Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)

1930-05-18 / 113. (2334.) szám

fi 1930 m#us 18. vasárnap. A magyar kultuszminiszter beszámolója északi útjáról Milyen aj világ keletkezeit a régi Oroszország nyugati részén! A magyarság kulturális együttműködése a testvérnépekkel BodSupe^ zntutew í7„ A hoesraa kűMöIdá írtjáról haaaésfcesBefit Ktobelsberg Ktaró gróf 5cttíf.tiísamiiaie&- öer ma éaaaM cmtágokibaeri tett utazáséról a Ikövetike- sjö (oyBteg&ocaiöban ssánnoM: be a budia/pesti sajtónak. — StocfeöofenbBEi reudlkivüil szövésé® fogadták azt g gcasdioiMcenetí, hogy & sátor® nézve középnemae- Maoefc MeouyoB o&o&ra össze fcefla fognáok. Ha « bfirésraesasateOc öeBBedbgnak, akkor egye®lő jognak ieeapBfc e váiágcá: kőnyáJbó nagyhatalmakkal, e tkxSteágftk és sok mind etil tehetővé is^agr.. A flwőd znícfiHcíteiTOlinJök rerai kívül meleg éBdeÉStóÉtít teragdtott a Magyarorazággal való gwpdlHgrrf egyUKsarilSkődiéB iránit é» különös örömömre aaoSgáflfc, hogy őfie&égóraól, V. Gusztáv fónályniáil is oaot&Év® aagy rokxnréraésne taJáltám. Megállapod- tesn a svéd veczestő böröKbefl abban, bogv 108*811 turfősoktá seodÉzereaec osenéiChcik. Meglátogattam os opeefel egyrtiefflseá: is, ahot előadást tartottam, metyben femarteetam a® egész magyar tragédiái. Am etOmMet nagyon eairvesem fogadták, leforditják swéd nyaíve és gy a magyar történoJem e rövid fingfaiaón «áfnt azokhoz is, akik eddig egyáltátMban oesa, megy csak háániyoeaai temert%: Magyarország ÜMéuefoat toŰSdetosét és áüdtooafa* harcát a kdU —r Eeatén a teatvémépefcöt Stogiaftom meg. SSagSwaorSftogom nem te sejpfc, hogy májyen szere- töMed gotudwtoak rácfc etsefc a óemaébeík. Mezőköves­den, vagy KÉgfkundoroGBmén sem fogadhattak voí- rm saLVeesebbe®. Ők fis a fímn-ngar ceatádhocz tew- ttgna&, éraSk az Hötá&ságsnfcait, éppen úgy, mini mi s eaért ragaszkodnak aranyára a Tokon magyar öemmefliea. Aa észt kniSnemukrisBtor megkapás® fegerte ká ért ez érzést, janikor azt mondotta, hogy ha nem tudnánk tudományos alapon a Tokom kapcsoiaicfcról, akikor meg keltene tudnunk abból m ösztönös érzésből, wte&j beöffiti a szivünkét, ha együtt vagyunk. A fogacStötás mfindentttt a fegrne- iegefcfe -wc*. Révaiban mámára tekoiásgyermek ki­jött & pófynudvarna és magyar w&veggei énekelték —«"* •msaíL WBBftVMüfÉPKtm BIZOTTSÁG A KÖZÖS KULTÚRA MŰVELÉSÉBE — Ab értofcezés sarán arra a goodótettra jutát- iméc1 hogy ny^vindomárryaznikat közös óstsörtiéne-- iftnir imMéHád nem tehet köJön-kÜRin msüvednönk. EZhst&roeidk, hogy a két Ahn-ugor egyediem (a mégy megyag, ez abőá. beteingCtonsi és óoarpatá) az&wö&ezoefc a közös syyelvtíudicBrEáaiy, néprajzi és őrtOntéDeti todtoenóny müveáéeére, megosztják egy­más között a csonkét, közös nemzett bizottságot rré**&nér m töxHOgor kutatásokra. ÁsxMta testvér- v&p közötti bizottságot aSatofounk, amely egysége­sen ÉRtaySQa a közös immikát A kutatás eredmé­nyét közös négy műben Itagiaftnánk öesze, amélyuek m egáss vsgág dőtt nagy todoményoe {etentfeégie vdkm. Hogy ezt a gomiofatot mttyen ezreesen fo­gadták, arra