Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-27 / 120. (2341.) szám
1930 májjus 27, kedd. ^pagai-AVag^arhirlae* [asnapaEEBnnmHnsMHVMHDB KOMMENTÁROK * KÜRTENRÖL Ha Clément Vautel volnék, a párisi Jour- naiból most idézném az emberi igazságszolgáltatás szellemét, a börtönt és a bítófát. fölháborodnék a múlton és örülnék, hogy a düsseldorfi rendőrség végre megcsípte a „rémet", aki tizenöt gyereket, asszonyt és férfit tett e) láb alói vegyesen. Graciózus mozdulattal versekben jelentvén be az eltűnt cseléd- leányok hollétét, amit a rendőrkutyák sem tudtak kinyomozni. A rendőrkutyák a „vámpírt" sem találták meg, sőt Edgár Wallace sem, aminek őszinte szívből örülök. Az igazságszolgáltatás kardjának megvillogtatását Olément Vautelre bizom, Peter Kürtennel egyszerűbb szempontokból kívánnék foglalkozni. Például: milyen prózai neve van. Péter, hagyján, de — Kürtén? Bevonulhat valaki ezzel a névvel a vesztőhelyről az örökkévalóságba? Viszont manapság a legtöbb rémnek és vámpírnak rendkívül prózai neve van, ellentétben a meséskönyvekkel: Harmann sem messzecsengő, Landr-u együgyű, a cinkotai Kiss banális és Reinitznak hívnak minden harmadik embert bizonyos vidékeken. Jack, a hasfelmetszó, még a régi lendületes nevek közé tartozott. Ma csak operákban fordul elő hasonló emelkedettség a gyilkosok között, lásd a Három garasos opera Beckie-tM esser j ét. Szegény Kürtén letartóztatásával befejeződik Düsseldorf történelmének egyik izgalmas fejezete, örvendetes befejezés: az idegenforgalom föllendül, ezrével jönnek az újságírók és a kiváncsiak a városba s célszerű volna, ha az elvetemült vámpírt kalitkába zárva mutogatnák a kiváncsiaknak még néhány hónapig, amíg az érdeklődés lecsillapodik. Vonzana, vomzana és előreláthatólag bekövetkező korai halála a várost szép jövedelmi forrástól fosztja meg. Gyanúsnak találom, hogy a gyilkost most tartóztatták le, egyrészt az uborkaszezón elején, amikor a riporterek úgy áhítoznak egy Lei-pici szenzáció után, mint a zsidók már régebben is a sivatagban a kapásból jött égi eledel után, másrészt május végén, amikor az idegenforgalom megindul és a hir nyilván Düsseldorfba fog csalni néhány ezer aranyos angolszászt. Ma mi újságírók még nem törtünk be a nyári ese- ménytélenségbe, kellemetlen a világihajsza leállása és nem szereztük meg a megfelelő kezdősebességet, amellyel juliusban-augiusztus- ban vígan száguldung majd a kánikulában, s jobbra-balra osztogatjuk szellemünk legfrissebb termékeit a fiumei cápáról, a felfedezett Rembrandt-képről, a fel-fel bukkanó tengeri kígyóról (fantáziánk sablon lett) szeptember elejéig, amikor — hál* Istennek — Briand genfi besizéde megnyitja az ofíiciózus és obiigát szenzációk őszi idényét. Péter Kürtén, szegény, jól jött a lapoknak. Első oldal lett belőle vasárnap (vasárnap!), kolumnás cikk. FöltranzsiroZták, mint a hízott ökröket a csikágói konzervgyárban: egyik oldalon bemegy az ökör, másik oldalon kijön a pléhpdkszis a corned-boef-fel! ígyik oldalon bemegy Peter Kürtén a dutyiba, a másik oldalon szériaszámban jön ki a cikk, riport, elmélkedés, kroki, hogy hűsítse a nyárba hanyatló népek bágyadtságát, mint a fagylalt. Voilá, itt is egy. De ha komolyan kívánunk az eseménnyel foglalkozni, meg kell állapítani, hogy Peter Kürtén technikailag hibátlanul dolgozott. Elvégre ebben is van rutin és virtouozitás. Józan, okos emberek, ha véletlenül ellepi őket az indulat és baltával nekimennek haragosaiknak. vagy revolverrel feleségük elcsáibitó* jának, oly ostobán működnek, hogy másnap már hűvösben ülnek. Ezzel szemben a kiválasztott nép, a tömeggyilkosok, akikről valamennyi pszihiáter megírja, hogy nem urai önmaguknak, mert démon motoszkál bennük és hajtja fürorjukat ellenállhatatlanul, mint a betegség, ezek a vér szexuális megró* szegültjei és cselekedeteik mástól kormányozott rabjai, ezek oly kiszámítva végzik elvég- zendőjüket, hogy a rendőrség egyszerűen nem jön rá- A régi példázat valósul meg: a bolond orránál fogva vezeti az okosat. így volt az őrült Harmannal, Jaoknál, a hasfel metszőnél, Landrúnái és most Kürteu-nél. Kürtén, meg- kergülten, a 1 egravaszabb számítással hajtotta végre a démon parancsait. Szemtelen volt, levelet irt egyszerű papírra, egyszerű ceruzával, kötött versformában, — nagy szégyene az irodalomtörténészeknek, hogy a műiről ebben az esetben nem ismertek rá a szerzőre — a rendőrség körül ólálkodott, mégsem tudták megfogni. Jobban gyi lkolni nem lehetett, mint Kürtén gyilkolt. Az erőszak donjuanja nem szépségével, de kalapácsával hozott száz ée száz reszkető nőt önmagához függelmi viHezitálI Caitfei'&iii'r# érsek®* aki az irisnkánekaf vissza akarta vezetni a kai&iilsias egyházba. Lord Davidson mozgalmas élete — An§!ia főpapja, aki iőma legmagasafet? rangú öifearosa akart lenni isemroLTmsrfm Olajos, piszkos, kormos játszva mossa Poesaiko Smbií&i szappanaí Sofföröknek, gépészeknek, kéményseprőknek néSkü!özheteí!en! ’smmmsi.mcataar-asacBot: London, május *26. Lord Davidson, Ccnterburj j volt érseke, 83 éves korában hosszabb betegség j után szív- és végelgyengülésben tegnap meghalt. Davidson egyike volt a római katolikus egyházon kívül álló keresztény egyházak legnagyobb egyházi diplomatáinak, aki nemzetiközi tekintélyt szerzett és évekke lezeiőtt mindenütt, még Rómában is, óriási tekintélynek örvendett. Fiatal korában, mint ambiciózus anglikán püspök, azt a merész tervet tűzte maga elé, hogy hidat épít a keresztény nemzeti egyházak és a katolikus egyház közé. Mindenekelőtt a nemzeti egyházakat akarta megszervezni és egységbe hozni, hogy később Rómával felvehesse a tárgyalásokat. Davidson men- ihelyet adott Angliában az orosz-ortodox és az örmény egyháznak. A svéd Soederbloetmmai és néhány német egyetemi tanárral az egyházi unió eszméjének leglelkesebb híve volt. Számos nemzetközi kongresszuson ismételten remdlkirvül ügyesen fáradozott a katolikus vöágegyházxm kivülálló égy- házi szervezetek egyetlen angol-ameriikai elnökség alatt álló egyházzá való összeforrasztásán. Ha terve sikerül, kétségtelenül erős ée egységes szervezetet állít a katolikus egyház elé, amely az uj alakulatot nem hanyagolhatta volna el és nnint egyenrangú féllel kénytelen lett volna vele a tárgyalásokat felvenni. A zvoit a terve, hogy teoretikusan kidolgozza az általános egyházi unió szerződését A katolikus egyházon kívül álló „Egyházi Unió** azonban rendkívül lassan fejlődött s így Davidson elhatározta, hog ya többi protestáns egyháztól függetlenül, saját egyháza nevében megkezdi a tárgyalásokat a római katolikusokkal. Egyházának vezető prokafolikus elemei Mecheln- ben több Ízben tárgyaltak a katolikus egyiiáz nun- ciusáival és a cél az volt, hogy az angol állami egyházat csaknem autonóm provinciaként beiJlesz- szék a katolikus egyház keretesbe. Tárgyailásaiuak és szándékának komolyságát akarta bebizonyítani, amikor elhatározta, hogy katalizálja az angol liturgiát és e célból egyházi zsinatot hívott össze. A kidolgozott katolizált liturgiái az alsóház azonban kétszer jelentéktelen többséggel elutasította, miután szenvedélyes viták és szócsaták folytak a kérdésről az angol parlamentben. A vitában nagy szerepet játszott az a vád. hogy Davidson bibomoki kalapért feláldozta az angol állami egyház szuverenitását. Később nyilvánosságra kerüli a meoehlni tárgyalások gyorsirásos jegyzőkönyve, amelyből kitűnt, hogy a katolikus mun- ciusok óriási engedményeket kértek az angoloktól, viszont felajánlót'ák Davideonnak hogy a megegyezés esetéin Canterbury mlindenkori érsekéit herccgcrsekké léptetik elő és a római katolikus egyház legmagasabb rangu bíborosának jeclntik ki. A meohelni tár^vailások után és az angol parlament hajliitihaitatlaneága következtében Davidson elkedvetlenedett, egyre jobban visszavonult, kora megtörte és magányában a sző szoros értelmében megtört; szívvel halt meg. A kisebbségi egységfront szükségét Hűéig Nitsdi Andor az égervidéki németség nagygyűlésén Nayer tariománygyülési képviseld meleg megemlékezése a magyarok támogatásáról — „A gazdasági kiegyezést meg kell elűznie a politikai kiegyezésnek" — Nitsch Andor képviselő lelkes tapsokkal kísérve emelkedett szólásra s másfél órás nagyszabású beszédben rajzolta meg a gazdasági válságnak és a kisebbségek helyzetének képét., örömének adott kifejezést a gyűlésen megnyilvánuló nagy* egyetértés fölött, s fölvetette azt a kérdést, mért nem mehet a csehszlovákiai németség egy utón s mért küzdenek egyes frakciói egymás ellen. Az egység példájaként hozta föl a szepességi németséget, amely nyolcszáz év óta egységes akaratú s éppen a mindenkori egysége óvta meg a hanyatlástól és beolvadástól. — Gazdasági helyzetünk — folytatta beszédét Nítsch — az állandó krízis jegyében áll. A ba j egyik kutforrása a túl produkció, amely számára hiányaik a íölvevőképes piac. A parlamentben több ízben rámutattam az orvoslás módjaira, a kormánypártok azonban kizárólag csak a vámemelés gondolatáig tudtak eljutni, már pedig ez nem jelent megoldást, mert az érdekelt államoknak módjukban áll ezt az intézkedést értéktelenné tenni. Megjelöltem két etappját a segítség utjászonyba, s ugyanolyan biztosan a magáévá tette őket, mint a történelem klasszikus nöesábitója, Don Juan. Szellemi erőszak helyett testit alkalmazott. Aki nem tetszett, eltette láb alól, mint a spanyol. Don Juan végül megbünihődött. Peter Kürtén is. Nyugodjék békében. FULGOR. nak: az elsőnek az adóterhek csökkentéséből, a szociális terhek enyhítéséből, a hitelnyújtás és a tarifakérdés rendezéséből, kar- telltörvény alkotásából, egyszóval a termelés olcsóbbá tételéből, a másodiknak pedig gazdaságpolitikánknak az európai viszonylatokhoz és a köztársaság gazdasági struktúrájához való hozzáidomulá- sából, nagy gazdasági program kidolgozásából kellett volna állania. Ez azonban mindmáig nem történt meg, sőt a kormánypártok még a hatástalan javaslataikban se tudnak megegyezni. Nekünk a ,.do“ és ,,des“ kereskedelempolitikai elv alapjára kellene helyezkednünk és azt a kereskedelempolitikát folytatnunk, hogy attól az államtól vásárolunk, amely tőlünk is vásárol. Mert hiszen világosan kirajzolódnak már a Mussolini-féle gazdaságpolitika középeurópai irányai és a kereskedelmi szerződéseknek az a hálózata, amely Csehszlovákia ipari exportjától függetleníti a szomszédos államokat. Ennek a ténynek a kormánykörök még nem ébredtek a tudatára és elmulasztották, hogy kedvező kereskedelmi szerződések létrehozásával akadályozzák meg a fenyegető gazdasági izoláltságot. Ehelyett az agrárius pártok olyan jelszavakat dobtak a közíudat- 1 a, amelyek megvalósulásuk esetén éppen az ellenkező és káros hatást váltanák ki és fokoznák az izoláltságot és vele a gazdasági krízist. Nitsdi Andor ezután meggyőző statisztikai adatokkal mutatott rá az egész európai gazdasági krízissel kapcsolatban anmiak a lehetőségére, hogy jól megorganizált Európa önmaga fedezhetné szükségleteit anélkül, hogy a tengerentúli országok exportjára volna terményekben rászorulva. Majd iigy folytatta: Az agrárpártok nagy böne Mindjárt az uj parlament megalakulása után rámutattam annak a veszedelmére, ha a gazdasági krízisből politikai kérdést csinálnak. Ma pedig azt látjuk, hogy nem gazdasági irányelvek, hanem kicsinyes mandátum- szempontok vezetik a kormánypártokat ennek a súlyos problémának a megoldásánál, s egyedül azt nézik, melyikük szerezhet az agitativ célzatú javaslatok révén két vagy három mandátummal többet? Az a béka- egé-rharc, amely a gazdasági kérdések körül a kormánypártok között folyik, élénk bizonyítéka azonban annak is, mennyire megbosszulja magát, ha kisebbségi pártok minden feltétel nélkül mennek be a kormányba. Mit kapott eddig a német nép a feltétel nélküli kormánytámogatásért? Semmi ■egyebet, mint két miniszteri széket és apró ajándékokat, már pedig az egyéni szubvenciók osztogatása nem elégítheti ki egy nagy nép 'kívánságait és nem jelenti jogos követeléseinek teljesítését. Már az Udrzsaí-kormáuy megalakulása is magán viselte a teljes prog- ramtalanság bélyegét, még inkább rajta van azonban ez a bélyeg a német kormányíámo- gató pártok politikáján, de az agrárpártokén is, amelyek mandátumféltési eszmeköre nem lehet alkalmas arra, hogy a gazdasági krízisen segítsen, hanem csakis a továbbvurstli- zást hozhatja meg, ezalatt pedig tönkremegy a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem, elpusztul az egész gazdasági élet és helyrehozhatatlan károk állanak elő. Már pedig, ha az agrárius pártoknak elegendő bátorságuk lenne arra, hogy kijelentsék; eddig és ne tovább, mi ezen az nton nem baladunk tovább, akkor meglenne a kellő súlyuk és erejük arra, hogy kikényszeriísék azokat a hathatós intézkedéseket, amelyek a gazdasági válság elleni küzdelemre a legalkalmasabbak és amelyek javulást jelentenek. — Sajnos, ez a bátorság nincs meg bennük és amilyen sivár és vigasztalan az állapot gazdasági téren, olyan nehéz és súlyos a kisebbségek helyzete nemzeti és kulturális le-, kinfcetben is. És itt rá kell mutatnom arra, hogy ezen a helyzeten csakis a köztársaságban élő összes nemzeti kisebbségek szoros Ősz- szefogása változtathat. Csakis akkor tudjuk majd nemzeti, gazdasági és kulturális jogainkat a maguk teljesNiftsch Undor besiede koncepciót s Nítsch Andor Egeiben tartott hatlams beszéde nyomán ez a késmárki gondolat átplántálódott a szudétanémet földre is, s kétségtelen, hogy a politikai életben újból erős visszhangot fog kelteni. A égeri lapok ebből az alkalomból Nitsch Andor személyének rendkívül meleg üdvözlő sorokat szenteltek, amelyekben különösein kiemelték a szepességi képviselő gazdaságpolitikai tevékenységét. A Sudetendeutscher Landbund nagygyűlése, amelyen a német nemzeti párt, a német iparospáirt, a német nemzeti szocialista párt és a nagynéniét néppárt kiküldöttei is részt- ve'ttek, délelőtt tiz órakor vette kezdetét. Nítsch Andor képviselőit a város nevében Neugebauer városi tanácsos nagy szívélyességgel üdvözölte s kiemelte, hogy az óger- föídi németség már hosszabb idő óta nagy érdeklődéssel és szeretettel figyeli működését. A pártok szónokai szintén kiemelték üdvözlő beszédeikben annak szimbolikus jelentőségét, hogy a szlovenszkói németség reprezentánsa is megjelent a szud éta németek manifesztációján. Éger, május 26. (A P. M. H. kiküldött tudósítójától.) A kisebbségi politika utján njabb határkövet jelent az a gyűlés, amely vasárnap az égeri Mayer-kert zsúfolásig megtelt nagytermében lefolyt. Az égervidéki németség négy politikai pártjának képviselői gyűltek egybe, hogy kifejezést adjanak annak az akaratuknak, hogy a kisebbségek egységes politikai hantját végre meg kell teremteni. Különösebb súlyt és jelentőséget ennek a megnyilatkozásnak az a körülmény adott, hogy ez volt az első alkalom, amikor a szepes- ségii németség képviselője, Nitsch Andor szudétanémet vidéken a gyűlési szószékre állt, hogy közvetlenül és a szudétanémet orstestvérekike] szemtől-szemben hirdesse a kisebbségek szoros együttműködésének nél- külözhetetln szükségességét. A szepességi német párt márciusban lefolyt impozáns jubi'láris nagygyűlése óta a közvélemény „késmáTki gondolatinak nevezi az összes kisebbségek egybefogására irányuló
