Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-14 / 134. (2355.) szám
T <PJ&ttiAW v EAC&ARH I RLA& 1930 junius 14, szambái. élénken fáradoznak, hogy rövid mas^záisokkal ismét fitté tegyék. Nem lehet arról beszélni, hogy Schmeling groggy lenne, de az a .benyomás, hogy nagyon is a könnyű szédülés határán van. Sharkey ebben a fordulóban igen sokat mutatott és tartani lehetett tőle, hogy a negyedikben még többet ad ki magából. Amíg Growley Max Tingbiró a ráfröccsent vért mossa arcáról. Joe Jacobs Sdhonelingbe bátorságot igyekszik önteni. A negyedik rund kezdetén a nézőknek az az érzésük, hogy Schimeling teljesen túl van a harmadik forduló megrázkódtatásain és ismét visszajött támadó kedve. Még a legnagyobb boxszak- értő is próféta sem tondolta volna ekkor, hogy a negyedik forduló már meghozza a döntést, pedig Sharkey már többször megmutatta, hogy a meglepetések embere és ez alkalommal is ugyancsak drámai meglepetéssel szolgált. A forduló minden szenzáció nélkül kezdődőit. Nyugodt tapogatózás, egyáltalán semmi tempó, és mindkét részről ütések váltása. Schmeling egy jobboldali uppercutot ereszt meg, amelyet egy jobboldali száraz horog követ. Tovább is offenzivában marad és két hosszú jobbkezes ütést ad Sliarkev álfára, de ezekben nincs nagy erő. Rövid cl inch után állómozgás. Sharkey magához tér. Schmeling helyezkedik és a bostoni jobbja a levegőbe vág. Erre újból Schmeling támad és két jobb kezest ad. A tempó megélénkül. A bostoni állandóan támadni engedi a németet és Sharkey sarkának közelében Schmeling jobbkezest vág ellenfelére. Sharkey a sarokba igyekszik, ahonnan dühösen ront elő és a semleges sarok meg saját sarka között egy borzalmas balkezes ütést ad le, amely szemmel láthatólag igen mély ütés. Schmeling egy pár pillanatig szinte megbámultán áll, azután fájdalomtól eltorzult arccal, nagyot sóhajtva térdére ereszkedik, majd teljesen összeroskad. Az arénában szörnyű izgalom támad. A kiolvasó mechanikusan számolni kezd, a ringbi- rö szólalni sem tud mert Schmeling háta mögött állott, amikor a szabálytalan mélyülés érié a németet. Schmeling szerencséje, hogy a mélyütés pont Hatold Baraes pontbiró orra előtt történt, aki azonnal pro testálva kiáltott fel a ringbiróhoz: — Yes, Crowley, this was a clear fowl! A szabálytalan ütés pontosan a negyedik forduló befejezése előtt esett, úgyhogy a kiszámolásra amúgy sem került volna a sor. A ringbiró Schmeling felé hajolt és megállapította, hogy a német boxoló teljesen képtelen a boxolást folytatni. Megadta Schmeling segédjeinek a jelt, hogy vegyék ápolásba felüket és ezek a teljesen összeroskadt embert sarkába hurcolják. A felindulás pillanatról pillanatra nő. A két maneger halálsápaatan áll a ring közepén és Sharkey manegere az ellenfél sarkába sértő szavakat kiabál. Jacobs a legnagyobb izgalommal kiabálja oda a sajtónak: — Az emberem egészsége sokkal drágább nekem, hogy még egyszer kiállani engedjem egv ilyen bum-mai. A gongütés elhangzásának pillanatában Sharkey alá azonnal széket toltak. A helyzet csaknem teljesen ugyanaz, mint amilyen Miamiban volt. A bostoni teljesen elvesztette a fejét, úgy gesztikulál, mintha megőrült volna, trénerével és manegerével beszél, akik a küzdelem folytatását szeretnék elérni, Sharkey felállt és harci pozícióba helyezkedik. Amikor látja, hogy ellenfele összegörnyedve, halót thalvány arccal, lázas szemekkel tűri sze- , kundánsainak kezelését, , Schmelinghez szalad át és úgy látszik, azt : akarja ellenfelének megmagyarázni, hogy az ütés nem volt mélyütés, hanem valószínűleg a gyomrot érte. Azonkívül a német ; olyan rövid ugrást tett, hogy az ütés mé- i lyebbre ment, mint ahogy ő akarta. Schmeling egyáltalán nem 'figyelt ellenfelé- : A német munkások és munkaadók együttes erőfeszítéssel akarják a súlyos gazdasági krízist kiküszöbölni Nagyjelentőségű inüciativa a német birodalomban a munkanélküliség ellen - Körös tanácskozások Hindenburg elnöknél - A fontos lépés óriási erkölcsi és gazdasági jelentősége Berlin, junius 13. (A P. M. H. berlini munkatársától.) Az egyre várt és egyire ígért gazdasági megkönnyebbülés csak nem következett be Németországban. A Young-tervezet elfogadásától az egyre súlyosabb krízis enyhülését remélték, a valóság csak a további rosz- szabbodás képét mutatja. Meg kell elégedni a helyzet konstatatásával és szinte lehetelen egyenként felsorolni a nyomasztó nehézségeket előidéző okokat. Egészen 1919-ig kellene visszamenmünk, rá kellene mutatni a pénzügyi politika hibáira, a békeszerződés által Németországra rótt túlságos terhekre, a konjunktúra megváltozásával nem számoló béralakulásra, az iparra, kereskedelemre, egyénre egyaránt rásulyosodó szociális terhekre, a mindennek következtében előálló munkanélküliségre és a német kereskedelem nemzetközi konkurrenciaképességének csökkenésére. Mindezen okokat egymástól szétválasztani, elvonatkoztatni nem lehet. Szorosan összefüggenek egymással, egyik a másiból folyik és nehéz megmondani, hol a kezdet és hol a vég- Eddig legalább is a hivatalos Németország az optimizmus színeit csillogtatta meg a nagy nyilvánosság előtt. Most elmúlt az illúziókeltés ideje. Ma már mindenki saját bőrén érzi, hogyha változás nem történik, nincs megállás az utón, egyre kiélezettebbé, egyre életbevágóbbá fejlődik a krízis, mely árnyát ráborítja az egész német gazdasági életre. ÁUatmgazdaság és mezőgazdaság egyaránt szenved: Az állami költségvetés épp oly .megoldhatatlan feladatok elé kerül, mint a magángazdasági produkció, melynek termelési árai felülmúlják a bevételi lehetőségeket. Ha energikus rendszabályokkal időlegesen meg is tudják óvni az államháztartást a katasztrófától, de ez csak akkor lehetséges, ha a magángazdaságra rónak, mint ahogy az ismételten meg is történt, újabb és újabb terhet. Az ilyen segítség — és ezt a közgaszdászok hazája, Németország, jól tudja — csupán fércmunka és egy circulus vitiosushoz vezet, mely egyre lehetetlenebbé teszi a végső kibontakozást. Ilyen leörülmények között a német nagyipar elérkezettnek látta az időt arra, hagy megragadja az iniciativát és nagyszabású, a közgazdasági élet minden ágára kiterjedő akicóval keresse az orvoslás eddiginél hathatósabb módjait. A kiindulópontot az úgynevezett Oeynhauseni SchiedsspUiOh (egyeztető döntés) szolgáltatta, mely szakított a tarifális szerződésekhez való merev ragaszkodás eddigi metódusaival és a világpiaci helyzet, az általános közgazdasági érdekek figyelembevételével emelte kötelező erejűvé a vasiparban uj helyzetet teremtő határozatát. A munkaadó és a munkáésrdekelt- ségek között most is a régi véleménykülönbség váj szakadékot, vájjon munkabérleszálli- tással, vagy árcsökkentéssel lehet© fokozni a termelés versenyképességét. Illetve mindkét oldalon belátják az áreszállitás szükségességét, de mig munkásrészről az árleszállítást tartják az első etappemak, a munkaadók csak a .munkabérleszállítás utján tartják elérhetőnek az általuk is óhajtott célt. A mostani helyzet azonban nem enged időt teoretikus vitáknak és igy a nagy munkaadő- érdekeltségek a következő három pontba foglalták össze a megoldásra váró legfontosabb problémákat: 1. Milyen módon érhető el az árak általános leszállítása ? 2. Miképpen lehetséges az államháztartás terheinek csökkentése ? 3. A munkanélküliek biztosi fásának mily szabályozása mutatkozik a gazdasági élet számára elvisellietőnek ? A munkaadó-testületek még nem fejezték be tanácskozásaikat, amikor a szakszervezetek részéről lépések történtek a közös előkészítő munka érdekében. A munkaadók örömmel karolták fel ezt a tervet, mert úgy morális, mint közgazdasági szempontból felbecsülhetetlen érték lenne, ha a két fél együttes javaslóit okkal éphetne a nyivánosság elé. A kormány is szanáló munkájának nagy megkönnyítését látta a felmerült gondolatban és magáihoz ragadta az iniciativát. Hindenburg köztársasági elnök kedd délután vendégül hívta a munkaadói szervezetek és a szakszervezetek vezéreit, hogy igy az ő égisze alatt nyerjenek fokozott jelentőséget a tanácskozások. Egyelőre azonban túlságosan súlyosaknak mutatkoznak a differenciák, úgyhogy jobbnak látták a Hindenburg-féle fogadtatás elhalasztánek szavaira, aki mindinkább szenvedélyesen beszél hozzá, mintha egy fanatizált választási agitátor volna. Jacobs poníbirótól bontbiróra szalad és az izgalomtól elfúlt hangon magyarázza, hogy sohasem látott ilyen szabálytaian iiltést, mint amilyen Sharkeyé volt. Most Sharkey visszatér sarkába. Tekintetén és gesztusain már látszik, hogy a dolog rosz- szul áll. A ringbiró a pontbirákkal tanácskozásra ül össze és bámulatosan rövid tanácskozás után a hivatalos speaker felugrik a ringbe, ahol kihirdeti az ítéletet. Látni, ahogy Joe Jacobs szemében örömkönnyekkel siet a még mindig öntudatlan Schmelinghez, közölve vele a győzelmet. Humphrey, a spe- aker kihirdeti Max Schmeling győzelmét: Max Schmeling mélyütés következtében megnyerte a világbajno Égy pillanatig halotti csend az arénában. Azután kitör a hetvenezer néző pokoli lármája. Mindenki várta ezt az Ítéletet és a rövid színjáték ellenére mindenki csupán ezt a döntést1, tartotta lehetségesnek. Amíg Schmelinget segédei erős rendőri fedezettel az öltözőbe viszik, Sharkey, mint egy kővé vált szobor áll sarkában. Lassan megérti, hogy a biró tanult a bostoni floridai mélyütéséből, amikor még őt hirdették ki a mélyülés ellenére is győztesnek. Lassan fölhúzza fürdőköpenyét és amig a ringen áthalad, a fölizgatott embertömeg szidalmakkal halmozza cí. „Gyenge sport ,,** Föltétlenül meg kotlett állapítani, hogy a mostani mérkőzés nem érte föl az eddigi világ- b>f in ok.-ági küzdelmek n ivóját. A sok fogadó, •j|,, bj/ofi Sharkoybei). többó-kevésbe usalatkoZ"a bostoni csekély népszerűségének maradványát is elveszítette a 12 perces küzdelemben. RmkIkívül kétségen, hogy Sharkey két fiaskója után lesz-e még alkalom arra, hogy újból meg- küzdhessen a legmagasabb címért, mig Schme- ling számára nyitva áll a karrier útja. A világbajnoki profsí A 12 porcon boxolás mind a két bajnokot milliomossá tette. Sharkey már eddig is összegyűjtött 900.000 dollárt, a mostani mérkőzésért í50.000 dollárt kapott, tehát valóságos USA- millöoraos. Schmeling eddigi pályafutásán csupán márkában szedett össze félmilliót, most 130.000 dollárt kapott, ö tehát német birodalmi milliomossá vájt. A sajtó szava James Dawson, a Newyork Times főszerkesztője, hosszabb cikkben foglalkozik a ver Sony eredményével. Meg ál lapítja, hogy a box történelmében első Ízben nyerték a nehézsúlyú világbajnokságot mélyiités által. „A jelenetet Barnes pontbiró egész jól látta, közvetlenül fölötte zajlott le és meg kell állapítanom, hogy Sharkey megérdemelte a díszkvalifikációt, mert a mélyütés teljesen védtelenné tette ellenfelét. A főérdem Bar- nesé, aki 80.000 ember előtt egy amerikai boxolót vesztesnek mert kinyilvánítani. Kétségtelen, hogy a mélyütés nem volt szándékos, mert Sharkey fölényben volt. Három fordulóban és a negyedik egy részében ellenfelét többször hozta kinos helyzetbe és sokszor szorította a kötélhez. Schmeling a kritikus pillanatokban igazi harcosnak mutatkozott, aki mindig fölvette a küzdelmet." Talán csalás? Sharkey manegere azzal vádolja Joe Jacobs!, hogy a jelenetet mesterségesen készítette elő. Schmeling a ,negyedik rundban testütést kapott, amelyet manegere mélyütésnek bélyegzett. A szekundánsok erre Schmelinghez robogtak, hogy a mélyütést forszírozzák, mert más utón nem reméltek győzelmet felüknek. Dempsey 11-szer kapott mélyütést,, anélkül, hogy valakinek szólt volna, — fejezte be nyilatkozatát a bosszús maneger. A győztes ünneplése Amint Schmelinget a kabinjába vitték, a bejárat előtt a rendőrök helyezkedtek el. Csupán a Madison Squaro Garden egyik képviselőjét bocsátották be a sebesülthöz és úgy a riportereket, mint Schmeling lelkes honfitársait, akik üdvözölni akarták a bajnokot, visszaszorították a bejárattól. Az első gratulálók között volt Newyork polgármestere, Newyork állam főtisztviselői és a Madison Square Garden elnöke. A két orvos azonnal elrendelte, hogy Schmelinget barátjának, Joe Halpertnek lakására szállítsák. Schmeling, amint magához tért, rögtöni néhány üdvözlő szót telefonált Berlinbe édesanyjának. Az arénából autón vitték el. Walkcr dr. kis adag altatódért adott neki. Az autón Sulim e- lii.g, akit még mindig fájdalmai gyötörtek, néhány szóban nyilatkozott a. küzdelemről. Taktikája az volt, hogy Sharkey vastámadásait sát tanácsolni. így is történt. Hindenburg meghívása természetesen érvényben marad, de csak pünkösd után fognak összetalálkozni nála a tárgyaié felek. Előbb említettük, hogy egyelőre a differenciák még lehetetlenné teszik a mgegyezés, de ez legkevésbbé sem jelenti azt, hogy a tanácskozások nem fognak eredményre vezetni. Sőt, minden remény megvan arra, hogy a tárgyalások folyamán kialakul a Zentra 1 arbeite rsgem eínschaf t, a központi munkaközösség, mely 1918-ban már egyszer fennállott, de a forradalom viharaiban szertehullt. 1925-ben Hugó Stinnes és Cári Légién próbálták megteremteni, de ez a kísérlet meghiúsult. A német gazdasági körök vélménye szerint 1923 óta még nem volt a helyzet olyan súlyos, mint ma és igy nem szabad elmulasztani az alkalmat a gyógyulás egyetlen pozitív alapját alkotó gazdasági béke megteremtésére. Röviden összefoglalva: mindkét részről azon fáradnak, hogy munkaadók és munkások egy közös szervezetet létesítsenek, az úgynevezett Zentralarbeits- gemeinschaftot, me\y a közgazdasági életből minden zavaró momentumot kikapcsoljon és elsősorban a minimumra redukálja a bérharcok veszedelmét. Miinkásirászről úgy a szociáldemokrata, mint a keresztény alapon álló szervezetek tevékeny résztvesznek az előkészítő munkálatokban, a munkaadók oldaláról elsősorban Vögle dr., Silberherg dr. és Peusch kereskedelmi tanácsos vetik la/tba minden befolyásukat. Az előkészítő konferenciák egyik résztvevője kijelentette, hogy a most folyó megbeszélések a szociális béke megteremtésére irányuló elképzelhető legnagyobb kísérleteket jelenti és sikerük gazdasági és szociálpolitikai tekintetben az elképzelhető legnagyobb haladást eredményezné. így teremthetné meg a mostani súlyos helyzet az u jfejlődés alapját. így szülhetne a sok rosszból valami, ami bőségesen kárpótolna az utóbbi évek nehézségeiért. Hindenburg köztársasági elnök személyesen érdeklődik a tárgyalások menete iránt és a megbeszélések résztvevőivel együtt reméli, hogy 1930 tavasza fordulópontot fog jelenteni a német közgadasági életben. R. L. kidtihöngeni engedje és az utolsó fordulókra tartogatta erejét. „Világosan éreztem — mondotta —, hogy Sharkey nem olyan jó harcos, amint róla gondoltam. Észleltem, mint változtatja meg a negyedik rundban harcmodorát és ettől a pillanattól fogva tudtam, hogy knock-outol- ni fogom." Schmeling elődje, Tunney volt világbajnok, ezeket mondotta: „Egy baloldali uppercut volt, amely Schmelinget a Iágyékmirigye alatt érte. Kétségtelenül mélyütés volt, de nem szándékos. A ringbiró döntése természetesen korrekt." Valamennyi sporttudósitó megerősíti, hogy a végzetes ütés mély volt, de nem szándékos. Az amerikai diszkvalifikálását az egész sajtó igazságosnak tartja. üeiees „magyar" pírt®! afer alakítani ? Pozsony, junius 13. (Pozsonyi szerkesztőségünk tel efon jelentése.) Pozsonyi szerkesztőségünk értesülése szerint Benes Pozsonyban „magyar" pártot akar alakítani és már legközelebb zászlót is bont. Erre vonatkozólag nagyban folynak az előkészületek. Állítólag junius 20-án lenne Pozsonyban a Bones-párt magyar frakciójának alakuló ülése. Állítólag Benes nagy pénzeket, áldoz a „magyar" pórt érdekében. Az egyik pozsonyi magyar napilap megszerzésére ;s is folytak tárgyalások, azonban ezek silun telenek maradtak. Benesék állítólag i«j magyar napilapot akarnak Pozsonyban indítani, Pozsonyi munkatársunk érdeklődön a cseh nemzeti szocialista párt pozsonyi titkárságánál a hír valódisági felől, azonban itt a legnagyobb titkolózásba burkolóznak és nem hajlandók sennr'j'ó'e Vek !■ -gositásl adui a legújabb pártalaki tási tervről. I
