Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-22 / 140. (2361.) szám

az államiság krízisét a keleteoirópai népek a momarohiia elméjének megerősítésével kíván­ják kikerülni, mint Romándáhajn, Bulgáriában, Jugoszláviában és másutt, ahol a morfózis máris megtörtént, mert egyre nagyobb a vágy az erős, szimbolikus erejű uralkodó iránt, aki a Nyugat ipari állaim rendszereiből kiáb­rándult keleti népek előtt ismét a meg nyug­tató. legitim, bölcs s jóságos tekintélyt jelen­tené. A második táborra szakadás egyszóval ex a Nyngat-eurápa és Kel eteuirópa különbség volna. S mivel Keleleutópának és Nyugateu- rópának a helyzettől determinált határai kö­rülbelül Bécsinél (ahol a határmesgyén Kelet- e utópia paraszt rendszere és Nyugáteurópa proleiárrendszere évek óta tragikusa® ütkö­zik össze a Heimwehrek és a szocialista Schuntzlbund alakjában) és a Kárpátokon fut­nak, félő, hogy a kisamtamt megbomiliiik s míg Jugoszlávia és különösen Románia az agrár Keleten répáihoz csatlakozik, Gsehszlovák.ia az ipari Nyugateurépához kerül. A genfi vám- konferencián ez a szakadás már meglátszott, de mégmkább Romána, Jugoszlávia és Ma­gyarország belgrádi közös gabenaikonfereneiá- ján. ahol teljes erővel kiben tokozott a hely­zet s a keleti agrárálla.mok éleitérdekekből, — gazdasági okokból, továbbá a mouanbia esz­méjéről táplált egyforma felfogás és a kö­zös .gyáinmaf-vszolidaritás" miatt — inkább mutatkoztak hajlandónak Magyarországgal együtHhaladnii, mint Osehszlovákiávtal. Vala­hány román politikussal az elmúlt hónapok­ban beszéltem, mind megerősítette ezt a tételt. Franciaország a Keleteurópa—Nyugat- európa an tagon izmus hatása alatt veszélyez­tetve látta egységes középen répái antirevi- zionista frontját. Óriási fontosságú tehát szá­mára, hogy Csorbán a kisantant — minden másfajta fejlődésnek elejét véve — szolidá­risán és határozottan hosszú időre lekösse magát az anfirevizionista Páneurópa mel­lett. Ami ha megtörténik — « ez biztos —/ Pária a határozatlan és egymást még meg nem talált nervizionisták előtt a* egység és határozottság erejével imponálhat, a a kelet- európai gazdasági szolidaritás eszméjét csi­rájában elfojthatja. így válik a világpolitika és a vajúdó Páneurópa szempontjából kor­szakalkotó jelentőségű eseménnyé a csorbái konferencia. Tudjuk, hogy egyéb, közvetlenebb jelentő­sége is ran és más, zártabb céljai, de ezekre majd a legközelebbi alkalommal térünk VÍSSflEA. az ERDŐ SZERELMESE REGÉN# Irta: ZRNE GRE# Fordította: KOS^RyNÉ RÉZ LOLR (19) Helen a szél zúgását hallgatta. Szelíd só­hajtás volt eleinte, alig-alig érintette az arcát és gyengéden simogatta végig Bo fürtjeit. Aztán elhalt. Majd újra jött, egy árnyalat­nyival erősebben és iámét eltűnt. Mikor megint ideért, már fenyegetően fütyült. Az­után még erősebb lett. Helen tudta, hogy mindjárat itt lesz a vihar. Alig bírta nyitva tartani a szemét, olyan nehéz volt a szem­héjjá... de hallani akarta a vihart. Néhány hideg esőcsepp hullt az arcára. Hirtelen ráeszmélt, hogy Isten szabad ege alatt fekszik, nincs tető a feje felett. A szél feléje csapta a füstöt. Emlékezetében föléledt egy régi-régi kép... ősz volt s kis öccseivel száraz leveleket égettek a kertben. Akkor érezte ezt a nedves, égeti szagot. Aztán el­halványodott az emlék... A távoli moraj egyre közelebb, közelebb hangzott. Egyre nö­vekedett. Elhalt megint... Helen várta, hogy uíra jöjjön. És jött, mintha egész hadsereg menetelne valahol a sűrűségben. Majd hangos harsogó orditás töltötte he a levegőt. De még mindig nem volt itt a vihar, feje fölött egyet­len tü nem mozdult a fenyőn. A levegő mint­ha össze lett volna nyomva. A szél hulláma újra közeledett. Mintha az óceán tört volna rá az erdőre, morajló, zugó, rettenetes bő­gőssel rohant feléjük a vihar... Bo felriadt és ijedten ölelte át a nénjét. Fülsiketítő üvöl­téssel érkezett a szélroham. Helen érezte, hogy feje alatt mozog a nyereg. Az óriási fe­nyő gyökerei remegtek. Egy hosszú, hosszú percig mintha megmozdult, meghajolt, nyög­ve lealázkodotl volna a szél előtt az egész erdő. Aztán a fülsiketítő üvöltés morajlássá távolodott, a morajlásból zugás lett, egyre halkabb, egyre gyengébb... végre elhalt a messzeségben. Alig csendesedett el, mikor északról már újra megindult a morajló szél roham második hulláma.’ Az orditás felharsant és újra alább hagyott. Helen olt feküdt a takarók alatt, megnyugtató szavakat suüogolt Bo fülébe, szorosan magához ölelte őt és hallotta, amint A koalíció súlyos belső válsága miatt lövő héten nyári szabadságra küldik a nemzetgyűlést Semmit sem intéz már e! a parlament — fi szocialista miniszterek dezavnáiiák salát párttagjaikat, melyek Englist támadták — Rajtakaptak a szocialisták és a nemzeti demok­raták — ígéretek, amelyeket nem tartanak be a kormánypártok Prága, június 21. A monstrum többség löbblhetes tárgyalásának eremé® ye, mint ezt előre mégjósoltuk, azt, hogy a nemzetgyűlést idő előtt nyári szabad­ságira küldik. A kormány különböző bizottságainak teg­napi tárgyalásai sem vezettek eredményre, úgy hogy a miniszter tanács kénytelen volt úgy dönteni, hogy a függőben lévő kérdések elintézését ősz­re halasztja s a nemzetgyűlés mindkét há­za már csak a genfi egyezményt fogja le­tárgyalni, mely különben Lengyelország elutasító magatartása következtében tárgy­talanná vált. A képvbelöház kedden megy szabadságra, a szenátus pedig szerdán vagy csütörtökön, A koalíció súlyos belső küzdelmek árán nagyneíhezen elintézte munkaprogramjának első részét. A munkaprogram második ré­sze pénzügyi jellegű volt. A koalíciós pártok javaslataikkal túllicitálták egymást és nem törődtek azzal, hogy követeléseik milyen pénzügyi áldozatokkal jártnak. Ági tat iv okokból az agráriusok és szocialisták között valóságos versengés folyt, hogy melyik párt búd több millió koronát kiverekedni pént- hiveiuek a különböző javaslatokkal. Ennek a versengésnek útjában állott Englis pénz­ügyminiszter, aki csakis olyan feltételek mellett volt hajlandó a koalíciós javaslat okát elfogadni, ha ezekre a pártok fedezetet is nyújtanak. A fedezetet csakis az adók, az illetékek, a tarifák emelésével vélte elérhe­tőnek, mivel az egyes tárcák a költségvetés­ben semmiféle törlésre és csökkenésre nem voltak hajlandók. Már több Ízben rámutat­tunk arra, hogy a gazdasági és szociális javaslatok fedeze­tét könnyen meg lehetne találni, ha a kö­zel kétmilliárdos hadügyi költségvetésből néhány *tá% milliót törölnének, ha a kül­ügyi büdzsé titkos alapjait és ^hivszolgá- lati* tételeit csökkentenék, s Itt u állam adminip^tráelójában végre hozzáfognának a* általános takarékoskodáshoz és a ma­gas bürokráciát leépítenék. Minderre azonban sem a kormány, sem a koalíció nem hajlandó, viszont a szocialisták .minden erejükkel arra törekedtek, hogy munkás-választóik előtt eredményt tudjanak kimutatni, s ennek kedvéért készek külön­böző adónemeket emelni, a vasúti tarifáit drágítani, és igv a mai súlyos gazdasági vi- szonyok mellett éppen a középosztályt, a fo­gyasztókat sújtanák a legjobban. Ez ellen azonban a cseh közép osztályt képviselő ipa­rospárt és a nagyipart képviselő cseh nem­zeti demokrata párt i« állást foglalt Az ag­ráriusok ebben a harcban nem vettek részt, mert hiszen ők saját javaslataikat már tető alá hozták, s a kulissza mögötti viaskodás eredménye, hogy a szocialista pártok mnlthónapi eredmé­nyeik után most kénytelenek voltak olya® vereséget zsebre vágni, amellyel válasz­tóik előtt: nem igen fognak el dics eked hét-, ni. Ez a vereség főleg abban rejlik, hogy a hadi rokkantak járadékainak felemelésé­ről