Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)

1930-05-18 / 113. (2334.) szám

rPBg^M\<sfe^^HipgágB 5 mb ■#» 18, vatoMgi egyesített, gurítható szobabutoraarf; & a dugó- hcaóprartnéttiy és a Világkój'mámor lábtörlő és az átvilágított lúdtalp és az a jtóvédőlángész, mely rájött, hogy ajtód azért piszkos, mert nem a tólincentól fogod — és a gumicsónak, a gumicsónak, amire olyan régen szükségem v&a, a hónod alatt vihet ed a vízig, ott fel- iftzjod és eWllanss a viz tükrén, ó Istenem, de szép is leatme, hogy miért nem vehetek rög tön vagy egy tocatott * Mert igenis nekem mind tetszik, étn mind meg akarom venni, a repülőgépre rögtön fel­ülök és ciípőmadzago® húzom magam után a ■nyaralómat és a biirgonyabéksigerdőt és a gép ablakát kirakom jerikói rózsával, hogy kedélyes hangulatban tömhessem gépecském- smel jóízű libámat, amit percek alatt főz meg derék gyorsforral óm, az egy nyomásra beál­lítható hálózati rádió hangjainál. ! Isten áldjon meg mindenkit, aki az egé­szet kitalálta és főként a „Borpalotát", ahol az ember, mielőtt körülnéz, öt-hat pohárkával, á 30 fillér, felhajt a legremékebb ürmősből, amitől, mintahogy látni méltóztatik, tárgyi­lagos világosság gyűl a tompa emberi érte­lemben. •----------»■ iiil —­Cs ebszíctákia is leszállítja a ScamaiBábaf? Prága, május 17. A Mr. Politika „a kamatláb leszállítása előtt" elmen ma a következőket inja: „Az utóbbi hetekben a pénzügyi piacunkon érez­hető enyhülőt állott be s ez, nagy résziben annak is köszönhető, hogy a mi magasabb kamatlábaink a tőkét a belföldön tartotta s az ecsportpénzek a külföldről gyorsam vissza­tértek. A pénzpiac enyhülésének további oka az ipar kisebb foglalkoztatottsága, a nyers- áru áresése és az építkezési mozgalom lany­hulása. ■Értesüléseink szerint nincs kizárva, hogy a diszkont-kamatlábat nálunk a jövő héten leszállítják. Szabad talán azí ,is ne- unélnümk — s elvárjuk, hogy neon maradiunk csak a remény mellett — hogy a bankok ugysmíty mértékben teszsáílitják a hitel ka­matlábát, ami felíétlemül éüéukebbé tenné az ipari és kesreökedelnnet is." Hétfiss temetik Orska Máriát Bécs, május 17. Orska, Mária holttestét teg- nap hatósági engedéllyel lakására szántották és fólravatalozták. Temetés© hétfőn lesz. ÁMi- tólmg megtalálták a művésznő öt évvel ezelőtt készült végrendeletét, melyben egész vagyonát testvérbátyyára és unokahugára hagyja. Az angol R 100 léghajó Kanadába röpül London, május 17. Az angol R100 óriása lég­hajó a közeli napokban megkezdi útját Kana­dába. Számos mérnök és a hangárlegénység már előreutazott Kanadába, hogy az óriási léghajó leszállásánál segédkezzenek. A testvérgyBkos FriedSAnder Manasse közveszélyes örült Berlin, május 17. FriedlándeT Manassét — mint emlékezetes — fivérének és Földes Tibor barátjának megöléséért hatévi fegyházra ítél­ték el. Az ítélet azonban nem lépett jogerőre s a fiatalkorú gyilkost elmegyógyintézetbe szállították megfigyelés végett. A herzbergi el- ra egy ügyintézőt főorvosa moet megállapította, hogy Friedlánnder Manasse elmebeteg. Sza­badlábra azonban nem helyezik, hanem, mint közveszélyes őrült, továbbra is az elmegyógy­intézetben marad. Tovább terjed a fübecki gyermektuberkalözís-íárvány Lübeck, május 17. A gyerm-ektuberkulózis- járvány