját a hegyek sötétzöld gerincén. Néha levetette magát valamelyik tisztás szélén a száraz levelekre, amelyeket összesöpört a szél s ott feküdt soká a bíboros, aranyos ágyon és körülötte a nyírek fehér törzsei mintha kandeláberek lettek volna, A száradó levelek halkan zörögtek és libegtek odafenne az ágakon egyre, akár fújt a szél, akár nem, mint ahogyan az árverése is egyre lüktetett, ha nem akarta is ... Máskor nekidőlt egy- egy mohos sziklának valamelyik hegyipatak mentén, meghajolva nézett be a homályos, nedves bozótba, figyelt és hallgatózott és a sötét- szemű, sötéthaju leányt látta 6zétfoszló ködkép gyanánt... Fönt, a magányos sziklák tetején járt, akár a. kőszáli sas és nézett le a paradi- csomkertre, ahol egyre több szint halmozott össze az ősz — de hiába... sóba, soha nem lehet az többé olyan szép, mint amilyen azelőtt volt!... Október végén leesett az első hó. A tisztás déli részén azonnal elolvadt, de az északi szik- laszorosok és szakadékok fehéren csillogtak egész nap. Dalé gyorsam dolgozott, hogy elegendő ennivalója és tüzelője legyen a télre. Lázasan hordta és aprította föl a száraz fát. Készült a hónapokig tartó börtönéletre. Aggódva nézte a gomolygó, sárgásfehér hófelhőket. — Vájjon készen lesz-e idején?... Aggódott és mégis örült... Mihelyt tiz láb magas lesz a hó a szakadékokban, nem mehet le a faluba tavasz előtt, akármennyire vágyik is oda. És hátha a hosszú, magányos tél kigyógyitja majd ebből az ismeretlen, névtelen betegségből?... November nagy viharokat hozott. Fönt, a hegyormokon tombolt az orkán. A hófúvás lejött egészen a tisztaságig, nagy halom ha.vat hordott be a szél a sziklák közé. De a napos, déli oldalon, ahol Dalé tanyája volt, még mindig tartott az ősz: sárgapiiros levelek hulldo- gáltak és zöldéit a fii. Csak tél közepén foglalta el ezt a védett helyet is a hó. A ho»zu éjszaka.után lassan, nagyon,lassan jött el a reggel Éles, hideg fénye voAt Dalé fölkelt és látta, hogy a sziklaszorosok járhatat- lanok. Egyszerre elfogta a tehetetlen vágyakozás, a megbánás, a fájdalom. Egészen mostanáig nem tudta, mennyire vágyik Helen után... Most pedig késő lett már... Vad tettvágy kerítette a hatalmába. Izgatottan tett-vett, dolgozott, kifárasztotta a testét, de a lelke annál sóvárgóbb lett és annál szabadabb. Napnyugtakor történt, mikor a hegylánc felé fordult, ahol a hófödte lucfenyők rózsaszínű kúpjai álltak az utolsó sugárban, hogy egyszerre szivébe ütöttt a megismerés: — Szeretem azt a leányt! Szeretem azt a leányt! — kiáltotta a szikláknak, a hónak, a lucfenyőknek és az égnek, a szélnek és börtöne csendes magányosságának, a hatalmas fenyőknek, melyek a tanyáját védték és 6zeliditett állatainak, amelyek ott feküdtek a lábai előtt. A gyengeségét ismerte be ezzel, a reménytelenségét: okát adta annak a változásnak, amit nem tudott többé letagadni önmaga előtt, hogy nem az többé, aki volt és nem is lesz az már soha! Dalé szembenézett végre a leikével. Befejezte a harcot. Megértette önmagát és vége lett a folytonos, önkinzó tópelődésnek, gyötrő kétség eskedéisnek, a zavaros, félő csodálkozásnak. De a nyugtalanság és bizonytalanság láza semmiség volt a e-zereíemnek most hirtelen, szabadon feltörő viliarához képest. Gépiesem nézett a munkája, után. Elég elfoglaltsága volt: főzött, rendbe hozta a tanyáját, gondolt a tűzzel, enni adott a lovaknak és szelídített állatainak, javította a nyergeket, lószerszámokat, cserzette a nyersbőröket és mokaszint meg vadásznadrágot szabott, de ez mind csak megszokott munka volt, nem kötötte le a figyelmét. Dalé, mint ahogyan megtörténik néha a vadon élő emberekkel, nem esett vissza a vademberek érzéketlenségébe ,inkábbb kiélésedéit a gondolkozása és érzésviliága. Szenvedést okozott neki a szerelem. Meglepetést és szégyent érzett, reménytelenséget és mélységes bánatot. A hosszú, egyedül töltött esztendők, amikor együtt volt a vadon leikével ,a természet minden szépségével, vadságával és titkaival, mind azt mondták neki, hogy keveset, nagyon keveset tanult el ezekből a, titkokból, mert hiszen nem tudta, hogy ő sem lehet kivétel és nem tudta, hogy milyen elviselhetetlenül elhagyatott az élete, nem tudta, mily rettenetes erővel tör majd reá egyszer a
