Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-24 / 141. (2362.) szám

A*>«>Ü ^UOtlUs 6-4, iVtXAU. MŰSORON KÍVÜL hja; MÁRA!SÁNDOR ZÜLLÖTT FÜ Az ember, aki a pádon üli, szemközt a zene­pavilonnal s gyanakvó arokifejezéssel szűr' csali üvegcsövön. át poharából a vizet, az a nyaraló, aki sóba nem oda megy nyaralni; hanem mellé. Ha megkérdezik, hol nyarait, akkor válasza nem az, hogy ott., hanem „mel­lett", vagy „közelében", vagy „autóbuszon tiz .perc." Remek kis helyen volt Ostende köze­lében. Három nagyon kellemes hetet töltött Biarritz mellett. A hely Karisbadtól tiz percnyire van autóbuszon, vagy félóra nagyon kellemes séta az erdőn át s a viz éppen olyan jő. A határozott és brutális kérdésre, hogy hol sült le, hízott meg vagy fogyott, villám­gyorsan s támadóhangon pattan a válasz: „Niareggio mellett" — aztán egy lélekzetnyi dacos, fájdalmas pauza, melyben egy élet •minden tehetetlensége vinnyog s nagyon gyor­san a hely előnyei: senki nem ismeri, a pub­likum sokkal jóbb, tiszta, olcsó, nincs az a flanc, a fürdcorvos nyolc évig asszisztensi' vöd annak a fürdőnek világhírű szanatóriumi fő­orvosa mellett, amely fürdő mellett a senki ál-, tál nem ismert, tiszta, olcsó, pormentes, nyu­godt, az edhtnél minden tekintetben tökélete­sebb kis hely fekszik, melyet, ő fedezett fel, három hétig volt most ott, nyugodtan mond­hatja, hogy sokkal kellemesebb, mint Karls- bad, mely poros, zsúfolt, drága, lármás és elviselhetetlen s ennek a kis fürdőhelynek Karlsbad közelében Karlsbaddal szemben még az a nagy előnye is megvan, hogy pon­tosan tizennégy perc alatt eléri az ember onnan Karlsbadot, reggel besétál s este vis-z- szasétál. Ez az a fajta ember, aki nem annak örül, hogy ott van, ahol, hanem, hogy mellette s a közelében annak, ahol nincs. A helyet persze utálja. Utálja, mert mel­lette van, mert pótlék, második osztály, az is féláru vasúti kedvezménnyel, mert nem az élet, vagy nem az, amiről ő azt hiszi, hogy az élet, hanem mellette valami. Ő az, aki jelen van ott, temetésnél vagy kongresszuson, ahol a többi, de a névsort a metbőr pontosan az ő neve előtt egy betűivel vágja el s hozzáírja: „s még sokan mások", ő az, aki mindig ott van, nem egészen a koporsónál, de a közelé­ben, ő az yg ezenfelül a gyászolók soraiban láttuk még az elhunyt számos tisztelőjét és barátját", 5, aki nem a hotelben lakik, hanem az ugyanolyan drága, de rosszabb depandan- ceban, ő, aki nem a nagy és örök és névtelen tömeg, de nem is az, akinek feje kimagaslik a tömegből, aki kénytelen a Pathéfilm uccai felvételei alkalmával lábujjhegyre állni, hogy a homlokából egy centiméter kitűnjön a tö­meg fölött, de az arcát már nem látni, akár­hogy ágaskodik. Aki a gyereknek a moziban mutatja: „ez vagyok én!" — de a gyerek csak néhány szőrszálat lát s egy balfület. Az­ért. ott volt és rákerült a képre. A fürdőhelyet titkos kór rágja. Talán csak az, hogy ő odajár s iníiciálja a maga végze­tével a helyet, melyet üdülés céljából felke­res, a hotelt, ahol megszáll, a szabót, kinél ruháit csináltatja s az írót, akit olvas. Csalha- lati au érzéke van mindenben megtalálni a pólékot, azt, ami az igazi után következik s majdnem ugyanannyiba kerül. Sóba, véletle­nül sem olvassa a szerzőt, mindig csak az epi- gont. Ha rákra operálják, amire nagyon büsz­ke, kiderül, hogy csak vakbélgyulladása van, vagy jóindulatú daganata. Tudja, hogy mind­ez nem pech, hanem végzetes szükségszerű­ség, a sütőport az ő számára találták fel s ő vásárolja, drágán, azt a hamisított otkolónit, mlyet Pesten töltenek be a kölni vignetázásu üvegbe, ő a fogyasztója, vásárlója, publikuma mindennek, ami éppen alkonyodik. éppen most kezd elkallódni, kimúlni a forgalomból, a kö­zönség kegyéből, a divat szeszélyéből, ő az a nyaraló, .akir a fürdőhely, mióta titkos kór rágja, biztosan