Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)

1930-05-04 / 101. (2322.) szám

1t30 máj)w 4, vasáraa*. Túrót kilencvenegy községének tttakuzésa a ruttkai rendezőpályaudvar áthelyezése ellen Turótszenlmárton ismét halott város — Zsolnára akarjál áthelyezni a ruttkai rendezcpályaudvart — A „racionalizálás" megdöbbentő hatása Toréiban 2 Prága, május 2. Véletlenül magánügyek Tu róoszen talár tonba vitték utamat, Tuxóo- szentmártonba, amely a bábon* előtti szlo­vákok politikai találkozóhelye volt, aihol a deklaráció és a titkos klauzula készült. Turócszontmáríon a prevrat után a fiatal köztársaság dédelgetett szlovák kedvence lett. Rohamos fejlődésnek indult. Zsupaszékhely, pénzügyi kirendeltség, ügyvédi kamara stb. volt a szlovákok Mekkájában, s ha az ember belép Turőcszentmártonba, feltűnnek a gyö­nyörű paloták, mint a Slovenská Matica, az ügyvédi kamara palotája, uj bérpaloták, tisztviselő telepek. Egész uj városnegyedek létesültek. Turóeszentmártom régebben csendes, ha­lott város volt — ma ismét csendes, halott város. Zsupaszékhelynek rendezkedett be, de a közigazgatási reform következtében elvesz­tette zsupámd hivatalát 8 ezért a központi fekvésű város ma óriási épületeivel, lakóhá­zaival ismét csak a közvetlen környék köz­pontja. Egyedüli reménysége még Ruttka, amely még a prevrat előtt hatalmas vasúti góc­ponttá fejlődött. Az alig néhány kilométernyire fekvő Ruttka óriási forgalommái rendelkezett. A prevrat előtt a kassa-oderbergi vasút nyugati részé­nek összes tehervonatszeTelvényeit a ruttkai fütőházhoz osztották be, vagon javitómühelye a Turóc völgyének sok száz családja számára kereseti fonást jelentett. Azonkívül Ruttka volt a kassa oderbergi vonalon a legnagyobb reudezőnpá tyaudvar. A prevrat után, amikor a csehszlovák £b laxnvasut átvette a kassa-odeTbergi vasút kezelését, megkezdődött Ruttka „leépíté­se". A kassa-oderbergi vonal nyugati ré­szének teherkocsijait a maehrisch-ostraui vasúti műhelyhez osztották he. A személy­zet már Oderbergből, Tesehenb-ől és .Tab­lónkéból kerül ki, a műhelyt teljesen le­építették és helyén csak egy úgynevezett fiókmülicJyt hagytak meg. Ugyanerre a sorsra jutóit a Iütőház is. Amit Turóeszentmártonnak a prevrat után adtak, azt elvették tőle az elmúlt években, sőt a Túróé völgyének lakosságát még a ruttkai vasúti gócpont fokozatos leépítésével is megfosztották jövedelmi forrásától. Az utóbbi hetekben elterjedt az a hir, hogy a ruttkai rendezőpályaudvart áthelyezik Zsolnáira és a vasúti műhelyt teljesen le fogják szerelni. Turóc völgyének 91 községe gyűlt össze a miult napokban Turőcszentmártonba, hogy pártállásra való tekintet nélkül tiltakozzék e terv ellen, amely teljesen tönkretenné Rutt- kát és óriási károkat okozna egész Túróé­nak. Ezen a tiltakozó népgyülésen, amelyre a vasuitugyi minisztérium még csak képvise­lőt sem küldött ki, elkeseredett beszédek hangzottak el 8 végül memorandumot ásí­tottak össze, amelyben rámutattak arra, hogy milyen fontos vasúti gócpont volt Ruttka az államfordulat előtt és an állam­fordulat óta mennyire elsorvadt. Ruttkán és közvetlen környékén több mint nyolcszáz család veszti el kenyerét. A turóci lakosság felkéri a kormányt, hogy az állam­vasutak tervét akadályozza meg és Ruttkán ismét állítsák fel a vasúti tanonciskolát, amely a magyar rezsim alatt működött és amelyet 1925-bon az áltamvasut beszüntetett. Végül figyelmezteti a kormányt, hogy Turóc központi fekvése a legalkalmasabb .arra, hogy a harmadik szlovénszkói vasutigazgató- ságot ott állítsák fel, mert ezt még a had­vezetőség is alkalmasnak találja stratégiai okokból. A két városban jártam alatt láttáim, hogy a lakosság elkeseredése nagy, de még na­gyobb a csalódása. Ruttkán még egy évvel ezelőtt a kommunista párt igen erős volt s most május elsején úgyszólván fel eem vo­nultak, a múlt hetekben megejtett községi választáson a kommunista párt szinte telje­sen megbukott s a nemzeti szocialisták és szociáldemokraták erősödtek a rovására. Ha az államvasutak tervükéi megvalósít­ják és a ruttkai rendesőpályaudrart Zsol­nára helyezik, a nagy füiőhásat pedig le­szerelik, úgy ezzel a munkanélküliség is­mét rohamosan emelkedni fog nemcsak Ruttkán, hanem a Túróé völgyében is, ennek természetes következménye les* a kommunista párt ujahb megerősödése. Az úgynevezett „racionalizálás", amelyet Szlovenszkón már egy évtized óta folytatnak, borzalmas hatással volt erre a jobb sorsra érdemes városra. Turóoszentanárion, mikor megyeszékhely lett, óriási beruházásokat eszközölt Beruházási programját azonban még meg sem valósíthatta « máris elvesz­tette minden beruházása célját, mert jött a közigazgatás reformja. Ugyanez történik gazdasági téren is az állam avsulakkal s a kereskedelemmel. Turóeszentmártonnak né­ha „kárpótlást" ígérnék. Azonban bármit is kapna most Turócszeutanártan, az sohasem pótolhatja számára a ruttkai rendeoőpálya- udvar és a fütőbáx gazdasági értékét. Az a 91 turóci község, amelynek lakossága ez né­Tenisz cikkek szaküzleie Bel- és külföldi ütök nagy raktára Teljes harozáaok és javítások B.S A. motorkerékpárok Bárczy Oszkár áruháza Baftská-Bystrica — Telefon 177. vei tiltakozott az államvasutak legújabb ter­ve ellen, ismét bizonyságot tett arról, hogy a prágai centralista körök nem veszik tekin­tetbe Szlovén szkó speciális érdekeit. A turócszentmártoni tiltakozó ntépgyülés is a szlovenszkói őslakosfront halaszthatatlan szükségessége mellett szól. Kopper Miksa, Katonasággal irtják Romániában a sáskákat Bukarest, május 3. A sáskajáráe Dobrudzsá­ban veszélyes mérvei öltött, minthogy meleg időjárás lépett fél, and a sáskák elszaporodásá­nak nagyon kedvez. A hadügyminisztérium újabb század utáezkatonát küldött ki a. sáskák pusztítására. Nyilatkozat Felkér ettünk a® alábbi nyilatkozat közlésére: A Slovenská Politika- a Ládové Noviny é° * L idővé Listy és- ezek nyomán egy-két magyar lap is közölte azt a hirt, hogy Komáromban „titkos" nyomdát fedeztek fel, melynek Ajapy Gyula ár. tartományi képviselő az „igazgatója". Hogy egyes elfogult és rossz indulatu «eh ás szlovák lapok a legképtelenebb híreket közük a magyar közélet tényezőiről, ez senkit &em les meg és ezekre nem is szokás reflektálni. De mi­kor egyes lelkiismeretlen cseh és szlovák újság-: irók a megszokott befeketitést, amivel nem tö­rődünk, bűncselekménnyel való aljas meggya- nusitáe szenzációbajhá«zó köpönyegébe öltöz­tetik. efelett csendes megvetéssé napirendre térni nem lehet, Kijelentén, hogy e-em Komá­romban, sem másutt sem titkos, som nyilvános nyomdával összeköttetésem nincsen és az emlí­tett lapokban közölt hir nem egyéb, mint aljas gyanúsítás és a köztiézfességbe ütköző cselek­mény. Elvárom, hogy ezek a Lapok nem csak rá­galmazni hanem bizonyítani is tudnak és akar­nak. Komárom, 1930. áprfflte 30-án, Alapy Gyula dr„ tart képviselő. A szárnyas íó Irta: SZÍNI GyULA Döme, a szobrász épp oly szegény ember volt, min* többi társa, akikkel esténként talál­kozott a kávéméresben, hol az erősen pótká­véé italhoz foszlós máikoskialácsot, turőebé- lest, vagy kuglófot igein olcsón lehetett kapui. Építő és díszítő eaobárszok, kőfaragók, olasz terrakottámumkások, képzettebb kőmű­vesek alkották ezt a társaságot, amely fiatal, vidám, világot járt emberekből állott, akiket a közös szegénység és a művészet*lék valami titkos imádás hozott össze. A szokásaik tréfáik meglehetősen