Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-28 / 121. (2342.) szám
4 <PIVCGmMag4!ARHI RLflP lftSO raájjns 88, aggja. agrár-kedvezményt, vagy a fiát nem szabadságolják a katonaságnál, vagy nem kap útlevelet, vagy az adója nem lesz kedvezően elintézve, vagy nem kap adófizetési halasztást, ha n emi ^szavaz Cobrda Nt. urra és nem korteskedik mellette, úgy hogy az egyházközség többsége reá szavazzon. Lehet ezt pozitív formában is előadni, amikor is ngy szól az Ígéret, hogy megkapja ezt, vagy azt, például a felemelt, nyugdijat, vagy amit éppen kíván, ha keresztül viszi, hogy az egyházközség többsége Cobrda Nt. urra adja szavazatát. Állítom, hogy ily illegitim befolyásolás történt az említett egyházmegyékben és nem lett minden egyháztag akaratára bízva, hogy szabadon, a lelkiismerete szerint szavazzon. Igenis állítom, hogy a hivatalos világi közigazgatás egyes vezetőinek pressziója. az említett egyházmegyékben több egyházközség valódi akaratának megnyilvánulását megakadályozta. Bizonyítani kész vagyok, mert vannak bizony i tékáim. A 3. pont alatti tényállításaim is igazak. A válasz sem vonja kétségbe, hogy izraelita jegyzők is beleavatkoztak a püspök választásba. Itt egy kicsit, nehezebb az erőszakos kiina- gyarázás. Mert. mégi? a keresztyén és nem keresztyén közötti különbség az egyházi életben erősen esik a latba. Ezt a különbséget sehogy sem lehet lenyelni. És igenis, erkölcstelen cselekedetet követett el az az izraelita jegyző, aki egy keresztyén egyház püspök- választásába beleavatkozott és pedig úgy, hogy valami előny elvonásával, valami hátrány alkalmazásával fenyegette meg az egyes egyházközségi tagokat, illetve azok többségét, vagy valamelyes előnyt, valamely hátrány megszüntetést ígért nekik, ha Cobrda Vladimírra szavaznak. Ez már nem i? erkölcstelen cselekedet, ez már hivatalos hatalommal való visszaélés. mert egál a választási vesztegetéssel. Az egyházi szabadság elleni ezen merényletet igaz, hogy felsőbb parancsra követték ei a megkeresett jegyző urak. de a merényiét ezen mentő körülmény dacára is merénylet marad. A jegyző urak között, bátran állítom, igen sok volt olyan, különösem izraelita és római katolikus jegyző urak között, akik csak akkor tudták meg, hogy Cobrda Vladimír ev. esperes i? létezik a világon, amikor azt is megtudták már, hogy nekik minden lehetőt el kell követni püspökké választása érdekében. Állítom, hogy ha járásfőnöki felvilágosítást nem kaptak volna, az i-zraelita jegyző urak még csak noticiát sem vettek volna arról, hogy ev. püspökválasztás van. És miért kellett a jegyző urakhoz intézett „szigorúan bizalmas-ínak jelzett levelet a járási hivatalban hivatalos iktató számmal ellátni és hogyan lehetett azt mint hivatalos levelet portómentesen küldeni, ha az csak egy lutheránusnak, aki véletlenül járási főnök is, egyszerű privát levele? Hát a hivatalfőnök privát levelét szabad az állam terhére portómentesen küldeni? Ugy-e nem? Hát nem is történt ez a rima- szombati járási hivatalnál, mert ott a jegyző urakhoz intézett levelet a járási főnök hivatalos leveleként kezelték, iktatták és hivatalos borítékban küldték el s ráírták kívülre a hivatalos számot. De pardon, mégis megtörtént az is, hogy Hanesz Emil járási főnök a világi hivatalánál csak privát levélként szerepelhető azon levelét, amelyet a tanító uraikhoz intézett és mint a kishon ti egyházmegye felügyelője irt alá (tehát egyházi szempontból lehetett hivatalos a levél), a járási hivatalban beiktattatta, hivatalos számmal ellátott hivatalos borítékban (Okresny Urad Rim.-Sobota szignálással) portómentesen küldte el a címzetteknek. Ez azt mutatja, hogy a járási hivatal hivatalos befolyása érvényesült. Vájjon, hogy lehet a jegyző uraknak, ha a járási főnök nem hivatalosan, de mint magánszemély, mint lutheránus ir, parancsot kiadni? Ha. kérem, mint magánember, a minden lehető elkövetését tőlük mint magánemberektől, hogy lehet a kérőnek kategorikus imperativusban beszélni „az eredmény telefonon vagy táviratilag ide közlendő"? És ki fizeti meg a jegyző uraknak, mint. privát embereknek a telefon és távirati közlés diját? Vagy a jegyző urak a hivatalos kiadások között számolják el ezeket a kiadásokat? Avagy ingyenes állami távirat- vagy telefon jelentésről van szó? Az a falusi jegyző, aki pálinkát hozatott a kapaciíáció nagyobb sikere érdekében, kinek a pénzéből fizette meg a pálinka árát? Vagy talán bevezette az állami kiadásokba, mert az itatás az állam költségén ment? Érdekes, hogy a 4. pont alattira nézve nem mondja a cikkíró, hogy a tényállás nem felel meg a valóságnak. Csak azt állapítja meg, hogy én merészelem ezt állítani és azt hiszi, hogy nem tudnám igazolni. Nem kellett semmi merészség az idevágó tényállításhoz, mert azt mindenképp bizonyítani tudom. Az 5. pont alattira nézve a válasz a hallgatás. Erre nincs magyarázat. A H. pont alattira nézve szintén hallgatás a válasz. Az, ugyjátszik, nem lényeges ás fontos, hogy egy-egy egyházközség lelkipásztorának szabad akaratelhatározását támadták meg az állampolgársági és kongruabeli feA romáig földreform Csehszlovákiában élő áldozatai memorandumban kérik fel Benest intervencióra A volt erdélyi földbirtokosok kassai értekezlete Kassa, május 27. (Kassai szerkesztőségünk jelentése.) Az utódállamokban végrehajtott földreformoknak vannak olyan károsultjai is, akiknek helyzetéről eddig vajmi keveset tudott a közvélemény és az illetékes nemzetközi fórumok sem foglalkoztak az őket ért méltánytalansággal. Csehszlovákiában számos olyan földbirtokos él, akiknek az államfordulat előtt kisebb-nagyobb birtokuk volt a mai Romániában. | Mig a román földreform során a nagyantant államok polgárainak birtokait mentesítették a foglalás alól, vagy a legrosszabb esetben tisztességes áron megváltották, addig a csehszlovákiai vagy jugoszláviai állampolgárok (volt magyar állampolgárok) birtokaival szemben semmi kíméletet sem tanúsítottak. Számos esetben kártalanítás nélkül foglalták le és osztották fel csehszlovák állampolgároknak Romániában fekvő birtokait. A kisemmizett földbirtokosok minden eszközt igénybe vettek, hogy érdekeiket megvédelmezzék. Elsősorban a csehszlovák külügyminisztériumhoz fordultak, amely várakozó álláspontra helyezkedett és azzal biztatta a földbirtokosokat, hogy majd a magyar optánsper befejezése után precedens esetek alapulvételével kísérletet tesz a közbelépésre. A magyar optánspér — mint az közismert — befejezést nyert, de az egykor erdélyi, illetőleg romániai földbirtokkal rendelkezett csehszlovák állampolgárok, illetve Csehszlovákiában éllő birtokosok ügyében szellő sem rezditette a megsárgult akta- lapokat. Vasárnap Kassáin 25 földbirtokos megfázásából 10 delegátus ült össze, hogy megbeszéljék a teendőket. A megbeszélés anyagából kitűnt, hogy az érdekelt csehszlovák áTJampolgároknak együttvéve 30.000 katasztrális hold földjét foglalta le a román állam vagy minden kártalanítás nélkül, vagy nevetségesen csekély váltságdíj ellenében. A földbirtokosok ikét jogi képviselőjüknek, Halmi Béla dr.-m.ak és Vukovidh István dr.- nak közreműködésével memorandumban foglalták össze panaszaikat és a memorandumot előterjesztik Benes külügyminiszternek, akitől sérelmeik orvoslását, illetve erre irányuló intervenciót kérnek. Halmi Béla dr. kijelentette munkatársunk előtt, hogy azokat a CsehszlováMában élő polgárokat, akiknek Románia mai területén az állam- fordulat idején birtokuk volt, a legsúlyosabb igazságtalanságok érték. A kártalanítás módját/úgy képzeli el, hogy Csehszlovákia megegyezik Romániával abban, hogy méltányos kártalanítási összeget ismer el, amelyet Románia kifizetne a csehszlovák államnak, amivel szem'ben Csehszlovákia az itteni földbdrtokreform során lefoglalt birtokokból kárpótolná a volt romániai földbirtokosokat. A csehszlovák földhivatal annál is könnyebben eleget tehetne ennek a méltányos kívánságnak, mert köztudomás szerint még mintegy 40—50 maradékbirtok áll rendelkezésére. Vukovidh István dr. részleteiben is ismertette előttünk a romániai földek Csehszlovákiáiban élő birtokosainak sérelmeit és az azok orvoslására indított akciókat, melyek nem vezethettek eredményre, mert a, csehszlovák külügyminisztérium álláspontja szerint a földbirtokrefoirm a két ország beliigye és egyik ország sem tartja -romosnak a másik ország beTügyébe beavatkozni. Hobza dr. 'tanár, aki Csehszlovákiát az op- tánsügyben képviselte, határozott ígéretet tett, hogy a károsult csehszlovák állampolgárok érdekeinek védelmében adatgyűjtést kezd, ebben az irányban azonban tudomásunk szerint Hobza dr. részéről még nem történt lépés. Lehetséges viszont — mondotta Vukovidh dr. —, hogy tudtunkon kívül tényleg hozzákezdett az adatgyűjtéshez. Emellett szól az a pozsonyi magánértesülésünk, mely szerint a külügyminisztérium megkezdte az adatszerzést és komoly szándékot mutat a sérelmek reparálására. A mi most készült memorandumunk és javaslataink mindenesetre nagy segítségére lesznek a külügyminiszternek ebbéli fáradozásában. Vukovidh dr. nyilatkozata végén felemlítette, hogy a vasárnapi értekezleten készült memorandumot sürgősen a külügyminiszterhez juttatják, aki azután már a junius 16-án kezdődő csorbatói kisantantkonferenoián megteheti az előkészítő lépéseket. nyegetések é? ígéretek révén. Pedig a lelki- pásztor után szokott menni a legtöbbször az egyház s majdnem százperoentes bizonysággal lehet mondani, hogy ahol sikerült valamely lelkész megfélemlítése, ott az egyház- község Cobrda Vladimírra adta szavazatát. Bizonyítékaim itt is vannak. A 7. és 8. pont alattiakra vonatkozólag a cikk beismerésben van. Sőt még a minősítésben is részbe isme résben van, mert azt mondja, hogy „ideálisabb lett volna, ha a küzdelembe a politikai pártok bele nem avatkoztak volna." Itt azonban elfelejtette a cikkíró odatennii, hogy csak a Csobrda-párt javára történt a politikai pártok beleiavatkozása. Az ellenfél javára egyetlen politikai párt sem avatkozott bele a választási küzdelembe. Tehát a Csobrda ellenfelének tábora egyáltalán nem bűnös abban, hogy nem volt ideális a választási küzdelem. Csak Csobrda javára avatkoztak bele a cikkíró bevallása szerint az általam említett pártokon felül még a nemzeti demokraták, a néppártiak és szoc. dem.-ek. Nem mondja meg a cikk, hogy melyik néppártról van szó, a szlovák néppártról, vagy a „cseh" néppártról? Mert utóbbi esetben meg lehetne kérdezni, hogy ennek a pártnak a röpcéduláját iis szlovák evangélikus irta-e, mint ahogy állítja azt a cikkíró a cseh nemzeti szocialista pártról? De ez talán a cikk szerint nem is lényeges. Végtére azt mondja a cikk, minden párt megmondhatja mindenkinek, hogy „mindenki legyen tekintettel az egyházra, mint olyanra, és a népre és hegy Csobrdara szavazzanak." Ezen rosszai! fogalmazott állásponttal igazán nincs mit foglalkozni. A politikai pártok most már a cikk szerint elnyerték a jogosultságot arra, hogy ezentúl az egyházi választásokba nyíltan beleavatkozzanak, röpcédulákat osztogassanak a templomban. A Nt. Hoznék Lajos halálával megüresedett görnöri esperesi állás betöltésénél lehet, hogy már a kommunista pártot is el fogják ismerni beavatkozásra jogosultnak a cikkíró, meghatalmazol, illetve azok, akiknek nevében válaszolt. Persze csak azzal a szigorú feltétellel, hogy ha az ő jelöltjükért röpcédulázik. Elvégre azoktól is lehet valamit tanulni, akik azt mondják, hogy a- cél szentesíti az eszközt. A 9-ik pontra adott válasz egy egyszerű negáoió. Azt mondja a cikk „a mi harcunk sohasem volt a gyűlölet harca a m'agyar és a német hívők ellen." Hivatkozik a eikk- iró a németekkel folytatott személyes polémiájára. Ezt természetesen, mivel Elő Sándort nem ismerem, nem tudhatom mit tartalmazott. De kétlem, hogy az a 9. pont alatti tényállítás cáfolata lehetne. Nem tudom, hogy a köztársaság hol mentette meg a szepes'ségi németséget a németségnek, amint azt a cikk mondja, s még kevésbé tudom azt, hogy ez a mondat hogy jöhet összefüggésbe a püspökválasztással. Egyet azonban minden objektív olvasó megérthet és tudhat, a csehszlovák republikánus agrár párt és a cseh nemzeti szocialista pártnak nyalt levelemben leközölt leveleiből, hogy a püispökválasztásba a Csobrda jelölését támogató oldal alaposan belevittei a nemzetiségi gyűlöletet és harcot. Ez bizonyítva van a két levéllel. Ez napvilágot ad az intencióknak. Ez emlegeti a magyarokat, a németeket és a magyarónokat. A válasz érdemére ezzel azt hiszem, eléggé megmondtam a megmond a ndókat. Én nem bujkáltam, én nyílt fórumon mondtam meg, amit mondtam. Parlamenti beszédemben, a püspökválasztás érvényessége ellen beadott keresetemben, a Csobrda Nt. úrhoz intézett nyílt levelemben és a Belügyminiszter úrhoz intézett interpellációmban. Tehát nem bújtam el a felelősség elől, és nem élek most sem azzal a könnyű védekezési móddal, hogy másokkal válaszoltatok. Nyíltan kijelentem, hogy kész vagyok a szóban!évii ügyet bármely független bíróság elé vinni, illetve felelősséget bármily független bíróság elé állva viselni. Felajánlom azoknak, akiket a oüspökválasz- lás tisztaságának általam történt kétségbe- vonása érint: 1. egv nemzetközi evangélikus •ggyhá/.i vá- l,'«zt i.t bíróság döntését, amely bíróság öszszeálldása a világ evangélikusai kongresz- s/,utónak állandó végrehajtó bizottságára bi- zíünék, mindkét oldal 2—2 biró 8jiolásának figyelembe vételével. Az elnököt a végrehajtó izotlság adná, 2. vagy egy belföldi vegyes egyházi vá- liszlott bíróság döntését, amelynek elnöke a Gusztáv Adolf egyesület kiküldendő külföldi tagja lenne, 3. vagy egy olyan egyházi választott bíróság döntését, amelynek őssies tagjai a Gusztáv Adolf egyesület által külföldi tagjai sóiéból küldetnének ki. Eztn bíróságok azt döntenék el 1. hogy a püspökválasztásba az állami közigazgatás illegitim eszközökkel beleavatkozott-e? 2. 'Hogy ez a be le avatkozás mint hivatalos presszió, fenyegetés, megvesztegetés, itatás, szóval a hatósági személyek jogellenes beavatkozása a választási jog szabad gyakorlását akadélyozta-e, vagy jogellenesen be- iolyásolta-e a választók szabad akarat-elhatározását, 3. Hogy ez az állami közigazgatási jogellenes beavatkozás megsértette-e az egyház szabadságát és az egyházi élet tisztaságát, 4. hogy az 1—3. pont alattiak eldöntése alapján megállapitható-e azon vád helyessége, hogy a megejtett püspökválasz- tás egy nem tiszta választás volt, mert erkölcsi fogyatkozásokban, hibákban, jogellenességekben szenvedett — avagy a vád helytelensége állapítható meg s igy annak elfogadása nem jelenthet capitis deminutiot. Ezen bíróságok bármelyikének döntése csak erkölcsi obligót szülhetne. Vagy acceptálni a vádat, vagy visszavonni a vádat Ha ez az ajánlat nem tetszik, úgy tessék engedni, hogy a választás érvényessége ellen szabályszerű időben beadott keresetem érdemben tálrgyaltassék és én bizonyíthassam az egyházi törvényszékek előtt azt, amit állítok és döntsenek az egyházi törvényszékek, nem a morál felett, hanem az érvényesség "felett. De ha azok, akik az egyház kormánya mellett ülnek, célszerűbbnek tartják a keresetnek érdemi tárgyalását a jogi erőszak utján megakadályozni, ugv van még egy ajánlatom. Menjünk a polgári bíróság elé. Állítsanak engem a polgári bíróság elé azért, mert azt álitom: 1. hogy a püspökválasztás beleütközött a közéleti erkölcsbe, az egyházi élet tisztaságéba és megsértette az egyházi élet szabadságát, 2. hogy a belügyminiszter és a megjelölt egyházmegyék járási főnökei, a jegyzői kara jogellenesen befolyásolták a választókat és akadályozták az egyházi választód jog szabad gyakorlatát, különösen a lelkészek egy részénél, akiket kongrua-elvonássál fenyegettek és az állampolgárság megadásával nyerték meg a Csobrda-pártmak, 3. hogy a Gsobrda-párt csak választási korrupció révén ért el 82 szavazatot, 4. hogy a pártpolitika és az általa szított nemzetiségi gyűlölet is szerepet játszottak abban a korteskedésben, amelyre az egyházi élet tisztasága bizonyítékként nem hi- vatkozhatik, 5. hogy egy nem tiszta választást, amelyről bizonyítható, hogy annak itatás, vesztegetés, megtévesztés, erkölcsi kényszer és presszáó, jogellenes hatósági magatartás képezték ki az eredményét, erkölcsi szempontból nem fogadhat el egy ág. ev. lelkész. Emeljék meg ellenem a vádat becsületsértés vagy rágalmazás miatt s én kötelezem magamat arra, hogy én magam fogom kérni a kiadatásomat a parlamenttől és a tárgyaláson bizonyítani fogom az igazamat. Én nem akarok a felelőssegre-vonás elől elbújni. És a felelősség állását jobban már nem tudom bizonyítani. Mégegyszer mondom, engedjék, hogy bizonyíthassak valahol. És biztos vagyok, hogy az az igazság győzelmével fog végződni. Én nem akartam kitanitani Csobrda esperes urat az E. A. 6 paragrafusára, mert amint nyílt levelemben mondottam, tudom, hogy7 jól ismeri azt. De éppen ezen ismeretből akartam levezetni azit az erkölcsi kötelességet, hogy ha az esperes ur nyílt levelemig nem tudta, vagy nem ismerte volna az ott kifejtett tényállásit, akkor annak megismerése után az igazsággal szemben nem szabad szemet hunynia. Ez a nézetem — úgy hiszem — ma is teljesen helyes. Az nem felel meg a valóságnak, hogy megfenyegettem volna a külföldi ág. ev. egyházi nagyságokkal az Esperes Urat, mert én csak arra az elkerülendő eshetőségre óhajtottam a figyelmét felhívná, hogy mily megítélésiben részesülhet a külföldön. Egyébként én Ellő Sándor úrtól nem hagyom magam terrorizálná és be ugratni. Hiába példálózik tehát Magyarországról, a börtönről, hiába hangoztatja a szajkó módjára unos-untalan ismételt feudálizmust, hiába kiáltja felém, hogy7 izgatni akarok külföldön az egyház ellen, erre mind nem adok semmit. Mindezekre semmikép se reagálok! Az igazságért azonban küzdeni fogok akár belföldön, akár külföldön, ha tetszik, ha nem tetszők a cikkírónak és azoknak, akiknek a nevében cikkezett. Nincs okom arra, hogy nyúlt levelem álláspont jón vá 11 ozt a ssak. Tisztelettel: Törköly József dr. .,i ág. ev. egyház hive nemzetgyűlési képviselő.
