Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-15 / 158. (2379.) szám

1980 július 16, tedd. Mit vár Csehszlovákia a dunai agrárállamok blokkjától? A Lidové Noviny a kisantant és a készülő agrárblokk viszonyáról - Julius 21-én lesz Szinaján a román- magyar-jugoszláv konferencia Prága, julius 14. A román kormány — a legújabb értesülés szerint — julius 21-re hívta meg a magyar és jugoszláv kor­mány képviselőit Szinajába az agrárblokk megalaki tás át célzó tárgyalásokra. Lapunk vasárnapi számában jelenteti ük a Vossisdhe Zeitung nyomán, hogy Csethszlo- vákia Is érdemiben kezd már foglalkozni az agrárblokk eszméjével, s a Prágában széke­lő nemzetközi agráribüró te kitűzte legköze­lebbi kongresszusának programjára ezt a kérdést. .Újabban a Lidové Noviny vasárnapi száma foglalkozik részletesen az agrárblokk eszméjével. A cikikiró többék között ezeket mondja: — A kisantant ellenségei igyekeznek be­bizonyítani, hogy ezzel az agrárbioikkal, amely kihagyja keretéből Csehszlovákiát, mini ipari államot, a kisantant szövetség meglazul, különösein akikor, ha az agráT- blokkhoz Magyarország is csatlakozik. Cseh­szlovákia figyelemmel kíséri az agrár blokk megalakítására irányuló mozgalmat és él­lé mfeleinik nézetei szerint kötelezi magát ar­ra, hogy az agrárblokk értékesítő szerveze­tétől átvesz bizonyos kontingenst a mező­gazdasági termékekből. Teljesen téves az a föltevés, hogy a Románia, Jugoszlávia és Magyarország között létrejövendő agrár- együttmüködés gyengítené a kisantant ösz- szetartását. Egészen természetes, hogy Ro­mánia és Jugoszlávia kiutat keres az agrár­válságból. Elsősorban meg akarnak egyezni abban, hogy saját mezőgazdasági termékeik eladási föltételeit megjavítsák. Ha meg­egyezést keresnek Magyarországgal, ezt az­ért teszik, hogy a céltudatos megszervezés­sel kiküszöböljék a fölösleges és káros kon- kurrenciát. Ha ilyen megegyezés létrejönne, úgy ezt nemcsak gazdasági, hanem politikai szem­pontból is üdvözölni kell; a Magyaror- »»»gSal való gazdasági együttműködés sriikeégsaerüe® bizonyos politikai közele­désre is vezetne. Ezek a törekvések teljes összhangban van­nak a kfsantant konstruktív céljaival. Cseh­szlovákia nemcsak hogy nem foglal állást ezen terv ellen, hanem őszintén kívánja si­keréi. Nevetséges még csak föltételezni is, hogy akár Románia, akár Jugoszlávia olyas­mit cselekednének, ami Csehszlovákia ellen irányulna és ami kisanbántórien tációjukkal, amely külpolitikájuk alapját képezi, ellen­tétben állna. Ha valaki talán azt gondolja, hogy az agrár államok érdekeit nem lehet összhangba hozni Csehszlovákia érdekeivel, azzal szemben elegendő rámutatni arra, mennyire meglepte a pesszimistákat a Ro­mánia és Csehszlovákia között kötött keres­kedelmi szerződés. Az úgynevezett agrárblokk csakis olyan feltétölek mellett valósulhat meg, ame­lyek Csehszlovákiáira nem lesznek káro­sak. Ajz említett agrárállamok kivitelének jobb megorganizálásából Csehszlovákia csak hasz­not húzhat, mert saját kivitele számára is kedvezőbb feltételeket nyer. Még a cseh­szlovák mezőgazdasági érdekek sem kell hogy Sízen ved jenek: a csehszlovák-román kereskedelmi szerződés éppen élénk példa erre, mert ez a szerződés a csehszlovák me­zőgazdaság védelmét juttatja érvényre. Vé­gül szükséges még azt is hangsúlyozni — fe­jezi be a cikkíró — hogy bármilyen is le­gyen az agrárblokk sorsa, még ez évben le fogják tárgyalni a csehszlovák-jugoszláv ke­reskedelmi szerződést. Mindez meg fogja erősíteni a kisantant kötelékeit s valameny- nyi kisantantállam örömmel venné, ha gaz­dasági téren Magyarország együtt dolgozna velük. Briand Páneurópa-iegyzékére beérkeznek az utolsé válaszok is Berlin, julius 14, Amint hírük, Briand Európa-memorandumára a német választ kedden adják át a Quai d’Orsayn. A felelet nyilvánosságrahozása azután rövidesen meg­történik. Athén, julius 14. A görög kormány vála­szában rendkívül élénk örömmel üdvözK a kezdeményezést. Görögország különös szim­pátiával fogadná Törökország résztvételét a páneurópai unióban. A görög válasz Orosz­ország résztvételét is kívánatosnak tartja, de tekintetbe veszi a fönnálló nagy nehézsé­geket. Belgrád, julius 14. Marlnkovics külügymi­niszter julius 20-án adja át a jugoszláv pá­risi követ utján a Quai d‘Orsayn a jugoszláv kormány válaszát, amely minden fönntartás nélkül csatlakozik Briand javaslatához. MUSSOLININ életveszélyes operációt végeztek Gyomorlekély-mütét után most már teljesen felép ült a dacé Betegségének hírét szigorú titokban tartják Olaszországban Bologna, julius 14. (A Prágai Magyar Hír­lap munkatársából.) Bizalmas, de rendkívül megbízható értesülésem szerint Benito Mussolinit, Olaszország miniszterelnökét, az elmúlt héten a bolognai közkórházban megoperálták. Az operáció hírét némi közölte egyetlen olasz lap sem és a közkórház az érdeklődők­nek tagadó választ ad. Mussolininak súlyos gyomorfekély© volt, ami az utóbbi időben olyan fájdalmakat okozott a Duce-nak, hogy kénytelen volt magát az operációra elhatározni. Mussolini Bolognáiba utazott és ott felkérte az operá­cióra N'igroselli professzort, Olaszország leg­kiválóbb gyomonse bőszét. Amikor Olaszországiban a politikai pártok még szembenállottak egymással, Ndgroselli nem tartozott Mussolini párthívei közé. Ezlt a* állásfoglalását egyesek még ma sem fe­lejtették el és igy a hírneves professzor ért­hetően vonakodott attól, hogy az életveszélyes operációt saját felelőssegére hajtsa végre. Csak azzal a feltétellel vállalta a műtét ©1- végzését, ha annál még Ivét professzor asz- szísztál. Nigroselli kérését méltányolták is és az operáció napjára Bolognába érkezeit a római és firenzei egyetemek sebészeti tanszékének egy-egy tanára. Mussolinit altatással érzéktelenitették és a bolognai professzor negyedóra alatt befejezte az operációt, amely kitünően si­került. A Duce már hosszabb ideje szenved gyo­morfekélyben. Sok elfoglaltsága miatt boaz- szu ideig nem mert arra gondolni,' hogy megoperáltassa magát. Orvosai diétával kép­zelték. Mussolini étkezése már évek óta fő­képpen c*?ak tejből állott, húst nagyon rit­kán és csak igen keveset evett. Legutóbb azonban már munkájában és főképpen a szónoklás­ban akadályozta a betegség, úgy hogy nem lehetett halogatni a műtétet. Mussolini személyes kívánságára a legnagyobb titokba® tartják az operáció hírét. I Nem akarják ugyanis az olasz népet.; amely a bálványozásig szereti Mussolinit, felesle­ges aggodalmaknak és izgalmaknak kitenni. Cs'ak akkor szándékoztak közhírré tenni a veszedelmes és jól sikerült operáció meg­történtét, amikor a Duce már teljesen meg­gyógyult. Á Duce túl van minden ves*edefawe® és a napokba® már teljes egészséggel veszi át újra országának kormányzását. («. b.) nz ERDŐ SZERELMESE PEGéNV Irta: ZRNE GBEU Pordltotta: nOSftBVNÉ RÉZ LOLR (37) — Te az apádhoz hasonlítasz éppen — mondta. — Emlékszem reá, derék, szép szál fiú volt. Isten nyugosztalja! Mellettük Dalé meg Roy álltak, mögöttük « oowboyok és a lovak csapata. — Itt jön már Nell is. bácsi! — mondta Bo. — Hol? Látszott az izgalom az öregember ráncos arcán, amint nehéz lélekzéssel megfordult. Helen sietve ment oda hozzá. Nem emléke­zeti a nagybátyjára, de azonnal megismerte, aandnt szépmetszésü, büszke és szomorú ar­cára tekintett. Az édesanyja jutott eszébe. . Al Auchincloss kitárta a kiét karját, amint meglátta. — Nell, Nell, hugocskám! — mondta mély hangon. — Mintha az anya diát látnám megint! Igazam volt, jól választottam, igazi Auchincloss vagy! Megismertelek volna ezer ember közül! Megcsókolta a magas, sudár leányt. — Al bácsi!.— csengett Helen hangija hal­kan. — Most már emlékszem rád... Pedig csak négy éves voltam, mikor láttalak. Úgy bizony — bólintott az öreg. —• Ott lovagolták a térdemen éis én simogattam «BÖszke hajadat... Azóta megsötétedett a ha­lté, az Auchincloss-családlból való asszony mind barna... Tizenhat éve ... Most húsz eezteodös vagy.. Micsoda szép, derék leány lettél! És soha szebb Auchincíoss-leányt... Helen érezte, hogy elvörösödik. Zavarodot­tan fordult el a nagybátyjától. Roy lépett oda hozzá, hogy köszönjön. Hajadonfőit állt itt, szerén yen. fél reál u zó d v a. — Hogy van, Helen kisasszony? Hogy va­gyunk Bo? Látom, nagyszerű színben van­nak. Hogy lesültek... Persze* j, nem jöt­tünk valami hamar a bácsival... De nem siettem nagyon, gondoltam, talán jól érzik magukat ideföut egy darabig... — Igaza is volt — kottyant közbe Bo. Auchincloss nehezen lélekzett. { — Üljünk le valahol — mondta lihegve. Odavonta maga mellé a két leányt a szik- lapadra, amelyet Dal© cipelt oda Hetemnek az első napokban, a nagy fenyő alá. — Fáradt vagy, bácsikám! Rosszul vagy talán? — kérdezte aggódó gondoskodással Helen; — Hogy fáradt vagyok-e? Bizony, megle­het, hogy csak most kezdtem érezni. Mikor ez a Reeman-fiu odajön hozzám, oszt mondja, hocrv mi újság rólatok, abban a mimutumban elfeledtem, hogy elöregedett igavonó ló va­gyok már. Vagy tdz esztendő óta mem érez­tem magamat olyan jól! Hogyne, mikor már úgy aggódtam, hogy az az átkozott gazember, az a Beasley ... Helen figyelmes szeme észrevette, hogyan vétózik el az öregember arca, hogyan látszik meg rajta hosszú esztendőknek minden gondja, keserűsége, magányossága, csalódá­sa, hosszú hete lenek gyötrelmes aggodalma... és még valami, ami nem kor, nem megnyug­vás, de még nehezebb és még sokkal szo­morúbb ... — Oh, Al bácsi! — csipogott mellette Bo, — Majd meglátja, nemsokára meg fog gyó­gyulni... Hiszen olyan eres, vállas ember... és még egy cseppet seim öreg.. Inkább fiatal... — Hohoho! — kacagott fel furcsán az öregember. — Látom én jól, kikcsikém, mit gondolsz magadban! De nem baj... Persze, lehet, hogy két ilyen szép fiatal kislány me­gint fiatallá varázsol engem!... Máris sokkal jobban érzem magam, De furcsán vágyóik (azért, lányok, furcsán. Hanem lehet, hogy jósak az öröm teszi, amikor már... De most iné gondoljunk semmi rosszra. Visszatért arcára a derűs, meleg mosoly­gás. — Dalé ... gyere ide. A vadász odalépett. — Fiam, azt mondom neked, hogy többel tartozom, mint amennyit valaha is ki tudnék fizetni — szólt Auchincloss ünnepélyesen, két karjával magához ölelve két szép húgát. — Nem, Al, nem tartozik nekem semmivel sem — felelte Dalé, elfordított fejjel és vala­hová messzire nézeti. — Ah-huh --.legyintett A]. — Halljátok, lányok, mint mond? Figyelj reámi, fiam, te vad erdőjáró, te! És ti is figyeljetek, lányok... Miit, igaz, ami igaz, sohasem tartottam vala­mi sokat rólad, gondoltam, hogy értesz az ál­latokhoz, de azt hittem, hogy egyebet se tudsz. Hát nem volt igazam, most kimondom mindenki előtt. Odajöttél hozzám, aztán mi­kor elkergettelek, szó nélkül elmentél és elszöktetted ezeket a lányokat annak a gaz­embernek az orra elől és vigyáztál rájuk, miig csak értük nem jöhettem. Hát, fiam, en­nél többet nem tehet férfinek a férfi... Ezért szégyenlem, hogy úgy gondolkoztam ró­lad ... És itt a kezem ... — Köszönöm, Al — mondta Dalé kisfiús mosolyával és megszorította az öregember kezét. — Itt maradnak holnapig? — Nem, fiam, nem. Kicsit megpihenünk, aztán összecsomagoljuk a lányok holmiját és indulunk haza. De te is velünk jössz? — Akkor mindjárt hívom reggelizni a lá­nyokat — mondta Dalé és elkerülte a vá­laszt. Helen érezte, hogy Dalé nem akar lejönni velük a faluba s valami tompa bánatot, de meglepetést is érzett. Talán azt várta, hogy jöjjön? ... — Gyere ide, Jeff! — Szólt Auchincloss megint. Alacsony, karikalábu férfi vált ki a csoport­ból porlepett, fakó ruhában, napszítta fakó arccal. Fényes, apró szeme volt és széles szá­ját mosolygásra nyitotta. Ügyetlenül emelte meg a sornbrerőját. — Jeff, fogj kezet a húgaimmal. — mondta Al. — Ez itt Helen, aki a gazdád lesz a ha­lálom napjától kezdve, ez meg Bo, akit ugyan Nancynak kereszteltek, de mikor a bölcsőjé­ben láttam, elneveztem óbégatónak. Egyre Így tett: Bobobobo! Én utánoztam és rajta­ragadt a név... Lányok, ez itt Jeff Mulvey, a felügyelőm, velem van már húsz esztendeje. Jeff zavarodottan forgatta a kalapját. — Nell — folytatta Al Auchincloss és rán­cos arcán mosolygás terült szét — szeretném látni, hogyan tartod majd rendben a farmot! Ahány emberem van, egynek sincs felesége. Fésületlen fickók bizony ezek, nem kellettek asszonynak... Most aztán asszony kerül Fölé-' jük...' V — Remélem, bácsikám, hogy sohase' fog erre kerülni a sor — szólt közbe Helen. — Nagyon hamar sor kerül reá — mondta, az öregember nyugodtan. — De ne félj tő­lük, nem rossz emberek. Mind régi kipróbált hűsége? fickó. Csak egy ujj emberein van... Most hirtelen Bo felé fordult. Pár pállana-1 tig figyelte a csinos arcocskát, árián tettetett szigorúsággal, összeráncolt homlokkal kér­dezte: — Te küidtél hozzám egy Oamnichael ne­vű cowboyt, hogy munkát kérjen? Bo meglepödöttnek látszott. — Carmidhael? Sohasem hallottam még a nevét sem! — tiltakozott Bo szinte ijedten. — Ejnye, ári a... Akkor hát füllentett az akasztófáravaló! — rázta a fejét Auchincloss. — Pedig nem néztem volna ki belőle. Tet­szett nekem a kölyök és itt tartottam. Odafordult a lovasok csoportjához. — Las Vegas, hallod? Gyere csak ide! Helen feltekintett és látta, amint a magas, karcsú fiatal cowboy kiválik a többi közül. Bronzszinü arca volt, mintha szobrász farag­ta volna, szinte gyermeknek látszott még. Helen azonnal ráismert lengő piros nyakra- valójáról, hosszuesövü puskájáról, lassú, sar­kán tyu-penget ő járásáról. Bo útközben szer­zett gavallérja volt! Odapillantott Bora és alig tudta visszafoj­tani a nevetését. A szóbanforgő ifjú hölgy is azonnal ráismert a lehajtott arccal, elvörösöd­ve közelgető legényre. Bo először elfehére- dett, aztán piros lett, mint a rózsalevél. — Carmdchael, idehallgass! A húgom azt mondja, hogy soha nem hallotta a nevedet! — kezdte Al szigorúan, amint a cowboy meg­állt előtte. Helen tudja, hogy nagybátyjától rettegnek az emberei, de most nem aggódott, mert észrevette á bujkáló mosolygást az öregnek szája körül. — Sajnálom, gazda, arról sem tehetek. Pe­dig jő régi texasi család az enyém. Nem látszott már rajta semmi szégyenke­zés. Nyílt, kicsit kihívó arccal mosolygott fel a szigorú öregemberre, ugyanazzal a® arcki­fejezéssel, ami úgy megtetszett Helennek a® idegen állomáson. — Texas! Ti odavalósíak mindig crak Texasi emlegetitek — morgott Ah — Már pedig nem láttam még texasi legényt, aki megvert volna, mondjuk, egy .missouribelit. Cár mirháéi nyelt egyet, de tiszteletteljesen hallgatott és igyekezett elkerülni a lányok te­kintetét. —’ Na mindegy — folytatta Al. — Úgyis Las Vegasuak hívunk téged, merthogy onnan jöttél. Azt akarom hát kérdezni tőled: igaz-e, hogy azt mondtad, hogy a búgom küldött hoz­zám? He? 2

Next

/
Thumbnails
Contents