Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-02 / 148. (2369.) szám

wa: számunk US oldal lxérf 148<2369)$zám*********1930íu,ius2 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Kő; külföldre t évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki Egyes szám ára 1.20 Ki vasárnap 2.—Ki Képes Melléklet ára havonként 2.50 Ki A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Fstmfatío, politikai napilapja Feiaői OZUHÁNY1 LÁSZLÓ POUGÁCfi GÉZA Szerkesztőség: Prága II, Panská ulice 12, II. emelet. — Telefon: 30311. <** Kiadóhivatal: Prága IL Panská nSice 12. III. emelet. Telefon: 34184. SORCjŐNVCIM- HÍRLAP. PRflHR A közeledés előtt (sp) Prága, julius 1. Egy konferencia nem igen változtathatja meg a dolgok létező rendjét, s ha jelentős iredményeket is ért el, hatása nem nyomban mutatkozik. A napokban lezajlott csorbatói iisantantkonferencia sem hoz változást, sem lozitiv, sem negatív értelemben, bármeny- íyire hangoztatják egyrészt,, hogy a kisan- ant legsikerültebb konferenciája volt, más- •észt, hogy az egységet csupán két mester­iéit fogással sikerült biztosítani: a kierősza- :olt román-csehszlovák kereskedelmi szerző- léssel és a kis hármasszövetség szerződésé- lek írásbeli iefixálásával, ami gyanúsan úgy tat, mintha a szóbeli megállapodás ereje iem volna többé elég és írásra van szükség, togy az adott szót senki meg ne szeghesse. Csorbató mindenesetre záróköve az 1929— 10-i középeurópai politikai idénynek. Itt a tyár, az uborkaszezon, ma belépünk a forró lónapok elsejébe és nem véletlen, hogy ’ sor ba tón a konferencia utáni napokban a >rágai külügyminisztérium legtöbb hivatal- ioka szóba sem akart állni az újságírókkal: ■alamennyien levetették hivatalos arcukat, Lltakoztak a kérdezősködéeek ellen, tőért Bonnal a konferencia ©tán szabadságra in- ultak. A külügyminisztérium szabadságon an, semmi sem fog történni. Mi történt ed- ig? Az idény elmúlt, számot vethetünk. A záróaktus, tagadhatatlan, fölhivás a sze- elemre volt. A baj csak az, hogy a házas- ági ajánlatokat notorikus Don Juan tette, ki szeret elcsábítani, kihasználni és — fa­épnél hagyni. A széptevő füt-fát Ígér Ma- yarországnak a gazdasági együttmüködés- rt s ha közben — müeréllyel — dörgedel- íes kiszólással sújtja a szegény országot és három napos" Mars istennel — bizonyára epidőgépekkel, tankokkal és némi Buda- est fölötti mérges gáztámadással — fenye- eti meg, a dolog nem veszedelmes, annál evésbé, mert az a fantóm, amely ellen a sáp tevő Don Quijotte módjára nagy interjú­iban hadakozik: a Habsburgok magyaror- ’Ági restaurálása, kisantant agyrém, meséje t keletkezett, itt terjedt és itt nőtt az égig. l magyar legitimisták becsületes soproni yülése után, amelyen Hunyady gróf és Ap- onyi Albert félreismerést nem tűrő hangon s rendkívül meggyőzően szembeszálltak az tódállamokban elterjedt pucsbÍrekkel, a vak > láthatja, amit kezdettől fogva állítottunk, ogy az Ottó-pucs híre külön a csorbától onferencia házi használatára teremtett esz- 3z volt és Prágából kolportáltatott ijesztge­ss céljára a három kisantant államban. Ez a tény megcáfolhatatlan. A komoly cseh íjtó elismeri, s örülünk annak a budapesti eltezésü hosszabb cikknek, amely a tekin­ti yes Lidové Noviny szombat reggeli szá­nban jelent meg és alaposan megleckézteti túlbuzgó prágai lapokat Magyarországról óló zöld híreikért. A magyarok nem estek fejük lágyára — úgymond a cikk — s ha nép alacsonyabb rétegei tüzesen politizál- ik is, bár nem olyan merészen, mint a prá- li kispolgárok a Flek-nél vagy a pilseni irházakban, a vezetők nem bocsátkoznak 'ültségekbe. Szégyenletes és lealázó, hogy prágai lapok mennyi gigantikus tájékozat- nsággal (a lap a Právo Lidu harmincötezer agyarországba telepített olasz katonás me­sére céloz) kezelik a nemzetközi problé- ákat és felelőtlenségükben mennyire kom- •omittálják a középeurópai államok közele­di politikáját. — Jól esik ez a beismerés ! kioktatás, amelyben a nagyon számottevő i magyar ügyekben különösen tájékozott p részesíti társait, mert igaaoíja, amit sok­Ünnepek, vérfürdők, hűségnyilatkozatok Németországban a Rajnavidék kiürítésének nagy napján A Saarvidék impozáns szolidaritási nyilatkozata — A kiürített városok bosszúja a szeparatistákon — Véres éjszaka Breslanban — Berlin Stresemannt ünnepli Berlin, julius 1. A Rajna-vidék kiüríté­sének napján a német főváros valamennyi középületét föllobogózták. A magánházak nagy része is zászlódiszbe öltözött s a biro­dalmi lobogók mellett városi s porosz zász­lókat is látni. Délelőtt valamennyi iskolá­ban ünnepélyeket tartottak, amelyeken a tanárok s a tanítók a nap jelentőségét mél­tatták. Máskülönben az iskolákban szüne­tel az előadás. Tizenegy óra 30 perekor az egyik berlini tüzérezared ütegei megjelen­tek a Lustgartenban és üdvlövéseket adtak le. a napsugaras időben az uecákon renge­teg ember sétált és a zászlódiszibe öltözött város régóta nem látott olyan boldog na­pot, mim á mai volt. Stresemann sírjához a lonisenstadt-i teme­tőbe óriási embertömeg zarándokolt és a birodalom valamennyi részéről koszorúk érkeztek. A sirt teljesen ellepi a virág és a rengeteg koszom. A nagy tolongás miatt a környéket el kellett zárni és a rendet csaik a rendőrség tudta a temetőben fenn­tartani. A rajnai kiürítés napján ma délelőtt a külügyi hivatalban leleplezték Stresemann Gusztáv mellszobrát. Curtius külügyminisz­ter beszédet mondott, amelyben méltatta Stresemann jelentőségét. A mellszobrot a nagykövetek várótermében helyezték el, azaz Stresemann dolgozószobájának köz­vetlen közelében. A birodalmi kormány óriási koszorút küldött Stresemann sirjára. A franciák hivatalos missziójának vége Paris, julius 1. Tirrand és Guillaumat, a rajnai megszállósereg polgári és katonai fejei, ma reggel hat órakor Parisba érkeztek. A kormány természetesen képviseltette ma­gát fogadtatásukon, máskülönben azonban a visszaérkezést nem ülték meg különlegesebb ceremóniákkal. Guillaumat tábornok ma este megkoszorúzza az Ismeretlen Katona sírját s szór hangoztattunk, hogy Magyarország és a kisantant viszonyát nem utolsósorban a prá­gai lapok felelőtlen handahandázása mérge­síti el. A Lidové Noviny tónus-reviziót kér, nos, beismerjük, ha kívánsága teljesül, már­is történt valami a széptevő Benestől óhaj­tott közeledés felé. Viszont a csorbatői konferencia ismét számításon kívül hagyta azt az eltagadhatat- lan tényt, hogy a magyar-csehszlovák köze­ledés nem történhetik a szlovenszkói ma­gyarság megkerülésével. Bármennyire gaz­dasági szükségszerűség és a „fejlődés vona­lába eső" faktum a közeledés, a szloven­szkói magyarság sorsának enyhítése nélkül egyszerűen nem megy. Ezt tudjuk és leszö­gezzük, Ha Benes külügyminiszter tényleg oíly égetően fontosnak tartja az egymásra- találást, mint híres interjújában kifejtette, és ha mindkét részről jó akaratot és enge­dékenységet kell mutatni az ügy érdekében, ha Marinkovics jugoszláv külügyminiszter komolyan vette, amit egyenesen megindult ezzel a szimbolikus gesztussal bejelenti, hogy' mint Franciaország Rajna-melletti katonai előőrse befejezte működését. Tirrand a következő nyilatkozatot adta a Matinnek: — Tizenegy éves hivatali idő alatt ren­geteg német személyiséget ismertem meg, akik egyöntetűen kijelentettek, hogy a megszállás sérti a németek nemzeti érzé­sét és lehetetlenné teszi a német-francia ki­békülést- A gát most leomlott. Látni fog­juk, mi történik. A hamis legendákkal szemben megállapithatjtik, hogy & megszál­lás gyakran alkalmat adott a németekkel • tt&W lojális együttmüködéire k sjyaik»m bebizonyosodott, hogy a németeket és a franciákat egyaránt jóakarat vezényli. A kiürítés nem menekülés, nem kapituláció, hanem bizalom Németország lojalitása iránt A Rajnát ma csupán Németország becsületszava védi. Minden ezen az egyet­len szón nyugszik. Az Oeuvre a nap jelentőségét a következő­képpen méltatja: A rajnai hidakat kiürítet­ték. Gondoskodjunk arról, hogy a hidakat ne rombolják le szimbolikusan sem és váljanak azzá az összekötő kapoccsá, amely idővel az Európai Egyesült Államok eszméjét is meg­valósítja. — A lap szerint Franciaország köz­véleményének többsége helyesli a kormány intézkedését. A Saarvidék a birodalom mellett Saarbrücken, julius 1. A Saarvidék lakos­sága ma éjjel a birodalom lakosságához ha­sonlóan megünnepelte a Rajnavidék és a Pfalz kiürítését Éjfélkor a harangzúgásra sokezer ember gyűlt össze Saarbrücken fő­terén és megujitota a birodalomhoz fűző hű­ségnyilatkozatát. A lakosság spontánul meg­mutatta, hová tartozik és ezzel is élénken meghazudtolta a szeparatizmusról szóló híre­ket. Kiefer centrumpárti képviselő éjfélkor ünnepi beszédet mondott szavakkal mondott az agrárállamoik egymás­rautaltságáról s arról az „uj szellemről'', amire szükség van a középeurópai bajok ki­kerülésére, akkor kétszeres erővel fölmerül a kisebbségi kérdés, amit a közeledés előtt kielégítően rendezni kell. Benes interjújában quantité négiigeable-nak tekintette e prob­lémát, sőt Potemkin-falvakat festett a ma­gyarországi közönség elé (ott is propagandát akar kifejteni?). Istenkáromlásnak tűnik, amikor szemrebbenés nélkül kijelenti, hogy a szlovenszkói magyarok teljes mértékben meg vannak elégedve a nekik adott jogok­kal. Kétségbe kell vonnunk a külügyminisz­ter tiszta szándékát, ha az igazságtól ennyire eltérő tételt állít. Engedje meg a külügymi­niszter, de ahhoz mi, olvasóink, negyedmillió választónk, népünk, falva ink, városaink, nyugdíjasaink, hontalanjaink, állástalanjaink, kisemmizett parasztjaink, vegzált középosztá­lyunk, leépített gyári munkása ink, kivándor­lóink, iskolátlan magyar gyermekeink, köny­vektől elzárt intellektueljeink, tönkretett A saarvidéki hüségfogadalmat- intéző bi­zottság a következő táviratot küldte Hinden- burg köztársasági elnöknek: „A Rajnavidék és a Pfalz megszabadításának pillanatában sok százezer saarvidéki német fér­fi és nő gyűlt össze, hogy hűségnyilatkozatot tegyen a birodalom mellett. Bíznak abban, hogy végre az ő szabadságuknak órája is üt és a világ végre teljesiti az itteni nép leghőbb kí­vánságát. A Saarvidék a birodalmi elnöknek föltétien hűséget fogad és arra kéri, hogy fo­gadja a nép legtiszteletteljesebb üdvözletét/4 Hajsza a volt szeparatistáfc eiien Ludwigshafen, julius 1. Reggel négy óra­kor a tömeg megostromolta a kaiserslauterni úgynevezett szeparatista házakat. Mint isme­retes, a francia megszállás első idejében, közvetlenül a háború után, bizonyos elemek antantpénzen elszakadási mozgalmat szítot­tak a Rajnavidéken, de a lakosság elnyomta törekvéseiket. A francia megszállás alatt a nép nem bosszulhatta meg magát a szepara­tistákon, de most, amint a franciák kivonul­tak, bosszút állt. A szeparatista vezérek jól­ismert házaiban a földühödött tömeg mindent összehányt és összezúzott. A rendőrség te­hetetlennek bizonyult, a nép fütyüléssel és fuj-kiáltásokkal fogadta. Rensche áruházá­ban betörték a kirakatüvegeket és a bolt áruját az uccára szórták. A tömeg minden­áron meg akarta lincselni Renschét, akit csak a rendőrök menthettek meg. Malbach zongoraüzletét is megostromolták és a zon­gorákat kidobálták az uccára. A Vasut-uc- cán, Knobloch házában ugyancsak összetör­tek mindent. (Mint ismeretes, Knobloch an­nakidején szeparatista biró volt.) A második­emeleti erkély ajtaját a garázdálkodó tömeg kiemelte és az uccára dobta, a zongorát apró darabokra törte. Knobloch revolverrel akar­ta a tömeget távoltartani, de ez nem sikerült s a szorongatott ember csak akkor menekült meg, amikor a rendőrség vizsugarakkal visz- szaszoritotta a földühödött embereket. Mai­bankszervezeteink, az élet lehetőségétől meg­fosztott tömegeink jobban értünk — a vég­telenig folytathatnám a sort — engedje meg a külügyminiszter, hogy a szlovenszkói ma­gyar nép jobban tudja, meg vau-e elégedve sorsával, mint ő, aki nyelvünket sem be­széli, soha nem járt közöttünk, s ha kisan­tant konferenciáját muszájból és tüntetőleg Szlovenszkóra hozza, a szó szoros értelmé­ben a felhőkbe helyezi, éteri távolságba a valódi Szlovénszkótól, ahol senki sem lát­hatja, mennyire szenved és elégedetlen min­denfajta nép, amely a Kárpátokon innen született. Nem rosszakaratból, vagy „negativisla, de- fétista" szempontból mondjuk ezeket. Csak azért, hogy ország-világ lássa, minek kell előbb megjavulnia, ha közeledésről esik szó. A problémát a csorbatói konferencia után odadobták a zöld asztalra, ime itt. van, fel­tárjuk őszintén, de gyűlölet nélkül, s ha a szándék komoly, tessék hozzálátni megoldá­sához.

Next

/
Thumbnails
Contents