Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-18 / 161. (2382.) szám
6 mikor mini zászlós szolgált és ahol a vakáció alatt ma is úgy él, mint egy fiatal zászló®, a legközvetlenebb kameradschaftban a hajó tisztikarával, akik között ilyenkor sokan vannak olyanok, akik egykor vei© szolgáltak s akikkel Károly dán herceg egykor jó pajtásságban volt, de akikkel VII. Haakon norvég király ma is úgy tagozódik é« úgy barátkozik — mint harminc esztendővel ezelőtt. A király modorában nincs semmi szokványosság, semmi nehézkesség, semmi feszesség. De fölényes. Megvan benne az igazi arisztokratának az a sugárzó és megmagyarázhatatlan fölényessége, aki minden ceremónia és minden nagyképűség nélkül a legnagyobb egyszerűség és legteljesebb közvetlenség mellett is mindig fölötte tud maradni a társaságának és nemcsak a testi magassága miatt emelkedik ki egy fejjel azok köziül, akikkel beszél. Erő és energia ? valami különös és megnyugtató okosság árad ki VII. Haakon egyéniségéből s ez adja meg neki minden emberi egyszerűsége mellett is azt a királyi valamit, ami a sötétkék kamgarn-ka- bátra is láthatatlanul ráteriti a bibor és arany palástját. Könnyedén és elmésen vezeti a társalgást, közben egy-egy ötleten vagy emléken nagyokat és hangosan nevet. A nevetése — ezt utólag közösen állapítottuk meg — rendkívül emlékeztetett boldogult Andrássy Gyula gróféra s még a gesztusa is, ahogy nevetés közben a kezét emelte, a vállát és a fejét mozgatta, szakasztott ugyanaz volt, mint Andrássy Gyuláé. Egy norvég zseni, aki a királyt nem fogadja Amikor beszélgetés közben művészetre és irodalomra terelődik a szó, rendkívül melegen ajánlja figyelmünkbe Vigeland művészetét, amelyet csak Norvégiában lehet megismerni, mert ez a különös és emberkerülő művész egyetlen alkotását sem adja ki kezéből és reprodukálni, fényképezni sem engedi, csak ott lehet megnézni nála és csak akkor, ha ő megengedi. Ezt mind a királytól tudjuk meg, aki hatho- tázva meséli el, hogy egyszer meg akarta látogatni Vigela-ndot. Ezt megüzentette a mü- í vésznek és megkérdezte, mikor volna a lég-! alkalmasabb, ha jönne? Amire a király azt a választ kapta, hogy a Felség ne fárassza magát, jöjjön, amikor tetszik, mert akármikor jön, ő — a művész — úgyis beteg lesz! Lelkesedve, szinte átszellemülve beszél a norvég művészetről, a norvég irodalomról, de *éamikor megint komoly gazdasági és pénzügyi kérdésekre terelődik a szó, akkor újra az a nagyon nyugodtan, nagyon okos és nagyon fölényes ember ... Csak mikor az iparra terelődik a beszélgetés, akkor érződik a szavában megint valami hevület, valami bensőből előtörő melegség: a norvég háziiparról a norvég húzd ipar művészetről olyan megértéssel, olyan szeretettel, olyan lelkesedéssel szólt, hogy az ember érzi: ez a férfiú a norvég népiélek mélyébe már egészen beleélte magát, a norvég népművészetnek játékos, színes, tarka képzelete, különös, érdekes, sokoldalú teremtőereje már beleedződött idegzetébe, már benne van a vérében. Ez a férfi, ez a király már nemcsak ismeri, ez már érzi a norvég nép művészetét és a norvég nép egész lelkiségét. Két íróasztal, rengeteg hajómüszer Az eleven, érdekes beszélgetés alatt alig jut idő, hogy szemügyre vegyük a király dolgozószobáját. Pedig ez éppen olyan jellemző reá, mint akár a külső megjelenése. Ez a dolgozószoba két hatalmas Íróasztalával és rengeteg akta tömegeivel valóban egy munkás férfinak a dolgozószobája, de minden egyéb csak a tengerésztiszté. Az egész szoba tele van különböző hajómü- szerekkel, iránytüs asztalkákkal, légsulymé- rőkkel és más bonyolult tengerészeti intsru- mentumokkal, amelyeknek a magunkfajta szárazföldi ember a jelentőségét sem tudja. A falak pedig telistele vannak tengeri képekkel: A viharos tenger, a szelíd tenger, a fjordok tündöklő világa. Az egyik képen Olaf trónörökös, az oslói vitorlás klub, a „Dronningen“ hidiján. A másik falon pedig hatalmas megragadó vászon, a viking-hajó, amikor a viharos tengeren felmerül előttük az ismeretlen Amerika földje, a Trondbjemből, az ősi Nid'arosból elindult Eriksor, a csodálatos vikinghajós örök emlékezetű óceánjáró expedíciója, amely századokkal előzte meg Christophoro Colombo-t. Az asztalokon tengerészeti könyvek, folyóiratok, egy kis kerek rézállványon pedig hatalmas cigarettatárca-gyűjtemény. Ez még a fiatal Károly dán hercegé, akinek emlékét az efajta apróságok őrzik még ma is VII. Haakon király dolgozószobájában. Az egy óránál tovább tartó audiencia részleteiről nincs módomban itt beszámolni,mert a király újságírókat nem szokott fogadni és a magán kihallgatás bizalmas természetű, amelyből az újságírónak minden benső ki^ragaiAVmAar-hi rmi> 1930 július 18, péntek. „Vájjon mit akarnak elérni Szinajában a tárgyalók?" — kérdi Benes lapja A cseh sajtó ideges a dunai agrárállamok konferenciája miatt A féltékenység oka: kimaradt a szláv elem - Lengyel tervek Prága, julifu-s 17. A dunai agrárállamokn ak Simájában tartandó konferenciája egyre idegesebb hangulatot teremt a csehszlovák sajtóban. A mai Ceské Slovo titokzatos konferenciának nevezi a sinajai összejövetelt és azzal vezércikkben foglalkozik. Kissé meglepő, írja a lap, hogy a román és jugoszláv hivatalos megnyilatkozások a magyar részvételről vagy teljesen hallgatnak, vagy csak bizonytalanul írják azt körük Véleményünk szerint ez felesleges, mert semmi szükség sem volt arra hogy Stojkovics és Pia urak pesti útját elhallgassák, mert kétségtelen, hogy a három balkáni agrárállamnak igen sok közös érdeke van és ezek közös megtárgyalása nagyon célszerű és Csehszlovákia sem nézheti ezt a tárgyalást érdeklődés nélkül. A leghatározottabban visz- sza kell azonbabn utasitani az oly kommentárokat, amelyek ebben a találkozóban kisantantel lenes politikai élt látnak. Teljesen értjük azt a nehéz helyzetet, amelyben a három állam gazdasága van, — mert a mezőgazdasági válság súlyát saját, hátunkon is érezzük —- ennek ellenére úgy véljük, hogy az az ut, amelyre ez a három, gabonát exportáló állam lépett, nem mondható éppen járhatónak. Lauer professzor ugyan a közelmúltban indítványozta a szem este nme lés nemzetközi csökkentését és korlátozását, kételkedik azonban abban, hogy Simájában hasonló tervről tárgyalnának. De hát mit akarnak elérni az agrár-export- államok a tárgyalásaikkal? Nem volna célszerűbb azokkal tárgyalni, akik terményeiket átvehetik? Mások arról is beszélnek, hogy a tervezett konferencia tüntetni akar a csehszlovák agrár-vámok ellen, sőt bizonyos állitó|ig elkerülhetetlen kereskedelempolitikai nehézségekről is szó van. Ugylátszik azonban, hogy ez csak bizonyos du- navidéki jóbarátainknak a jámbor óhaja. A csehszlovák gazdasági közvélemény élénk figyelemmel fogja kisérni az eseményeket. Tudjuk azt, hogy iparunknak gazdaságilag erős és pénzügyileg szilárd fogyasztókra van szüksége. Már tisztán ebből az anyagi okból is nagy érdekünk fűződik ahhoz, hogy a Balkán és Magyar- ország gazdasági helyzete miképpen fejlődik. Örömmel kell üdvözölnünk minden olyan értelmes megegyezést, amely alkalmas arra, hogy a mai válságból kivezető ut legyen s amely szomszédainkat és barátainkat még közelebb hozza. Sinajában azonban a tárgyalóknak tudniok kell azt is, hogy Csehszlovákia nemcsak ipari állam és hogy lakosságának a fele a mezőgazdálkodáshoz van kapcsolva és ez természetesen az általunk megőrzendő kereskedelempolitikai irányvonalat semmiképpen sem egyszerűsíti. De ha a kisantant államokkal és Magyarországgal is mindég készek voltunk a megegyezésre, amidőn jogos kívánságokról volt szó, úgy ma sincsen semmi ok arra, hogy kisebb készséget mutassunk különösen ha elismerjük azt, hogy a gazdasági válság nemcsak a Balkánon, hanem egész Európában pusztít. Igen nagy az idegesség A Bohemia mai száma ugyancsak vezető helyen foglalkozik a kérdéssel és igen helyesen megállapítja azt, hogy Csehszlovákiában igen nagy az idegesség a sinajai konferencia miatt. A Bohemia szerint ez a feltűnő idegesség csak azzal magyarázható, hogy a kisantant csorbatói konferenciáján a három államnak egy agrár-védő program alapján való együttműködéséről tárgyaltak, sőt a kedvezményes vámok kérdése is felmerült. Érdekes, — írja a lap, — hogy a kisantant-kon- ferencia napjaiban az agrár-pártban isimét szerephez jutó Hodzsa dr. az agrár-demokrata blokk eszméjét vetette fel egyik cikkében és ott megjegyezte azt, hogy a blokkba előbb-utóbb Magyarország is felvehető volna. Noha Hodzea az általa elgondolt blokk pánszláv irányzatát tagadta, a sorok közül mégis az derült ki, hogy váneága ellenőre sem szabad interjút csinálni, ami, sajnos, ránk újságírókra épp olyan fájdalmas, mint amilyen természetes. Az idő letelt, sőt messze túllépte az előirt perceket. Kívülről nyílik a dolgozószoba ajtaja és megjelenik a hadsegéd elegáns alakja. Az audienciának vége. VII. Haakon barátságosan újra mindenkivel kezet fog, egy-egy kedves szót mond és azután mindannyiunk felé katonásan meghajolva, végleg búcsút vesz és visszavonul. Mi is megyünk kifelé a palotából egy felejthetetlen óra szép és kedves emlékével és gazdagabban egy nagy élménnyel: Megismertünk egy királyt, aki ember és egy embert, aki —. király. Tóth László. ebiben a blokkban a szláv elem jutna vezető szerephez. Most a szervezkedésben Románia nyomult előtérbe és csak Jugoszláviát és Magyar- országot hívta meg a tanácskozásokra, Csehszlovákia és Lengyelország feltűnő módon kimaradt. Ugylátszilk, hogy ez a körülmény a prágai Hradzsinon visszatetszést szült és csak ezzel magyarázható, hogy a csehszlovák sajtó lekicsinylőén mellékes, és gyakorlatilag megvalósíthatatlan jelzővel illeti azokat a terveket, amelyekről néhány héttel ezelőtt még a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkozott, sőt máir azt is tagadásba veszik, hogy Simájában kereskedelmi kérdésekkel foglalkoznának. A lap végül összefoglalja a várható eredméCsizi $ód-bróm gyógyfilrdoJ A legerősebb íód-brómos gyógyforrások. Kérjen prospektust a fürdöigazgatóságtól Csizfürdőn. jj nyékét, amelyek a középeurópai államok gazdasági helyzetében üdvös javulást hozhatnak. Tagadhatatlan ugyanis, — fejezi be cikkét a Bohémmá, — hogy a Sinajában konferenciázó három állam eljárásában va nvalami, amit politikailag nehezen viselhet el Csehszlovákia, az utóbbi évek folyamán azonban Csehszlovákia mindég jobban elszigetelődik az európai államok közösségében, s a most tartandó