Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-16 / 159. (2380.) szám

J 1980 julius 16, BBwda. rr*!*r>■y*T'íPWWR'WwwwWf:'STPWTOgJHM. iWJJtMWWB^RWBaHBWBBWHHWW __________________________ _________________________________^ _ Me galakult a szlovák piarista rendtartomány A tartomány első főnöke Cserhelyi Sándor, a nyitrai kollégium vezetője „A sakkmester állampolgársága" A belügy minisztéirium elnöksége. 9306. sz. Prága, 1930 julius 10. A Prágai Magyar Hírlap tok. Szerkesztő* s égének Prága II, Panská u. 12. Dzurányi Lászlónak „A sakkmester ál­lampolgársága" cimü, a Prágai Magyar Hír­lap időszaki folyóirat 1930 julius 5-iki szá­mának első oldalán megjelent cikkére való figyelemmel a belügyminisztérium az 1868 október 15-én kelt 142. sz. bír. törvény 19. paragrafusa alapján kéri, hogy ugyanennek a lapnak legközelebbi számában ez a hiva­talos helyreigazítás közöltessék: „Nem igaz, hogy Floihr Salamon sakkmes­ternek a csehszlovák államipolgárság „egyik napról a másikra" adatott meg és hogy a belügyminisztérium a lengyel állami köte­lékből való elbocsátási igazolást sem köve­telte meg, elleniben igaz, hogy Flohir 1930 julius 2-ám naturalizáoiós kérelmet adott be, amely az arra illetékes prágai tartományi hivatalban rendes módon tárgyaltatott s mi­dén ez megállapította, hogy FŰohr a cseh­szlovák tköztársaságban kilencedik életévé­téi megszakítás nélkül laktik, Benesovban a községi illetőségi jogra ígérvénye van és hogy minden tekintetben kifogástalan, 1930 julius 3-án kelt határozatával részére a csehszlovák állampolgárságot azzal a fölté­tellel biztosította, hogy a lengyel állami kö­telékből való elbocsátás igazolását beter­jeszti. Flohir Salamon kérelmének sürgős elinté­zése nem kivétel, mert már számos más esetben is igy történt, amikor nyilvánvaló­an oly kifogástalan személyekről volt sző, kiknek kérelmei kellően voltak fölszerelve, úgy hogy azok kiegészítése, ülletve az illeté­kes hivatalok vizsgálata szükséges nem volt. Hasonlóan gyors elintézés történt például • számos esetben a Prágai Magyar Hírlaptól nem messze áHó parlamenti tényezők inter­venciójára is. A belügyminisztérium és az alája rendelt A hivatalok teljes figyelmet szentelnek an- nak, hogy valamennyi naturalizációs kér­vény a lehető gyorsítással tárgyaltassék." | A miniszter helyett* Olvashatatlan aláírás. | az ERDŐ SZERELMESE REGÉNH Irta: ZRWE GREU Fordította: KOSftpyNÉ RÉZ LOLR (38) Carmichael hetykesége erre eltűnt. Zavar­tan köhécselt. — Lehet, gazda, hogy rosszul emlékszem — mondta. — Én csak azt említettem... — Ne beszélj nekem! Én nem emlékszem rosszul! — förmedt rá Auchindoss. — Azt mondtad, hogy a húgom megígérte, hogy szól majd egy jó szót érted. Carmichael félve pillantott oldalt Bo felé, de csak még jobban megzavarodott tőle. Bo arca piros volt, a két szeme fenyegetően vil­logott. Majdnem sirt. Helen látta, hogy baj van. — Ezt mondtad, vagy nem ezt mondtad? —■ kérdezte A1 dörgő hangon. — Igen, gazda, mondtam — vallotta a fiú. — Ah-huh! Most hát itt a húgom. Lássuk hol a jó szó, amit érted akar mondani. Carmichael újra Bora nézett, Bo meg őreá. Egy pillanatig farkasszemet néztek, aztán mind a kettő elfordította a fejét. Még vörö­sebbek voltak, mint az előbb. Bo lesütötte a szemét, a fiú meg úgy rámeredt, mintha elfe­ledte volna, hogy mit kérdeztek tőle. Körös­körül a többiek nevettek. Helen a nagybátyja karjára tette a kezét. — Én vagyok a hibás, bácsikám — mondta. — A vonat megállt La? Vegasban. Ez a fia­talember meglátott minket az ablakban. Bi­zonyosan látta, hogy magányos, hazulról el­szakadt, honvágytól gyötört teremtések va­gyunk és meg akart vigasztalni. Beszélget­tünk. Ismerte a nevedet, bácsikám és meg­kérdezte, kaphatna-e itt nálad munkát. Mi tréfának vettük az egészet és én azt mond­tam, hogy Bo majd szól egy-két jó szót az ér­dekében. — Hohoho* — nevetett az öregember. — Hát igy áll a dolog! Carmichael 'meg idejött és ón felfogadtam. Már most aztán gyere, hugooskám, halljuk a jó szót, mert különben elveszti a kenyerét! Bo megint föltekintett a fiúra oldalt. —* ő... ő volt az első ... Hekint Nyuga­Nyitra, julius 15. (A Prágai Magyar Hír­lap munkatársától.) A csehszlovákiai sajtó­ban elsőnek számoltunk be áriról az egyházi mozgalomról, amely Oserhelyi Sándornak, a nyitrai piarista kollégium főnökének kezde­ményezéséből indult meg és arra irányult, hogy Szlovenszkón uj eleire keltse Kalazanci szent József nagyhírű rendjét, a kegyes- rendi tanító szerzetesrendet. A .régi Magyarországon 1665 óta működtek a pianisták és pedig 1665-től 1691-ig lengyel, majd 1695-től 1721-ig német kormányzók alatt. ni. Károly király alatt az 1715. CH. t.-cikkel honosítva, a rend magyarországi része különvált és 1721-ben önálló rendi tar­tománnyá lett. Amikor II. József 1781-től Magyarországon 700 kolostort eltörölt, a kegyesrend is ama kevés szerzethez tarto­zott, amelyekkel a császári rendelet kivé­telt tett. A magyar oktatásügyben a piaristák örökre szóló érdemeket szereztek éís a régi Magyarország mindegyik részéiben volt nagy hírű intézetük, a magyar közoktatásügynek egy-egy fellegvára. A 24 rendi gimnáziumból kilenc Szlovén - szkó területére jutott, még pedig a szen/tgyőrgyi, tremcséni, prijvir gyei, nyitrai, lévai, Selmecbányái, rózsa­hegyi, podolini és klsszebeni. Az államfor- dulatikor a rend gimnáziumait az állam vet­te át s a rendtagok nagyrésze Magyaror­szágra költözött. A rendnek Szlovén sakón maradt tagjai és nagyszámú barátai azóta nem szűntek meg azon dolgozni, hogy a piarista rend Szloven­szkón újból életre keljen és folytathassa A helyreigazító nyilatkozattal szemben a cikkíró összes tényállításait fentartja. & Slávik miniszter korrigálni fogja állampolgársági interjúját Bártfafürdő, julius 16. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársának jelentése.) Slávik György dr. belügymiiniszteT egy napig tar­tózkodott Bár ttfafürdjőben s kijelentette, hogy a Sdovenszfcói Sajtóiroda munkatársá­val csak szabad beszélgetést folytatott s nem adta azt a nyilatkozatot, amely a csebszlová­ton ... aM kedvesen szólt hozzánk ... kezdte nagyon halkan. — Jó szónak ez is jó szó, de nem elég — jelentette ki AL Mindenfelől elfojtott nevetés hangzott. Car­michael hol az egyik lábára állott, hol a má­sikra. — Én ... én azt hiszem, hogy... hogy ér­tene a lovakhoz — folytatta Bo kicsit han­gosabban. — Soha nem láttam olyat, aki jobban ér­tett volna hozzájuk — bólintott Auchindoss jólelküen. — És... és talán a puskával is tud bánni... — Hát igaz: úgy forgattja a flintáját, mint akár Jim Wilson, vagy a többi átkozott pus­kás rabló a környéken. Ezzel ugyan nem so­kat mondtál! — Akkor hát... én kezeskedem érte — jelentette ki Bo elszántan. — Ez már beszéd! Auchindoss a fiúhoz fordult. — Las Vegas, te idegen vagy közöttünk, de mától fogva hozzánk tartozol és remélem, soha nem kell majd csalatkoznunk benned. Auchindoss hangja amint hirtelen komoly­ra vált, elárulta Helennek, hogy az öregem­ber szükségét érzi a hűséges és kipróbált embereknek, mert nehéz napok fognak rákö- szönteni. Volt valami baljóslatú jövőbelátás, valami bánat ebben a néhány szóban. De körülöttük senki más neon gondolt erre. Carmichael ott állt Bo előtt, forgatva a som- breróját és nagyokat nyelt, de sehogyan sem bírt kinyögni egy szét sem. A leány még ti- atalabbnak látszott mint máskor, arcocskája égett. Helen mosolyogva nézte őket és többet látott a jelenben, mint a két fiatal lélek za­varodottságának játékát. — Kisasszony... izé... én . •. én nagyon szépen köszönöm a jóságát — kezdte végre Carmichael. — Nimcs mit — felelte Bo. — Én... én a következő vonattal elindul­tam — folytatta a cowboy. Bo rátekintett. MáT összeszedte magát. Go­noszkodó láng csillant meg a szemében. — Mi is a neve? — Carmichael.-- De a bácsi Las Vegasnek mondta! — Igen. Ezek a cowboyok ragasztották rám, merthogy onnan jöttem. Nem tudtak más csufnevet kitalálni. Senkit jeni hívnak eredményes pedagógiai munkáját. Fárado­zásuk sikerrel i.s járt és most a Szentszék engedélyével megtörtént a szlovemszkói önálló kegyesrendi tarto­mány felállítása. A piarista rend egyete­mes főnöke, Del Ru ono József, julius hato- dikán kelt rendeletével, a Szentszék enge­délye alapján, az eddigi magyar pianista rendtartomány Szlovenszkón lévő társhá- zaiiból uj rendtartományt létesített: Pro­vincia Sehol árum Piarum Slovachiae né­ven. A* uj piarista tartomány első főnöke CsenheJyi Sándor, a nyitrai piarista kollé­gium főnöke lett, tanácsosai pedig Kálcsok Leó nyugalmazott piarista tanár és Rra- neozky József trencséni házfőnök. Az uj tartomány egyenesen a Rómában székelő egyetemes rendlönöiknek van alárendelve. A szlovemszkói piarista házaiknak a ma­gyarországi tartománnyal való kapcsolata ezzel egyházjogi tekintetben véglegesen megszűnt. A szlovák piarista rend főnöksége mór ki is irta a növendékek számára a konlkurzust, amelyben felszólítja azon szlovák ifjakat, akik a szaerzetestamári pályára hivatást érez­nek, hogy felvételi kérvényüket julius 31-ig a pianista rendfőnökség címére Nyitnára küldjék be. A felvételi kérelemhez kereszt- levelet, érettségi bizonyítványt, esetleg fő­iskolai tanulmányokról szóló bizonyítványt, illetőségi bizonyítványt, orvosi bizonyít­ványt és az illetékes középiskolai hittanár vagy plébános, esetleg főiskolai internátus által kiállított bizonyítványt kell mellékelni. kiai sajtóban s a Prágai Magyar Hírlapban is megjelent, illetve az interjú nem szaba­tos. A