szóló törvényjavaslatot, amelyet már a szenátus letárgyalt, a képviselő ház már nem fogja elintézni és igy a világháború szerencsétlenjei, akikkel a szocialisták már hónapok óta agitáltak, továbbra is nyomorban és bizonytalanságban fognak élni, mert most már teljesen kétessé vált, hogy mikor lesz ebből a törvényjavaslat­ból törvény. A nemzetgyűlési munka váratlan befejezése legjobba® jellemzi a koalíció tehetetlensé­gét. Azzal, hogy a kormány a vitás kérdé­seknek őszre való tárgyalását határozta el, már nem lehet a közvéleményt félrevezetni, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy őszre ismét aktuális kérdések várnak elintézésre, igy elsősorban a lakók védelmének a pro­blémája és a jövő évi költségvetés, amelyek tárgyalása karácsonyig léfoglaiEfa n nemzet­gyűlés munkaidejét. Elintézetlenül maradtak tehát a követke­ző égetően sürgős kérdések: a* önkor­mányzati testületek szanáfáea, a hadtnefe­kanták járadékainak felemelése, a* ipari hitel az export biztosítása,. Ezek a kérdések már tárgyát képezték * koalíció és a kormány tanácskozásainak. De hol maradtak még az egyes miniszterek ál­tal bejeden tett javaslatok, mint például a sajtótörvény novellája, ai áilampolgAe- sági kérdés, a nagy iskolareform, $*love»- srkón és Ruszihszkóba® az országos isko­latanácsok felállítása, a mezőgazdasági ta­nácsok átszervezése, a szocialisták által bejelentett foldreformrevizió? Mindezekről mélye® hallgatnák a koabeiÓR pártok, mert ezek a javaslatok nem pártcélokat szolgál­tak volna, hanem a lakosság érdekeit. A koalíció óriási többsége dacára sem volt képéé egy nagyobbszabásu beruházási pro­gramot MáHitani. Minden orsBágiba® * mwn k a nélküli séget azzal igyekeznek csök­kenteni, hogy egy több évre kiterjedő beru­házási programot állítanak fel. Az útépíté­sek, vasútépítések stb. sokkal nagyobb hasz­not jelentenének az összesség számára, mint az improduktív munkanélküli-segély emelé­se. Egy ilyen beruházási program egyrésrf munkaalkalmat ad a munkásságnak, máz- részt kereseti lehetőséget a nagy- és kis­iparnak, nagyobb forgalmat a kereskedők­nek. A többség mindezekkel azonban neon tö­rődik, hanem a pártok egymást tuffieitába* csak olyan javaslatokat akarnak tárgyaltává, amelyek rájuk né®v« pártagitációs szem­pontból fontosaik. A nemzetgyűlés szomorú végakkorddal megy nyári szabadságra e most rendes szokásho* híven a pártok egymást okolják a nemzetgyűlés karai szabadságo­lása miatt. A neamseti demokrata Néródul Listy a leg­élesebben támadja a cseh nem veti szoewáte- ta Ceské Slovot és azt írja, hogy a nemzeti szocialisták akadályozzák ae állami tiszsM­a vihar katonái sorra elnyargalnak a fejük felett Az eső gyorsan kezdett kopogni a ponyván. Helen felhúzta a fejükre a visszahajtott részt, amint Dalé tanácsolta. Be is gyömöszölte ol­dalt a nyereg alá. Aztán még szorosabban magához vonta Bo vállát, behunyva fáradt szemét és lassan eltűnt előtte a sötétség... az erdő... az eső ... a szél, Még egyszer érezte a füst szagát, amit a vihar bevert a ponyva alá, aztán mélységes álomba szé­dült. Mikor kinyitotta a szemét, úgy emlékezett mindenre, mintha csak egy pillanatra szuny- nyadt volna el. Reggel volt már, ködös és bo­rult ugyan, de világos reggel. A fenyőkről csepegett a víz. Vidám tűz égett, kék füst- szalag kígyózott fölfelé a csöndes Levegőben forró kávé illata érzett. A közelben lovak álltak. Bo mélyen aludt. Dalé ott szorgosko­dott a tűz körül. Amint Helen figyelte, a va­dász egyszerre felegyenesedett és előrehajol­va hallgatózott. A következő pillanatban el­haló, távoli kiáltás ért el Helen füléig. Meg­ismerte Roy hangját. Nemsokára hangos, cuppogó lódobogás hangzott, aztán megjelent Roy az ágaskodó sárga musztáng hátán. — Jó ilyenkor a kásáiknak, de nem ne­künk! — kiáltotta