Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-13 / 157. (2378.) szám
rPJ^CAItMAfifaVR-HlRIiAP 1930 joJias 13, vasárnap. ÉS WATSON? Irta Márai Sándor No és Watson? Vele mi lesz? Hallgat róla a sajtó és a közbeszéd, nem találom nyomát a nekrológokban, melyek kegyeletes szavakat mekegnek megboldogult Sir Conan DoylÁ után, s mig Sherlock Holmes megkapja a magáét, ’egy szó nem esik Watsonról, a szelidről. Sir Conan Doyle, detektivregényiró és spiritiszta, máskülönben kifogástalan gentleman és H. G. Weris barátja, ki mulatságos és érdekfeszitő történeteivel polgárjogot adott az irodalomban a társadalmi rend összes elelnségeinek, terjedelmes müvében egyetlenegy rokonszenves emberi figurát kreált s ez Watson, a famulusa. Már gimnazistakoromban szerettem Watsont, körülbelül úgy, ahogy a gyerek szerethet a felnőttek ellenséges világában egy jóindulatú nagybácsit, aki, bár szakállt hord és aranylánc himbál pocakján, éppen oly gyámoltalan és éppen oly kevéssé érti a felnőttek praktikáit, mint a gyermek. Sir Conan Doyle, talán öntudatlanul, mindenesetre mindig jólnevelten és szobatisztán s egy angol úriember fejlett tár- sadalomerkölcsi érzékével kreálta meg Sherlock Holmest, azt az Übermenschet, akinek tagadhatatlanul megvan a maga bája. de jelenléte tönkreteszi már előre a legszebb történetet, mert tudjuk, hogy végén átadja a rejtelmes bűnöst a kissé lenézett londoni rendőrségnek, már pedig a detektivregény mindaddig, mig egy, a conandoyleinél bonyolultabb társadalmi rend értelmében legalább egyszer elégtételt nem szolgáltat a betörőnek s pellengérre nem állitja a kopót, nem tud kielégíteni teljesen, — akármennyire tiltakozik is e föltevés ellen állampolgári öntudatunk. Sajnos, mi emberek nemcsak állampolgárok vagyunk, hanem egy kissé mind bűnösök is és kopók is 8 végül mindannyiunk- bán van egy jó adag Watson, egy adag gyámoltalan jóindulat egy emberiséggel szemben, mely épp oly hajlamos a bűnre, mint amilyen szenvedéllyel bünteti. Ezért engedjék meg, hogy a magam részéről elégtételt szolgáltassak a szomorú alkalomból a mellőzött Watsonnak s néhány kegyeletes szót küldjék utána abba az álomvilágba, ahová varázslója, Sir Conan Doyle halálával ő is véglegesen eltávozott. Már a külseje rokonszenves volt: kissé sántított, mert a gyarmati háborúkban egy kartács súrolta ballábát. Állandóan zisakettet viselt, sőt előfordult az is, hogy nagy és veszélyes kirándulásokra, mikor is gyakran kellett falakon átmászni, vagy árkot ugrani, redingotban és keménykalapban, hóna alatt orvosi táskával kisérte el barátját és mesterét, aki ilyenkor persze kivette pipáját szájából és a falnak dűlt a kacagástól. Kissé testes volt, mozdulataiban inkább félénk, óvatos és ügy efogy ott. Sűrűn pislogó szemei aranykeretes pápaszem mögött bújtak meg, arcát gesztenyebarna szakáll köritette. Ahogy én emlékszem reá, harminc éven át állandóan negyven-ötven óv között lehetett, éppen úgy, mint mestere, Holmes. Vannak foglalkozások, melyek egy bizonyos fix életkorban stabilizálják az embert, ilyen például a regényhősi foglalkozás. Bováryné ma is harminc év körül van, Aljesa Karamazoff húsz és Watson negyvenhárom. Száz év múlva is annyi lesz. Nem tudom elképzelni, hogy Watson, bármenynyire hajlamos is reá, valaha megnősüljön, végképpen elhízzon, gesztenyeszin szakálla megőszüljön és unokáit ringassa térdein. Évtizede nem hallottam róla, de nagyjából ismerem életkörülményeit, s ha egy igazi iró — s Conan Doyle, talán ebből látszik leginkább, mégis