tovább terjed. Legújabban öt uj meg­betegedést állapítottak meg, úgyhogy a beteg gyermekek száma 81-re emelkedett. Eddig li gyermek meghalt. A nyomozást a haláleset ok­ra vcmatkozólag folytatják. Általános az a vé­lemény, hogy a Calmette-preparátum, amelyet a gyermekkórházban használtak, idézte elő a haláleseteket. A magánorvosokat azonban ezen káros preparátum használatától nem til­tották el és igy nemcsak a kórházban, hanem magánkezelés alatt álló gyermekeknél is ha­lálesetek fordultak elő. Poser — a ratibori gyilkos Boroszló, május 17. A ratibori gyilkost most már véglegesen a sterilbergi őrültekházábái megszökött Kóserben identifikálták. A. briinni rendőrség egyik főtisztviselője az ujjlenyoma­tokból és egyéb jelekből is teljes határózott,- tággal Fölismerte Kóserben a gyilkost. A SZENTIVÁNI KÚRIA KAPUJÁN BELÜL Irta: GYÖRY DEZSŐ Délről hatalmas hókoosmájával integetett a Gyömbér, az északi horizontot a Tátra és a liptói havasok szikrázó koszorúja csipkéz­te, délelőtt a meredek szenti várni fenyves ár­nyékolt s a nap az Alacsony Tátra szeszélyes, szaggatott nyúlványai közt bukott a Fátra mö­gé. A huszonkét Szén t-Ivány-kast é 1 y és kúria falujában ez a kép övezte a Szentiváni Kúria komoly tanácskozóit, ha megálltak a százados falak és a négyszázéves harsak társaságában, a széles udvaron. Úgy érzem, kellett ez a körkép, ez a test­véri társaság a természettel, a föld szépsé­gével, a havasok tisztaságával, a harsak ko­molyságával s a vendéglátó kúria derűs sze­retettével. Kellett, hogy testvériesillés, szép­ség, tisztaság, komolyság és szeretet legyen minden emlékben, amit onnan hoztunk. De kellett főleg ahhoz a munkához, amit ott vé­geztünk, hegy úgy végezhessük el. Hogy jól végezhessük eL ss Érződött, hogy nagy fáiba vágtuk a fejszén­ket: az Íróknak, hiába, nem kenyere a tanács­kozás. Az írók ösztönösen menekülnek az iro- dolampolitíka útvesztőitől, kiadóii, szerkesz­tői, adminisztrációs feladatok tuskés bozótjá­tól vagy a rónailelkü szabad távolságok vagy a fantázia szávai szabad magasságok felé. Az író elsősorban lélek, szív, képzelet, békótlan- ság, szila jség, elmélyülés, csend és vihar, ve­rő nap vagy bukott éjfél, véres roham vagy. gyógyító könnyfolyam: de mindig: szabad­ság. Mindig fölötte az életnek, a valóságnak. Bár lábbal, gyökérrel a földiben, a sárban, fej­jel, szemmel, céllal magasan a világ, a reali­tások, az egész életkonglomerátum és annak csak bölcsőtől sírig — jobban mondva, csak a tiszta gyerekkortól a bölcs gyerekkorig — izgágáskodó ágólásai fölött. De a megnehezült élet sorsparancsa paran­csolt : fegyelmet, önuralmat, aikaratkoncentrá- ciót. A szlovenezkói magyar irodalom krízisé­nek megoldását, ami termelési krízis elsősor­ban, a termelési lehetőségek közös akaratú megteremtésével: egy szabadabb, erélyesebb vonalvezetésű irodalompolitika kezdeménye zésével kellett megoldani. Ezt: mindenki be­látta « mindenki hajlandóságot vállalt a neki nem is teljesen fekvő praktikus, gyakorlati és feöriMtékinitő tanácskozásokra. Tudtok, hogy ebben a helyzetben s ebiben a pillanatban —• épp ax irodalmi szempontok és á tiszta iro- dalmiaág érdekében — ki kell lépesünk ma- j gankbóL Minél több volt a gyakorlatijáig, a kőrtitekmtés, az átfogó, céltudatos látás és a koncentrációs akarat az egyesekben, annál jobban tadták szerepüket, nehéz feladatukat betölteni. „Nem személyekről van itt szó — hangzott eJ a sokszor idézett egyik alapmotívum pon­tosan fogalmazó ajakról — hanem a helyzet­ről". Nem személyek küzdöttek személyek el­len, mindnyájan egy súlyos helyzet etilen küz­döttünk. Mindnyájan őrölhetünk neki: sikerrel. ss A ,?jászámdéku“ magyar írók — akik ott. állandóan kihangsúlyozták, hogy a Kúrián so­hasem csak a jelenlevőkről, de minden távol­levő magyar értékről és értékért forog sző­nyegen a szó és az értekezlet csupán értekez­let s csupán három napra értekezlet — úgy­szólván kivétel nélkül, bebizonyították, hogy a házigazda ilyen kérésének eleget tudnak tenni. A tárgyalások legveszélyesebb pont­ján, a krízis kulminóoiójában Dzurányi László vetette közénk a becsületes, megoldó formu­lát Azt mondotta: — Itt sokszor mást diktál a szív, mint amit helyesnek lát a fej. El kell hallgattatnom a szív szavát, hogy győzzön a cél tudatos, építő - akaratú, értelem. Ebben a formuláiban oldódtak át a sokszínű érzelmek a megértés érzésébe s készítették elő az utat az értelem érvényesülésének: a konferencia sikerének. js Sokféle ember volt ott. Ée sok generáció. Kevesebb a papírom, mint a mondanivalóm. Ha mindenki szivét ki akarnám beszélni, úgy ahoigy előttem, meg társaim előtt feltárták, egy lapot lehetne összeírni. Hagyom. Csak a legérdemesebb pillanatfelvételek gyors ki­válogatására van idő és lehetőség. Szeretném megrajzolni a fejeket: az ősze? szálaktól a legfiatalabbakéig. Kiemelni a kö­zös vonásokat, megmutatni a nagy kontrasz­tokat. Jellemezni a különböző egyéniségeket s jellemző megnyilvánulásaik epizódjai mö­gött előmulatni az embert: amiből nincs egy­féle kettő 9em, nem még több. Ha megtehet­ném, tisztább, megnyugtatóbb képet kapná­nak az érdeklődők. Kár, hogy nem lehet. SS Két miniatűr követel elsősorban helyei: A megérkezéskor: a panoráma közepén, vágtató felhőfoszlányok alatt a májusi tér-* mészebből kif étterük a kúria s az autók Ibeero- bognak. A lépcső tetején fedetlen fővel ott rajzolódik a háttérbe a házigazda, Szjeut- Ivány József hatalmas, ismerős alakja. Szívé­lyes, úri gesztus, vendégfogadó .mosoly, de szemeiben egy összekovácsoló akarat édes, biztos és kutató mélysége. Vagy tíz lépcsővel van fölöttünk. Háta mögött a századokat lá­tott, Potőfi-járta ház, előtte az autón bevág­tató, trencskótos, aktatáskás uj generáció. Múlt és jövő, történelem és művészet, erő és szépség. Balkeze hátrább pihen, mintha fog­ná, ami mögötte van, jobbja élénkbe lendül: kitárja a lázongó jövő felé. Kár, hogy fotóriporterünk, maga is lírai költő, a második autón érkezik. ss Már második nap estje volt Megfogadtuk, hogy nem fogunk toasztozni, nem fogunk felköszöntőket mondani. Derogál íróknak ilyesmi. Voltak köztünk, akik még sose mondtak. Megfogadtuk. Második nap éj­féléig be is tartattuk. Ekkor jött valami kirobbanás féle: az rob­bant ki már, amit a Kúria és a kétnapos együttlét gyűjtött föl a kedélyeikben. Szüllő Géza, aki ott ült a legbájosabb házi­asszony, az alig tizenhét múlt Beélik Elemér­né, Szent-Ivány Kató jobbján s aki az első nap tanácskozásait végig elnökölve, európai szellemével, elokvenciájával és utánozhatat­lan szellemességével még a legantipolitifcu- sabb irószivekben is meleg visszhangokat vert, komoly szóra emelkedett. Iróemberek a vesékig látnak, ismerik az arcjáték és a hang minden csínyjábbinját, iró előtt nem lehet leplezni, legfeljebb leleplezni. Megérettük, hogy ez nem beszéd, ez nem gesztus, ez val­lomás és őszinteség. A házigazdáról, beszélt *é? egy nagy barátság megteremtéséről. Aztán a házigazda válaszolt, ugyanígy. Nem, nem frázis: azt mondta valaki, a művészet össze­hozta a politikusokat, történelmi pillanat. Olyan mondta, aki se Szül lőnek, se Szent- Iránynak se nem párihive, se nem ismerőse. ügy volt És mély, nyers*, igaz vallomások özöne szakadt fel. Azokból is, akik még soha nem beestek nyilvánosan. ss A két képet azért bocsátom előre, mert az írók igen jelentős része, útközben és előtte, mondjuk ki: félt a .politikusok jelenlététől, féltette az irodalmat a politikától és itt nem talált politikusokat, de írod a lom: barát, irőba- rét magyar urakat Sose is esett rzó másról: csak irodalomról. ss ■ v '■ ' ■' Csak a Kúria háromnapjáról beszélek it­ten. Ezen a legérdekesebb fejek a legismeret- lenebbek voltak, mér személyesen legisme- retleu ebbek. A fővárosiaknak Darkó István, a keletieknek Savaiké Pál és Vozári Dezső. Voltak néhányon, akik még Mécscsel nem voltak együtt ée négyen, akik nem hallották őt szavalni soha. Megállapítottam, hogy a Kú­ria komoly jelentősége elsősorban az össze­hozás, a személyes találkozás lehetőségének megadása: a eaemtől-szemibe. Szem től-szembe ezeket az Írókat, jövőre még többet, legalább öt-hat névvel többet, szembe állítani, bezárni egy szobába, nézze­nek egymás szemébe, hallják egymás hang­ját, lássák meg egymás egyszerű, szenvedő magukramaradottságá.t, nem egymás ellen kell összefogni ok: az egész világ ellen, a mű­vészek szolidaritásában, a művészet fegyve­reivel. Kellemetlen csalódás nem volt, vagy nem volt csalódás: meg kell állapítanom, neon az újságíró, de a poéta őszinteségével: kellemes Csalódás volt, sok volt, több volt, mint ameny- nyit az én Kúriában bízó lelkesedésem csak elképzelni is mert. Úgy mondták meg, hogy nem is kételkedhetnék ebben, akkor se, >a magam nem láttam volna És egyszerre in­nen is, onnan is peregtek a nevek: meg nem jelenteknek, ez alkalommal meg nem hívot­taknak nevei: jövőre legyenek itt ők is! Hiszem, hogy ott lesznek. Akarjuk. És sen­ki sincs, aki nem akarja. ss Abban a természetes közeled ősben, egymás­megismerésben, amit nem alantas elvfeladá­sok, nem konvencionális udvariasságok, de művészembernek művészemberrel való tör­vényszerű viszonya szegélyez, döntő győzel­meket könyvelhet el mindenki, akinek nem célja a bajkeverés, a személyi kultusz vagy személyes viaskodás, vagy a zavarosban ha­lászni akaró áskálód ás. És itt örömmel ál la­píthatom meg, hogy elvfeladásra még csak fejtezőlitás se hangzott el. Az őszinteségre, a nyílt k ibes zél ősre, a sze m tői - szembe val ő k i - pakolásra azonban minden csoportból több­ször: s ebben nem is volt hiba, de nem is volt hiány. Meg mondtunk sok le .nem irhaló megmon­dani. valót s ennek dacára, -- merem monda­ni épp ezért — kölcsönösen kevesebb a szi­Kizárttal . Veremigte Spmitts~ u« Liköríndkastrie A.G, cégaél