Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-29 / 146. (2367.) szám

12 POZSONYI sserkesrtőség és kiadóhivatal: Telefon 2787. Grössling-ucca 36/L KASSAI sserkesitóség és kiadóhivatal: Telefon 495. Rnman-ncea & UNGVÁRI szerkesatöség és kiadóhivatal: Pari ovi es-ae«i 2. NYIT&AI sscrkesitőség és kiadóhivatal: Method-tór a ♦ VÍZUMOT Magyarorsságba, Romániába, Olasa országba Lengyelországba még ugyanaznap megszerez a Prágai Magyar Hírlap poisonyi kiadóhivatala, Pozsony, GrSssling-uoea 86. L Nem szükséges & pénzt előre beküldeni, az összeget atánvételozzük. 4 többi államokba szolgáló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: Prága U., Panská uL 12. III. essköslL * VASÁRNAP is megkapják a Prágai Magyar Hírla­pot előfizetőink Pozsonyban, Kassán, Nyitván, Lo­soncon, Léván, Komáromban, Ungváron, Rima­szombatban, Érsekújváron, Iglón, Eperjesen, Be­regszászon, Besztercebányán, Selmecbányán, Zsol­nán, Ipolyságon, Nagyszőlősön, Poprádon, Kés­márkon, Dobsinán, Rozsnyón, Tornaiján, Füleken, Zselizen, Párkányban, Pöstyénben, Vágnjhelyen, Nagytapolcsányban, Gálszécsen, Dunaszerdabe- lyen, mert a Lapot nem postán, hanem kihordó utján kézbesítjük. — Helen Keller 50 éves. A viliág vakjai és süket- jjéanói mindenütt megünepelték e®t a ezül-ebésnapot, mert Heten KeHler a vak- és ©ükeiném aitáreadalom legnevezetesebb és legnagyobb alakja. Az ésaak- ameritoai Tuscuímbiában született és alig volt pár éves, amikor megvakult és sűkebnéma lett. 24 éves korában letette a filozófiai doktorátust. Számos könyvet irt ez a csodálatos nő, aM látás, hallás és beszéd nélkül tanult meg mindent. A legérdeke­sebb az önéletrajz, amelyet a világnak csaknem minden nyelvére lefordítottak. Helen Keller ma az amerikai eüketnéma és vakok intézete legfőbb kor­mánybiztosa. — Feuer Gábort a Dunabank cégvezetőjévé nevezték ki. Pozsonyi szerkesztőségünk telefo­nálja: Feuer Gábort, a Dunabank titkárát, az intézetnek a napokban tartott igazgatósági ülésén központi cégvezetővé nevezték ki. Ezzel a kinevezéssel egy minden tekintetben tehetsé- séges fiatal bankember került a bank vezető tisztviselői közé. Az újságírók kétszeres öröm­mel regisztrálják Feuer kinevezését, mert Feuer aktív ujságiró is, évek óta belső munka­társa a pozsonyi Grenzboténak. Megnyílt jAlfiambra4 ¥ ariette Kabarét Kosice, Mészáros u. 19. Mérsékelt árak, hideg-meleg ételek, figyelmes kiszolgálás, hires Litoveli sör, világvárosi műsor — Szabadlábra helyezték Vay Kázmér mi­niszteri tanácsost. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: A vizsgálóbiró ma déli félegy óra­kor befejezte Vay Kázmér kihallgatását. A mi­niszteri tanácsos állhatatosan kitartott ama vallomása mellett, hogy őt nem vesztegették meg, hanem csupán apróbb baráti és rokoni kölcsönöket kapott. A vizsgálóbiró kihallgatá­sa után elrendelte Vay Kázmér szabadlábra he­lyezését. — A lótáppanama ügyében letartóz­tatott Takács alezredesen a téboly jelei mutat­koznak. Ugyancsak abnormális viselkedést ta­núsít a letartóztatásban lévő Bihar főhadbiztos is. Mindkettőt megfigyelés alá helyezték. — Fizetésképtelenséget jelentett be Pozsony egyik legrégibb halászmestere. Pozsonyi szer­kesztőségünk jelenti telefonon: A pozsonyi ke­rületi bíróságon ma fizetésképtelenséget jelen­tett he Glöckl Anna, Simoni Iván-sori halász- mester, aki Pozsonyban a legrégibb halászmes­terek egyike. Úgy látszik, már a dunai hal sem jó üzlet Pozsonyban. xx Csak egy levelezőlapba és 5 K-ba kerül Darvas J.: Elsüllyedt világ c. könyve, ha a P. M. H. kiadóhivatala utján rendeli meg. A szer­ző kézjegyével ellátott példány 10. K. — Műkedvelő-előadás Botrányon. Botrányról je­lentik : A boirágyii miíkedvelőgárda a napokban sikerült kabaréestét rendezett. Mackó Rózsiba és Hausler György magyar táncot lejtettek nagy lét­ezés közben. Mackó Sárika és Hausler György kis parasztkoméd'iiát adtaik ©lő, Vigváry Amália, Mackó Ilonka, Hausler György, Kovács István és Mackó Lajos eg-yifelvonósos vígjátékiban szerepeltek. Mackó Rózsik a pompás szavalata után Paszuiya Máldka és Mariska, Mackó Ilonka, Hausler György, Mackó Pista és Lajos kitűnő alaikitást nyújtottak egy pa- rasztkomédiá'ban. A rendezésért Hausler Györgyöt, illeti a dicséret. Az előadást tánc követte. — Merénylők bombája robbant fel egy lyoni áru­házban. Párisból jelentik: Lyon egyik legnagyobb áruházéiban tegnap egy bomba robbant fel, nagy pusztításokat téve. A robbanás az est órákiban tör­tént, üzletzárás után, úgyhogy emberáldozatai nin­csenek, de az anyagi kár annál jelentékenyebb, a szakértők becslése szerint meghaladja a három- százezer frankot. A rendőrség úgy vélekedik, hogy a merényletet — mert kétségtelenül merénylet tör­tént — kommunisták, vagy valamilyen antiszemita társaság követte el. Több embert gyanúba vették és letartóztattak. — Férfiholttestet fogtak fci a Dunából. Pozsonyi szerkesztőségünk telefonálja: Szunyogdi községből ma értesítés érkezett a pozsonyi rendőrséghez, hogy egy középkorú férfi holttestét fogták ki a Dunából, akinek derekára dróttal hatalmas kő volt erősítve. Minden valószínűség szerint öngyilkosság történt. A holttest személyazonosságát még nem sikerült megállapítani. \ Mit kelt még Egy angol szabadalmi hivatalnok 1813~ba® azzal az indokolással adta be a lemondását, hogy „már úgy sean lehet újabbat feltalálni0 és így ő, mint előrelátó ember, más pályát keres. Nem akarván kitenni magát a kenyértelensegineik. Az előrelátó angol szörnyen tévedett. A találmányok légiója már ott tort, hogy Amerikában évente több, mint, 80.000 szabadalmat nyújtanak be. Ezek közül mint­egy 50.000 kap szabadalmat. A jelenlegi szabadal­mi számok már elérőik a félmilliót. Az emberi elme találékonysága sohasem fog szünetelni. Mikiden lépéssel, amit a technika és a tudomány tesz elő­re, újabb és újabb szabadalmak százai burjánza- nak fel. A szabadalmazott eljárások készülékek és ötletek százezrei között gyakorlati jelentőségre csak kevés jut. Vannak olyan találmányok, melyek már eleve nem bírnak gyakorlati értékkel. Renge­teg szellemi munka pocsékolódik el évente a tel­jesen improduktív találmányok kieszeléeére. Hogy ez a kulturális szempontból hiábavaló munka megszűnjön, az Angol Feltalálók Szövetsége most egy Évkönyvet ad ki, melyben a feltalálandó tár­gyak, gépek és eljárások fel vannak sorolva. Az idei kiadás 151 kívánatos találmányt sorol fel. Mindegyikének ügyes megoldása nagy vagyont biztosítana feltalálójának. Nézzük például az esernyőket. Mennyi mindent lehetne itt még feltalálni. Ha valaki olyan eser­nyőt szerkesztene, mely összehajtva zsebben hord­ható és használat esetén szétbontva elegendő védelmet nyújtana az eső ellen, az gazdag ember lenne. Olyan gépet kellene szerkeszteni — foly­tatja a „Whats Wanted?“ listája, — mely feles­legessé tenné a kőmives munkáját. Egy ember elég legyen arra, hogy a gépet ellássa megfelelő téglával és habarccsal, hogy a munkát akadály­talanul bonyolíthassa le. Egy ilyen szerkezet rendkívül olosóbbitaná a házépítést és így hat­hatósan segítene a lakáshiányon. Minden találmány alapja persze az anyag,, idő és munkamegtakarítás. Ha a gép drágább, mint a vele megtakarítható munka, a gép használati idejét véve alapul, a legszellemesebben működő szerkezet is hiábavaló marad. Nagyon hasznos egyszerű dolog lenne többek között egy olyan dugóhúzót szerkeszteni, mely nem fúrja keresztül a dugót. Hány dugót lehetne ez utón megmenteni a használat számára. Vagy ha már feltalálták a töltőtollat, miért nem találták fel a töltőecsetet is. Egy ilyen töltőecset rendkívül megkönnyitenné a szobafestő munkáját, mert nem kellene folyton a festékcsöbörbe mártogatni az ecsetet. Vagy akadna-e valaki, aki olyan, festéket állítana össze, mely megakadályozná a tengerben levő faalkatrószek összefurkálását. Ezeket ugyanis egy tengeri kagyló, a Teredo nembe tartozó fu- rőkagytó teszi tönkre. Eddig még nem akadt olyan impregnálószer, mely a kagylók támadása ellen megfelelő védelmet nyújtott voina. Pedig már sok mindennel próbál­koztak. Bizonyára vannak anyagok, melyek a furőkagylónak nem izlenek és Így a fát megvéde­nék. Évente sok millió értékű faépítményt lehetne ily módon megvédeni a pusztulástól. De katasz­trófákat is el lehetne vele kerülni. Ilyenek az utóbbi években nem egyszer történtek kdkötő­bidak összeomlása alkalmával. A fát belülről furó- kagylók lyukasztották szitává. A háziasszony bizonyára örülne egy olyan készü­léknek, mely a főzés alatt önmüködőleg keverné meg az ételeket. Reggelente eleget bosszankodik az ember a oiipőfüzés hosszadalmasságán. Ez még hagyján van, de a cipőfűzők milyen hamar rom­lanak és szakadnak, akármilyen „valódi cérna cipőfűzőként" vettük a boltban vagy az nccai árus­nál. Pedig számtalan olyan anyag van, mely nem szakad el évekig. Egy ilyen elszakíthatatlan cipő­fűző sem lenne rossz üzlet. De talán még jobb lenne a cipőfűzőét, ezt az ezeréves módszert egy praktikusabbal helyettesíteni. Itt mór a divat is közbeszól, mely tudvalévőén alapjában véve igen konzervatív. A számtalan gyakorlati tanács dacára, amit az angol feltalálók évkönyvében olvashatunk, még mindig akadnak számosán, akik a leglehetetlenebb felfedezéseken törik a fejüket. Az legfurcsább az összesek között kétségtelenül egy gépezet, mellyel szellemeket lehet fogni. Hogy a büszke feltaláló ezzel az elmés szerkezettel végeredményben mi­lyen célt akart elérni, azt nehezen lehetne meg­mondaná. Felettébb rejtélyes továbbá, mit akart csinálni a befogott szellemekkel. A legügyesebb és életrevalóbb felfedezések azok, melyek a kényszer hatása alatt történnek. Egy házi áss ony úgy segített a padlót bepiszkító gyermekkocsik ereiteken, hogy az egész kocsit egy deszka táblá ra helyezte. Szabadalmát csinos ösz- szegért adta el. Egy anya alvó kis babáját a séta utón nem akarta felébreszteni, olyan gyermek- kocsit készíttetett, melyet szét lehet szedni és a kis babát felébresztés nélkül az ágyba tenni. Egyszerű, előttünk magától értetődő ötletekből már nagy vagyonokat kerestek egyesek. így pél­dául a kockacukor és a gombostű feltalálói gazdag emberek lettek. Egy fiatal amerikai arra az öt­letre jutott, hogy fényképgépének hátsó oldalát kivágta és olyan szerkezetet alkalmazott rá, hogy az egyes felvételeket jegyzetekkel lehessen ellát­ni. A Kodak-táreaság az ötletet 300.000 dollárért vette meg. Nemrég pedig egy német feltaláló olyan egyszerű eljárást talált, melynek segítségével le­hetővé válik, hogy egy filmre két felvételt készít­sen az ember. Szintén hatalmas összeget kapott szabadalmáért. A megoldandó ötletek sora igen nagy. így tartós festéket kellene vegyíteni vaskályhák részére. A rugalmas üveg is kitünően jövedelmezne. Sajnos, •bár eddig sok ilyen szabadalom létezik, egyik sem felel meg a gyakorlati követelményeknek. Télen be nem fagyó vízvezetéki csövek, elszakít­hatatlan harisnyák, Írógépeken elhelyezett szerke­zetek, melyek a lap végét jelzik, számtalan prakti­kus ötlet a háztartás, irodaüzem terén, amennyi­ben pénz- és időmegtakarítást jelentenek és ami fő, egyszerűek és olcsók legyenek, sok pénzt hoz­hatnak felfedezőjüknek. Sajnos, azonban az emberek igen gyakran tel­jesen improduktív és hasznavehetetlen szerkezete­ken törik a fejüket. Részint, mert a felfedezők egy részének nincsen meg a technikád előképzett­sége és igy a rentabilitás üzemgazdaság fogalmá­val nincsen tisztában. Mert életrevaló ötletek min­dig sikerre vezetnek. HEH KÍNAI KANNIBÁLOK A süni egymásutánban megismétlődött éhínség s az ezzel karöltve járó éhhalál, a 6Ókezer esztendős kultúrájú Kínát a legförtelmeeeb'b kannibalizmus­ba sülyesztette. Aki ennek az óriási államnak históriáját figyelemmel kiséri, könnyen megálla­píthatja, hogy az utolsó félszázad során periódiku- san jelentkezett területén az éhínség. 1901, 1906, 1908, 1910, 1911, 1917, 1920, 1924, 1927, 1928 és 1920 — csupa olyan dátum, amely évékben vagy az áradások, vagy pedig a növényzetet megsemmisítő szárazság idézett elő éhínséget. Arranézve, hogy milyen óriási áldozatokat szed a kínai birodalom­ban pusztító ótohalál, rendelkezésre áll az 1877Jből való statisztika, amely szerint nyolcmillió halottja volt az éhínségnek ebben az egy esztendőben s nem sóikkal kevesebb áldozata az 1908-as ínséges esatendőmek. Erről a képzeletet felülmúló pusztulásról Le- gendre dr. a Presse Medinai© hasábjain rajzol döbbenetes képet a többek között elmondja, hogy azok a könyöradományok, amelyekkel Európa s az Egyesült Államok sietnek Kína segítségére, ami­kor élelmiszereket juttatnak a részükre — való­sággal csepp a tengerben s csupán arra jó, hogy egy pár tízezernek juttasson ideig-órájg tartó segít­séget, a nagy tömegek azonban tovább pusztulnak. A táplálékától megfosztott szervezet természet­szerűleg gyorsabban inklinál minden betegségre e igy könnyen érthető, hogy az éhlhalál mellett még különböző ragályos betegségek is végzik az ember- pusztító munkát. A csontvázzá sorvadt emberek teljes letargiába esnek — s ami szinte hihetetlenül hangzik, falvak pusztulnak ki, anélkül, hogy egyetlen halottat is eltemettek vólna, aminek vi­szont az a magyarázata, hogy a szerencsétlen éhhalálra ítéltek erejük fogytával képtelenek még arra is, hogy az elhunytakat elföldéljék. Jó körülmények között falevelek, szójabab, fakéreg, különböző gyökerek szolgálnak táplálékul s óriási területeken pusztítják ki a növényzetet, hogy ezekhez a gyatra táplálékokhoz hozzájussa­nak. Mintha embemyi eáskaraj vonult volna végig ezeken a helyeken olyan megdöbbentő a kép, amelyet ezek a letarolt erdők-mezők mutatnak. S 'ha aztán kipusztifották az utolsó gyökeret, felfalták a vizbenfött fakérget vagy falevelet is, tovább vándorolnak, ha van jártányi erejük, mig, ha az is elfogyott, következik a rémes éhhalál. W. Skmpeon, a Ohina Island Mieeio tagja, hosszas jelentésben számol be különösen a Kaneu tarto­mányban tapasztalt rémségekről (Kaneu tartomány körülbelül kétezer akkora, mint volt Magyar- ország). „Ezeknél az állati sorba süllyedt emiberek- miél — írja jelentésében — csődöt moai1 minden missziós munka s kannibálokká válnak az embe­rek. Saját tapasztalataim érán győződtem meg, hogy nemritkán magukhoz csalogatják idegen családok gyermekeit az éhínségben fetreugő sze­rencsétlenek, hogy a vadállatok beetialitáeával végezzenek velük s aztán az áldozat busát fel­falják." A terjedelmes jelentés beszámol egy másik esetről is, amely a mi kulfurfüleinknek mem- kevéebó hihetetlenül hangzik. A pusztuló falvak, községek, városok nyonw>rának is vannak brutális lelkű vámszedői, akik bejárják ezeket a 'halálraítélt telepeket s ami csak valami értéket is reprezentál, magukkal viszik. Rendszeres bandák alakultak, amelyek társzekerekkel szállítják el a lopott-rablott ingóságokat Egy harminc tagból álló rablócsoport került nemrégen a hatóság kezeibe s a bÍróság va­lamennyit kötél általi halálra ítélte, azzal, hogy a kivégzettek hullái elrettentő például a bitóién hagyassanak. A kivégzésnek természetesen híre ment s az éhező lakosság az éj leple alatt ellopta mind a harminc hullát s egymás között megosztva, elfogyasztották. E borzalmak mellett nem hat most mér meg­lepetésszerűen, ha azt írjuk, hogy a rettenetes nyomor az emberkereskedétsnék olyan módját fej­lesztette ki, amelyhez hasonlót nem ismert a világ­történelem. A magatehetetlen szülők egyJkét maréknyi rizs, féllkilőmyi liszt vagy más élelmiszer ellenében áruiba bocsátják gyermekeiket, akiket rabszolgakereskedők: vásárolnak össze e az állatok­nál íb kisebb értékű emberanyagot a legrettenete- eebb munlkauzsorával alkalmazzák ipari munkákra. Itt aztán igazán nincs kímélet s ha a fejletlen szervezet rövidesen elpusztul, annyi baj legyen, — gondolják a szívtelen rahezolgutartók, — pár marék ennivaló ellenében akad helyettük ezerannyi. De -hát hol marad a segítég, amelynek érdekében az egész kulfurvilág összefogására volna szükség? — merül fel a jogos kérdés. Rettenetesen hangzik a feladott kérdésre a válasz: sehol 1 1G30 jundus 29, vasárnap. Pathánypszichológia Légiókban hagyták el a norvég fő­várost a patkányok, pár nappal a gyilkos méreg kiosztása előtt. Osló, junins 28. Mint Európa minden fővárosában, Oslóban i« erős harcot indítottak a városi hatóságok a patká­nyok ellen. Ez a<z undorító ália-teereg a hidegebb északi országokba is befészkelte magát és Norvé­gia metropolisában is úgy találták, hogy meg kell tenni minden intézkedést a kellemetlenül elszapo­rodott p&bkányhiad kiirtására. A város a szokásos módon, falragaszok utján hivta föl a lakosságot a kampányra, amely a múlt héten ért véget. Több mint tizenöt tonna patkánymérget osztottak ki a főváros lakossága között és nem volt egyetlen egy ház sem, amelynek a pincéjében bőségesen el nem szórták volna a gyilkos mérget. Annál érdekesebb ennek a harcnak az eredmé­nye, mert minden várakozást megszégyenítő mó­don végződött. Sőt a furcsa harc kapcsán egy olyan kérdés is fölvetődött, amely joggal izgat­hatja a természet tudósokat. Nincs-e meg a patkányban az a csodálatos te­hetség, hogy előre megérzi a fenyegető vesze­delmet. Osló város hatóságai erre a kérdésre, a kampány tanulságai alapján, jórészt igenlő választ hajlan­dók adni. Legalább félmillióra lehetett becsülni a csatornák, pincék piszkos rágcsálóinak a számát és az irtó kampány végén kiderült, hogy csak elenyésző részben kóstolták meg a mérget, a többinek nyomaveszett. Hogy mi történt velük? Megbízható olsói embe­rek azt állítják, hogy mielőtt a mérget a házak pincéiben, a csatornák­ban elszórták volna, a patkányok egész légiója oldott kereket és Szürke foltokban iramodtak végig a főuccákon. A patkány-szakértők is elismerték, hogy ez az állí­tás nem olyan fantasztikus, amilyennek az első pil­lanatban gondolni lehetne. Araikor az első jelen­tések befutottak a városházára a patkányok „emigrációjáról", a szakértők maguk is utánanéz­tek a dolognak és konstatálták, hogy a mocskos állatok serege valóban kereket ol­dott és otthagyta régi odúját, hogy másutt pró­báljon szerencsét. A patkányirtó kampány eredményével Oslóban nagyon meg vannak elégedve, de annál kellemetle­nebből érinti ez az eset a főváros közelében fek­vő falvak lakosságát., amelyek kevesebb rajongás­sal beszélnek az oslóiak eredményes harcáról, mert az undok patkányhad kéretlenül hozzájuk állított be és most a falvak lakossága i« kénytelen a tolakodó, falánk állatok ellen védekezni. Hogy a patkányok másodszor is meg fogják-e érezni a fenyegető veszedelmet és uj lakóhelyükről is to­vább fognak-e vándorolni, olyan kérdés, amelyre rövidesen megjön a felelet és amely bizonyára ér­dekelni fogja a tudósokat. Vidám rovat MIKOR NEVET A FÉRJ? — Tudod, Mici, mindig nevetnem kell, ha az uj kalapodat látom. — Helyes! így tehát fölveszem akkor is, amikor majd a számlát hozzák. 1950-BEN — Nagymama! Mit szól hozzá? Megnyer­tem a Nobel-dijat. — Az is valami!... Hát mikor én rekor­dot javítottam a magasugrásban?! A KEDVES VENDÉG — Bácsi, kérem, itt az ernyője. Nálunk tetszett felejteni. — Oh, de miért szaladtál utánam, fiacs­kám, hiszen nem is esik az eső? — Igen, de a mama attól félt, hogy hol­nap megint el tetszik jönni az ernyőért. HITVESI EMLÉKEZÉS Háziasszony: Uraságod mindig olyan őrült lármát csap, ha becsipve jön haza. Ezt én nem tűrhetem, ez a szivemre megy, — min­dig a megboldogult férjem jut az eszembe. (Meggendorfer Blátter.) A NAGY VADASZ — Indiából jövök. Tigrisvadászaton vol­tam. — No és szerencsével vadászott? — A legnagyobb szerencsével. Egyetlen tigrissel sem találkoztam. (Candide.) — őrült nö a kassai Kálvárián. Kassai szerkessztőségünk teleionáli|a: Külön ti > eset történt tegnap délután a kassai Kálvária­temetőben. Az arrajárék a délutáni órák­ban egy rosszait öltözött fiatal nőre lellek figyelmesek, aki eszelősen futkosott ide-oda a temetőiben, miközben különböző egyházi énekeket énekelt. Később az egyik kriptá­nál a földre vetette magát, letépte ruháit testéről és nyilván tébolyában fejéi a kripta falához kezdte verdesni. A temetőőr men­tőkért telefonált, hogy a szerencsétlen nőt a kórháziba szállítsák, mikor azonban le akar­ták fogni, a nő vad sikoltozással futásnak eredt a bankói erdő irányába. Nébánv járó­kelő utána rvetette magát, a/.onban étidig még nem sikerült nyomát a jutni.

Next

/
Thumbnails
Contents