számíthat. Itt is van már, keserűen néz maga elé, issza a vizet. hot megállítani, ha a részlettüneteket kezel­jük, a forrás agg uemtőjét hiába oktatná ma már bárki is hygiéniára és üde bájra, ha egy szerkezet bomlik, züllik s öregedik, a láthatatlan s kegyetlen történés magával ránt a pusztulás övényébe személyt és tár­gyat, menthetetlenül. így züillenek el virágzó városok, egész népek. Egyszerre minden rossz lesz. A gyógyzenekar ugyanazt a zeneda­rabot, melyet még tavaly helyesen játszott, a „Nachtlager in Granada‘‘-t s az „Undine" c. opera nyitányát az idén már hamisan játsza. Nem véletlen, hogy a sör meleg, a forrásvíz erőtlenebb, a só hatása enyhébb, a pariiot az idén gaz veri föl, bár a kertész egész nap ott motoz nyírógépével a pázsiton. Az erdő pók­hálós, tatoaritatlam. Negyven éve nem akadtak szúnyogok, az idén egyszerire akadnak. A visszhang elromlik. A saombatesti tűzijáték fele nem pukkan eh Egy öreg vendég szivé­hez kap a forrásnál, reggel kilenckor, a gyógyséta idején, a legnagyobb nyilvánosság előtt hanyattvágódik és meghal. A népszerű osztrák müvészpár lemondja a nagy érdeklő­déssel várt vendégjátékot. A fürdőhely büsz­keségével, a hamburgi városi tanácsossal meg­áll a lift öt perccel a koncert kezdete előtt a Kunhaus parterreje és első emelete között, úgy kell lehozni, létrával. Harminc éve nem fordult elő, hogy egy angol hölgynek ellopják itt az ékszereit. Múlt héten, ellopták. Egy csa­ládanya, aki gyermekeivel málnázni ment az erdőbe, a sétautou medvét látott. Többgyer­mekes szülők elutaztak a hírre. Az összes me- teorológiai intézetek kánikulát jelentenek, szórványos helyi csapadékkal. A fürdő igazga­tóság irodájában tudják, hogy hol van az a hely, ahol az egész európai szórványos csa­padék centralizáltan l eesik. Itt esik le, csak itt. A vendégek éreznek valamit, szemtelenek. Ételeket küldenek vissza, a kurtaxát megrek­lamálják,' az öreg tábornok elszakítja nad­rágját a pádon s anyagi és erkölcsi kártérí­tést követel a fürdőigazgatőeágtól, nagyon hangosan, tulharsogva a gyógy zenét. Minden­nek nincs közvetlen oka, ésszel felmérni * megmagyarázni nem lehet. A hely jóbirü. A helyet az összes útikönyvek ajánlják. A fttr- dőházban ezidén minden héten megreped a vízcső. Egy német orvos, maga is fürdőven- dég, pajzán kíváncsiságból, váratlan elhatá­rozással meganalizáltatja a gyógyvizet s dia­daltól hörögve közli mindenkivel, hogy 0.0031% lithiummal kevesebbet talált benne, mint a mennyit a prospektus igér. A fölfe­dezésről cikket szándékozik inni az orvosi lapokban. Senki nem tudja, mi a lithium, de a hírre többen elutaznak. A postán kifogy a bélyeg. Az ember, aki a zenepavilonnal szemközt gyanakvó arc-kifejezéssel szürcsöli a Hthium- szegénv gyógyvizet, nem csodálkozik mind­ezen. Ő tudja, hogy mindez miért van s miért kell igy lennie? Különben nem jött volna ide. A hely különben egészen közel van a kitű­nő s világhírű fürdőhelyhez, mindjárt mellette van. Autóbuszén tiz perc. De gyalog is csak kellemes séta. A tátrai szép cigány és a dúsgazdag Srancia márki szerelme A bíazirt bretagneí nemes ieleségul veszi a madárházai kötöm cigány Marikáját — Happy end, mint a mozidarabokban szokásos — Eljegy­zés a tátrai kotorok között Tátramatlárháza, június 28. Paradoxon. Az éleiben a lehetetlenségek úgy tör­ténnek meg, mintha mi sem volna természetesebb. Ilyenkor aztán jönnek az emberek: egyik kijelen­ti, hogy „véletlen", a másik azt mondja, hogy ,.sörs“. Jönnek a színes Írások, hogy „az élet me­gint produkált" és a „filmírók szégyelljék magu­kat". Pedig nem történt semmi, csak egy kicsit kö­zelebbről kell megnézni. — M-ost, amikor L.-nek, hogy úgy mondjam a dekadens francia márkinak és Daruiéi Marinkának, az ősi ösztönökkel telített cigányleánynak romantikus életjátékát megírom, a végén — közelről látva — kiderül, hogy természe­tes volt. Nem is történhetett másképp ... Ahonnan a mese elindult... A Tátráiban. A gyönyörűséges Tátrában, ahol a zLpeerefc élnek és vad természetben kultúrát terem­tenek, a leghasznosabb munkaerő: a cigány. Az it­teni cigányok egész külön szakadtaik a csehszlová­kiai cigányoktól. Külön szokásaik vannak. Beszél­nek magyarul, németül, cigányul. De ennek dacára nem lehet őket egyetlen nyelven sem megérteni, mert mindegyiket kegyetlen rosszul törik, ügy tö­rik, mint a soha el nem készülő tátrai utakhoz szükséges köveket. Beleizzadnak. A zipeerföldön lakó cigányok úgy dolgoznak, mint egész közönséges napszámosok. Minden fizikai munkát elvégeznek. Ott, ahol dolgoznak, nem lop­nak. Elmennek a szomszédba. Ezt úgy nevezik, hogy oigánybecsület. Forberger Látrarnatlárházai igazgató és Hefty Gy. Andor, a Karputhenverein ügyvezetője, érde­kes dolgokat beszélnek a cigányok külön és külö­nös életéről. A tátrai cigányok asszonyai között, valamikor nagyon sok volt a szép nő, a hajdani lomnici ló­versenyek azonban tönkretették őket. A régi híres lóversenyekre jövő zsokék, trénerek és a lóverse­nyek más tipikus figurái igen megkedvelték a cigánynőket. Pénz és szerelem. A szerelem bűné­vel együtt beoltodott a szerelem banhödése is cs a cigány nők degenerálódtak. De a megmaradt szépségek, ma is ragyogók, vadítók és épek. Az itt élő cigányoknak a többiekétől elszakadt életét legjobban bizonyltja, hogy a fáraók népéi tanulmányozók bosszú beteket töltenek körükben, így jelenleg is köztük él Frau Jenteoh, breslaui polgári leány iskolai igazgatónő, akit a német etnográfiai társaság küldött, ká a tátrai cigányok különleges életét tanulmányozni. A 80—45 évesnek látszó, szemüveges professzorinő — aki jól beszéli a cigány nyelvet — megérkezése után a leibici cigánytábort kereste fel. Maga mellé vette a tábor legderekabb legényét. Megbarátkozott a cigányok­kal. Két lovat, egy sátoros szekeret vásárolt és most együtt vándorol velőik. Jelenleg a leibioi cigányokkal együtt uiton van SYedlér felé, ahová a keietszlovenszkói cigányok vajdája, leányának esküvőjére meghívta. Ebbe a tudományos kuta­tásiba is belekeveredett — az errefele állandóan lappangó romantika — és „titkára", a derékszál Vilmos megkérte, legyen a felesége. A megható- rozhatlan kom leányiskolái igazgatónő kijelentette, hogy a cigány rítus szerint talán egy kis időre meg is esküszik, annyira érdekli a sapsenfőldi cigányok élete. Ebből a környezetből indult ká Dániel Marin ká­nak élete és karrierje­Egy másik, kissé blazirtabb elindulás Francia márki. Sovány és gazdag. Autója, vala­hol Bretagmeban elnyúló rengeteg földje és ősi származása — mind meglátszik rajta. Nem is tu­dom, ilyen figuráról rajzolták-e meg, azt a bizo­nyos francia márkit, vagy ő asszimilálódott a leíráshoz. Itt volt a Tátrában s talán ő maga sem tudta, hogy került ide. El akart utazná. Bement a párisi Opera melletti utazóirodák egyikébe és Mejeleutette, hogy unja a „Cote d’Azur“Jt, Svájcot és Helgokmöot. Valami uj helyre kívánkozott. Az iroda egyik alkalmazottjának eszébe jutott a Táttaa. A márkinak megmagyarázták, hogy hol is van az. így került a márki a Tátrába. Megérkezett,, körülnézett és azt mondta: bien. Az ezer méteres magasságban a nap gyönyö­rűen ragyog. A lomnici csúcsot pedig úgy fátyo­I Szentiván fürdő- | Sv&tojanské Teplfce 1 I strandjának 1 | ünnepélyes I 3 megnyitása I S Péter Pál napján junius 29.-én 1 1 A Zene,-tánc, 1. | vizi-cabaret I lozza be a csipkés felhő, mint mikor egy gránátost á t öl eli a babája. Legalább is ilyen hasonlatot képzelt el a márki, aki azt is érezte, hogy nem is lenne rossz itt találkozni, égy nővel... S találkozott Daniéi Mar inkával. A mese ííekete angyaia.,, Neve: Dániel Marinka. Kora: talán 22—23. Apja: Dániel Tuta. Anyja: meghalt. Haja: fekete. Szeme: fekete. Szája: rendes. Orra: szabályos- Különös ismeretető jele: gyönyörűen s^ép. A forró keleti erotikum valahogy nem vadul csapódik ki belőle, hanem úgy lengi körül, mint mikor a „Fíeur Aimour" szédítő illata illan ki a nyitva hagyott kristályüvegből. Marinka apja itt dolgozott a Tátra-Ma tlárháwi melletti uj utón. Törte a köveket. Most következik a romantika. A találkozás Marink® minden délben ebédet apjának. Minden nap ott ült apja mel'lertft, a belevirágzott fűiben. Beszélgetett, nevetett. Aztán egyik, ha akarom napragyogta, ha akarom napizzasztotta déli pihe­nőn, hirtelen a szokottnál is eötétebbem villant meg Marinka szeme. Meglátta a márkit, aM eleinte észrevétlen, majd egyszerre, hirtelen merészséggel figyelője lett a déli kis idlilleknek. Mariokának szeme villanása és a márki merészsége elegendő is volt — a mind­két részről rosszul beszélt német nyelvem kötött — ismeretséghez. A blazirt francia és a vágyaktól feszülő Ma- rinka, az ösztönnek szabályszerű törvényével talál­koztak. így nézve o dolgot nem is volt ebben romantika. Ellenben egy' kis józan humor akadt a dolog körül. Az öreg Dániel, Marioka apja rossz szemmel figyelte a találkozást és kijelentette, hogy leánya nem akármilyen ember szeretőjének, hanem tisztes cigány feleségének való. Ismeri ő már az ilyet. A végén meglesz a gyerek és dolgozhat arra is. Tebát látnivaló, hogy a mese a való életben in­kább reális, mint rózsaszín. Az élet meséihez még sem menyba!tra kitűzőéit csillagok és táltoson repülő hercegek, hanem pénz, anyakönywezető és rendes polgári erkölcsök kellenek. Enélkül a mese csak botrányos história. A márki azonban nem akart botrányt Azt mondta, ha monsieur Dánielnek nincs kifogása el­lene, ő az Isten áldásán kiivük az egyházi és polgári igen fontos hatóságokat is hajlandó a találkozás eré­nyes biztosítása végett igénybe venni. A mese vége L. kijelentését csekk és egyéb hasznos formák­ban alá is támasztotta, úgyhogy Monsieur Dániel­nek igazán semmi kifogása nem lehetett a ..mee- saliance" ellen. A márki, az elmúlt hét egyik napján déli idő­pontban, amikor Marinka felhozta az ebédet, meg­tartotta az eljegyzést. Nem volt valami fényes el­jegyzési bankett, Marinka apja nyugodtan ette az ebédet, mint. máskor. A főtanu a mosolygós jó Isten volt. — De a fenyők, a rét. a patak, meg a mada­rak mind látták, amint a francia márki Dániel Má­riáira uj.jára húzta a késmárki Schwing bácsitól hozatott cizellált jegygyűrűt... S megint egy kis realitás. Az esküvőhöz szükséges iratokat most szerzik be. az öreg cigány is rendben találta a dolgot, nem volt semmi kifogása az ellen, hogy a vő a menyasszonyát már magárai is vigye s az esküvőt a franciák országában tartsák meg. A végén, ha közelről megnéztük a dolgokat, az egész história nem is volt romrmlfkus. Szinte ter­mészetes volt, másképpen nem is történhute't és az öreg Dániel Tufa egyelőre tovább töri t\ köve kok lak Sándor. A viz repedezett beton szökőkuthól bugyog, egyhangúan, szerződésszerű kedvtel ©őséggel, mintha a természet átállította volna ütemét a hely végzetének ritmusára, mint aM tudja, hogy kár erőlködni, igy sem jön mér ide miat­ta a kutya sem, fiatal vizek jöttek divatba mindenfelé a környéken, kölyök-források, melyek még csöpögni sem tudtak akkor, mi­kor ő már régen bugyogott. A f éhé rfők ötös •leány, aki a forrásnál egy nympiha bájával mé­ri a keserüvizet, nem hord fehér főkötőt ez- ídén és nem leány, hanem ő az idősebb nő, aki tavaly még az erdei házikó csendjében & visszavonuiltságában volt szolgálatára a ven­dégnek, aki most kétségbeesve látja, hogy az idősebb nőt a forráshoz rendelték szolgálat­ra s a vizet úgy méri, hogy ujját belemártja a pohárba. Egy bomlási folyamatot nem le-

Next

/
Thumbnails
Contents