MatarlscMstran elégítheti ti elSnjfta (génjeit a legfinomabb likőrökben, pá­ratlan minőségű brandyban és mindennemű más szeszes italokban. vekben a tüske, de több a tisztánlátás és a mindenféle bizalom. Nagy eredmény: szívből kell őrülnürnk neki. ss Ha akár elvfeladások kényszerével, akár nem őszinte simaságokkal befolyásoltuk volna a természetes kristályosodást vagy a termé­szetes fejlődést, nem jutottunk volna idáig. őrizzük meg ezt a bátran beszélő, ezt a nyílt, ezt a meggyőződést tiszteletben • tartó s az egyéni véleményűyil vánitásit megengedő, de jószándéku, férfias, kritika-álló, nem ter tődő, magyaros viselkedést a jövőre is.* ss Az idő nem engedte, hogy a tárgyalások körött irodalom is adódjon elő. Kétszer mégis volt rá mód. Az uj regényéhez adatokat gyűjtő Móricz Zsigmond néhány napra a Kúria vendége volt s bár tárgyalásainkban aktív részt nem vett, jelenlétével mégis nagyban emelte ta­nácskozásaink súlyát és jelentőségét, Molvas­ta a legrégibb magyar irodalmi emléket: az általa most feldolgozott Elektrát. « A másik Mécs László szavalata volt, aki többek kívánságára utánozhatatlan előadómű­vészeiével több versét mutatta be. Különö­sen „A királyfi három bánata" című versével érttel nagy sikert, az anyaszeretet egyik leg­szebb magyar versével. Mécs megjelenése kü­lönben, aki hivatalos elfoglaltság miatt csak a második nap este érkezhetett meg, újabb frisseséget vitt az írók körébe s» szereplését általános érdeklődés előzte meg. őszintén mondhatom, hogy én, aki szintén különös ér­deklődéssel vártam az ő megjelenését a ta­nácskozásokon, a későbbi megbeszélések so­rán örömmel láttam, hogy az uj koncentráció­ban vele az eddiginél sokkal szorosabb együttműködést találhatunk, meri erre benne is, bennünk, is megvan mindjén jó hajlandó­ság. A legkomolyabb értékek összefogása, kooperációja az irodalom kérdéseiben mind­nyájunk érdeke. Hisszük, hogy igy lesz jól. Mindketten sok tapsot arattak. ss Humorban sem volt hiány, de ezeket, nem keverem ide, meri. akkor nem említhetném meg, hogy a legtöbbel beszélők mellett (akik rajtam kívül Sziklay Ferenc, Szvatkó Pál) a legkevesebbet beszélés babérját Sebed Ernő kapta, aki a hivatalos rész alatt csak egyszer szólt közbe, egy kérdésre ennyit mondván, hogy: nem, s aki asztalnál ?e szólalt föl. ♦ De hagyjuk másokra a humort, hogy én se vonhassam ki magam a humorban is megnyi­latkozó „kritikai éra" ostora elöl, (amiből mellesleg gyakran kijárt az ifjúság hároui képviselőiének is) és próbáljuk összegezni, miben látjuk az elmondottakon kívül a Kúria sikerét. .0- ■ a■ :. őri. ’ Abban, hogy uj korszakot jelenthet, mert a kimóleli idői lejártnak jelentette ki, — síkra szállt a kritikai éráért, mely a megte­remtendő kritikai folyóiratban, az Uj Mun­kában megkezdheti komoly misszióját a tel­jes függetlenség alapján állva, — akciót in­dított a könyvkiadás kérdésének rendezé­séért s a könyvkiadás székhelyének s Darkó Istvánnak Prágába helyezéséért, — hangsú­lyozta, hogy minden klikkalakulást elitéi s munkáját, vállalatait, eredményeit az összes írókért és tehetségekért akarja kifejteni. - szükségesnek tartja a fiatal vagy ismeretlen tehetségek érvényesülésének útját egyenget-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents