Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)

1930-05-20 / 114. (2335.) szám

4 1930 május 20, kedd. SZEPESSÉGI KIS TÜKÖR (Copyright by Prágai Magyar Hírlap) ZÍpSZ£fek SZÜiŐ$ÖM~kuMuSZának ÍOrrÚSM Az egész íöldgömböí álfogó zipszer-szolidaritás (Copyright by Prágai Magyar Hírlap) (2) Raotül Francé, a természet egyik leglelkesebb éh legra-jongóe-abb kutatója, mondja egyik müvében, hogy a haza Anteus titka. Az óriás, aki mindig újabb erőt merít, vala­hányszor a haza földjével érintkezésbe jut, az ember, minden ember. Mélyebb értelmet az anteu'Si mondásnak tulajdonítani, mondja Francé, nem is lehet. És nincs nagyobb szerencsétlen­ség, mintha valaki hazátlan. A Francé által ilyen formában kifejezett gondolat mély értel­méről talán soha se lesz alkalmunk jobban meg­győződni, mint- napjainkban, amikor annyi a szerencsétlenségünk súlya alatt roskadozó ha­zátlanok száma, amikor annyi ember jár közöt­tünk, akinek számára kiapadt az őserő ama for­rása, amelyet a szülőföld, a haza jelent. Szülő­föld! Úgy találjuk, hogy ez a magyar szó nem fedi teljesen, nem fejezi ki tökéletesen mindazt, amit a Heimat szó jelent. A magyar szülőföld valahogyan szükebb térre, tisztán a testi szár­mazás helyére látszik korlátozni az ember és a föld, az ember és a természet kapcsolatát, míg a német. Heimat ennél sokkal tágabb fogalom, benne inkább kifejezést nyer az a csodatevő, titokzatos va­lami, ami az ember lelkét földünk valamelyik tájékához fűzi. És a léleknek ez a kapcsolata a földdel a fonto­sabb, mert ez nyitja meg számunkra az anteusi < uj erőnek, a megújhodásnak csodálatos forrá­sát. Igaz szülőföldünk tehát nem szükségsze­rűen az a hely, az a táj, ahol elsőizben pillan­tottuk meg a világot, hanem az a vidék, amely szivünknek és lelkűnknek legtöbbet jelent, amelynek a képe — bármerre járunk is — ál­mainkban is fel-fel tünedezik és ahová mindig és mindenhonnan vissza-visszavágyunk. Ismerünk embereket, akik egészen elszakad­tak szülőföldjüktől, akiknek a,z a város, az a. vi­dék, az a völgy, ahol a napvilágot meglátták, teljesen idegenné vált. Ismerünk embereket, akik azt a felfrissülést, amelyet a szülőföld nyújt nekünk, valamerre egészen más vidéken keresik és szülőföldjüktől messze vidéken ta­lálják meg. De nem hisszük, hogy akadna sze- pességi és tátravidéki ember, aki erre kénysze­rülne. Nem hallottuk még, hogy valaki, akinek ott ringott a bölcsője a Tátra alján, büszkén ne vallotta volna a Szepeeséget szülőföldjének, jeléül annak, hogy ez a föld megad ja neki mind­azt, amit a testnek és léleknek a szülőfőid nyújthat. Talán éppen a szülőföld biológiai és pszichológiai értelem­ben vett fogalmának a Szepes&égen megnyil­vánuló tökéletes harmóniájában leli magya­rázatát az a fantasztikus szeretet, az a mé- lyenjáró mjongás, amellyel a saepességiek szükebb hazájukat övezik, talán éppen ebben az összhangban gyökerezik nem egy azon kiváló lelki sajátságok közül, amelyek messze földön ismertté és becsültté tették a Szepesség szülötteit. De honnan veszi, miből meríti a Szepesség ezt a varázserői., amely még az idegent és az itt letelepedettet is meg­fogja, átalakítja, asszimilálja és teljesen sze- pességi érzelművé teszi? Talán dicső múltjából, az elmúlt századokban az ősök megalapozta nemes tradícióiból? Vagy ódon városainak történelmi levegőjéből? Két­ségtelen, hogy ezek a tényezők is nagyban hoz­zájárulnak a speciálisan zipszer mentalitás kialakulásához, de egymagukban talán mégsem volnának elegendők arra, hogy a szepesieket a Szepesség kimondott fanatikusaivá tegyék. Kell ebben a földben valami elmulhatatlan, valami isteni eredetű erőnek lenni, valaminek, amit emberi hatalom el nem rabol­hat és meg nem hamisíthat. És ez az erő: a természeti kincsekben való nagy-nagy gazdag­sága. A teremtő Isten valóban két kézzel szór­ta a természet minden szépségét, minden kin­csét, erre a kis darab földre és ez a szépség Füri elválaszthatatlanul erre a kis darab földre azt, aki belőle sarjadt és aki oda. elkerült. Nyolcszáz éve lakja ez a nép a Zipszer- főldet.. A múlt év júliusában és augusztusában ün­nepelte a Szepesség népe a nyolcszázéves kulturmunka jubileumát. Honnan jöttek a Zipszerek? Jöttek nyolc év­századdal ezelőtt a német telepesek az akkori magyar királyok hivó szavára nyugatról. A dolgozni akaró, munkás emberek, mint idege­nek, hospesek lépték át az akkori lengyel— magyar határt és találtak uj otthonra a Magas Tátra alján, az örökzöld, sudár fenyvesek fel­séges földjén, ahol egykor a rómaiak dús lege­lői és a királyok hatalmas vadászterületei te­rültek cl. A Tátra fensége megragadta lelkű­ket, munkához láttak. Szinte hallani nyolc év. század történelmi távlatán át az éles fejszék íJté.-eil. ,-zinle látni a fejszecsapé sokra ledőlő büszke fenyőkéi., amelyek helyén mindenütt uj. álmodozó élet termelt. A Poprád, Romád, Du- najoc, Dőlnie partján gyorsam változott át a néma táj. A földhözragadt szegénységet lassan, de biztosan fölváltották a kezdődő jólét jelei, amelyek nyolc évszázadon keresztül mind na­gyobbá lettek. Nyolc évszázada él itta ez a német nép, amelynek lelke vallásos, hagyományaihoz ragaszkodó, amely egészségesen konzervatív, felekezeti­ig türelmes, békében él az őt körülvevő nemzetiségekkel, szereti a munkát, gyűlöli a tétlenséget, sokszor hideg, kissé zárkózott, nem ritkán ma­kacs és az anyagiak terén közismerten meg­fontolt. A zipszer lélek a nehéz életkörülmé­nyek szüleménye és faji sajátságai folytán a zipszer erdőirtókból dolgos földművesek, müveit iparosok, világlátott kereskedők, ki­váló tudósok és nagyszerű államférfiak vé­geláthatatlan sora került ki. Ezért van az, hogy a Szepesség már évszáza­dokkal ezelőtt egészen különleges helyet vívott ki magának. A klíma, amely megedzi a férfia­kat a küzdelemre, az egészséges vér- és fajke- verődés egészen külön egyedet: a zipszert te­remtette ki magából. A szepesi életnek egy másik, ezt. a fajt fönn­tartó forrása az, hogy avaséra keresi az elválasztó momentumokat. A zipszer sohase kutatta, hogy sorstársának bölcsőjénél német anya, szlovák dajka, vagy magyar anya cludolta-e az altató dalt. A zip­szer nem keresi azt se, hogy társa a protestáns egyháznak a tagja-e, a lőcsei katolikus öreg- templomban keresztelték-e meg, vagy pedig aJ Becs, május hó. A világháborúi közvetlenül megelőző idő­szaknak kétségtelenül Redi ezredes kémke­dési esete volt a legnagyobb szenzációja. Azok a müvek, amelyek ezzel az esettel fog­lalkoznak, bizonyára egy egész könyvtárt kile&zuek már, ennek dacára állíthatjuk, hogy annak hiteles történetét csak most is­merjük majd meg, még pedig egy a napokban megjelenő műből, amely a bécsi Amalthea- könyvkiadó vállalat kiadásában fog megje­lenni. A szerzője Max Ronge vezérőrnagy, aki az osztrák-magyar hadügyminisztérium Nachrichtenabteilung-jának. vagyis kémke­dési osztályának volt a főnöke. Az Amal- thea-Verlag a magyar sajtó' ak rendelkezésé­re boc.-átotí egy fejezetet s ez épp a Redl- eset még ma is sok tek in ükben titokzatos történetét tárgyalja. És pedig a következő­képpen: A posie-rsseanie levél ..1013 ápri’isában a bécsi posta egy poste- restánte levelet küldött vissza Ferimbe, mi­után a címzett az előirt időben nem jelentke­zett. A levél Berlinből jött, ott kellett te­hát kinyomozni feladóját, hogy kézbesíthes­sék neki. A felbontott levélben bankjegyek­ben hatezer koronát találtak, továbbá szak­értők előtt két jól ismert kémiroda címét, az egyik Párisban, a másik pedig Géniben működött. A levelet Walter Nicoiai őrnagy­nak, a német nagyvezérkar hírszerző osztálya főnökének adták át az eset felderítése vé­gett, aki nyomban tisztában volt azzal, hogy a véletlen egy nagy kémkedési affér szálait juttatta el hozzá. Az őrnagy a bécsi hadügy­minisztériumnak küldte át a levelet, miután kétségtelennek látszott, hogy a kémet Ausz­triában kell keresni. Mondanom sem kell, hogy nagy lendülettel fogtunk hozzá a nagy affér kibogozásához. Hiányzott azonban min­den nyom, amely a címzetthez vezethetett volna. Lehet, hogy Pécsben lakott, de bizo­nyos körülmények meggátolták őt a le­vélért való jelentkezésben. Lehet, hogy kül­földi volt, és csak néha vetődött el Becsbe., A posta nem tudott felvilágosítást adni afelől, hogy hasonló levelek már'előbb is érkeztek volna erre a címre. Abban reménykedtünk, hogy egyszer mégis csak megjelenik, vagy személyesen, vagy küldönc utján érdeklődik postája után. A sok kézen átment lefoglalt levél közben annyira megrongálódott, hogy egy újat hamisítottunk s azt a német vezér­kar utján Berlinben adalluk fel. Május kö­zepéig azonban „Nikol. Nizetas urnak“ chil­inél két levél érkezett, úgy, hogy a hamisít­ványunkat visszavehetnik. A bécsi állam­rendőrség legkiválóbb cletektivje.it állítottuk a nyomozás szolgálatába. Az áruié zselés Napról-napra növekedő feszül Lsvggej vár­tunk az elkövetkező eseményekre. Nehogy foltünósL keltsünk, minden további lépésről hunfalvi csodarabbi iskolájába járt-e. A zip­szer nem keresi azt, hogy milyen liázbau szü­letett valaki. Nem baj, ha a faluvégi utolsó kis házikóból is került ki, azt is megbocsátja a zipszer a másiknak, ha véletlenül kastélyban született is, csak becsületesen dolgozzék. Az egyesítő momentumok keresése, az egyii- vétartozás érzetének ápolása boldogulásuk titka. Az ogyiivetartozás érzése lelkűk mélyében gyökerezik és velük van akkor is, ha a sors messze elragadja őket szülőföldjüktől és akár az óceánon túlra is tereli. Szélesen szétszórva az óvilágban és az újvilágban, mindenütt vannak zipszer diaspórák és ezek­nek a diaspóráknak tagjai folytonosan ápol­ják lelkűkben és gyermekeik lelkében az ősi haza szeretetét, a múlt édes-bus emlékeit és a zipszer összetartás szent kötelességét. Zipszer egyesületek vannak mindenütt a kül­földön, ahol szepesiek maroknyi kis csoportja telepedett le és világszerte közmondásossá vált az idegenbe került zipszerek testvéri összetar­tása. A múlt óv nyarán is, a nyolcszázéves jubileum alkalmából, Amerikából csaknem há/- romszáz zipszer tért vissza a Tátra aljára, hogy a magasztos ünnepségen együtt legyen elha­gyott testvéreivel. A prevrat óta az amerikai zipszerek, akik a Zípser Bund in Amerika keretébe tartoznak, több, mint másfélmillió koronát küldtek ősi hazájukba kulturális célokra és ezenkívül nagyobb összegeket juttattak el lemondtunk és türelmesen vártunk. Május 25-én estefelé hazamentem „ebédelni'", de alig érkeztem meg a lakásomba, amidőn Ge­yer kormánytanácsos, az államrendőrségtől telefonon