Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-29 / 146. (2367.) szám

rpm<M-MA<itofe*fíTRiíííS»

1930 jiindus 20, vsts áim olp«

" i

_____

PR

ESZTÍZSE

Irta: SCHÖPFLIN ALADAR

így, magyar helyesírással leírva elég csúf szó, de akiknek van némi sz ociál-lélektani ismeretük. azok tudják, hogy az élet s különösen a közélet alakulásában nagy fontossága vaja annak a fogalomnak, melyet a francia prestige szóval jelöl meg a tudomány. A legutóbbi napok magyar közéleti eseményei most megtanították azokat is, akik eddig nem tudták, hogy mi az a presztízs. Mindjárt megmondom, miiért és hogyan; nem politikai hátsó gondolatokkal mondom meg —• politikai cikkeket ugyanis elvből nem írok —, hanem annak az embernek a módján, aki sportot tíz a kört]lőtte folyó dok- gok psychológiai szempontú szemléletéből.

Ami most Budapesten történt, az engem ellenállhatatlanul emlékeztet egy esetre, melyet Le Bon, a francia szociológus, Napóleonról mond el és amely a presztízsre vonatkozó ismeretek tipikus anekdotája. Akkor történt ez, mikor a párisi direktórium a sikertelenül harcoló s már a bomlás szélére jutott olaszországi, hadsereg főparancsnokául leküldte az alig 28 éve* Bonaparte Napóleon tábornokot, a francia hadsereg legfiatalabb és legfrissebb múltú tábornokát.

A főhadiszálláson összeültek az összes generálisok. DandárparancsDokok, divizionáriusok, hadtestparancsnokok, csupa nagybajuszig ősz katona, tele érdemrendekkel, száz csatában kipróbált vén csatalovak, akik hosszú szolgálattal emelkedtek föl a kad-éti rangból a. tábomok- ságig, tudtak mindent, amit a katonai rutin szerint tudni illik és nem tudták elképzelni a katonai pályát másképpen, mint ahogy ők csinálták. Az öreg urak már megkapták a direktórium parancsát, amely egy tejföLősszáju fickót, egy még nem ie harmincéves kezdőt, egy hirtelen, aaszonyi protekcióra! fölkapaszkodott strébert küld a nyakukra fővezérül. Föl voltak háborodva, el voltak képedre, meg voltak szegy enitve. Ezek a párisink meg vannak őrülve, elvesztették az eszüket, vagy megvásárolt gazemberek, az ellenség kezére akarják játszani az országot, tőnkre akarják tenni a hadsereget. Káromkodások hallatszottak, vicceket csináltak & tacskóra — micsoda viccek lehettek! — és egyhangúan kijelentették, hogy ők ennek a fiatal embernek nem fognak engedelmeskedni, így-ugv útilaput kötnek a talpára, kifüstölik a hadseregből, örülni fog, ha- szépszerivel ha.za.- szaladhat, a korzikai anyja szoknyája mellé.

Ekkor belépett a szobiba egy kistermetű, borotváltképp a leendő kőpcöeség előjeleit mutató fiatalember, tábornoki ruhában. Szó nélkül leült az asztal főhelyére, elővett a zsebéből •egy írást- és fölolvasta -belőle a direktórium parancsát. „Én vagyok Napóleon Bonaparte és . .ezennel átveszem a főparancsnokságot.“

Az öreg generálisoknak egyszerre kényelmetlen lett a szobában a levegő, kényelmetlenek lettek a székek. Nem néztek össze, zavartan lesütötték a fejüket és ki az óraláncával játszott, ki a ceruzájával. Egyik-másik a bátrabb já-ból talán köszörült egyet a torkán, arra a fiatal tábornok ránézett keményen, erősen, határozottan. úgyhogy a hideg végigfutott, a hátán. Egy nehéz pillanatig csönd volt. aztán Napóleon újra megszólalt:

— Kérem az urakat, tegyenek jelentést csapataik állásáról és állapotáról.

Az öreg tábornokok mind egytől-egyig a katonai szabályzat által előirt alázatossággal jelentettek, Napóleon rövid, határozott parancsokat adott, a. rövid megbeszélés végén mindegyik tábornok sietett a maga csapatához, vakon engedelmeskedve a kapott parancsoknak. Az olaszországi hadsereg úgy a kezében volt Napóleonnak, mint egy frissen köszörült kard s elindult vele a diadalok utján.

Hát ez a presztízs. Valami rejtelmes varázserő, amely kiárad némely emberből, uralkodóvá teszi a környezete fölött s nem lehet neki ellenáll ani.

Bethlen István gróf miniszterelnök mostanában. amint tudják, vagy két hétig külföldön járt. Londonban volt pár napig, aztán a kontinensen volt, nem is tudom, hol. Azzal ment el, hogy távolléte alatt miniszterei nyélbeütík azt a javaslatot, amellyel a kormány a nagy bajban lévő mezőgazdaságon akar segíteni-. A helyzet egyszerre olyan lett, mint mikor a tanító bácsi kihúzza a lábát az osztályból. A fiuk elkezdenek lármázni, összevesznek, haszonta- lankodnak, fölfor-gatják a tantermet- A kormány javaslata ellen — ez az a bizonyos bolet- f-ajavaslat, amelynek megértéséről én már az első újsághírekkor lemondtam — mindennap élesebb kifogások hallatszottak. Kezdte az ellenzék. de aztán kitört az elégiiLetlen&ég a kormánypárton is, sorra jöttek a képviselők, elmondták aggodalmaikat-, a kritika egyre élesebb lett-, hü kormánypártiak úgy vitatkoztak a folyosón, a 'bizottságban a miniszterekkel, mintha mérges ellenzékiek lettek volna. Egyéb, a kormányra kellemetlen ügyek » rontották a levegőt. Úgy látszott, mintha a képviselőházon valamiféle pszihózis tört volna ki, mintha palotai orr ad alom törne ki, melybe előbb belebukik a boletta, aztán belebukhatik a kormány.

Aztán a tanító bácsi belépett az oeztáJyba. Bethlen tegnap reggel megérkezett Budapestre, megfördött, átöltözött, autóba ült, merít a képviselőházba, tárgyalt a minisztereivel, délutánra összehívta a kormánypárt értekezletét, azon egy tízperces beszédet mondott — és az osztály etosöndesedett, a képviselő urak már nem haragudtak olyan nagyon a bolettára, akinek volt enwWrfwi*. ** visszavonta, a betett** meg

fogják szavazni, a kormány helyzete szilárd. Bethlen marad az ur a párt, a. parlament, az ország fölött. Egyszerűen csak megjelent, kimon dotfr egy szót, azt a szót, amely pontosan alkalmas volt a fölkavarodott ingerültségek elfojtására:

—. Én nem bánom, meg történhetik, hogy elhagyom a helyemet, de akkor kimegyek a vidékre és elmondom, ki az ellensége a gazdák megsegítésének.

Ma már csend vau, rend van, béke vm a politikában.

Ne értsenek félre. Nem akartam párhuzamot vonni Napóleon és Bethlen között. Nem vágyókén Pliutarchos, Csak meg akartam világítani, mit j-elent, az a csúf betü-összetételü szó, melyet cikkem címéül választottam.

1—“-------- ------------i........................ ..........-■

Ala

pítva 183* Talalon 3*

S > j

* _ .

A Sveg, poraeü&B

íjft* aasykereakedóoa. ^ >

'

i

KOSICE* F i-wíca 19*

Nagy vtiaeaiéh. Juláoyoe árak.

I ----------------------------------------------------------—-------------------------------------Az ősi lélek fele

írja: SZOMBATOT VIKTOR

— Péter, a munka histmusza —

Mikor megállt a kis, harciasképü őrnagy előtt, összevágta a sarkantyúit, elő rehajolt, homlokán kida-gadtaik az erek, piros képén olyan roppant igyekezet, szorgalom, becsületesség .látszott, hogy az őrnagy, aiki szerette magát jó emberisimerónék tartami, legyintett a kezével s rámutatott:

— Ez az ember lesz jó!

A többi, akit odarendelt az őrmesteri gondoskodás, csalódva ment ki. ő azonban ott maradt és tolmács utján számtalan kereszt- kérdést kapott íel. Fennhangon, ahogy októberiben megtanították, jelentette, hogy Száraz Péternek hívják, valahová Nyi-tramegyé- be való, kétkézí munkás, nyáron -részarató, apja hadifogoly volt Szibériáiban s most ötvenszázalékos rokkant; ő maga az ötödik üteg istállójában Alfonz és Achylles ágyús- lovakat gondozza. Achylles nevével baj volt, kétszer is nekifogott, hogy kimondja, végre sikerült. Ezeket megjelentvén, megálíott beszédében s türelmesen várt.

Az őrnagy oda szólt a provian túr-hadnagynak:

— A becsületesség e a szorgalom úgy vasa

ráírva, mini könyvre a akn!

A prorvianturhadnagy bólintött g a nsíxoa- bödönre gondolt, amit a szakácsok mindig megdézsmálnak és számot vetett Száraz Péterrel, hogy vájjon mennyi zsír fog elszáradni a Péter csizmáján i«s... Mert disznózsirral kenik a bitangok! A hadnagy egyre jobban belelovalta magát a gondolatba a a következő pillanatban minden meggyőződés nélkül kiabálni kezdett és fenyegetőzött. Az erkölcsről, a magántulajdon szentségéről, majd merész lendülettel a konyhában uralkodó állapotokról s óva intette Pétert, netalán ha Péter is egy követ ifujna a szakácsokkal, akik közül az egyiket i rgaknatlami) visszahelyezteti az üteghez, ha ro-ég egyszer ... meg igy ... meg úgy ...

Száraz Péter olyan feszesen állott, mint rózsa mellett a karó. Szavak kopogtak dobhártyáján meg kiállások. Végre is szemével a tolmács felé intett, hátha az többe1' magyaráz. A tolmács több jóakarattal, mint hozzáértéssel lefordította a rettenetes fenyegetéseket. Péter egypár pillanatig hallgatott, aav tán kilökte a szavakat:

— Mondd meg neki, hogy megbecsülitem én magamat még a gróf földjén is. Én a konyhára nem kéredzkedtem, de ha oda tesznek, se leszek rosszabb, mint az istállóba.

A hadnagy megértette a hangsúlyt, ha a szavakat nem i-s. Még pöfögött egyideig, aztán 'bevezette Pétert működése uj színhelyére, a konyhába. Itt lesz Péter konyhalegény, súroló és tisztogató.

így került Péter a nagyközönség, akarom mondani a proviantura s lassanként az egész tisztikar figyelmébe.

Egy hétig alig tudott róla valaki, szagolgatta a munkát, mint ő maga mondta. Megnézi© a nagykondétrt, kitanulta a téezta- dagasztó-teknő súrolását, leszoktatta a macskát arról, hogy a levese* fazekak között üldögéljen, hurcolta a k rum pl iszsákokat, zsírt cipelt, tett-vett, alig vette észre valaki.

A közfigyelem akkor terelődött rá, hogy vasárnap délután, mikor még Landa Szen- der, a munkácsi bóöhermtód is kimenőt vett, ő a konyhában maradt, vizet melegített és estér© kisurolta a konyhát, a kondérofkat, edényeket, minden eszközét, ablakát, deszkáját a konyhának, úgy hogy mikor a ka- szárnyaügyeletee őrmester hétfőn reggel a h-usmérésre felügyelni jött, ijedten kérdezte, hogy generáli*-vizit lesz-e? Péter akkor egy szekrény tetején állott ée a pókhálókat célozgatta egy öreg eeprőfnyéöeL Nem felélt, de délelőtt szó méHdül kiballagott a magazinba s kiseperte, MszeQőztetto a raktárt, a szakács pedig, amikor a fal mellé rakott kou- zervekből egyet orvul a köténye alá akart dugni, sziszegve hozta vissza az ujját, ónért Péter körmön találta a seprőnyélleL Este Péter felsorolta a konyha előtti folyosót s reggél a réz-edényeket vette sorra.

A provianturhadnagy egy pillanatig elbámult, aztán valami olyasfélét mondott, hogy uj seprő jól seper.

De a Péter seprője kitartott. Miikor az ezredes váratlanul és rettentő ordítások között megjelent a konyháidban, egyedül a Péterék konyháidban nem csalikatta le a szakácsokat. Péter kimosta a szakácsok fehér kötényét s az eperfákra aggatta.

Finomabb munkára persze nem volt használható. Megpróbálták, hogy felszolgáljon a tiszti-asztalnál, de végigöntütte az abroszt paradicsomlevessel kétszer is. A szolgálati nyelvet sem 'bírta megtanulni. De a pincébe egérfogót fabrikált s a legyeket a logfurían- gosabb módon osapdosta agyon. Néha nagyokat ordított, ha a padlóját besározták. A dicséret jól esett neki s ilyenkor kettőzött örömmel dobta magát martalékul a súrolásnak. Az őrnagy utóbb nem szólt semmit,

bárhogy ragyogott is minden, erre Péter roppant elszomorodott, elment a kantmba és temérdek sört ivott. Két napig nem tudtak nyitjára jönni a Péter bajának, de, hogy ha ranadn ap vég re k ijele n tét te:

— ügy látszik a major urnák mégse tetszik a munkám! — igy jöttünk rá. hogy Pétert az önérzet férge rágja. Az őrnagy Zóra- cigarettát hozatott neki, erre Péter két nap alatt szörnyű nagy lábtörlőt font az ajtó elé s visszalökdösött mindenikit, aki nem törülte le sáros csizmáját.

Idővel hire ment Péternek. Tisztek jöttek nézni Pétert, amint a munka himnuszát súrolja izzadva a kőipadlóra. Kölcsön kérték Pétert, családos tisztek kertet ás attak vele, nőtlenek v-ele nucolkodtak légszívesebben egyik lakásból a másikba, s végre, Péter szörnyű örömére, mert állandóan aratásról « a vágimenti búzáról beszélt, vele arattatták le a rozsot amit a gyakorlótér egyik puszta sarkába vettetett tavaszkor a gondoskodó kéz.

Péter volt a szorgalom szobra Becézték, például állították. Hihetetlen igyekezet volt benne, erő, önérzet, becsület.

De esténként, mikor a kamtin kis lócáján üldögéltünk, Péter kiöntötte a szive bánatát Haza akart menni mindenáron. Hol az aratás zavarta, hol a Julis. Főképpen s tél felé kizárólagosan csak a Julis. Levelek jöttek- mentek, Juliétól mind kevesebb, Pétertől mind több, segítettünk Péternek, le is fényképei tettük őt, mindez nem segített. Hazai

Valahogy mindig elügyeüeukedte a szabadságot. Vagy rosszkor kérte, vagy rosszul, vagy dologidőiben, vagy sehogy. Júliáról meg egyre körülményesebb hírek érkeztek. Hyenkor Péter busán mesélő kedve csodálatos történeteket hullatott hallgató fülünkbe.

így jött el a március. Már Péternek azt is javalltak, szolgáljon tovább. Péter csak 'két nagy kék szemét -nyitógátta-csükoga Lta erre. Akikor már úgy ismerték, mini egy eleven csodát. De Péter minderről nem tudott. A munka volt az élete: el se tudta képzelni,

hogy lehet másképp is. Szörnyű ellenségeskedést kezdett a lustálkodókkal. Napról-nap- ra, hétről-hétre súrolt, pucolt, tisztított, terveit, kitalált, alkotott és sóhajtozott,

Március vége felé egyre kevesebbet szólt Valami nyomta a lelkét. Sóhajtása is más- minőnek tűnt.

Mikor az őrmesternek átadtuk a holmit, Péter szó nélkül gombolkozott ki a mundérból. Nem dalolt a dalolókkal, nem vonuií együtt az állomásra igyekvőkkel. Vállára vette a kis ládát s úgy tűnt el civilrubájában a kaszárnya kapujánál.

Senki se tudta, merre, hová ment. Péter eltűnt, a konyhapadló feketedni kezdett s a macska elfoglalta régi helyét a fazekak közt.

S moet, hetek, hónapok múlva ime a levél:

„Kedves Kolegáim tudatom Vele hogy ne haragudjon talán nem haragszik. Tudatom hogy itt vagyok Aussigba még nem is mentem haza leszerelés óta. De Julis úgy vöt hogy jegybe jár mással, én erre haza nem megyek minek látni őt másai.

Meg pénzem se vót vóna mert megépítették az uj hidat és apám nem révész többé, az aratók ia kihagytak a bandából és én itt dolgozok Aussigba hogy pénzt szeresek őszre és hátha Juli* megondóta a dolgot úgy halom már elhagyta őt Dód is Feri tőrt vóna le a lába. Pedig nagyon nagyon szeretnék hazamenni de útiköltséget akarok keresni ée bútora valót mer Julis szeginy és éois szeginyvagyok .isteneim csak már ősz vóna hogy mehetnék pedig itt mondják hogy maragyak, hogy jó dógozok de az égisz gyárér itt nem maradnék pedig itt sok gyár van de lányokat nem tudok beszinyi mert itt meg németek. Sok a dolog és pénzt spórolok mer nagyon sajnálom hogy más fog anrin- hejje- tem, de vetnek jövőre is búzát az! maid én aratom le csak már ősz vóna do hál isten Julis megim irt. hogy ne haragudjak, megté- vedt egy kicsit, de engem szere' csak. Itt sokat kefl dógoznyi már van 500 - száz koronám bankba de tudja nekem a munka mindig játék vót jaj csak ősz vóna mér mer addig szerzőiem most már isten véle hü kollegája Száraz Péter!"

Nagy, hosszai levél. Két napig h> Írhatta. Dolgos, nagy tenyeredet hadd szoríts ami meg, mindnyájunk őrömére, igy, a távolból, jó Péteri

hírt o

< Szentiván fürdő- I

\ Svütojanské TepSIee I

1 strandjának A. 1

\ ünnepélyes ; 1

I megnyitása

I Péter Pál napján junius 29.-én

I Zene,- tánc,

I V vizi-cabaret |

TmrnrniiirmTrT^ -------------------------t wtííiiiii........