Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-11 / 131. (2352.) szám

1930 juniu9 11, szerda. WMMIM—MM rul pompás diszrnagyart viselő sászlóanyával: Dr. Giller Jánosiéval — alkotta az elnökség asztalának gyönyörű hátterét. Az elnökség emelvényén helyet foglaltak a dalosszövetségi közgyűlés elnökségének tag­jai. továbbá Törköly János dr. nemzetgyűlé­si képviselő és Kohn Ignác, a dal egylet el­nöke. Giller János dr. elnök nemes lendülettől áthatott megnyitó beszédében a következőket mondotta: Giller Jómos megnyitóbeszéd® A múlt az kötelez, nekünk pedig, a L. M. Dalegyletnek múltja 70 esztendőre te­kinthet vissza, tehát patinája is van. A pa­tina nemességet jelent, a nemesség pedig szintén kötelez. A mi 70 éves tisztes múltunkon alapuló nemességünk arra kötelez, minket, hogy nemcsak külsőségekben keressük az ünneplést, hanem annak erkölcsi tartalmat is adjunk! Ez könnyű feladat!. A mi elődeink 70 évvel ezelőtt a magyar dal kultuszára alakították meg a Dalegye- siilrtet. Tisztában voltak azzal, hogy ame­lyik nemzet nem ápolja nyelvét, zenéjét, amely nemzet saját lelki világának a dal­ban, zenében megnyilvánuló érzéseit nem erősíti, az egy nagy erkölcsi értékről, a nemzetet átfogófés összetartó erőről, a nem­zeti kultúra egy nagy kincséről mond le, végeredményben önmagát felejti cl, mint nemzet elveszti faji öntudatát, elpusztul. Megszűnik az egész emberiség kultúrájá­nak mivelője is lenni, mert ahhoz nem já­rul hozzá semmivel. Egy fennálló intézmény önmagában is érték, mert útiadénkor a társadalmi ellen­tétek kiegyensúlyozását célozza, összetartó és átfogó kapocs, melyet fenntartani érde­mes. Egy ilyen intézmény, mint a mi Dal- egyesületünk, olyan, mint az öröklött va­gyon, mit az örökösnek elkölteni nincs joga. azt meg kell őriznie, sőt fejleszteni, gyarapítani kötelessége, mert nem ö sze­rezte, annak isteni rendelés és erkölcsi törvények szerint csak haszonélvezője: ezt a mi Dalegyesületünket sem mi alapítot­tuk, nem ma szereztük, azt eleinktől örö­költük, méltatlanok lennénk tehát nagyne­vű eleinkhez, ha a reánk hagyott ideális vagyont nem ápolnák, nem erősitenőnk. Örömmel állapíthatom meg, hogy a reánk hagyott örökséget megőriztük, az a mi vá­rosunk magyarságának dédelgetett kincse, melyet erősen, virágzásban akarunk átadni utódainknak! Éppen ez a mi 70 éves múltúnk adott al­kalmat Szlovenszkó magyar népének is ar­ra, Jsogy a mi ünneplésünkön részt vegyen, hogv megjelenésével ünnepünk fényét emelje, a mi tisztes múltúnknak elismeré­sével adózzon és Szlovenszkó magyar né­pének a kulturális munkában való összetar­tását is fényesen dokumentálja. Sizvböl, magyar örömmel köszöntőm vendégeinket! Különös örömmel köszöntőm az anyaország dalosszövctségének illusztris kiküldöttjét, aki odaát élő dal testvéreink­nek üdvözletét hozta el. (Lelkes éljenzés.) Az egyetemes magyar kulturszolgálatban mi is kivettük szerény részünket, s múl­túnknak szép állomásai voltak Kolozsvár, Debrecen, Szeged! Egyiivétartozásunk a kultúra szolgálatában megengedett, sőt kö­telességünk, mit híven fogunk ápolni. Hálatelt szívvel köszöntőm szükebb ha­zánknak, Szlovenszkó magyar városainak, Pozsonynak, Kassának, Komáromnak, Ér­sekújvárnak, Lévának, Rimaszombatnak, Rozsnyónak, szükebb vidékünknek, Fülek és Galsónak kiküldötteit és összes illusz­tris vendégeinket. Nem puszta véletlen, hanem a magyar összetartásnak beszédes bizonysága az, hogv a magyar dalosok, ha- ' bár helyenként mint felekezeti vagy fog­lalkozás szerint csoportosult daiosegyesüle- íekkcut is vannak megalakulva, eljöttek a • mi ünnepünkre. Bizonyítja ez, hogy a ma­gyar dal, a magyar zene és ezen keresztül egész nemzeti kultúránk szolgálatában egyek vagyunk, s a magyar munkásokkal is, ha más téren nem is vagyunk mindig ./>??