Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)

1930-05-03 / 100. (2321.) szám

6 6 POZSONYI saerkessíőség és kiadóhivatal: Telefon 2787. / Grössling-ucea 36/1. KASSAI szerkesztőség és kiadóhivatal: Telefon 495. Rnman-ucca 6. UNGVÁRI szerkesztőség és kiadóhivatal: Pavlovics-ucca 2. NYITRA1 szerkesztőség és kiadóhivatal: Method-tőr 3. * VÍZUMOT Magyarországba, Romániába, Olasz­országba, Lengyelországba még ugyanaznap megszerez a Prágai Magyar Hírlap pozsonyi kiadóhivatala, Pozsony, Grössling-ucca 36. L Nem szükséges a pénzt előre beküldeni, az összeget után vételezzük. \ többi államokba szolgáló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: Prága II., Panská uL 12. III. eszközli + VASÁRNAP is megkapják a Prágai Magyar Hírla­pot előfizetőink Pozsonyban, Kassán, Nyitrán, Lo­soncon, Léván, Komáromban, Ungváron, Rima­szombatban, Érsekújváron, Iglón, Eperjesen, Be­regszászon, Besztercebányán, Selmecbányán, Zsol-^ nán, Ipolyságon, NagyszőHősÖn, Poprádon, Kés- [ márkon, Dobsinán, Rozsnyón, Tornaiján, Füleken, Zselizen, Párkányban, Pöstyénben, Vágujhelyen, Nagytapolcsányban, Gálszécsen, Dunaszerdahe- lyen, mert a lapot nem postán, hanem kihordó utján kézbesítjük. — A ruszinszkói gyógyszerészek gyűlése Bereg­szászon. Beregszászi tudósítónk jelenti: A ruszin­szkói gyógyszerészek országos egyesülete Bereg­szászon gyűlést tartott, melyen a ruszinszkói gyógyszerészek, illetve az egyes körzetek kükül = dött-ei teljes számban megjelentek. A lemondott Kareub elnök helyébe egyhangúlag Lám Elemér ungvári gyógyszerészt választották meg, aki a betegsége miatt a gyűlésen nem vehetett részt és igy megbízottja, FeTenczy Gyula gyógyszerész vázolta a gyógyszerészek helyzetét. Ferenczy Gyu­la, a jelenlevők élénk helyeslése köziben rámuta­tott a gyógyszerészek nehéz viszonyaira, amit az .általános gazdasági pangás mellett a különböző intézmények részére megállapított alaesony ársza­bályzat és a különböző megszigorítások idéznek elő. A gyűlés egyhangúlag kimondotta, hogy a cseh és szlovák gyógyszerészegyesületekkel egy­öntetűen, memorandumban fogja az árszabályzat megfelelő átdolgozását kérni. A memorandum egyik pontjául beveszik azt a kérésüket, hogy az uj jogadományozásoknál az illetékes hatóságok a gyógyszerész-kamara véleményét kéTjék ki. Az egyesület el akarja érni, hogy a gyógyszerész-ka­mara. ugyanolyan jogokkal legyen felruházva, mint az orvosi kamara. A memorandum kidolgozá­sával Vaelavek rahói, Rottmamn beregszászi és Sik szolyva-i gyógyszerészeket bízták meg. A gyű* lés az egészségügyi minisztert és Rozsypál orszá­gos elnököt táviratilag üdvözölte. — Eljegyzés. Svehla István, a Rím amur ány Salgótarjáni Vasmű R. T. erdő mérnöke, el­jegyezte Zatykó Ilonkát. — A Tani tóbank botrányos összeomlása a budapesti törvényszék előtt. Budapesti szer­kesztőségünk telefonálja: öt évig tartó vizs­gálat után a budapesti büntetőtörvényszék ma kezdte meg a Tani lébank bűnügyének tár­gyalását. A vádlottak padiján a következők ülnek: Apsay-Vlav János, a vállalat vezér- igazgatója, Vasek Ernő, Kiss István, Vadas E. Márton, Haibl Pál és Walter Géza. A bank 1923-ban alakult, hétíhavi fennállása után összeomlott és óriási károkat okozott a taní­tóknak, akiket mindenféle jelszavakkal vet­tek rá a bank megalapítására. A többszáz millió koronát kitevő alaptőke úgyszólván he­tek alatt elúszott, mig a részvényesek és a betétesek feljelentést tettek a vezetők ellen. A vádirat hűtlen kezelésről, sikkasztásról, okirathamisitásról és csalásról szól. A főtár­gyalás rendkívül hosszadalmasnak ígérke­zik és épp ezért ítéletre valószínűleg csak az ösy, folyamán kerül a sor. — Halálozás. Kassai szerkesztőségünk te­lefonálja: Tegnap reggel meghalt Kassán 46 éves korában Doníbrády Viktor gombospusz- tai földbirtokos, aki néhány év óta Kassán lakik és egy nagy kereskedelmi vállalat bel­tagja volt. Dormbrády egyike volt Kassa leg­népszerűbb embereinek, aki kedves modorá­val sok barátot szerzett magának. Halálát fe­leségén és két gyermekén kívül 'nagyszámú rokonsága gyászolja. Ma temették el Dornb- rády Viktort a város osztatlan részvéte mel­lett. Csak a Prágai Magyar Hírlap olvasóinak!' Olvasóinknak mélyen leszállított áron, 5 K-ért | (szerző kézjegyével 10 K-ért) bérmentesen szál-1 ütjük Darvas János: Elsüllyedt világ című könyvét. 14 napi fogház a „32-os baka vagyok én“ dal elénoklcséórt. Kassai sznrkeívrtfoégünlk teliefonálija: Még 1927 októberében kaitonómtaik vonult be Balksi Mván rostéi legény, aM a rekrutálkriaík egy na­gyobb csoportjával részeg állapotban vonult végiig a kassai Fő-uccán és a ,.32-ee baikia vagyok én“ ci- mú dalt. énekelte. Ma tárgyaltja ezt wr. ügyet a hamm törvényszék Móric-tanácsa. A tárgyaláson 1 kétség merüli fel az iránt, hogy vájjon. Beteli ere-) deli szövegében énékeTto-e a dalt, aimire niézve a tanúiként beidézed! csendőrök sem bűitek választ odni Rakd é' kalfonajtámai ogyébkénil a Kassán ál- lomáf.ozó 32-ee gyaliogezred 'kíWk'a.ilon'áfl vattáik, ami a dal szövegéi aiktuáíissá tette. A bíróság Balksi István! t/ÜÍMt dat énekléis-e Tnliaftt 14 napi fogházra vte*. i A legfelső bíróság jóváhagyta a gyilkosság mialt életfogytiglani légy- házra ítélt handlovailegény büntetését Nyüra, májas 2. (Saját tudós bőnktől.) An­nak idején beszámoltunk arról a bestiális kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosságról, mely Randlova községben történt egy tánc­mulatság alkalmával s melynek halálos áldo­zata Klein Antal bányamunkás volt, tettese pe­dig Dérer József handlovai legény, aki hír­hedt verekedő, félelmetes falurossza hírében állott. A nyitrai kerületi bíróság es­küdtszéke- a múlt évi ciklusban tárgyalta a gyilkosság ügyét és életfogytiglani í'egyházra ítélte Dérer Józsefet, beigazoltnak vette azt a vádat,, hogy a gyil­kosságot előre megfontolt szándékkal bosz- szmágytól fütve követte el régi ellenségén, Klein Antalon* Dérer az eljárás során beismerte, hogy ha­lálra szurkába Kleint, de azzal védekezett, hogy tettét erős felindulásban és alkoholos ál­lapotban követte el és csak meg akarta fé­nyben! Kleint, megölni azonban nem volt szándékában. A tanuk a vádlott legénynek ezt a védekezését megcáfolták. Az esküdtbiróság életfogytiglani fegyház­büntetést kiszabó ítélete ellen a védelem sem­miségi panaszt jelentett be. A brümni leg­felső bíróság most foglalkozott az üggyel. A semmis égi panaszt teljes egészében el­vetette és jóváhagyta a bíróság Ítéletét, mely ennélfogva jogerőssé vált- Dérért rövidesen átszállítják a üpótvári legy­int ézetlbe. Bűnös asszonyok celláiban Találkozás a nlegrosszabbsskkata, akik mindig visszakerülnek A fegyencnők ágya és munkája M árián osztra, május, ,,Ó Jézusom, örömmel Letérdelek eléd S köszöntlek téged hévvel, Lelkem eped feléd. Nem nézem én a földet, Nem kérem élveit, Elég nekem szemlélnem Szüd kedvességeit...“ (A fegyencnők éneke a „Márianosz- trai Ének- és Imafüzér“-ből.) Amíg a főnöknő titkárnőjével együtt el­megy a kulcsokért, egy apáca bevezet a fegy- ház egyik szobájába. Az épületnek ez a leg­régibb szárnya. Valamikor kolostor volt. A pálosok építették még Nagy Lajos idejében. Hatszázévesek a falak és ölnyi vastagak. Ezt az épületszárnyat magas, vasrácsos ka­pu választja el a bűnös asszonyok celláitól. Megrendítő és kegyetlen ez a vasrács, olyan, mint a párisi Conciergerie-é, vagy mint a velencei vasajtó, amely a börtönökbe nyúlik a Doge-palotáiból. Tányérmagyságu két lakat lóg rajta. Kolostori csend A vasrácsoktól jobbra gyorsan kinyílik egy ajtó. Egyedül hagynak az egy7kori kolostor boltíves mennyezetű cellájában. Ugylátszik, valami társalgóféle ez a szoba. Az ablak — nincs rajta rács — tárva-nyitva. De egyetlen hang sem jut idáig. Halotti csend köröskürül. A falon régi óra. A mutató áll. Még az inga ketyegése sem zavarja a mélységes csendet és a mozdulatlan mutatók hirdetik, hogy el­lenségei az idő múlásának. Itt úgyis mind­egy, hogy forog-e az óramutató. A falon Szent Cecil képe. Vékony ujjai or- gonabillentyüket simogatnak. S a kép alatt egv harmónium áll. S szemközt a falon Mária képe, ölében a kis Jézussal. Olajnyomat Tizian után. Az ajtón kopognak. A főnök nő tér vissza titkárnőjével, aki hatalmas kulcscsomót tart a kezében. — Indulhatunk, — mondja a főnöknő. Ott állunk a nagy, vasrácsos kapu előtt. A rácsokon tűi lépcső látszik. A titkárnő meg­mozdítja a nehéz lakatokat. Halkan esetten a lakat nyelve. Nyikorogva nyili-k a rá.cskapu, melyen egy foltnyi rozsda sincs. Minden ra­gyog a tisztaságtól. A folyosók kőpadlója fénylik, mint egy belvárosi ucca, amelynek aszfaltját tükörsimára fényesítették az autó­kerekek. A magas kőlépcsők is tiszták, de hatszáz év alatt lekoptak a vezeklő apácák és a bűn­hődő bűnösök lépései alatt. Egy percig állunk a keskeny lópcsőházban. A fiatal nővér visz- szanyul a rácsok között, helyükre akasztja a nehéz lakatokat. A kapu döngve csapódik mögöttünk, a lakatzárak csattannak. A néma épület visszhangozza a dübörgést. Bezárkóztunk a fegyházba. A vamrácsos kapun túl Lassan haladunk felfelé a lépcsőkön. Csak lépéseink kopogását halljuk. A főnöknő is, a titkárnő is hallgat. Az apáca kezében balkan csörög a .kulcscsomó. Fenn vagyunk az első emeleten. Rajtunk kívül sehol egy lélek. Sem fegyör, sem apáca. Széles folyosón haladunk. Jobbról keskeny vasrácsos ablakok, melyek a kertre és a kék halastóra néznek. A halastavon túl látszik a fegyház veteményeskertje, ahol fehérkendős fegyencnők kapáin ak. — A visszaesők osztályán vagyunk — szó­lal meg a főnöknő. Balra vastag, keresztpáncélos tölgyfaajtók sorakoznak. Találomra a harmadik előtt meg­állunk. Nyissa ki! —• mondja a főnöknő az apá­cának A fiatal, nővér lehajol. Először az alsó acél- Mkűfot nyitja ki. Alig keresgél a kulcsok között. Behunyt szemmel is tudná, hogy me­lyik kulcs melyik lakatba való. A felső, má­sodik lakat is felpattan. A nehéz tölgyfaajtó nyílik. 1— Tessék belépni, — mondja a főnökinő. Benn vagyok egy tágas cellában. Itt is csend. Senki sincs benn. A fejláp Tíz rideg egyformasággal megvetett ágy so­rakozik a cellában. Az ágyak egy lépésnyire állnak egymástól. Mindegyik ágy olyan, mint egyszigoruan megrajzolt mértani idom. Egyet­len gyűrődés, a vonalaknak egyetlen szabály­talansága sincs rajtuk. Nem lehet tudni, hol az ágy feje és hol a lába. Szögletesek és me­revek, mint egy koporsó. Kékesszürke lószőr- takaró borítja a láthatatlan ágyneműt, oldalt be^vürve. A szürke szabályos tömegből csak kis vaslábak látszanak ki. A takarón össze­hajtogatott kék ing. Az ing tetején vastag kartonlap. Itt úgy hívják, hogy fejtábla. A két apáca aggódva figyeli, amint a kezem­be veszek egy fejtáblát. Nézem a nevet. Je­lentéktelen név. Nézem a bűnt. Gyújtogatás. Nézem a fegyencnő számát és korát. Nézem rajta az Ítéletet és alul nagyobb, biztatóbb betűkkel: „Szabadul 1941 május 3-án.“ Helyére teszem a fejtáblát. De egy vagy két centiméterrel tévedhettem. A titkárnő odébb mozdítja s most csakugyan úgy van ott, mint az előbb. Mint egy sírfelirat. Nézem a másodikat, a harmadikat... Szán­dékos emberölés, lopás, rablás ... A sarokban függönnyel elkerített rész. Az illemhely. Továbbmegyünk. Még mindig senki. Újabb cellaajtókat nyitnak ki. Ágyak és ágyak, kö­zös cellák, éjszakai titkos beszélgetések, ma- gábaszállások, emlékekkel viaskodó álmok és álmatlanságok komor szobái. A legrosszabbak Akik itt laknak, ezek a legrosszabbak. A visszaesettek, a javíthatatlanok, az örök bű­nözök. Legtöbbjük nem először van itt. Őket a legnehezebb fegyelmezni. Túlságosan ott­honosak a fegyházban. Sok közöttük a cigány és a nyomorult, aki már úgy rendezte be az éleiét, hogyha szabadul, akkor megint bűnt követ el, csak azért, hogy visszajusson. Meg­szokta, hogy ez is élet itt. Azért üresek a közös cellák, mert most még tart a munka ideje. Nyílik egy ajtó, amelyen nincs lakat. A visszaesettek egyik munkaterme. A főnöknő lép be először. Most hirtelen viharszerüen belezug a nagy csendbe harminc bűnös asszony kórusa: — Di-csér-iessééék a Jézus-Krisztus!... Csendesen mondja rá a főnöknő: — Mindörökké ... Harminc asszony áll a padokban. Barna, hosszú padokban. Olyan, mint egy iskolai te­rem. A. padokkal szemben emelvény. Etötte a munkaterem felügyelőnője áll: egy apáca. Reggel hat óra óta néma csendben ő vigyáz a harminc visszaesettre. Mozdulatlanul állnak a .fegyencnők, a leg­rosszabbak. A felügyelő apáca mellett a fa­lon telefon, amely egyúttal vészjelző. A „di- csértessék“ után megint fülledt csend. A fő­nöknő súg valamit a felügyelő apácának. Minden szem ránk néz és bennünket figyel. Nézem az arcokat, hogyan árad róluk a bűn. Közönségesek, elmosódok, jelentéktelenek és csúnyák. Főleg csúnyák. De amelyik észre­veszi a tekintetemet, mindjárt félrekapja a fejét, vagy lesüti a szeméi. Egy néz csak ma­kacsul szembe. Mellé lépek. Megnézem, mit dolgozik. Va­lami térítőiéi ét. hímez. A gyűrött vásznon kék Vonalak, iniint a halott leslén az erek. Fiatal asszony. De már másodszor van ifi. Egyszer betört a .szerelőjével, másodszor lopott. — ö a legügyesebb, — mondja a főnöknő. Megkérkedzem a fiatal f^gyencnőtők 1930 máfcrs 8, szombat. — Ho-1 tanulta a hímzést? Nyakig elvörösödik. — A nővéreknél. — Itt? — Nem. Veszprémben a kedves nővérek­nél. Azok tanítottak. A főnöknő közbeszól: — Mit szólnának a nővérek, ha tudnák, hogy most itt kell hímeznie... A fegyencnő eltakarja kezével az arcát és nem felel. Kifel émeneí isimét felzug a fegyencnők kó­rusa: Di-csér-teeeééék a Jézus-Krisztus ... Rab Gusztáv. — Eltűnt a zseniális kutya. Berlinből Írják: A berlini Mercedes Palaet varieté színpadán néhány nap óta fellépett egy zseniális kutya: Meifisztó, a szám-olómüvéez. A ezámolóanüvész 3 éves, szürke törpe pudli. Valóban bravúros dolgokat produkált minden este. Ha valamelyik néző felír egy fekete táblára krétával egy ezámot; Mefisztó vakkantá- sokkal elolvassa. Annyit vakkant, amennyi a táb­lára irt B-zám. Ha dátumokat kérdeznek tőle, öze-: két iő pontosan, precízen kivakkantja és minden más számtani kérdésre is pontos választ ad. Hus-t