Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-15 / 158. (2379.) szám
1980 július 16, tedd. Mit vár Csehszlovákia a dunai agrárállamok blokkjától? A Lidové Noviny a kisantant és a készülő agrárblokk viszonyáról - Julius 21-én lesz Szinaján a román- magyar-jugoszláv konferencia Prága, julius 14. A román kormány — a legújabb értesülés szerint — julius 21-re hívta meg a magyar és jugoszláv kormány képviselőit Szinajába az agrárblokk megalaki tás át célzó tárgyalásokra. Lapunk vasárnapi számában jelenteti ük a Vossisdhe Zeitung nyomán, hogy Csethszlo- vákia Is érdemiben kezd már foglalkozni az agrárblokk eszméjével, s a Prágában székelő nemzetközi agráribüró te kitűzte legközelebbi kongresszusának programjára ezt a kérdést. .Újabban a Lidové Noviny vasárnapi száma foglalkozik részletesen az agrárblokk eszméjével. A cikikiró többék között ezeket mondja: — A kisantant ellenségei igyekeznek bebizonyítani, hogy ezzel az agrárbioikkal, amely kihagyja keretéből Csehszlovákiát, mini ipari államot, a kisantant szövetség meglazul, különösein akikor, ha az agráT- blokkhoz Magyarország is csatlakozik. Csehszlovákia figyelemmel kíséri az agrár blokk megalakítására irányuló mozgalmat és éllé mfeleinik nézetei szerint kötelezi magát arra, hogy az agrárblokk értékesítő szervezetétől átvesz bizonyos kontingenst a mezőgazdasági termékekből. Teljesen téves az a föltevés, hogy a Románia, Jugoszlávia és Magyarország között létrejövendő agrár- együttmüködés gyengítené a kisantant ösz- szetartását. Egészen természetes, hogy Románia és Jugoszlávia kiutat keres az agrárválságból. Elsősorban meg akarnak egyezni abban, hogy saját mezőgazdasági termékeik eladási föltételeit megjavítsák. Ha megegyezést keresnek Magyarországgal, ezt azért teszik, hogy a céltudatos megszervezéssel kiküszöböljék a fölösleges és káros kon- kurrenciát. Ha ilyen megegyezés létrejönne, úgy ezt nemcsak gazdasági, hanem politikai szempontból is üdvözölni kell; a Magyaror- »»»gSal való gazdasági együttműködés sriikeégsaerüe® bizonyos politikai közeledésre is vezetne. Ezek a törekvések teljes összhangban vannak a kfsantant konstruktív céljaival. Csehszlovákia nemcsak hogy nem foglal állást ezen terv ellen, hanem őszintén kívánja sikeréi. Nevetséges még csak föltételezni is, hogy akár Románia, akár Jugoszlávia olyasmit cselekednének, ami Csehszlovákia ellen irányulna és ami kisanbántórien tációjukkal, amely külpolitikájuk alapját képezi, ellentétben állna. Ha valaki talán azt gondolja, hogy az agrár államok érdekeit nem lehet összhangba hozni Csehszlovákia érdekeivel, azzal szemben elegendő rámutatni arra, mennyire meglepte a pesszimistákat a Románia és Csehszlovákia között kötött kereskedelmi szerződés. Az úgynevezett agrárblokk csakis olyan feltétölek mellett valósulhat meg, amelyek Csehszlovákiáira nem lesznek károsak. Ajz említett agrárállamok kivitelének jobb megorganizálásából Csehszlovákia csak hasznot húzhat, mert saját kivitele számára is kedvezőbb feltételeket nyer. Még a csehszlovák mezőgazdasági érdekek sem kell hogy Sízen ved jenek: a csehszlovák-román kereskedelmi szerződés éppen élénk példa erre, mert ez a szerződés a csehszlovák mezőgazdaság védelmét juttatja érvényre. Végül szükséges még azt is hangsúlyozni — fejezi be a cikkíró — hogy bármilyen is legyen az agrárblokk sorsa, még ez évben le fogják tárgyalni a csehszlovák-jugoszláv kereskedelmi szerződést. Mindez meg fogja erősíteni a kisantant kötelékeit s valameny- nyi kisantantállam örömmel venné, ha gazdasági téren Magyarország együtt dolgozna velük. Briand Páneurópa-iegyzékére beérkeznek az utolsé válaszok is