■ iiít. ennek a szent ügynek szolgálatában lehet közöttünk különbség, s itt külö­nösen a komáromi Munkás-dalárdára gon­dolok, melynek minden egyes tagját külö­nös szeretettel köszöntőm. i Hölgyeim és Uraim! Most amikor együtt < látom itt ezt az ünneplő közönséget, kell hogv lelkem felemelkedjék a magasságos ftrónusához: Ö az, aki mindenek fe­lett van. aki népek sorsát, jövőjét irányítja, aki erőt. adott nekünk arra. hogy az eleink- tő! adott nagy kincset, a mi városunk dé­delgetett intézményét. Daícgyesiiletiínket i 70 éven keresztül fenntarthattuk, előre c vihettük. Kell, hogy ezt az alkalmat egy i erős magyar fogadalommal tegyük ünnepé- I Ívesebbé és emeJkedeítebbé: azzal a foga- t dalommal, hogy nemzeti kincsünk, a ina- j gv»r dal és zene, szolgálatában, nemzeti kultúránk ápolásában s ezen keresztül nemzetünk nyelvének és físT^égának. , hagyom állj ainak megőrzésében hívek és ' mindig egyek maradunk. | .Szívélyesen üdvözlőin az összes megje­Dérer vitázik Ippoturival Hz iskolaügyi miniszter szerint kulturális Eldorádóban van része a kisebbségi magyarságnak Prága, juuius 10. Apponyi Albert gróf a tria­noni békeszerződés tizedik évfordulója alkal­mával nagy beszédet mondott a 'budapesti par­lamentben s többek között kifejtette, hogy a nemzeti kisebbségek védelméről szóló szerző­dések csak holt hetük maradtak s a kisebbségi magyarság ezeréves kultúrája ellen megsem­misítő hadjárat folyik. A félhivatalos Prager Presse ezzel kapcsolatban megszólaltatja Dérer csehszlovák iskolaügyi minisztert, aki nyilat­kozatának első részében részletesen foglalko­zik Apponyi Albert gróf 1907. évi iskolatörvé­nyével éő számadatokkal igyekszik bizonyítani, hogy a régi Magyarországon a nemzeti kisebb­ségek iskolaügyének elnyomatása gyors tem­póban haladt előre. A polgári, közép- és szak­iskolákban Apponyi — mondja Dérer — nem tűrte a szlovák tanítási nyelvet. A szlovák Író­kat- üldözték, a szlovák irodalomnak az isko­lákban és a- közéletben való terjesztését megtil­tották. Még a hitoktatásból is kizárták a- szlo­vák nyelvet(??). így festett Apponyi grófnak, mint közoktatásügyi miniszternek és a régi Magyarország egyik legjelentősebb államférfié­nak kultúrpolitikája és erről a politikáról azt állítja most Apponyi, hogy ez az emberi kul­imra érdekeinek megfelelt volna. Ezzel szemben afölött, a politika fölött, amelyet a csehszlovák köztársaság a <-dovenszkói és ruszinszkói ma­gyar kisebb: ügyében folytat. Apponyi gróf június 4-én a legélesebb kritikát gyakorolta. Mint, az iskola ügyi resszort felelős vezetőjének kötelességem — folytatta Dérer — a magyar nép kulturális érdekeit szem előtt tartani."Ap­ponyi gróf állításaival szemben meg kell álla­pitanom. hogy nálunk semmiféle megsemmisítő hadjárat nem folyik a, magyarok ellen és a ma­gyar kultúra ellen. Erre legjobb bizonyítékot szolgáltatnak a tények: Szlovén-szkon és Ru- azinsz-kóban 740.956(?) magyar nemzetiségű la­kos ól. A magyarság rendelkezésére áll 791 népis­kola magyar tanítási nyelvvel és 47 vegyes- nyelvű népiskola magyar osztályokkal, 13 magyar tannyelvű polgári iskola és 8 vegyes- nyelvű magyar osztályokkal, 8 középiskola és 2 tanitóképzőintézet(?), valamint 44 szak­iskola magyar tannyelvvel. Ezekben az intézetekben a tanítási nyelv kizá­rólag a magyar, a csehszlovák nyelv az elemi és polgári iskolákban egyáltalában nem szere­pelj?) és a középiskolákban csak mint oktatási tantárgy heti néhány órában(ü). Ami a folyó­iratokat illeti, Szlovenszkón ma aránylag több magyar fo­lyóirat jelenik meg, mint a régi Magyaror­szág idején, A csehszlovák köztársaság 1928 végéig 635 magyar községben létesített ma­gyar népkönyvtárt. Ilyen magyar könyvtá­rak Szlovenszkpn minden bizonnyal nagyobb számban léteznek, mint a régi Magyarorszá­gon. Ha összehasonlítjuk a háború előtti Magyaror­szágon Apponyi gróf kultúrpolitikáját a mi el­járásunkkal, úgy minden tárgyilagos ember ítéletet alkothat magának arról, hogy Apponyi gróf állításai mennyiben födik a valóságot. A csehszlovák köztársaság teljesíti kötelességét teljes mértékben magyar kisebbségével szem­ben és a felelős tényezők tendenciája arra irá­nyul. hogy a magyar kultúrának Csehszlová­kiában inkább többet nyújtson, mint amennyit a, törvények és a nemzetközi szerződések szi­gorú betűi biztosítanak. Dérer nyilatkozatára legközelebb vissza­térünk. lenieket és a Losonci Magyar Dalcgylet 70 éves jubileumának ünneplésére összejött közgyűlésünket ezennel megnyitom. Üdvözlő beszédek A lelkes helyesléssel fogadott elnöki meg­nyitó után a testvéregyesületek kiküldöttei üdvözölték a jubiláló dalegyletet. Az eperjesi Daltestvérek nevében Koch János mondott meleg üdvözlést. Az érseku,jvári Róm. Katolikus Egyházi Énekkar, az érsekujvári Városi Dalegyesület és az érsekujjvári Gazdadalárda nevében Tturchányi Imre dr. tolmácsolta a meleg test­véri üdvözletei. Utalt a két város: Losonc é« Érsekújvár azonos történelmi múltjára s kö­zös magyar sorsú jelenjére. Most is a végvá­rak szerepét töltik be, azzal a különbséggel, hogy fizikai fegyverek helyett a szellem, a kultúra fegyvereivel védjük nemzeti. ügyün­ket. Azon reményének adott végül kifejezést, hogy a magyar dal szlovén,szkói reneszánsza indult el ma Losoncról. Az érsekujvári Iparos Dalegylet nevében Simát Ferenc beszélt. Daltestvéreinek hálá­ját, tolmácsolta a jubiláló egyesületnek azért a kulturmunkárt, amit 70 év alatt a magyar­ság dicsőségére és hasznára kifejtett. Zugó tapsviharban átnyújtotta beszéde végén az ér sekujv ár vak- ajándékát: egy ezüst koszorút. A gaisaJ Róni. Kát. Dalegyesület üdvözletét meleg szavakkal Czakó József kisgazda tol­ni ácsol la. A komáromi Dalegyesület nevében Katho- na Sándor szólalt föl. Örömmel erősiti meg — úgymond — a 67 éves komáromi Dalegyesület és a 70 éves losonci Dalegylet közti testvérkö­telékeket. Egyek vagyunk a magyar da! sze- retetében, a magyar kultúra munkálásában. Soha se szűnjön meg a dal ajkainkon, hogy hirdetői lehessünk szegény, jobb sorsra érde- dc.s nemzetünk jövőjének s be nem teljesedett igazságainak. A komáromi ..Egyetértés" munkásdalárda nevében annak elnöke, Czizinazia György ko­máromi városbiró adott kifejezést a dalos- testvéri üdvözlésnek. A kérges kezű magyar munkások kézszori fását adja ál a jubiláló egyesületnek s hitet és tanúbizonyságot tesz a daltestvériség mellett, amelynek szellemében a magyar munkások is a magyar kultúrál szolgálják. Stark Nándor Ruszinszkó legkeletibb részé­ről hozott meleg üdvözlést. A pozsonyi Toldy Kör férfikara nevében Bicsovszky Kázmér dr. az elismerés jeléül zöld selyem zászlószallagot nyújt át a jubiláló egyesületnek s lendületes szavakkal azon re­ményének ad kifejezést, hogy