a tegjeítexmxSxb, hogy ifimnek: ezás- eo» ftm márkával mér megc^uSMIk: a finn- mngyae közös Kjotaső aosezates, ameayec afeteor untáé fteJL, műsor náh* Jártam. — Dorpasöben ax egyetem dfazdrfetafflá v^aeZtott ék ekfiadásomat rögtön elfogadták: doktort disszer- táxáőoa& As lettek ifcultazáijiáma JeSearssö, hogy a nem egészen feéfcnMSő lakossága arezágnak nyolo- ener egyetemi haüSgatöjJa van a rtgai egyetemen. — ksxn Lengyekorazágba mentem Megelőzően &nfea£&ag hÉvott meg a wfibaí egyetem, amelyet fiOEboey Jutván endélyi fejedelem atepAott agyam- uftkrar, aunfihor a toloaguáai egyetemet Egy hét DBMi WaUCHpOK Djuc 6gye®etaa «asaoar |dq ZyE&g&Cfr te* hogy taeg&á&Dgzeag a tecteéregyetenaefc — Vateóbaa « köztársa ság dSnöSae és a kcűfctBSE- bAAZm lg nagy örömmel fogadta a lengyel- magyar aaeöamá egyQöanaköűés termét Meg fo áfapodtnck ebben, hogy kát fndőst cBezé&ftrfc. ők a bécsi magyar tksbézetíbe ős Tühanytoai káftrleraek egy-egy forint, ml pedig Varsába fattMOmk hét vetették: ikn a paracafcotena, amely kowtiagenet flgyou 'kői lőni. Ezek a helélraiiélt áirtattan parasz­tok sziiják a gyűlöletet a szomszéd országiak népé­ben, amelyet ilyenformám nem tehet forradal- mceüánii. — Az Oroszországtól való élszak adásnak csak egy hátrány# érZilk: a régi, óriási yáímférüilet megszűnteiéi.. A rigai gyárak ma telijeeifők'épeseé- güknek egyötödét ^em tudják kihaezná'ljni és Révai­ban, ahol a balti flotta műhelye volt, elárverezik az egész berendezést. A gazdasági bajok ott épp úgy jelentkeznek, mint nálunk, de olyan erő; ezekben az államokban a nemzeti érzés, az élni akarás, hogy bizonyára átvergődnek á bajokon. A LENGYEL PAPSÁG MAGYAR­BARÁTSÁGA — Máris nagyszerű erőfeszítéseket, tettek. Révai­ban gyönyörű iskolát, emelt a város és « lengyelek is szorgalmasan pótolják azt, amit az általános taa- kötelezettség hiánya alatt eísnutasztottak. A szer­zetes renglek már visszamentek Iveingyelorsrágba és viisszakapták végi kolostoraikat. VdJáóbaav bires templomuk volt “a jezsuitáknak, amelyet elvettek tőlük az oroszok, orgonájuka't 'lebontották, halot­taikat kidobták. Üres templomot kaptak most vissza, de már szorgalmasan rendezik be újra. Beszéltem a papság vezető egyéniségeivel és vég­telenül jól esett, hogy a varsói bihomdk milyen szeretettel érdeklődik a magyar események iránt. Megható az a szimpátia és igaz szeretet,, amellyel a lengyel papságnál találkoztam és láttam, hogy ez a szimpátia nagy értéket jelent, mert a papság nagy hatalom Lengyelországban. Vasárnap érkez­tem Varsóba, és a hatalmas, gyönyörű templomok mind zsuTolásig tele voltak, olyan erős a lengyel nép vallásossága és ogy hallgat a papságra. ^ r' m VILÁG ÉSZAKON — Vti tttiaBfy aav*fr&, hogy nriSyen követ­wStsmaocyvA JESS6K bb cc5üiraik.