Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-21 / 139. (2360.) szám
<> TÍVY<7SI-MaC^RH1RMP> 1930 jimms 21. szombat mírekelö. haszontalan fickót, jóllehet az_ iskolában sohasem buktam el és átlagosan jó képesítést szereztem. Egyetemi eveimet Berlin- ■ ben, majd Bonnban töltöttem, nem tagadom, szerettem a vigadó zást, de azért serény és jó diák voltam. Bonnban módomon fölül költekeztem. Beleszerettem egy kolléganőmbe, akit el akartam venni, de apám ellenezte házasságunkat. Elnök: Előttünk fekszik édesapjának egyik levele. Abban egész más jellemnek mutatkozik, mint ahogy ön lefesti. Vádlott: Nem, nem állíthatom, hogy rossz apa lett volna, sőt inkább nagyon is jó ember volt, csak éppen mindent túlhajtott, a szeleteiét és a szigorát. Követelte, hogy szakítsak menyasszonyommal, ami nekem nagyon is nehezemre esett. Ez volt életemben az első nagy7 csapás, amelyet az apai szigor és kérlellhetetlenség mér!, reám. Elvesztettem a kontenanszót és hogy nem lett rendes ember belőlem, azt elsősorban ennek és apám későbbi viselkedésének tulajdoníthatom. Bonnba költöztem és beléptem az egyik ottani diákegyesületbe. Egy apróság miatt becsű let bir óság elé vittek és kizártak. K?. az erfeöícsbiréi ítélkezés volt a második nagy megrázkódtatás, amely fiatalságomban ért. Apám Bonniba jött, hogy rendbehozza a dolgomat. Felkereste Moll egészségügyi tanácsost, áld bizonyítványt állított ki arról, hogy szellemileg alaesonyrendii vagyok. Ez tud tömön kívül történt, csak később értesüli tem róla. Nemcsak én, az anyám is sokat szenvedett apám különös természete miatt. Édesapám, aki nagy jövedelmű, dúsgazdag ember volt, valósággal szórta a pénzt, máskor minden garast a fogához vert és még a háztartásra is csak szűkösen adott. Neki köszönhetem, hogy elvesztettem érzékemet a pénz iránt, nem tudtam felbecsülni az értékét, és nem tudtam bánni vele. Apám szeszélyessége, szigorúsága és a legkritikusabb időben mutatkozó fukarsága vörös fonálként vonult át az életemen. Bevett a praxisba, de még zsebpénzt sem adott s amikor postán érkezett pénzküldeményekből kisebb-nagyobb összegeket magamhoz vettem, megfenyitásul Amerikába küldött. Mindössze pár márkát adott az útra. Nagyon igazságtalan volt velem szemben. Szerelmi házasság — hssíálos véggé! A vádlott ezután első házassága történetét mondja el s a dolgokat természetesen úgy állítja be, hogy neki semmi része se volt első feleségének hirtelen halálában. 1922. december 22-ón este vendégségből jöttek haza. ö azonnal nyugvóra tért, felesége még bezárkózott a fürdőszobába. Nemsokára hörgést hallott a fürdőszobából, odasietett és feleségét a földön találta, amint görcsökben vonaglott Az elnök kérdésére kijelenti, hogy emlékezete szerint morfinmos fecskendőt látott föld ön heverő felesége mellett. Az elnök megjegyzi, hogy első felesége meggyilkolásának gyanúja ma is fennáll és nagyon valószínűnek látszik, hogy Guttmann dr. morfiumnak és egy más méregnek a keverékével küldte másvilágra a feleségét. Érdekházasság — csalódással Az elnök most átviszi a szót Guttmann dr. második házasságára. Az orvos elmondja, hogy másodszor érdekházasságot akart kötni. A menyasszonyjelöltet egy közvetítő szerezte azzal, hogy a leánynak négyezer dollár vagyona van és nagyobb örökség vár rá. Megesküdtek, de a fogorvos keservesen csalódott, mert nemhogy hozományt, de kelengyét sem hozott újdonsült felesége a házihoz. Második feleségét kellemes, iómodoru asszonynak mondja, aki azonban kimondottam unalmas teremtés volt. A továbbiakban az anyagi gondokkal való hadakozását ismerteti. Mind mélyebbre és mélyebbre siilyedt a gondok tengerébe, és valóságos katasztrófa volt reá nézve, mikor betegpénztári állását elveszítette. Lakbért sem tudott fizetni és már úgy volt, hogy ki kell iiriteni a lakását. Ebben az időben nagyobb pénzküMeményt várt Krakkóból s mert sürgős szüksége volt pénzre, egy váltóra rá- hamásította Bruckhalla dr. nevét. Az elnök megkérdezi, hogyan jutott arra a gondolatra, hogy felesége életét bebiztosítsa. Válasza: hogy ö eredetileg csak a. saját életére akart biztosítást kötni és neki is meglepetést jelentett, amikor az asszony azzal állt elő, hogy ő is ötvenezer márkára akarja az életét bebiztosítani. A saját életbiztosítását azzal a hátsó gondolattal kötötte, hogy nyomasztó anyagi helyzetéből az öngyilkosságba menekül. S ebben az esetben családja, első és második házasságéi I származó gyermekei nem maradnak kenyér | nélkü7. A % nem tudja, hogy az asszonyt, mi-j lyen gondola: vezette Majái élete bebiztosító- , ‘iára Lindberghet bepörölték, mert az óceán áirepiiíése után nem ezek voltak első szavai: „Kérek egy ilyen s ilyen márkájú cigarettái" Ötezer dollárt kellett volna kapnia a reklámért s az összeg felét hl is vette — A newyorki eég csak most indította meg a pert Newyork, junius 20- Nagy érdeklődése-e! tekintenek egy pör elé. mellyel legközelebb fog már foglalkozni a newyorki bíróság. A port egy nagy aimorákai cigarettagyár indította meg Lindbergh ezredes, az óceán első átrepülője ellen szerződésszegés címén. Az ügy előzményei 1927-re nyúlnak vissza, amikor az alig huszonötéves pilóta felült gépére s átrepülte az óceánt, A repülést természetesen lázas készülődések előzték meg s ekkor egy newyorki cigarettagyár tulajdonosának nagyszerű reklámötlete támadt. Biztosra vette, — amiben nem is csalódott — hogy az óceán első áfcrepülőjének minden szavát közölni fogja a világ valamennyi újságja s ezért Lindbergbnek a következő ajánlatot tette: Lindbergh ötezer dollárt kap, ha európai földön történő leszállása után az őt üdvözlő tömeghez elsőnek a következő szarvaidat intézi: „Nem kaphatnék egy ilyen s ilyen márkájú cigarettát ?“ Linöbergihnek akkoriban nem igen volt pénze s igy örömmel fogadta el az ajánlatot, annál is inkább, mert hiszen minden ízléstelen feltűnés nélkül lehet egy ilyen kötelezettséget tejesite- ni. senki sem akad fenn azon, ha valaki .megérkezik egy ilyen hosszú útról s dohányos ember lévén, elsősorban cigarettát kíván. Ami pedig a mánkat illeti, nos, hát ő éppen ezt a márkát kedveli . . . Ilyenformáin megkötötték a szerződést s Lindbergh azonnal fel is vette a jutalom felért. Azután .repülőgépébe ült s harminc egynéhány óra múltán leszállóit a Páris melletti Le Bour- get-i repülőtéren. De a vakmerő repülés fáradalmai, a különböző légköri zavarok s a-z egész roppant teljesítmény annyira kimerítették, hogy amikor nagy-nehezen kikászálódott az ülésből, csak éhséget és szomjúságot, érzett. Tántorogva tett néhány lépést a rivalgó tömeg felé, amely ünneplésére kivonult, de egyetlen szóra sem tudta nyitni ajkát, nemhogy még kedve lett volna egy ilyen és ilyen márkájú cigarettám is rágyújtani. Lindbergh tehát egy szó nem sok, de annyit sem tudott kinyögni, csak fáradtan, tépetten, aléltan túrié a szűnni nem akaró ünneplést. Egyszer csak egy izgatott ember tört magának feléje utat a newyorki cigarettagyár párisi képviselője, aki természetesen tudott a szerződésről, amelyet gyára Lindbergk-gel kötött s feladatául tették, hogy a szerződés pontos betartását ellenőrizze. Lindbergh elmulasztotta, hogy bizonyos márkájú cigarettái .terjen s a párisi képviselő azért rohant feléje, hogy mulasztására figyelmeztesse. Lidberghnek, amikor maga felé látta rohanni az izgatott emberkét, egyszerién eszébe jutott a szerződés, de ugyanakkor ráeszmélt arra is, hogy teljesítményét, amelyet emberfeletti elszántsággal, liősiességggl és élete kockáztatásával vitt véghez, a nagyszerű szimatai gyár közönséges reklám céljaira akarta gyümölcsözte tűi. Mély utálat vett rajta erőt s odaugorva a cl- garetta^képviselöhöz, üvegszálait. Az első szavak voltak ezek, amelyeket megérkezése után kiejtett s a képviselő legnagyobb mgdöbbenésére igy hangzottak: „Ha ön most felmerészeli ajánlani a maguk büdös cigarettáját, ötöt dobok vissza■/“ Tabló. Lindbergh még aznap az egész világ, de különösen Amerika Ívese lett. A kis repülőt ezred esnek léptették elő s majdnem egy évig unos-untai an ünnepelték. Ha valaki akkoriban csak egyetlen sz&val is meg merte volna bántani, biztos meg- lincselték volna. Ezért a newyorki cég nagyokosán és óvatosa®, még ezután is évekig hallgatott. De az évék miiltak, s noha Lindbergh ma is egviik legnépszerűbb alakja az Egyesült Államoknak- mégsem annyira tabu, hogy pörrel meg ne lehessen támadni. A newyorki cigarettagyár ezért most a legnagyobb csöndben megindította a Icát- terítési pori Lindbergh ellen s csaknem bi- zonyos, hogy Lindbergh a port minden fokon. el fogja veszíteni. Jellemző, hogy az amerikai sajtó —■ mintha csak összebeszélt volna — nem említi meg, hegy milyen gyán'ól s milyen márkájú cigarettáról van szó, hogy ilymodon se juttassa ingyenes reklámhoz az élelmes céget. Janhovics Marcell, a Petőfi-Társaság uj tagja arcképét közli vezető helyen a Nagyasszony most megjeleni júniusi száma- A számban Tidhy Kálmán Jamkovics irodalmi életművét méltatja, Má- riásisyné Szem ere Katinka „Csendes őra“ e. rovatában szellemi igazgyöngyökkel kedveskedik az olvasónak, Marióra az anyák napjáról és a tanátók világkonferenciájáról közöl eleven riportot, a „Magunk között" című szabad ankét-rovatban Péohyné Bartóky Mária, Barth Gyuláné, Fizély Teréz, Czapáry Karola és mások azit a rendkívül kényes kérdést vitatják meg, hogy a. vegyes nemzetiségű családban a magyar anya miként nevelje gyermekét,, a „Leányok ankétje" a leánykörök eredményeiről ad mérleget a „Magyar Asszony munkája" rovatban a rozsnyői és losonci nők színpadi teljesítményeiről és az ab-auj-zempléni evangélikus papnék kassai konferenciájáról kapunk beszámolót, majd Pensée mélyenjáró gondolatait olvashatjuk, Hazayné Pápay Margit Három fohász, Holé- czyiné J. Hona: Az Árnyék címen novellát irt a szám részére, Szentpétery Piroska és Botán pedig költeményekkel szerepel, végül a Mi Otthonunk gazdag rovatában kitűnő konyhareceptek, kertészeti, méhészeti és orvosi cikkek váltogatják egymást. A divatrovatban Szakáll Hajnalka a divatképek mellé a nyári divatról ad kitűnő tájékoztatást. A 24 oldalas gazdag és változatos tartalmú számot öt gyönyörű illusztráció disziti. A Nagyasszony a P. M. H. kiadóhivatalánál rendelhető meg s egész- évre 24, félévre 12, számonként 2,50 K A végzetes nap Most a kritikus november 26-nak eseményeit beszéli el. Előre bocsátja, hogy felesége nem volt korrekt vele szemben, különösen anyagi kérdésekben őrizte meg szuverenitását és mialatt ő gondokkal küzködött, az asszony saját, rejtegetett vagyonából kölcsönöket folyósított másoknak. Volt feleségének féltékenysége is sokszor felborította a házi békét. Az örökös jelenetek idővel az idegeire mentek, és érezte, hogy elöbb-utóbh rossz vége lesz az asszony vádaskodásának. A kritikus nap eseményeire Guttmann. dr. csak homályosan emlékszik. A november 26- ra virradó éjszakán felesége nagyon rosszul érezte magát, fogfájásról és gyötrő fejgörcsökről panaszkodott. Guttmann dr. reggel háromnegyed 9 órakor felkelt, postájáért ment, majd. megkávézott és pár perccel utána elindult, hogy felkeresse Izráel biztosítási ügynököt. Valamivel utóbb hazatért és a rendelőben elintézett egypár pácienst. Felesége ágyához hozatta a kávét azután felkelt és az ebédlő szófájára heveredett le. A szolgáló- leánynak sétára kellett mennie a gyermekekkel. (A vádlott folyamatos előadása ezen a ponton szaggatottá válik.) Elnök: Ki rendelte el, hogy a leány sétálni vigye a gyermekeket? Vádlott: Nem tudom, nem emlékszem, hogy ki adta az utasítást, én, vagy a feleségem. Feleségem egyébként nem törődött a háztartással. Nem lehetett őt háziasnak nevelni, a gazdálkodás apró-cseprő dolgai nem érdekelték. Minden az én váltamra hárult, a bevásárlástól a főzésig mindenre nekem kellett fölügyelni. Midőn a gyerekleány kiment a gyermekekkel, az erkélyről még beszéltem velük, azután visz- .szatértem a rendelőbe. Az orvosnak itt el-elakadt a hangja, minden szót megfontol, megmér és gondosan vigyáz arra, hogy előadásába sehol se csússzon be ellentmondás. Őrökké az a krumplis tészta. •. — Feleségem bejött a rendelőbe és fogáia panaszkodott. A fájó fogat jóddal ecseteltem be. Közben beszélgettünk. Feleségem azt mondta. hogy krumplis tészta lesz ebédre, „örökké I ez a krumplis tósza!“ — válaszoltam indulato- j satu mire a feleségem megjegyezte: Pénzkérdés az egész. Nekem ruhára van i szükségem, nem járhatok öreg rongyokban, j te élhetetlen és könnyelmű vagy. Így nem | lehet gazdálkodni. Ne verekedjünk többé, — próbáltam oahapitani, de a feleségem most már nem türtőztette magát. Persze, a pénzem jó volt másra. Lottóra. meg hasonlókra. A vádlott, mikor idáig ért vallomásában, rendkívül idegessé lett és az izgalomtól remegő hangon folytatja: — Ami ezután történt, egészen aljas dolog volt és az okozta azután a későbbieket. A feleségem azt mondta: „Ki kény szeritett engem arra, hogy a biztosítási kötvényen lévő írást a magaménak ismerjem el. Hiszen az egész kötvényhistória a te gondolatod volt." Gyilkosság elborult öntudattal — Ez más szóval azt jelentette, hogy feleségem okirathamisitásért föl akar jelenteni. Ami ezután történt, arra nem emlékszem pontosan. A kezemben tartott törülközőt a fejére dobtam ... Azzal vádolnak, hogy előre megfontolt szándékkal öltem meg a feleségem. Én hallgattam ... Mi mindent kellett nekem eltűrnöm ... Az orvos könnyekben tör ki s a terem hallgatóközönsége halálos-némán figyeli a drámai kitörést. Zokogva kiáltja a vádlott: — Nem igaz, semmit sem gondoltam meg, minden a pillanat hevében történt és nem is emlékszem semmire, a feleségem és a gyermekeim arcára sem. Elnök: De arra csak emlékszik, hogy földre dobta a feleségét? Vádlott: A törülközőt a nyaka köré hajítottam és a szófára döntöttem őt. Valószínű, hogy én is leestem és eközben fojtogattam a nyakát. így történhetett a szerencsétlenség. Nem tudom más magyarázatát adni. Elnök: De hiszen ön a vizsgálat alatt nyíltan megmondta, hogy megfojtotta a feleségét. Vádlott: Most nem mondhatok mást, mint hogy mérhetetlen dühömben követtem el valamit, amire nem emlékszem pontosan. Ma már nagyon sajnálom azt, ami történt, hiszen nem volt rá okom. (Az utolsó szavakat sírásba futó hangon mondja.) Elnök: És mikor tért magához? Vádlott: Tulajdonképpen nem is tértem * magamhoz. Ez a lelkiállapot hosszabb ideig tartott. Állandóan magam előtt láttam a képet és csak egyetlen gondolatom volt: minden nyomot gyorsan el kell tüntetni. A holttestet a fürdőszobába hurcoltam, közben megbotlottam, leestem és ledöntöttem a létrát. Ez adta nekem azt az ideát, hogy baleset látszatát keltsem. Orvost hivattam, akinek figyelmét fölhívtam arra, hogy a vizsgálatot alaposan és körültekintően végezze, mert feleségemnek életbiztosítása volt és én könnyen gyanúba keveredhetem. Az első házasság titka Prenzlao, június 20. A pénteki tárgyaláson felvonultak a gyilkossági, bűn pör tanúi. Frey dr. védő indítványozta, hogy * vádlott feleségének halálára vonatkozólag ne hallgasson ki tanukat a bíróság. Az államügyész fönntartja magának a döntés jogát s a biróság áttér a tanuk kihallgatására. Először Tagegeselle gyógyszerész áll a bíróság elé, az a tanú, akinek vallomása a legkö- rülvitatottabb volt. ő adta a gyógyszereket a vádlottnak. Elmondja, hogy Guttmann dr. egv- ízben bizalmasan tárgyalt vele a mérgek hatásáról, főképpen arról, hogyan lehet méreg által fájdalom nélkül megválni az élettől. Egy napon a fogorvos elmondta neki, hogy felesége morfinista és kérte, hogy időnkint adjon neki kisebb adag morfiumot. A gyógyszerész megtagadta a kérés teljesítését, de a család háziorvosának, Löwenthal dr.-nak a receptjére gyakran adott ki scopolaminnal kevert morfiumot egy bizonyos Gutsch kisasszony részére, aki a fogorvos családjánál szolgált. A gyógyszerész különösnek találta, hogy Guttmann dr. maga fizeti ki a recepteket és magával viszi a gyógyszert. Rendszerint este jött és a gyógyszertár hátsó ajtaján kopogtatott. így történt az első feleségének elhalálozása előtti napon is. Másnap megdöbbenéssel hallotta, hogy a fogorvos felesége meghalt. Tüstént arra gondolt, hogy az asszony nem múlt ki természetes halállal és hirtelen halála összefüggésben van azzal a morfium—scopolamin-adaggal, amelyet az előző napon adott ki Guttmann dr.-nak. A fogorvos első feleségének haláláról egyébként Löwenthal dr.-ral, a recept kiállítójával is beszélt, aki azt mondta neki: legjobb, ha nem avatkozik a dologba, nagyon kellemetlen ügy. Ügyész: Sohasem adott ki cián kálit a vádlottnak? Tanú: Soha. Vádlóit: Maga hazudik. A tanú kitart állítása mellett és hozzáteszi: — Minden további nélkül adtam volna Guttmann dr.-nak ciankálit, ha kért volna.' tőlem. Fogorvos létére joga. volt ezt a mérget- is receptre megszerezni. Nincs tehát okom, hogy ■v alótlant mondjak. A tárgyaié* ^>lyxk.