felhívott: — Kérem, rögtön jöjjön az irodába, borzal­mas dolog történt. Azonnal felrohantam a kormánytanácsos irodájába. Itt megtudtam, hogy a leveleket a főpostáról egy civilember vitte el. A szolgá­latot teljesítő három detektív feltűnés nélkül utána ment, elkísérték őt a Szent István- térig, ahol az ileltő egy autóba szállt és elro­bogott. Akkor még ritka jármű volt az autó, egy másodikat a detektívek már nem tudtak eíőkeriteni, úgy, hogy fogcsikorgatva kellett nézniük, amint a mar hálójukba került üldö­zött vad előlük eliramodott, ügy határoz­tak, hogy megvárják a kocsi visszatértét, an­nál is inkább, mert a kocsi számát megje­gyezték maguknak. Az autó rövid idő múlva tényleg vissza is tért. A soffőr elmondotta, hogy az illető urat a Klomser-szállóba vitte. A kocsi belsejében nyomozást rögtönöztek és egy zsebkés tokját találták meg. A detektí­vek egyike azonnal a szállóba hajtatott s olt megkérdezte a portást, hogy ki volt az a ven­dég, aki néhány perccel előbb autóból ér­kezett. — A prágai hadtest vezérkari főnöke, Red! ezredes! A detektív azt hitte, hogy hamis nyomon jár, de ebben a pillanatban megjelent ugyan­az a férfi, akit a poste-restaute osztályában megfigyeltek. A detektív azonnal hozzálé­pett — Ezredes ur, nem vesztette-e el ezt a tokot? Az illető igennel válaszolt és ebben a pil­lanatban eloszlott minden kétség. Még két detektív a szállóból eltávozó urat feltűnés nélkül nyomon kövei te, addig a harmadik Geyer kormánytanácsoshoz sietett, hogy je­lentést tegyen neki. Amidőn ezeket a részleteket Geyer kor- .mánytanácsos közölte velem, a borzalomtól szinte megkövesülten. álltam néhány percig előtte, hiszen Redi ezredes éveken keresztüű tagja volt a hadügyminisztérium nyilvántar­tási osztályának, számos kémkedési afférben ö volt a katonai szakértő, lehetséges-e, hogy éppen ö legyen az áruló? Nyomban hozzá­fogtunk a szomorú eset felderítéséhez. Köz­ben megállapítást nyert, hogy Redi Prágából automobilon jött Becsbe. Felkutattuk az au­tói, nehogy annak segítségével megszökjön. A detektívek- a Fréyung átjárójában több Kedl-töl eldobott papirszelctet szedtek fel. Egy pillantás elegendő volt annak rnegál- lapilására, hogy a papírlapon általunk is is­meri kémkedési címek vollak feljegyezve, amelyok Redi összeköttetését nőm csupán a Zip&er Hilifsausschuse rendelkezésére, amely aggokat, özvegyeket, árvákat és munkaképte­leneket segélyez anyagi erejének megfelelően. Ha a zipszer uj hazába, uj életkörülmények közé kerül, kettős életet él, éli a mindennapos, reális, kenyérkereső életet, emellett azonban lelke csodálatos áloméletben odaképzeli magát a szülőföldre. Innen van, hogy a zipszerek je- lenleg élő legjobbnevii költője, a késmárki szü­letésű Lám Frigyes nem is szülőföldjén él, ha­nem a győri reáliskola tanára és míg magyar gyermekeket tanít, az ihlet óráiban szülőföld­jét énekli meg németnyelvű verseiben. Ha ol­vassuk a Zipser Treue, a Poppenvasser és a Marié cimü versköteteinek szehbnéi-szebb köl­teményeit, egyszeriben megértjük és megérez- zük, mit jelent a zipszernek a szülőföld emléke, mennyire sóvárog otthagyott szülőföldje után és hogy életének legfőbb értelme a szülőföld kultuszának ápolása. így dalol erről Lám Frigyes: Möchte wieder in die Heimat, Wo die dunklen Tannen stehn. Berge sich als Schleierbráuto Bei dér Herden Lenzgeláute Klar im blauen See hesehn. Möchte wieder in die Heimat. Wo die Heidelbeeren stehn, Weisse Wa&serfálle eingen, Geansen über Klippen springen. Adler stolze Kreise drehn. Möchte wieder in die Heimat, Wo die lieben Gráber stehn, Bilder aus verrauschten Zeiten Seligweh mein Herz durchgleiten, Tente Schatten mioh umwehn. Möchte wieder in die Heimat! Möcht’ im Vaterstadíchen stehn! Sehmsucht leibt mir kelne Flíigel... Schweb drum, Lied, ob Tál und Hügel, Bring’ dér Heimat merne Trán’! Olaszországgal is elárulták. Redi ezredes öngyilkossága Mindenekelőtt, főnökömet és a vezérkar helyettesfőnökét értesítettem az esetről s az­után egy hadbírót kerítettem. A per meg- indiásához szükséges lett volna a várospa­rancsnok hozzájárulása is, de az idő gyors cselekvésre késztetett. Redi legjobb barátja, egy ügyész a Riedhof nevű étteremből tele­fonon felhívta Geyer kormánytanácsost és közölte vele, hogy RecU, akivel együtt vacso­rázott, különösen viselkedik, lelki depresz- sziók alatt áll, amelyek öngyilkossági szán­dékra engednek következtetni. Nyilvánvaló, hogy a Klomserben lejátszódó epizód miatt gyanút fogott és annak következményeként észrevehette az őt állandóan követő detekti- veket és így sejthette, hogy árulását felfed­ték. Legfőbb ideje volt tehát, hogy fellép­jünk ellene. Előbb még kihivattuk a Grand Hotelben vacsorázó vezérkari főnököt, hogy a nyomozás eddigi eredményeiről jelentést tegyünk neki. Utasított bennünket, hogy azonnal keressük fel Redlt, hallgassuk ki öt és magáévá tette azt a javaslatot, hogy lehetővé tegyük számára az öngyilkosságot. Redi éjfél felé tért haza a szállóba, amelyet már megszállott volt a kirendelt bizottság. Amidőn a szobába léptünk, már le volt vetkőzve és egy zsinór segí tségé vei fel akarta magát akasztani. Ami ezután következett az a legszomorubb ideje volt életemnek egészen az összeomlásig. Később is volt hivatásomból kifolyólag ha­sonló esetekkel dolgom, de egy sem érintett oly közelről, mint ez az árulás. Redi egészen megtört, de vallomást csak előttem akart tenni. A bizottság többi tagjai egy másik terembe vonultak vissza és amidőn egyedül voltunk, elmondotta, hogy 1910 és 11-ben széles kere­tek között szolgálta ki az idegen államokat, az utóbbi időben azonban kénytelen volt mű­ködését csupán a prágai liadtestparancsnok- ság anyagára korlátozni. Rendszerint a titkos okmányok fénykép­másolatait jutatta el. Működésében a leg­súlyosabb az Oroszország ellen készített felvonulási terv elárulása volt, ruert az általában mát: mindig érvényben volt. Bűntársai nem voltak, mert ezen a téren elég tapasztalata volt s igv tudta, hogy a tár­sulás a kémek végzete. Végül egy revolvert kért..- Amidőn más­nap reggel egy detektív hatolt be a Csa­bájába, Redi már halott volt. Nyomozás a bűntársak után Eltussoljuk-e az öngyilkosság igazi okát s az egyidejűleg kiderült betegségét jelöljük-e meg a nyilvánosság elölt? Végül is minden aggodalom dacára az igazi ok nyílvánosságra- bozatala mellett történt a döntés. Amiatt a munka miatt, amely az esetből kifolyólag reám szakadt, aligha irigyelt meg volna va­laki engem. Red! adatait felül kellett vizs­gálnunk, minden lehetőségei figyelembe kellett venni. Prágából egy egész szobát megtöltő anyag került Becsbe, minden e-’-es iratot át kel­lett néznem/ Redi egy különös parfümöt A monarchia volt kémkedési főnöke megírta Redi ezredes árulását A világháború előtti nagy hadsereg-botrány hiteles története — Az oroszoknak nem volt sok hasznok az elárult felvonulási tervből Franciaországgal és Oroszországgal, hanem ^rx<uu-A\ao^arhirlab_________________________

Next

/
Thumbnails
Contents