Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-25 / 142. (2363.) szám

1930 junius 85, sv&ré*. BMiBCtSWMIESW «HBMI." mT.1 ÁGOSTA — Öreg emlék — Ma t GYÖEY DEZSŐ A Le eh mezőből keveset láttunk, a ledh- anez&i ütközetre meg nem szívesen emlé­keztünk. Nyolcéves lehettem, mikor — ha nem csal a csalóka emlékezet — első talál­kozásom volt a gyászulagyarkák fekete me­séjével és sehogy se bírtam megbarátkozni azzail a gondolattal, hogy én az ő leszárma­zottjuk vagyok. Erről ugyan később kiderült, hogy nem is igaz. De a kétszínű Kourádnak és leszármazottjainak nem bocsátottam meg és vérszomjas rémhistóriákkal altattam el sértett nemzeti büszkeségem. Majd ha felnö­vök és kimegyek Augeíburgba, elverem én rajtuk a port, azon a sváb nemzetségen, akiknek barbár ősei szegény Bulcsút meg Lehelt felakasztották. Mit tagadjam, se Lehel, se Bulcsú szelle­me nem kísérteit a gyorsban, békében hagy­tak, talán illatosabb vadászmezőkön kalan­doztak és űzték a szarvast meg Ulrik püs­pök vérteseit, s aimig az állomásról a kis szállóba hajtattam, sötétedett és minden másképp lett, mint ahogy elképzeltem. Se vértesek, se vasasok, se bosszúvágy se* j hol. Girbe-gurba uecák szögelletein homá­lyos, ósdi lámpák pislákoltak és verekedtek i a sötétséggel, elég eredménytelenül. Lan­gyos és vidéki volt a város, szép és komor sziluetteket meresztett a lilás égnek, amiket már nem tudott jól fölragasztani az alkony ragasztója, s igy kissé fölkunkorodva, bi­zonytalanul imbolyogtak. A boltokat már zártáik, pedánsan és lelkiismeretesen, mint amilyenek a német szatócsok, mészárosok és pékek. Az uocán hasas és pozsgás polgárok indultak az esti sörre, s a békasóval kivert gyalogjárókon kopogott a szegecselt háború­idén i cipőszörnyeteg, úgy, ahogy csak egy7 ilyen tisztára söpört, illendőséget és tisztes­séget tudó német városkában kopoghat a tartós polgári lábbeli. Semmi sem emlékez­tetett a ledhmezei csatára. Itt századok óta sör folyik, kancsókban, erekben, élettempó­ban, hangulatban, mindemben. A rezideneiális kastélyról megmondta a Baedecker, hogy annak egyik szobájában nyújtották át 1530 junius 25-ükén V. Károly- nak az ágostai hitvallást, és jelezte, hogy ez­zel a történelem uj gyúanyagot kapott, vi­szont a tarka és cakkos Fuggerházról zseb- osiiklandő adatokkal tudatta, hogy a gazdag bankár- és kereskedőfamilia a tizenhatodik században micsoda hallatlan kincsekkel és hatalommal rendelkezett. Az ember akarat­lanul megnyalta a szája szélét s azzal pró­bálta vigasztalni magát, hogy a fene egye a vén uzsorásokat, mégse ismerték a D-Zugot, a villanyt meg az öngyújtót és a többit, ami nekem ma sincsen. Ez volt hát Ágosta kilencszázhuszonkettő­ben, este, rosszul világított, de stilszerü ódon tompultsággal. Valami őszies volt ben­ne, igy tavasszal is, mint barnára sült fiatal lányok bőre, szeptemberben, ha egy hete abbahagyták a sportot, már kabátot húztak s a teint-jök lassan fakulni kezd és színtele­ned ik. A sör, ami mellett végül kikötöttünk, jó volt és födeles korsóban kínálta magát. A sör, Ágosta, vagy a titkolt csalódás volt-e az oka, sose döntöttem el, tény, hogy a beszél­getés is ilyen vontatott és ódon témákra te­relődött s egy félóra múlva azon vettük ész­re magunkat, hogy a házasság problémájá­nál tartunk és nem tudunk megegyezni. Hogy ez az Apológia tizenegyedik cikke, akkor senki nem tudta ezt a társaságból. A fiatal lány azt mondta, hogy egy-két évi boldogságért érdemes egy életen át szen­vedni. Nekem az volt az érzésem, hogy ez nem igaz. Egy jó életért érdemes egy-két év boldogságáról lemondani. Házasság, nem házasság? Tulajdonképpen nem a boldogsá­gért van az élet. De hát akkor meg miért? Az emberek iránti kötelesség és hivatásér­zet föltétlenül nyűgöt kap bennem, ha nya­kamba veszem egy ember vagy egy család gondját és kénytelen-kelletlen feladom a szőkébb felelősség kilói miatt a tágabb fele­lősség mázsáját: a függetlenséget, ami nél­kül nincs nagy gondolat, nagy mü, ami nél­kül semmi sincs, legfeljebb elhibázott vagy legislegtfeljebb tucatélet. Nem, az egyenlő­ség alapján nem lehet megoldani a kérdést, vannak dolgok, amikhez az egyik embernek több joga van, mint a másiknak, s lehet, hogy az is igaz, hogy a másiknak viszont olyasmik juthatnak cserébe osztályrészül, amiről az egyiknek le kell mondania a dol­gok belső természete és törvényei szerint. Az örök egyenlőtlenség tana igazsagosaoD, mint az örök egyenlőségé? Sör mellett nem lehet eldönteni. Eszeimbe jutott a kép, ahol Luther család­ja körében ül, mandolint penget, a nagyobb gyerekek énekelnek, a kisebb az anyja ölé­ben ül és egy kutya fekszik a szőnyegen. És eszembe jut, hogy a Campagnán a Tre Fon­tana mellett komor barátok dolgoznak a mo­csaras földért és a váltóláz ellen, akik foga­dalommal mondtak le nemcsak a nő, de a beszéd boldogságáról is. Tán az az igaz, hogy a családosnak jobb, hogy családja le­het, a trappista barátoknak jobb, hogy nem kényszéritik őket nősülni és beszélni. Hazafelé menet a Ledb felől hűvös szél kódorgóit az arcomba. Nem tudtam elhesse­getni s az se tudta elhessegetni tőlem a vi­lágfájdalmat, amiről most nem volna illendő írni, mert nem kell mindig kimondani az embernek, amit érez és amit gondol, még ha igaz is. Van egy igazság, amelyik azt Riga, június hó. Európa északkeleti vidékein mind többet be­szélnek az utóbbi időben a szovjettel való háború lehetőségéről. Kétségtelen, hogy a helyzet egész Kelet-európábám labilisabbá vált, mint amilyen az utolsó években volt. A német—orosz kapcsolatok­ban bizonyos eihidegedés vehető észre, az állandó orosz—lengyel ellentétek is érezhetően előtérbe kerültek az utóbbi időben. Ilyen körülmények kö­zött teljes figyelmet érdemed az a kérdés, hogy a fejlődésnek milyen stádiumában van jelenleg a szovjet hadserege, milyen harci érteket reprezen­tál a vörös hadsereg, amellyel Keteteurópa nem­zetednek hadereje talán mér a közeljövőben szembekerül. Az orosz emigráns sajtó igen kevés hiirt közöl a szovjet hadrendszerének és a bolseviki hadi­iparnak fejlődéséről, az emágránelapok jobban szeretik azokat a híreket, amelyek a szovjet külön­böző gazdasági és palnJfcükaá válságairól számolnak be és a szovjet állam közeid összeomlását jóeolják. Ennek tulajdonítható, hogy Európában általában lebecsülik a vörös hadsere­get ás nincsenek tisztában annak jelenlegi fej­lettségével. Meg kell áüapManá, hogy az utóbbi években a szovjet igen sokat tett barseregónek fejlesztéséért. Figyelemre méltó tény a vörös lovasság újjászer­vezése, a legközelebbi háborúban a szovjet lovas­sága föltétlenül jelentős szerepet fog játszani. A mai Szovjctorosaonszág, amely tipikus katonai állam imperiaMsztikus törekvésekkel, igen nagy figyelmet fordít a katonai aviatikára és a mérges gáziparra. A légihaderő szervezete tervszerű és teljesen meg­felel a legmodernebb követelményeknek. Az ösz- szes szervezeti munkákat szigorúan tudományos alapon hajtották végre. Berlin, junius 24. A P. M. H. berlini szerkesztőségétől — Hogyan lehet Norvégia vízkincsének rop­pant energiáját Németországba exportálni? Hogyan lehet ezzel a német gazdasági élet­nek uj alapokat teremteni? Hogyan lehet egy egységes energiahálózattal ellátni egész Európát? Miképpen válik lehetségessé ezál­tal a már meglévő erőforrások ked vezőbb kihasználása és még feltáratlan energiafor­rások üzembehelyezése? Milyen gazdasági perspektívák nyílnak a világi tégáz mérgező hatásának kiküszöböléséből? Milyen ener­giaforrásokra alapozhatja további fejlődését az emberiség kultúrája? Ezek és hasonló kérdések foglalkoztatják a Wedtkraftkonferenz négyezer résztvevőjét. Sokra meg tudnak felelni, sokra keresik a választ. A világitógAz például többé már nem mé­reg. Német tudósok oly rendszert dolgoztak ki, mely szinte minden anyagi megterhelés nél­tmondja, hogy az Igazság sem minden, annál is vannak nagyobb és fenköltebb dolgok a világon, például az emberi jóság, s néha szebb és nagyobb lemondani az Igazság megmondásáról, mint megmondani. Tizen­hat templom tornya vigyázott a városra ek­kor, tizenegy ilyen, öt olyan. Elkeveredve álltak az éjszakában, amelyik értelmes hall­gatással burkolta el értelmét. A sörplatnin, amit az est emlékére aláírá­sokkal tetefirkantva a kaibátzsebemben for­gattam, körben kék felírással díszelgett a szokásos, arany mondás: ■ Wer nioht liebt Wein, Weib und Gesang — dér bleibt ein Narr sem lebenlang. Azzal az egész személyes fájdalommal fe­küdtem le akikor Augsburgban a szállodai ágyba, hogy ha az a konfesszió meg nem tör­tént volna, most nem búsulnék a paradox élet felséges és szamár kérdésein és nem kéne törni a fejem, hogy életemért és világ- fájdalmamért kit okolják, prédikátor ősöm könnyelmű ballépését, a ravasz Melanchtont vagy az engedékeny császárt? Mire virradt, világosan éreztem, hogy el kell utaznom. Úgy elmentem, hogy Lehel és Bulesu örökre bosszuilatlan maradtak. Már azt se bánom. Moszkvában működűik az Aerchydiro-diruamáikai intézet, amely háromszáz, a világ különböző részed­ről verbuvált tudóst és mérnököt foglalkoztat és amely a világ legnagyobb repüléstechnikai kutató in­tézetének tekinthető. Az összes közlekedési és védelmi szervezetek központja, az „0&baviachiim“ körülbelül három­millió emberrel rendelkezik korlátlan hajtatommal. Az orosz hadiszervezetelk fejlődéséit éppen ezért teljes figyelemmel kel kis érnie az európai köz­véleménynek és tisztáiban kel lennie aizzai a ve­szedelemmel, amely erről az oldalról fenyegeti. A vörös hadsereg gyors tempójú fejlesztésével szem­ben a szovjet külpolitikai téren határozottan vesz­tett aiktivitásából az utóbbi időben. A szovjet jelemr lég kénytelen minden energiáját a belpolitikai problémák megoldására íordrfcami, miután ezek & problémák sokszorosan komplikáltak és folytonos válságokat idéznek fel a szovjet betéteiében. Sztá­lin cstíililaga hanyatlóban van azóta, hogy az orosz mezőgazdaság kohektjviaáiásánedc kérdésében vász- ecoa kellett vonulnia, úgy látszik, hogy a diktátor rövidesen kénytelen tesz a kommunista párt fő­titkári állásáról lemondani. Lehetséges, hogy ebben az esetben a katonát park Worosüowal az élén katonai diktatúráit fog létesíteni Sztálin sze­mélyi diktatúrája helyett. Mindezeken a nehéz­ségeken túl meg keli áldapiltami, hogy a szovjet-hatalom Oroszországban bizonyos fokig stabilizálódik a legutóbbi években, ennek a folyamatnak előrehaladásával arányosan nő a bolseviki veszedelem egész Európa számára. Európa a legközelebbi időben kénytelen lesz számolni ezzel a veszedelemmel, amelyet nem szabad lekicsinyelni és amely fölött nem szabad az emigráns sajtónak a bolsevizmus összeomlását jósolgató jelentéseivel napirendre térni. kül méregmentes gázt továbbit az üzemekbe és háztartásokba. Uj energiaforrásokat keresnek Ez a kérdés tehát már megoldást talált. De a berlini négyezrek nem állnak meg a jelen problémáinál. Mi lesz, ha elfogy a föld szén­en ergiaJkészlete? Eddig a viz energiájával vélték pótolhatónak az emberiség legdrá­gább kincsét. A statisztikusok munkába ál­lottak és kiszámították: tévedési Az összes rendelkezésre álló vizi erő nem elegendő az emberiség már ma fennálló energiaszükség­letének fedezésére. A fából nyerhető ener­giáik hipotézise nem alkothatja a jövő való­ságának alapját. Ásványi örökön alapszik a mai kultúra, és az ember továbbra is rá fog kényszerülni, hogy ásványi örökből nyerje a föld ener­gia szükségletének kielégítését. Eí^ység-es energiahálózat Ez a holnapután nagy problémája. Holnap, mint dr. ing. b. c. Oliven elérek tárta, Euró­pa egy egységes energiahálózatot követel. A nehézségek nem leküzdhetetlenek. Kész ja­vaslat kerül az energia-kongresszus elét Európa legszélsőbb államait a többi államo­kon keresztül kösse össze ez a hálózat. Az egyik Skandináviától az Alpesieken keresz­tül Olaszországig terjedjen, a másik Gáláié­tól Lisszabonig, a harmadik Varsótól a Bal­kánig, a negyedik kelet nyugati irányben Lengyelországtól Parisig, az ötödik a dél- oroszországi Rosztovtól Ausztrián és Svájcon keresztül Lyonig. Ennek az óriási európai energiahálózatnak hosszúsága körülbelül 10.000 kilométer lesz. Vezetékein keresztül kb. 380.000— 400.000 Volt váltóáram transzportálható. Ebbe a hálózatba fogják az összes már meglévő erőmüvek beleárasztani energia­készletüket, <le továbbmenöíeg hasznosit­ii átokká lesznek Európa mindeddig fel tár­hatatlan energiaforrásai és együttes ere­jükkel teljesem fedezik világrészünk elek­tron: o s en ergi as ziikséglétét. Merész álom. De az iparrejedélmek és a professzorok nem tartják annak. Jegyzik a számokat, vitatkoznak, számukra nem álom, hanem a közel jövő ténye ez. Nemcsak azt tudják, hogy meg lehet csinálni, hanem azt is. hogy meg kell. Nem kábulnak bele a per­spektívába. A valóság emberei maradnák akkor is, amikor a laikust elszédilik a fan- tesztikus lehetőségek. Etnográfiai parádé Ilyen témákról vitatkoztak délelőtt és dél­után. Este pedig? Oskar von Miller, Németország egyik leg­nagyobb tudósa, négyezer bankettező jelen­létében ledobja magáról a frakkját. ■ Megfe­ledkezik 73 évéről, megfeledkezik számtalan tisztségéről, elnöki mivoltáról. Lord Derby mosolyogva nézi monokliján keresztül. Csu­pa szdérdü bajor legények, kurtaszoknyás ba­jor lányok vonulnak be vagy százan a Sport- palaszt tűn dérvilággá varázsolt óriás fóru­mára. Németország megmutatja a negyvennyolc vend égállamnak nép visel étéit. Es Oskar von Miller, amikor hallja a hazai melódiát, amikor látja honfitársait, a menet élére áll. Feltört frakkinggel, táncos lépé­sekkel. A dús bankettassfal Ée nem bírálja senki sem és neon csodál­kozik senki. Naivabban, magukról megfeled- kezet többen senki sem kid úgy mulatni, mint ezek a folytonos munkáihoz edzett, ke- ménykötésü férfiak. Szinte mámorosán élve­zik, hogy háromezerhétezáznn banketteznek egy teremben, megtapsolják a négyszázét- venüőnyi pincérhadsereg katonás bevortulár sát és érdeklődve vitatják meg — a statiss- tikátél most eem tudnak megszabadulni —> a statisztikai adatokat. A német főváros legnagyobb estélyén tíz métermázsa teiknősbéka, tizenöt mázsa rák, kétezer csirke, négyezer szendvics, 1 negyven hektoliter sör, kétezer üveg me­séli, kétezer üveg bordeaux és kétezer üveg pezsgő fogyott. A tekintélyes alkoholkonzumbói legmohób­ban persze az amerikaiak vették ki részü­ket, ami annál könnyebben megállapítható volt, mert az egyes nagyobb nemzeti delegá­ciók országuk zászlójával díszített asztalok mellett helyezkedtek el. És miután minden résztvevő amerikai szokás szerint a gomb­lyukába illesztett jelvényem nevét is viselte, egy eltévedt prohibiciós ügynök valóban ér­tékes adatokra tehetett volna szert. A bankett előtt nagy érdeklődéssel várták Marconi és Edison rádióbeszédét, de a min­den csekélységnek figyelmet szentelő rende­zők elfeledkeztek egy ilyen ünnepi este hangulatáról, úgy hogy amikor a hangszórók kötelességükhöz hí­ve® a tömegbe rikácsolták a technika nagy úttörőinek köszöntéseit, bizony a ne­mes veretű szavak már belefulladtak az alkoholtól fűtött kedélyek hullámzásába. Szerencsére a távolbalátás még nem egészen tökéletes és igy sem Edison, sem Marooni nem méltatlankodhattak. Minden a nagy tömeg jegyében állt öt­száz dalos énekelt, a berlini testnevelési is­kola négyszáz növendéke mutatott be gyö­nyörű produkciókat. Azután felvonultak kü­lönböző német törzsek és országok fiai és leányai tarka népviseletükben Ez tetszett a legjobban az amerikaiaknak és japánoknak és a többi messziről jöttéknek. ug\ hogy a sok élvezetért még csak drágának sem ta­lálták a vacsora ötvenpengős árát. És másnap kilenc órakor ott ültek megint a tanácskozótermekben, a ceruzák fürgén szaladtak végig a fehér papírlapokon *és a számokból egy uj világ képe rajzolódott ki. ltáskay László. 1 szwjet óriási erőfeszítéseket lesi a wiris hadsereg fejlesztésére Nagy költséggé! fejlesztik a lovasságét is a légltiaderSt Az ásvány mmad a világ legtöbb energia-iorrása A berlini világerő-honi er encián előterjesztenék Európa egységes energiahálózatának tervét — Tízezer kilométeres hálózaton int majd az elektromos energia

Next

/
Thumbnails
Contents