a mai országos megmozdulás nyomán fakadó intenzivebb kul- burmunka a magyar dalt Szlovenszkón is mél­tó piadesztálra fogja emelni. A rimaszombati Magyar Dal egylet szó­noka Mihcdik Dezső dr. volt,, aki szerint a losonci testvéregyesület a teljesített köteles­ség boldog érzetével s az eredményeik büszke tudatával tekinthet vissza 70 éves múltjára. A további eredményes munkájához Isten áldá­sát kéri. A rozsnyái Dalegylet üdvözletének Trangos Nándor adott kifejezést. A losonci dalegylet 70 éves múltja követendő nemes példaként le- lmg a fiatalabb dalegyesületek előtt. A kassai Iparos-Kör dalárdája és a kas­sai Zenekedvelők Koszorús Dalegylete nevé­ben Kristóff Károly mondott rövid üdvözlő be­szédet. A komáromi feidó Egyházi Énekkar nevé­ben Kincs Izidor elismerésének zászlaját haji­ja meg a losonciak előtt, akik lehetővé tették ezt a szép magyar kulim ünnepet. Énekkara is lelkesedéssel részt kér a magyarságnak eb­ből az ünnepéből s ebben a magyar összetar­tás valóra válásál üdvözli. Őszinte szívvel óhajt­ja. hogy a magyarság számára jobb jövő kö­vetkezzék el. A lévai- Dalárda üdvözletét Józefcsek Géza lo' in ácsolta. Az erő és az össze tariás magyar ön In dalával I -rítok haza arról a dal ünnepről. A nagybácsitól Összhang-Dalegylet nevében A magyar országi daiszövetség üdvözlete Tomboló lelkesedés és szűnni nem akarc taps fogadta Weigele Sándornak, a magyaror­szági Országos Magyar Dalosszövetség kikül­döttjének szívhez szóló, meleg üdvözlő szavait, örömmel jött ide — úgymond — és örömmel tapasztalja, hogy a magyar dal kultusz milyen szépen virágzik Szlovenszkón is. A sok-sok ezer magyarországi dalostestvér üdvözletét tolmácsolja és kéri a szlovenszkói daJleslvéreket, hogy ne szűnjenek meg soka sem dalolni, mert a magyar dal az égbe száll, s áldásként hull vissza minden magyarra. A csehszlovákiai datosszövetség ezüst koszorúid A Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség nevében Sziklay Ferenc dr. mond lendületes üdvözlő beszédet. Úgy érzi, mintha aratás előtt állnánk, a négy év előtti nagy magvetés első aratása elölt. Az első aratás után uj magvetésnek kell következnie. A díszközgyű­lés lelkes ovációja közben nyújtja át. a jubi­láló egyesületnek a dalosszövetség szép aján­dékát: egy értékes ezüst koszorút. Losonc város tanácsa és képviseletestül e- lete nevében Dorubravszky József igazi ma- ■ ros vei::' .ette! üdvözli a vendégeket. Törvényhozók üdvözlő, beszédei Törköly József dr. nemzetgyűlési képviselő a Társadalmi Egyesületek Szövetsége nevében mondott mély hatású szavakat. Amikor a nem­ző! le kének szülőije. Szárnyain emelkedjünk mindnyájunknak ott kell lenni. Ezért képvi-i seltetik magukat általa a társadalmi egyesü­& magyar kereskedelmi dele­gáció ma érkezik" Prágába Prága, junius 11. A Metropress jelenti: A csehszlovák-magyar kereskedelmi szer­ződés revíziójára vontakozó s a múlt heten Budapesten folytatott tárgyalások szomba­ton félbeszakadtak s a csehszlovák delegá­ció már pünkösd előtt Prágába visszatért s tegnap és ma a további tárgyalások anya­gát előkészítette. A Nickl dr. meghatalma­* zott miniszter vezetése alatt álló magyar kereskedelmi delegáció Prágába érkezését 1 ma estére várjáJk. . letek is. Ismerjük nemzeti kötelességünket és i meg is akarunk azoknak felelni. A dal a nem­- zet lelkének szíötje. Kzárnyain emelkedjünk 1 föl Istenhez és könyörögjünk áldást a magyar­* ra. Az Ég áldása kisérje a jubiláló egyesület további léieknemesitő munkáját. Bichter János szenátor szólalt fel ezután. 3 Ünnepi hangulat, örömre keltő emlékezés ver . szí körül telkemet a mai napon — mondotta- többek között. — Úgy látom, hogy szóra-be­> szedre ma itt alig van szükség, mert minden- élőszónál beszédesebb: a környezet ünneplés hangulata, a költészet és dal köszöntő hang­' jainak testvéries ölelkezése, az elmúlt idők r példaképein hévül,ő ifjúság öröme, nagyjaink j elismerő jutalmazó részvétele és főképp az L érdekeltek szivének önérzetes és örvendező t megdobbanása, mely mindmegannyi önkntes,- szives és együttes tanúbizonysága annak,- hogy ez a 70 év, mely a losonci magyar dalegy­■ let életéből immár lefolyt, az egyesüet tiszte- ■' letrcméltó, értékes, eredményekben gazdag életszakasz volt s fölötte érdemes arra. hogy folytatása következzék, hogy milyen dicső volt a múltja, olyan dicső legyen a jövője. Is­ten áldása legyen a jövőben is dalegyesüle- 1 ten scsak egy az óhajom, egy kívánságom: • hadd csendüljön folyton nemcsak a losonci dalegyesület tagjainak az ajkán, hanem az • egész szlovenszkói magyarságén s hadd ver­■ jen visszhangot minden szlovenszkói hűséges » magyar szívben a losonci dalegyesület jeli- ' g'éje: > Magyar nyelvem, magyar dalom Sehol, sehol a világon párod nincsen, Te vagy az én egyetlenegy, Megmaradott, féltve őrzött Drága kincsem! Minkét törvényhozónk beszéde lelkes vissz­hangot keltett a hallgatóságban. Bszterháay János Scüttö Géza dr. nemzet- gyűlési képviselő meleg üdvözletét tolmácsol­ta. A rimaszombati Kereskedelmi Testület ügvözletének Sichert Károly gyárigazgatő adót kifejezést. A losonci társadalmi egyesületek, a brünni ,,Corvinia“ főiskclásegyesület. a Nagyszőllosi Dalegylet és a Kassai Polgári Társaskör üd­vözlő leveleit és táviratait Reissner Zoltán olvasta föl­Kgvy Árpád előadása Kövy Árpád ref. lelkész, a losonci dalegy­let igazgatója élvezetes előadásban ismertette ezután az egyesület 70 éves, eseményekben gazdag múltját. Kegyelettel méltatta az el­hunytak érdemeit s melegen emlékezett meg azokról, akik a régi gárdából — Istennek há­la — még élnek: Dömöry Elek dr.-rói és id. Dortsák Lajosról. Méltatta Hábor Sándor örökös igazgató elévülhetetlen érdemeit. Risz- ner Ede karnagy felbecsülhetetlen értékű munkáját s megemlékezett arról az örvende­tes tényről, hogy a dalegylet élén Giller Já­nos dr.-ban és Kohu Ignácban a legméltóbb férfiak állanak. A viharos tetszéssel fogadott előidás végén Dorubrovszky József Kövy Árpád igazgató­nak mondott köszönetét fáradhatatlan és ered­ményes munkájáért. A zászló megkoszorúzása Majd megható jelenet következett: A fe­jedelmi diszmagyart viselő Dr Giller Jánosáé zászlóanya kedves, szívből jövő szavak kísé­rőiében megkoszorúzta a dalegylet zászlaját. A hatalmas ünneplő közönség a feledhetet­lenül szép aktus alatt hódolatát felállással fejezte ki. A díszközgyűlés végül meleg ünneplésben részesítette Riszner Edét. a dnlcgjlet kiváló karnagyát működésének tiz éves jubileuma alkalmából. Nagy érdemeit Kövy Árpád a közönség lom­bok) ovációja közben méltatta s átnyújtotta az ünnepellnek a dalegylet értékes ajándé­kát: egy ezüst koszorút. Riszner Ede mélyen meghatódva köszönte meg az iinnepeltelést s hálával emlékezett meg munkatársairól. Giller János dr. mély hatású zárószavaival ért veget a nagyszerű közgyűlés. Az. ünnepségek ragyogó fénypontja az, esti díszhangverseny volt, amelyről — ainuglor- iódás miatt — holnap közöljük a részletes tudósítást. * (fg.)

Next

/
Thumbnails
Contents