Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-14 / 134. (2355.) szám

árupénzek további vezetését szüntessék be, mert azokra Károly király arcképe kerül.

Bukarest, junius 13. A Lupta közli, hogy Bratianu Vintilla párthívei Bratianut, ha kell, erőszakkal is külföldre küldik, hogy a további politikai bonyodalmakat megakadályozzák.

Bukarest, junius 13. A hazatérő királynéit halaim as tömeg nagy pompá val fogadta. Az anya és fia találkozása megható veit. KáBécs, junius 13. II. Károly király bukaresti trónfoglalása változatlanul izgalomban tartja az európai diplomáciát. A trónfoglalás előzményeiről és kulisszatitkairól kétféle, egymással merőlegesen ellentétes verzió van forgalomban. Az első szerint a pünkösdi pucc sót Briand, illetőleg a francia diplomácia készítette elő.

Franciaország nagy aggodalommal szemlélte a kiskorú gyerekkirály nevében uralkodó régenstanáes tehetetlenségét és a dinasztia belső harcait.

Párisban komolyan féltek attól, hogy ilyen körülmények között Románia csakhamar alkalmatlan lesz arra, hogy védgátat képezzen Oroszországgal szemben és csakhamar a bol- sevizmus martaléka lehet.

Amikor a Maniu-komiány Párisban kölcsön után tapogatózott, állítólag azt a választ kapta, hogy Románia csak abban az esetben számitht nagyobb kölcsönre, ha a kiskorú királyt kellő autoritással rendelkező uralkodó vagy diktátor váltja fel. így került újra előtérbe a trónörökléstől megfosztott Carol restaurálásának terve és a Maniu-kormány, miután sikerült a régensta- náccsal is megállapodni, hozzálátott a pnccs megrendezéséhez. Románia most állítólag rövidesen megkapja a francia kölcsönt és ezt elsősorban a hadsereg kiépítésére fogja fordítani. Az igy vélekedő diplomáciai körök ennek a verziónak igazolására felhozzák II. Károly királynak Jules Sauerwein, a „Le Matin“ szerkesztője előtt tett nyilatkozatát, amelyben a király az erős hadsereg szükséroly kezet kart csókolni anyjának, de az özvegy királyné megakadályozta ebiben, átölelte fiát, majd jobbról is, balról is arcon csókolta. A fogadtaltásnál jelen voltak a királyi ház tagjai, a politikai, katonai és polgári előkelőségek.

Bukarest, junius 13. A király rendeletet irt alá, amelyben Helénának a királyi felség címet adományozza mindaddig, míg a válást megseimimisiltiik és Heléna tényleg királyné lesz.

' gességét hangsúlyozza és ezáltal meg akarja nyugtatni Franciaországot, hogy Románia az ő királysága alatt be fogja váltani a hozzáfűzött reményeket és sakkban fogja tartani a nyugat felé terjeszkedni akaró bolseviz- must.

Ha ez a verzift megfelel a valóságnak, akkor Románia eddigi külpolitikájában lényeges változás nem várható és a kisantaní fennállása is biztosítva van.

A másik verzió, amelyet diplomáciai körökben kolportálnak, Mussolinit, illetőleg Olaszországot hozza kapcsolatba a legutóbbi romániai eseményekkel. Eszerint II. Károly király legelkeseredettehib ellenfele Bratianu, aki annakidején a száműzetést és trónfosztást is kikényszeriíette, a franciabarát politika feltétlen híve. A Bratiami-féle liberális uralom alatt Románia teljesen a párisi politika befolyása alá került.

Ezzel szemben a katonatisztek és a hadseregre támaszkodó politikusuk, akik megunták a liberálisok korrupt uralmát, Ava- rescu generális vezérlete alatt mindinkább Olaszország felé orientálódtak.

Károly trónörökös nyíltan Avarescuék politikája mellett foglalt állást.

Abban az időben Olaszország és Franciaország rivalizálása mind nagyobb mérveket öltött. Mussolini megkezdte Franciaország pozíciójának gyengítését A francia befolyás a

hogy a trónörökös a liberálisokkal szemben Avarescuék mellé állott.

A Bratianu-kormány abban az időben Párisban kölcsönt akart felvenni, a franciák azonban megtagadták a kölcsönt azzal a tnegokolással, hogy a trónörökös nyíltan az olasz politika hívének vallja magát.

A francia kölcsön, amelyre Romániának nagy szüksége volt, ürügyet szolgáltatott Bratianu- nak arra, hogy az akkor már halálosan beteg Ferdinánd királytól kizsarolja fiának száműzetését.

A liberálisok által jogaitól megfosztott trónörökös először Olaszországban tartózkodott, onnan Angliába ment, majd végül Franciaországban telepedett le. Szoros kapcsolatait Olaszországgal azonban Angliából és Francia- országból is gondosan ápolta.

Diplomáciai körökben utalnak arra, hogy

II. Károly király első cselekedete trónfoglalása után az volt, hogy elmozdította állásától Dianiandit, Románia párisi követét, aki a franciabarát román politika legpronon- szirozottabb képviselője volt és akit Maniu sem mert kormányrajutása után visszahívni, holott egyébként az összes liberális párti f u nk ci o nácin sok at kicser élte.

Magyarországon és Albánián kívül Mussolininak immár Bulgáriát is sikerült megnyernie tervei számára. Ausztriát is eltérítette az addigi kisantantba-rát politikától és igy teljesen bekerítette Jugoszláviát. Grandi olasz külügyminiszter éppen most pecsételi meg az olaszlengyel barátságot és igy Románia megnyerése után Franciaország teljesen kiszorulna Középeurópából és a Balkánról, az olasz blokktól körülzárt Csehszlovákia és Jugoszlá| Csont é> izületi bajoknál J

Kérje a csizi otthoni jód- kura használati utasítását,

Csíziürdő. |

via kénytelenek lennének előbb-utóbb behódolni az olasz blokknak.

A félhivatalos „Reichspost“ is ezt a verziót teszi magáévá és már nyíltan a „Magyarország ellen irányuló kisaníant bomlásáéról ir.

A Reichspost szerint nemcsak Magyarországon bíznak ebben, hanem Olaszországban is, ahol „a bukaresti francia befolyás gyengülésével szó mólnak."

Természetesen ma még nem lehet megál- lapitani, hogy melyik kombináció felel meg a valóságnak, azonban az elmondottakból kitűnik, hogy a pünkösdi események következtében Románia az európai politika középBiztosítsuk választói jogunkat!

Felhívás az fislakossághoz

Az 1929. október 27-én lezajlót nemzetgyűlési választás alkalmával minden oldalról hallottunk panaszokat, hogy az őslakosság soraiból ezer meg ezer választó neve maradt ki a választói névjegyzékből s igy nem kaptak szavazó cédulákat, amiért nem is szavazhattak. Ennek főoka azonban az volt, hogy választó polgáraink legtöbbje nem tartotta érdemesnek a betekintésre kiállított választói névjegyzékben utána nézni, hogy neve benne van-e a lajstromban s igy természetesen elmulasztotta a törvényes határidőt Is az esetleges föllebbezésre. Aki tehát a múlt évi szavazásnál ezen okok következtében nem szavazhatott, azt saját hibájának tudhatja be.

Hogy ez újra meg ne ismétlődjék, ismét felhívjuk az őslakosság figyelmét arra, hogy az állandó választói névjegyzéket most állítják össze és arra, hogy

junius 15-től 22-ig

bezáróan ezt a névjegyzéket közszemlére fogják kitenni, és pedig a városokban a házak kapui alatt és a választási irodában, a községekben pedig az elöljáróság helyiségében.

Mindenkinek kötelessége, hogy utána nézzen, vájjon benne van-e a neve a választói névjegyzékben, mert az egyre jobban közeledő községi választáson csak az szavazhat, akinek nevét a választói névjegyzék föltünteti.

A közönség tájékoztatására közöljük, hogy választói joga van minden csehszlovák állampolgárnak aki életének 21. évét 1930. junius 30-ig betölti és legalább három hónap óta, azaz legalább 1930 március 15-ike óta tartózkodik a községben.

Tartománygyülési és járási képviselőtestületi választásoknál a 24-ik, szenátusi választásoknál pedig a 26-ik életévtől van választói jogosultság.

Minthogy a választói jog igazolásához az állampolgársági bizonyítványnak és ott, ahol bejelentő hivaatal van, a bejelentő lapnak előmntatása kötelező, mindenki haladéktalanul szerezze be ezeket az okmányokat.

Figyelmeztetünk mindenkit, hogy tegyen eleget kötelességének, főképpen a lakásváltozást jelentse be. Gyakran előfordul, hogy a választói névjegyzékben szereplő név és születési évszám hibás, arait szintén ki kell javíttatni.

Felvilágosítással készségesen szolgálnak az országos keresztényszocialista párt és a magyar nemzeti párt központjai, kerületi, körzeti és helyi titkárságai.

— Egyetlen magyar leány könyvpolcáról

sem hiányozhatik özv. Péchy Gáspámő Bai- tóky Mária kitűnő könyve: az Élethaiók utasai. Ára 16 korona.

Duna mentén és a Balkánon volt a legerősebb a kisantanttal való szövetség következtében. így Párisban nem nézték Jó szemmel, I

pontjába került és Briand és Mussolini között feléledt a Ránc Románia barátságának esinyer ésére. Szemere Pál.

flSomámSa

sz európai politika k&zéppontjában

Briand és Mussolini harca Bukarest szövetségéért - Ellentétes verziók - Olaszország vagy Franciaország áll II. Károly trónfogialása mögött?

nz ERDŐ

SZERELMESE

REGÉNK Irta: ZBNE GREi*

Fordította: ftQSRRyNÉ REZ LOLR

(13)

— Ne csaesiskodj annyit, Bo! Mondd meg igazán; nem félsz?

— Hogy a csudába ne félnék? De ha a többi nyugati lány kibírja ezeket a kalandokat, mi kettőn sem szaladunk el előle!

Ideien elmosolyodott a sötétben. Hirtelen szégyenkezést érzett maga miatt és rajongó- an büszke volt a húgára.

— Bo, nagyon aggódom érted, de azért nagyon örülök, hogy magammal hoztalak. Eszem én is.

Csak az első falat ment le nehezen, a másodiknál már rájött, hogy nagyon éhes. Evés közben kitenkintett a kocsiból, először az egyik, aztán a másik oldalon. Üveg nem volt az ablakon és szabadon jött be a hideg esti levegő. Nyugat felé sárgás színű volt még az ég, de máshol már feljöttek az első halvány csillagok. A föld sik volt és hullámos, akár a csendes tenger. A szél valami különös illatot hozott magával, tiszta, édeskés illatot, de olyan hideg volt, hogy Heten ujjai megdermedtek.

— Valami álat üvöltött — mondta Bo, aki előrenyujtott fejjel figyelt.

Mire a testvérek jóllaktak, leszállt az éjszaka. Fölvették meleg köpönyegüket és, végigheverve az ülésen, egymáshoz simulva, suttogva beszélgettek. Azaz inkább csak Bo fecsegett folyton.

— Hiába, nagyon érdekes kaland — mondta. — Vájjon hol lehetünk, Ne 11 ? Te, ezek az emberek mormonok... Hátha meg akarnak szöketetni minket?

— Mr Dalé nem mormon -- felelte Helen.

— Honnan tudod?

— Kivettem a beszédéből.

— Lehet. Szeretném, ha nem lenne olyan sötét. Világos nappal nem félek senkitől... Nell, láttál már valaha ilyen csinos fiút? Mi is a neve? Miit. Miit Dalé. És azl mondja, hogy az erdőben él. íla nem szerettem volna bele abba a cowboyba ma reggel...

Egy idő múlva ezt suttogta Hetén fülébe:

— Vájjon Riggs utánunk jön-e?

— Félek, hogy igen — mondotta Helen sóhajtva.

— Pedig jobb, ha elpárolog. Mondom neked, ez a hosszuhaju majom... igy mondta Dalé?... nem is értette meg, milyen pácba kerülhetett volna. Én láttam, hogyan villant meg a vadász szeme? Egészen megállt a szivem. Dalé nem is vette komolyan, mert ha komolyan vette volna ,..

— Riggs el fog jönni A1 bácsihoz, bizonyos lehetsz benne — mondta Helen.

— Csak jöjjön! — felelte Bo vésztjósló hangon. — Nell, ne is törődj vele többet. Majd megkapja a magáét. Hidd el, nem szeretnék a bőrében lenni.

Bo tovább beszélt, előbb a nagybátyjukról és a betegségéről, aztán az otthoniakról... Mintha valahol a világ másik végén lenne a régi ház és az édesanyjuk... Erre gondolva, Bo egyszerre csak sirva fakadt s végre elaludt Helen ölében.

De Helen nem birt elaludni^ akármennyire szerelett volna.

Amióta az eszét tudta, már kisgyerek korában is változatosságról, tevékeny életről álmodozott s akkoriban nagyon tetszett neki a cigányok folytonos vándorlása. Most keserű mosollyal gondolt reá, hogy régi, gyermekkori álmai talán majd túlságosan is teljesülnek.

Közben a kocsi egyre lassabban haladt s végre megállt. A lovak kapáltak, nyakukon csilingeltek a csengők. A férfiak halk, morgó felhangon beszélgettek, de egyébként néma volt a csönd. Helen kitekintett. Az éjszaka nem volt vaksötét, amint várta. Meglehetős darabon végigláthatta az utal. Áz égen leszaladt egy csillag... A férfiak előrehajolva figyeltek. Helen is figyelt, de nem hallott semmit, csak a szél halk zúgását, Aztán a kocsis újra a lovak közé csapott és mentek tovább.

Most lefelé haladtak valami lejtőn, a rozoga alkotmány jobbra-balra dűlt és úgy csikorgóit, hogy Helen egyre várta, mikor törik össze. Majd újra megálltak, a férfiak leszálltak figyelni s mikor megindultak, Helen észrevette, hogy meredeken haladnak felfelé. (Jgy érezte, mintha végtelen messze lennének már. A pusztának vége szakadt, köves, sziklás, emelkedő talajon utszélen. Egyre rosszabb lett a kocsiút s a legközelebbi lejtőn akkorát zökkenlek, hogy Bo hirtelen felriadt és majdnem legurult.

— Hol vagyok? — kérdezte kábulton.

— Hát valahol a földön, de hogy hol, azt már nem tudom megmondani.

A fiatal leányt ekkorra már egészen felrázta a kocsi.

— Nell?... Miért rohanunk úgy? Szökünk? — kérdezte.

— Nem tudom. Órák óta tart már ez igy. Úgy érzem nincs egy ép csontom.

Bo kikukkantott az ablakon.

— Huh, milyen sötét van ... De nem bánnám, csak ne lenne olyan hideg. Vacog a fogam.

— Úgy emlékszem, hogy szeretted a friss levegőt? — tréfált Helen.

— Hála Istennek. Nell úgy látszik, rendbe jöttek az idegeid — állapította meg Bo elégedetten.

Az ide-oda rázkódó, egyre meg-megzökke- nő kocsiban nagyon nehéz volt megtartani az egyensúlyt s még a köpönyegüket is szorosabbra szerették volna huzni íogózkodás közben. Végre sikerült. Csak a -nagyobb zökkenőkön dobta fel őket az ülés és koppantot- ták be fejüket hol a kocsi oldalába, hol a tetejébe, hol egymásba. Bo jókora daganatot kapott a fején.

. — Uuuuuuu! — nyögte. — Helen, tiszte-,

letreméltó nénéin, soha életemben el nem felejtem, hogy ilyen veszedelmes útra csábi tóttá 1!

— Gondolj a cowbovodra — tanácsolta Heten. — Akkor majd elfelejted.

Bo elhallgatott. Lehet, hogy megfogadta a nénje tanácsát.

Közben az idő múlt s a kocsis csak vitte őket tovább, meredekei) föl, meredeken le. Néha meg-megállt a kocsi, a férfiak halkan beszéltek néhány szót és Helen meg Bo figyeltek, hogy meghalljanak valamit.

Hirtelen, váratlanul éles fütty hangzott fel az éjszakában. A leányok összerezzentek. De mindjárt utána hallották Joe mély hangját:

— Roy van itt.

— Ö lesz — felelte Dalé. — Hanem, hogy ilyen hamar találkozunk, az nem jelent jót. Hajts, Bili.

— Lehet, hogy szerinted hamar találkozunk — morgott a kocsis — de ha nem tettünk meg harminc mérföldet és ha nem az a bokor otl, amelyiknél le kell térnetek az útról, akkor nem indok semmit, és küldjétek vissza az iskolába.

A kocsi még tovább ment néhány percig. Helen és Bo összeoielkezve, dobogó szívvel üllek odabenn és várták, hogy mi fog velük

történni.

Megálltak. Pillanatnyi kábult csend után Helen gyors lódobogást hallott.

— Nell, lovakat látok! — suttogta izgatottan Bo. — Nézd, ott az utszélen!... Es itt egy ember... jaj, hátha nem az, akit várnak!

Helen is kinézett. Lassan közeledő emberi alak vált ki a sötétből, mögötte jöttek lovak, néhánynak csomagok voltak a hátán. Dalé leugrott és a közeledő elé sietett.

— Halló, Miit! Hozod a lányt, gondolom, mert másképpen nem lennél itt — szólalt meg egy mély hang.

— Két leányt hoztam, Roy — felelte Dalé. — Testvérek.

Roy halkan füttyentett. Aztán még egy magas, sötét árnyék lépett közelebb. Dalé kezet fogott vele.

— Mi van a Kígyó bandájával, fiuk? — kérdezte Dalé.

— Snowdropban ülnek, isznak és veszekszenek. Azt hiszem, hajnalban akarnak útnak indulni.

— Régen vagytok itt?

— Egy-két órája várunk.

— Ment erre egy ember lovon

— Nem.

— Pedig egy idegen lovas vágtatott el mellettünk, még mielőtt leszállt a sötétség. Úgy látszik, még előttetek ment át erre.

— Hm, ez nem tetszik nekem — mondta Roy. — Mindegy. Igyekezzünk tovább. Ha a lányok fenn vannak a lovon, akkor már könnyebben beszélünk.

— A Kigyó jó nyomkereső, megtalálhat igy is — szólt most egy harmadik hang.

— Ne sokat gondolkozzál, Miit —- mondta Roy és a csillagokat nézte. — Itt a kitérő, itt állnak a lovak, mire a nap feljön, elérhetik az erdőt.

Csönd lett és ebben a csöndben Helen hallotta saját szivének a dobogását s a húga gyors, izgatott tételezését. Kézen fogva, egymáshoz simulva figyelték, mi történik odakint.

— Lehet az is, hogy tévedtünk és annak a lovasembernek semmi köze sean volt An- sonhoz — vélte Dalé. — Akkor pedig a Kigyó hiába keresi majd a nyomunkat. Egyenesen eléje fog menni a reggeli postakocsinak. Szánjatok föl reá és legyetek ott, mikor Alison megtámadja. Bili. nem nagyon fáradlak a lovaid? Visszafordulhatnál most és találkoznál a postakocsival, mielőtt Au- son megtámadná?

O " •/ ■ '

^ ^ ...... ........mim .............1930 junius 14, szombat