Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-13 / 157. (2378.) szám

áfök j HM SZáMIWK A KÉPES Hinti 28 OUMH. Ara a teerenaat IX. évf. 157. (2378) szám * ^féö&álPESap > 1930 juiius 13 Előfizetési ár; évente 3©0, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K& Egyes szám ára 1.30 Ki. vasárnap 2.— Ki Képes Melléklet ára havonként 2.50 Ki A szíovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő. DZURÁNYl LÁSZLÓ FOR6ÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II. Panská ulice 12. ü, emelet. —* Telefon: 30311, — Kiadóhivatal s Prága U, P anská ulice 12. Ul. emelet. Telefon: 34184. SÖRGŐNYCIMj HÍRLAP, PRftHR. MUNKÁSOK KENYERFRONTJA Irta: DZURÁNYI LÁSZLÓ A giazda,gági. élet törvényei nem ismernek kivételt s kérte toetetleniil érvényesülnek azokkal szemben is, akik -eddig kéglit sze- nenoseiSiiaik voltaik s dús aratói a végeérhe­tetlennek hitt történelmi konjunktúrának. Tizenkét esztendő múltán boldog Prága is m-e^itnnerkod'eilt a gazdasági válsággal, a Gralbenen két óriási körülkerített tolok ásít egymásra, amelyekről lebontották a régi fa­liakat, de a monstmózus uj paloták fölépité- 9© mér a fundamentummá! megakadt, mert a bankok szeizmográfja már hónapokkal ez­előtt óvatosságot parancsolt a hitel terén. A kereskedelmi éleiből is tovatűnt a ragyogó konjunktúra, nagy cégek küzdenek fizetési zavaróikkal s a kdosinyok gyakran áldozatiul esnek a Gtty-ipaloták mammutbérelnek. Az ipari üzemekben jelentkezik a redukció s éppen a napokban közöltük a hírt, hogy az éezakcsoho rszági bányavidéken tömeges nmnkéselbocsáításra kerül a sor. Kiegészíti a képet a mezőgazdaság krízise, amelyben Szlovénekké is osztozik. Mert — keserű igazság — Szflovenszikét az ipari és kereskedelmi krízis már alig érinti. Ott már nincs minek válságba kerül­nie. A gyáripar romokban hever s ahol még pislákol a termelés kotrója, az is már in­kább agónia, mint eleven élet. A kereske­delem átépítette magát a lefokozott igény­telen életre: a prolétárszttkségletekre. A szíovenszkói bankóik átcsoportosítása még tökéletesebb képét mutatja a csehszlovákiai gazdasági politikának: három híján prágai pórázon van valamennyi. A munkanélküli­ség pedig Szlovénszkón és Ruszönszkóban már nem jelenség, hanem állapot. Szlovenszkó sorsa beteljesedett, áldozatul kellett esnie annak a speciális dekonjunk­túrának, amellyel a Morván túl gazdasági önzése és tobzódó konjunktúrája sújtotta. Ez a válság belülről jött, távolabbi kompo­nensek és összefüggések néflkül, egyedül a centralizmus gazdasági átépítésének követ­kezményeképpen, mig a Csehszlovákiában mosít jelentkező krízis egyik törvényszerű etappja a középeurópai országokon végig­söprő gazdasági válságnak. A prágai kormányzatot nem érheti az a vád, hogy ölhetett kezekkel nézi a válság következményét s nem keres javallatot a munkanélküliség egyre fenyegetőbb bajai­ra. Ugyanakkor, amikor híre jött, hogy Északcsehországban rövidesen ozerszáz, az osztraui bányavidéken pedig ezer bánya­munkás veszti el kenyerét, a közmunkaügyi és népjóléti minisztérium nyomban akcióba lépett, hogy az elvesztett kenyeret gyors szüfkíségmunkákkal biztosítsa, sőt a szociális bajokat elkerülendő, gondoskodni tudott ar­ról is, hogy az uj munkaalkalmak megte­remtéséig a flölimondások kitolásával te­remtse meg a modus vivendit. Amilyen elismeréssel kell fötjegyezmünk ezt az államférfiul gondoskodást a történel­mi országok szociális érdekeiről, éppen olyan fájdalmas számunkra a megállapítás, hogy ezt a gondoskodást nélkülöznünk kel­lett akkor, amikor KoTompa kohóiban ká- hamvadt a tűz s az ottani munkástábor má­ról holnapra kenyérieden né váll, hasonlóan neon jutott az ankéteken tül a szociális gon­doskodás az elpusztult losonci gyáripar sok­ezer munkása fölött s végig a hosszú soron az Ipoly, a Sajó, a Hernácl, a Dunajec men­tén egészen a Vág völgyéig, íúptószen fcmiík­lósig s a most ruinállóió rózsahegyi gyár­ipar négyezer elbocsátott munkásáig. A két mértékkel való mérésnek s a szo­ciális gondoskodás politikai határvonalának megdöbbentő képét szemlélteti ez az össze­hasonlítás. De a kép részlete iiben miég megdöbbentőbb az a sors, amely bon­niunkét, magyarokat sújt. A Prágai Magyar Hirlap mai számában közöljük a komáromi híradást, hogy az ottani közmunkáknál a legutóbbi időben szintén tömeges munkás- ellbocsátásokira került a sót, s a fábum vagy a nagyon is céltudatos szándék úgy akarta, hogy a kenyértelenség kétségbeejtő sorsa nyár derekán éppen a magyar munkásság százait sújtsa. Magyar munkásokat, odavaló munkásokat, akiknek már aiz ősei ott ke­resték a kenyeret, amely most bizonytalan­ná és ©Lérthétettenné vált az unokák számá­ra, mert az ősi Rév-Komáromban nem tag­jai — a cseh nemzett szocialista pártnak. Mert ha a nagyhatalmú Beues-párt káderé­ben tartanák számon szavazataikat, talán menthető lett volna a kenyér... Hl inka azt panaszolja, hogy Rózsahegyen ekéserhasi a szlovák munkások vesztették el a kenyereit, mig a Morván túlról beván- doriottak birtokon be/lM maradtak. Logikus tehát, hogy Komáromban elsősorban a ma­gyaroknak kellett eme a sorsra jutniuk. SzlováksoTS, magyarsors, őslakossors. És hiába közös ez a sors, máig sincs meg a közös ut, amelyen haladva változtathat­nánk rajta. A szlovák politika a teljes dezorganizáció állapotába került s ez a dezorganizáció mu­tatkozik meg megdöbbentő mértékben a munkáspolitika viszonylatában is. Eltekint­ve az érett és a tetszetős ideológiák köntö­sét ebe tett józan munkásságtól, amely na­gyon jól tudja, hogy sorsa elvála satbatutfan az egész őslakosság sorsától s e konzekven­cia gyakorlati levonásával pártjainkban, az országos keresztényszocialista pártban és a magyar nemzett munkáspártban tömörül, — a munkásság szélesebb tömegei képtelen végletekben tévelyegnek. Egy részük ma már talán nem is a meggyőződésük, hanem inkább a nyomor szavára hallgatva Mosz­kvára esküszik és elkeseredésében fölfor­gató irányzat eszközéül adja oda magát, mig á másik rész a konmánytámogiajtó szocialista pártok kádereit hizlalja föl, azon pártok ká­dereit, amelyeknek imperialista és centra­lista-kapitalista irányzata volt egyik legfőbb okozója annak, hogy Szlovenszkó és vele az egész szíovenszkói munkásság életstandard- ja és boldogulása idáig süllyedt. Szlovenszkó tizenkét esztendő alatt nagy politikai iskolát járt meg, de a legsúlyosabb iskola a munkásságnak jutott, amely a szo­ciális paradicsom festett egeiből keservesen zuhant alá a ruinosteiemség és a legnagyobb nélkülözés valóságába. A munkásság, mint a gazdaságilag legkiszolgáltatt;*'.. ..»b osztály sorséiban jut mindig a legifrappánsalbban ki­fejezésre egy gazdaságpol i ttka hatása. És azért a józan szíovenszkói munkásságnak le­hetetlen meg nem látnia és föl nem ismer­nie, hogy őt csak egy erőteljes, céltudatos és okos szíovenszkói politika mentheti meg. És ha valakinek érdeke Szlovenszkó auto­nómiája, úgy elsősorban a szíovenszkói munkásságé. Mert az autonómia lényege neon az — bár es ás nagyon fontos tényező — hogy Szlovenszkó hivatalaiba az őslako­sok üljenek bele, hanem főképpen és leg­elsősorban a gazdasági önvédelem, a szlo­vénekéi mumkapiac védelme és az otthoni dolgozók érdekvédelme. Ez a fölismerés és ez a mentalitás ott er­jed már a munkásagy velőkben s ha más fo­galmazásban is, gyakorta fölkisért az erő­teljes szíovenszkói politika igénylése, tette­kig azonban miég nem került a dolog. Pedig itt — nem habozom kijelenteni — Szloven­szkó munkásságára sorsdöntő és irányt sza­bó föladat várna. Nincs mit titkolni rajta, hogy polgári részen, különösen szlovák relá­cióban, bizonyos ernyedés, gyors dekaden­cia és a korrumpálódással együttjáró el­bátortalanodás következett el, eltekintve a hazafiságban még mindig folyó egymásra- licitálástól s a régi és uj megkötöttségek tői. A munkásságnak nincsenek ilyen meg­kötöttségei e a munkásságnak nincs sem földszerzési, sem egyéb konjunktúrája. Ilye­nek legfeljebb a mumkásvezéreknek van­nak, akikkel azonban a munkásság sokkal gyorsaikban és radikálisabban tud leszámol­ni, miint a polgárság és a földművelő nép a maga korrupt vezéreivel. A szíovenszkói munkásságnak történelmi rendeltetése lehetne, hogy egy tisztult s a honi földben gyökerező egészséges szloven­szkó i munkásmozgalom életrehivásával s az eddig is autonomista alapon álló pár toktel és munkástestvérekkel összefogva, megte­remtse az első őslalkosfromtot a kenyér vé­delmében, amely naprólsnapra /kevesbedik s amelynek hiányát elsősorban a munkás­ság érzi. Anglia előzékenyen válaszol Briand memorandumára A Guai d’Orsay sikere — Csehszlovákia is elkészítette a választ Páris, juiius 12. Briand francia külügymi­niszter tegnap két óra hosszat tárgyalt Lord Tyrell párisi angol nagykövettel. A jóérte­sült Echo de Paris szerint Briand „diszkrét nyomást" gyakorolt a Foreign Officera és sikerült elérnie azt, hogy Anglia, amely ere­detileg az átvételt megerősítő rövid jegyzék­kel akart válaszolni, most hosszabb és meg­lehetősen rokonszenves fejtegetésekkel vála­szol a Páneurópa-memorandumra, amelynek alapelveit elfogadja és helyesli. London, juiius 12. A Daily Telegraph sze­rint Angolország a jövő héten küldi el a vá­laszt Briand Páneurópa-memorandumára. A franciák kívánságára a válaszjegyzék nem formális elismervény, hanem hosszabb jegy­zék lesz, amely barátságos hangon fejtegeti Briand tervének egyes tételeit. Természete­sen az angol válaszjegyzék nem kötelező ígé­ret és Angolország a jegyzékben hangsúlyoz­ni fogja, hogy végérvényes választ csak a domíniumok válaszainak megérkezése után adhat. Csehszlovákia üdvözli Briand kezdeményezését Prága, július 12. A csehszlovák kormány el­készítette a Brigád memorandumára, adandó választ s a kész jegyzéket a szabadságon időző Benes dr. külügyminiszter is elfogadta. A jegy­zéket juiius 14-én nyújtják át Charles Roux prágai francia követnek és másnap nyilvános­ságra hozzák. Mert a francia követ a közel jö­vőben megkezdi szabadságát, nem lehetetlen, hogy a jegyzéket már szombaton átadják és vasárnap nyilvánosságra hozzák. A válasz tartalmából a csehszlovák távirati iroda a következőket közli: A csehszlovák köztársaság üdvözH Briand kezdeményezését s a tervet rokon szén wel kíséri. Az európai föderációnak a népszöveí­Tatáiéul ui veszély fenyegeti Páris, juiius 12. A három nagy eHemzé- ki párt, a szocialistáik, a radikálisok és a köztársasági szocialisták pártja, tegnap este közös ülést tartott a parlamentbe® ott elhatározták, hogy energikus tiltakozó manifesztumot adnak ki a parlament ülésszaknak időelőtti befejezése miatt. A három nagy baloldali párt közös ülése azt bizonyltja, hogy az ellenzék ismét egyesül hogy Tárdiennek a baloldal teljes szét­forgácsolj?, sara irányuló terve nem sike ség huszonegyedik cikkelye értelmében, mely — mint ismeretes — a regionális szerződé­sekről szól, a népszövetség keretén belül és a népszövetség szellemében kell megalakul­nia és a genfi szövetséggel összhangban dol­goznia, arait különben Briand külügyminisz­ter kérdőjegyzékében is hangoztatott. Az uj társaság tagja valamennyi európai hatalom, természetesen szuverenitásának és egyenjo­gúságának teljes megőrzésével. Az európai föderáció megteremtésének munkája nem fe­jeződhetik be máról holnapra és hosszú időre van szükség, amig a terv valóra válik. fjjgr Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül ~^ü| rült. Ilye® körülmények között a Tardien- k ormány sorsa ismét bizonytalanná vált. Bethlen a külföldi kölcsön ügyében tárgyal Budapest, juiius 12. (Budapesti szer­kesztőségünk tedéfom jelentése.) Bethlen István gróf miniszterelnök ma déi-efőtt a külföldi kölesön ügyében hosszasam tár­gyalt Wekerle pénzügyminiszterrel és Taylor amerikai bankárral. A köiesön- ijgybem több fontos kérdést részletesen tárgyaltak meg.

Next

/
Thumbnails
Contents