-niBgyair manearínaaaBK, de oecD wtáiiwifcuA astooS, hogy fefibamtott m ewnö- sui OuceffiOteMg nyugati >őbb» te ISf rttág kötete tere0 tt, áAamofc raöíeítek: Ftonocrazág, Efeete OBBiág, LMoseaég, LÖwáiáa, Lengyekxmaág. Ez m áBesxxradsaar ősKaedtOgg a ott éSkmareodszeírünfo- toal, rak tíSSOsA IntiU ma ktet lAu aj áfiaanok- l)MO • (Él Oifffrjongág^ mnrrmni óftA: n«m ma hódító aetn hagy napo­lnál a toAmálk MéStfáség oéSkOL Egy pár görög, kunt teDapkuri tanom cbobc w ctobb iüocShok emae- fcflt, pqpr pópgpocaéfeoQlÉaaal, fettönö Mjwe épáfatt, (Kudajk teuupfomoft; a melyek matt Qiutwu ttwttc. íA lengyelek! uofcat már Be fo boobottalc. A teoapfomoloop tóMS egypár, kaaatámya: é* roeitmá oRntyontt aueuftafc maradtok még ea arc*® rtfitóg- bfiL Több helyen már fieö is uoedték a vágányofeai, mert nem • gnnflnrtgl hetyraftm* megfe&eáSen ŐpO*wk, hanem arat a óéira, hogy crwpaibofcat te­hessen BBáfflftané a német határra. Varodban nyo­ma cÉnos ■ oun bűüUaatt, hacuak est nem tnt- ttea, hogy mórt roppant AdoaöokkaA heti pátnte ttdk a teogyeteknek, mtA m orom hádPoAság alatt a tohrtfe feJBOdfoben kényeaertteégbifil etonftas*- toBtt, mert ea auneaofc nem engndták meg ca ÜhAfinoe tattflhfe«tt^et, ronboRfti, kenőkikötöd ;r" - , ......^1" ~ a bousbvizwcs rémb — KzHk M aí Őfllarrwfc «fflt toivámjáfo hogy * bofl- mvbanvp minél tovább tarteon. Féknek attól, hegy » pojgórt OroHBoreiBág megtol e#Gne M5n» ét; nem Bevezető szavalt (0 Két újságíró találkozott négy érved ezelőtt Prágába®. Az egyik uj prágai lakóé volt, & másik akkor jött Ném etOTszágból Osehezlová- kia főldjéra Néhány hétig bumliztak együtt Prága uccáin, azután hivatásuk elsodorta Őket egymástól. Az egyik Prágában maradt és óit szolgálta tollával tovább a kisebbségi magyar­ság ügyét. A másik elkerült a Tátra vidékére, ott vert gyökerei és tetterejével, tollával úgy a külföldi, untot a belföldi sajtóba® a Magas Tátrának és a SSpeBerfőtetaek lelkes propagá­lóra lett, A két újságíró 1930 buevétjának ide­jén újra találkozott a Tátra egyik gyöngysze­mén, Tátraszéplakon, ahoi a G-űhr-szanatórium családias meghittségében föfedevenitették a ré­gi emlékeket, pihentették testüket, lelkűket, de a doice fár mente kellemes állapotát újság­írói munkával megmérgezett idegrendszerük nem sokáig bírta és egy szép napon elhatároz­ták, hogy ezt az istenáldotta, gyönyörű földet, amelyet a Természet művészi keze és évszáza­dokon át nemzedékeknek munkás szorgalma földi paradicsommá varázsolt, megénekfrk egy riportsorozatban, megéneklák a saját örömükre és másoknak tanulságára. Az egyik újságíró már négy éve íak^a ezt a földet, amelyet tehát minden vonatkozásában ismer. A másik, a prágai, még osak a gyorsvo­nat és az autó vágtató iramában suhant végig a szepesi tájakon. De úgy gondolták, hogy ép­pen ezért lesz értékes együttes munkájuk Aki a viszonyokkal ismerős, az mélyére lát a dol­goknak és tudja, hogy mit érdeme* és mit, hogyan kel megírni Aki csak vendég ezen a földön, a* viszont hamarább észreveszi a kü­lönlegest. az idegent egyszerre megkapó! így született meg hát ez a riportsorozat, amelynek célja az, hogy újságcikkekben adja meg a Szepeseég ke* reaztmetszetét az lír 1930-fk esztendejében. A Zlpszerföld a tudományos kutatás szem­pontjából is kerek egységet alkot Egységbe foglalja a rajta végighúzódó hwtai- ma* begyiáac, amelyre a szélesem elterülő hegyközi síkság támaszkodik. Valósággal Svájc miniatűr kiadásban, mert ott is m Mpeoeft Murai közé égy magas feotérség van ékéivé és űrig a hegyek osodlte- toe világa a* idegenforgalmat mágnesként vonzza magához, addig a fentéirség földjén in­tenzív mezőgazdálkodás és ipar ad kenyeret a lakoegágmafc. Régebben itt te így volt ez, az uj viszonyok között Azonban & Szepeaség ipara nagy vérveszteséget szenvedett. 'A lakosság életrevalóságát bwooyitja, hogy a megválto­zott poíitákaS és gazdasági viszonyok nem tör­tök meg éteteoergiáját és elismerésreméító buz­galommal orientálódott át az uj gazdasági élethez, ímélynek központjában most az idegen- forgalom áá Miniatűr Svájc a SzspcasÓg azonban nem­csak a geográfiai analógiák révén, hanem uepe86eg DCuaeu^! CMgo<nia9« &om­kezté ben te öVAjooaw s loiyvvOigyeK: ö€övBDí Danlll initty- bóö három kXDDnbözö népétem nyomult a vte váhusztó gerinc felé, hogy annak mentén össze- ölefkezzék. EszaikróJ, a Rajna völgyén, a né­metek. nyomultak elő. Déli®, a Po baloldali meflékvfoetoefc ioráoyában, oftassok hatoltak eWcre, míg nyugatról, a Rhone mentén, francia népétem szivárgott be. Ez a népvándorlás már a rómaiak koráiban megkezdődött és a 18-ík század történelmi szttkeé^zerüféggei alakítot­ta ki Teö Vámos EWgonoseenschaft-ját. A kis Svájc azóta te példát ad a vfiág minden nem­zetének, ■'* «-»i | hogyan ftwiüai Össze a wttWfÖM eeereteté- ben és együttes munkában három különböző fajtájú nemzetiség. Nos: Gyep kte keleti Svájc a Zfpszer­föld te Aki a, Szcpc.5fÜld 'éa ál ífctJa/Kő tXgJ íiélM.ícmnck: a németnek, sslovákúak, magyar­nak ée lengyelnek fejlődését ismeri, igazat ad nekünk, amikor azt mondjuk, hogy a Szepességen az adottságok és szükségsze­rűségek szinte természetes utón oldották meg már évszázadokkal ezelőtt a nemzeti­ségi kérdést és a négy nemzetbeliek viszo­nya az uj idők uj körülményei között sem szenvedett változást A Szepesföld népességének törzsét és magvát — ha ez a jelen viszonyok között számszerű­leg már nem i« fejeződik ki olyan éie-seu — a németség alkotja. A tizenkettedik század elején jötték be magyar királyok hívására — a krónikás szavai szerint — „jobb ekével és erősebb esá- kányokkal“ s letelepedtek a Poprádnak, Her­nádinak és a Gröteáevőlgyének akkor még gyér- számú szlovák és lengyel nemzetiségű lakossá­ga közé. Elhozták magukkal ősi szokásaikat, vitalitásukat, városalapitási kedvüket, a né­met városoknak már kifejlett magdeburgi jog­szokását, amely azután a helyi viszonyoknak megfelelően a „Zipeer WilKkür“-ré fejlődött ki Nem önkényt és az erősebbnek hatalmaskod á- sát jelenti ez a „WEikür“, hanem ideálisan demokratikus alkotmányt, amit a szó etimológiája te mutat: „WolHen*4 és „Küren“, akarni és választani A németség kulturális erejévé! a Szepesség gazdasági és kulturális fejlesztését a kezébe vette és ezt mindvégig polgári buzgalommal és erényekkei az egész Zipszerföíd összla­kosságának javára irányította. Rátermettségüket mutatja, hogy a szepesi né­metség vette először észre a természeti szépsé­gekkel bőven megáldott Zipszerföíd idegenfor­galmának Jelentőségét. Már a 15-fk században Fremdenherberge-ket létesítettek. Németeknek köezörihető a Magas Tátra turisztikai és alpi- nteztihns fölkutatása és németek munkájának eredménye Középeurópa eme legszebb hegy­vidéké® egy vUágnivora Jutott fttrdőkultura megalapozása ée kifejlesztése. A szepesi né­metség százados küzdelemmel törte meg a mos­toha, kemény hegyaJji földet, magwsfoku me­zőgazdasági kultúrát fejlesztett ÉL, háznpara messzire raálHtotta termékeit, a gyáripari ter­melés korában pedig modem nagyipari kultú­rát fejlesztett ka, amely ezer és ezer családnak adott munkát és kenyeret. Végül a kereskede­lembe® te a szepesi német etem ragadta magá­hoz a vezető szerepet, Késmárk és Lőcse ke- reskedőkaravánjai már a Hansa korában Dan­iig és Smyma között kereeztül-kasul járták Középeurópát és az akkor a Kárpátokban ural­kodott hajdemákok pasáival biztonsági szer­ződéseket kötöttek. Városaik követsége még jobba® fejteeztette a közmondásossá vált sze­pesi szolidaritást. De nemcsak az anyag) Irattárában, hanem • szellemiben Is mindig as élen haladtak. Itt fejlődtek ki Ig#ó, Késmárk, Lőcse híres diákvárosokká, boldog diákéletek verőfényes tanyáivá. Az öreg kövek még ma te arról a n iJli&a.* — vv i-,,,-,-.„„sní -------. a ^ i «»e nw guWí itoiwniroi döwöömjot^ srowf íwOhok honéit. De heeséítnek egyébbr® te Elmondják, hogy a Szepesség népe egyttttérzett egy na­gyobb közönséggel, az egész országgal és be- sxétoek ezek a kövek ThÖköfyről, Rákócziról, ktrroo hareokról, a késmárki vértanukróft, Bra- nytezkóróf, szent történelmi fogatenakróé, ame­lyek nagy múlttól regélnek. A szepesi németség munkája, szorgalma és rátermettsége a három mátok népétem: a szlo­vákok, magyarok és lengyelek rokonezenvét és azeretetét már kezdetben megnyerte és mindvégig bíztosátotta. Nem volt ez m^hódo- láe, hanem tennészetes fejlődésből kialakult tény. Amint a középkorban az egyéni tulajdon­ságok ásították a törzsek élére a vezért, agy tett » szepesi német népétem a négy nemzet között gazdasági és kulturális tekin­tetben vezető. ; i így alakul* kf egészén torinófttefatOTÜleg és a fejlődés mindig érvényes törvénye szerint a Szepeseége® egy kis keíletí Svájc, anélküli, hogy a szepeasfek ismerték volna Svájc törté­nelmi fejlődésiét és társadalmi berendezkedé­sét, mintegy igazolásául a herderi tételnek, hogy van egyetemesen működő világlélek. Szükebb hazájuk szeretetében mindig egy volt e négy nemzet és a nem idevalóknak, a zavart csinálni akaróknak minden kísérlete­zése ellenére a jövőben is egyek maradnak. Németek, szlovákok, magyarok és lengyelek ősidőktől együtt küzdenek, hazájuk boldogul ác­sáért, a jövőben is ezt fogják tenni és példát mutatnak az egész köztársaságnak, hogy az autochton lakosság egysége nem fantóm, hanem reális lehetőség, amely nemcsak a kis szepesi földön, hanem egész Szlovenszkén és Ruszinszkóbau megva­lósítható. Bevezető szavainknak végére értünk és azt hisszük, hogy kielégítően mutattunk rá vállalt föladatunk