konferencia igen nagy csapást mér az eddig oly fennen hangoztatott „zárt kisantant Magyarország d- Ien“ elvre. A lengyelek konferenciára hívják a középetirópai- és balti államok föidmivelésügyi minisztereit Prága, julius 17. Lapunk más helyén jelenítjük, hogy Baibinsky belgrádi lengyel követ tegnap adta át a belgrádi külügyminisztériumban kormányának ama tervezetét, amely a középeurópai és balti államok agrár-blokkjának megteremtésére vonatkozik. Karszo Siedlewski, a prágai lengyel követség ügyvezetője tegnap jelent meg Krofta dr. követnél, a külügyminiszter helyettesénél és ugyanolyan tervezetet nyújtott át, mint belgrádi kollégája. A lengyel kormány terve szerint az agrár- érdekeltségü középeurópai és balti államok földművelésügyi minisztereinek augusztus végén Varsóban közös értekezletre kellene össze jönniök. Elsősorban a kisantant államairól, Magyarországról Bulgáriáról és a balti államokról volna szó. A lengyel kormány elgondolása szerint egy központi tanulmányirodát kellene létesíteni, amely a nemzetközi tárgyalások alkalmával az agrárérdekeket képviselné. Krofta követ ezt a bejelentést tudomásul vette, a lengyel tervezetet átvette és kilátásba helyezte, hogy a csehszlovák kormánynak erre a kérdésre vonatkozó véleményét a legrövidebb időn belül közölni fogja. Nyitra népe ivott szikla barlangja tövében csobogó hármas forrás gyógyító vizéből Legendák a nyitrai szentről — Újból fellángolt az évszázados kultusz Nyitra, julius 17. (Saját tudősátiéntoböl.) Kegyelete© tirádád ónak áldozott csütörtökön Nyíltra város népe, aoraiikor méltó módon ülte meg Szóród remetének üinepát és nagy tömegben zarándokolt ki a Zobor-hegy egykori Idastiroma melletti SzóródJbar- laoghoz. Annikor a reggeli napsugár felvillant a hegy mögött és végigsimogatiba a Zoibor zöMelő pompáját és erdőrengetiegét, mintegy varázsütésre elevenedett meg az élet a kihalt utakon. Évszázadokkal ezelőtt Nyitrán borzalmas pestis dühöngött, mely százával szedte áldozatait. A katonák által behurcolt rém néhány nap alatt valósággal megtizedelte a város lakóit, úgyhogy alig volt ház, mely ne borult volna gyászba. Orvos és orvosság nem segített és a város népe csak Istenibe vetett hitiévei várta a pusztító ragály megszűnését. A zobotni klastrombán a benedekirendá apátság egy szentióletü szerzetese, — aki az András nevet kapta, miikor a rend tagjává letit, — kora reggeltől késő estig és éjszakákon át küldte könyörgő fohászát Istenhez, hogy szabaditea meg a városit a fekete kaszástól. És julius 17-én megszűnt egy csapásra a pestis. A város népe ettől a naptól kezdve Szórádot szentként tisztelte, mert érezte, hogy az ő forró fohászát hallgatta meg az Isten. Julius 17-ót a nyitnálak saját ünnep ükké avatták. A legendák egész sora keletkezeit a szentiéletü ember körüli. Ma már nem lehet megállapítani, hogy mi a valóság és mi a képzelet szüleménye, csali az az egy biztos, hegy Sió rád remete szent István korában tényleg élt és tagja volt a zobori Bencdek-rendnek. Nem sokáig lakott azonban a rend házában, ahol kis cellája vollt, mely a legutóbbi időkig is épen maradt, hanem kissé feljebb a kolostor feletti egy szikláiba vájt 'barlangba vonult és mint remete töltötte életiének hátralevő részét. A barlang mellett, mely még ma is teljes épségben megvan, hármas forrás csobog, melynek állítólag gyógy- hatása van és aki abból, a néphit szerint, szent Szórád napján iszik, meggyógyul, bármilyen nyavalyája van. Szórád csodaltetiteiről több érdekes hagyomány ismeretes. Az egyik úgy szól. hogy két rablóbanda vad harcot folytatott a zoborhogyi erdőben és a harc alkalmával az egyik rabló halálos sebet kapott. Társai, mivel karjaik közötti meghal, nem vitték magukkal, hanem Szórád remete barlangja mellett telték le a pázsitra, számítva arra. hogy a remete eltemeti a hallottat. Másnap reggel, nimiiikor visszatértek könny éle belli rablóuitjuíkról, nagy álmélkodáss&I látták, hogy társuk egészségesörömmel ugrálták körül, s miikor megtudták, hogy Szórád remete gyógyította meg, leborultak a remete előtt. Nagy volt azonban megdöbbenésük, amikor a csodálatos körülmények között egyetlen éjszaka alatt egészségessé lett rabló kijelentette, hogy nem vehet részt több rablásban, mert életét Istennek és megmentőjének fogja szentelni. Aztán ajkáról há sodó ima hangzott ei, melyet a rablók, akik tudták, hogy társak soha imádkozni nem tudott, nagy csodálattal hallgattak végig. A csodálat aranyára elragadta őket, hogy Szórádot sem merték bóratóm. Egy másik hagyomány szerinti egy elfogott rablógyilkos felett akart ítélkezni a feldühödt tömeg. A rablót rövidesen kötélre húzták. Abban a pillanatban. amikor a hurok feszülni kezdetit a nyakára, a gyilkos Szórád nevét ejtette ki ajkán. Percekig lógott a levegőben, de valami csodálatos erő folytán nem fulladt meg. Valami megmagyarázhatatlan erő tartotta a levegőben anélkül, hogy a kötél, melyen lógott, megfeszült volna. A nép úgy érezte, hogy Szóród akarata, hogy a gyilkosnak megkegyelmezzen, leoldotta a kötélről és szabadon engedte. És a rablógyilkos élete végéig Istent szolgálté, és nagy öramegtartóztatiássíá igyekezett levezekelna borzalmas bűnét. Szórád remete tasotiványa, Benedek a tnemoeém- megyei Sakailka szentje volt, aktivei a hagyomány szerinti Szórád a barlangjából SZkalkára veszetett földalatti alagubon át érintkezett. Szent Benedeket, aki három évvel élte tini mesterét, egy rablóbanda gyilkolta meg és holttestét belehajitottia a Vágba. A holttestet másnap kivetette a víz és akkor Nyitrán temették el szerat Szórád mellé a nyitrai püspöki várban. Mindkét szent porhüvelye itt nyugodott Róbert király idejéig. Amikor pedig Csák Máté, a tirencséni rablólovag felégette a várost és a várat, csatlósai szerteszórták a két szent csontjait. Szerat Szórád ereklyéinek egy részét később összegyűjtötték és ma is a nyitrai vártiemplomban őrzik a Páifify Tamás püspök által készíttetett ezüst koporsóban. Szent Szóródról Nyitrán ucoát kereszteltek el e azt ma Zoárd-uccáraak nevezik. Az utóbbi években kissé alábbhagyott a szent Szórád-kultuez. A nytitraiak valahogyan felejteni kezdték Szórád ünnepét és egyre kevesebb volt azoknak a száma, akik a kilométerekre fekvő zobori klaetromot és a barlangot felkeresték. A múlt évben újra felélesztették régi nagyságában a nyitrai szentire való emlékezést és a mostani nagy előkészületekkel történt ünneplés méltó volt szent Szórád emlékéhez. Amikor az est homálya ráborult a zobori erdőre, valami misztikus mélységes csend ülte meg a kolostor környékét. — Palkovieh Viktor könyvtárra a Jókai Egyesületnek. Komáromi tudósítónk jelenti: Néhai Palkovioh Viktor, aki ez év április utóján Győrött hunyt el, nagy, ezer kötetet meghaladó könyvtárát, mely különösen ritka teológiai munkákat tartalmaz, a komáromi Jókai Egyesületnek hagyományozta. A könyvtárat most veszi át Alaipy Gyula dr. könyvtárigazgató és Komáromiba szállíttatja.
