Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-24 / 141. (2362.) szám

1930 Jdjuíius 24, kedd. A Lubomirskiek fényes korszaka utón a császári pocsolya leit Ruzsback-Sisrdő Á íszenkilencedik század elején már a nevét is említik A paloták s főúri kastélyok nyomtalanul eltűntek II. A szepesi sztarosztiát és vele együtt Ruzs- bach fürdőt is birtokló Lubomirski hercegi család György herceg halálával két ágra sza­kad. Idősebb fia, Jeromos Ágoston a galíciai birtokokat kapja, amelyeknek központja Rzezowban van és innen viseli a család is előnevel, amíg a fiatalabb, II. Szaniszló az oroszországi birtokokat kapja és Przeworsk városáról nevezi magát. A szepesi sztarosztia a rzezowi ágnál ma­rad és Ruzsbachfürdőt tovább is favorizál­ják. Jeromos Ágost herceg fia, Kázmér Tivadar, 1704 június 9-én innen keltezi a szepességi történelemben fontos rendeletét, amely a lu­theránusoknak visszaadja az elvett imaháza­kat. Ezen kor egyik legnevesebb szepességi krónikása, Bohus György késmárki rektor, a késmárki kerületi lyceum híres könyvtárában őrzött krónikájában, amelyet 1720 táján feje­zett be, de amely csak 1919-ben került Lip- ták János dr. professzor fordításában és Sauter Pál kiadásában közkézre, Ruzsbach- ről a következőképpen emlékszik meg: „Ruzsbach, németül: Ober-Rauschenbach, j lengyelül: Wisy-Rusbaehy, falu, nevezetes gyógyfürdőiről... Gyógyforrása nagy és bővizű, langyos viz fakad fel benne kellemes zúgással, amely aztán felmelegitve különböző betegségek­nek szolgál hasznos fürdőül. Éppen ezért a legtávolabbi vidékekről is mind a lengyel, mind a magyar előkelő csa­ládok számos nagynevű tagját csalogatja ide meglátogatására ... Van ott egy barlang vagy odú is, amely kigőzölgéseivel vagy mérges kifolyásával nemcsak az arra repülő mada­raknak, hanem még nem egy közelbejutó négylábú állatnak is halálát okozza.” Lubomirski Kázmér Tivadarral azonban megszűnt a szepesi sztarosztia örökössége és III. pgost lengyei (es szász) király a szta- rosztiát, illetőleg tulajdonképpen már a sze­pesi városok tulajdonjogát, mert hiszen ekkor az elzálogosított városok tényleg már a Lu- bomirskiak családi tulajdonát képezték, 1744- ben, feleségének, Mária Jozefa királynőnek adományozza. Mária Jozefa azonban I. Jó­zsef. német császár és magyar király leánya vtj] t, fennkölt lelkű és kitűnő gazdasági ér- zéíui nő,, aki hazafias kötelességének tartotta az uj birtok feliénditését. Amint kitűnő tü­dősünk, Divéky Adorján krakkói egyetemi tanár a ..Közlemények Szepesmegye múltjá­ból” c. folyóiratunkban 1911-ben részletesen kimutatta, „jóakarattal viseltetett a városok iránt és fennhatósága idején (1757-ig) váro­saink tényleg fellendültek, legalább is kihe­verték a Lubomirskiak uralmát”. 1747-ben a királyné bizottságot küldött a szepesi szta- rósztiába, hogy vizsgálja meg a tartomány ba­jait és teremtsen rendet minden vonalon. A bizottság tagjai voltak: Bende Pál „investi- gator regni” és Cári Frantz Sala von Grossa „Gommercien-Rath”. Divéky közli az utasítá­sokat is, amelyeket, a királyné a bizottság­nak adott és amelyeket a krakkói Czarto- ryslvi-levéltár 767. kötetében talált meg. Ezek­nek a 9. pontja igy szól: „So sulién auch dem Vemehrnen nach an élnem Orth, Druzbaki genannt, heilsaine Wásser zufünden seyen, von weJchen aber die Krancken aus abgang einer Commoden ■wohnimg und anderer nothwendigkeiten v?e- nig, oder garnicht profitieren keimen; stehet m untersuohen, ob und wie hier anfahls dem Lande ein nuzen kenne versohafft werden." . Sajnos Divéky nem közli a bizottság jelen­tését. és igy nem tudjuk, hogy ez megerősi- tetté-e a. királynő rossz véleményét Ruzsbaoh- róll Ellenben közli azt, hogy a királyné hely­benhagyta a bizottság javaslatait és intézke­déseit. és kinevezte Grossát 1750-ben „vala­mennyi atája tartozó sztár o szilának, köztük a Í3. szepesi tartománynak, örökös királyi biz­tosává.” Kétségtelen, hogy Ruzsbach a Lubomirskiek kezéből kiesvén elvesztette addigi fényét, nem volt többé olyan ura, aki dédelgette, ápolta volna, e nélkül pedig fürdő akkor nem virágozhatott, nem lévén meg a lehetőség az ilyen messze fekvő hely üzleti kihasználására. A főurak találkozóhelyéből a környékbeli l.d.'t■ -'vryjtóhelyévé vált, de mini ilyent továbbra is megbecsülték. 