Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)

1930-05-04 / 101. (2322.) szám

1080 májnss 4, rarfnuf.

Néhány szó töhhíelé a Szentiváni Kurtáról

Irta: Vozári Dezső

Midőn ez év elején a véletlen néhány szlo- venszkói magyar Írót sodort egymáshoz Prágában s e fiatal Írók hosszú, szinte végnélküli esteli beszélgetésekbe fogtak a szloven- szkói magyar irodalom sorsáról, problémáiról, föladatairól és kilátásairól, vodens-nolons arra a megismerésre kellett ju-tniok, hogy az az irodalmi egység, melyhez tartoznak, elsősorban a körültekintő és emelkedett szellemű, de esztétikai színvonal tekintetében intoleráns, sőt egyenesen kegyetlen kritika hiányát fájlalja* Divergens egyéniségek voltak ezek az írók, se temperamentumban, se világszemléletben, se művészi beállítottságban, se politikai pártállásukban nem egyeztek, egyedül a generációs kapocs volt meg köztük. Abban azonban mindannyian egyetértettek, hogy a szlovénézkói magyar literatura eddigi cammogó élete holtpontra jutott « most már vagy aláveti magát a dilettantizmus uralmát egyszer » mindenkorra radikálisan megszüntető vakbéloperációnak, vagy menthetetlenül el kell pusztulnia.

A prágai nyolcak az operáció mellett döntöttek s e fájdalmas műtét végrehajtását az azóta sokat emlegetett „kritikai érára" bízták. Folyt a vér és a genny, önérzeteik és hiúságok, érdekek ó* népszerűségek pörkölődtek meg az uj fáklya lángjától, melynek fénye mégis messzire világított és egy valódibb, gazdagabb irodalom eljövetelét hirdette.

A kocka el volt vetve. A kritikus toporxé- kolva hadonászott maga körül, ámde kardja árnyakat ért csupán, kísérteteket s nem ellenfeleket, a szlovenszkói irodalom hazajáró lelkeit, akik éjjelente ijesztgetni jöttek az irodalmi portákra s a hajnal első derengésére elillantak, köddé váltak, rossz emlékezetüket hagyva csak maguk után.

Kiderült tehát, hogy & kritikai érának jelen pillanatban elméleti jelentősége lehet csupán, minthogy a szloveoszkói irodalom termékeinek túlnyomó része még azt a lehelletayi nívót sem éri el, ahol a levágó kritika egyáltalában működésbe léphetne. Kiderült, hogy szlovenszkói magyar szépirodalom csak annyiban van, amennyiben Csehszlovákia területén, alig egy tucat tehetséges magyar iró él és ír; de ezek mind önálló é« különálló egyéniségek, akiket nem köt egymáshoz se lelki, se világnézeti kontaktus. Szlovénéi kónAk a mai napig magyar írói voltak csak, magyar irodalma sohasem.

Ez igazságok kényszerű fölismerése után a kritikai éra egyelőre falra akasztotta fringiáját s akik előirt) a kritika megteremtését sürgették é® szorgalmazták, nem láttak más megoldást, mint azt, hogy elsősorban is életrehiv- ják, megcsinálják azt az irodalmat és irodalmi életet, melyet a kritika majdan furkósbottal és kénsavval fog európai színvonalra emelni.

Fölmerült a gondolat, hogy ennek a csak problémáiban és lehetőségeiben létező irodalomnak valóságos, élő é» teremtő irodalommá való fejlesztése érdekében egy konferenciára kellene egybehívni Szlovéné zkó magyar írástudóit « így teremteni meg a szlovenszkói magyar irodalom első fórumát.

Kapóra jött hát Szent-Ivány József nemes gesztusa, mellyel három májusi napra szentiváni kúriájába invitálta az Írókat, hogy ott szemtől-szembe, az eleven szó közvetlen erejével tisztázzák egymás* között tennivalóikat és terveiket.

Egyetlen rövid bét választ már csak el bennünket a „Szentiváni Kúria" összeillésétől; a résztvevők alaposan előkészültek rá. Úgy kell lennie, hogy szabadon és korlátozatlanul hangozhassak ott el minden írói vélemény, hogy a megbeszéléseket csak egy szempont vezérelje, az élni akaró és esztétikai magasságokba vágyó szlovenszkói magyar irodalom szempontja. Azt reméljük, hogy Szent-Ivány József és SzüHő Géza nem kívánnak mást a Kúria résztvevőitől, mint komolyságot és jóhiszeműséget.

Mindezt azért hozom föl, mert a legutóbbi napokban több olyan közlemény látott napvilágot a szlovenszkói lapokban, melyek a Szentiváni Kúriát egyrészt az itteni magyar politika félhivatalos irodalmi szerveként, másrészt a reakció fellegváraként álitják be. Hogy ezek a „vádak" menyire koholtak és légből'kapot- tak, azt én, aki részt vettem ennek az irodalmi konferenciának létrehozásában, tudom a lég,jobban. A progresszív gondolat féltői fölöslegesen dugják össze fejüket a szlovenszkói törzsasztalok fölött: senki sem akarja Szent- ivánban guzisbakötni, vagy elárulni a progresz- sziót. És ha mégis így lenne, akad ott majd ahhoz is- elég bátorság, hogy szembeszálljunk az árulókkal.

Célzás történt arra vonatkozóan is, hogy a Kúriára meghívottak névsora hiányos, éppen a legértékesebb írókat hagyták ki belőle, a válogatás klikk- és felekezeti szempontok szerint történt. (Ez az utolsó vádpont groteszkségében

Tekintve, hogy a Szentiváni Kúria szellemi előkészítésében részt vettem, bár a meghívandók névsorának összeállítására közvetlen befolyásom nem volt, a föntenditett inszinuáoiók- kal kapcsolatba®, a kővetkezőket jelentem ki:

1. Tény, hogy egynéhány valóban jelentékeny Szlovenszkón élő magyar iró nem kapott meghívást Szentivánba. Ennek oka azonban semmi másban nem kereshető, mint abban a faktumban, hogy az összejövetelen — külső körülmények miatt —< legföljebb húsz személy vehet részt. Ezt a húsz embert az összehívók úgy válogatták meg, hogy azok a szlovenszkói magyar írás minden válfaját és minden világnézeti árnyalatát képviseljék. A meghívás, vagy meg nem hívás ténye tehát korántsem jelent értékítéletet az iniciátorok részéről.

2. Azt, hogy a meghívásnál klikkozempontok nem játszottak közre, talán eléggé plauzibilissé tessi a névsor, mely Mécs Lászlótól, a papügy történt a dolog, hogy Srvatkó Pál dr. hatalmas cikket irt a P. M. H.-ba.

Páriában kaptam kézhez a kérdéses lapszámot

Szállodáimban a „Hotel d«a Etrangers“-ben több hindu előkelőség lakott akikkel aktuális indiai kérdésekről tárgyalván, Savaikő pompás cikkét is megmutattam, s nagyjából lefordítottam számukra. Meghívtak a klubjukba, bemutattak barátaiknak is. Angliát, Oxfcrdot, Cambridget járt, angolul többnyire tökéletesen beszélő, sötéíbőrü, de világos eszü gentlemenek, akikkel élvezet volt eszmét cserélni, saját hazájuk hibáival és hiányaival szemben sem elfogultak, nyitott szemmel járják és látják a világot, tudják, mit akarnak, mit kell eltanulniuk Európától, mit alkalmazhatnak, használhatnak fel otthon, mit várhatnak a jövőtől, mit remélhetnek elérni Angliával szemben, milyen tempóban szabad és lehet India önállósítására törekedniük.

Nem föltótien Gandhi pártiak. Nyugat sóját Ízlelték, Európa civilizációja, Nyugat kultúrája jobban vocza őket, mint India ősszokásai, s nem az ősállapotukba való visszasüly- lyedés utján, Angliát saját fegyvereivel akarják megverni, az európai kultúra elsajátításával akarják megszerezni, pótolni, amit egyelőre még Angliától kénytelenek elfogadni. — Hiába mosolyog le ránk, — iám alics vidi ventos — mondja gúnyosan Anglia. Az nevet, aki utoljára nevet

*

Látogatásomat követő napok egyikén kővetkező szövegű meghívót kaptam:

At the desire of certain Indián residents in Paris, a meeting of all Indians, visitors or residents, vili take piacé next Thursday 5 PM. Sharp, at the Taveme Parisienne, 41. Faubourg Montmartre, wirlk the object of expressimg its eomplete agreement with the, resolutions of the Laboré Congress, and ad- visimg the aame by calble to the Congress Secretary.

Meghívó.

A Párisban tartózkodó indiaiak az összes átutazó és itt lakó indiaiak bevonásával, csütörtök d. u. pont 5 órakor a Taveme Parislenne, 41. Faubourg Montmartre helyiségeiben tartandó gyűlésre. A gyűlés célja a laboréi kongresszus határozataival való együttérzésünknek kifejezést adni, 3 erről kábel utján a kongresszus titkárságát értesíteni.

Nem akartam készületlenül menni a gyűlésre, hindu klubbeli ismerőseim utján tájékoztattam magamat, egyelőre főbb vonásokban, az indiai események előzményeiről és várható hatásáról.

A csütörtöki gyűlés délelőttjére adtunk egymásnak találkozót Rue Soraiméra rdbeli k lubh ely i ségükben.

Kezemben a P. M. H. cikkével léptem klubjuk társalgó termébe.

Érdeklődéssel vettek körül, nagyjából közöltem velük a cikk tartalmát. Parázs vita indult meg közöttünk. Valami buszán voltak jelen. Tanárok, irók, egyetemi hallgatók. Nagyrészt felsőbb tanulmányaik folytatása, s a francia nyelv tökéletes elsajátítása végett tartózkodnak Párisban.

— Nem kegyet, mi jogainkat követeljük vissza Angliától, — magyarázta a klub egyik vezető embere. Hogy példával illusztráljam: én önnek ezt a könyvet olvasás végett át'adköitőtől Fábry Zoltánig, & azótoő kommunista kritikáéig minden irodalmi árnyalat reprezentánsát magába! ogial ja.

3. Juhász Árpád numera® olausost emlegetett egy kassai lapban a Szentiváni Kúriával kapcsolatban. Ha már fölvetődött ez a kktoa kérdés, meg kék állapitanom, hogy 12 meghívott beli ettista közül 5 zsidó vakásu. (Most pedig felejtsük el egyszer s mindenkorra ezt a szempontot.)

4. Ezúton szólítok föl minden sx&ovensakói magyar írót, akinek mondanivalója van a

Szentiváni Kúria számára, de a föntemiitett okokból nem kapott meghívást oda, küldje el Prágába valamelyikünk címére írásban a szlovenszkói magyar irodalom kérdéseit érintő megjegyzéseit, észrevételeit, tanácsait s kötelezőig kijelentőm, hogy azokat az irógyülés plénuma előtt változtatás nélkül és teljes terjedelmében készséggel föl olvassuk.

*

Egyetlen rövid hét választ már csak el bennünket a „Szentiváni Kúria" összeillésétől. A szlovenszkói magyar irodalom környékén mindig indokolt adag pesszimizmussal, de animózá- tás nélkül megyünk el Szentivánba.

Irodalmat, kritikát és tfeztultaíbb ezeítermi légkört akarunk.

tam. Miután máig sem kaptam vissza, felszólítom, hogy a könyvet adja át. íme: ez a helyzetünk Angliával szemben.

Olvasom és lefordítom számukra Szivatkó cikkének alábbi passzusát:

Sir W. Yoyson-Hick, Baldwin kormányának volt belügyminisztere, a közelmúltban kijelentette, hogy abban a pillanatban, amint a brit uralom megszűnik Indiában, az ország visszasülyed a középkori káoszba, ami politikai, higéniai szempontból és a hinduk saját szempontjából, világveszedelmet jelentene.

Kórusba zengik:

— Ezt Anglia, s esetleg néhány fizetett bérence akarja a világgal elhitetni. Régen Így lehetett, ma gyökerestül megváltozott a

lielyzet.

„Divide et impera" — adták ki a jelszót Londoniban, s az alkirály csakugyan uralkodott fölöttünk. Ennek a diplomáciai trükknek azonban ma már vége. Felébredtünk, s amint láthatják, a tömérdek vallási és nyelvi széttagoltság dacára Laboréban és azóta is már egyesített erőkkel léptünk fel, hogy döntsünk jövőnk felőL

— Sem Irwin lordnak, sem felsőbb parancsolóinak nem ül fel többet India. Egy év előtt a teljes autonómiával is meg lettünk volna elégedve, ma többet, mindent követelünk. S meg is fogjuk kapni. Mikor? A dolgok oly gyors fejlődése kapcsán, aminőről Angliában nem is álmodnak. Kommentárjaikkal természetesen tompítani igyekszenek az angolok az események élét, s világszerte szétszórt tudósításaik a valóságnál kisebb jelentőséget tulajdoni lanak az indiai eseményeknek. — Meggyőződésünk, hogy uj nap kél India egén, s talán már ez óv sorsdöntő dátum lesz Anglia és India életében.

A csütörtöki hindu meeting programszerű ünnepélyességgel folyt le. Nagy lelkesedés, fontoskodó beszédek, üdvözlő táviratok az otthoniak számára stb. Jobban érdekelt másnap délutánra szóló ujaibb meghívásuk a klubba.

Beszélgessünk.

— Ha tán hosszadalmas is, — kezdte egyikük — (átnyújtott névjegyéről olvasom: S. Rahmatullak 70. Rue de Ghateaux-d'Eau, Paris Xme) — mégis csak vissza kell mennünk a múltba is. Elég, ha megemlítem, hogy 300 év előtt még se híre se hamva nem volt nálunk angolnak. Hatalmas királyaink, névszerinti Babar, Hu in aljún, Akbar, Dsckaham- gir, Schalidseahan, Aurengzeb, Táj Mahai és Tadsch Mahal dicső uralkodása alatt virágzott a művészet s a tudományok minden ága, kultúra szempontjából semmivel sem állottunk az európai kulturállamok mögött. 1707- ben Aurengzeb királyunkkal kihalt sajnos az ősi ág, királyválasztás elé került a nemzet.

Ki legyen a király? Ahány párt, annyi jelölt, isszonyu testvérharcok közepette elpusztult az ország színe java.

Addig csak kereskedelmével szerepelt nálunk az angol, politikai befolyása még nem volt. 1707 után gyengült a hirályság, a Mo- gol húz került uralomra, Anglia mind több befolyásra tett szert. Az utolsó király már csak báb, sakkfigura volit, melyet Anglia ide- oda tologatott, s 1857-ben végleg eltakarított uljából. India megszűnt királyság lenni, apró részekre bomlott, melyeket Anglia pórázön vezethetett.

JELSZÓ

Túi norikun ém bánfa*

Bolyongok faun a réten.

Odafenn varjak, radübák

Most húsnak el sfttéttm.

A csend országa kezdődök,

Hol Átlépnék ai éren,

Egy vén okádta, áll diétást Megállj! A kérem!

I>© utat enged bárteteta

És áith ocsát a hiidoat,

Mert válaszra] az ujjamat Az ajkamra szorítom.

Falra Tamás.

Katonai erejével a XIX. sz. elején jelent meg először India földjén Anglia, azonban kiváló katona-királyunk Haidar Ali, aki nagy Napóleonnak is személyes barátja volt, több ízben donitő győzelmet aratott a* angolok fölött, akik csak annak köszönhették, hogy végleg ki nem kellett India földjéről taka- roduiok, mert egy hazaá ruló, Na izom Hydera- bad maharadzsa a menekülni kényszerült angol csapatoknak saját tartományában adott menedéket, s mindaddig védszárnyai alatt tartotta, míg újabb megerősítéseket nem kaptak az anyaországból.

Véglegesen aztán csak 1857-ben vetette meg lábát India földjén Anglia. Ettől az időtől kezdve datálódik a képtelennél képtelenebb hazugságok tömege, melyekkel céltudatos tervszerűséggel árasztotta el a világot Sokszázéves kultúránkat mesterséges utón tették tönkre az angolok, s & világ csak abbéi a tükörképből ismeri Indiát, melyet Anglia tartott a szeme elé. Ezt a hamis tükröt előbb-utóbb darabokra kell zúznunk. Folyóirataikban, mozgóién y képszinháza i kban az

indiaiak hamis beállítású életfolyásáról, bárbár kegyetlenkedéseiről igyekeztek valósággal homlokegyenest ellenkező képet nyújtani. Ha ellenben róluk akartunk helyes képet rajzolni, szigorú cenzúra akadályozta, hogy hatalmi tultengéseikről bármi hír is kijusson a világba.

1921-ben legtöbb esélye lett volna Indiának, hogy lerázza magáról az angol uralmat, sajnos Gandhi téves életph ilozof iá ja folytán elmulasztottuk a kedvező alkalmat.

Gandhi fix ideája, hogy harc és háború nélkül, békés eszközökkel is ki fogjuk vívhatni függetlenségünket. Gandhi, a nagy misztikus szerint Isten haragszik minden vérontásért Pedig más módon, mint mindnyájunk életét kockára tévő általános forradalommal Angliát India földjéről ki nem Űzhetjük.

Hazafias jelszavakkal lehet ugyan részleges lelkesedést ébreszteni, de a 330 milliós néptömeget egy frontba. Anglia elleni közös csatasorba állítani csak úgy lehetne, ha minden kételyt eloszlató módon fogjuk előtte világossá tenni, mily óriási anyagi előnyök származnak India legutolsó páriájára is, ha meg tudjuk szabadítani kiszipolyozóitól az országot.

Természetesen nemcsak Angliától, hanem a hiúságukban dédelgetett és jól megfizetett indiai krözusoktói is meg kell tisztítani Indiát. India egész mezőgazdasága a maharadzsák és egyéb gazdag indiaiak kezében van, s ezek kivétel nélkül angolbaráitok, Anglia tudatával és beleegyezésével szívják ki milliók vérét, s könnyű szívvel adják le Angliának horribilis jövedelmeik hányadát.

Az ipar és kereskedelem pedig teljesen Anglia kezében van, ez utón is annyi sarcot vet ki a népre, amennyi jól esik neki.

Ne. higyje. hogy egész India Gandhiért lelkesedik, mii, Európát megjárt újabb nemzőLsiz? jod-brom gyógyfürdő, j

A legerősebb jód-brómos gyógyforrások. f

Kér len orospekinst a fürdői<rnz vatósásr'- ói a

Csfe fürdőn. g

ii— i nimi ii iii i ii ■■mi wt in mii wmmmmmmKamgauatmmMsmmm \ n

dék Gandhiétól elütő taktikával akarjuk és

fogjuk .kivívni hazánk függetlenségét. Gandhi mindezt látja, jól tudja, s nem egy ízben jelentette is már ki:

— Elmaradtam az időktől, elöregedtem, vegye kezébe az uj generáció a vezetést...

— De nem gondolják, — kérdem beszédét megszakítva, — hogy tanácsosabb egy kézben hagyni a vezér! pálcát, egy szakács megfőzheti, sok szakács elleniben elsózhatja a levest?

— Képre képpel felelek, illetve kérdezek,

— válaszolta Rahmatullah mester.

— Ismeri a régi adomát? — Mi egy angol?

— Egy gentleman. — Mi két angol? — Egy klub. — Mi három angol? — Egy kolónia*

S tudja hány angol van ma Indiában? — Kettőszázezer. S ez tart sakkban 330 milliót.

w a legkínosabb.)

IWh I

TW mmrrmarnuMmrnum- «■■■■—■ ■■wmMWBBWa—aBI

MeSBSfSSi „MUSUKII* CtMftS zongorakészitö és hangoló ff® raktér*,

f3rffltl**anfa* fflso- Raktáron csali vllá^márkás zongorák és pBanSnók. EBadéss ereded GsBs

foőöwB r£aKérjen díjmentes árajénüaíoí. M©i«?©lás, J5awifc$s - vidéken Es — .Sostány—saa*.

hihiw 1 ihiwwhiih iwimii ni in iiiiiwhi mii w iii||iamiiniaaniBa«iiiiiFiiiiiimi iMiini iiiiiiiiiiiiirniinTrnmirniiiiaiiii ■■iiiiiiiMirnfBum

Indiaiak Indiáról

Irta: Hungaricus Vlator