Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-13 / 133. (2354.) szám

Í930 junius 13, péntek. Prága legforgalmasabb negyedében, a reggeli üzletnyitás után meggyilkolták és kirabolták HavrdaRudolf ékszerészt Két nap leforgása alatt három súlyos bünteti történt Prágában — Az egyik gyilkosságot a rendőrbiztosság tőszomszédságában, a másikat a büntetőtörvényszék közvetlen környékén, egy betörést pedig a rendőrigazgatóság épületével szemben követték el Prága, járni US 12. A hőhullámmal egyidősben a bűnözési bulláim is átcsapott Prágán és rövid 24 ósa leforgása alatt két rejtélyes gyilkosság történt ebben a városban, amelyben a kriminali­tás egyébbkónt jóval alacsonyabb fokon áll, mint a többi metropolisban. Tegnap egy dusgazdag prágai ciagánzó fe­leségét fojtotta meg egy titokzatos ismeretlen, akinek személyéről ma sem tudunk többet, mint amennyit tegnap, a borzalmas bűntény el­ső óráiban egy oselédleány közölt a detakti­vekkel. Ma reggel pár perccel hét óra után a város egyik legforgalmasabb helyén, Havrda Vencel Spalena-uccai ékszerész üzletében gyilkos merénylet történt, amelynek áldozata, a dús­gazdag ékszerész 28 éves Rudolf fia a Schlof- fer-klinikán meghalt. Mig a tegnapi gyilkossági bűnügyben a motí­vum homályban maradt, de aligha volt anyagi természetű, addig a Spalena-uccai gonosztett­ben a rablási szándék vezette, amelyet alapo­san végre is hajtott. Havrda Vencel ékszerész pár nappal ezelőtt felesége társaságában olaszországi üdülésre utazott és fia, a 28 éves Rudolf vezette az üzle­tet. A fiatalember tegnap este, rendes szokása szerint összecsomagolta a kirakatba helyezett értékesebb ékszereket és más értékekkel együtt hazavitte a lakására. Reggel hét órakor az ék­szeres-kazettával együtt nyitni ment az üzletet, majd belépett a helyiségbe és megkezdte az ék­szerek kicsomagolását... Fél nyolc óra tájban az üzletbe lépett a cég 18 éve.s alkalmazottja, Janousek József. Az első szempillantásra észrevette, hogy va­lami baj lehet, mert főnöke nincsen az üzlet előterében, a fiókok ki vannak rángatva és a kirakatból is hiányzanak az ékszerek. Egy pár arany és ezüst holmi a földön hevert, ami csak még jobban megerősítette a fiatalember rossz sejtéseit Az üzlet eladóosztályát deszkaernyő választja el a hátsó résztől. A szolga odasietett ég benézett a fal mögé, ahol legnagyobb meg­döbbenésére vértócsában heverve látta a fia­tal főnökét. Havrda Rudolf szétroncsolt ko­ponyával, kiloccsant agyvelővel, övig vérbe- ázott ruhával nyúlt el a földön, eszméletlen volt, de még életjeleket mutatott A szolga rendőrért rohant, értesítették a mentő- állomást és pár perc múlva az egész hivatalos apparátus megjelent a gyilkos merénylet szín­helyén. A mentőorvos látta ugyan, hogy a fiatalem­berben még van élet, de mert megállapította, hogy állapota teljesen reménytelen, a földön heverve hagyta a testet a vizsgálóbizottság megérkezéséig. A halálosan sérült ember tátongó sebeit az or­vos kimosta és bekötötte, a haldoklót azonban csak a bizottság megér­kezése után tették fel a mentőautóra, amely a Schloffer-klinikára vitte, ott azonban pár percnyi agónia után beállott a halál. A klinika orvosai konstatálták, hogy az áldo­zat koponyáján levő borzalmáé sebeket a tettes szélespengéjü fejszével, vagy mészáros bárd- öal ütötte. A csapás borzalmas erővel történt és a szerszám pengéje a koponyacsontot át­ütve mélyen az agyba hatolt A gyilkos szer­számot nem találta meg a rendőrség. A rablógyilkos merénylet híre nagy riadalmait keltett a Spalema környékén, ami érthető i®, mert az ékszerész üzlete a törvényszékkel szemben a város egyik legforgalmasabb helyén van, ahol a gyilkosság időpontjában száz és száz ember haladt el az ékszerész üzlete előtt. A gyilkosnak és áldozatának küzdelmét még sem vette észre senki és megtörtént az a hihe­tetlennek látszó eset, hogy úgyszólván az ucca közönségének szemel áttár a fosztotta ki egy el­szánt bandita az ékszerüzletet. A rendőrség bűnügyi osztálya minden követ megmozgatott, hogy a gyilkosság rejtélyét mi­nél bamaraibbb felderítse 'és azt az izgalmat, amelyet a város lakosságában az egymást kő­vető bűncselekmények keltettek, lecsillapítsa. Ax ékszerüzletben végzett helyszíni szemle ér­dekes megálapitást eredményezett. A nyomok­ból arra lehetett következtetni, hogy a gyilkos az egyik lábára erősen sántít, vagy pedig csak szimulálta a eántitást, hogy annál nehez ibbé tegye siómélyazomosságának megállapítását. A nyomozó rendőrtisztek véleménye szerint meg­könnyíti dolgukat az a körülmény, hogy a tettes ruháján , vérfoltoknak kell lennie. Nyomban a gyilkosság felfedezése után értesí­tették a vidék 45 csendprállomását és egyidejű­leg mozgósították Prága egész rendőrségét, úgyhogy most száz és száz közbiztonsági közeg keresi azt az embert, akinek ruháján alvadt vérfol- tak ranxak. A gyilkos a Havrda-féle ékszerüzletből 28 női brilliáns gyűrűt, négy pár brilliáns fülbevalót, 14 smaragddal és brilliánssal ékí­tett gyűrűt, egy sereg arany karkötőt rabolt el s ami a legfeltűnőbb, az ékszereken kívül magával vitte a kirakat egyik napvédő füg­gönyét. Ennek a függönynek máris fontos szerepe van a további nyomozásban. Jelentkezett ugyanis “gy Ruzicsika nevű tanú, aki reggel egynegy ed 8 órakor, tehát egy-két perccel a gyilkosság va­lószínű időpontja után a Spálena sarkán összetalálkozott egy magas- termetű, világosszürke ruhába öltözött férfi­vel, aki futólépésben haladt el mellette és az Opatovitzer Gasse felé sietett. Az ismeret­lenen egy világos szürke színű oelerinszinü kabátféle volt, amelyet a karján vitt és egyik sarkát a földön húzta maga után. Az idegen másik kezében egy csomagot vitt. A rendőrök tüstént az ékszerüzletbe vitték a ta­nút, aki a függöny másik darabjában ráismert a pan- dánjára annak a „pelerinszerü ruhadarab­nak*, amelyet az idegen karján látott. Ekkor arra is visszaemlékezett, hogy a futólépés­ben tovasiető ember egyik lábára sántított, i Az éjszaka folyamán egy másik bűncselek­mény is történt. Egy nagyon ügyesen, körül­tekintően dolgozó tolvaj feltörte Ckaura Národni tridai régiségkeres­Elfogták a rablógyilkost ügyi rendőrséget alaposan próbára teszi a VJ* rom újkeletű bűncselekmény kinyomó zás* amely a kriminalisztikai osztály egész appará­tusát éjjel-nappal talpon tartja. A Burger-féle gyilkosság bűnügyében a kutatás még mindig nem járt pozitív eredménnyel, de a házaspár életviszonyairól egy és máé* napvilágra kerüli, csupa olyan dolog, amelyek támpontul szol­gálhatnak a tettes személyének megállapítására, Megtudták a nyomozó detektívek, hogy a Burger-házaspár kölcsönök folyósításával foglalkozik és ezek a magánkölcsönök kon* fliktusba sodorhatták őket egyik-másik adá­sukkal. Ebben az irányban némi eredménnyel kecsegtet a nyomozás, arról azonban még szó sincsen, hogy a rendőrség gyanúja határozott személy felé fordult volna. A három bűncselekmény különleges érdekessé­get nyer azáltal', hogy mindháromnak a színhelye hivatalos épület közelében van. A Havrda-ékszerüzlet szemben van a büntető- törvényszékkel, Chanra régiségkereskedő üzlete a rendőr igazgatós ág épületének vizavija, a Bur- ger-házaspár lakásától pedig csak pár lépésnyi távolságra van a rendőrbiztosság. Lapzártakor kapjuk a hirt, hogy Havrda ékszerész gyilkosát délután 3 órakor Pilisen közelében sikerült hurokra keríteni. A gyil­kos a prágai személyvonattal érkezett meg a pil»eni pályaudvarra, ahol a közben oda­juttatott személyleirás alapján nyomban fölismerték a rendőrök és a detektívek. A bicegő ember három kofferrel éppen le­szállt a vonatról, amikor a rendőrség em­berei igazolásra szólították. A gyilkos iga­zolás helyett revolvert rántott s rálőtt Kré­méi rendőrre, akit golyója súlyosan megse­besített. A támadt tumultusban a gyilkos a pályaudvaron keresztül egérutat nyert a rendezőpályaudvarra, ahonnan Bocskov község felé iramodott. Egy patakon át a katonai lövőtérre jutott, ahol éppen gyakori latoztak a katonák. A gyilkost üldöző rendr őrök már messziről figyelmessé tették kin áltozásukkal a katonákat, akik közül a gyakorlatot vezető főhadnagy lövésre emelt revolverrel szólította megadásra a gonosz­tevőt, majd amikor az meg nem á Flott, több lövést tett rája. A gyilkos sebesülten ös®* szerogyott s eszméletlen állapotban szálin tották be a pilseni kórházba. A kofferekben megtalálták az elrablóit ékszereket. Sze­mélyazonosságát eddig nem sikerült meg* állapítani.-Ili­A Chicago Tribüné formálisan hadai üzeni a csikágói bandiiavilágnah „Háború lesz és a habomnak haloiiai vannak44 — Miéri kellett Aííred Lingíe rendőrségi riporternek meghalnia ? Newyork> június 12. ,A Prágai Magyar Hír­lap keddi számában röviden beszámolt a csi- kágói banditavilág újabb bűntettéről, amely­nek egy hivatását nagy lelkiismeretességgel betöltő újságíró, Alfréd Lingile, a Chicago Tri­büné rendőri riportere esett áldozatul. Lingle egy zsúfolásig megtelt magas vasúti kocsiban utazott,, amikor hirtelen több lö­vés dördült el. A lövések jól irányzottak vol­taik és Lingite több haHMos sebbel borítva zu­hant cM. A támadt zűrzavarban a merénylőnek sikerült kereket oldania és a rendőrség mindezideig nem jutott nyomára. Bizonyosra veszik, hogy a gyilkos a csikágói alvilágnak tagja, aki a banditák megbízásából cselekedett és tette el az útból a rendőri riporteri, aki aligha­nem kellemetlen volt a banditáknak. A meggyilkolt a Chicago Tribüné legidősebb rendőri riportere volt. Egészen bizonyos, hogy a merénylet elkövetésié alkalmával bűntársak is voltak a vasúti kocsiban, akik lehetővé tet­ték, hogy a tettes akadálytalanul menekülhe­tett eh A Chicago Tribüné a gyilkosságról írott cikkét ezekkel a szavakkal fejezi be: ,^4 Chicago Tribüné felveszi az elébe dobott kesztyűt. Háború lesz, amelyben sebesültek és talán hatottak is lesznek, mert már a há­borúban ez nem mehet máskép.“ A gyilkosság Csikágóban nem valami szokat­lan dolog és az újságolvasó közönség szeme szinte elsiklik már a szokványos hírek felett, amelyek a hatalmas amerikai város szervezett bűnöző társadalmának egy-egy újabb bűnté­nyéről számolnak be. Folytonosan jelentések érkeznek arról, hogy a csikágói banditák egy- egy, a közéletben jelentős szerepet játszó té­nyezővel végeztek s nemcsiak az amerikai, ha­nem az európai lapok hasábjain is gyakran megjelenik egy-egy bosszú tudósítás a csiká­gói alvilág szörnyű garázdálkodásairól, amit szinte lehetetlenségnek látszik megfékezni, Csikágó rendőrfőnöksége éppen ezért nem va­lami stabil állás, mert egy-egy felderítetlen bűntény után a rendőr­főnök rendszerint távozni szokott, hogy he­lyét újabb kísérletezőnek adja át, hátha annak nagyobb szerencséje lesz. Gya­kori eset az is, hogy a rendőrfőnöknek azért kell távoznia, mert valami összeköttetésben áll az alvilággal, titkos szálak fűzik a banditák­hoz, akik legfőbb yr ölek torukul éppen a rendőrfőnök­ben ünnepelhetik. Már hatalmas sorból áll azoknak a listája, akik a csikágói alvilág elleni kockázatos küz­delmükben életüket vesiztetbék. Nagyon gyak­ran komoly kísérletek is történtek, hogy egy­szerre, egy csapással véget vessenek a bandi- tavilág garázdálkodásának, mindezek a kí­sérletek azonban mind meghiúsultak, mert az alvilág és a felvilág élete ebben a cso­dálatos városban annyira összeszövődik, hogy rendkívül, nehéz megvonni a határvona­lat jó és rossz, bűnös és ártatlan között. Az elmúlt tíz nap folyamán nem kevesebb, mint tizenkét ember esett az alvilág áldoza­tául. Legnagyobb részben egyesek bosszuak- cióiról volt szó, a gyilkosságok egy részéi pedig elővigyáza­tossági rendszabálynak kell tekinteni, mert egyesek túl sokat tudtak meg az alvilág szervezetéről és éppen ezért veszélyesekké kezdtek válni. * A tizenharmadik gyilkosság különösen nagy fel­tűnést keltett a borzalmas szériában, mert a tizenharmadik áldozat egy aktív újságíró. Ez alkalomból történt meg először, hogy a csikágói alvilág egy ujságiról, a sajtó név­telen katonáját tette el az útból. Eddig a.z alkoholiosiempészek, bankrablók, zsa­rolók a legnagyobb súlyt helyeztek arra, hogy a csikágói sajtóval lehetőleg jó viszonybtn álljanak. Egészen jól tudták, hogy Amerika hatalmas lapvállalataiban, amelyek valóban nagyhatalmat jelentenek, az elszönnyülködés zivatara támadna fel, ha a banditák újságíró­ra emelnék kezüket. Nem valószínűtlen ugyan, hogy az alvilág egyes lapokhoz is megtalálta •kapcsolatait, annyi azonban bizonyos, hogy egyetlen újságírónak meggyilkolása az egész sajtót kérlelhetetlen harcra sorakoztatja a csikágói alvilág ellen. Egészen bizonyos, hogy Lmgle Alfréd, a Chicago Tribüné éles szemű rendőri riportere még ma is életben lenne, ka nem követi él azt a vakmerőséget, hogy személyes tapasztalatok szerzése céljából lemerészkedjék az alvilágba és megismerje annak szervezetét. A pompás újságíró életének és egészségének kockára vetésével gyűjtött nagyszerű riport- anyagot a csikágói alvilág rejtélyeiről és a Chicago Tribüné hasábjain bejelentette, hogyl legközelebb hosszabb cikksorozatban hozza nyilvánosságra páratlan élményeit.. Ez a 'lapbejelentés a legnagyobb szenzációt keltette az újságolvasó közönség körében, mert Lingle neve és újságírói presztízse biz­tosíték volt amellett, hogy amit megír, annak minden szava fedi a való tényállást. Lingle­' mák ezért pusztulnia kellett! A csikágói rendőrfőnökség megerősíti, hogy a riporter rendkívül értékes anyagot szer­zett, amely az alvilágnak a „felső tízezer* rel“ való vonatkozásait világította meg. Ami előrelátható volt, az tényleg bekövetke­zett. Az amerikai sajtóban a felháborodás vi­hara zug végig. A csikágói lapváll álatok szö­vetsége a tett elkövetése után 30.000 dolláros jutalmai tűzött ki annak, aki a gyilkos nyomára vezet. A lapok erélyesen követelik, hogy a hatóságok véglegesein számoljanak le a csikágói alvilág­gal és juttassák a börtönbe mindazokat, akik a bűnszövetséggel kapcsolatban állanak, még­ha a lakóházaikat is börtönökké kellene alakí­tani, hogy a sok banditát el lehessen helyezni. A villanyos széknek szakmánybán kell dol­goznia, írják a lapok és' olyan példát keU statuálni, hogy az emberiségnek ez a hihe­tetlen szégyenfoltja, amely a huszadik szár zadban éppenugy megbecsteleniti Amerikát, mint a tizenkilencedikben a rabszolga-gaz­dálkodás szennyezte be, végre eltűnjön a civilizált emberiség köréből. Az európai viszonyokhoz szokott újságolvasó­nak egyenesen érthetetlen, hogy egy nagy ame­rikai metropolisban a kriminalisztika mai fejlett módszerei mellett éveken át zavarta­lanul űzhesse gaztetteit a bűnösök alvilági szervezete. Egyet azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az alvilágnak nagyon sók és messze- ágazó összeköttetései vannak és a hatóságok semmit sem tudnak olyan titokban elhatároz­ni, hogy félórán belül ez a határozat a banda- vezetők tudomására ne jusson. Chicago, junius 12. A csikágói rendőr­ség a banditák legutóbbi vakmerő gyil­kosságának hatása alatt óriási aránya elő­készületeket tett a banditákkal való vég­leges leszámolásra. Tegnap éjszaka két órakor a csikágói rendőrség teljes lét­számban, gépfogyveres autókkal és mo­torkerékpárokkal indult el a csikágói al­világ közismert uocáiba, amelyeket kö­rülvett és az ottlevő épületekben általá­nos razziát tartott. Hasonló arányú razziát emberemlékezet óta nem élt meg a város. Éjjel két órától délelőtt tiz óráig szakadat­lanul járták a házakat, a titkos lebujókat, ópiumbarlangokat a detektívek akik a nyolcórás razzia folyamán 600 gyanús egyént fogtak el és állítottak elő. kedő üzletének kirakatát és onnan 5.300 ko­rona értékű régi pénzérmet rabolt el. A'rendőrség a két nap leforgása alatt lefolyt bűncselekmény nyomozását összevonta, mert az a gyanúja, hogy egy gonosztevő bandával áll szemben, amely ékszrekre és régiségekre specializálta magát. Az egyetlen momentum, amely ennek a felte­vésnek ellentmond, hogy a Burgemé gyilkosa semmit sem vitt el a lakásból, ez a bűncselek­mény tehát alighanem kívül esik a kérdéses rablóbanda működésének körén. A prágai bűn­■——w^wkimb——mmm

Next

/
Thumbnails
Contents