Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-13 / 157. (2378.) szám
1090 jnSSíns 13, vasárnap. Komáromban az állami munkából tóbbszáz magyar munkást elbocsátottak A munkásoknál az iránt érdeklődnek, hogy tagjai-e a cseh nemzeti szocialista pártnak? Komárom, julius 12. (Saját tudósítónktól.) Szloveuszkó össaets városai közt Komáromban van a legnagyobb munkanélküliség. Az állami kikötő híre ugyanis a munkások egész bevándorlását idézte elő, az ideözön- lött munkások, akik közt nagy számmal vannak a morván túliak és Szlovenszkó északi vidékeire valók is, a komáromi bennszülött munkások elől veszik el a kenyeret és katasztrofálissá tették a munkanélküliséget. A komáromi muri kaptárén a kínálat sokszorosan felülmúlja a keresletet. Májusban már elviselhetetlenné vált a helyzet. Ugyanazon a napon, amelyen Alapy dr. tartományi képviselő interpellált ez ügyPrága, július 12. A világháború befejezése éta a regényírásnak egy uj fajtája jelentkezett, a riportregény. Ennek a műfajnak az a legfontosabb jellemvonása, hogy a riportregény szerzője nem az író, hanem maga az élet A világirodalomban valósággal burján- zik az emberfeletti szenvedéseket leíró háborús és íogolyélményirodalom, milliós pél- dányszámban jelennek meg a hadifogolyregé- nyetk, amelyek a modem rabszolgaság borzalmainak uj fejezetét tárják fel. Aki nem ismerte közvetlen tapasztalásból ezt az életet, akit a sors megkímélt a frontélet és a fogolysors borzalmas végzettragédiáitól, az úgyszólván mesének hiszi azokat a testi szenvedéseket és lelki megaláztatásokat, amelyekben a hadifoglyoknak részük volt. Az ember aart hinné, hogy csak regényírók képzeletében létezhetnek olyan démoni ember- szörnyetegek, akik nemtörődömségükkel, sza- disztikus gonoszsággal, avagy szenvedéseken hízó aljas nyerészkedési vágyból ezrek és ezrek életét tudták tudatosan lesenyveszte- ni és a halálba küldeni. A szibériai hadifogoly-életnek ezer és ezer olyan feljegyzett eseménye van, amely az olvasóiban megállítja a vért és a döbbenet érzését váltja ki. Dante tollára méltó a szibériai pokol, ahol orosz felelős tényezők összetett kézzel nézték a kiütéses tífusz pusztítását, ahol ezrével állítottak fel bekatombák- ha csonttáfagyott hullákat, amelyek tavaszi napsütésig vártak a temetésre, mert télen a kővé fagyot földbe nem vájhattak tömegsírokat, ahol ezrével küldték éhhalálba a száraz kenyérért rimánké dókat, míg az élelmezésükre kiutalt pénzekből a manipuláns orosz tisztek vutkis dáridőkat rendeztek, ahol a polgárháború őrületében a védtelen hadifoglyok tömegeit végezték ki Tamerlánra emlékeztető vadállati kegyetlenséggel. Általánosan ismeretes tény. hogy például a tizennégyes-tizenötös kiütéses tífusz a hadifoglyok 50—60 százalékát pusztította el, 1915 —16-ban a skorbut járvány ragadott el tiz és tízezreket az élők sorából, Bel Adami adatai szerint Troickban 18.000 közül 9000, Ni- kolajevszkben 15.000 közül 8000, Kraszno- jarszkiban 12.000-ből 5000 pusztult el ebben a szörnyű betegségben. 1914-ben Brand sírom Elza tudósítása szerint 200 kolerabeteg törököt szállítottak egy vonatOD, de mire az ut célját elérték, már csak hatvan élt közülük. 1915-ben két vagon érkezett Szamarába, mindenki azt hitte, hogy élelmiszert tartalmaznak a deszkával leszegzett vasúti kocsik: pedig hatvanöt koleTás török volt bennük sorsára hagyva, közülük már csak nyolcban volt élet. Az archangelszki kormányzóságban a Murman-vasut építésénél az egészségtelen ba- rakokiban az utolsó emberig elpusztultak a kényszermunkát végző hadifoglyok, de mindig újakat hoztak helyettük. Hetvenezerre becsülik az itt elpusztult hadifoglyok számát. Ismeretes továbbá, hogy a novonikolajevszki tábornak nyolcvan százaléka pusztult el egy télen kiütéses tífuszban. Volt idő, begy itt 20.000 temetetlen hulla feküdt a fagyban egy rakáson. Talán a Verescsagin ecsetjére méltó börzeiben az országos választmányhoz, este már véres összeütközésben robbant ki a munkás- otthonban az elkeseredés a munkások ós az államrendőrség között. Június elején megindult az állami munka és többszáz munkanélküli tudott elhelyezkedni a pályaudvar kibővítési munkálatainál és a várerődövezet lebontásánál. A hatalmas földmunka azonban altig tartott egy hónapág, máris többszáz munkás elbocsátása következett be, ami a legnagyobb elkeseredést keltette a munkások közt. Az elbocsátott munkások aot mondják, hogy a munkánál más sok jelenet közül a legborzalmasabb volt a tockói híres haláltábor vergődése. Kilencezer, legnagyobb részben magyar hadifogoly pusztult el itten három hónap alatt olyan körülmények között, melyek az emberben felforralják a vért. Annyi gonoszság, annyi in- fernális bűn nyilatkozott meg itt a fogolytábor vezetőinek részéről, hogy végül is a hivatalos körök figyelmét is fel költötték a toe- kói rémségek és az orosz duma zárt ajtók mögött tárgyalta a feljelentést megtevő Gla- dis szamarai képviselő előterjesztését. A háborús gyűlölködés legforróbb légkörében hangzottak el a szörnyű vádak az orosz parlamentben, képzelhető, mennyire nem túlzott az a kép, amelyet az orosz Gladis lefestett az orosz katonai hatóságok gonoszságáról. Az objektív történetírás szempontjából rendkívül értékes dokumentum ez a dumában elhangzott felszólalás. Gladis dumaképviselő jelentése bombaként hatott. A kormány szigorú vizsgálatot volt kénytelen bevezetni, a bűnösök kegyetlen önigazságszolgáltatást végeztek sajátmagukon: de a répa ráció későn jött, akkorára már a tizenhatezer szenvedő emberből tizenhatezer csendes halott lett. A dumaképviselő jelentését annak idején az orosz ellenzéki lapok is közölték kivonatosan s igy került a tockói tragédia hiteles leírása a hadifoglyok kezébe is. Azonban ezek az értesülések nagyon is kivonatosak. Egy lengyel vöröskeresztes nővér megszerezte a teljes terjedelmű memorandumot s eljuttatta egyes hadifogoly institúciókhoz. Egyik ruszin- szkói olvasónk, Mitrovios Béla, aki Nikolszk- Usszurijszkban volt hadifogoly, megszerezte ezt a dokumentumot, sok viszontagság között magával hozta Keletszi bériá bél és most lapunk rendelkezésére bocsátotta. A tockói haláltábor Mielőtt Gladis képviselő jelentését közreadnánk, bevezetésül nehány sort idézünk Fábián Béla „Ezer ember asszony nélkül'1 cimü könyvéből, ahol Fábián nehány vonással, de megrázó erővel jellemzi a tockói tragédiát. A táborban — Írja Fábián — oly mértékben kapott erőre a flekktifusz, amely ennek a a cseh nemzeti szocialista párthoz tartozók előnyben részesülnek, ezek a szervezett munkások ugyanis dolgoznak ma is. Komáromban az épitőmunka is teljesen szünetel a rossz gazdasági viszonyok következr tőben, a munkásság tehát alig képes elhelyezkedni és igy a munkanélküliség a legnagyobb nyár idején ismét terjedőben van. Az is jellemző, hogy a munkások magyar részét arra figyelmeztetik, hogy tanulják meg a cseh nyelvet, mintha Komáromban a iföWtaüicskázásIhoz különösebb nyelvi ismeretekre volna szükség. tábornak régi veszedelme, hogy más táborokból is hadifogoly orvosokat és szanitéce- ket kellett ide áthelyezni. A ragály ereje folyton fokozódott és sorra kapták meg a hadifogolyorvosok és az ápolószemélyzet. A badi- fogolyorvosi kar az utolsó szál emberig elhalt, az orvosi vezetést a szanitészek vették át, amig ezek is mind el nem pusztultak. Orosz orvost, orosz szanitészt semmiféle jó szóval, erőszakkal nem kaptak. Mikor az utolsó számiész is kihalt, az orosz parancsnokság katonai kordonnal vette körül a tábort. — Lélek a táborba be nem mehet, lélek a tábori el nem hagyhatja. Akkor még csak háromezer ember halt meg a táborban, még mindig élt tizenháromezer. A kapukon nagy kondérokban adták be az eleséget, melyet az egészségesek osztottak ki a betegek között. A betegek és az egészségeseik nem laktak elkülönített paVillonokban. Mindenki a maga régi helyén. A lázas az egészséges mellett. Tél volt, a barakokat nem fűtötték. A beteg és az egészséges együtt dideregtek. A tábort vízzel nem látta el a parancsnokság. — Ott a hó, olvasszátok, egyétek. A kegyetlen hidegben kincs volt a takaró. Az elhalt fogolyról a köpönyeget, a takarót lehúzták a szomszédai, hogy nekik adjon még néhány napig meleget A halottakat az első időben kihordtdk a tábor végébe, később már csak kidobták a bárokból. A betegek szükségleteiket végezni a téli hidegben és a nagy erőtlenségben nem jártak már a félreeső helyre. A barakok környéke sárga volt a piszkaiktól. És ahoz sem volt erejük, hogy a vízhez való havat a tiszta területekről hozzák. A fertőzött hó versenyzett a tetővel. Versenyt terjesztették a ragályt. Az oroszok csak akkor nyitották meg a tábort, mikor három nap óta teremtett lélek nem nyúlt a kemdérokhoz. Felgyújtották a tábort. Tizenhatezer ember temetőjét. ezek az épületek nyári barakkok voltak. Meg kell még említenem azt a fontos dolgot, hogy 1915 tavaszán egy egészségügyi bizottság vizsgálta felül a tábort és ez a bizottság kategórikuean megállapította, hogy a faépületek annyira meg vannak fertőzve tífusszal, hogy semmiféle fertőtlenítés nem segíthet rajtuk. Határozatba ment tehát, hogy a barakkokat felgyújtják és a helyiikre újakat építenek. Haladéktalanul hozzá is fogtak az építkezéshez. De az építkezés közben beállott a tél, a munka abbamaradt. Az egészségügyi bizottság tilalma dacára mégis ti zenihétezer hadifoglyot szállásoltak be ezekbe a barakkokba. Ennek következményei nem sokáig várattak magukra. Novemberben kitört a kiütéses tífusz. Irtózatos gyorsasággal elterjedt és minthogy semmit sem tettek leküzdésére, csakhamar katasztrofális méretűvé növekedett. A járvány százával, ezrével szedte áldozatait, holott azokat könnyen meg lehetett volna menteni, ha az arra hivatottakban egy kis szív és jóakarat lett volna. Sajnos, semmiféle intézkedést nem tettek, sőt Tuberozov dr. parancsára minden eszközzel titkolták a járványt a hatóságok és az orosz társadalom előtt. Az egészségesek számára kijelölt barakkokban deszkán és priocseu kívül semmi nem volt, sem szalma, sem szalmazsák, sem takaró. A foglyok nemcsak amiatt szenvedtek, hogy puszta deszkán feküdtek, hanem amiatt is, hogy a hidegre való tekintettel éjszaka sohasem vetkőzhettek le. Azok a foglyok, akik valami csoda által megmenekültek a haláltól, tockói tartózkodások egész ideje alatt egyetlen egy Ízben sem vetették le ruhájukat éjszakára. A táborban két kút van, melyek egyike azonban majdnem mindig használaton kívül van, a másikban pedig oly kevés volt a víz, hogy alig tellett a tizenhétezer hadifogoly konyháinak ellátására. A foglyok nyáron a Szamarka folyóból ittak, télen havat nyeltek szomjuk csillapítására, A barakkokban voltak ugyan kályhák, de egyetlen egyszer sem fűtötték őket, úgy hogy állandóan 11—15 fokos hideg volt a helyiségekben. Gyakori eset volt, hogy a foglyok végtagjai lefagytak s a fagyási sebek mindjobban elüszkösöd- tek. Nem tudjuk, u-taltak-e péuzt fűtésre s a pénz csak a gazdasági hivatal zsebéiben tűnt el, vagy egyáltalán nem utaltak erre a