Roy már messziről. — Halló, Roy! —■ kiáltotta Dalé és mosoly­gó arcán látszott az öröm. — Már vártalak! Roy leszállt a nyeregből és először is a lo­vat kaintérozta le. Bákkeoeke nedves volt, nemcsak az esőtől, de az izzadtságtól is és fehéren gőaölgött a háta. — Siettél, úgy látom — mondta a vadászi — Azt elhiszem — bólintott Roy. Most meglátta He lent, aki felült, egyik kezével fel­tartva. lebomló haját. — Jó reggel, kisasz- szony! Jó hirt hozok. — Hála Istennek! — suttogta Helen, Aztán megrázta a bugát. Az ifjú hölgy azonban ne­hezen tért magához. — Bo! Bo! Ébredj már! Itt van Roy ur! Bo álmosan felült. — Huh ... Jaj, de fáj a hátam ... Készen van már a reggeli? — Majdnem. Még vakarcsot is sütöttem! — mondta Dalé. Bo gyors elhatározással kezdte befűzni a cipőjét. Helen előkereste a fésűt, kefét, egyéb szükséges dolgot s a forráshoz ment vele. — Mit tudtál meg, Roy? — kérdezte Dalé. — ügy van minden, ahogy előre mondtam — beszélt Roy. — A lovas üzenetet vitt An- sonnak., A banda gyorsan rátalált a nyo­munkra. Tíz óra tájban láttam jönni őket. Bebújtam az erdőbe, de közel maradtam, hogy lássam, merre mennek. Egészen bizo­nyos, hogy idefönn eltévesztették a nyomot, összevissza mászkállak az erdőiben minden­felé, aztán délnek fordultak, mert azt hitték, egyenesen a falunak indulsz. Látszik, hogy egyetlen egy tisztességes .nyomkereső sincs közlök. Utánuk mentem több, mint egy óra­hosszat, míg csak elég messze nem kerültek a te utadtói. Visszamentem a vízmosásig, aztán ott vártam egész nap, mert, gondoltam, hátha vissza találnak jönni és meglátnak, ha világossal megyek utánad. De nem jöttek. Este megindultam, mentem amíg lehetett, aztán kicsit meghúzódtam, míg nagyon sötét volt és hajnalban indultam tovább. — Ha nem is nagyon jó az újság, de nem is rossz — vélte Dalé. — Persze. És odalenn a Vén-Kopasz dóK oldalán majd talál egy-két nyomot Anson, amit végigszaglászhat. — Vájjon nem lenne-e veszedelmes ... — Micsoda? — Megkerülni a Vén-Kopasz északi oldalát és ugv lemenni a faluba... Néni, mégis jobb lesz, ha elviszem a lányokat a tanyámra és ott maradunk, amig te hírét nem hozod, hogy szabad az ut. —- A próféták bölcsessége beszél belőled, Miit. — Mégis félek, hogy nem tudom eléggé el- íörülmi a nyomot. Ha Anson ügyesebb lett volna, már tegnap megtalál... Ha még leg­alább tizenöt-busz ménföíldnyire lennék s az­után olt egyszerre eltüntethetném a nyomokat, biztonságban Lennénk* azt hiszem ... — Ez gyerekjáték — biccentett Roy. — Ép­pen az előbb találkoztam juh pásztorokkal. A Pulyka-legelő felé mennek, mert ott legszebb a fii. Pár nap múlva jönnek visszafelé. Most figyelj. Ha sietsz, hamar elindulsz innen a lányokkal és egy darabon követed a juh nyáj nyomait, aztán, ha ügyesen térsz le réla, az ördög sem találja meg, hogy merre járták — É? ha a juhnyomok után megy és mégis megtalál? — Ettől ne félj, Miit. A* idő esős marad. Sár lesz és a váz úgy eltörli a nyomodat, mintha soha ott se jártál volna, Te vadász vagy, de én .nyomkereső. — Igazad van — bólintott Miit. A forrás felé fordult és hívta a lányokat, hogy siessenek. VIII. FEJEZET. Mikor Helen felült a lóra, nagy örömmel tapasztalta, hogy nem is fáj annyira a dereka, mint ahogyan előre félt. Mind a két. leány fölvette vadonatúj esőköpönyegél Nagyon büszkék voltak reá, mert anyjuk drága pén­zen vette meg a legszebbel, legdivatosabbal, amit kapni lehetett a városban. Dalé odalé­pett hozzájuk, tiossziu kés a kezébe®. Í A A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leoegő Napfény Fürdő Diéta le«&8®tr3tiw0s. Az irmándi keserűvé kapható minden Tyógyszertárban, drogueriában és jobb tűszerű/Jetben. V 2 <!>Ra:<UűMAdÍ!® imajSl> ___________________ _________1 «0 :M« m,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents