Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-17 / 160. (2381.) szám
1930 .julius. 17, csütörtök. Megkezdődött az Interparlamentáris Unió londoni kongresszusa Henderson a döntőbíráskodás rendszeréért — Lord Cecil a háborús áramlatok erősödéséi államija meg politikai körökben as a vélemény, hogy a szociáldemokraták most megkísérlik Brü- ning kormányának megmentését, mert hiszen főleg rajtuk fordul meg, hogy a német fasizmus előretörését most megakadályozzák. A helyzet mindenesetre bizonytalan és az utolsó szó még nem hangzott el. A Stahlhelm vezetősége ma délelőtt Berliniben megbeszélést tartott. A Stahlhelm köreiben az a nézet alakult ki, hogy a tilalom tekintetében a porosz kormánnyal megegyezésre kerül a sor. Jelentékeny erők dolgoznak azon, hogy a megegyezés létrejöjjön. A Stahlhelm vezetősége kiemeli, hogy Braun miniszterelnök kívánságának nem tehet eleget és nem ismerheti be, hogy a Stahlhelm annakidején katonai gyakorlatokat folytatott. A Stahlhelm mindig hangoztatta, hogy katonai gyakorlatot a szervezet nem végez. Beavatott körök szerint Brüning miniszterelnök tudott Hindenburg készülő leveléről, sőt a levél publikálása előtt az elnökkel megbeszéléseket folytatott. A feszahadiult területen a Stahlhelm-affér kipattanása nagyon leverőleg hatott és elkeseredést váltott ki. Az a vélemény alakult ki, hogy a birodalmi elnököt rossz tanácsadói félrevezették és a belpolitikai intrika a rajnai terület kárára akar a magasba kapaszkodni. Rajna-területen úgy hitték, hogy az elnök látogatása állami aktus, tehát teljesen független a bizonyos szervezetekkel táplált szimpátiától, vagy antipátiától. A birodalmi elnök ma fogadta Brüning kancellárt, aki jelentést tett neki a belpolitikai helyzetről. Az elnök felhatalmazást adott a kancellárnak, hogy a 48. artikulus alapján a fedezeti program végrehajtásáról rendeleti utón gondoskodjék, ha a kérdést parlamenti utón rendezni nem lehet. A párisi sajtóban élénk feltűnést keltett a Stahlhelm-affér. Az a felfogás, hogy Hindenburg elnök állásfoglalásában a jobboldali körök előretörése nyilatkozik meg. Egyes lapok már félreverik a harangot és azt igják, , hogy Németország általános felfordulás előestéjén áll. Hindenburg állásfoglalása mindenesetre súlyos belpolitikai zavarokat szülhet. * Berlini jelentés szerint m,a délben kezdődtek meg a porosz belügyiminisztérium és -0"’ a Stahlhelm vezetőségének hivatalos tárgyalásai. Ezeknek eredményétől függ a porosz minisztérium további eljárása. London, julms 16. Ma délelőtt a Hornse of Lords egyik nagytermében ünnepélyes keretek között megnyitották az Interparlamentáris Unió 26-ik kongresszusát. A megnyitás aktusát a francia kamara elnöke, Bouisson végezte, aki azután átadta az elnök- léét Sutherland hercegének, az angol parlamenti csoport vezetőjének. Sutherland hercege üdvözlő beszédében ama reménységének adott kifejezést, hogy nem is olyan távoli időben a demokrata orosz népképviselet delegátusait is az interperla- mentáris unión fogják üdvözölni. Az uniónak az a feladata, hogy a népezövteség alsóházává fejlődjék. A tulajdonképpeni üdvözlő beszédet Hender- son külügyminiszter és Lord Cecil tartotta. Ezek a beszédek az európai politika szempontjából is fontosak voltak abban a tekintetben, hogy előre rámutattak Anglia álláspontjára Briand