Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-11 / 131. (2352.) szám
2 1930 funftns 11, szerdaaz uj kormány megalakításával, de kormányába néhány más pártbeli poHtikos is belekerül. A nemzeti parasztpárt vezetősége ma a következő határozatot hozta: A párt teljes cselekvési szaabdságot biztosit vezérének, Mániának, aki köré csoportosul. A párt támogatni hajlandó bármely koalíciós kormányt, még abban az esetben is, ha Presan tábornokot, vagy Titulescut bízzák meg a kormány- alakitásssal. A király is határozottan a koalíciós kormány mellett foglal állást. Sgfiizációs szakadás a liberális pártban Mironescu, a lemondott minsizterelnök, még vasárnap reggel, a parlament ülése előtt tárgyalt Vintila Bratianuval, a liberális párt vezérével. Ugyanakkor Heléna hercegnővel, Károly király elvált feleségével tanácskozott. Bratianu a Károly-kérdésben nem hajlandó senkivel tárgyalni, mert a liberális párt nem engedhet eddigi iníranzigens magatartásából. Vintila Bratianu nyilatkozata azonban nem födi teljesen a párt álláspontját, mert a liberálisok egyik része, az úgynevezett fiatal neoliberálisok, akiket Bratmau György, Jo- nel Bratinanu fia vezet, határozottan Károly király felé közelednek. Bratianu György vasárnap délután felkereste nagybátyját, hogy megnyerje Károly ügyének, de Vintila unokaöccsének közvetítését sem fogadta el és kereken kijelentette, hogy a Károly-ügyben nem tárgyal senkivel. Egyúttal rosszalta, hogy Jonel Bratianu fia Károly király rikkancsává vált. Györgyöt a szó szoros értelmében kidobta házából és azt követelte tőle, hogy tisztázza helyzetét a liberális párton belül. A liberálisok hétfőn délelőtt ülést tartottak és elhatározták, hogy kitartanak az 1926. január 4-én hozott törvény mellett. Természetesen nem kezdenek nyílt ellenségeskedésbe, hanem egyelőre várakozó álláspontot foglalnak el. A fiatal Bratianu György hétfőn levelet intézett Vintila Bratianuhoz, amelyben közli, hogy nem csatlakozott ahhoz az akcióhoz, amely az állam békéje és nyugalma és a nemzet akarata ellen irányul. E levél megérkezése után a liberális pártvezetőség kizárta a pártból Bratianu Györgyöt. A fiatal- < ember az újságírók előtt kijelentette, hogy a i párt határozata nem változtatja meg politi- i kai véleményét, sem azt az álláspontot, ame- Jyet a liberálisokkal szemben követ. Az igazi , liberális Bratinanu György és nem Vintila. ( Soha sem fogja megtagadni azt a vért, amely , ereiben folyik és nem hoz szégyent arra a névre, amit büszkén visel. Nagyatyja volt a párt megalakitója, atyja virágoztatta fel a J pártot és ő, az unoka, elődjeinek nemes példáját fogja követni. : Politikai körökben úgy vélik, hogy a libe- f ralis párt kettészakad és nagy része, külö- 1 nősen a fiatalabb és kevésbé korrupt elem Bratianu Györgyhöz csatlakozik. ^ román anyakirályné környezetével, amikor Mária Münchenből Oberammergaiuiba érkezett. Ez az interjú rávilágít arra a zavaros helyzetre, amely a román uralkodó családiban van. Az amerikai újságíró akkor kereste fel Máriát, amikor Bukarestből még nem érkezr tek határozott hírek és Károly királlyá prok- lamálása még nem volt befejezett tény. A királyné titkárja által mindenekelőtt a következőket üzentette az újságírónak: — Cáfolja meg teljes határozottsággal, hogy Bukarestből megszöktem. Oberammer- gaui utazásomra régóta készülök. Régóta programba vettem azt is, hogy a passiójátékok meglátogatása után Langenburg várába utazom nővéremhez, Hohenlohe-Lange- burg hercegnőhöz. Pénteken visszautazom Bukarestbe. A politikai helyzetről természetesen nem nyilatkozhatom, már csak azért sem, mert nem tudom, mi történt hazámban. A különös oberammergaui interjú Bécs, junius 10. A Newyork Times külön tudósítója szenzációs interjút folytatott Mária Az amerikai újságíró nem elégedett meg ezzel a kiüzent nyilatkozattal és mindenáron személyesen akart beszélni a királynéval. Célját nem érte el, de érdekes dolgokat tudott meg a királyné kísérőjétől és őrsétől, egy ezredestől, aki régóta Mária királyné környezetében tartózkodik és mintegy tükörképe az özvegy királyné gondolkodásának. Az ezredes, valahányszor ujaibb részleteket tudott meg az amerikai újságírótól a romániai eseményekről, nyomban a királynéhoz sietett és referált neki. Néhány percig mindig benn tartózkodott a királynénál, azután visszajött és tovább faggatta az újságírót, aki az ezredes szavain keresztül tájékozódhatott Mária királyné felfogásáról. Az ezredes a beszélgetést a következőképpen kezdte: — Kevesebbet tudunk, mint ön. Ma reggel, amikor Müncheniből elutaztunk, a konzul csak annyit mondott, hogy a nép határtalan lelkesedéssel fogadta Károlyt. Az újságíró közölte, hogy Maniu lemondott és Mironescu kormányt alakított. Eírt a húrt az eeredes izgatottan hallgatta, majd berohant a királynéhoz és azonnal elmondotta neki. Az újságíró véleménye szerint egyelőre nem • biztos, hogy Károly négeos, vagy király , lesz-e. A* ezredes szerint elképzelhetetlen, hogy az uralkodó királyt d ©ironizálják és helyébe Károlyt tegyék. Ebből az elhamarkodott nyilatkozatból látni, hogy Mária királyné nem látta előre a romániai eseményeket és nincsen feltétlenül legidősebb fia pártján. Károly visszatéréséről a királyné két nappal ezelőtt semmit sem tudott. Köztudomású volt ugyan, hogy előkészületek folynak Károly visszahívására, de hogy a megérkezés időpontja közeli, senki sem gondolhatta. Az ezredes szerint valószínű, hogy Mária távollétét használták fel Károly visszahívására. Később az újságíró közölte az ezredessel, hogy a legújabb bukaresti jelentések szerint a fiatal Bratianu György több óra hosszat tanácskozott Mán fiival és esetleg belép az uj koncentrációs kabinetbe. Ez a hír érdekelte leginkább az ezredest. Azonnal a királynéhoz szaladt és elmondta neki a hallottakat. Az újságíró mindenáron a királynéval akart beszélni, de az ezredes a kívánságot kereken elutasította. — Lehetetlen — mondotta. — Senki sem tudja mi történik Bukarestben az eljövendő napokban és Károly azt mondhatná, hogy anyja nem tájékozott és mindenféle politikai nyilatkozatokkal árt Románia tekintélyének. Oberammergauból Mária a következő rövid táviratot intézte fiaihoz: — Fiaim, csókollak benneteket. A királyné soha nem fejtett ki propagandát Károly visszahívása ellen. Természetesen az udvari intrika, a sok pletyka és kegyvesztettség mindenáron arra törekedett, hogy el- mérgesitse a viszonyt az anyakirályné és Károly között. Az interjú végén az ezredes kérdezősködött. Mindenekelőtt azt szerette volna tudni, hogy mit szándékozik Heléna hercegnő cselekedni. Az újságíró kijelentette, hogy tudomása szerint a válást érvénytelenítik. Ezzel a hírrel az ezredes nyomban a királynéhoz rohant. Később lleana hercegnőről is szó volt. Az ezredes szerint túlozzák a fiatal lány bánatát és elkeseredését. Az interjú végén az újságíró megkérdezte: — Az ezredes ur véleménye szerint hogy alakulhatnak a dolgok? , - - — A királyné nem tud semmiről, — volt a válasz. — Egyik fia régens, a másik talán diktátor akar lenni. De az anya nem keveredik be a politikába. F mcr~ Éles sggfnmel sem lehet a fogpaszta egyes részecskéit egymástól megkülön- böztetnl De bizonyára megijedne ön, ha látná, hogy milyen durva, érdes szemcsék és éles homokszemek vannak az olcsó fogpaszták egyikmásikában. Meggyőződhet erről ha ilyen fogpasztából egy keveset az ujjal közt szétdörzsöl. Az Odol-fogpaszta azonban nem ilyen. Olyan finom az, mint a vaj és olyan puha, mint a bársony. Nem karcolja a fogakat és mégis hófehérré varázsolja. Megkezdődik az uj uralom Bukarest, junius 10. Politikai törőkben mély benyomást keltett, amikor kiszivárgott, hogy Mária királyné Oberammergauból meleghangú üdvözlő táviratot intézett Károly királyhoz. A király ugyanilyen szívélyes távirattal felelt a gratulációra. A táviratváJtás különösen a liberális pártban keltett mély benyomást Mária királyné pénteken vagy szombaton újból Bukarestibe érkezik, ahol az uj király hivatalosan fogadni fogja, A nemzetgyűlés teljes ülésén, mint ismeretes, Mihály volt királyt újból trónörökösnek nzerdő SZERELMESE PEGÉNU irta: Znm GREV Fordította: HOSRRyNÉ RÉZ LOLR (10) — Édes lelkem, éppen elég fiúról mondtad már ugyanezt, aztán másodszor rájuk se néztél. — Ez más... Nell, fogadjunk, hogy eljön! — Remélem. És én is szeretném, ha itt lenne. Nekem tetszett, Bo. — És, tudod, olyan furcsa volt... Legelőször is reám nézett” és utol jára is ... Oh, végre indul a vonat! Csakhogy itt hagytalak, Al- bu kér ... vagy micsoda kifacsart neve volt ennek a városnak! — Hol az ennivalónk? Olyan éhes vagyok! Helen is elfeledte gondjait s a bizonytalan jövendőt. Bo fecsegését hallgatva s az otthon sütött elemózsiát eszegetve, újra álmodozásba ringatta a vidék. A Rio Grande völgye nyílt meg előttük, oldalt tág, végtelennek tetsző szürkés zöld síkság feküdt az égbenyuló fekete sziklák között. Messze látszott a folyó sárga vize, amint ragyogott a déli napfényben. Bo szinte ujjongott gyönyörűségében, mikor meglátta a csupasz kis mexikói gyerekeket, amint elő- bujtak a kunyhókból és kiabálva integettek a vonat után — vagy mikor az indiánok meg- lóbálták puskájukat, nekieresztették a musztángot és szinte repültek a szélben — vagy mikor egész csapat cowboy vágtatott el vadul a réten. Helen is látta mindezt, de az ő' figyelmét inkább maga a völgy kötötte le, a völgy, a sötét, fenyegető sziklák és az aranyló fényben fürdő, titokzatos messzi ség. Soha nem érezte még ezt a különös, édesen fájdalmas sóvárgást, ami most kelt életre a szivében. A nap melegen sütött, az ablakon kinyújtott kezén érezte égető foróságát és erős szél kergette idáig a homokot messziről. És egyszerre megérezte, hogy a nyugaton ez van: nap, szél, homok ,.. és érezte, hogy szereti, szereti a napot is, a szelet is, a homokot is. Itt voll végre a szabad, tág, magános, gyönyörű vidéken s mintha őseinek vére szólalt volna meg benne, ujjongani tudott volna, mint a gyermek, miikor hazaér. Helen lelke egy gyökérből fakadt A1 Au- chincloss leikével. Az öreg ember jól választotta meg örökösét. Bo végtére is beleírni a nézelődésbe és, oldalt hajtva a fejét, elszunnyadt. De Helen nem bírta lehunyni a szemét. Nézte, nézte a vonuló tájat, a sziklák és sivatagok, erdők és rétek világát, messzire, nagyon messzire tekintett a pillantása ... Hosszú, hosszú órák teltek el igy és Helen lelkében egyszerre elcsendesedett a régen élő nyugtalanság. Megtalálta a Nyugat világát és betelt vele a szeme és a füle is, mint ahogyan a lelkében régen érezte már. — Az asszonynak szeretnie kell az otthonát, akárhová vigye is a sorsa — ez volt Helen meggyőződése. Nem is annyira a kötelességérzet mondatta vele, mint inkább a csalhatatlan ösztön és az élet szeretete, a regényes hajlandóság, amellyel mindent szépnek és jónak akart látni. De hogyan is lehetne unalmas, vagy tartalmatlan az élete valakinek itt, ezen a végtelen földön, ahol még semmi sincs, ahol mindent meg kell teremteni a jövendő számára?... Sajnálta, mikor végére értek a Rio Grande völgyének és a vele párhuzamosan elhúzódó hegyláncnak. De jöttek más völgyek, más hegyek, kopár, sötét hegycsúcsok, sárga pusztaságok és cédrussal benőtt lejtők, kísértetiesen fehér, vakító napsugárban álló vízmosások, kápráztató csillogása szikes helyek és ©gy-egy tisztás, ahol aranyszínű és kék virágok nőttek... Észrevette azt is, hogy a föld szikes, sárgásfehér színe lassan vörösessé válik s ebből tudta, hogy közelednek Arizonához. Arizona.. a vad magányos, vörös sivatagok és zöld fen- sikok világa... Menydörgő hegyifolyók, soha nem látott paradicsomnak, őserdők, végtelen legelők, vadlovak, cowboyok, utonállók, farkasok, párducok hazája ... Ha fiú lett volna, felgyűlő arccal és remegő szívvel nézte volna a vörös sziklákat és a titokzatosság kalandos édessége ragadta volna magával a lelkét. De Helen tudta, hogy ő leány, húszéves, felnőtt leány és nem engedheti meg magának, hogy — akár csak lélekben is — fékezetlenül kóboroljon. Csak egészen a szive mélyén saj- gott fel valami különös érzés... Eszébe jutott, hogy egyszer az édesanyja is azt mondta, milyen kár, hogy nem született fiúnak... Múlt az idő. Helen nézte a tájat, látott, tanult és álmodozott... A vonat noha, nagy időközökben, megállt. Nem volt 6©mmi látnivaló az állomásokon. Bégető bankák, lusta mexikóiak, por, égető napfény. Bo felébredt, fecsegni kezdett és megint a tarisznya mélységeiben kutatott. Megtudták a kalauztól, hogy már csak két állomásnyira vannak Magdalénától. Bo izgatott Lett, Helen is izgatott volt, de nem mutatta. — Vájjon mi lesz a sorsuk? ... Riiggs kétszer is végigment a kocsin és alattomos szemével odapillantott a leányra... Ilyenkor Helennek újra küzdenie kellett valami kishitűséggel, valami oktalan félelmemmel. De haragudott is. Nem tartotta komolyan veszedelmesnek Riggset, de sejtette, hogy sok kellemetlensége lesz még miatta, mig a farmra érnek. A! Auchinclos® úgy irta neki, hogy Snowdrop- ba küld érte kocsit és Helen tudta, hogy ez még meglehetősen messze van a vasúti állomástól és postakocsi visz odáig. Minél jobban közeledtek, ‘annál jobban félt Helen a postakocsitól- 1 — Oh, Nell! — kiáltotta Bo. — Nemsokára ott vagyunk. Már csak egy állomás! Este lesz, mire megérkezünk. Nem tudom, jár-e a postakocsi éjszaka is? — aggodalmaskodott Nell. — Persze, hogy jár! Miért ne járna? Annál érdekesebb lesz! — lelkesedett Bo. Helen kezdte érezni, hogy a vonat egyszerre nagyon siet. Pedig éppen olyan nehézkesen szuszogott most is, mint az előbb. Fekete hegyoldalak mögött áldozott le a nap. Közelgett Magdaléna, az éjszaka, a bizonytalanság ... Helen szive hevesebben kezdett verni. Nézte a sárgás mezőket s a legelésző teheneket; gyapot-ültetvények is tűntek föl itt-ott. Aztán Bo halkan fölsikoltott. Az ablakból már látszottak az alacsony, vörös tetejű házak. A vonat lassított. Helen fehér és indián gyerekeket látott szaladva közeledni, egyre több ház látszott már a domboldalon, majd föltűnt a hatalmas templom karcsú tornya. Helen odaszólt Botiak, hogy készüljön. Szé- gyelte magát, de remegtek az ujjal, amint fej- kötője szalagját megkötötte. A kocsiban zsábon- gás keletkezett. Aztán megállt a vonat. Helen kitekintett az ablakon. Mexikóiak és indiánok színes csoportját látta. Némán, egykedvűen, mozdulatlanul .álltak ott. mintha nem törődtek volna se a vonattal, se semmi egyébbel a világon. Aztán oldalt feltűnt egy fehér ember... Helen megkönnyebbülten fel só haj tót,. A többiek mellett állt, de & vonatra nézett. Magas volt, szélesváliu és Helen bizalmat érzett iránta. Még egyszer odatekintett, mielőtt leszállt és arra gondolt, hogy bizonyosan vadász, mert szükrerojtos bőrnadrág volt rajta és puska lógott a vállán. V. FEJEZET Magdalénában nem akadt jóakaraté kalauz, aki segitet volna nekik a podgyászt cipelni. Helen elosztotta kettőjük között a csomagokat, aztán megindultak nehéz terhükkel és cipelték kínlódva és ügyetlenül le a vonatról. A kocsi lépcsőjén erős kéz ragadta é? Helen kezéből a batyut és recsegő férfihang szólalt meg: — Megérkeztünk, leányok, megérkeztük? Nem kell félni, segítek én, ide azzal a csomaggal! Riggs volt. Elvette Nell batyuját, meg az egyik kosarat. Látszott minden mozdul alán, minden szaván, hogy nem jóakaratból teszi, hanem a .köröskörül rájuk bámészkodó embereknek akar tetszeni. Helen az előbb izgatottságában már majdnem elfeledte, hogy Riggs is itt van. Most fellobbant a benne a harag., Sietve szálR le és megbotlott a lépcsőn, majdnem elesett. — Kérem, rar. Riggs. adja vissza a csomagomat. Bírom magam is. — Ugyan hagyja. — legyintett a férfi bizal- maskodón. — Segítsen Bónak. — Legyen szives, adja vissza — ismételte Helen határozottan. — Helen, meddig tart még ez az ostoba tréfa? — kérdezte Riggs egészen hangosan és körültekintett, hogy elegen hallják-e. — Én nem tréfálok — mondta Helen nyugodtan. — Megmondtam, hogy nincs szükségem a segítségére. — Mert szeszélyes, mint minden asszony. Mit akar itt egyedül a ridegemben? Én régi ismerőse vagyok, hazulról, már csak nem fog összeveszni velem azért, mert segíteni akarok és vigyázok magukra, mig szerencsésen el nem érnek a nagybátyjukhoz. , Helen egyszerűen hátat fordított neki. Akkor vette észre, hogy a szélesváliu vadász már segíti le Bót a magas lépcsőről. Föltekintett reá. Bronzsrinü nyugodt arcot és két, éles szürke szemet látott. — Helen Rayner? — kérdezte a. vádász. — Én vagyok. — Engem Dalénak hívnak. A kisasszony elé jöttem.