belügyminiszter kijelentette azt is, hogy szabadságának letelte után a téves in­terpretációt kijavítja. Slávik dr. egyébként szabadságának javarészét Szlovenszkón tölti, de tartózkodási helyét nem közli a nyilvánossággal. * v Slávik dr. belügyminiszternek éppen is­mertetett nyilatkozatára való figyelemmel az állampolgársági interjúra vonatkozó meg­jegyzéseinket most nem tesszük meg, ha­nem bevárjuk a téves interpretációnak ille­tékes kijavítását. az igazi nevén... Hanem... Bo kisasszony„. az igazi nevem mégis csak Tóm. — Én azért mégi? csak Las Vegaanak fo­gom hívni — mondta Bo szelíden, de ezer ör­dög villogott a szeme bogarában. — Engedőimet kérek, nekem ez nem tet­szik — tiltakozott Carmichael — Sokszor szólítják úgy az embert, ahogy nem tetszik neki, vágott vissza Bo jelentősen. A cowboy elvörösödött. Helen is, ő is meg­értette Bot. Arra a merészségre gondolt, amit Carmichael a vonat után kiáltott Szerény fiú azt sem tudta, melyik lábára álljon. Keser­vesen meglakolt. Ha Dalé nem hívta volna reggelizni a lányokat, talán eloülyedt volna szégyenlet ében. Ez az utolsó reggeli a Paradicsomkertben különös, zavaros érzést keltett Helenben. Va­lami elfogultság tette némává. Bo annál töb­bet fecsegett, simogatta az állatokat, tréfált Roy Reemannel meg a nagybátyjával, még Dale-lel is, amit pedig soha netm tett meg az­előtt. Roy olyan volt mint mindig: száraz, szellemes, gúnyolódó. A vadász kissé komo­ran ült a helyén. Mikor Tóm, a puma, las­san odalépett hozzájuk, Auchindoss majdnem fölugrott a helyéről. — Dalé! Itt az a hurokra való! — Igen, ez Tóm —■ mondta Dalé. — Miért nem kötöd láncra? Sémimi szük­ség nincs rá, hogy itt kódorogjon körülöt­tünk! — Oh, Tóm olyan szelíd, akár a házi­macska. — Mondd ezt a lányoknak, ha akarod. Én elég pumát láttam már életemben. Ismerem őket. Vén róka vagyok én már! — Oh, bácsikám! — nevetett Bo. — Tóm mindem éjjel az ágyam mellett alszik! — ördögöt! Mit mondasz? — Becsületszavamra! — mondta Bo. — Nem igaz, Helen? Helen mosolyogva bólintott. Kissé téveteg volt a tekintete. Szórakozottan hallgatta Bo csacsogását. Bo odahívta magához a pumát, rápa ráncról t, hogy feküdjék le szépen, két első mancsát tegye a térdére és kérjen szé­pen enni. — Ezt sein hittem volna, ha nem látom! — csóválta A1 a fejét. — Dalé, én elégszer .jár­tam ugv az erdőt, hogy éreztem a nyomomon ezeket a bestiákat... Hallottam átkozott ki- áljósukat ja/.. Holdvilágban, sötétben, akár­A piarista rend restituciója tehát megtör­tént, azonban magyar kisebbségi szempontból végtelen fájlalnunk és sérelmesnek kell felfognunk, hogy az uj rendtartomány szlovák és nem szlovenszkói jellegű. A régi Magyarországon mind a kilenc pia­rista gimnázium magyar oktatás i nyelvű volt. Megértjük, hogy a tisztán szlovák vidé­keken restaurálandó piarista gimnáziumok­ból szlovák tannyelvű intézeteke' fognak lé­tesíteni, azonban a lévai piarista gimnázium egészében ma­gyar nyelvterületen volt és igy abban az esetben, ha a piaristák a lévai gimnáziu­mot visszakapják, feltétlenül jogos az a követelésünk, hogy ebben az intézetben az oktatás nyelve magyar legyen, vagy legalább is magyar parallel-osztályokat szervezzenek. Ezért sérelmezzük azt is, hogy a szlovenszkói piarista rendtarto­mány hivatalosan szlovák rendtartomány­nak nevezi magát, holott az egyetemes remdfőnök által megállapított óim nem azt mondja, hogy Provincia Sehol aram Piamim Slovacomm, de azt, hogy Sfova- chiae, vagyis merni szlovák, hanem szloven­szkói. Éppen ezért kifogásoljuk, hogy a növendé­kek felvételéit csupán szlovák iifjakra korlá­tozzák és igy aaok a magyar ifjak, akik a szerzetes-tanári pályára hivatást éreznek, el vaunak zárva a piarista rendbe való fel­vétel lehetőségétől. A piarista rend örvendetes restituciója al­kalmával ismételten fel kell emelnünk sza­vunkat és figyelmeztetnünk kell az egyházi hatóságokat és a felelős kormánytényezőket, a jászóvár! premontrei kanonokrenddef szemben is morális kötelezettség a reeti- tutio in mtegrum. A prémontreiek mdotasmrü kassai é§ men­nyéi gimnáziumát ugyanaz a sora érte, mint a piarista girnnásmmofcat és a rendet min­den kártérítés nélkül fosztották meg két kö­zépiskolájától. Élénkemet t a legfőbb ideije, hogy az iHetéfees egyházi és politikai ténye­zők kezűikbe vegyék a poétacxntreéek ügyét is és megiKKÜftaáík az akciót a rend tanítói működésének újbóli megkezdésére, amire a piaristák sfbetree akciója után biztató re­ménység mutatkozik. hogyan is, nincs olyan éktelen bong a vilá­gon. Szokott ez a Tóm is úgy sikoltozni? — Néha éjszaka — mondta Dalé. — Hát no vedd rossz néven, fiam, de re- rélem, nem hozod le magaddal a faluba ezt a hurokra való bestiát: — Nem hozom le. , — Mit csinálsz ezzel az állatsereglettel? — Gondjukat fogom viselni, Ali, úgy mtart eddig. — De hiszen te lejössz hozzáírni — Minek jönnék AJ? Az öregember megvakarta a fejét ée oldalt nézett a vadászra. — Miit! Nem szokás, hogy aa ember meg­látogassa a barátait? — Köszönöm, Al. Majd ha lemegyek & fa­luba, talán jövő tavasszal... benézek a há­zába is. — Tavasszal! — mondta Audhindoas. Meg­rázta a fejét és különös bánat fátyolozta el a pillantását. — Későn jössz, Miit. Hol leszek én már akkor! — Nagyon szépen meg fog gyógyulni Al. Ezek a lányok... ezek majd meggyógyítják. Meglátja. Régen nem láttam ilyen erősnek, igazán. Auchindoss egyelőre nem beszélt többet a dologról, de mikor reggeli után a többiek el- széledtek, hogy megnézzék Dal© Paradicsom- kertjét, Helen hallotta, amint az öregember újra magához hívta a vadászt: — Meg akarom kérdezni tőled: jössz, vagy nem jössz? — Nem jövök, Al. Nem nekem való az élet odalenn. — Miit, legyen eszed. Nem töltheted azzal az egész életedet, hogy medvét vadászol és pumát szelídítesz! — Miért ne? — kérdezte Dalé makacsul. Auchindoss felállt, megrázta magát, mintha erőt akarna venni az indulatán és erős ke­zét odatette Dalé vállára. —■ Van okom rá, hogy lehívjalak. — Kinek van szüksége rám? — Nekem. Én már nem huzom soká. Ér Beasley halálos ellenségem. A vagyonomat akarja, Miit, értsd meg, a vagyonomat... Amiért egész életemben dolgoztam. Ha meg halok, Nellé lesz minden. Hanem férfi kell hozzá, hogy megtarthassa. Miit! Férfi kell hozzá! Nagy miunka az. És i doha ligás! Ha akarod, az első cselédem lehetsz.

Next

/
Thumbnails
Contents