Páneurópa-tervével szemben, Henderson kijelentette, hogy az angol külpolitikának az a célja, hogy a háborút száműzze a földről. Az uniónak a feladata, hogy létrehozza a népek között azt a megértést, amely a háborúk lidércnyomását, megszünteti. Henderson szerint a béke biztosítása a világ minden kormányának, bármily politikai felfogású és bármily színezetű legyen is, célja és feladata és ebben a kérdésben egységes vágy tölti el az összes népek lelkét. Hogy ennek a vágynak kifejezést adjunk, — mondta az angol külügyminiszter, — szükséges, hogy a fakultatív klauzula és az általános döntőbíráskodás elvének elfogadásával megteremtsük a nemzetközi jogi alapot arra, hogy a jog pótolja az erőszakot a nemzetközi konfliktusok elintézésében. Még hosszú utat kell megtenni, amíg minden kormányt rá leket bírni, hogy nemzeti külpolitikáját azon az alapon építse fel, amely a háborút véglegesen száműzi. A leszerelés elvei, amelyeket az egyes hatalmak képviselnek, ismertetőjelei lesznek annak, hogy a Kellő gg- paktum kötelezettségeit az egyes kormányok kötelezőleg magukra vállalják-e, vagy sem. Egyetlen nép sincs abban a helyzetben, hogy a nemzetközi kooperáció szükségességét kétségbe vonja. A splendid isolation politikája esztelenné vált és ma imr^ alaptételnek igazolódott be, hogy a világ napról-napra kisebb lesz és a távolság összezsugorodásával a népek egymástól való függése mind nagyobb méreteket ölt. A civilizáció, amelyet a jövő nemzedékre örökségképpen hagyunk, közös kincs és egyetlen nemzet sem folytathat és nem is akar folytatni elszigetelt életet. Lord Cecil hangsúlyozta, hogy a nemzetközi politikában két egymással kereszteződő áramlatot lehet megállapítani. Az egyik a békeáramlat, a másik pedig különösképpen a nagyhatalmaknál jelentkező azon hajlam, hogy ismét a háborús mentalitást erősítsék meg. A békegondolat terjedése lassabban történik, mig a háború előtti gondolatvilág, amely a világháború kitörésére vezetett, erősebben jut érvényre. Talán tulnagy jelentőséget tulajdonítanak a kiváló államférfiak szónoki kitörésének, amelyben a háborús előkészületek szükségességét h angö z f a tj áik, a z om b a n nem lehet figyelmen kivül hagyni azokat a fejleményeket, amelyek egyes országokban végbemennek. Amerika és Anglia sem szabadult meg a háborús készülődés szellemétől. Sajnálatos, hogy a flották lészerelésére irányuló tárgyalásokat, igen nagy mértékben uralja a Kellogg- paktum által voltaképpen kizárt háborús lehetőségre való gondolás. Mivel a háborús borzalmak a történelem emlékei közé tartoznak és az ifjabb nemzedék lelkében nem tudatosak, sietni kell vele, hogy a nemzetközi konfliktusok megoldásának békés és nemzetközi jogilag biztosított szervezeteit megteremtsék. Esztelenség volna azt hinni, hogy a népek között többé nem ismétlődnek meg a konfliktusok. Ez az állapot éppen annyira valószínűtlen, mint amilyen valószínűtlen, hogy az egyes államok keretében örök béke uraJkodhatik a polgárok között. Lord Cecil azután kijelentette, hogy felfogása szerint a technikai leszerelésre vonatkozó rendszabályok a békének éppen olyan biztosítékai, mintha a Kellogg-paktum egy neme volnának, amelynek hatóerejét csupán egy nemzetközi konfliktus háborús kiéleződése esetén lehet kipróbálná. Ha erélyesen mozdítják elő a leszerelés ügyét, egyúttal leküzdik azt a propagandát, amelyet a háborúra való készülődés fejt ki, mert hogy a súlyos fegyverkezési költségeket a népek előtt valamiképpen elviselhetővé tegyék, minden kormány kénytelen azt hangoztatni, hogy nemzete veszélyeztetett és védelemre szorul. A védelem szükségessége azonban mindég gy emás országgal szemben teremt feszült hangulatot és Így születik meg az a mentalitás, amelyből háború származik. Lord Cecil ezután kijelenti, hogy az a felfogása, hogy Bxiánd az európai egyes üst államok eszméjének felvetésével ne ma.karja gyengíteni a népszövetséget. Azután igy folytatja: Azon a nézeten vagyok, hogy nagyon sokat kell beszélni a szoros európai együttműködés eszméje érdekében. Európa népei azok, amelyek a legkönnyebben válhatnak komoly nemzetköz: konfliktusok és ellenségeskedések okozójává. Ki ké telke dibetik benne, hogy a világbéke megszilárdításának utján az egész emberiség szempontjából nagy előrehaladást jelentene, ha az európai kontinens épp olyan szilárd békén k örvendene, mint az Amerikai Ét vésőit Alhu.no'-;. Az európai együttműködés csak akkor vá lka tik politikai veszedelemmé, ha a. népszövetségen kívül szervezi meg magát. Ha Európa megszervezése a népszó vétségben és a népszövetség ellenőrzése alatt történik meg, úgy ez a mozgalom kevés veszélyr rejt magában, sőt llenkezőieg Európa egysége lényeges támasztéka és erősítése volna a biztonság nemzetközi érzésének. Data audiencián volt Károly királynál Bukarest, julius 16. A liberális párt vezére, Duc-a volt román belügyminiszter néhány nap előtt audienciát kért Károly királytól, mire a király liberális pártvezért tegnap este hét óra tájban kihallgatáson fogadta. A kihallgatás egy óra hosszat tartott. Dúca a királyi palotából való távozásakor az újságírók részére minden felvilágosítást megtagadott. A királyi palota előtt nagy tömeg gyűlt össze az audiencia hírére. Dúca párthívei tüntetést rendeztek a pártvezér mellett, az egybegyűltek nagy része azonban hevesen tütnetetett ellene. Bukarestből jelentik: Amint Dúca a kihallgatás után a királyi palotából távozott, Bratianu hívei nagy tömegben váriak rá és tüntetni kezdtek ellene. A rendőrfőnökség óvóintézkedései ellenére a Bratianu- csoport agresszivitása tettlegességig fajult és a* erős rendőri karhatalom sem tudta megvédelme®ni Dúcát Bratianu párthivei- nek ütlegel elől. Nagy verekedés támadt, melynek során a rendőrség számos egyént előállított. A rendet csak nagy erőfeszítéssel tudták helyreállítani. nzERDŐ 1 SZERELMESE REGÉNV Irta: ZRNE GREU Fordította: HOSáRVNÉ RÉZ LOLA (39) — Ezt nem vártam volna, A1 — mondta á vadász. — És igazán hálás vagyok, De úgy áll a dolog, hogy még ha el is tudnám végezni a munkát... én ... én nem hiszem, hogy vállalhatnám ... én ... — Csak tőled függ, hogy vállalhasd. Hamarosan megszeretnéd a telepet. Gondold meg, Miit. A vidék most kezd fejlődni. Itt hamarosan sorra épülnek majd a falvak. A vad életnek idestova vége. A kormányzat ki fogja űzni az indiánokat és üldözni fogja azokat is, akik úgy élnek, mint ők- Nemsokára'rajokban jönnek majd az uj települők... Nagy jövő lenne előtted, Dalé. És... Auohincloss tétovázott pár pillanatig, aztán mégis kimondta: — Próbálj szerencsét a leánynál, Miit... Én a pártodat fognám ... Dalé olyan hirtelen fordult meg, mintha kígyóm arás érte volna. Erős, hatalma? teste megrázkődott, mint viharban a jegenye— Auohincloss... egészen elment az esze? — Az eszem? Nekem? Micsoda? — képedt el az öregember. — Hallod-e, ezt sem mondta még nekem senki! Megállj csak, majd mindjárt mondok neked én is olyat, hogy ... — De mikor... Al.. • Ilyet csak e?zevesz- tett vén bolond mondhat! — Azt a mindenit! Miért? — Hát mert... mert... Hogyan is nézne reám egy ilyen szép. ilyen okos, ilyen csodálatos teremtés!... — Már láttam is, amint rád nézett — mondta az öreg nyugodtan. Dalé csak rázta a fejét csöndesen, mintha tudná, hogy az öreggel hiába vitatkozik. — Hát. ezen se vesszünk össze — mondta AJ. — Lehet, hogy csakugyan eszeveszett vén bolond vagyok, már csak azért is, merthogy olyan nagyon a szivembe fogadtalak. Csak azt kérdezem meg újra: eljösz-e a fa- inba, a telepre, első emberemnek? — Nem — felélte Dalé. — Miit... Nekem nincs fia/m ... És... ée félek Beasleytől! Ezt már csak suttogva mondta szegény öreg. — Al, ne szégyen itsen meg annyira engem ! — könyörgött a vadász rekedten. — Nem jöhetek mondom. Nem merek jönni! — Nem mersz? — Al... Én nem tudom, mi a bajom ... De félek, hogy, ha lemegyek •.. — Ah-huh.. • A leány! — Én nem tudom, de félek... És... és nem akarok lemenni! — Éippen most tudom biztosan, hogy lejössz, majd ha.... Helen dobogó szívvel, zugó aggyal ugrott fel a helyéről, Önkéntelen menekülési vágy- gyal. Sok olyat hallott, ami nem az ő fülének volt szánva. Nem sajnálta mégsem. Lefelé futott egy darabon a patak mentén, a Paradicsomkert széléig... Ott megállt és még egyszer körülnézett a csodálatos tájon. Soha, soha nem volt még ilyen boldog---Soha , soha nem érezte még ilyen közel magát a Természethez és az Istenhez... Aztán a nagybátyja hivó hangját hallotta maga mögött. — Nell! Ez a vadász itt neked akarja adni a fekete lovát. Az mondtam neki, hogy elfogadhatod— Vándormadárnak jobb bánásmódra van szüksége, mint amilyent én adhatok neki — mondta Dalé mentegetőző hangon. — Ha nem vagyok itthon, szabadon csatangol a vadonban. Nagyon megköszönném, ha elfogadná ... Meg a kutyát is. Dalé ott áll várakozva a ló meUett, kezében a nyereg. Carmidhael körüljárta a lovat a cowboy hozzáértő szemével. — Las Vegae! — szólította meg Bo. — Ha ért valamit a lovakhoz, mondja meg, mit gondol erről? — Rögtön megvenném, ha ideadnák. — Elkésett, La,s Vegas ur — mondta Helen mosolyogva, amint odatette kezét a lő nyakára. — Vándormadár az enyém. Dalé szótlanul össehajtogatta a takarót és átvetette a ló hátán, aztán egyetlen mozdulattal helyére igazította a nyerget is. — Nagyon köszönöm —- mondta halkan Helen. — Szívesen, örülök, hogy nem utasította vissza — mondta Dalé és nagy igyekezettel kapcsolta össze a szijjakat. — Készen van, felülhet a lovára, Nell kisasszony. Egyik karjával a nyeregre támaszkodott s úgy állt ott, a leányt nézve, aki simogatta a lovat. Helen nyugodt volt már és erős, tudta mindkettőjük titkát és női büszkeségében nyiltan és derűsen tekintett a férfi arcába- Dalé is uralkodott magán, de bronz-szinü arca kissé mintha sápadtabb lett volna, mint rendesen. — Nem tudom megköszönni... és nem fogom tudni soha meghálálni azt, amit értem és a húgomért tett — mondta most Helen halkan. — Semmi szükség rá, hogy megpróbálja — utasította el Dalé. — Csak magamnak tettem vele jót. — Lejön velünk a faluba? — Nem. — De nemsokára meglátogat? — Nem valami hamar, azt hiszem — mondta a vadász és elfordította a tekintetét. — Mégis, mikor? — Tavasz előtt bajosan. — Tavasszal... Oh az nagyon hosszú idő... Nem jönne le hamarább? — Ha a hó miatt lehet... — Hiszen maga az első barátom itt a nyugaton — mondta Helen ési rányitotta két fényes szemét. — Majd talál elég jó barátot, aztán elfelejt engem .., idefönt a vadonban — legyintett Dalé. — Nem szoktam elfeledni a barátaimat. És maga... maga a legjobb barátom egész eddigi életemben. — Mindig büszke leszek reá. — És megígéri, hogy lejön a faluba? — Megígérem szívesen— Köszönöm. Akkor hát... Isten velünk. — Isten velünk t — mondta Dalé és mindkét kezével megfogta a leány kezét. A tekintete fényes volt, tiszta, nyílt, de bánatos. Auohincloss siettette az embereit. A többiek már fenn ültek a lovon. Bo nyargalt el mellettük, az arca boldog volt, de csodálatosan komoly, amint odaintett Dalénak búcsúzóul. Az öszvérek hosszú porban tolongtak el a zöld lejtő kanyarodójánál. Helen szállt lóra Utolsónak, de Roy búcsúzott el legutoljára a vadásztól. Pedro kelletlenül indult utánuk. Vidám, hangos énekkel haladt a menet fölfelé a hasadókban. Helen nyugodt lehetett most már: nem kellett többé a rablóktól félnie. Mégis valami különös nyomási érzett a szivén. Nem tudott együtt énekelni a többiekkelEmlékezett reá, hogy feleuton van egy kanyarodó, ahol a sziklák hasadéként át le lehetett látni a tisztásra. Hosszúnak tetszett neki az ut, de végre odaértek. Visszatartotta a lovát és letekintett. A zeg-z/ugos sziklák, szakadókos hegyoldalak között ott ásított a kráter szája. És lent, egészen lent, a szédületes mélységben, a délutáni nap álmodozó ragyogásában ott feküdt a smaragdzöld tisztás... Magányos, vad, csodálatosan szép külön világ... Dalé a lucfenyők előtt állott és intett neki... Várta. Helen visszaintett a kezével... Roy is megállt Helennel együtt és megló- bálta a sembreróját. Aztán hangos, átható kiáltást küldött le Daléhoz búcsúzóul, amit ezerszeresen vertek vissza a zeg-zugo? sziklafalak. — Miit sohasem tudta mostanáig, mi az: egyediül lenni — mondta Roy, mintha hangosan gondolkoznék. — De most már hamarosan meg fogja tanulni. Vándormadár fölágaskodott, elugrott a sziklafal széléről é? bevágtatott a lucfenyők sötét sorai közé. Helen szemei elől eltűnt a Paradicsonikert Órákon át lovagoltak az erdőben, fenyőillatos, gyantás, néma hegyoldalakon, látták a vadon minden csodáját, hallották a vadvizek csobogó zaját, de Helen mindig, mindig csak azt az egy tisztást látta, mindig csak annak az egy forrásnak a csobogását hallotta ... És édes álmodozásba ringatta a gondolat, hogy az erdő szerelmese — ez a különös férfi, aki mostanáig csak a természetet szerette, aki nem törődött, az emberi szenvedélyekkel és egyszerűen élt. erős és nyugodt volt, akár a Természet elemei — most szerelembe esett, mert megismerte öt-., és még nem tudja, vagy uem meri megval- lani önmagának, hogy szerelmes! ' XV. FEJEZET. Dalé emelt fejjel, égnek terjesztett karokkal állt a helyén, amint Helen eltűnt odafenn a fák között. Mintha elnyelte volna a szakadék. Elment... Lassan engedte le a karját ,lassan hajtotta le a fejét... és nem jött a tudatára, hogy mennyire elfogja szívét a kétségbeesett fájdalom. 9 L 2 ________