célra. Tuberozov főorvos azokat a foglyokat, akiknek tagjaik elfagytak, Szamarába vagy Oren- burgíba továbbittatta, mivel Tockojeban nem voltak orvosi műszerek ? itt a legkisebb műtétet sem lehetett megejteni. Fürdő nem volt az egész táborban sem az egészségesek, sem a betegek részére aerozovné, spekuláns hiéna Egy kis illusztráció arra, hogyan fogták fel Tockojeban a hadifogoly iránti kötelességeket. A fogoly élete az irányadók szemében nem bírt semmi értékkel, a fogolyra csak úgy tekintettek, mint a kiszipolyozás alkalmas eszközére. Tuberozovné, ez a hiéna, áruhódét rendezett he a táborban és itt a legihitvanyaibb élelmiszereket a legmagasabb áron árusította a foglyoknak. Hogy az asszonynak az üzlet jobban jövedelmezzen, a szolgálatkész parancsnokság megtiltotta a foglyoknak a falubajárást, ahol eddig bevásárlásaikat végezhették. Szóval itt is meg volt az a szégyenteljes rendszer — kiált fel az ellenzéki dumák ép vi'selő, — mely egész Oroszországot gyötri. a drágaság! spekuláció, melyet itt Tuberozovné testesített meg üzlettársával, egy Misuj nevű közönséges őrmesterrel. A hadifoglyok címére hazulról érkező pénzt vagy egyáltalán nem kézbesítették, vagy nagyon késedelmesen. A táborbeliek meg voltak győződve afelől, hogy ezeket a pénzeket Tuberozov dr. vágta zsebre a táborparancsnokkal egyetértve. Kettesben mintegy ötszázezernyi rubelt harácsoltak igy össze. Egy már nem fiatal derék orvos, aki egy ideig szintén foglyokat kezelt, igy nyilatkozott a szerencsétlenekről: Már maga a külsejük is megrázza az embert, még ha egészségesek is. A hiányos táplálkozástól legyengül- ten, átfagyva, férgektől és sebektől takarva alig hasonlítanak e nyomorult lények emberekhez. Lelkileg teljesen apátiába merülnek és úgy vélekednek magukról, mint akik halálra vannak ítélve". (Folytatjuk.) Tuberozov, a „minden hóhérait “ Ez dióhéjban a tockói haláltábor története. Gladis dumaképviselő pontosabb, hitelesebb képet ad a zárt ajtók mögött, zárt ülésen elhangzott jelentésében, melyet az alábbiakban egész terjedelmében közreadunk. — Végre elérkeztem talán a legborzalmasabb jelenetek ecseteléséhez, az uj kor poklához, mely még borzalmasabb, mint a hasonló többi halálbarlang — mondja a duma- képviselő, midőn jelentésében a tockói halál- tábor fejezetéhez ér —, mert ez a pokol -- úgymond — a többieknél is nagyobb számú egészséges ifjú emberélet ezreit nyelte el. S e hátborzongató rémség előidézője nem valami közönséges ember, hanem magas képzettségű u.r, aki a doctor medicináé címet viseli. E címéhez azonban most még egy másik is járul, mellyel azon áldozatai örökítették meg, akiknek csodával határos módon sikerült kisiklani gyámkodó karjai közül. E cim: „Minden hóhérok királya". Királya mindazon hóhéroknak, akiknek az volt a rendeltetésük, hogy Oroszországban a hadifoglyok gondját viseljék. Ez az ember Tuberozov dr. s minden munkájában hűségesen segédkező társa: a felesége. Tiíuszos karakókba helyezik el a halálrapredesztináltakat Samarától 200 verszteyire, nem messze Tockoje községtől, a Szamarka folyó mellett fekszik egy barakktábor, mintegy 45 épület, mely békében nyári táborul szolgált. A barakkok magaslaton épültek s erős északi és nyugati szél járja őket. Az 1915—16-os tél elején a fagyok beálltakor foglyokat szállásoltak be ide, ügyet sem vetve arra, hogy A tockói haláltáborban játszódott le a szibériai pokol legborzalmasabb tömegtragédiája Tizenhétezer egészséges ifjú életet dobott oda sátáni gonoszsággal a kiütéses tífusz olcsó martalékául Tuberozov dr., a „minden hóhérok királya“ — Gladis volt dumaképviselő megrázó dokumentuma a magyar hadifoglyok szörnyű szenvedéseiről 7