1778-ban Hambach Sámuel a Zipserek ősha­zájából, a rajnabalparti J üli eb bői Sárosba el­származott nemesi család tagja, Sárosmegye és a 16 szepesi város főorvosa egy egész kü­lön kis munkát ir róla., amely Pozsonyban je­lenik meg 32 oldalon: „Notitia indolis ©t usus medici scaturiginum Rusbachiensin m‘‘. Ebben részletesen leírja Ruzsbach gyógyvi­zeit és gyógymódjait és a fürdőt „a Szepesség gvöngye” névvel tiszteli meg. Néhány évvel később, 1782-ben, .egy másik szepességi tu­dó® AugUstin.j ab Hortis Samué], szepes- íwxmbaf.j lelkész, igy emlékezik meg: kész és lyceumi tanár részletesen ir „Béla und Ober-Rauschenbach” címen, leírja mint természeti ritkaságot, de mint fürdőt igen csekélyre érbékeli. Csak annyit mond róla: „... das vordem háuf iger als gégénwártig besueht wurde.” És a hanyatlás még tovább tartott. 1819-ben a már budai kir. kamara Lubló várát és az alája tartozó falvakat el akarja adni és a Pressburger Zeitung 1819 november 30-i 95. számában eladandónak hirdeti, de az eladás csak a falvak egy ré­szére sikerült, sem Lublóvára, sem Alsó- és Felsőruzsbach falvak a fürdővel együtt sen­kinek sem kellettek. Persze a kamara ezen­túl még kevesebbet törődött velük- És Ruzs­bach. hanyatlására jellemző, hogy az 1820 és 1830 között Magyarországról megjelent számos munkában és útleírásban Ruzsbach neve még csak említve sincs. Szepesházy és Thiele 1825-ben megjelent „Merkwürdigkeiten des Königreiebs Uwarn” című müvükben minden szlovenszkú; Tüdői; részletesen leír­nak, de Ruzsbacliról nem tudnak, 1830-ban Albrecht von Sydow, akinek „Bemerkungen auf einer Reise im Jahre 1827 durch die Reskiden üiber Krakau und Wieliczka nach dem Central-Karpathen ..című Berlinben megjelent müve a Tátravidéknek talán mind­máig legrészletesebb leírása. Ruzsbachfürdő- ről nem emlékszik meg még névről sem. A Lubormirskiek egykoron európaszerte híres fürdője névtelen és valósziniileg la­katlan pocsolya lett, az egykori palotának még romjait sem sejtjük ma már. H. Gy. A. — Folytatjuk. — A modern technika legújabb vívmánya ■— a fotócella Baitd angol technikus korszakalkotó felfedezésének gyakorlati jelentősége A modern technika egyik legérdekesebb talál­mányainak egyike kétségtelenül az úgynevezett fotocella, amelynek tökéletesít csévél Baird angol technikus már esztendők óta foglalkozott. Ismeretes, hogy fotócella, illetve az abban el­helyezett titokzatos Seten-elem segítségével sike­rült első ízben a hangok lefényképezése, aorni nélkül a fairnek szinkronizálása nem lett volna keresztül vihető. A l egújabb e redm ény ek azonban messze meghaladják a fotócellának eddigi teljesít­ményeit és a rejtélyes gépet legújabban igen eredményesen használják fel az Angol Bank páncélszekrényeinek és trezorjainak őrzésére. A trezorteremben, vagy a safek páncélkamráiiban a •helyiség egyes rekeszeiben több apró tükröt helyeznek el, amelyek egymásra vetítik a szobát megvilágító vittanylámpa fénysugarait. A reflektor- szerű fénykévék fotócellákon világítanak keresztül, amelyek mint kitűnő villamos vezetők nem gátol­ják a fénysugarak ragyogását és igy szabad szem­mel nem is fedezhetők fel. Alikor azonban, ha bárki bemerészkedik egy ilyenmódon felszerelt pánoélkamrába, anélkül, hogy előzőén kikapcsolta volna a tükörreflex készülékekkel összeköttetés­ben lévő Fotó cellákat, feltétlenül bekövetkezik az, amire a kasszafiirók csak a legritkább esetben lekenek elkészülve. A villany vezető fotócella ugyanis abban a pillanatban rövidzárlatot okoz, amikor a rajta keresztülhaladó sugár emberi testre ér. A rövidzárlat következtében azután mű­ködésibe lép egy más, különleges csengőszerkezel. amely fülsiketítő lármával adja tudtára a pénz­intézet őreinek, hogy idegen jár a páncélteremben. Angliában ezt a módszert már több városban eredményesen kipróbálták és Mr szerint az egész Brffitit birodalom területén kívánják majd rend­szeresítem. Az Egyesült Államokban még sóikkal brutáiisabb az eljárás, mert ott a negatív kap­csolású fotócella egyúttal működésbe hozza a teremben elhelyezett gépfegyvereket, amelyek golyózáporral borítják el a helyiséget. Minden jel arra vall, hogy az ékszeripar terén is döntő fontosságú szerep vár a fotócellára a jövőben. Miután ismeretes, hogy az igazgyöngy fény-átbocsájtó sűrűsége teljesen eltérő a hamiis- gyöngyétől, az ékszerek valódisága a legnagyobb könnyedséggel ellenőrizhető a fotócella segítségé­vel. A gyémánt, a topáz, a türkizek és smaragdok csal hatatlan pontossággal különböztetthétők meg hamis utánzataiktól, ha azokat egy fotócellán át vezetett villanyfénysugárral világítják meg. A legbámnlatoeabb teljesítménye a fotócellának azonban az önműködő vészfék. amelyet. Amerikában a Pennsiivanda Vasúttársaság vonalain próbáltak ki. A tilosra állított szemafor jelzőlámpája meg­világítja a mozdonyon elhelyezett fotócellát, amely a villanyreflexxel kapcsolatban azonnal működés­be hozza a vészféket s igy pillanatok alatt meg­állítja a legnagyobb sebességgel robogó gyors­vonatot is. Bizonyos, hogy a technika századában szinte félelmetes arányokban emelkedő forgalom szabá­lyozása terén komoly feladat vár Baird szenzá­ciós találmányára, a fotócellára. P. D. dr. jusági szervezetekben igyekezzék a mozgáskórasek szervezését kötelezővé tenni. Színház és tánc Mary Wigman, a modern táncművészet egyik leg­kiválóbb képviselője a 6zmház és a tánc kapcsola­tával foglalkozik. — A tánc princípiumának meg kell hódítania a Bzinpadot, — mondja. — A színpad legnagyobb művészi feladata, hogy kifejezze az élet Lényegé*. Az élet pedig grandiózus tánc. Egyes orosz szín­társulatok már felismerték ezt, amikor szakítottak a naturalista színpadi mozgással s ehelyett ritmi­kus, láncszerű mozgást honosítottak meg a színpa­don: felismerve és kifejezve ezzel az élet lénye­gét. A dráma és a színpadi rendezés ma válságban van és ebből a válságból igazán termékenyitőeo csak egy valami vezetheti ki: a tánc. A táncgesztus a színpad nj éltető forrása és teremtő ereje. Ugyanezzel a kérdéssel foglalkozik Félix Emmel dr. Kifogásolja, hogy a mai operaházakban a tánc­kórusnak nincs megfelelő szerepe. A balettkar in­kább csak dekoratív kiegészítő eleme az operai színpadnak, pedig fontos, nélkülözhetetlen, lénye­ges tényezőjévé kellene fejlődnie. Az operai elő­adásoknál a balett mintha csak oda lenne tűzve, oda lenne ragasztva: nem tartozik szervesen az előadáshoz. Ez stílustalan és művészi-étién. Nem is törődnek a rendezők 'ís igazgatók azzal, hogy a tánc művészi legyen, kevés tánopróbát tartanák azzal az indokolással, hogy az úgyis erősen igény­bevett zenekart nem lehet még a táncpróbákkat is külön fárasztani. De be kell vonulnia a táncnak a prózai színpadra is. Nem elég, ha a színész csak a hangjával és az arcával játszik. Egész testével ját­szania kell. mert csak igy érzékeltetheti az életet, amelynek lényege a mozgás. A müncheni tánc- kongresszus egyik legfontosabb programpontja: ki­vívni a polgárjogot a tánc számára a prózai szín­padokon. Tánc és pénz De foglalkozik a kongresszus a táncosok anyagi helyzetével is. Még a legkitűnőbb táncossztár sem keres soha annyit, mint egy közepes operai nagy­ság. Nem is beszélve a tánckarok tagjairól, akiknek fizetése kétségbeejtő. Pedig a tánckórus egyes tag­jai nem etatisztaszerepet játszanak, hanem mind­egyik egyforma felelősséggel és egyforma jelentő­séggel vesz részt az alkotásban. A kongresszuson a táncosok szociális helyzetének radikális megvál­toztatását fogják sürgetni. A táncosoknak rengete­get kell treníroznia, sportszerűen kell élnie. Kevés nehezebb fizikai munka van, mint a hivatásos tán­cosé vagy táncosnőé. Jól keli tehát táplálkoznia és kényelemben kel élnie. Minderre nincs most al- kalma és igy kitermelődött a táncproletariáhis. Köz­ismertek azok a fizikai és erkölcsi veszedelmek, amelyek, főleg a tánprolebariátns nőtagjainak jut­nak osztályrészül. Innét van az. hogy a táncosnő •fogalmához legtöbbször bizonyos megalázó asszo­ciációk fűződnek. Friitz Böhme cikke szerint, ha egy fiatal táncos­nak vagy táncosnőnek komoly ambíciód vannak és nem varietétáncolásból, hanem komoly művészi táncból akaT megélni, — ez szinte lehetetlen. Ilyen­kor rendszerint tanítással kénytelen megkeresni a kenyerét, de az ilyen robotba végzett kényszer- tanitáenak igen kevés a pedagógiai értéke. De még igy is nagyon nehezen lehet érvényesülni, mert a komoly táncpedagógusoknak nagy fconkur- reneiát csinálnak a különböző tomaiskolák, ahol „ritmikus tornát” tanítanak. A nagyközönség pe­dig nem tudja megkülönböztetni a ritmikus tor­nát a táncmüveszettől. Ezek tehát azok a művészi és szociális problé­mák, amelyeket a nagy érdeklődéssel várt mün­cheni tánckongresszus akar megoldani. A TÁNC „A tánc hódítsa meg a drámai színpadot és a táncosok táplálkozzanak jól** — hirdetik a müncheni fánckongresszuson Tizenkilencedükén kezdődött Münchenben a nagy német tánckongresszus. A kongresszus egy hétig tart és szenzációsnak ígérkezik. Az összes német táncművészek, tánoesztéták és támopedagógusok részt vesznek ezen a kongresszuson, de rajtuk ká-i viii eljön mindenki, akinek csak. valami köze van a tánchoz: színházi, rendezők, tánczeneszerzőit, pantomim-írók. A mozgás-művészet birodalmának nagy eseménye ez a kongresszus. Talán minden korok legősibb és legspontánabb művészete a tánc és ennek köszönheti, hogy ma is uralkodik, talán jobban, mint valaha. Rengeteg külföldi érdeklődő is elmegy a müncheni tánokongresszusna, amelyen az előadók meg fogják világítani a tánccal kapcso­latos művészi, zenei, erkölcsi, szociális, gazdasági, egészségügyi és esztétikái problémákat. Hogy mi­lyen nagy az érdeklődés a tánckongresszus iránt, azt mutatja az, begy már most is rengeteg cikk je­lenik meg és nyilatkozat hangzik el a tánchongrcsz- szus problémáival kapcsolatban. Egy jezsuita atya a táncról A legérdekesebb ezek közül P. Friednich Muckor­ma mi jezsuita atya cikke, amelyet a kongresszus­sal kapcsolatban .irt. — Tagadhatatlan, hogy korunkban az eddiginél sokkul nagyobb lárickullusz Iapaszt ilható a nép minden rétegében, — írja a jezsuita atya. Ez sok tok in Leiben visszahatás a mai niechanizált "let ellen. Gép műhely, hivatal, organizáció és elvont gondolkodás jellemzi korunkat. Az emberi lélek­ben tóraw&aeteei re«&c*6 Htoiod ea eWieo s ennek 1 í a reakciónak legszemléletesebb megnyilatkozása a tánckultusz. Aki a mai ember leikével foglalkozik, annak komolyan kei foglalkoznia a tánccal is. A tánc ma már szuverén viliág a maga szuverén tör­vényeivel. Rengeteg uj művészi és eirkölcsi prob­lémát vetett fel a táncművészet elterjedése, remél­ni kell, hogy a kereszténység méltó befolyásra fog szert tenni ezeknek a nvozgásmiiveszeti problémák­nak az eldöntésénél. A kereszténység a maga nagy életörömével, müvészetszeretebével, a halál és a megváltás lényegét, magába foglaló filozófiájával óriási teremtő energiatömegekkel szolgálhat a táncművészeinek. Akár primitív népies táncokról van szó, akár a fejlődés legmagasabb fokán lévő tánomüvészetrő!, a kereszténység mindig óriási ha­tással volt erre. Nagy nyeresége volna a kultúrá­nak, ha a müncheni lám'kongresszuson megerősöd­ne és diadalra jutna a keresztény tánc gondolata. A tánc szociális jelentőségével foglalkoznak más hozzászólók. Martin Gleisner azt fejtegeti, hogy a tánckórus a mai uj koltektiv lélek legstílusosabb, ilegösszefoglalóbb kifejezése. A mozgás-kórusban megszűnik az egyén k ötöttsége: az egyén beleolvad a tömegbe, a hullámzó mozgástipus elválaszthatat­lan, szébbonthatatlau egésszé formálja az egyese­ket. A mozgáskórus a legújabb kor találmánya. Lé­nyege ugyanaz, mint az énekkórusé: sok hang, egy gondolat. A tökéletes rendnek, a szervezettségnek, a kollektív alkotásnak nagyszerű példája és művé­szi megnyilatkozása a mozgáskorus. Szükséges vot- na. hogy a tánckongresszus propagandát csináljon <i mi»zgccrií)ÓTUsoik iint.éaai-ón.yén'ek a® iskolákban, íf­Egy uj szálló a Tátrában Uj tátrai ü-reden kedves és fényes kefé­tek között nyílt meg á Tátra legújabb szállója ■a „Park Hotel”. A modem tedhnikának min­den vívmányával és kényelmével ellátott szálloda, Oslkó Jánosnak, az Európát látott és mindenhez értő ember hosszú évtizedes mun­kájának az eredménye. A szállónak finom és oftihonos berendezése, a minden Ízlésnek megfelelő konyhájának Felállítása is a kitűnő szervezőnek elgondo­lása szerint történt. A szálló negyven részben egy, részben két ágyas szobából áll. A szobákban hideg, meleg folyó viz, központi fűtés. Az idegesítő csengő helyett, villanyfénnyel jelzi a, vendég óha­jait. A rendkívül elegáns étteremben, ahol a délutáni teákat és a más mulatságokat is rendezik, a színek finom tónusa kellemessé teszi a helyiséget. Az épületben az olvasó, tár­salgó, zene és kártyaszoMkon kívül turista ét­terem, cukrászda is elhelyezést nyert. A konyhát, egy bécsi és egy francia szakács vezeti, a hotel cukrász mesterségét a. pesti Gerbaudban vitte tökélyre. A szállóhoz tartozó területen igen rövi időn belől megnyílik a Tátra szenzációja, a mo'c- gilclt szabad betonozol 1 uszoda. Az ujtátrafüredi Park Hotel alacsony árai 75—100 Kcs-ig, minden kényelmet és szé­pet nymjtanak. Oskó János szállodája minden bizonnyal a legkedveltebb hírnévnek fog örvendeni, mert a szállói azok is felkeresik, akik ozidoig nem voltak a Túlra látogatói. A szálló hüllőit ,.Fiigid-airé” pozsonyi kép­viselete száll Hot la és a munkák elveszeset Wurm, a képviselet igazgatója, személyesen H- Jenőnia'©. „Topographisohe Beschreibung des Flusses Poprad oder Popper in dér Zips” című mun­kájában, amely 1900-ban jelent meg Weber Rudolf kiadásában Sauter Pálnál Késmárkon: „Ober-Rauschenbach, Felső Ruzsbach, Wisy Rusbaohi.,. ein gutes, und in dieser Gegend •sehr beliebtes Kalkbad in seinem Gebieie hat.” Azonban 1772 óta a 360 éven át Lengyel- országnál zálogban volt 13 szepesi város és három koronaváros ismét Magyarországhoz, helyesebben az osztrák birodalomhoz tarto­zott és a három koronaváros, Lubló, Gnéz- da és Potlolin Ruzsbachfiirdővel együtt a császári kamara kezelésében állott. Amolyan igazi állami kezelés volt ez és a fürdő mindinkább hanyatlott. 1807-ből ismét van egy említésünk róla, egy bámulatosan agilis szepességi hazánkfia, bécsi, majd. krak­kói, evang. lelkész és főesperes, tudós Bre- deczky Sámuel egy könyvében: „Neue Bey- trage zűr Topograpihie und Statistik des Königreichs Ungarn” című gyüjtőmüben. — Ebben Genersich Keresztély késmárki lel-

Next

/
Thumbnails
Contents