Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-08 / 130. (2351.) szám
1930 június 8, vasárnap. 17 1930 fmafas 8, vasárnap, ___________________________________ A világ összes értékes prémei felvonulnak a lipcsei bundakiálíitáson A magyar báránybörkikészités diadala — A szőrmedivat fejlődése — A lipcsei Brühl élete a századokon át Berlin, junius 7. (A P. M. H. berlini munkatársától.) ,,Au dér Ipa, an dér Ipa acblaegt das Herz dér ganzen Welt!“ Mióta a „Jeder ftinnmiaJ in Berlin !u tényleg slágerré vált, egyetlen nagyobbezabásu esemény sem folyhat le egy rakJám»anzoo. éneklése nélkül. ’Ta a lipcsei daJkölfcő némileg túlzott is, amikor aa egées világ ssiwerésót koncentrálta az Ipára, kétségtelen, hogy öt vűágréex hölgyödnek wtírvét megdobogtathatná ez a prém- és Bxőiutekjnce, melyet a világ szönmetenmeléeé- nek egyik központjában, Lipcsében felhalmoztak. Mindezek után talán már kiderült az „Ipau szó értelme ia, mely magyaros hangzása ellenére német szó rövidítése — Németor- iittágbam mindent röviditeneik — és az Inter- natnodzab* Beái Ausstellmngot vonja tömören Eosfiss évek óta kémül a Ipesw pnSm- és wönmeketreekedelem em a nagy repreoenta- ttr beanntadDOzáera és a Brühl müHóé Áldozatokat hosoett, vág végre a régi tervet megvaJWW* Kémet skqxwággwd hadtk Asm a vSág Minden rémébfll az anyagot és valóban meg tudják mutatói, hogy milyen hatalmas, világot behálózó szervezet szüksége* ahhoz, hogy a budapesti, berlini, párisi sflb. hölgyek bundáikhoz és boáikhoz jussanak. A nagyközönség általában osak annyit tód minderről, amit, ha nem tévedünk. Holtad Jenő egyik sanzonja And el: sok-oek kis állat kell egy ilye® bandához és egy nagy, aki megveszi. Ez a sokkok kis állat most rendre felvonni ■— a nagy állatokról ezúttal ne essék szó. Először is megjelentik élő állapotban a kiállítás terüetén felépített farmban, de itt csak az ezüst rókák néhány rokonfajta eredetije látható, mig a prémet adó egyéb állatfajok csupán bőrüket és szőrüket küldték el, igaz, hogy a legkülönbözőbb minőségben és megszámlálhatatlan variációban. Hogy csak egy példát említsünk, mi laikusok az oposszumnak legfeljebb osak az árát ismerjük, lelkes hölgyek pedig még azt is meg tudják magyarázni férjeiknek, hogy kétféle oposszum van, amerikai és ausztráliai, de még a legnagyobb prémrajongó sem tudja, hogy oposszum és oposszum között 340 féle különbség fedezhető fel. És most egyszerre csak itt van előttünk mind a háromszáznegyven oposszumfajta lényeges és lényegtelen variációival. Felvonulnak a vakondok ezrei, megmutatkoznak először nyers állapotban, majd finomítva, majd kikészítve, majd színezve, óriási gépek kattognak előttünk, szorgalmas kezek nyesik, koppasztják az értékes prémeket, míg az igénytelen állatkából ezreket és gyakran tízezreket érő költemény lesz, milliók szive vágya — a bunda. A nagyközönség számára talán a legérdekesebb a lipcsei kiállításnak az a része, mely mozzanatról mozzanatra megmutatja a bunda születését, az alaszkai, ausztráliai, afrikai, vadászati metódusoktól kezdve a szűcsök mesteri munkájáig. És miután még legnendezettefob kftáJlftás sem ■zemléltethetí a fejlődé* tempóját é* egymásutánját, az Ipa, még egy hoeezu fűmet is bemutat, melynek eilaő része talán némileg d- vrezi hölgyeink kedvét % bandától. A prémvadász tripperek még ma senn dolgoznák kez- tyüs készei, de a másod*: rész, mely nsgyA Masat Tátrában egyetlen Ortn. kóser nanslo.. Túlrulomnleon- (TnlmiU Lombím). EW5- rroili konyha <• Vűlxmox is varat<>xUk«U« Popsiddal. Ejfia* rára át nyitva. Cím 5tV>4"*JW Mór ixtrlő, TatreloomK, Buyieb villa. szerűen bizonyítja a szőrmeipar közgazdasága jelentőségét, elfelejteti a prémvadászat mellőzhetetlen kegyetlenségeit. Különben nincs minden úgy, mint ahogy a legenda tudja. Egy nagy lipcsei szőrmés példáiul szembeszáll a breitschwanz-legmdával ée különböző breit- echwanz-példányokkal igazolja, hogy az anyaméhben rejtőző báránykák bőre szürke és értéktelen, csak a kifejlődött állatok prémje adja a bundához szükséges anyagot. Esztétikai szempontból a kiállítás két csoportja érdemel minden eSsroerést. Az egyik a szőrmedivat fejlődését méltatja be, a másik a régi Brühl életét eleveníti fel. A szőrmések a tradíciók emberei ée a szőrmeipar történetét természetesen Ádámnál és Évánál kezdik el, majd végigvezetnek a századok ízlésének százsától váltakozásán, hogy az 1900-aa érek Ízléstelenségem keresztül eljussanak a modem női divat finom egyszerűségű vonalaihoz. Minden kort remekbe faragott, gyönyörűen felöltöztetett, a megszóftafláalg bü modellek elevenítenek M. A mfllő, amelybe beievaráasolták * különböző bamdakésztoné- nyeket viselő alakokat, egy-egy század, egy- egy kor hangiratát és tán ezabadm mondani: IeUdvöágát érzékelteti. A lipcsei Brühl évszázadok óta a világ rak mekereskedelmének központja. Állatfajok kivesztek, a divat megváltozott, de a Brühl a maga száz és száz kereskedőjével, közvetítőjével, nyüzsgő, különös életével, a nyugat és kelet megkapó szintézisével él és virágzik tovább. A Brühl múltja az Ipán uj életre támadt és lendületet ad a fantáziának, romantika és realitás vegyül össze, a biedenmeyer utat nyit a jelen robajé® nagyiparának. Huszonkét nemzet vonul fel a lipcsei kiállításon. Angliától Libériáig felvonulnak az államok. Szovjetoroszország ezt az alkalmat sem mulasztja el, hogy grandiózus szemlével ne agitáljon a szovjeteszme mellett. Angliát, az egykor Kanadán uralkodó és ma is világ- hatalomnak. számitó Hudson Bay Company képviseli elsősorban, Franciaország & szücs- mxivészet remekeit állítja ki, Németország száz és száz megnyilatkozásban bizonyítja, hogy a szőrmekeresk©delemben és a szőrmeiparban is az élen halad. Dánia egy jegeamed- vés sarki jelenetet varázsolt a Yölkersohliaoht- denkmal tövébe. Magyarországnak sincs oka szégyenkeznie. Minden állami segítség nélkül öt magyar szőnmekikészáitő cég vállalta együttesen a magyar ipar reprezentációját. Érdemes tudomásul vermi, hogy ma már az egén világ elismeri, hogy Magyarországot a bá- ránybőrkiíkész i tésben a legelső hely illeti meg. Budapest ezt a piacot elhódította Lipcse és Bécs elöl, s a Magyarországon feldolgozott bárányb árokból készülnek a legszebb és legjobb utánzatok, » a bárány a nyúlnák a magyar munka következtében « legveszedelmesebb korikurrense lett. Ezt xi eredményt méltóan bizonyítja a kMJM- táson szereplő öt magyar vállalat. Mint már említettük, a szőrmekiálfttás v»- dászkiállitással párosult. A vadászok nagy gyönyörűséget fognak Mai az agsmesfurcsa- ságokban, August dér St&rko legendáshírű hatvanhat-agancnosábau, a háromezer éves óriás-agancsban, mely közel négyméteres szélességével boldogabb ősidőkbe varázsolja vissza Nimród követőit. A magyar vadászok a legelső helyet foglalják el: a tíz nemzetközi díjból hetet hódítottak el magoknak. Mindehhez természetesen óriási Vergnü- gnngspark járul, melynek külön e óéira fellépi tett uszodájában nem fókák, hanem bői gyek úszkálnak, még pedig — Ipa ide, Ipa oda — banda nélkül Máska# László. —1—B—aa—ffi—MBK—IMV IBM WBsmmssm^m AnitaI Ernő Tengertánc i Andai uj regénye a kisvárosi szinészéletei írja le, amelyet a szerző saját tapasztalataiból kitűnően ismer. Andai ebben a könyvében is érdekes me- seszővonek és a finom hangulatok mesterének bizonyul. Ara Kt 31.28 vászonkötésben Kt 44.20 Kapható a P. M. H. könyvosztályában Praha IL, Panská 12. a Az általános rossz gazdasági viszonyok ellenére 13 a mostam 4 prágai mezőgazdasági kiállításon ■ ónási vlot az érdeklődés trakto« ralnk és mezőgazdasági gépeink a iránt. Ez azzal magyarázható, hogy a gazdák helátják azt, hogy a ® mezőgazdásági krízis csak a mell zögazdaság mcchamzálásávai kuli szőhőlhető ki. Ennek a célnak a » legjobban felel meg a Wti^l pRAHft "•* A kereskedelmi társaságok aratása irta: Tömöri János dr. Prága, jomos 7. A Mdaoüvedő gazda aratáskor, őszi szüretkor és a tennénybetakari- tás idején látja egész évi fáradozása gyümölcsét s akkor vethet számot fáradságos munkájának eredményével. A nagy kereskedelmi társaságok, pénzintézetek és iparvállalatok egyformán, a tavaszi hónapokban közgyűléseket tartanak s az igazgatóságok ekkor számolnak be az előző év gazdálkodásáról. Vagyis a kereskedelmi társaságok számára a má- jus-junius hónap jelenti az aratásuk idejét. A történelmi országokban megjelenő cseh és német napilapok közgazdasági rovataiban április vége óta egyebet se látunk, mint kereskedelmi társasági igazgatósági jelentéseket, 1929. évre vonatkozó mérlegeket, nyereség kimutatásokat és osztalékigére leket. Eme jelentések között elvétve néha szlo- venszkói és ruszinszkói kereskedelmi társaság nevét is olvashatjuk, de egy kezünk ujjain összeszámolkatók azok a szloveuszkói társaságok, amelyek némi nyereséget tudnak fölmutatni s az osztalékot fizető társaságok igazán egyedülállók. És amikor ezeket a kereskedelmi társasági jelentéseket vagyon és nyereségmérlegeket olvassuk, eszünkbe jutnak a pozsonyi kereskedelmi és iparkamara közgyűlésén elhangzott optimista elnöki jelentések, amelyek a szloveuszkói gyáripar óriáisd haladásáról, a dunai kikötők soha nem látott forgalmáról, Szlovenszkó közgazdasági helyzetének nagy konszolidációjáról számolnak be. Ezzel szemben a prágai, brümni, reichenbergi, pilseni, oimützá a troppaui kereskedelmi kamarák közgyűlésein évek óta nem hallottunk egy örvendetes szót, mindenki panaszkodik, a gyárosok üzemkorlátozásra készülnek, a munkanélküliek száma ijesztő méreteket ölt; emellett mégis, most hogy a kereskedelmi társaságok aratási ideje elérkezett, a történelmi országokbeli társasági alapon működő vállalatok között alig találunk olyat, amely legalább 5—6 százalékos dividendát ne tudna fizetni, de nem ritka a 10—12 százalékos osztalékot nyújtó vállalat sem. Bizonyos, hogy a kereskedelmi vállalatok pénzügyi jelentéseinek általános ismeretével bajos volna mérleget fölállítani, egyrészt a történelmi országok,, másrészt a szloveuszkói és ruszinszkói ipar és pénzügy számára. De ez nem is szükséges, mert köztudomású, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó ipari termelése ma is a hivatalos dezindusztrializáció terhét nyögi, mig dividenda inkább a történelmi országokban van, Azt sem kívánjuk biaouyiw tani, hogy a történelmi országok közgazdán sága megdönthetetlen szilárd alapokon nyugn szák azért, mert a legtöbb kereskedelmi társaság mindenesetre tekintélyes nyereséggel dolgozik, köztudomású ugyanis, hogy a történelmi országok ipara is erősen küzd a su-* lyos válság rémével s valóban vannak műn- káselbocsátások és üzemkorlátozások, sőt üzembeszüntetések is. A történelmi országok-* beli kereskedelmi társaságok szerény és dús dividendáit sem irigyeljük, ellenben nagyon gondolkodóba ejt bennünket az a kérdés, hogy a pozsonyi kereskedelmi és iparkamara illusztris elnöke a szlovenszkői ipar, kereskedelem helyzetének ecsetelésénél miért mártja tollát a leggyönyörűbb rózsa-, a biztos remény ragyogó zöld s a derűs égboltozat ragyogó azúrkék színeibe, ahelyett, hogy a valóságnak megfelelően gyászba öltözve sirámokat zengene a haldokló, dezintusztriali-* zálásra Ítélt kényszeregyezség és osődkiüté- sekkel borított iparunk ées kereskedelmünk betegágyánál. De Stodola Kornél kamarai elnök nem az egyedüli közgazdász, aki még rózsaszínű szemüvegen át látja Szlovenszkó letarolt mezőit, roskadozó gyárkéményeit, lerongyolt kisiparosait és kereskedőit. Időnkint magas ven- dégek is járnak nálunk, miniszterek, akik a prágai központban, a nemzetgyűlésben, gyár-* iparos szövetségi közgyűlésen tudnak őszin-* ték is lenni s becsületesen megmondják, hogy egész közgazdasági életünk struktúrán jáit a válság férge alapjaiban támadta meg, de ezek a Prágában őszinte urak Szűoven- szkón jártukban ugyancsak dicshimnuszokat zengenek Szlovenszkó ipara és kereskedelme fejlődéséről, lendületes, ígéretes haladásáról A múlt napokban olvashattuk a n agy szia- bosi papírgyár 1929. évre szóló gazdasági je^ lentését is. Nagyszlaibos neve olvasóink előtt nem ie* meretlen. Néhány év előtt Szlovenszkó valamennyi őslakos törvényhozója állott harcba eme papírgyár megmentése érdekében. Ez sikerült is. Ámde most mit kell látnunk? Ez a papírgyár, mert ismét talpra állott a egy érv alatt kilenc vagon papírt"szállitolt a külföldre, ötöt a belföldi fogyasztásnak, a vasúti tarifákért 12 millió koronát fizetett ki, a papirkartelnek 900 ezer korona büntetést kénytelen fizetni a kontingens túllépéséért! Nem kell szangvinikus természet sem, hogy a* ilyen állapotát a jó erkölccsel ellenkezőnek minősítse. A nagyszlaboad papírgyár sorsa kicsiben a* egész szloveuszkói ipar és kereskedelem sorsának hü tükörképét adja. A szlovenszkói ipar sorsa a dezindusztrializáció s hu akad oly bátor és merész üzem, amely ezzel a jelszóval szembeszállni merészkedik, az a prágai kartolköigraafaiMfc pönálé bakjába® köteles