nyersek voltak. Valami vidám és bárdoiatlan kőmi- ve&j el 1 emvonást szívesen őriztek meg magu­kon, mintha a világért sem akarnák elfelejte­ni, hogy alapjában véve valamennyien vas- gyúrók és kő-zabod ázók. Talán egy kissé tu­datosan voltak rusztikusak és arra gondoltak, hogy a quattrooenjfco és a reaiaissan.ee nagy mestered sem voltak finomkodó, ideges legé­nyek, amikor a „Vakoló Kanál“-han vagy egyéb azobrász-osztériában találkoztak. Dömének megvolt a maga vesszőparipája, amellyel a pajtásai csúfolták, ugratták. Mert egyszer már nem tudta tovább magában tar­tani és kikottyaníotta: — Egy Pegazust csinálok most Másfélsze­res él etnagyságu ló lesz, de szárny nélkül. A tartás, az izmainak rajza, helyzete, feszült­sége fogják kifejezni, hogy a következő pil­lán atban nekivág a pusztaságnak és meg sem áll addig, mig a felhőkbe nem ér. óriási hahotával fogadták a .kijelentését. Azóta mindig ezzel a pegazussal csipkedték. •— Röpül már? — Vigyázz, mórit egészen él fog repülni! •— Állítod majd csak ki a postemenst és mondd, hogy a ló olyan élothü volt, hogy csakugyan el szaladt a felhőkbe. Döme azonban minden idejét, amit kenyér- kereső munkája után szabadon hagyott, erre a repülő paripára, fordította. Az uccán minden lovat megnézett és igyekezett az emlékezeté­be vésni azokat az izom-mozgásokat és hely­zeteket, amelyeket pillanat-fényképek rögzí­tenek meg jól-rosszul. Kijárt a lóvágóbidra, hogy az állatok izmait meztelenül lássa. Még a lóversenyt is látogatta, hogy az angol pari- fák futását tanulmányozza. De minden buzgalma hiábavaló volt', mert valahányszor odahaza munkához fogott, kény­B—MBMWHWWBH—■UUUBWHIBIWinWIIISII—|wimmwiHiüUinim télén volt átlátná, hogy eleven modell nélkül nem jut semmire. Almáiban, vagy álmodozá­sában gyakran megfordult fejében a gondola/t, hogy milyen jó volna, ha saját hátas lova ten­ne. Lóháton hamarább eljutna mindenhová, több ideje vo&na a mintázásra, amelyhez ezen­felül még eleven lova is volna. A paripának a szüksége már olyan türel­metlenül jelentkezett előtte, hogy alkudozni kezdett egy józsefvárosi tejessel, aikd a maga igavonó kis gebéjét odakiölesönözte volna egy- egy órára egy-egy koronáért. A gebe éppen­séggel nem volt szép, de végre is ló volt és Döme már kezdett megbarátkozni azzal a gon­dolattal, hogy inkább koplal, csakhogy kibé­relhesse. Ekkor történt az a váratlanul szerencsés fordulat, hogy Dömét a lóversenyen elkapta a tömeg láza és életében ■ először kockáztatta meg a pénzét, amely összevissza nem volt sok. Alig hitt a szemének, amikor a tobalizatőr pénztárában öt darab százas bankjegyet fizet­tek ki neki azéirt a kis kömény papírdarabért, amit előmutatott. Nagy zavarában a mellény- zsebébe gyűrte az egész pénzt és csak egy óra múlva a városiban ocsúdott fel egészen a meg­lepetésből. Megtapogatta a zsebét, hogy nem álmo­dik-e. Kivette a bankjegyeket és uj'ra megol­vasta őket. ötszáz korona volt az előliről is, hátulról is. Érezte, hogy meg kell becsülni ezt a szerencséjét, amely az élőiben legfel jobb ha egyszer mutatkozik és elkezdett töprenfcedni rajta, mit csináljon a pénzével? Takarékba tegye-e? Részvényeket vásároljon? Mert hal­lotta, hogy ezekről ollóval szokás lefejteni a papirosszelvényt, aini tömérdek pénzt jelent, sa minden dolog nélkül. GsaMiammr átlátta, hogy a filoszt ereik meg­gazdagodási módjával sehogy sincs tisztában és legföljebb az történhetnék vele, hogy be­csapnák. Művészembernek a művészete köré­ben kell maradnia, ha biztosan akar járni- Igy jutott eszébe a paripa, amelyre már rég­óta vágyott. És csodálkozva tapasztalta, hogy akiinek pénze van, az előtt a földiből nőnek ki az em­berek, akik lovat szeretnének eladni neki. Kiválasztott a sok paripa közül egy gyönyö­rű, hó tiszta lovait, amely délceg, karcsú terme­tű repülő lábú volt, csupa tűz és csupa ideg. Fehér szőre, mint a legritkább és legdrágább prém, nemes, előkelő fényű volt és a nyugta­lan izmok mindem játékát visszatűkröztette. Nagy, merengő őzszeme, rózsaszín, gyöngéd orra, lobogó kócsagfarfca méltóvá tették rá, hogy a költők szárnyas paripájához szolgál­jon mintául. És a kereskedő, mintha csak megszimatatta volna, hogy mennyi pénz van a Döme zsebében, igy szólt: — ötszáz korona az ára. Döirne titokban gondolta magában, hogy nem is sok olyan táltosért, amely előtte áll, de azért megpróbált alkudozni. — Ilyen lóra nem lehet alkudozni — mond­ta komolyan és felsőbbséggel a kereskedő — de hogy ne azt mondja, hogy én közönséges kupac vagyok, leengedek magának, de csakis magának, húsz koronát. Döme boldog volt, hogy legalább húsz ko­ronát megmenthetett a pénzéből és vitte ha­za a lovat Haza? . . . Egy pillanat alatt tisztában volt vele, hogy ha még fel is tudná sétállal­iwg«i«wii»igj»üwuj,ju^aiati ma paripát a harmadik emeletire, hogy tudna neki helyet szorítaná egy szűk hónaposszobá- ban, ahol ő maga is alig fér el? Gondolkodva vitte tovább a mént. Érezte, hogy le kell szá­mol ma eddigi életmódjával. Ki keffl köOtöos- ködnie a városiból a falura, hol olcsóbb n* istálló, a lakás, az ételem. Hiszen most már kettem voltak, akikről gondoskodnia kellett A legjobban sajnálta, hogy nem járhat töb­bé a kávém eresbe a barátai közé. De igyeke­zett magát megvigasztalni azzal, hogy azért még nem szakadt el egészen a várostól. Osak felül a lovára és egykettőre a barátai, kört von újra. Mégis szorongó érzésekkel mondott búcsút a városnak és indult az ismeretlen falu felé, ahol ezentúl élni akart. Ettől fogva Döme valóságos áldozata lett a pegazusnak. Miatta falun kellett, laknia, hol­ott a városban volt dolga- Még hátas lónak sem használhatta, mert a többi szegény em­ber Mnvette és különben is a városban hová állíthatta volna a paripát? Néha vasúton, de nagyon sokszor gyalog tette meg az utat oda- vissza. Korán ment el, későn jött meg, fá­radtan törődötten és csak eppen annyi kedve maradt, hogy a pegazust megcirógassa, meg­etesse. A ló tartása is rengeteg nagy gond volt, mert sok pénz keltett zabra, azonkívül azt az embert js kellett fizetnie, akii néha sé­tálni vitte a paripát, hogy el ne pusztuljon tétlenségében Félév óta tartott már ez az, állapot és a ká- vémérésibeli barátai szomorúan vagy vígan kostatálták Döméről, hogy rosszabbul járt a paripával, mintha költekező feleséget vitt vol­na haza. Döme azonban körömszakadtáig ra­gaszkodott a pegazushoz. Már nem is a mo­dellt látta benne, amelynek semmi hasznát nem vehette, hanem a jó barátot, aki minden este barátságosan, örömmel fogadta, akinek elpanaszolhatta minden buját-baját anélkül, hogy a® valami ügyetlen, vagy osafondtíjros megjegyzést tett volna iá. Ab ilyen barnát olyan ritka, hogy csak táltos tud ilyen termi. Döme szívesen áldozott erre a barátságra, bármennyire fogyott és öregedett ezalatt ő maga. De már azt nem tudta látná, hogy a pegazus is napról-napra soványodott, vénült, kedvetlemedieft. Hiába, az ilyen ftootn ló anra született, hogy tejíbe-vajiba fttröeszék, hogy pompázzék, hogy di«z. legyen és ne teher. Maga a pegzius is érat-e ezt és néha akarata ellenére is bús, szemrehányó szemmel, nézett Dömére. Végre elkövetkezett a katasztrófa: a pegazus beteg lett. Döme érzete, hogy a parti* onipa hanitaág­A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leoegö Napfény Fürdő Diéta ketardvii, Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb füszerüzletben.

Next

/
Thumbnails
Contents