Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-28 / 145. (2366.) szám

Ítio\y £UAl*-Ua ».Ű, o4<AllUJk».i. cos európai kibontakozási tendenciához. Vé­gül a népszövetségi kérdések technikai ré­széről tárgyaltak. A kisantant-konfereiLcáa legfontosabb és legszenzációsabb eredménye az a bejelen­tés, hogy a kisantantálíamok egységes statútumot fogadtak el. Erre vonatkozólag B-enos a következőket mondotta: — A kisantantMlamok uj statútuma neon íredent semmi ujjat, csak megszervezi a már régóta fixált dolgokat. A tizenegy konferencia után bizonyos praxis fejlődött ki a kisantant államai kö­zött és ezt a gyakorlatot most papírra ve­tik és megörökítik az angolszász minta szerint. A kis antantnak a priori koncepciója nem volt, csak most utólag foglalják Írásba a meghonosodott szabályokat. A statútum in­kább csak technikai és formális dolgokra vonatkozik, az organizációra, a kisantant- konferenciák összehívására, időpontjára sfb., azaz csak prooedura-jellegü. Mindazon­által Benos szerint ez a statútum, amit ma dél­után irtak alá, annak a jele, hogy a kis­antant politikailag szolidárisabb és erő­sebb, miaut valaha. Ez a szerződés különben a kisamtant első írásbeli dokumentuma. Intern jellegű ugyan és a népszövetségnél nem regisztrálják, de azt jelenti, hogy a három állam a jövőben még hatványozottaibb mértékben akar együttműködni. Benes expozéja után a három külügy­miniszter együttesen fogadta délután ne­gyedihat órakor az újságírókat, akik előtt hivatalos expozét tartottak. Ezzel a három­napos kisantaníkonferencia be is fejeződött. A román-esahszgsyák szerződés aláírása Csorbató, junius 27. A CsTK hivatalos jelen­tése szerint ma délelőtt negyedtizenegy órakor Benes és Mironescu aláírta a Prágában végle­gesen megszerkesztett csehszlovák—román ke­reskedelmi szerződést. Az aktuson, amely a Hvlezdoslav-szállóban ment végbe, ott volt Marinkovics jugoszláv külügyminiszter, Eman- di prágai román követ, Künzl-Jizersky buka­resti csehszlovák követ, Filoder belgrádi ro­mán követ, Dimitrescu, a román kereskedelmi minisztérium vezérigazgatója és a prágai ro­mán delegáció vezetője, Pavlovsky konzul, var l&mint & hivatalos funkcionáriusok és a két miniszter kísérete. — Az uj kereskedelmi szer­ződés három részből áll, még pedig az általános hozzájárulása nélkül ratifikálhatja és a ratifi­kálás után 14 nappal, vagyis augusztus elsején életbelép. A három külügyminiszter közös sajtóexpozéja Csórható, junius 27. (Kiküldött munkatár­sunk telefon jelentése.) A három külügymi­niszter közös sajtóexpozéján, amely a kis­antant - k o ni e re n cin utolsó aktusa volt, első" nek Mironescu román külügyminiszter felelt a feltett kérdésekre. Egy magyar újságíró azt kérdezte, hogy a politikai kisanlántot mi­képen szándékoznak átalakítani gazdasági kisantanttá és mi lesz Magyarország szerepe, ha ez a gazdasági kisantant létrejön. Miro­nescu azt felelte, hogy az átalakítás lassú munkának lesz az eredménye. Magyarország szerepe a kisantántban természetesen sem­mi, de az egyre javuló európai atmoszféra lehető­vé teszi majd, hogy Magyarország gazdasá­gilag együttműködjön a kisantant-államok­kal. Utána Marinkovics jugoszláv külügymi­niszter felelt a feltett kérdésekre. Marinko- vicsnak ugyancsak egy magyar újságíró azt a kérdést tette fel, hogy mit tart a kelet- európai gazdasági blokkról. Marinkovics na­gyon érdekesen fejtegette ezt a témát. Azt mondotta, hogy blokkról ugyan egyelőre nincs szó, de az agrárállamok mindenáron segíteni akarnak a meglévő gazdasági krízisen és ezért uj organizáción törik a fejüket. Természetesen ez az organizáció, ha meg­teremtődik, nem lesz harcias, hanem a tel­jes harmónia alapján fog működni. Keresni kell egy uj szisztémát. Egy ilyen uj sziszté­mának a keresése mindig nehéz. A nagyipari államoknak az a szerepe, hogy ugv védjék a keleteurépai mezőgaz­daságot, mint saját mezőgazdaságukat. Ez szükséges, mert az agráTállamok legna­gyobb kliensei a nagyipari államoknak és az egyik gazdasági helyzete a másiktól függ. Vevőképessé kell tenni az agrárállamokat. Mivel a krízis az agrárállamokban na­gyobb, az agrárállamok fogják az iniedati- vát megragadni ezen a téren. Utolsónak Benes válaszolt a föltett kérdések­re, először a kisantantstatutumról nyilatkozott, amelynek bejelentése a konferencia szenzáció­ja,. Benes kijelentette, hogy ez a statútum egy­szerű papirravetése az eddigi praxisnak. Esetleg a népszövetség is regisztrálni fogja ezt a statútumot, amely a kisantant teljes szolidaritásának a jele. Egy olasz ujságiró a legtöbb kedvezményes szerződésekkel kapcsolatban tett föl kérdést Benesnek, aki e kérdés kapcsán kijelentette, hogy Európában most minden fejlődésben van és a kisantant föladata, hogy az agrárkrízis le­küzdésére bizonyos uj dolgokat találjon ki. Németország és a kisantant viszonya a minisz­ter szerint a lehető legjobb. A lefegyverzés tekintetében Benes reméli, hogy ez idó'vel létrejön, de természetesen eb­ben sem ragadhatja meg a kisantant az ini- ciativát, mert ez nemzetközi probléma. Elő­feltétele a leszerelésnek a morális leszerelés, ami Genf dolga- A londoni tengerészeti konfe- ferencía egy lépést tett előre, de nagyon kicsit. Ez még nem elég arra, hogy a szárazföldi le­szerelés is olyan gyorsan bekövetkezzék. Benes meg van elégedve Végül Benes a következő szavakban • össze­gezte a konferencia eredményeit: — Nagyon meg vagyunk elégedve a konfe­rencia eredményeivel. A hangnem igen barátsá­gos volt, távol a hőségtől és izgalomtól. A mi­niszterek feladata, hogy csítitsák a kedélyeket és ezt meg is tesszük. A kisantant nagyon elő­kelő helyet biztosított magának Európában az elmúlt nyolc év alatt, s ezt az előkelő helyet meg ifi őrizte. Most legfontosabb volt a gazda­sági kérdések megtárgyalása. A helyzetet a kisantant mindenképpen nyugodtan nézi. A kisantant létezése óta állandóan konstruktív munkát végzett, a békét akarja konzerválni. Minden negatívum és defaitizmus ellen van, nem nézi a kicsinyes dolgokat és ez adja meg erejét és misszióját. A csorbatói konferencia is egy kővel többet rakott ’e a kisantant konstruktív munkájának épülő házába. SZVATKO PÁL dr. További részietek a Pesti Napló Benes-interjujából Budapest, junius 27. (Budapesti szerkesztősé­günk telefonjelentése.) Benes külügyminiszter, miiként már tegnap jelentettük, a Pesti Napló munkatársa előtt Osorbatón hosszabb nyilatko­zatot tett a csehszlovák—magyar viszonyáról, E nyilatkozatban, amely a Pesti Napló mai számé­ban jelent meg, Bemre többek között a követ­kezőket is kijelentette: — A Csehszlovákia és Magyarország közti viszony az utóbbi időben feltétlenül javult. Ezj a javulás Magyarország és a kisantant közele­désének szükségszerűségéből ered. Aki ezzel'1 szembe helyezkedik, azt a fejlődés egyszerűen félretolja utjából. Az enyhülés a hágai és pári-«j si tárgyalások után vált érezhetővé. Egyébként-' is lehetetlen, hogy szomszédos népek állandó gyűlölködésben éljenek egymással. A népek leikéből az idők folyamán elpárolog a harag. Ha azonban az államférfiak mégis ragaszkod­nak a nemzetközi feszültséghez, úgy egy el­kerülhetetlen kitörés következik be. Magyar-] országgal szemben úgy látom, hogy nem fel- tétlenül szükséges egymás nyakába borulni, de szükség van valami becsületes modus vi- vendire. Ezt meggyőződésem szerint Közép- európában kizárólag a gyakorlati politika ut­ján érhetjük el. Benes az intervjiu további során a revíziót nem- látja célravezetőnek a béke elérésére éfi nyiltfi kérdésnek hagyja meg ezt a problémát. Ami af kisebbségi kérdést illeti, kijelenti, hogy Cseh-f, Szlovákia reális politikát követ a kisebbségi; kérdésben. Szerinte a csehszlovákiai magyarok­nak jobb sorsuk-van. mint Magyarországon la- ■ kóknak(?) és ugv véli. hogy a magyar kisebb­ségek otthon érzik magukat Csehszlovákiában. Hangsúlyozza politikája őszinteségét és kijelen­ti, hogy tudomása van arról, hogy Magyaror­szág bizonyos szándékairól nem tud. vagy nem akar lemondani, de épp oly kevéssé mondhat le ő is szándékairól. A magyar és a csehszlovák politikának mé­lyen gyökerező ellentétei vannak és mégis meg kell találni a közeledést. —- Meggyőződésem, — fejezte be az intervjut Benes, — hogy a gazdasági együttműködés ki­építése lélektani szempontból is elő fogja készí­teni az őszinte barátság alapját. it nyilatkozat budapesti hatása Benes nyilatkozatát a budapesti sajtó még nem kommentálta, a képviselőház folyosóján azonban nagy feltűnést keltett. A képviselők kisebb-nagyóbb csoportokban összeverődve tár­gyalták a nyilatkozat szövegét. Általános vé­leményként kialakult az, hogy Benes a revízió­val kapcsolatiban nem az eddigi megszokott, merev álláspontját ismételte meg és szavaiból bizonyos foka engedékenység tű­nik ki. Benesnek a királykérdéssel kapcsolatiban tett nyilatkozatára Tury Béla. a keresztény párt egyik vezére újságírók előtt kijelentette, hogy a királykérdés Magyarországnak nem külügve, hanem tisztára belügye. Benes állásfoglalása semmiképpen sem befolyásolhatja Magyaré resA got tetteiben és egyedül a nagyhatalmak ál?áe- fogűalása a* irányadó. Bethlen ée Waüko egye­lőre elhárították a maguk részéről a nyilatko­zattételt. RZ ERDŐ SZERELMESE REGÉNK irta: ZRN£ GREK Fordította: KOS&RyNÉ RÉZ LOLR (24) — Jaj! — szöezörgött. — Meghalok. Nell, tudom, hogy meghalok! — Hja, Bo, ha nyugati telepes leány akarsz lenni, szedd össze a bátorságodat éö kelj föl! — Huh! — sziszegte Bo. Nagy nyögésekkel fordult meg, aztán a tenyereire támaszkodva próbált fölemelkedni. Sok keserves sziszegéssel és ugyanannnyi tréfa közben mégis talpra áll­tak valahogy. Mellettük ott feküdtek a csoma­gok. Megfésül,ködtek, megmosdottak a vízesés friss vizében és tiszta ruhát vettek magukra. Aztán, hogy meglátták a tüzet, arrafelé mentek. Dalé szembe jött velük a fák alól, mellette gyö­nyörű, karcsú kis őz. — Jó nagyot aludtak — mondta mosolyogva a vadász. — Meg is látszik. — Jó reggelt! Vagy délután van már? — kérdezte Helen. — Éppen hogy meg bírtunk mozdulni nagynehezem. — Oh. én már lóra is ülnék! — hencegett Bo. ~ Jaj, Nell, nézd ezt a kis őzet! Idejön hoz­zám! Az őz néhány pillanatig tétovázva állt ott. he­gyezte a fülét, aztán megindult a karcsú lábai­val és odadugta nedves orrát Bo tenyerébe. Mikor aztán Bo megcibálgatta a füleit, egyszer­re nagyot ugrott s eltűnt a sűrűben, mintha so­ha ott sem lett volna. — Mitől ijedt meg? — kérdezte Bo. Dalé felmutatott a sziklafalra. Ott, az egyik párkányon, vagy húsz lábnyi magasban, hatal­mas vörösesszőrli állat feküdt. A feje olyan volt. mint a macskáé, de sokkal nagyobb. — Tómtól fél — magyarázta Dalé. Érzi rajta, hogy az ellensége. Nem tudom egymá-hoz szoktatni őket. __Ez hát Tóm, a maga kedvence! — kiáltot­ta Bo. — Juj • • • nem csodálom, hogy fél tőle m őz! __Mióta fekszik odafenn ez az állat,? kér­dezte Helen meglehetősen nyugtalanul. — Nem tudom. Tóm azt teszi, amit akar. De tegnap este én küldtem fel oda. — És ez a puma... vagy oroszlán... itt volt szabadon, a mi közelünkben, égést éjszaka? — Igen. Ezért tudtam nyugodtan aludni én is. Nem kell félni tőle. Egészen szelíd. Nem mondom mindenkinek, de maguk tudhatják. Akkora volt, mint az öklöm, mikor hozzám ke­rült. A vad puma sem támadja meg az embert, ha nem éhes. Tóm pedig olyan, mint a szelíd macska. Lehívjam? Bo most az egyszer nem tudott mit mondani. — Egyelőre csak hadd maradjon odafönt — vélte Helen. — Hadd szokjuk meg előbb ... messziről. — Ha odajön magukhoz, csak vakargaeeák meg a fejét — mondta Dalé. — Hanem talán éhesek is? — Nem olyan nagyon — szerénykedett Helen. — De én igen! — jelentkezett Bo. — Amint a pulyka megsült, ©hetinek. A ta­nyám ott van, a sziklák mögött. Majd kiáltok. Tovább ment. Helen és Bo azonnal észrevették, hogy a va­dász is ruhát váltott. Könnyebb, egészen tiszta vadászruha volt rajta, indián bőrnadrággal, ka­bát nélkül s a lábán rojtos mokasszán. — Nem tudom, te mit gondolsz, de én azt mondom, hogy csinos fiú — jelentette ki Bo meggyőződéssel. — Gyere, sétáljunk egy kicsit — ajánlotta Helen. Kissé tovább mentek a bűbájos tisztás másik oldalára b megbabonázva álltak meg a fűben. — Ez maga a Paradicsomikért! — mondta Bo. Nemsokára meghallották Dalé kiáltását. Igye­keztek gyorsan menni, de még nem igen bír­tak. A tűz most annak a sziklának a másik ol­dalánál volt, amely alatt éjszaka aludtak. Nem volt itt kunyhó, se ház, de nem is kellett. Száz vadász is ellakhatott volna a száraz, kényelmes barlang-üregben. Néhány hatalmas erdei fenyő állt őrt a bejáratok előtt és ezüstös lucfenyők között folyt a patak. Csak egy lépésnyire volt a tisztás nyitott részétől, mégsem lehetett lát­ni. Itt meglátszott, hogy a barlang állandó^ la­kás. Gerendából ácsolt széles polc állt a szikla előtt, rajta csomagok és szerszámok, a sarokban jókora halom felapritott fa, a tűzhely körül szá­raz ágakból font rözsekerités, amelyen körös- körül edények lógtak. — Megállj, te szemtelen! — kiáltott Dalé és botot baji lót az egyik sarokba. Ki- medyebocs igyekezett tovább állani gyorsan. Kiesi volt, gömbölyű, gyapjas és barna, morgott és vinnyo­gott futás közben. — Haszontalan ez a Bimbó! — panaszkodott Dalé. — Igaz, hogy szegény majdnem éhen pusztult, mig odajártam, de most aztán fölfalna mindent. Különösen a cukrot szereti. Az ritka csemege idefönt. — Jaj, de drága! Én szeretem szegénykét! — kiáltotta Bo. — Gyere vissza. Bimbó! Gyere Biimbócska! A bocs azonban óvatos távolságban maradt s apró fényes szemével aggodalmasan pislogott Dalé felé. — Hol van Roy ur? — kérdezte Helen. — Elment. Nagyon sajnálja, hogy nem bú­csúzhatott el, de nagyon fonfcos volt, hogy mi­előbb megtalálja Anson nyomát és el ne ve­szítse szem elől. Ha aztán közel érnek a falu­hoz, elmegy a nagybátyjukhoz ée megmondja neki, hogy maguk hol vannak. — És akkor eljön értünk? — kérdezte Helen. — Valószínű. Hanem, ha a helyükben lennék, nem várnám olyan nagyon hamar, különösen, ha be talál állni a havazás. Sajnálom... Én megtettem, ami tőlem telt... — Nem gondolja, hogy hálátlanok vagyunk — mondta Helen gyorsan. — Hiszen olyan jó volt hozzánk, olyan kedves... Oh, sohasem fo­gom elfeledni... Örökké hálás leszek értei Dalé kiegyenesedett, amint a leány kipirult arcát nézte. A tekintete éles volt és átható. Kü­lönös hatást tett rá ez a néhány mondat. Soha, soha nem beszélt még hozzá életében senki igy... De ugyan ki is beszélt volna? — Lehet — kezdte lassan — hogy hetekig ... hónapokig kell majd itt lenniök velem ... Kü­lönösen, amint mondtam, ha a havazás korán beáll. Megpróbálhatnám, hogy Anson orra előtt levigyem magukat a faluba, de szükségtelen ve­szedelemnek egyiküket sem szeretném kiten­ni ... Itt elég ennivalójuk lesz és a hely is elég kedves... — Kedves? — kiáltotta Bo. — Gyönyörű! Én már el is neveztem Paradicsomkertnek! — Paradicsomkert — mondta Dalé elgondol­kodva, lassan és mosolygott. — Tudják-e, hogy tizenkét esztendeje élek itt s nem tudtam még alkalmas nevet találni a tanyámnak? Most megvan ... — Jaj. de örülök — tapsolt, Bo — hogy ón találtam meg! — Egyenek — kínálta őket Dalé. — Remé­lem, jól fog esni a pnlykapccsenye! Tiszta, fehér ponyvadarabra terített fel Dalé. Illatos, gőzölgő tálak álltak rajta egymás mel­lett. Volt ott" sült pulyka, friss kétszersült. fe- hérbélü sült burgonya, cukros vízben főtt szá­rított alma, vaj, kávé. Ez a nagy lakoma na­gyon meglepte, de meg is örvendeztette Helent és Bót. Mikor aztán megkóstolták a pulykape- ceenyét, úgy dicsérdették, hogy Dalé elpirulva hallgatta. — Remélem, hogy Ál bácsi nem jön értünk legalább egy hónapig — jelentette ki Bo, mi­kor már úgy jóllakott, hogy alig bírt szuszogni. Az orrán zsirfolt ékeskedett, két arcán, a szája közelében látszottak a pulykacomb nyomai. Da­lé fölnevetett. Olyan jó volt hallani a nevetését. Szokatlan volt neki magának is ... mélyről, nagyon mélyről jött. a lelke nyugodt., csöndes mélységeiből. —- Miért nem eszik velünk? — kérdezte Helen. — Szívesen, ha megengedik ... Időt takari- tunk vele, meg aztán jobban is esik a meleg étel. Csönd lett. Egyszerre Dalé szólalt meg: — Tóm jön. Helennek megdobbant a szive, mikor meglát­ta a közeledő állatot. Hatalmas puma volt. VÖr­kény eges szőrén szürke foltok látszottak itt- ott, befelé görbülő, oszlopnyi vastag lábaival lassan, nesztelenül lépkedett. Éppen Bo irányá­ban közeledett s mikor a leány hátrafordult, közvetlen maga mögött látta meg. — Jaj Istenem! — kiáltotta. Mind a két kezét fölkapta ijedtében. Éppen egy pulykaszárnyafc szorongatott. Tóm azt hitte, neki akarja adni és gyorsan bekapta. A hús eltűnt, mintha elvará­zsolták volna.. Tóm még közelebb lépett. Bo a.r ca nem ijedt, volt már, hanem mérges. — Ellopta a pecsenyémet! — Tóm, ide! — mondta Dalé szigorúan A puma lesunyt fejjel sompolygott hozzá. — Feküdj le és viselkedjél tisztességesen! Tóm leheveredeti, első lábait elörenyujtotta s ráhajtotta a fejét, mint a hűséges kutya. — Szépen vedd el! — mondta Dalé és jókora darab húst tartott oda neki. Tóm lassan, óvato­san vette ki a kezéből. Valahonnan a. bokrok mellől a kis medvebőre is figyelemmel kisérte ezt a műveletet. Irigyen kezdett vinnyogni. — Oh. a drága — kiáltotta Bo. Lám. érzi, hogy nem igazság, ha ö nem kap... Gyere ide, Bimhócffka ... gyere hozzám! — Folytatjuk. — részből, a tarifarészből és a veteriner-konven-1 dóból, mint mellékletből. A szerződést a román kormány az alkotmány érteimében a parlament I Jtm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents