Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-16 / 111. (2332.) szám
2 ^fta^^VtAfeyAR-HlRfaAP 1930 május 16. péntek. fakadó követelés, hanem t is alán Önvédelmi eszköz. Krumpe néniét k-eresztenyszooi a lista a tábornokok nyugdíjügyét bírálja. Rosohe német gazdasági párti nagy csomag törvény- könyvet hozott és tett le az asztalra, demonstrációképpen. hogy milyen értelmetlenül sző végezik meg a törvényeket. A most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat ugyanis nem kevesebb, mint 21 törvényre és különböző kormán jmen d el etekre hivatkozik, úgy hogy ezt nemcsak a laikusok, de még a szakemberek is csak hosszas tanulmányozás ntán tudják megérteni. A javaslatot elfogadja, mert mégis javulást jelent a régi nyugdíjasok számára. Bábel kommunista, Teplánszky agrárius és Picik csehszlovák szociáldemokrata után felszólalt Holota János dr. magyar nemzeti párti képviselő, aki a következő nagyhatású beszédet mondotta: Holota János beszéde Egyenlő munkáért egyenlő jutalom, egyenlő szolgálatért egyenlő nyugdíj jár. Ezekkel a jelszavakkal indult meg tiz év előtt az a mozgaom, amely a nyugdíjas társadalom tisztességes ellátását, a nyugdíjas családoknak elegendő és biztos kenyeret, számukra pedig békés, nyugodt öregkort volt hivatva biztosítani. Nehéz feladat volt ez. Hiszen a szellemi munkások és a közalkalmazottak között a szolidaritás érzése sohasem volt valami nagy mértékben kifejlődve úgy, mint a fizikai munkások nagy tömegeinél. Különösen a szlovénszkói volt magyar közalkalmazottak állottak támasz és segitség nélkül a történelmi események viharában, az államváltozásszülte uj helyzet bizonytalanságában. Egy részük állápból elbocsátva, ke- nyértelenül vergődött. Minden nyugdijrendezésnél az úgynevezett magyar szisztémájú nyugdíjasokra külön törvényt hoztak, amely ezeknek mindig csak morzsákat juttatott a történelmi országok nyugdíjasainak, ha nem is kifogástalan, de mégis csak bővebbkezü nyugdij- emeléseivel szemben. Egy nagy egyenlőtlenség, diszpari tás ^lakúit ki a két nyugdíjas réteg között. Ez okozta azt, hogy a harminc szolgálati évvel bíró fő- gimnáziumi tanár irigykedve nézett a nem magyar rendszer alapján nagyszerűen nyugdíjazott hivatalszolga két szárakkor a nyugdijára. Ezeknek a magyar szisztémájú nyugdíjasoknak szomorú tábora elfásult a nagy várakozásban és fásultan vonszolta a mindennapi élet súlyos terhét. A kiöl thatatlan reménység azonban a szivében élt, hogy meg nem érdemelten méltatlan sora egyszer csak jobbra fordul. És bizony már nagyon sokan akadtak közöttük olyanok, akik ezt a reményt is feladták. Nem hitték, ,, hogy sorsuk jobbrafordulását megérik. A jobban bizakodók, az optimisták csoportja egyesületekben tömörült s közös erővel fáradhatatlanul munkálkodott helyzete megjavításának készítésén. Egye® politikai pártok is a küzdők tábora mellé állottak s politikai programpontjukká tették a nyugdíjasok érdekeinek szolgálatát. Ebben a tekintetben a mi magyar pártjaink jó példával jártak elöl s lankadatlanul és megszakítás nélkül dolgoztak a nyugdíjasok nyomora megszüntetése érdekében s azok helyzetének megjavításáért. Parlamentben s a parlamenten kívül, a sajtóban és mindenütt, ahol erre alkalom kínálkozott, ezért küzdöttünk, dolgoztunk tiz éven át, hogy végül célhoz érjünk. Ez a végső cél: a magyar szisztémájú nyugdíjasoknak a többi nyugdíjassal való teljes egyenjogúsítása és elbocsátottjaink nyugdíjhoz való juttatása volt. íme, az első célunkhoz most érkeztünk el. Itt fekszik előttiünk az összes nyugdíjas egyenjogúsítását megvalósító törvényjavaslat, amely körülbelül harmincezer magyar szisztémájú nyugdíjasunknak tisztességes, a többi nyugdija stár sának nyugdijával egyenlő ellátmányt biztosit. Ez a törvény sok tízezer magyar család asztalára nagyobb darab kenyeret ho* s a csendes öregkor annyira áhított nyugodalmát szerzi meg. Elbocsátott testvéreink ügyéért tovább kell még harcolnunk, amig a rajtuk esett igazságtalanságot ki nem reparáljuk. Annak ellenére, hogy a jelen törvényjavaslat 127 ezer régi nyugdíjas sorsának megjavítását jelenti, mégsem olyan teljes és tökéletes, amilyennek lennie kellene, mert hibái vannak, amelyekre az alábbiakban kívánok rámutatni. A javaslat hibái Beható tanulmány után tárgyilagos bírálattal azt kell hogy megállapiteam, hogy a javaslat legfőbb hibája az, hogy nem teljes, nem vonatkozik az Összes nyugdíjas- kategóriákra. Még mindig maradnak olyan közalkalmazotti csoportok, amelyek az egyenjogúsításból kimaradnak. Ilyenek az állami és nemállami óvónők, az Önkormányzati testületek valamennyi nyugdíjasa, a kétes állampolgárságú, volt magyar hatvan százalékos, magyar törvények alapján kiszámított ellátmányban részesülő nyugdíjasok. Az egyenjogúsítás elvével a leginkább ellenkezik és a javaslatnak talán legkirívóbb hibája azonban az, hogy még azok között is különbséget tesz, akikre vonatkozik, ezeket csoportokra osztva más és más időponttól kezdődőleg állapítja meg részükre a magasabb, egyenjogusitott nyugdíj élvezetének kezdetét. Micsoda egyenlőség az, amikor a hatvanöt éves nyugdíjas 1930 januárjától, az ötvenötéves pedig három évvel később, csak 1933 január 1-től részesedhetik a felemelt nyugdíjban. Nyugdijára mindenki egyformán rászolgált, igy tehát az összes nyugdíjas ellátmánya egy időponttól kezdve rendezendő. Különbséget tenni közöttük nem lehet, mert ez az igazságossággal ellenkezik. Nem fogadhatom el azt a felhozott egyetlen elleuin- dokot, hogy a pénzügyminisztérium az ehhez szükséges 317 milliót egyszerre nem tudja rendelkezésre bocsátani, csak 1933-ig fokozatosan elosztva. Nem fogadhatom el ezt egyrészt azért, mert ha a pénzügyminiszter ur a közelmúltban az úgynevezett konszolidációs alapból 300 milliót tudott elvonni, ho<gy azt három dúsgazdag nagybank szanálására fordítsa, úgy ugyanebből az alapból eme nem kevésbé fontos konszolidációs feladat céljaira, a nyugd i j egyen jogú si tás számára szükséges összegeket szintén igénybe vehetné s meg vagyok győződve, hogy nem akadna oly politikai csoport, amely azt ellenezné. De másrészt nincs is annak szüksége, hogy ilyen módon teremtsen fedezetet, mert tudvalevő, hogy az államháztartás évröl-évre az állami költségvetésben előirányzott bevételeket sok százmillióval meghaladó többlettel dolgozik 9 az adók eme többletbevételei bőségesen fedezik már ebben az évben is az egész 317 millió nyugdijtöbblet szükségletét. Törvény szerint négy év előtt kellett volna ezt az ügyet rendezni A nyugdíjasoknak négy ilyen korosztályba való sorozása annál sérelmesebb, mert az egyenjogúsításnak már 1926 január elsejével meg kellett volna történnie és pedig a tényleges alkalmazottak fizetésron- dezésével egyidejűleg. Erre az 1924. évi 286. számú törvény 2. paragrafusa a kormány részére egyenesen utasítást tartalmaz. Ennek ellenére a kormány a nyugdíjasok illetményeinek rendezésére vonatkozó törvényjavaslatot csak most terjesztette be. Ez azt jelenti, hogy a nyugdijastársadalom a négyévi késedelem folytán négyszer 317 millió, vagyis 1268 millió korona károsodást szenvedett, ami számára örökre elveszett. Ez is azt mutatja, hogy a pénzügy mi niszber iir szűkkeblűsége semmivel sem < indokolt. A törvény különbséget tesz a katonai nyugdijatokkal szemben s ezeket csak Ötvenszázalékos nyugdijemelésben részesítette. Ez az intézkedés az említett katonai nyugdíjasokkal szemben tanúsított antlpatiára mutat s emellett a jogegyenlőség elvével nem egyeztethető össze. A nem állami iskolai tanítói nyugdijatokra az eredeti törvényjavaslatban a kormány teljesen megfededkezett. de az óvónőket is kihagyta. Az előbbieket a szenátusi és a képviselőházi bizottsági tárgyalás folyamán utólag bevették, az óvónőket azonban nem. Pedig az egész köztársaságban levő összesen hetvenhét óvónő bizony komoly többletmegterhelést nem jelentett volna. Vesiedelmes kormánymegbizafás A kormányjavaslatnak igen homályos és ezért veszélyes pontja az ötödik paragrafus, amely azt mondja ki, hogy a kormány megbízást kap, hogy a nyugdíjasok szolgálati éveinek megfelelő átszámítását köríiliró rendeleti utasítást adja ki. Alapos az aggodalom, hogy a pénzügyminiszter ur ismert szükkebllisége és fokozott takarékossági vágya és törekvése a jelen törvényjavaslat üdvös rendelkezései hatályosságát lerontja s a nyugdíjasokat egy Ily szellemben megalkotott végrehajtási rendelet jogos igényeikben alaposan megkurtitja. Hiszem ób remélőm, hogy őz nőm fog megtörténni. mert ennek nem szabad megtörténnie. Megnyugtató a törvényjavaslat ama rendelkezése, hogy ezentúl mindén nyugdíjasnak a járandósága egységes lesz és a különféle pótlékok beolvadnak a törzsnyugdijba és pedig: a ' Franciaország nem ad kölcsönt oly államoknak, amelyek háború előtti adósságaikat nem rendezték Páris, május 15. A pénzügyminisztérium határozatának megfelelően az uj japán kölcsönt a párisi piacon mindaddig nem fogják aláírásra kitenni, amig a Tokió-városi kölcsömkötvényeik francia tulajdonosainak a várossal szemben indított pőre nem fejeződik be. A Maiin ma hosszabb cikkben foglalkozik a pénzügyimi niszltérium e batároizatával és egyebek között megállapítja azt, hogy a pénzügyminisztérium rendelkezését a lap vasárnapi számában megjelent egyik cikknek a hatása alatt adták ki. Az illető cikk ciime: „Hibelezzünk-é a rossz adósainknak?“ Ebben a cikkben a Matdn élesen kikelt az ellen, hogy Franciaország kölcsönt nyújtson Törökországnak, Ausztriáinak és Jugoszláviának, azoknak az államoknak, amelyek háború előtti adósságaikat még nem rendezték. drágasági pótlék, a kiegészítő s minden egyéb pótlék. A külföldön tartózkodó nyugdíjasok A külföldön tartózkodó nyugdíjasok járandósága 10 százalékkal kisebb lesz és csak három hónapot meghaladó külföldi tartózkodás esetén vonják le ezt a tiz százalékot. Az erre vonatkozó rendelkezések nem is igazságosak és nem is világosak eléggé. A külföldön tartózkodó nyugdíjasok illetménye megrövidítésének komoly indoka nincs s annak büntetésszerii jellege van. A statisztika szerint 5271 nyugdíjas tartózkodik a külföldön. A kormány véleménye szerint ez igen nagy szám. Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy ennek természetes okai vannak. A möűarChia szétdarabolásával az egyes családok s a családtagok, egymáshoz tartozó személyek egymástól országhatárokkal lettek elválasztva és a külföldre költözött nyugdíjasok legnagyobb része azért távozott el, hogy családtagjai közelében és meghitt körében élje le öregsége hátralévő éveit. Ezt a természet törvényei diktálják és ezért megrövlditeni valakit a nyugdijában, igazságtalan cselekedet. A törvényjavaslat nyitva hagyja azt a kérdést, hogy a három hónapnál rövidebb tartózkodás esetén szükséges-e engedélyt kérni a külföldre utazni szándékozó nyugdíjasnak, vagy nem? Az én véleményem szerint nem, mert a törvényjavaslat kifejezett rendelkezést erre vonatkozólag nem ad. A magasabb nyugdijat nem kelt külön kérvényben kérni? Teljesen érthetetlen a 11. paragrafus amaz intézkedése, hogy minden nyugdíjas a szükséges okmányokkal fölszerelt kérvénnyel köteles kérni nyugdijának rendezését. Szerintem ez fölösleges, mert a nyugdijatokról pontos nyilvántartások vannak és az uj nyugdijak kiszámítása hivatalból történhet. Megnyugszom Vlasák meghatalmazott miniszter úrtól a bizottságban kapott ama válaszával, hogy minden nyugdíjas a nyugdiját folyósitó hivataltól egy nyomtatványt kap, melynek rovatait a nyugdíjas kitölti és postán visszaküldi. Ez helyes eljárás. Kérvényeket irogatni körük menyes volna és a legtöbb nyugdíjas esetében-, még költségekkel is járna, mert. a kérvényt ahhoz értő emberrel kellene meghatnia. Egyet ajánlok erősen a kormány figyelmébe. Utasítsa illetékes hivatalait, hogy az uj nyugdijak kiszabásával kapcsolatos mupkát soron kívül és sürgősen végezzék el, hogy évekig ne tartson, amig a nyugdíjasok uj nyugdijukhoz juthatnak. Ebben a tekintetben ugyanis a. múltból nagyon rossz tapasztalataink vannak. Ne felejtsük el, hogy Kilencvenéves nyugdíjasaink is vannak s ezeknél az egynapos késedelem is sok. Nem helyes a 12. paragrafus amaz intézkedése, hogy a vasutas-ikegydijasok kegydijá- riak megfelelő fölemelését a vasúti miniszterre bízza anélkül, hogy hnperative megszabná az emelés mérvét. Ezek szerint a vasutügyi miniszter akkor és oly módon intézi el, amikor és ahogyan neki tetszik. Ne felejtsük el, hogy ugv a nyugdíjasok, mint a kegydijasok száma a legnagyobb a vasutaknál. A vasutügyi minisztérium pontos statisztikája szerint ugyanis 1929 dec. 31-én az összes vasúti nyugdíjasok száma 66.227, a kegydijasoké pedig 5953. Vagyis a köztársaság összes nyugdíjasának fele vasutas. A nyugdíjasokból 61.696 a csehszlovák állam - vasutra, 4531. pedig a Kassa-oderbergi vasútra esik, a kegydijasokból pedig 5796 az állam vasúti és 157 KSOD-vasuthoz tartozó. Az állam- vasúti nyugdíjasoknak az állam 1929-ben 664 millió koronát, mig a KSOD-nyugdijasoknak 45.000.000 K-t fizetett ki; Ezek a számok egyben azt is mutatják, hogy a vasutaknál nemzetiségi szempontok alapján keresztülhajszolt restrikció mélyen elhibázott intézkedés volt, mely erősen megnövelte a vasutas nyugdíjasok létszámát, és a uekilc fizetendő nyugdijösszege- ket. — ezzel szemben kénytelen a vasút az uj alkalmazottak tömegét fölfogadni. A megyei és községi nyugdíjasok ügye rendezetlen marad Az önkormányzati testületek (városok) nyugit ijegyenjogusitásának kötelező keresztülvitelét nem tartalmazza a javaslat. Meg kell elégednünk a pénzügyminiszter ur ama nyilatkozatával, hogy eme nyugdíjasok egyenjogúsítása ezen testületek akaratára van bízva. Kötelezőleg kellett volna kimondani a javaslatban, hogy az önkormányzati testületeknek ^ ezt meg kell tenni, mert igy csak azon városi nyugdíjasok jutnak rendezéshez, amelyek képviselőtestületeiben meg lesz a kellő megértés és humánus érzés. A bizottságban elfogadott ama rezolució, hogy a kormány fölhivatik az önkormányzati testületek nyugdijasai nyugdijának rendezésére, nem kielégítő megoldás, mert ismerjük a rezoluciók illuzórius voltát. A kegydijasok másnemű jövedelme értékhatárának 4000 koronáról 7200 koronára emelése tárgyában, valamint az állami bányák és huták provizionistáinak rendezéséi ' vonatkozó rezoluciós határozatok a jelen törvényjavaslat. hiányait dokumentálják és azok pótlását célozzák. A mellékjövedelem veszélyes Az 1924. évi 286. sz. törvény annyira igazságtalan 17. és 18. paragrafusait-, melyek a nyugdíjasok: mellékfoglalkozásából és magán - vagyonából származó jövedelmének megkurti- tásáról intézkednek, eme törvényjavaslat nem helyezi hatályon kívül. Annak ellenére, hogy eme lehetetlen paragrafusok hatálytalanítását olyan régen és olyan vehemensen követeltük, az engedelmes kormánytöbbség megelégszik egy kétesértékii rezoluciós határozattal, amely szerint a kormány a legrövidebb időn belül köteles egy oly törvényjavaslatot beterjeszteni, amellyel mindazoknak a nyugdíjasoknak az illetményei a felére szállitandók le, akiknek akár közalkalmazotti viszonyból, akár magánvagyonból eredő mellékjövedelme a 60.000 koronát meghaladja. Ezekben voltam bátor rámutatni a most tárgyált törvényjavas 1 at fogvatókosságaira. „Százezernél több nyugdíjas szeme függ rajtunk Nagy a mi felelősségünk ebben a pillanatban, amikor 127 ezer nyugdíjas család létének stabilizációjáról döntünk. Lelkiismeretünk azt kiállja, hogy most van itt a nagyszerű alkalom arra, hogy mindent megtegyünk a köz kiérdemesült munkásai javára. Ragadjuk meg tehát az alkalmat ebben az utolsó órában és küszöböljük ki a megvilágított hibákat, hogy hosszú, fáradságos munkájának annyira megérdemelt és igazságos jutalmát mindenki megkapja. Teljesen átér- zem és mindnyájunknak ereznünk kell eme pillanat fontosságát. Én érzem az évtizedes becsületes munkában megrokkant, hajlott- vállu, őszfejü, a hosszú reménykedésbe belefáradt, kiapadtlelkii öreg nyugdíjasok sok tízezres seregének megtöríszemü, felénk szegzett várakozó tekintetét, azokét a nyugdíjasokét, akik fesztilt figyelemmel lesik, hogy miként döntünk ma itt mi, az 6 fiaik, testvéreik, rokonaik, mi, az ő elhagyott munkahelyeik betöltői, mi, az ő utódaik. Az ö munkás életük békés befejezése, öreg napjaiknak nyugalma, utolsó éveik megköny- nyitásé attól függ most, hogy miként határozunk. Bár a törvényjavaslatnak sok hibája vau, a javasolt évi 317 millió korona 127 ezer nyugdíjas család részére sorsa jobbrafordu lását, a nagyobb darab kenyeret, a jobb meg élhetést jelenti, ezért tehát a törvényjavaslatot megszavazom. A képviselőház jővőhetí programja Prága, május 15. A házehiökség mai ülésen ok diszpozíciói szőriül n képviselőhöz a jövő hét keddjén ül össze és azon Bence külügyuniuietsler benyújtja a hágai és pániéi egyezményről szóló javaslatot, ounit a plánéin a külügyi és a költségvetési bizotl- ságiiak utal ki. A külügyi bizottság szerdán fogja tárgyai ni az egyezményt, a költségvetési bizottság pedig csütörtök délelőtt. A pl énem hun a vita c»ü- törtök dvlutúy kezdődik ó* valószínűleg szombatiig tart.