céljára és értelmére. Föl tehát az útra, induljunk végig az évszázados kultur- munkával megszentelt rögökön, hogy a tapasz­taltak tanulságait föltárjuk Szlovénszkó é? Ruszin szkó egész lakosságának. Betört Erdélybe a sáska BiŰGare&t, május 17. Szerda reggel sáska- had érkezet a osikmegyei Madaras község­be. A lakossság sürgős segítséget kért Buka­restből, ahonnan el is küldték a védelmi esz­közöket, csupán a mérgező anyag hiányzott. A sáskahad pusztítására a lakosság igen nagy erőfeszítéseket végez, minthogy a sás- feahad ellepte Tölgyes község határát és fé­lő, hogy elárasztja egész Csikmegyét. A la­kosság megpróbálta tűzzel pusztítani a sáská­kat, de nem sok eredménnyel. Erdély északi részién, a csehszlovák határ mentén viszont a mezei egerek szaporodtak el hatalmas arányban. A földm Ívelő nép föld­jein árkokat húzott ée ezeket méeszel töltöt­te meg, de ez a védekezési mód nem vált be, úgyhogy most a kormánytól sürgős segítséget kértek a pusztító veszedelem ellen. Csókolom Fiiii! — kiáltotta * Tigriskarom« és nyakára zuhant a gmllotin Pátris, május 17. Tegnap reggel nyilvános kivégzés volt Guifffaut 28 éves korzikai ban­ditát fejezték le, aki Marseille környékének legrettegettebb rablója volt. Mindenfelé „Tig- riskarom“-nak nevezték. Mikor Marséi libben tüzes lett lába alatt a föld, Páriába tette át garázdálkodásának színterét és 1928 novem­ber 21-én több társával együtt a tőzsde köze­lében fénye* nappal agyonlőtt ogy 66 éves bank- i&ttzáselőt, aki tömött tótokénál a tőzsdére mettim A banditáknak akkor 380.000 frank zsákmá­nyuk volt A rendőrség nemsokára kéarekeri- tette GuiEfaut-t több társával együtt és a bí­róság GuiflPaut kivételével valamennyit fel­mentette, mert nem volt ellenük bizonyíték. Guiffaut hajnalban nyugodtan öltözködött, f egyéne ivei vidáman beszélgetett és mikor kérésére egy pohár rumot adtaik neki, magas­ra emelte a poharat és a Tiszteletremélttó tör­vényszék egészségére! szavakkal egy hajtásra kiitta. Még akkor sem tört meg, mikor a vér­padra vitték, nevetgélt és már megragadttá a hóhér, amidőn így kiáltott fel: *— OtőHoölom Fifití (A! vérpad körül a kivégzés előtt zavargás volt. A külvárosi csőcselék százával csődütt össze a lefejezést nézni, úgyhogy a-rendőrség alig tudta visszaszorítani « tömeget. Vereke­désre került a dolog és a rendőrök 60 rend* bontót letartóztattak. ®eti létükben ölné meg őket. A boiieevizrrmH fertőző hatásától pedig nem félnek, mert nagyon is jól ismerik Saovijetoroszionezágiot. Tízezrével szöknek át azok a parasztok, akiknek a szovjet, el­vette a' földjét s akikre szinte liaj tó vadászatot ren­deznek Oroszországiban. Nem a burasuj, hanem a módosabb paraszt mondja el ezekben az országok­ban, hogy az orosz kormányzóságokban kontigenst SZEPESSÉGI KIS TÜKÖR fC*OTTi*f»t br Prágai Magyar Hűteni Riportsorozat a Zipszerek ©sí földjéről, népek testvéri ölel* kezéséről, szülőfötdszeretetről, kuliuráról, gazdasági életről írják: VÉCSEY ZOLTÁN dr. és NEMÉNY VILMOS dr.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents