Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-27 / 144. (2365.) szám

M——l—■niiiiiBi'BiTnnriTTTrrmnri—imn-mn—ni ■■■nim ...hí ■■MTrM»fnnr,BiflffliiBMTmBTrTyígg|fMCT,-nflfTHffTrTWWi¥y^riafr^ ■ ..... n«» 2 tá rgyalás ideje csupán egy hónapot vett igény­be. rekordteljesitményt jelent. Marinkovics és Mironescu Csorbán ölel­keznek, interest Belgrád demarsokaf ni II 19S0 juniius 27, péntek. Benes a Haiiararsiáilioz falé azelicSesirt Prága, junius 26. A Nár. Politika jelenti: Az utóbbi napokban valamennyi Olaszor­szágba irányított marhaszállitmányí Cseh­szlovákián át viszik. Igen nagy mennyiségű szállítmányról van szó, mert az eddig szoká­sos, Jugoszlávián és Magyarországon át le­bonyolított szállítás váratlanul nagy nehéz­ségekbe ütközött ama verseny miatt, amit a romániai szarvasmarha támaszt a jugoszlá­viai és magyarországi marhának az olasz piacon. A román földművelésügyi miniszté­rium demarsot intézett, ez azonban ered. tnényíelen maradt s ezért ebben az ügyben komoly diplomáciai intervenció készül. így szól röviden a Nár. Politika szűkszavú, azonban sokatmondó, apróbetüs jelentése. Természetesen a Nár. Politikától nem vár­Prága, junius 26. A csehszlovák távirati iro­da a csorbatói konferencia csütörtök délelött- jéröl a következő jelentést adta ki: „A három külügyminiszter tanácskozása ma délelőtt kezdődött és 12 órakor fejeződött be. A miniszterek kicserélték nézetüket Briand emlékiratáról, megvizsgálták annak princípiumait, az abban foglalt konkrét ja­vaslatokat és ezek alkalmazásának a mód­jait. Megálíapitoíták, hogy Briand iniciativá- ja a béke fönntartása és az egész emberiség békés fejlődése érdekében megalakítandó tö­kéletes nemzetközi szervezet érdekében meg­felel az általános óhajnak. Ez az iniciativa teljes összhangban áll azokkal a célokkal, amelyeket a kisaníant politikája követ. A három külügyminiszter alapvetően meg­egyezett Briand memorandumának konkrét kezdeményezéseire és azokra a javaslatokra vonatkozólag, amelyeket a kisantant államai Briand memorandumának genfi tárgyalása alkalmával előterjesztenek. Ezután Középeurópa egyes államainak vi­szonyát vizsgálták meg abból a szempontból, hogy a Hágában és Párisban megkötött egyezmények milyen problémákat állítottak föl. Megállapították, hogy a középeurópai államok viszonyának megjavulása most már lehetséges, mert a nehéz kérdések nagyrésze el van intézve. A miniszterek elhatározták, hogy minden esetben szigorúan kitartanak az ERDŐ SZERELMESE REGÉNy Irta: 2RNE GREV Fordította: ftOSRRyNÉ RE2 LOLR (23) Mikor tovább mentek ée újra meredek lejtőn haladtak lefelé a vízmosás aljára érve, a lovak futni kezdtek és nekik is rohanni ok kellett, hogy a lovak el ne gázolják őket. Bo elfulladt, csak szaggatott ujjongáea ért el Helen füléig. — Öli... Nell... nem ... mesés? .. — El... ment... az ... eszed? — lihegett Helen mérgesen. Felértek a fönsikra. Roy megállt. Csóválta a fejét, Körültekintett. Helen követte a pillantá­sát. Mindenfelé egyformán vad vidéket látott, mindenfelé egyformán vízmosások húzódtak, szakadékok ásitoztak, zöld fenyők és sárguló lomíbos fák sűrűje tarkállott. Roy megindult, ment néhány percig bizonyos irányban, aztán megint megállt és másfelé fordult. Újra megállt. — Úgy látszik, körben mentünk — dörmögte. — Talán csak nem tévedt el? — riadozott Bo. — De bizony, már vagy négy órája nem tu­dom, hogy merre járunk — vallotta be1 Roy. — Még sohasem vágtam át itt életemben. Tudtam az irányt, de akasszanak fel. ha emlékszem reá, hogy merre kell mennünk. Helen rémülten nézett a férfi arcába. — Eltévedtünk! — visszhangozta elfehére- dett ajakkal. IX. FEJEZET Csönd lett. Helen a húga elfehéredő arcát nézte. Bo nagyon félt az eltévedéstől, sokat ol­vasott róla, hogy voltak, akik eltűntek az erdő­ben és soha senki nem látta őket többé. — Én, meg Miit akár mindennap eltévedünk — kezdte vigasztalni őket Roy. — Csak nem ismerheti az ember ezt az egész nagy vidéket! Nekünk az semmi! — Oh ... Mikor kiesi voltam, egyszer én is eltévedtem — mondta Bo halkan. — Okosabban tettem volna, ha nem mondtam volna meg maguknak — morgott Roy. — Nem kell félni. Keresünk olyan helyet, ahonnan meg­láthatom a Vén-Kopaszt. Akkor aztán mindjárt todüj fogom megint, hogy merre menjünk. Helen bátorsága lassan visszatért, mikor Roy Öóvezette őket még magasabbra, ahonnan meg hatjuk azt, hogy ha a román—jugoszláv ellen­tétről beszél, ugyanakkor Magyarországot ne keverje a konfliktusba. Hogy ez mennyire erő­szakolt dolog, az kitűnik egyrészt magából a jelentésből, amely hallgat arról, hogy a román földművelésügyi minisztérium a magyar kor­mánynál interveniált volna, másrészt azonban akkor látjuk legjobban Magyarország erősza­kolt bevonását, ha egy pillantást vetünk Kö­zépeurópa forgalmi térképére & ott azt látjuk, hogy a romániai árunak Olaszországba való szállításánál az egyedüli természetes tranzitó ut Jugoszlávián át vezet. Ez a nézeteltérés annál kirívóbb, mert éppen akkor pattant ki, amikor a kisantant „elvá­laszthatatlan" külügyminiszterei a Csorbatónál ismét, az „örök barátságra" üritgetik poha­raikat. azon az állásponton, hogy az átvállalt nem­zetközi kötelezettségeket respektálni kell. A miniszterek a párisi megegyezés gyakorlati keresztülvitelét is megbeszélték és ezt a megbeszélést a legközelebbi ülésen foly- tatják.“ Az ülés után Benes dr. külügyminiszter fo­gadta az újságírókat és fölvilágositást adott a csütörtök délelőtti tárgyalásról. A konferencia megállapodott azokban a princípiumokban, amelyek alapján a három állam Briand memo­randumára választ ad. A válaszokat azonos szellemben fogalmazzák meg, de külön jegyzé­kekben nyújtják át, amint- az általában szoká­sos. Az esetleges fönntartásokat és különös fölfogásokat a miniszterek a genfi vita alkal­mára tartják fönn. Továbbá nemcsak a Magyarországhoz való viszonyról, hanem Középeurópa többi államához való vi­szonyról is tárgyaltak. A hágai és a párisii megegyezés és a különböző vitás kérdések likvidálása után előállott vi­szonyt tárgyalták meg. Nyugalommal lehet megállapítani a középeurópai helyzet javulását. Egy újságírónak arra a kérdésére, hogy vájjon az úgynevezett magyar királykérdést érintették-e, Benes kijelentette, hogy a kis­antant már régebben kifejtette ebben az ügy­ben világos álláspontját és nincs semmi ok arra, hogy ezen változtasson. láthatták a hegycsúcsokat. Ott emelkedett a Vén-Kopasz feketén, magasan. Közelebb lát­szott, mint azelőtt. Az erdő 6ürü sötétjében pe­dig kerek, sárga foltok voltak itt-ott. — Nem is tévedtünk el olyan nagyon >— mondta elégedetten Roy. — Mégis Miit tanyáján alszunk ma éjszaka. Lefelé indult a hegygerincről a völgybe, aztán újra fölfelé a szemközti hegyoldalon. Erdei fe­nyők és lucfenyők fogadták őket., magas, hihe­tetlenül karcsú törzsek, amelyeknek csak a leg­tetején voltak zöld ágak. Sátor módjára födte a fenyőgalyak boltozata az erdőt, idelenn ho­mály volt és néma csend. Mindenfelé kidőlt tör­zsek hevertek. Egyre nehezebb lett az ut. A lo­vak néhol csülökig jártak a süllyedő avarban. Szürkés moha takarta az élő törzseket s a fek­vő, rothadó fákon gyönyörű friss-zöld, bárso­nyos moha nőtt. Helen megszerette ezt az erdőt is. Olyan csön­des volt, olyan sötét, titokzatos árnyékok fe­küdtek mindenfelé a félhomályban és a fenyő gyantás illata édessé tette a levegőt. Ahol ki­dőlt egy-egy vén fa, tíz és tizenöt utódja har­colt a helyéért, a levegőért, az elsőségért. De eljött az idő, amikor Helen már nem tudta meglátni a táj szépségeit. Csak arra vigyázott még, utolsó erejével, hogy a ló meg ne botol­jon. Az ut újra vigasztalan lett, végtelen, re­ménytelen küzködés... Az órák múltak, a nap hanyatlóm kezdett. Helen kábultan, félig eszmé­letlen ült a nyeregben. Roy egyezerre hátra­kiáltott: — Mindjárt ott leszünk! Helen nem hitte el és csakugyan, Hosszú, hosszú ideig mentek még az erdőben. Sűrűsége­ken át, meredeken fel, lejtőn le, bokrokon ke­resztül ... Patakon vágták át, messziről vízesé­sek halk moraja hangzott Aztán egyszerre el­fogytak a fák és kint álltak a tágas tisztáson, magas, friss-zöld fűben, a nap utolsó sugarai­nak ragyogásában. — Füstezagot érzek — mondta Roy. Akas­szanak fel, ha Dalé nem ért ide előttünk! Nyargalni kezdett Helen bágyadt tízemével végigtekintett a ee- nacán, amennyire elláthatott. Köröskörtil ha­talmas, fekete sziklák gyűrűje védte a tisztást. A fűben lovak legeltek s köztük egy-egy szolid, szürkésbarna őz. Roy a szélső fák alatt vezette tovább Ilclent és Bot oe íme, a kanyarulatnál meglátták a tábortüzet, fenséges fák sátora alatt. A tűz mögött szürke sziklák óriásoknak Csorbató, junius 26. (Kiküldött munkatár­sunk teilefonjelentése.) A kisantant külügymi­niszterei csötörtökön délelőtt tiz órakor foly­tatták tanácskozásaikat. Az ülés délig tartott és a tanácskozásokról kissé részletesebb kom­münikét. adtak ki, amelyet föntebb közlünk. A miniszterek délben autón kirándultak Ja- voriuára, ahonnan csak este érkeznek vissza. Délután nincs ülés. Holnap a kisantant államai egymásközti problémáinak elintézésére kerül a sor. Kitünően informált körökből származó hí­rek szerint a kásamtantkonferencián holnap demonstratíve aláírják a román—csehszlovák kereskedelmi szerződést, hogy ezzel is eloszlassák azokat a híreket, mintha Románia és Csehszlovákia között gaz­dasági szempontból nem uralkodna a legtöké­letesebb harmónia. Az újságírók a szerződés demonstratív aláírásához különböző kommen­tárokat fűznek. A magyar ügyre vonatkozólag mindaz áll, amit tegnap jelentettem. Bővebben a kérdéssel nem foglalkoztak, de megállapították, hogy Hága és Páris után az atmoszféra kedvezőbb, viszont a revízióra és a Habsburg-restaurációra vo­natkozólag a kisantant álláspontja változat­lanul a régi és energikus. Benes: Magyarország és a kisantant közStt a kizeSe- etés a szükségszerűség M* vetfezménipe Szántó Rudolf, Az Est-lapok munkatársa, háromórás beszélgetést folytatott Benes kül­ügyminiszterrel, aki egyedül a Joudapesti új­ságírót fogadta külön kihallgatáson és nyilván ezzel is tüntetni akart a Magyar­országhoz való közéjedés mellett. Az interjú, amely legelőször a Pesti Napló holnapi számában jelenik meg, nagy érdek­lődést és izgalmat keltett az egyfbegyült új­ságírók között és bizonyára az egész európai sajtóban nagy visszhangja lesz. A csehszlo­vák külügyminiszter ez alkalommal nyilat­kozott először egyenesen a magyar közön­ségnek a két állam között fennforgó összes problémákról és hosszai fejtegetéseit gyak­ran érdekes törtónefifilozófiai elmélkedéssel fűszerezte. Benes külügyminiszter többek között a következőket mondotta: —• Már többizben megállapítottam, hogy a hágai, illetve párisi egyezmény aláírása való lépcsője látszott. Magas, ez akad okos hegy­oldal állt itt és csörgedező viz folyt rajta feleié. Amint Helen nézte a tündóri képet, a nap leha­nyatlott valahol a hegy mögött, az aranyszínű sugár, fehérré bágyadt, aztán eltűnt 6 az amfi- teátrumezerü sziklagyürü nyugati része elhomá­lyosult. Most meglátták Dalét. — Elkéstek — mondta és bólintott, mintha előre tudta volna. — Eltévedtem, Miit — vallotta be Roy. — Félteim tőle ... Nem lett volna jobb, velem jönni, leányok? Odament Bőhöz és lesegitette a lóról. Bo nem bírt megállni, ossz ecsuk lőtt- a térde. Dalé átfog­ta és támogatta. — Száz mérföld lóháton, három nap alatt, nem ilyen kis vékony lábaknak való! Al bácsi nem is fogja elhinni... Jöjjön, Bo, próbáljon lépegetni... Járjon, még ha belepusztul is ... Kell! Úgy vezette Bót, mint a kisgyereket, aki jár­ni tanul. Helen észrevette, hogy Bo olyan sze­líd, mint a kezes bárány s egy mukkot sem szól. Nagyon fáradt lehet — gondolta aggódva. Az egyik helyen öbölszerüen formálódtak a sziklák s az öböl fölött hatalmas sziklapárkány nyúlt előre, majdnem a közeli fenyők tetejéig. A tűz itt égett, füstje érte az elöreugró szikla szélét. A kőpárkány repedéséből viz osurgott elő. A fűben mindenféle csomagok hevertek. Nem volt semmi nyoma annak, hogy a vadász állandóan itt lakik ... Dalé, mintha olvasta volna Helen gondolatát, megszólalt: — A tanyám odaát van, a barlangoknál. Hol­nap majd magáiknak is keresünk kényelmes szép lakást. Takarót, terített le a fűibe. Helen ée Bo leife­küdtek. — Nell... nem ... álmodunk? — kérdezte Bo fáradtan, félig hunyt ezemmpl, mikor egye­dül maradtak. — Nem kicsikém. Minden igaz... sajnos! — felelte Helen. — A lovaglásnak ugyan, remélem, egyelőre vége... — Olyan szép itt — suttogta ásítva Bo. — Én nem is bánom ... ha a bácsi... nem jön ha­mar ói-tünk ... — Bo! Hogyan mondhatsz ilyet? A bácsi be­teg, gondold meg csak, hogyan emésztheti az aggodalom! — Ha tudja, hogy Dalé velünk van, nem fog aggódni. 1 óta Magyarország és a kisantant viszonya jelentősen javult. Meggyőződésem szerint a kisantant konferenciája igen konciliáns hangon emlékszik meg Magyarországról és semmi akadálya sincs annak, hogy Ma­gyarország és szomszédai között a jóvi­szony meg ne erősödjék, A középeurópai gazdasági helyzet is szükségessé teszi az egyííttmiikö dóst. Benes az interjú további során kifejtet­te, hogy a közeledés politikai szükséges­ség. Benes hangsúlyozta, hogy a kisantant nevében beszél. A miniszter jól ismeri a magyarokat és mint jó patrióta becsülni tudja mások patriotiz­musát, de a realitásokkal feltétlenül .számol­ni kell és olyan politikát kell követni, ami­lyent a nép gazdasági érvényesülése diktál. A csehszlovákiai magyarság helyzete Be­nes szerint nem rossz, például a 745,000 magyarnak aránylag több (?) iskolája van Szliovenszkón, mint egész Budapestnek. Ruszinszkóban a helyzet még kedve­zőbb (?) a magyarságra nézve Benes sze­rint. A magyar királykérdésről és a Habsburgok restaurálásáról Benes feltűnő eréllyel be­szélt. Kijelentette, hogy a kisantant minden erőszakos restaurá­ciónak három nap alatt véget vetne, mint ezt az emlékezetes Károly-puccs idején tette. E harcias bejelentésen kívül az interjú egyébként rendkívül bók ül éken y hangnem­ben van tartva és mintegy Magyarország megnyerésére irányul. Az interjai egyik leg­érdekesebb és legfontosabb mondata így hangzik: — Magyarország és Csehszlovákia, illet­ve a kisantant közt a közeledés a szük­ségszerűség következménye. Aki szembe­száll ezzel a szükségszerűséggel, azt ielbo- ritják a természetes fejlődés erői. A pénteki program A miniszterek jávorinál kirándulásával kapcsolatban ma délután egy diplomata a következőket jegyezte meg: — Jellemző, hogy a kisantant-míniszterek pontosan arra a helyre ráindulnak ki, amely oly sokáig rita tárgyát alkotta Lengyelor­szág és CsejhszlováMa közt. Holnap délelőtt s délután folytatják a ta­nácskozásokat, majd az esti órákban a md- míszterek nagy expozét adnak az újságírók­nak. A tegnapi tanácskozások este 8 óráig tartottak, azaz oly sokáig, mint eddig soha. Az esti sajtófogadtatáson Benes lényegtelen kommentárt fűzött a semmitmondó esti hi­vatalos kommünikéhez. Ezeket mondotta: „A miniszterek az általános európai helyzet­tel foglalkoztak és ez tartott ennyi ideig." Az újságírók azonban többféleképpen kom­mentálták a hosszú ülésezést és arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy bizonyos nézeteltérések merültek fel a tegnapesti tanácskozáson a kisantant mi­niszterei között. Szvatkó Pál. — Hallottad, mikor Dalé maga mondta, hogy a bácsi nem szereti őt? — Nem mindegy az? ... Oh, nem tudom, éhei vagyok-e inkább, vagy fáradt? — Én nem bírnék ma enni — mondta Helen bágyadtan. Amint kinyújtó zott. az volt az érzése, hogy mindjárt vége lesz ... Meghal, örült neki. Lae- sa-lassan belesüllyedt a.z öntudatlanságba, de még mindig látta- a fenyőgalyak finom tűi évelői­nek szövedékét és mögötte a tisztakék eget. Csodálatos csönd volt, csak a kis vízesés cso­bogása hallatszott a fejük felett. Helen még egyszer óvatosan megmozdult. Némelyik csont­ja mintha eltört volna és kiállna a húsból, más­hol mélyebben ülő fájdalmakat érzett, de aztán lassan megenyhült minden szenvedése, egyre jobban eltompult benne minden érzés ... Bo fe­je odahanyatlott a válla mellé ... Helen utolsó gondolata az volt, hogy szeretné kinyitni a sze­mét... De nem bírta már. Mikor felébredt, világos volt. A nap szinte a fejük fölött tüzelt. Bo mély álomban, karikába kuporodva feküdt mellette, az arca égett, a homloka, izzadt volt « a haja nedves. Helen le­dobta a takarókat és minden erejét összeszedte, hogy felüljön, llgy érezte, mintha el lenne törve a háta. Sokáig hiába próbálkozott. Végre be­hunyt szemmel, összeszoritott fogakkal sikerült. Reszketve, mozdulatlanul ült ott. A mozgó- fel­ébresztette Bót. — Halló, Nell! — pislogott álmosan. - Föl­keljek? — Ha tudsz! — Ha tudok? Nem tudom, miért ne ^tudnék! Megpróbálta. Egyik válla föl is emelkedett., de a következő pillanatban siránkozva hanyat­lott- hátra. —- Folytatjuk. — Kisálltait állásfoglalása Briand memorandumának kérdésében gazdasági vámokat. A szerződés ilyenmódon átfogó tarifaszerződéssé alakult és mivel a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents