Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-04 / 126. (2347.) szám
■l ífáu jOlUttfc 4, olVi. oAnyilt színvalláshoz még ma sincs meg a bátorságé, még ma sem az igazságot keresik és ma sem néznek szembe férfias nyíltsággal a tényekkel, lianem elegendőnek tartják a közvéleménynek halva született ideákkal való negnyugtajtását. Ez a megnyugtatás azonban csak a hatalmon lévőknek szól. Ezeknek a jól-rossznl felépített parlamentarizmus dacára is van befolyásuk a kormányzatra. A köztársaságban élő kisebbségek azonban, a kormányban levő németeket is beleszámítva, akiknek körében az elégedetlenség napról napra nő, ezen, Európa jövő képét megalapozni hivatott akcióban is csak a tehetetlen szemlélő szerepét játsszák. Ennek az állapotnak a fenntartása azonban nem teremti meg a népek közötti harmóniát, hanem ellenkezőleg a napról napra erősbödő elégüleblenség fokozza az ellentéteket. f Mielőtt a Briand-féle terv testet ölthetne és az általa is óhajtott politikai közeledés a népek között megtörténhetnék, előbb a népek egymásközöfti viszonyában és az Európában szerte szétszórt kisebbségek helyzetében gyökeres változásoknak kell bekövet- kezniök. Mindezeknek pedig előfeltétele az igazságnak és a való helyzetnek őszinte beismerése. Fenntartás nélkül meg kell szüntetni a győzők és legyőzőitek közötti minden különbséget és ki kell küszöbölni a népek érintkezéséből mindent, ami a múlt keserűségére emlékeztet. Hogy az érdekelt államok közötti harmónia helyreállhasson, meg kel szüntetni a kisebbségek minden jogos panaszát és biztosítani kell a nemzetközi szerződések által is garantált kulturális és gazdasági fejlődésnek teljes szabadságát. Amíg a felelős tényezők, épp úgy, mint az Ura..non levő pártok fontosabbnak tartják a hatalomnak mai formájában való megtartását és 'béketörekvéseikből hiányzik az őszinte akarat, addig beszélni lehet Páneurópá- ról, a népek közötti megbékélésről, de minden ilyen törekvés a jövőben éppen olyan meddő marad, mint amilyennek a múltban bizonyult. Az ut Európa valódi megbékéléséhez csak a békeszerződések minden igazságtalanságának kiküszöbölésén és a kisebbségi jogok teljes elismerésén és megvalősitásán keresztül vezet. Aki a siker reményében nyúl Páneurópa problémájához, annak előbb ezeket az előfeltételeket kell megteremtenie. ''JkfM&isx&l'J. *íMMtAK^rUKliAlt? A szociáldemokraták által pártfogolt ukrán irredenta számlájára írják a meghiúsult ungvári merényletet A Právo Lídu híradása szerint Novakovszfcv ukrán ügyvéd felesége beismerte bünrészességét - A merényié tíz napon át előkészületeket tett a gyilkosság kísérletére - A revolvert állítólag Novakovszkyné szerezte Prága, junius 3. Az Ungváron történt merénylet. hire, amelyről lapunk tegnapi számában részletesen tájékoztattuk olvasóinkat, az ország közvéleményének figyelmét Ruszin- szkő fővárosára irányította, ahol az ukrán- orosz ellentét ilyen sajnálatos és kevés hij- ján tragikus kirobbanásra vezetett. Már tegnap jeleztük, hogy a rendőrség a merényletet megkísérelt Tatcinec tanítójelöltben csak eszközét látja egy maffiának, amely demonstrációs célzattal tervezett meg egy politikai gyilkosságot. Nem az összeesküvőkön és nem a merénylő szándékán múlott, hogy a kiszemelt áldozat, Szabó Eugén esperes sértetlen maradt. A prágai sajtó élénken és némi izgalommal tárgyalja az ungvári gyilkossági kísérlet ügyét, amelyről állandóan újabb és újabb részleteket és kulisszatitkokat tár elénk. A Právo Lidu tudomása szerint a merénylő beismerte, hogy a gyilkosság végrehajtására már tíz nap óta előkészületeket tett. Eredetileg ugyan egy galíciai delegátust akart a másvilágra küldeni, de mert ez a terve meghiúsult, Szabó Eugén esperesben látta azt az embert, akit az ukrán nemzeti célok érdekében el keli tennie láb alól. A felbujtó szerepe A rendőrség rövid idővel a merénylő kéz- reke.ritése után több letartóztatást eszközölt, igy őrizetbe vette Tatcinec két osztálytársát, Vajda Miklóst és Fedorcsák Vladimírt. Bár a letartóztatások indító okairól hivatalos jelentést nem adtak ki, a tömeges őrizetbevétel arra mutat, bogv a rendőrség súlyos bizonyítékok alapján keresi azokat az összeesküvőket, akik fegyvert adtak az elvakult fiatalember kezébe. Ezek után nem is ment meglepőbésszámba, amikor híre kelt, hogy Novakovszky ungvári ukrán ügyvéd kül ön- vált an élő feleségét is detektívek vül°k a rendőrigazgatóságra, ahol gyanúsítottként hallgatták ki. Az A. Zet arról értesül, hogy Novakovszkyné beismerte a merénylet előkésztésében való részességét, sőt azt is bevallotta, hogy 6 szerelte meg a revolvert, amellyel Tatcinec tanítójelöltet fel- fegyvere zték. Rozsypa! alkormányzó elítélő szaval Az Express munkatársa felkereste Rozsy- pal dr.-t, Ruszinszkó országos elnökét, aki a merényletről a következőket mondotta az újságíró előtt: — Magától értetődő, hogy minden józanul gondolkodó ember sajnálattal tekint az esetre. Az az eltévelyedés, amely a merénylet motívuma volt, szomorú bizonysága a túlhajtott politikai agitációnak. A revolver nem lehet argumentum sem a politikai életben, sem a kulturális kérdésekben. Ilyen texasi módszereket nem szabad bevezetni egy kultúráljam demokratikus légkörébe és ezért a legélesebben elítéljük a merényletet. Örvendek azon, hogy a fiatalembernek, akinek a képzeletét és idegeit feldúlták a téves teóriák, nem sikerült a támadás. A hivatalok, mint eddig is, kötelességüknek tekintik, hogy a legnagyobb energiával lépjenek fel a polgárok egyéni biztonságának megvédésére. Az ukrán irredenta eszmekörében... A lap ezután a ruszinszkói egye tömi hallgatóság köréből nyert értesülések alapján a következőket Írja: — A 76 éves Szabó főesperes örökös elnöke a Duchnovics irodalmi társaságnak, mely elutasítja a forradalom óta bevándorolt ukránok szeparatisztikus törekvéseit. Ru- szinszkón a tanárok nagyrésze ukrán, akik a diákságot Nagy-Ukránia ideáiban nevelik. Az ifjúság tagja a Lics nevezetű politikai szervezetnek, mely bár békés célokat hangoztat a valóságban, azonban inkább ter- rorisztikus organizáció. Ezeket a tanárokat és általában ax ukrán irányzatot Ruszin- szkon a szociáldemokraták támogatják. Hogy ezek a pedagógusok milyen érzülettel viseltetnek az állam iránt, következtethető abból, hogy nemrégiben egy ungvári középiskolában a diákoktól elkoboztak egy térképet, melyen Ruszinszkó és Szlovenszkó egy része Nagy- Ukránia területeként roR feltüntetve. Nemrégiben egy ukránérzelmü tanárt a rendí1' ^ Ne feledkezzék meg íaayEP az orvosilag ajánlott Hspsrin-tabiettákról őrség kiutasított a köztársaság területéről, de felülről jövő beavatkozásra megengedték az illető visszatérését. Az ebben a szellemben felnevelkedett egyetemi hallgatók Prágában egyesületet alakítottak, melynek eredeti nevéül ezt adták: Szojuz ukrajinszkioh sztudentiv. A belügyminisztérium ezt az elnevezést nem engedélyezte, mivel az alkotmánytörvény nem ismerhet el ilyen nemzetiséget. — A merénylet konzekvenciáit le kell vonni — írja ezután a lap. — Élénken tanúsítja, milyen szellemben nevelik Ruszin szkon az ifjúságot. Novakovská letartóztatásával kapcsolatban úgy értesülünk, hogy a felbujtó asszony 47 éves és elváltán él férjétől. Már a háború alatt szabadságvesztésre ítélték nemzetiségi meggyőződése .miatt. Tatcines, a merénylő, árva fiú, s tanulmányaiban testvérei támogatják. Az utóbbi időben azonban kizárták az iskolából, mert a tandijat nem tudta megfizetni Az Ungvárról érkező táviratok szerint Novakoivská, aki eredetileg Baranovskv ellen aikart merényletet elkövetni, Tatcinec- cel együtt várta Baranovskyt az ungvári állomáson. Baranovsky azonban, mint ismeretes, egy nappal korábban érkezett, s igy elkerült kikerülnie az ellene tervezett merényletet. — Harangszenteiés Felieden. Feledről jelentik: A feledi r. kát. egyházközség rekvirált harangjai pótlására beszerzett két uj harangot vasárnap lélekemelő szép ünnepély keretében szentelték fel. Az egyházi szertartást Dittel István kanonok végezte nagy papi segédlettel, Az ünnepi szentmise szónokai voltak: Dittel István kanonok, Sándor János dsr. rimaszombati esperes-plébános és Mázik László rimaszuri esperes-plébános. az ERDŐ SZERELMESE REGÉNY Irta: ZRNE GREY Fordította: HOSÁRYNÉ RÉZ LOLA (5) — Az igaz, hogy megtanítottam egyremásra — nevetett Dalé. — Jól van. Szóval, ha lejössz hozzánk, Tomot hagy otthon. Dalé megette az ennivalót és hallgatta még egy darabig az öregasszonyt, aztán fevette a puskáját meg a másik pulykát és indult Az anyóka kiklsérte. — Ugy-e, Miit eljössz nemsokára megint? Gyere, nézd meg az öreg A1 unokahugát. J övő h été n érkezi k! — Azt hiszem, csakugyan benézek hamarosan... Nem látta nénikém a mormon fiukat, a barátaimat? — Nem és nem is akarom látni. Mit akarsz a mormonokká1]? Nem szeretem a mormonokat. — Miért, nénikéin? — Mert mormonok. Annyi feleséget vesznek, ahány nekik tetszik. — De azok nagyon derék fiuk, nénikém. •Jóbarátaim. Sokszor feljönnek az erdőbe, segítenek a lovaknál, együtt vadászunk. — Jó, jő... Az sem tetszik nekem, hogy most Baesleyhez szegődtek. — Beasleyhez szegődtek? — kérdezte Dalé meglepetve. És mit dolgoznak? — Beasley olyan gazdag lesz lassan, hogy azt sem tudja, mit csináljon. Megint uj kerítést csináltat, úgy hallom, ott dolgoznak ők is. — Beasley annyira gazdagszik?... Hm —■ mondta Dalé. — Szaporodnak a juhai, a lovai, meg a tehenei, igaz? — De mennyire! Tudod-e, fiam, hogy ez a Beasley már azt sem tudja, hány birkája van valósággal? Igen, mióta az öreg Al annyira gyengül, ő kezd lenni az első ember a környéken. Különben azt hiszem, ez is bántja az öreget. Mostanában többször volt is valami veszekedésük. Hiába, az öreg Al már nem íi régi. Dalé még egyszer intett, az öregasszonynak, Aztán tovább ballagott az utón, elgondolkodva, komoly arccal. Beasley, úgy látszik, nagyon fölkapott az uborkafára. Nemcsak bajos lesz kikezdeni vele, de veszedelmmes ellenfél is lehet. Nemsokára ismerősök jöttek szembe s Dalé töprengése abba maradt. Elvitte a pulykát egy másik öregasszonynak s onnan egyenesen a falu boltjába ment. Nagy, hosszúkás deszkabódé volt ez, durván körülácsolva, széles tornáccal, rácsos kerítéssel. Több le- 3zerszámozott ló állt ott, meg egész csapat ingujjas, lustálkodó férfi. — Akasszanak fel, ha nem Miit Dalé jön itt! — kiáltotta az egyik. — Isten hozott, Miit, vén medve! Örülök, hogy látlak! — szólt a másik. — Halló, Dalé! De okos vagy: hogy lejöttél megnézni minket! — fogadta a harmadik. Ha hosszabb ideig nem volt a faluban, mindig nagy örvendezéssel fogadták. Ez a nagy barátság persze, azonnal lelohadt, amint visszament az erdőbe. Hiába, a falusiak, bár igazán szerelték, mégis amolyan munkakerülőnek nézték a magába zárkózott vadászt, mert jobban szerette a vadont és a vele járó rendetlen életet, mint a csöndes, békés letelepedést. Ezért néhány kivétellel, nem is tartották magukhoz valónak, bár a tudását és erejét mindnyájan megbecsülték. Voltak, akik egyszerűen lustának tartották, mások azt hitték, hogy gyámoltalan, voltak, akik azzal gyanúsították, hogy titokban indián szokásokat vett fel s olyan is akadt, aki azt hitte, hogy nincs elég esze. Egészen más dolog volt, persze, amikor egyben-másban segíthetett nekik. Miit mindig mosolygott, ha a falusiak körülvették. Keltein azt mondták, hozzon pulykát nekik is, ha újra jön, mások vadászni akartak vele. Lem Harden, amint meghallotta, hogy itt van, sietve jött ki a a toréból és kérte, hogy keresse meg ellopott lovát. Lem bátyja viszont azt kívánta, hogy hozzon haza egy elvadult kancát. Jesse Lyonénak makrancos csikóját nem tudta senki hámba törni s mivel azt akarta, hogy ne erőszakkal, hanem szépszerével tanítsák rendre, erre a feladatra Dalé Miit látszott legalkalmasabbnak, igy vették körül Dalét valamennyien kicsinyes, önző kívánságaikkal és fogalmuk sem volt arról, hogy ez bizony nem tiszta barátság. Aztán egyszeerre betoppant két asszony is. —- Jaj, de pompás! Hiszen itt van Miit Dalé! — csapta össze kezét az egyek. — Milyen szerencse! Beteg a lekenem,- Miit és ezek az emberek nein értenek hozzá. Jöjjön át és nézze meg! — Nincs több olyan ember a világon, mini Miit!, — mondta meggyőződéssel a másik. — Ugy-e átjön hozzám és megnézi a tehenet, Miit, ha végzett ezekkel a lustákkal, itt a korcsma előtt? Dalle soha nem tudott elutasítani senkit, ha valamit kértek tőle. Ezért történt többször, hogy tovább maradt lenn a faluban, mint ahogyan kedve tartotta volna. Egyszerre csak meglátták Beasleyt, amint lassan sétálgatott lefelé az uccán. A bolt elé érve azonnal észrevette Dalét. — Halló, Miit! Itt vagy? — kérdezte barátságosan és odauyujtotta a kezét. A hangja őszinte volt, de a tekintete nem. Amint ott állít szétterpesztett lábbal, durva vonásaival, aa jutott Dalé eszébe, hogy ez az ember lehet ugyan jó barát, de nagyon rossz ellenség is. Dalé kezet fogott vele. — Hogy vagy, Beasley? — Lassan, lassan, Miit. Több a dolgom, mint amennyit el tudok végezni. Nem vállalnál nálam pásztorkodást? — Nem én — felelte Dalé. — De azért köszönöm, hogy gondoltál rám. — Mi újság odafönn az erdőben? — Sok a pulyka meg az őz. Medve is van elég. Az indiánok elég korán visszavonultak délire, pedig azt hiszem, hogy nem lesz hideg telünk. — Ennék örülnék. Honnan jössz most? — A tanyámról. Közben kerültem is egyet... — A tanyádról? Azt, még sohasem találta meg senki — mondta Beasley, összerántva a szemöldökeit. — Pedig odafönn van — mondta jókedvűen Dalé. —• Gondolom, hogy a pumát mindig odaláncolod az ajtóhoz, ha elmész? — kérdezte Beasley s valami 'különös, alig észrevehető remegés futott át a hatalmas testen. A pupillái is kitágultak. — Tóm soha sincs megláncol-va. És ajtóm sincs, amihez láncolhatnám. Én nem lakom házban, Beasley. — Azt mondod, hogy az a vadállat ott marad a tanyádon, pedig meg sincs kötve. — Azt én, Beasley. — Sohasem hallói tani ilyet. Nem szeretem a pumákat... Volt már eléggel dolgom. Nem félek tőlük, de nem kívánom a közéjemben... Idelenn maradsz most egy darabig? —- igen, körülnézek egy kicsit a-környéken. — Gyere át hozzám is. Szívesen látlak I akármikor. Egy-két régi vadásztársad is ott dolgozik nálam. — Köszönöm. Beasley. Majd átnézek. Beasley elfordult, mintha indulni akarna, aztán valami utógodolata támadt és megállt — Hallottad már, hogy az öreg Al Aunchin- clossból maholnap kimegy a szusz? — kérdezte és Dalé érezte, hogy még többet i« akar mondani. — Az öreg Cass néni mondott egyet-mást. Sajnálom szegényt. Azt mondják, nincs jó bőrben. — Nincs. És én is sajnálom, bár nem volt becsületes ember... — Beasley — szólt Dalé hirtelen — ezt ne mondd. Al Aunchincloss a legbecsületesebb, legtisztességesebb ember az egész környéken "és ha meghal, nem tudom, ki léphet a nyomába! Beasley gyors, meglepett pillantást velett a vadászra. — Mit tudod te, Dalé, mi történik idelenn? Te ott vagy a hegyek között.. . — Azért talán még többet is tudok, mint akik mindig idelenn vannak, mert van elég időm gondolkodni — felelte Dalé. Köröskörül meglepődve néztek össze az emberek. Beasley sem várta, hogy Dalé igy beszéljen. — Miről gondolkodói te? Mit tudsz te? —- Hogy ülik történnek idelenn a faluban — felelte Dalé szemrebbenés nélkül. Néhány au nevetni kezdtek. — Van bizony, elég görbe dolog, ami történik, gondolkodhatsz rajta — szólt közbe Lem Harden. Lehet, hogy Beasley sohasem gondolt mostanáig arra, hogy Miit Dalé is számbavehető ember, legalább is nem képzelte volna, hogy az útjába álljon. De ebben a pillanatban megőrzött valamit. — Dalé, nekem sok bajom volt az öreg Al Aunehinclossa] — mondta nyugodtságot erőltetve. — Évek óta hiába próbálok zöld ágra vergődni vele. Tartozik nekem és nem akarja megfizetni az adósságát. A vagyona leg- n a "'-óbb része igazában az enyém. Persze, az emberek mindenbe beleszólnak, tudom, ha eltemetik, lesznek, akik nekem adnak igazat, de lesznek, akik neki. A legtöbben mégis át fogják látni, hogy az enyém az igazság... Te ugyan melyik párton leszel? Al Auchinc- loss soha nem szenvedhetett téged, nem tehet semmit éretted, amellett olyan,* mintha már nem is lenne. Maholnap vége. Mégis vele tartasz? -