csak az volt — életre hiv egy figurát, bizonyos idő múltán úgy él a hős emléke bennünk tovább, mint egy távoli ismerősé, akinek hús- és vérélete és emberi sorsa van s valóban, miért ne élne bennünk valóságosabban Watson, vagy Miskin herceg, vagy Viktória, mint egy német majolikagyáros, akivel megismerkedtünk egy fürdőhelyen? Foglalkozására orvos volt, amolyan keveset- gyakorló orvos. Hogy őszinte legyek, minden személye iránt érzett rokonszenv mellett, egy család véres titkát szívesebben bíztam reá, mint egy tüszőé mandulagyulladást. Mint megrögzött gyarmati orvosnak, minden betegségre csak egy gyógyszere volt: a chinin. Ha valami szörnyű eset adódott, például levágták valakinek a fejét, Watson, úgy képzelem, fejcsóválva jódot keresett elő táskájából s a fejnélküli törzs tátongó sebét bekente jóddal a nyakon. A szörnyűségek háziorvosa volt, aki az emberi ga- ládságot legszívesebben kamillateával és pur- góval gyógyította. Valahol az Old Bond Street Svatojanské-Teplice- Szentiván-fürdő vasárnap délután 3 órakor strandkirálynö-választás. házi úszóverseny, vizi-boxmérközések. mögött lakhatott, vagy nem is. talán az Ends- leigh Garden közelében, egyikében az Oxford Street szűk és hosszú mellékuccáinak. Hóna alatt titokzatos háziorvosi táskájával, melyben levágott fülek, aszpirin, egy hőmérő, egy ismétlő pisztoly, viaszlenyomatok, egy zacskó savanyubonbon és bádogdobozban tisztességéé virginiadohány keveredtek, állandóan utón volt, azzal az ürüggyel, hogy pácienshez megy, esőcsatornákon kúszott föl fájós lábaival, szekrényekben szorongott órákon át hősiesen, gyermekes makacssággal és kíváncsisággal. Nem, Watson nem értette az életet, mely tele volt gyilkosokkal és áldozatokkal, — nem értette és, mint minden háziorvos, módfölött kiváncsi volt. reá. Háziorvosok általában érdeklődő kedélyek s ez a kíváncsiság fűzte Watsont barátjához, a felnőtt, hideg és spleenes Holmeshez, akit élet és tapasztalás kiesé cinikussá savanyítottak. A két férfi barátsága, Castor és Pollux- ná: alig kevésbé híres és megható, egy életre, sőt a halhatatlanság időtartamára szólt. Watsonnak örök gondja és fájdalma maradt ugyan a titkos szenvedély, mely zseniális barátját emésztette: a morfium. Mit meg nem próbált a kitűnő barát, hogy a rajongással szeretett zsenit e káros stimuláns szerről leszoktassa! Jó szó és intő tanács, duzzogás és harag, semmi nem használt. Ha valamilyen nagy kaland idegbor- zoló izgalma elmúlt, ha Holmes visszaesett a nyugalmi állapot etargiájába, már tapogatózva nyúlt keze az íróasztalon heverő morfiumfecskendő után. A hegedű, egy jó könyv és a morfium: ez volt Holmes élete, amikor nem dolgozott. Megérthetjük Watson aggodalmát, ő. aki fej- í csóválva állt az élet rémdrámái mellett, taná- ’ csőt és feleletet várva zseniális barátjától az élet gonosz rejtélyére, melyre válasz nincsen, ezt az egyetlen életet féltette igazán, Sherlockét. Egy pillanatig közel volt hozzá, hogy megnősüljön, egy áldozat szőke özvegye veszedelmes nyugtalanságot hozott Watson életébe, —• de nősülhetett-e ő, akit Holmesnek egy távirata minden pillanatban fölrendelhetett a Westminstert apátság templomának tetőzetére? S igy maradt egyedül, jóindulatúan, kissé törvényesen, a bűn és bünhődés Sancho Pansája, — szinte azt mondhatnám, egyedül ■ a világirodalomban. Ez a legnagyobb magány. S látom őt, amint egy gyöngén ködös délután belép, hóna alatt táskával, az Oxford Street egyik mellék- uccájában Holmes lakásába, az öreg háziasz- szony fogadja az előszobában, lehúzza cipőit és átmeneti kabátját, gondosan kézbeveszi táskáját a levágott fülekkel é« a savanyu bonbonnal, s fülel a szobából szűrődő elmosódó hegedüszó felé. A magányos Holmes hegedül. — Már megint? — kérdi fejcsóválva Watson a gazdasz- szonyt, aki tudja, mit jelent ez a hegedüszó ... Egész éjjel fönn volt — feleli a gazdasszonv —, reggel üresen találtam asztalán a fiolát. Beszéljen vele, könyörgök, Mr. Watson. S bemegy a szobába, jóindulatúan pislog, megáll a küszöbön és csóválja a fejét. így látom őt. Az a varázslat száll föl belőle, mely egyformán eleme az életnek és a ponyvaregénynek. Most, hogy a varázsló, kinek keze fölidézte, nincs többé, illik valakinek elbúcsúzni Wat-sontól is. ABapáiva 1833» KOSICE, Nagy Tála—Nh. FS-iitca f9. Földire perzsel a kánikula, mezőket >s elméket kiszárít, az Uioca olyam, mint a hulla, csak az Isten árnyéka jár itt, egy néger vagy egy indiánra; ha idejön s#kérdean4 róla, mit mutatnék én nép, mágus, hisz ez is, ez is Európa, ez is város, ez is kultúra, villany, tíz, kövezet te kertek, nem illik kiköpni az útra, hol csóré purdék kér5getnek, verik a port autók az égig, s ha tűz van, félre a harangot, a sört, bort jégbohütve mérik s bölcső-mázsán a pénzt, a rangot, V szegényre osztunk föl, meg úrra, s kanál vagyunk maguuknyi lébe. és párok járnak randevúra a káposzta-földek közébá, mit mondjak még? hogy itt születtem ? s itt csókoltam először szájig? annyi minden van már megettem, h ogy nem is látok el odáig, itt tanultam meg csalni s hinni, és ugv nézni az emberekre, mint, ki éveket tud elinni, a poros nap a senki hegyre, manapság semmi ez, tudom jól, miég jó, hogy senkisem birizgat, irtsuk ki úgy a fájdalomból, mint a kertből irtják a gizgasst, kutyának se kell ebgond. Lettünk, valahogy csak lesz, vissza-ö&sze, ha nagyon jól megy, megöregszünk e csoszogunk összetöpörödve, bej-baj futball, majáiig, méta, került lány s pajkos szoknyalengée, örök azóta a váléta, csak búcsúzás nincs, meg felejtés, mert rádióban, vagy vasúton, kis kocsmában, vagy Prága mellett, római márvány templomkupon, vagy könyv sor bán, ami megejtett, vagy balkezed kis forradásán, amit pigét faragva vertél, fölvágtat a kin masináján a hős, kit egyszer úgy szerettél, aki voltál és aki nem vagy, a fiú, kát te tettél tönkre s ver a vert szív, ver a rohadt agy, mert nincs segítség, mindörökre, s az elperzselt vidéki nyárból porral égig kereng a kínod, elég volt ebből a világból, gyerünk, el, futni ... fis lehívod tanúúl gyermek-istened, s rég esküdt esküd sírod sebedre: nem vagy itthon! Itt nincs merészség, svung, szárny, motoT. El. el! De merre? AZ ORVOS Irta: KARINTHY S hogy a másik, a hosszas vizsgálat befejezése után, még mindig csak ötölt-batolt, általánosságban, a baljós szédülésen túl valami keménységet érzett felgyűlni torkába, önmagával, mindenkivel szemben. — Ne kerteljünk, kollégám — mondta szárazon, csaknem gorombán. — Még ha nem a szakmám volna, érteném ezt a kegye* csalást, de igy... Az a kérdés, van-e még idő vagy nincs ... Szóval, röviden: elkerülhető-e, hogy két hónapon belül megvakulják? A másik elfordult, hogy megindultságát palástolja. — A Stingl-féle műtét... — Igen, a Stingl-féle műtét. Elkéstünk vele? A másik lehorgasztotta fejét. — Szóval —- elkéstünk. Mennyivel? Alig hallható a válasz, mintha a másik res- telné magát a. lelkiismenetleojségért. amit az orvos — első tanára a szemészetnek — éppen önmagával szemben követett el. — Két hónap előtt kellett volna... gr Ahogy a lépcsőn, botorkálva jött lefelé, úgy hallgatta tulajdon szívverését, mint valami idegen, halkuló hangot: vészharang, utolsó kiáltás. S mégis, tompa fájdalmán keresztül, sajgott az éles döfés: a szégyen, a szégyen, hogy éppen 6 ... Alkonyodott. Kimeresztette a szemét., próbálta tágítani pupilláit... Minél többet, utoljára, a fény italából... Búcsúzott. Egy-két hét... aztán került az ő külön alkonyata, az ő külön éjszakája, melynek nince többé hajnala. Ó, nagyon jól ismerte, másoknál, a folyamatot — nincs mit remélnie. A folyópart mintha lángban állott volna, lement a nap. Suhancok szaladtak szembe, röhögve, rózsaszinruhás, szép, fiatal leány su hant el mellette, mintha bársonyon járna... Megfordult utána, az arca furcsán eltorzult. Elbúcsúzott. gr — Alázatos szolgája, professzor ur. Csak hárman vannak a rendelőben... A kegyelmes ur telefonált •.. Hogy kongtak a Bzavak fülében, ahogy lassan elvonult... ezentúl az éjszakáig s azon t.ul is, mindig igy lesz? És ezek, mind, akik látni fognak azután is ... a szolga, ki olyan alázatosan görnyed, az ajtóban... s az a koldus is, tőből hiányzó lábakkal, lent, a kapu alatt, akit most vett ész re először... miért most először? mert a nálunk boldogabbakra jobban szoktunk figyelni s ez a koldus néhány hét múlva néma cserélne többé a.z ő sorsával. gr A beteg, egész testében remegve, ott ült előtte, a vizsgálószékben. Érezte, hogy ez az utolsó vizsgálat, már nem tudja leplezni, hogy erőltetni kell a szemét. Holnap nem jön be már s aztán ... A műszer halkan peroeg... Mi ez? Aha! Bólint maga elé. Keserű nyál gyűl a torkára. Aztán valami vad, állati, dühös káröröm. No, baj társ... Hiszen neked ugyanaz a bajod... Három hónap, négy hónap — jössz utánam, bajtárs, a nagy feketeségbe... Én már ot.t leszek, fiam, majd elmondom neked, mi újság mifelénk. Vagy együtt ülünk majd, pislogva kihunyt szemünkkel, kinyújtott karral, remeg-, ve ... Tavaszra, baj társ ... Tavaszra, mikor az almavirág nyílik... és zöldéin! kezd a kert, itt a klinika udvarán ... te se többé, bajtárs ... te se látod ... Elfordul, hogy a nevetéshez hasonló görcsöt meg ne lássa az arcán a. beteg. S ekkor, mintha fejbeütnék... mintha az Isten komor, kérlelhetetlen, szigorú arcát látná, egy pillanatra, kinyújtott ujjal, parancsolóan ... A Stingl-féle műtét! Gyorsan számolni kezd, gépiesen. Aztán meggörnyed ... Három hónap ... És a retusa még tiszta... Igen, nincs kétség, a műtétet még meg lehet csinálni.... esetleg meg lehet menteni. •. esetleg? Biztosan! Igen... ha neki úgy tetszik... de ha nem? Ha neon szól? Ha vár még egy-két hetet? Ki veszi észre? És miért, miért, miért? Miért csak ő? Miért csak ő késett el? Mert nem ért. rá önmagával törődni, mert ezekkel, ezekkel kellett foglalkoznia, reggeltől estig ... ezekkel ... mi köze volt. hozzájuk? Jóság, szeretet, önfeláldozás — mi volt érte a jutalom? Hallom, szinte magától osikordult meg a foga. Aztán... A kinyújtott, ujj parancsolóan intett.. És a* arc, a kérlelhetetlen, irgalmatlan arc, a kinyújtott ujj fölött., összeolvadt... s 6 már nem tudta, Isten arca az, ahogy gyermekkorában látta a képes kis bibliában, vagy a tanáré, ki művészetére megtanította ... Már nem tudta., de összetört tőle, mint valami tehertől. Egy percig tartott a kísértés. Aztán már tiszta volt a hangja, ahogy as asszisztenshez átszólt. — A műtőt — készítsék elő — gerinotű —> szivattyú — minden — a Stiugl-mütéthez —■ azonnal — bemosakszom —. * \J S z * - , A ftvegf por©*DÉ» 4 GYÖRY DEZSŐ: VIDÉKI NYÁR