Berlin, julius 14, Amint hírük, Briand Európa-memorandumára a német választ kedden adják át a Quai d’Orsayn. A felelet nyilvánosságrahozása azután rövidesen megtörténik. Athén, julius 14. A görög kormány válaszában rendkívül élénk örömmel üdvözK a kezdeményezést. Görögország különös szimpátiával fogadná Törökország résztvételét a páneurópai unióban. A görög válasz Oroszország résztvételét is kívánatosnak tartja, de tekintetbe veszi a fönnálló nagy nehézségeket. Belgrád, julius 14. Marlnkovics külügyminiszter julius 20-án adja át a jugoszláv párisi követ utján a Quai d‘Orsayn a jugoszláv kormány válaszát, amely minden fönntartás nélkül csatlakozik Briand javaslatához. MUSSOLININ életveszélyes operációt végeztek Gyomorlekély-mütét után most már teljesen felép ült a dacé Betegségének hírét szigorú titokban tartják Olaszországban Bologna, julius 14. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársából.) Bizalmas, de rendkívül megbízható értesülésem szerint Benito Mussolinit, Olaszország miniszterelnökét, az elmúlt héten a bolognai közkórházban megoperálták. Az operáció hírét némi közölte egyetlen olasz lap sem és a közkórház az érdeklődőknek tagadó választ ad. Mussolininak súlyos gyomorfekély© volt, ami az utóbbi időben olyan fájdalmakat okozott a Duce-nak, hogy kénytelen volt magát az operációra elhatározni. Mussolini Bolognáiba utazott és ott felkérte az operációra N'igroselli professzort, Olaszország legkiválóbb gyomonse bőszét. Amikor Olaszországiban a politikai pártok még szembenállottak egymással, Ndgroselli nem tartozott Mussolini párthívei közé. Ezlt a* állásfoglalását egyesek még ma sem felejtették el és igy a hírneves professzor érthetően vonakodott attól, hogy az életveszélyes operációt saját felelőssegére hajtsa végre. Csak azzal a feltétellel vállalta a műtét ©1- végzését, ha annál még Ivét professzor asz- szísztál. Nigroselli kérését méltányolták is és az operáció napjára Bolognába érkezeit a római és firenzei egyetemek sebészeti tanszékének egy-egy tanára. Mussolinit altatással érzéktelenitették és a bolognai professzor negyedóra alatt befejezte az operációt, amely kitünően sikerült. A Duce már hosszabb ideje szenved gyomorfekélyben. Sok elfoglaltsága miatt boaz- szu ideig nem mert arra gondolni,' hogy megoperáltassa magát. Orvosai diétával képzelték. Mussolini étkezése már évek óta főképpen c*?ak tejből állott, húst nagyon ritkán és csak igen keveset evett. Legutóbb azonban már munkájában és főképpen a szónoklásban akadályozta a betegség, úgy hogy nem lehetett halogatni a műtétet. Mussolini személyes kívánságára a legnagyobb titokba® tartják az operáció hírét. I Nem akarják ugyanis az olasz népet.; amely a bálványozásig szereti Mussolinit, felesleges aggodalmaknak és izgalmaknak kitenni. Cs'ak akkor szándékoztak közhírré tenni a veszedelmes és jól sikerült operáció megtörténtét, amikor a Duce már teljesen meggyógyult. Á Duce túl van minden ves*edefawe® és a napokba® már teljes egészséggel veszi át újra országának kormányzását. («. b.) nz ERDŐ SZERELMESE PEGéNV Irta: ZRNE GBEU Pordltotta: nOSftBVNÉ RÉZ LOLR (37) — Te az apádhoz hasonlítasz éppen — mondta. — Emlékszem reá, derék, szép szál fiú volt. Isten nyugosztalja! Mellettük Dalé meg Roy álltak, mögöttük « oowboyok és a lovak csapata. — Itt jön már Nell is. bácsi! — mondta Bo. — Hol? Látszott az izgalom az öregember ráncos arcán, amint nehéz lélekzéssel megfordult. Helen sietve ment oda hozzá. Nem emlékezeti a nagybátyjára, de azonnal megismerte, aandnt szépmetszésü, büszke és szomorú arcára tekintett. Az édesanyja jutott eszébe. . Al Auchincloss kitárta a kiét karját, amint meglátta. — Nell, Nell, hugocskám! — mondta mély hangon. — Mintha az anya diát látnám megint! Igazam volt, jól választottam, igazi Auchincloss vagy! Megismertelek volna ezer ember közül! Megcsókolta a magas, sudár leányt. — Al bácsi!.— csengett Helen hangija halkan. — Most már emlékszem rád... Pedig csak négy éves voltam, mikor láttalak. Úgy bizony — bólintott az öreg. —• Ott lovagolták a térdemen éis én simogattam «BÖszke hajadat... Azóta megsötétedett a halté, az Auchincloss-családlból való asszony mind barna... Tizenhat éve ... Most húsz eezteodös vagy.. Micsoda szép, derék leány lettél! És soha szebb Auchincíoss-leányt... Helen érezte, hogy elvörösödik. Zavarodottan fordult el a nagybátyjától. Roy lépett oda hozzá, hogy köszönjön. Hajadonfőit állt itt, szerén yen. fél reál u zó d v a. — Hogy van, Helen kisasszony? Hogy vagyunk Bo? Látom, nagyszerű színben vannak. Hogy lesültek... Persze* j, nem jöttünk valami hamar a bácsival... De nem siettem nagyon, gondoltam, talán jól érzik magukat ideföut egy darabig... — Igaza is volt — kottyant közbe Bo. Auchincloss nehezen lélekzett. { — Üljünk le valahol — mondta lihegve. Odavonta maga mellé a két leányt a szik- lapadra, amelyet Dal© cipelt oda Hetemnek az első napokban, a nagy fenyő alá. — Fáradt vagy, bácsikám! Rosszul vagy talán? — kérdezte aggódó gondoskodással Helen; — Hogy fáradt vagyok-e? Bizony, meglehet, hogy csak most kezdtem érezni. Mikor ez a Reeman-fiu odajön hozzám, oszt mondja, hocrv mi újság rólatok, abban a mimutumban elfeledtem, hogy elöregedett igavonó ló vagyok már. Vagy tdz esztendő óta mem éreztem magamat olyan jól! Hogyne, mikor már úgy aggódtam, hogy az az átkozott gazember, az a Beasley ... Helen figyelmes szeme észrevette, hogyan vétózik el az öregember arca, hogyan látszik meg rajta hosszú esztendőknek minden gondja, keserűsége, magányossága, csalódása, hosszú hete lenek gyötrelmes aggodalma... és még valami, ami nem kor, nem megnyugvás, de még nehezebb és még sokkal szomorúbb ... — Oh, Al bácsi! — csipogott mellette Bo, — Majd meglátja, nemsokára meg fog gyógyulni... Hiszen olyan eres, vállas ember... és még egy cseppet seim öreg.. Inkább fiatal... — Hohoho! — kacagott fel furcsán az öregember. — Látom én jól, kikcsikém, mit gondolsz magadban! De nem baj... Persze, lehet, hogy két ilyen szép fiatal kislány megint fiatallá varázsol engem!... Máris sokkal jobban érzem magam, De furcsán vágyóik (azért, lányok, furcsán. Hanem lehet, hogy jósak az öröm teszi, amikor már... De most iné gondoljunk semmi rosszra. Visszatért arcára a derűs, meleg mosolygás. — Dalé ... gyere ide. A vadász odalépett. — Fiam, azt mondom neked, hogy többel tartozom, mint amennyit valaha is ki tudnék fizetni — szólt Auchincloss ünnepélyesen, két karjával magához ölelve két szép húgát. — Nem, Al, nem tartozik nekem semmivel sem — felelte Dalé, elfordított fejjel és valahová messzire nézeti. — Ah-huh --.legyintett A]. — Halljátok, lányok, mint mond? Figyelj reámi, fiam, te vad erdőjáró, te! És ti is figyeljetek, lányok... Miit, igaz, ami igaz, sohasem tartottam valami sokat rólad, gondoltam, hogy értesz az állatokhoz, de azt hittem, hogy egyebet se tudsz. Hát nem volt igazam, most kimondom mindenki előtt. Odajöttél hozzám, aztán mikor elkergettelek, szó nélkül elmentél és elszöktetted ezeket a lányokat annak a gazembernek az orra elől és vigyáztál rájuk, miig csak értük nem jöhettem. Hát, fiam, ennél többet nem tehet férfinek a férfi... Ezért szégyenlem, hogy úgy gondolkoztam rólad ... És itt a kezem ... — Köszönöm, Al — mondta Dalé kisfiús mosolyával és megszorította az öregember kezét. — Itt maradnak holnapig? — Nem, fiam, nem. Kicsit megpihenünk, aztán összecsomagoljuk a lányok holmiját és indulunk haza. De te is velünk jössz? — Akkor mindjárt hívom reggelizni a lányokat — mondta Dalé és elkerülte a választ. Helen érezte, hogy Dalé nem akar lejönni velük a faluba s valami tompa bánatot, de meglepetést is érzett. Talán azt várta, hogy jöjjön? ... — Gyere ide, Jeff! — Szólt Auchincloss megint. Alacsony, karikalábu férfi vált ki a csoportból porlepett, fakó ruhában, napszítta fakó arccal. Fényes, apró szeme volt és széles száját mosolygásra nyitotta. Ügyetlenül emelte meg a sornbrerőját. — Jeff, fogj kezet a húgaimmal. — mondta Al. — Ez itt Helen, aki a gazdád lesz a halálom napjától kezdve, ez meg Bo, akit ugyan Nancynak kereszteltek, de mikor a bölcsőjében láttam, elneveztem óbégatónak. Egyre Így tett: Bobobobo! Én utánoztam és rajtaragadt a név... Lányok, ez itt Jeff Mulvey, a felügyelőm, velem van már húsz esztendeje. Jeff zavarodottan forgatta a kalapját. — Nell — folytatta Al Auchincloss és ráncos arcán mosolygás terült szét — szeretném látni, hogyan tartod majd rendben a farmot! Ahány emberem van, egynek sincs felesége. Fésületlen fickók bizony ezek, nem kellettek asszonynak... Most aztán asszony kerül Fölé-' jük...' V — Remélem, bácsikám, hogy sohase' fog erre kerülni a sor — szólt közbe Helen. — Nagyon hamar sor kerül reá — mondta, az öregember nyugodtan. — De ne félj tőlük, nem rossz emberek. Mind régi kipróbált hűsége? fickó. Csak egy ujj emberein van... Most hirtelen Bo felé fordult. Pár pállana-1 tig figyelte a csinos arcocskát, árián tettetett szigorúsággal, összeráncolt homlokkal kérdezte: — Te küidtél hozzám egy Oamnichael nevű cowboyt, hogy munkát kérjen? Bo meglepödöttnek látszott. — Carmidhael? Sohasem hallottam még a nevét sem! — tiltakozott Bo szinte ijedten. — Ejnye, ári a... Akkor hát füllentett az akasztófáravaló! — rázta a fejét Auchincloss. — Pedig nem néztem volna ki belőle. Tetszett nekem a kölyök és itt tartottam. Odafordult a lovasok csoportjához. — Las Vegas, hallod? Gyere csak ide! Helen feltekintett és látta, amint a magas, karcsú fiatal cowboy kiválik a többi közül. Bronzszinü arca volt, mintha szobrász faragta volna, szinte gyermeknek látszott még. Helen azonnal ráismert lengő piros nyakra- valójáról, hosszuesövü puskájáról, lassú, sarkán tyu-penget ő járásáról. Bo útközben szerzett gavallérja volt! Odapillantott Bora és alig tudta visszafojtani a nevetését. A szóbanforgő ifjú hölgy is azonnal ráismert a lehajtott arccal, elvörösödve közelgető legényre. Bo először elfehére- dett, aztán piros lett, mint a rózsalevél. — Carmdchael, idehallgass! A húgom azt mondja, hogy soha nem hallotta a nevedet! — kezdte Al szigorúan, amint a cowboy megállt előtte. Helen tudja, hogy nagybátyjától rettegnek az emberei, de most nem aggódott, mert észrevette á bujkáló mosolygást az öregnek szája körül. — Sajnálom, gazda, arról sem tehetek. Pedig jő régi texasi család az enyém. Nem látszott már rajta semmi szégyenkezés. Nyílt, kicsit kihívó arccal mosolygott fel a szigorú öregemberre, ugyanazzal a® arckifejezéssel, ami úgy megtetszett Helennek a® idegen állomáson. — Texas! Ti odavalósíak mindig crak Texasi emlegetitek — morgott Ah — Már pedig nem láttam még texasi legényt, aki megvert volna, mondjuk, egy .missouribelit. Cár mirháéi nyelt egyet, de tiszteletteljesen hallgatott és igyekezett elkerülni a lányok tekintetét. —’ Na mindegy — folytatta Al. — Úgyis Las Vegasuak hívunk téged, merthogy onnan jöttél. Azt akarom hát kérdezni tőled: igaz-e, hogy azt mondtad, hogy a búgom küldött hozzám? He? 2