vét (hétfőjén szintén nagy eikerrel szerepelt a cso­dálatos Mefisztó. Javában folyt már az előadás e egyszerre csak az egyik néző azt kérdezte Mefiss* tótól: „Mennyi 10 meg 6?;< A nehéz kérdés úgy látszik zavarba ejtette Mefisztót. Idegesen szalad­gált a siznpadon, morogni kezdett, majd kirohan,t a színpadról. A gazdája utána szaladt, de már nem érte utói. A tudós kutya pillanatok alatt el­hagyta az épületet. A ez ám o 1 ómüvé szt most * rendőrség utján keresteti kétségbeesett gazdája. A szürke törpe pudli különös ismertetője az, hogy nincs farka. A kutyának május elsejétől kezdve szerződése van a londoni Savoy-ezálló varietéjé­ben, ahol hetenkint 60 font fellépti dijat kapna. A kutya úgy látszik azonban, nagyon szerény, nem fontos neki a ezt-árgázsi és inkább visszavonult a magánéletibe. Vidám rovat ms2BS»3sa838»B^!S3»iia:.3ssa.'3aHsaa X-né, a* ismert bankár kedves és mosott góa felesége arról nevezetes, hogy nála lehet a leg­rosszabb feketekávét kapni. A napokban nagyobb társaság gyűlt nála össze vacsorára és étkezés után felszolgálták a feketét. A háziasszony ambi­ciózusan siirgötí-forgott a vendégek között és oda­lépett a kitűnő íróhoz is: — ízlik? — Köszönöm, igen, — válaszolta az író — de kérek még egy cukrot, mert csak egy cukor van benne, — Honnan tudja? Áss irő ránézett a feketére és igy szólt: — Látni a csésze fenekén. * Az ismert filadelfiai pilóta feleségét meg­látogatja az egyik jóbarátja és sugárzó arc­cal gratulál: — Üdvözöllek édesem, a férjed már har­minc órája kering a levegőben. Világrekor­dot akar javítani? A pilótáné vészijosló arccal válaszolta: — Nem, csak nem mer lejönni az a csir­kefogót * Két kereskedő beszélget: — A maga ügynöke, Braun, valószínű íe£ sokat fáradozott, hogy eladja az árut. — Fáradozott? Az nem szó. Én mondom önnek, a zegyik karját majdnem kibeszélte. — Leányszöktetés repülőgépen. A modern technika mindent megváltoztat — még a me­xikói romantikát is. Ebben a temperamentu­mos országban mindig divatban volt a leány- szökteté?. Festői öltözetű, tüzesszemü mexi­kói fiatalemberek sötét capa-jtikba burko­lózva, álarccal az arcukon, éjszakánként oda osontak imádottjaik házának falához, bemász­tak a nyitott ablakon, az imádottat több-ke­vesebb fáradsággal kiemelték, aztán lóra. pattantak vele és elrobogtak. Mire a ház ura reggel felébredt, csak bottal üthette leányá­nak nyomát. Ma már azonban a leányszök- tetés stílusa lényegesen megváltozott Mexi­kóban. Most történt Mexikóban az első re pülőgépes leányszöktetés. A megszöktetett leány Senorba Ester Soto de Perez, egy dús­gazdag özvegyasszony egyetlen, 16 éve? leá­nya. A fiatal leány unokabátyjával, Senor Alexander Priete Soto-val szökött meg. A kosszunevü unokabátya hosszú időn át ud­varolt a hosszunevü unokabugnak (a mexi­kóiaknak általában mind hosszú nevük van s mind hosszú ideig szoktak udvarolni), vé­gül aztán megunta a hosszas udvarlást az anya és kiadta a senor útját. A szerelmes unokabátya távozott és éjszaka visszatért a házhoz — repülőgéppel. Nagy síkság van a ház mellett, itt akadálytalanul leszállt a gép. A senorba tökéletes sportruhában várta már a bőr sapkás,, pilóta szemüveges szerelmest. Gyorsan beugrott hozzá a gépbe, amely nagy berregéssel felszállt és elrepült az Egyesült Mlainok felé. Mire az anya felébredi,'a fia lalok már rég házasságot kötöttek Texasban. A felháborodott anya most feljelentést tett a fiatalok ellen és kéri az amerikai rondőrsé- jjet, hogy adja tű őket.

Next

/
Thumbnails
Contents