Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)

1930-05-25 / 119. (2340.) szám

tf30 mőjjrns 25, vasárnap. <PEK©mAŐA<AAim-frUIi2ffi 9 Csehszlováknak könyvelte el a jó gömöri magyart egy buzgó csehszlovák népszámláló biztos — Amerikában Az amerikai kisebbségek dicséretreméltó lajku magatartása a népszámlálás alkalmával — Furcsa nemzetiségi por az amerikai bíróság előtt Prága, május 24. December elsején, mint ismeretes, népszámlálás lesz s eziért a cseh sajtó nagy érdeklődéssel fügyel minden ese­ményt, mely a népszámlálással kapcsolatban van. A csehszlovákiai népszámlálás kérdésé­ről folyó hírlapi eszmecserében a kisebbsé­gek képviselői fölvetették azt az eszmecserét, hogy a nép számlálási kérdőívben az anya- nyelv, illetve a nemzetiség külön legyen föl­tüntetve, hogy ilyefonmáh semmiféle elnetm- zetlenitésd szándék ne érvényesüli!assen a népszámlálás aktusában. Azonban a csehszlo­vák körök a legridegebben elzárkóztak ez ellen a megoldás ellen és egyedül a tág ér­telmezésű „nemzetiség" rovat marad meg az iv kérdései között. Ezt a kritériumot azért nevezzük tágnak, mert hiszen a statisztikai hivatal értelmezése szerint a nemzetiség az Umgangssprache alapján határozandó meg s ez az Umgangssprache „rendszerint" az anyanyelvvel azonos. Mi tudjuk, mit jelent ez a „rendszerint". Azt, hogy a magyar vidéken rendszerint, de nem minden esetben a ma­gyar nemzetiséget fogják megállapítani eb­ben a rovatban, de a vegyes, vagy csehszlo­vák többségű vidékeken meglesz a tendencia arra nézve, hogy a magyar anyanyelvüeket, ha akár hivataluknál, akár foglalkozásuknál fogva a csehszlovák nyelvvel is élnek, cseh­szlovák nemzetiségüeknek tüntessék föl. Ezek előrebocsátása után kétszeresen érde­kes, hogyan viselkednek a csehszlovákok a népszámláláskor olyan országokban, ahol ma­guk is kisebbséget képeznek. Nagyon egysze­rű a válasz: ugyanazért harcolnak, amiért mi: az anya­nyelv főbüntetéséért, és ugyanaz ellen küzdenek, ami ellen mi küzdünk. Rendkívül tanulságos a vonatko­zásban a Národná Politika alábbi tudósítása az amerikai csebsztovákság magatartásáról az ottani népszámlálás alkalmából. ~ Az idei amerikai népszámlálásnál az anvanvelv föltüntetését a bevándoroltak szer­vezeteinek és intézményeinek kívánsága sze­rint oldották meg — írja a lap. — Számos demonstrációval, petícióval és határozattal sikerült az illetékes fórumokon kiharcolniok, hogy a népszámlálási ivekből ki ne hagyják az anyanyelv kérdését. Az amerikai cseh­szlovák nemzeti tanács és az amerikai nem­zeti szövetség lapjai most rámutatnak arra, mily nagy jelentősége van az amyanyelv sze­rinti népszámlálásnak úgy a kormányzat te­kintélye, mint a tudomány ée zsurnalisztika szempontjából, nemkülönben kulturális és politikai szempontból és fölhívják a csehszlovák nemzetiségű polgá­rokat és azok Amerikában szülelett; gyer­mekeit arra, hogy teljesítsék nemzeti kö­telességüket avégböl, hogy Amerikában a cseh szlováksággal mint erős és komoly té­nyezővel számoljanak. A csehszlovákok ál­tal lakott vidékek és városok egyesületeit és szervezeteit fölszólítják arra, hogy spe­ciális népszámlálási bizottságokat létesít­senek, melyeknek létesítését a kormány megengedte s amely bizottságoknak az a föladatuk, hogy tájékoztatással és fölvilá­gosi tások kai lássák el a csehszlovák ajkú lakosságot és ellenőrzést gyakoroljanak já­rásaikban. Ennyit ir a Národni Politika s ennek a tudó­sításnak minden mondatából nagyszerű ta­nulságokat lehetne levonni úgy az amerikai demokrácia tiszteletreméltó szabadelvüségé- ről, mint pedig az amerikai csehszlovákok dicséretes, szívós nemzeti öntudatáról. De amellett párhuzamot lehetne vonni a eseh- szlovákajku amerikai bevándoroltak és a csehszlovákiai őslakos kisebbségek népszám­lálási helyzetének nagy kontrasztjáról. Mert nem ordító kontraszt-e az, hogy amit az ame­rikai bevándoroltak ki tudtak maguknak harcolni, ugyanazt a csehszlovákiai őslakos kisebbségek a csehszlovák államnemaettől nem kaphatják meg, nem is szólva arról a jogról, hogy külön népszámlálási bizottságo­kat alakíthatnak, amelyek ellenőrzési jogot is gyakorolhatnak. De hagyjuk a párhuza­mot, maradjunk csak Amerikában. Cseh népszámlálási biztos Amerikában Az amerikai Szabadság cirnü magyar lap „Bűnvádi per a népszámlálás miatt" címen érdekes riportban számol be egy amerikai cseh nemzetiségű népszámlálási biztos visz- »zaéléséről, aki egy gömöri száramzásu magyar embert ott künn, az idegenben, a másik világrészben, minden tiltakozása dacára csehszlováknak tüntetett föl. Igazán non plus ultrája a íwwizeti buzgalom­nak. — A cseh szármantsu népszámláló min­denáron csehet akart csinálni a magyarból, aki feljelentette a bíróságon — Írja alcímé­ben az amerikai magyar lap. Hagara Endre westnmorristoni magyar far­mer bűnvádi feljelentést tett a helyettes népszámlálási biztos ellen, akit a bíróság elé vittek, ahol szigorú megróvásban része­sült. Hagara Endre régi amerikás bevándorló, aki amerikai polgárjogait még a háború előtt szerezte meg ée tizennyolc év előtt a környé­ken levő egyik farmra vonult először bérlő­nek, majd később meg is vásárolta a birto­kot, amelyen tehenészetet folytai Hagara Gömör megyéből került az Egye­sült Államokba, annakidején szabályszerű magyar útlevéllel, amelyet a hatóságok úgy állítottak ki, hogy az útlevél szerint Hagara az osztrák és magyar birodalom alattvalója volt. Az angol nyelvben még járatlan magyar far­mer annakidején nem vette észre azt, hogy polgároapirosában is ekként van feltüntetve. A hosszú esztendők során Hagara szivéből nem halt ki a magyar érzés és bár gyerme­kei már alig tudnak magyarul, mert azon a környéken, ahol laknak, magyar "iskolázás­ban nem részesülhettek, Ha~"ra mindig nagy súlyt helyezett magyar származására. Azok a gömör megyei községek, ahol Ha­gara született, a háború után a csehszlovákok kezére kerültek és a mostani népszámlálás alkalmával a véletlen úgy akarta, hogy a magyar származású farmert olyan népszám­láló keresse fel, aki cseh származású em­ber. A cseh származású népszámláló azután erős vitatkozásba bocsátkozott Hagarával, aki nemzetiségi eredetét magyarnak vallotta és végül Hagara tiltakozása dacára úgy irta be, mintha cseh lenne a jóravaló magyar. Hagara ebben nem nyugodott meg, hanem ügyvédet fogadott és bűnvádi feljelentést tett a* erőszakos nép- számláló ellen. Az ügyészség be is idézte a cseh népiszámlá­lót, de mielőtt a grand jury elé vitte volna az ügyet, előbb a bíró elé állította a rossz­akaratú embert. Higgins biró előbb meghall­gatta a magyar farmer és a cseh népszámlá­ló biztos közötti vitát, majd átnézte a nép­számlálásra vonatkozó utasításokat és alapo­san lehordta a népszámláló biztost és utasí­totta, hogy Hagarát magyar származásúnak könyvelje el. A biró egyik kijelentése a kö­vetkező volt: — Az Egyesült Államok senkitől se akar­ja elrabolni azt a jogát, hogy azon nemzet fiának tartsa magát, amelyhez szive húzza. A háború után beállott események sok kese­rűséget okoztak és nagyon különösnek tarta­nám azt, ha valakit a csehek közé sorozná­nak erőszakkal. Az erőszakos hódítások kora véget ért és Amerika területén senkinek sincs joga ar­ra, hogy hóditó nemzetiségi politikát foly­tasson. Az érdemes biró úgy látszik, hogy nem na­gyon bizhatott a népszámlálőban, mert elren­delte azt is, hogy hivatalos jelentésének má­solatát mutassa be utólag a probation offioer hivatalaiban, hogy csakugyan magyarnak szá­molta-e Hagara Endrét. Eddig szél az amerikai magyar lap tudóei- táea. Mindez Amerikában történt. Egy beregszászi kereskedő Svédországban felkereste az elhunyt magyar katonák tömegsírját és a névsort elhozta a Prágai Magyar Hírlapnak A svédek gyönyörű gránitoszlopot állítottak a tömegsírban nyugvó száztizenkilenc katona hamvai felé — Trelleborg evangélikus lelkésze közadakozásból áltittatta fel az egyik legkifejezőbb hadi siremléket Prága, május 23. Ma délelőtt egy Bereg­szásziba visszatérő kereskedőember, Valálik Károly kereste fel szerkesztőségünket, aki hosszabb ideig volt Oslóban alkalmazásban, | SALVATOR I I FORRÁS I miután azonban Norvégiában is érvényben van az idegen munkaerőik alkalmaztatására vonatkozó tilalom, el kellett hagynia Norvé­giát és Svédországon, Németországon keresz­tül most utazik vissza illetőségi helyére. Vá- látik Károly a svédországi Trelléborg város­káiban, a városka nevezetességeinek szemlé­lése köziben kijutott a tenger partján fekvő gyönyörűséges temetőbe, amelynél szebbet még nem látott. Amint a temetőnek egyik sarkálba jutott, egy külön dombon emelkedő hatalmas gránitoszlop ütötte meg szemét. A dombocska vasráccsal van elkerítve és azon­nal látszik, hogy tömegsírt rejt magában. — Négy hatalmas gránit sarokkő között szökik nyolc méter magasságba a sudár gránitosz­lop, amelynek a nézővel szemben fekvő olda­lára svéd nyelven ez van bevésve: „Ez a fizetségtek." Valálik megkerülte az oszlopot és annak hátán egy emléktáblát talált, amelyen 119 név volt felsorolva. Száztizenkilenc hősi halott neve, akik közül százkilenc az egykori osztrák-magyar had­sereg kötelékébe tartozott, mintegy húsz volt közöttük a cseh, vagy tiz a szlovenszkói, a többi pedig a monarchia egyéb részeiből került a messze svéd város sirhantja alá. Legtöbb közöttük a magyar. A közős sírban nyugszik még hat németbiro- dalimi, két török és két orosz katona. Rokkant hősök voltak ezek, akik a Vörös- kereszt akciója révén az orosz hadifogság­ból voltak hazatérőben, de már nem láthat­ták viszont a szülőföldet, az utazás fáradal­mait nem bírták el és útközben vagy Svéd­ország területén elhunytak. Ezeknek nagy részét a svéd kormány rende­letére itt földelték el Trelleborgban. Valálik Károly, minit igaz magyar ember, azonnal felkereste a 13.000 lakosú kikötővá­ros evangélikus lelkészét, nagytiszte le tü Ljungdal János urat, akinél érdeklődött a tö­megsír iránt. Megtudta, hogy a halottakat 1916-tól kezdve ő temette el a közös sírba. Nemes szivére vall az a cselekedet, hogy az egészen ismereteién, idegen harcosok ügyét magáévá tette és Trelleborgban meg környékén egy méltó síremlék létesítése céljából gyűjtést indított. Hamarosan együtt is volt a szükséges alap, amelyből 1926-ban elkészült a remek sírem­lék. A nyolc méter magas gránitoszlop tete­jén hatalmas bronz sas emeli égnek a fejét, mig az oszlop lábánál, a sarokkövek között, törtszámyu bronz sas Lecsüggő fejjel pihen. A tömegsír kiemelkedő dombját koszorúk bo­rítják, a derék treUeiborgiak szeretettel és kegyelettel ápolják az idegen hősök emlékét. Ljungdal lelkész megmutatta Valálifcnak a halálozási bejegyzéseket is, mivel azonban csak kevés idő állott rendelkezésére, Valá- liilk csupán a magyar neveket jegyezte ki. Sok katonáinál nem volt pontos adat, sok hely­ség- és tulajdonnevet a svéd pap olyan hibá­san irt be, hogy Valálik nem tudta kibetüznd, hovávalóak lehettek a hősi halottak. Elhozta megakadályozza a gya­kori rosszullétet, fejleszti a magzat csontképződését, nélkülözhetetlen terhes és szoptató nőknél. a tömegsírban ettemetettekről hazájukban nem igen tudhatnak és idáig irántuk nem is érdeklődtek. Úgy hisszük, hogy az utódállamok külügyi hatóságainak a feladata az idegenben pihenő hősi halottak eltemetésd helyét felkutatni és nyilvántartani és nem végeztünk felesleges munkát, ha Valálik Károly ügybuzgalmából felhívjuk az illetékes tényezők figyelmét a trelleborgi tömegsárra. Amint a hajó elhagyja TreHeborg kikötőjét, még órákon át lehet látni a magasba szökő gránitoszlopot, s a tetőn vijjogó saskeselyüt. A Képes Hót egyik legközelebbi számában bemutatjuk a trelleborgi síremlékről ké­szült felvételt, amelyet Valálik Károly ma­gával hozott és rendelkezésünkre bocsátott. magával azokat az adatokat, miket kijegyzett és ezeket mi most közre adjuk, hátha sok magyar család megtudja, hol alussza örök álmát a világháborúban elpusztult gyermeke: Valálik adatai a következők: Boncaik Kálmán, budapesti születésű, 27-ik közös gyalogezredben. Kuth Károly, buda­pesti születésű 23. közös gyalogezredbeli, meghalt 1917. szeptember 13-án, Balbics Ele­mér, a toront átmegy ei ombódi születésű, szü­letett 1887-ben, meghalt 1917. november 13- án. Márfi Pál, született 1880-ban meghalt 1916. április 20-án. Szabó János, Wirth János, Tubái Domonkos, született 1889-ben, meghalt 1916. április 10-én. Német Imre, született 1892-ben, meghalt 1916. április 5-én. Bankola János, Takács Mihály, 29. honvéd gyalogez­redben, meghalt 1916. augusztus 5-én. Blau Ádám, Borzsova(?), Deák Gáspár 60-ik gya­logezredben, született Mezőkörösön. Katona József 1-es honvéd, Bodnár György, meghalt Trelleborgban 1916. október 7-én. Német Ist­ván, meghalt 1916.októ<ber 13-án, Varga And­rás, Pilgér Lajos, született Tőkeforráson, Já­nos Ferenc, meghalt 1917. május 27-ón. Si­mon Iván, Lantai József, Koresics János, Mo- sács András, Babka János, Péter István, Ve­res Flórián, Ruszin László, orinódi születésű 32 éves, 11-es munkácsi gyalogezredbeli ka­tona, meghalt 1917, október 15-én, Babics Elemér, született Kisszabadlkán. Szabó Mihály Waldmann Éliás, Medvik Miklós, szabadkai honvéd. Dobrovszky József, Szolnok. Húsz cseh nemzetiségű katona is van a tö­megsírban eltemetve. A lelkész szavai szerint szöoqU. ^lUiruáar^ jobb szabóságban- iapKaéa, fi ^Lgy<at){Lí\, a baszőlb oáajagyrvf A csehszlovák Nemzeti Bank leszállította a kamatlábat Prága, májius 24. A Nemzeti Bank mai ülé­sén, mint előre várható volt, lesz Ali tóttá az escompte-kamatlábot 5 százalékról 4.5 száza­lékra, a lombardot állami értékpapírokra 6-ról 5.5 százaléksa és a többi értékpapírokra 6.5 százalékról 6 százalékra. A Nemzeti Bankkal egyidejűleg a ba/nkkartell is ülésezett, hogy a Nemzeti Bank diszkontjá­nak csökkenésével egyidejűleg a baokkoodiciók mérsékléséről tanácskozzék. A kartell azonban végleges döntést nem hozott, mivel be akarja várni a pénzintézetek döntését, miután ezek a pénzintézetek a közeljövőben kamatlábaik le­szállításáról ugyancsak tárgyalni fognak. Veszedelmesen terjed a trachoma a Csallóközben? Komárom, május 24. Csallóközben egyre jobban terjed a trachoma. Délszolvensákó egyes községeiben oly veszedelmesen terjed ez a járvány, hogy ellene a legsürgősebb óv­intézkedéseket kell a hatóságoknak élet be­léptetni. Egyes községekben a járvány any- nyira elterjedt, hogy az istkolásgyermekek 70 százaléka trachomás. Értesüléseink szerint Csallóköz küldöttséget meneszt a napokban az országos hivatalihoz, ahol követelni fogják a szükséges egészségügyi övi n tézkedéseik azonnali életbeléptetését. — Iglói diákok tízéves találkozója. Felkér­jük mindazon volt osztály társakat, akik 1920. júniusában az iglói ev. főgimnáziumban érettsé­giztek, hogy címüket pünkösdre megtartandó találkozó megrendezése végett Eífenbein László dr.-raP (Igló-ÖpiSská Nóvá Vés) azonnal tudas­sák.

Next

/
Thumbnails
Contents