Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-18 / 137. (2358.) szám

% l&tt) )uaim kö, mmcúa. Az általán©s közmunkakötelezettség nagyszerű eredményei Bulgáriában Irta: Sulyok István dr, Szófia, juniiiö eleje- Mindenkinek, kit mos­tanában útja Bulgáriába visz, fel kelj tűnni az a lázas tevékenység, melyei ebben az erős és tiszta balkáni államban közmunkákon te vétken ykednek. Ajkár vonatról akár autóról nézze is az ember a tájat, lépten-nyomon sze­mébe ötlene k ennek a tévékéiiységnek a nyo­mai; az utak mentén megszakiftatian hosszú­ságban kavics és homok prizmáik, pihend m unkáseso'pentok, füstölgő gőzihengerek, kész vasúti töltések vonalai itt is, ott is egész vi­dékeken keresztül és hidak alapépítményei. S igy tovább, mindenfelé az épifés és az alkotás nyomai. Fel kell tűnnie azonban ugyanakkor más­nak is. Ezek a munkálatok ugyanis egészen sajátságos és szokatlan képet mutatnak. Más­utt a közút, éppenugy, mint a vasút, ha egy­szer munkába veszik, készen szalad ki a muukásesoportok lába alól, az anyag utánpót­lása már a kész utón, a vágányon megy nyo­mukba. Itt mintha egyszerre fognának az egész országban minden ilyen munkához hoz­zá, hogy7 azután a föíldmunkák elvégzésével megálljon az egész munka. Kérdezősködésemre hamar megkaptam a jelenség magyarázatát; a közmunkák folyama­tának ez a sajátságos képe egészen különle­ges bolgár nemz*-A intézménynek a következ­ménye: az általános, kötelező, nemzeti köz­munkának. Ez az intézmény tudtommal csak Bulgáriá­ban van meg ebben a formájában: nyolc éve van életben s kitűnően bevált. Érdemes te­hát figyelmet szentelni reá Ki nem gondolt volna a nagy háború tom­pult napjaiban, amikor órák hosszat kellett végtelen íüt óár kokban kanyarogni, hogy egyik pontról a másikat elérhessük: hová ju­tott volna az európai civilizáció, ha ezt a ren­geteg nehéz földmunkát ugyanezzel a kikény­szerítő erővel a kultúra szolgálatába állítot­ták volna. A legkisebb faluba is pompás mii- ut vezethetne ma s nem lenne pusztaság vagy mocsár Európában, md> a csatornázás nem tett volna már termékennyé­Ami ábrádként fordult meg annyi ember fejében, axt a bolgárok a nagy összeomlást kővető napokban megvarr itatták: az általá­nos védkötelezettség helyiébe, mitől őket is el­tiltotta a békeszerződés, az általános közmun­ka kötelezettséget léptették életbe. Közmuiikakötelezettség másutt is van. Ma­gyarországon is volt mindig Ez azonban más: a falvak lakosságának kényszeredett, kedvet­len, tehernek érzett tétlenkedése, — legtöbb­ször karhatalmi kíséret mellett —- helyi utak, fásítások, árkok stb. megcsinálása körül. Bulgáriában a közmunkában lendület és romantika van: éppen úgy mint a katonai .szolgálatnál mindenütt S minden „bevonult'* bolgár é'-z;, hogy amikor elegei tesz kötele­zettségének, közvetlenül a hazáját védi, ép­pen úgy, mintha fegyverrel a kezében tenné. Hiszen a bábomban is többet kellett az ásót forgatni, mint a puskát . . . A kötelező közmunkái Stambulioskij vezet­te be. A parasztdiktátor bukása és erősza­kos halála után azonban az ellenforradalmi kormány megrántotta. Csupán túlzásait, pol­gárság-ellenes kihívó kinövéseit faragta le. S ebben az enyhített formában érvényben van ma is, kilenced'k éve. A törvény szerint minden egészséges bol­gár férfi és nő nemzeti közmunkára vám köte­lezve. A férfiaknak 20—40. évükig, a nőknek 16—30. évűikig összesen nyolc hónapra ingyen a köz szolgálatába kell állitaniok fizikai mun­káé; éjükéi Ez a rendes nemzeti munka, mely meglelvl a katonaköteIezetbég évének. Azon­kívül. kötelesek azonban ezek a korosztályok időleges közmunkára is, mely évenkint nem lehet több 21 napnál: ez a fegyvergyakorlatok kötelezettségének felel talán leginkább meg. A rendes közmű 'ka igénybevétele nagy mun- kástönigek mozgósításával és nagyobb mun­kaiatok helyére való koncentrálásával törté­nik : egyszerre azonban a 20—16 évre szóló, összesen 3 hónapból csak hármat lehet igény­be venni. A közmunka alól alig van kivétel, az is főként csak betegség címén és bizonyos ál­lami szolgálatok esetében Meg lehet azonban pénzzé] váltani. Sok ország vau, ahol az ilyen megváltás lelmtőség - az egész intézményt il- luzoriussá tenné. Itt másként van. A megvál­tást először is korlátozták: a köz;* unkára kö- te'mzeittík 20 százalékánál többen egyáltalán nem válthatják meg A megváltás kérését te- bít indokolni kell. olyan foglalkozással, mely többé-kvvé.-bbé kizárja a közmunka hasznos telj esi térét. Azonkívül pedig a megváltás igen drága és a kérelmező anyagi helyzete szerint l váltakozik. Nem lehet kevesebb napi száz lá­vánál, ami tiznnyolc cseh ke toránál több s egészen napi 300 lováig einelkedhetiik. Ha számba vesszük, hogy 240 napról van szó, melyből egyszerre bármikor három hónapot igénybe vehet az állam, nyilvánvaló, hogy egészen tekintélyes összegéi van itt szó: 4300 — 13.000 csehszl. koronáról, melyből 1400— 5400 csehszl. koronát olykor egyszerre kell beszolgáltatni! Nyilvánvaló ilyenfomán az is, hogy a köte­lezett nagyon meggondolja: pénzét vagy mun­káját áldozza-e a köz szolgálatára, annál is inkább, mert mozgósításának ideje alatt az állam éppenugy gondoskodik minden testű szükségletéről, mint a katonaságnál teszi. Az­zal a küföobéggel azonban, hogy itt zsold nincs. Ez a közmunka rendszer az első években meglehetős ráfizetésekkel dolgozott. Ennek oka azonban főként az volt, hogy Staombülins- kij túlzó programja a közmunkát különböző gyári üzemekhez is igénybe vette. Ezt rend­szert leépítették s ma csak a nagy közmun­káknál, főleg a földmunkálatok, építkezések elvégzéséhez használják fel- Az uj rendszer rövidesen eredményesnek bizonyult: 1925-ben a közmunfcaigazgatóság költségvetése 10 mil­lió lovát meghaladó tiszta hasznot mutatott fel. Gyári üzemet ezidőszerint csupán csak a közmunkaüzemek technikai szükségleteinek fedezésére tartanak fenn: munkászubbonygyá- rat, javítóműhelyeket, szerszámgyárat stb. A végső eredmény az, hogy az államnak az átlagos napi munkabér 40 százalékkal ol­csóbb mint ha a piacon vásárolná a munka­erőt. Ami megfordítva azt jelenti, hogy az állam évenkint 40 százalékkal több közni un­kát tud elvégezni, min* az máskülönben le­hetséges volna. Meglepő számokat mutat * köTmunkaigazgiatóság beszámolóija: például 1905-ben csupán vasútépítésre 964.777 köz­munka napot vettek igénybe, 798.019 közamm- kamapot pedig más állami közmunkák elvég­zésére. Ennek a munkának értéke: 312 mil­lió lova, azaz több mint 60 millió oshszl. ko­rona! Ennek a rendszernek hatékonyságát azon­ban semmi sem bizonyítja jobban, mint ép­pen az a sajátságos eltolódás, melyről a cik­künk bevezetőjében szóltunk. A közmunka messze előtte halad annak, amire egyébként a költségvetés képes (megjegyzendő: a bolgár költségvetésnek 40 százaléka állami terhek kamataira és a jóvátétel fizetőére megy el!) A vasút töltése, a hid alépítménye, az ut teste egy-tkét éve már kész van, mire a költségve­tésben fedezet marad a sínek, talpfák, híd­szerkezetek s egyéb technikai felszerelések beszerzésére. Elvégre ezek az anyagi eredmények egyma­gákban is ékesen szólnak e közmunkarend- szer mellett A célja azonban ennek több, és nemesebb: a lakosság érzékét akarja növel­ni a köz ügyei iránt — mondta előttiünk a közmunkák igazgatója — s a szeretet a testi munka iránt is, mely minden igazi egészség­nek és egyenlőségnek végső alapja. Ezen az utón pedig a lakosság erkölcsi és gazdasági erőit fejleszteni. Ezt pedig nyilván már elérte: a közmunka- rendszer eredményei, melyekről ez a beszá­moló szól, csak úgy magyarázhatók s érthetők meg, hogy a lakosság örömmel és teljes mun­kaerejének latba vetésével végzi el kötelezett­ségét. S nem tesz úgy, mint régen még a há­ború előtt egy magyar falu lakossága tett, mikor vízmosásos hegyoldal befásitására ren­delték ki karhatalommal, közmunkára: bosz- szuból fordítva dugta be a földbe az akáccse- metéket. Három év múlva pedig elvitte az egész falut a hegyoldalról lerohanó víz. lőtt, azt is kiabálhatnám, hogy „Janovit*", A küzdők nőve egészen más, de az mindegy, s ha mindenki azt ordítja, hogy Csarada, nekem jogom van Szedlacseket ordítani. Első romád. Baszksapkás, sportöltönyös felső- ipariskolai hallgatók ugranak elő, szemen- fujják vízzel az áldozatokat, egy elmebajos és nagyravágyó mozistatiszta, Zoroba ojtott Valentine-tipus, eszeveszetten ugrál a lihegő áldozat körül, s egy törülközővel kétsógbe­Csizi jód-bróm gyógyfürdő. A legerősebb jód-brómos gyógyforrások. Kérjen prospektust a fürdőigazgatóságtól Caízfőrd5n. esett Morse-jeleket ad le feléje. Ennek külö­nös szisztémája van a legyezésre, ritmusosan legyez, vigyáz, hogy minden mozdulata érvé­nyesüljön, haditáncot lejt egy Péntek moz­dulataival, aki Robinsonnak jelenti, hogy itt a hajó. A dohányzás tilos. „Az olasz egy csirkefogó" — mondja az a bizonyos ur, aki hasonló zsánerű cikkek­ben a cikkíró háta megett meg szokott szó­lalni s részben humoros, részben szenvedé­lyes megjegyzésekkel fűszerezi az előadást. „Ha rajtam múlna, kitiltanám. Egészen sza­bálytalan volt az az ütés gyomor alá, a ro­mán nyitva hagyta a veséjét, a biró meg is rótta." „Azt nem lehet mondani, kérem." A hang izgatott és remegő. Ez a baloldalt szomszéd, aki hasonló zsánerű cikkekben a választ adja meg az elhangzott megjegyzésre. Ellentmondáshoz nem szokott, rosszulfizetett hang, de most nem bir magával. „Nem lehet egy népre azt mondani, kérem. Bocsánat. Nem lehet ezt hallgatni, kérem. Az olasz neküuk egyetlen barátunk a világ­ban. Én ott álltam a bábomban szemközt ve­lük, leérem, az egy hősies nép. Nem lehet igy beszélni egy népről." Ebben igaza van. Kollégámmal vitába me­rülünk. Hangosan beszélünk, teljesen igaza van, nem lehet egy népről igy beszélni. Ami igaz, az igaz, de vannak nagyon kitűnő, be­csületes és elsőrangú olaszok is, én magam ismertem kettőt, Firenzében, az egyik orvos volt, hát mondhatom kérem, az egy talpig becsületes, nagyon finom ember volt. Nem lehet igy általánosítani. Tessék,, hogy gyo­morba ütött? Nem lehet rögtön azt mondani, hogy minden olasz szabálytalanul boxol, vannak köztük nagyon tisztességes, becsüle­tes emberek. A pódiumon közben a fiatal Iparosok meg­haragudnak egymásra valamiért. Mondtam előre, hogy nem lesz jó vége. Sport, igen, de mintha most már el is felejtenék közben, hogy ez itt a nemzetközi amatőrmérkőzés, mintha inkább az lenne a fontos, hogy azt a gyűlölt, eltorzult, utálatos pofát, azt a ször­nyeteget, azt az emberiség söpredékét, aki folyton itt ágál az orrom előtt az ökleivel s nem engedi, hogy sportszerűen, szabályosan és nyugodtan leüssem... ezt a kellemetlen fenevadat úgy vágjam szájon, hogy minden foga kiessen ... Na, ennek is megjegyzem az arcát. A bíró szabálytalanságot állapit meg. Nem értem. Ha az szabályos volt, hogy egyik ki­üti a másiknak a szemét, akkor miért nem szabályos, ha valaki derék alá sóz egyet? Én azt se értettem soha, hogy miért nem szabályos a tengeralattjáró háború, illetve mennyivel szabálytalanabb, mint a gáz, vagy lángszóró? Nagyképűség és fontoskodás. Tessék csak... Üsd csak, fiam. Arról van itt szó, nagyou helyesen, hogy a másik gebbedjen bele — ez nyílt beszéd, őszinte szó. Hogy miért ar egész? Hát éppen ezért sport, te gyerek, mert nincs semmi értelme. Ha értelme len­ne, akkor már nem lenne sport, hanem kö­zönséges. nyers, durva, utálatos verekedés. Egy vékony irodalány selypítve azt mond ja: „Az olasz még elég fitt." Amerre nézek, elégedetten látom az embe­ri élet minden cselekedetének átütőerejű, nagy értelmetlenségét. Eegalábh a kabáto­mat elhoztam volna. A harangszó azt mond­ja: „A győztes Reibsand ur, Németország. Hapci." RMRTŐRBOX 3rfa: Mórái Sándor Tehát mondta kollégám, aki maga is boxol, ezt úgy keli tekinteni, hogy ezek a maguk gyönyörűségére boxolnak, Nem, mint a pro­fesszionisták, akik pénzért boxolnak. Ezek jókedvükben és szórakozásból boxolnak, a testi játék önzetlen öröme füti őket, a ver­seny szép izgalma. S nemcsak amatőr, ha­nem nemzetközi és amatőr. A kabátomat otthon felejtettem. Erős, uégyszögletes fényszóró ontja az Iparcsarnok kupolája alatt a fényt a pódiumra, melynek deszkáin a Nemzetközi Amatőr Boxmérkőzést megvívják. Ez a legerősebb impresszióm, iz­galmasabb, mint a kínos harc, egy kényszer­képzet, mely végigkísér a mérkőzés fázisain: állandóan a kabátomra kell gondolnom, me­lyet otthcnfelejtettem, s most didergők és ki­tel a hideg. Ügy kell nekem, miért jöttem ide. A hangszóró bejelenti a küzdők nevét és nemzetiségét. A bírókat urazza, a versenyző­ket tragikus rövidséggel csak családnevükön említi, néha, ötleszerüen, néhány taktust harsog abból a pesszimista dalból, mely elő­re látja, hogy te is meg fogsz egyszer csalni engem, le is, ami mély böicseség s teljesen valószínű, vagy krákog. Hangszórón krákogní. vagy tüsszenteni a legnagyobb figyelmetlen­ség s valami groteszk túlzás. A hallgatónak az az érzése, hogy egy náthás óriás bujt el valahol, egy influenzás félisten, aki otthon felejtette az Olympuson a kabátját. Hapci, mondja a hangszóró, meghatóan. Meg fogok hülni. Két fiatal iparoslegény lép föl a pódiumra, szinte gyermekek még, fiixdőköpenybeo. Já­rásukban s mozdulataikban van valami a standjukon fagyoskodó bérkocsisok és soffő- rök topogásából, kissé túlságos elfogulatlan­sággal mozognak a nagy fényben, szakszerű takarékossággal ülnek le és állnak fel, ezek az amatőrök, akik a maguk gyönyörűségére csinálják. Olasz és román. Ha rajtam múlna, legszívesebben felállainék és hangszóró segit- ségével a következőket mondanám: „Uraim, ez a pillanat, amikor még nem késő. fin belátom, hogy a sértés megtörtént, — általában és részleteiben, ez ős-sértés, melyre az urak már nem is emlékeznek, megtörtént, az a sértés, melynek megvitatá­sára s elintézésére az urak itt egybegyűltek, tehát ember ember ellen, a szavak fogytán, hogy Ököllel győzze meg a másikai arról, hogy nem ő, hanem én, — mindenkinek iga­za van, bigvjék el az urak, most nem késő még, gyerünk haza." „A kultúra és az emberiség nevében mon­dom ezt, ugyebár, — talán el lehet még más­kép intézni, választott bírósággal, vagy egy­szerűen úgy, hogy mindenki hazamegy és le­fekszik. Nincs abszolút igazság, uraim, a nyers erő nem dönthet el olyan súlyos kér­déseket, mint az ős-sérelem, mely embert ember ellen hajt, — ezt holnap a cikkben részletesen és értelmesen megmagyarázom majd az uraknak, — de most, mielőtt még nem késő, gyerünk haza. Semmi fakszni, gyerekek fogjatok kezet." Kezet fognak. Rövid kis úszónadrágban, gyermekesen és gyanakodva járják körül egy­mást. A cél nagyon egyszerű, le kel] ütni a másikat, addig kell agyba-főbe ütni a mási­kat, amíg eszméletlenül összeesik, s mindezt kilenc percen belül, a szüneteket nem szá­mítva. Elnézően bólogatok. Nem mondom, ha haragból csinálnák, vagy személyes bosz- szuvágyból, akkor... akkor mi? Bosszankod­va hessegetem el a gondolatot, hogy akkor lenne értelme, igy azonban az egész egy nagy izé... mondjuk, félreértés. De akkor nem lenne sport. Az a sport az egészben, hogy ezek nem is ismerik egymást, nem nehez­telnek egymásra, ezeket sportszerű Összetar­tás füti s nemes szándékok, az Ökölivó sport ápolásának szándéka. Nincs ezeknek semmi más szándékuk, csak éppen leütni egymást. Néhány udvariasat ütnek egymás arcába, aprókat ugrálva, néhány nyájasat csapnak egymás orrába, a laikus is látja, hogy ez csak cicázás, bizonyos társadalmi formák be­tartása, ez a föltünés csak annyi volt, mint mikor valaki bemutatkozik, a másik nyájasan a kezét nyújtja s szájon vágja az idegent, ne­vem Scbwarz, nagyon örvendek. Nehéz el­dönteni, hogy mikor kezdenek méregbe jön­ni. Az egész inkább úgy hat, mint egy elvi vita, — nézze kérem, mondja a román, ha én most kegyedet szemenvágom, ugye, az önnek lehetőséget ad arra, hogy a szeme ki- ugór jón Á. parancsol? De mit akar folyton a szájammal és a fogsorommal, miért bab­rál a kezével körülötte?... Engedje, hogy elmondjam... de ne kapkodjon közben a homlokom felé, szóvá! én kegyedet most ha­lántékon ütöm, Igy, akkor kegyed végigesik ... ejnye, kérem, hál engedjen beszélni, mégiscsak furcsa, mit ül folyton az öklével teljes erejéből a szántba? Azt a keserves, nyavalyás kölykök hát látlak ilyet? Hagyod a számat? „Szedi ácsok 1" —- süvölti egy hang. A hang az enyém. Mindenki ordít, csak én ne ordítsak? Türelmetlenül fázom s az ordí­tás melegít. Percekig haboztam a szöveg fö­— Aranyból is drágakövekből késefllt a perwa sah autója. Newyorkból Jelentik: A világ lég fényűzőbb autóját most fuvarozták be s küldték el megrendelőjének, a perzsa sahmak a cknérb Teheránba. Az autó karosszériája eszinaranybó! ké­szült. A padlózat helyét a legritkább példányú orosz kékrókaszőrtnék takarják. Az automobilon ethelvezel't elmerek nagy drágakövekből fognak ál tani. Kgye'őre a drágakövek helyett drágakő utóm*"’''1-hói áünnllák össze a címereket, Teherán­ban azután majd behelyezik a valódi köveket. Az automobil értéke felbeosülbetotlen. xx Darvas János: Elsüllyedt világ e- köny­vét n, P. M. H. olvasói 5-ért. {a szerző kézjegyé­vel 10 K-érO kaphatják bérmentve kiadóhiva­talunk utján.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents