Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-15 / 110. (2331.) szám
<Pm<iAÍ*i v W*1íAR^HlRLAI> 1930 május 15, csütörtök. % Magyarnak kapa, olasznak kupa avagy Világosi hítballetéiel és mohácsi vész a pesís üttőietti pályán Sporiiragédia öt góiban elbeszélve, egy bujdosó magyar leiki tükrében <Slöjáték Nem, mégis csak, ez nagyszerű! Negyvenezer ember és ez a hangulat, ez a levegőben rezgő, kimondhatatlan valami, a nagy események — mondjuk ki: történelmi események inámoritó érzése — és lent a pálya, a pálya, sőt nagybetűvel is, jelképesen, Pálya, valóban, harctér és csatamezö, diadalmak piaca és fent a páholy, a kormányzó és a kormány — és világraszóló rádió és hangszóróban ünnepélyes lélegző tál litó szavak ... és ember- milliók, akik figyelnek . . . Játék? Sport? Gladiátor-cirkusz? Talán — talán töibb! Talán valóban történelem! A történelemkönyvben csatákról Tanultunk s megszoktuk, hogy népek sorsát irányították, sokkal inkább, sokkal kézzelfoghatóbban, mint eszmék és gondolatok ... De mik voltak ezek a csaták? állati összeütközései ezek a nyers életharcnak? — nem inkább valami ehez hasonló, nemes kesztyüdobás végzetnek és akaratnak, büszke önérzet és aka- ra! nevében? A régi, sorsdöntő csatákat nem százmilliók vívták, mint manapság, az általános védköte- lezettség korában. Negyvenezer ember, ha kiállt, a többi nevében: a döntést elfogadta nép és ország, istenek szándékát olvasta le belőle s a legyőzött beletörődött sorsába, mintha minden egyénét külön megverték volna. S miért negyvenezer? A Koráéi tusok és Curiáciusok hár man-hár- man voltak csak, szemben egymással s mégis. az ő párbajuktól tette függővé két nép, melyik hódoljon a másiknak. Itt tizenegy áll szemben tizeneggyel. De figyelj rájuk, rádión és hangszórón keresztül, beleszámítva a földgolyó királyait és kormányait, százszor annyi ember, mint. amennyi a világkorszak születését jelentő ac- tiumi ütközetet, vagy akár Róma bukását vette tudomásul, annak idején. Mit tudhatjuk, a jövő történ el emirása nem úgy nézi-e majd ezt a mai napot, mint ahogy mi nézzük Thermoipiiét? S Aknairól, aki e percben lépett a pályára, a remek magyar fiuk élén, nem úgy tanulnak-e majd késő századok, mint ahogy mi tanultuk meg az iskolában Leoniőas nevét? Mert ő fbg állani a kapuban, odaát — Gombi-Xerxes- tizenegy bajvívójával, De csitt! elhangzott a fütty . . . magyarok! testvéreim! előre . . . egy szebb jövő nevében 1 . . . Glsö gól Nos hát igen — tulnagy volt a lendület — a hősi fiuk kedve tulhabzott, de semmi az! Hadd Jegyen meg az örömük alaláéknak odaát, hiszen aranyszáju Vass József megmondta, hogy loragJasan bánjunk velük, magyar vendégszeretet meg miegymás — ezt az egyet he lehetett engedni, különben is büntetőrugás volt, nem az igazi, csak azt nem értem, mi van azzal az öt kornerrel, hogy abból mért nem lett egy gól se? Persze, az első gólt illett átengedni, ez a reprezentációs gól volt, becsületgól, hogy nekik is legyen egy, jó, hogy túl vagyunk rajta, most aztán nem kell tovább udvariaskodni. Csak nem egészen értem, mit csinál ez a Titkos, hogy ott áll a kapu előtt s ahelyett, hogy lőne a kapura, ugrál egyik lábáról a másikra — na most, na most, mi lesz, az Isten áldjon meg kérlek, hát ez meg mi volt? Oldalt rúg? De hiszen ez izé... nem értem, hiszen előtte van a kapu ■ . • kát akkor miért nem ... és ha igen, miért nem beléje? ... ez valami izé lesz biztosan, diplomáciai sakkb.uzás, magasabb állami érdek, nem lehet csak úgy mirnix-dirnix belerúgni a kapuba, kérlek szépen, ilyet csak pancser csinál, nem lehet susztergólt adui ilyen zseniális játékosoknak — ezt te nem érted, Domonkos bácsi. Ez most egy gólhelyzet volt, ezt nem lehet elhamarkodni, ez olyan, tényleg, mint a sakkjáték — ő most mattra fogja állítani az olasz kaput, odapasszolja Hirzernek, Hirzer egy fejessel átpasszolja majd Csatának és Opata majd visszaadja Titkosnak, aki aztán cselből úgy tesz majd, mintha nem tudna rúgni, mire szegény tálján komért csinál, miire a komért a nagy Opata csavart lövéssel beadja a kapuiba, ez egy ötlépéses feladvány, minek, célja, a kiegyenlítő s utána a vezető gól mógszeres kiépítése, amiről tehát nyugtassák meg a közvéleményt, ugyanis, hogy mi tizenegyen a helyünkön állunk, uraim s a kellő percben diadalmasain érvényesülni fog a magyar tudás, uraim, magyar akarat, uraim, magyar fölény, uraim, magyar ... Hallgasson már, Domonkos bácsi, az ilyen laikus aggodalmakkal, hogy mi lesz, ha a zseniális terv köziben az olaszok is húznak egy lépést, illetve rúgnak, mert nagyon rugdalóz- írtk "k is, igaz, hogy tervszerütlenül, összevissza, de mégis . . . Különben is lejárt a félidő, készüljünk a diadalmas második félidőre — ez csak olyan előzmény volt, eddig, a cselekmény most kezdődik. Már kezdődik is! ' Hm . . . Mi van ezzel az olasz kapuval, be van drótozva, vagy láthatatlan üvegfal van előtte, vagy izé . . . Titkos megváltoztatta az eredet} tervet és most cselből úgy csinál, mintha igazán nem tudna beletraíálni, . . . Ahá! van a dologban valami . . . most halottnak tetteti magát, lefekszik a földre . . . kiviszik a mentők ... Oda se neki, bírjuk mi a túlerőt, még a pipánk se alszik ki . . . csak mintha egy kicsit előrehaladott volna az idő, miközben . . . miközben, ejnye csak, mi ez? íMásodik gól Mit csinálnak ezek az olaszok? Hisz ezek nem tudnak játszani — elrontják a legszebb magyar hadállásokat . . . igy van ez, ha egy jó vivőt összeeresztenek ilyen naturalista, vad salakkal . . . össze-vissza kaszabol ... a végén még úgy néz ki a dolog, mintha . . . mintha mi nem tudnánk játszani . . . iHarmadik gól Nevetséges! Ugyan kérem! Kár nézni ezt a . . . ezt a marhaságot . . . De igazán, nem is értem! Hogy szaladhat össze negyvenezer ember ilyesmire . . . Tulajdonképpen miről van szó? Egy labdát rugdalnak, összevissza. Hol ide szalad a Labda, hol odaszalad. Tisztára szerencse dolga. Ilyen gyerekségre dobálni ki annyi pénzt. Nem is magyar emberhez való dolog ez, én mondom magának, Domonkos bácsi- Német huncutság, bohóckodás. Mifelénk c&epü- rágók, meg kóklerek ugrálnak igy. Magyar ember fütyköshöz kap, annak is a boldogabb végéhez, ha arról van szó, ki. a legény a csárdában! Még hogy benősz, mifene! Hát mi a csodával kapjon hozzá, ha nem a kezével? Az is bolond volt, aki kitanáHa! Negyedik gól Csak bele! Remek volt! Csak még egyet! Ewiva, olaszok! Tempó olaszok! A teremtésit annak a magyar kapunak! Majd megmutatjuk, mi az a magyar vendég- szeretet! Hagy gólotok van még? Tessék, parancsoljatok, sok jő gól elfér ilyen kis helyen! Hogy is mondja a versike „nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta“. Kis csacsik! Húsz ez nem futball — ez csak olyan ugratás volt! Ez nem kapu, ez izé —* gólraktár. Mindenki jöhet és lerakhatja a maga fölösleges gólját, ingyen, bérmentve, fek- bér nélkül. Nincs önnél véletlenül egy gól? Tessék, hozza be bizalommal, ne féljen semmit! Világ góljai, kiknek nincs hová lehajtani a fejeteket — mi hajlékot adunk nektek és menhelyet, egyesüljetek a magyar kapuban, tessék besétálni! Ötödik gól Bumm! Éljen! Hányadik volt? Mi? Csak ötödik? Lehetetlen! Volt az kilenc is, csak maga nem számolt rendesen, Domokos bácsi! Hogy is volt csak az egyszeri zsidóval, akire huszonötöt vágnak? A tizediknél felkapja a fejét és gyanakodva néz körül. „Z ahlt da jemand?“ * Egyébként pedig, tessék könyveket olvasni, színházba járni, koncertekre — nyelvében él a nemzet, nem Lábában. •c- Uhijják, futball, vagy* mi a csoda, aztán is ráér. Nem itt dől el a haza sorsa. Karinthy frigye*. HWSWMMBIIBBUlil „Enyém az fita -.PalástfijMarcell élet!... “í — Két közlemény — — Minden elismeréseim az amerikai dolárkirá- lyoké, akik hatalmas alapi tványaikka 1 tettre serkentik a búvárkodó tudósokat. A mecénás mondatta ezt, aki — minit annyiszor — most is vendégül látta feketekávéra az írót, mert „szeretett vele elbeszélgetni." Az apró kínai csészékből illatos pára szállt föl s a likörös palack topáz-kristályként csillogott a fény- körben, mely a bronzlámpa lila ernyője alól vetődött az asztalra. Meghitt kettősben ültek ők kelten a eötétlő terem e fényszigetén, míg körülöttük a távolabbi bútorok, szobrok, a szobainövények s a falaik ékítményei be- iéolvadtak a növekvő félhomályba. Künn a gyorsan vénülő téli délután nyügösködött. Az uccák házsorai között ködfolyamok hosszú áradata torlódott föl s e ködözön mélyén a tengerfenék nyüzsgésének módjára teherkocsik monstrumainak, fürge autóknak, villamosoknak és napi harcaik csataterein előretörte! ő és visszavonuló embereknek árnyéka oikkázott zűrzavarosán. Az ólet zúgása, ez az ezerámyaliatu hang szűrődött föl e tengerfenékről a palotába, amely úgy emelkedett föl a ködből a bórkiaszárnyasorokkal szomszédos villanegyedben, mint egy luxusyaoht a kikötő bárkái és rakodó hajói között. Mint egy Iuxusyacht, amelynek kazánja állandóan fütve van e a gazdájának csak jelt kelt adnia, hogy fölszedje horgonyát s a födélzeten levőket elröpitse k tél lehangoló komoráega elől s a betegségek leselkedő rémei közül a tavasz és vigasság, az éled és egészség távoli partjaira. Ez a gondolat már alklkor megvillant a vendég agyában, amikor belépett c gazdag és otthonias la-, kasba, amely bőséget mutogató környezetével oly távol állott az ő életének Budapestjétől, mint az oázis a sivatag kínjai közölt, aimily messzi van a vándor számára. Miért is marad ez a gazdag ember télen át Budapesten? Kínálkozott számára ez a kérdés, de ő ezt mégsem tette föl, mert szokva volt akihoz, hogy a házigazdája jelölje meg azt a témakört, amelyen belül a saját gondolatkésztetét gyarapítani igyekszik, mig egy-két csésze török kávét és néhány szivart elfogyasztanak. A mecénás gazdag volt, tehát praktikus. Nem adta ingyen a feketéj sőt, egyenest uzsoráskodott vele. Most, hogy a házigazda megütötte a mai társalgás alaphangját, a vendég csodálkozva és kíváncsian emelte a sze^ü rája. Nem értette, miért lelkesedik most ez az ur egyszerre és ennyire a tudományokért? De aztán mindjárt rájött, amint a mecénás folytatta: — Úgy van barátom! ők csak hadd törjék a fejüket és hadd dolgozzanak szorgalmasan. Kívánom, hogy fáradozásukat minél előbb teljes siker koronázza. (Ahá! Már értelek! — gondolta az iró.) — Szóval a biológusokra gondol báró ur? — Természetes! — felelte ő, mint aki át van hatva attól a tudattól, hogy a veríték a mások homlokáról az ő érdekében csorog. — S fők(k) t azokra, — folytatta az iró már egész otthonosan J>ben a témakörén, — akik a hosszú élet titkát kutatják. Eltaláltam ? — Kifogástalanul I Tehát a makrobiotdkáhól kell ma vizsgáznom a fekete kávé s e pompás szivarok ellenében — gondolta az iró s kezével vógigsimitoftia a homlokát előbb, majd kusza üstökébe túrt mutató ujja, mintha agyának különböző fiúik ócskáit tapogatták volna, hogy vájjon mindegyik jól nyúlik-e? ... Maikrobioíiíka ■ •. Mecstnikoff... optimista világ6zemiléilelt ... ©alvareán ... máMriiaolltásak ... aranyiamailgam és természetes étrend a gümőkór kezelésében ... Friedmann-féle oltások ... állat-ki sértetek ... Kodh Jumer ... Woronoff... Stednach ... organo the rajpia ... és a többi A fi ók ócskákban minden rendben volt. Nyugodtan állhatott volna ki a piacra, hogy a kundschaift elé kirakja a sarlailáiisúg hókuszpókuszait s a tudomány becsületes és hasznos tapogatózásait. Csakhogy a háta fájt az Írónak s csúnya nyi- laitóeai voltak. Ez éjjel sokait köhögött és kever t aludt Fáradtnak érezte hát magát és igazságtalannak azt a szerepet, hogy ő mulattassa most ezt az egészséges nagybirtokost azzaL, hogy az élet meghosszabbításának közeli reménységét csillogtatja meg előtte. De végül majd csali előfizet mégis egy ötvenessel a mecénás az iró egy soha meg nem jelenő „saját kiadásü" könyvére! Hát rajta! Ki-ki maga mesterségét folytassa... folytassa ... Az övé az, hogy szépeket meséljen az embereknek garasokért és azért a bajosan fölértékelhető érzésért, hogy a mondanivalói érdeklik az embereket. Ez az író „hivatása*', ezt teszi az igazi iró, miközben magára nem is gondolva — (mert mi más a halál, mint édes pihenés?) — azzal hessegeti el az ő kidőlte után a családja körül settengő rémeket, hogy a felesége majd kap egy trafikjogot. Ez dukál a rokkantaknak és hősi halottaknak, ö pedig hősiesen harcolva esik majd el a reménytelenség csatájában. ... A mecénás nagyot szippantott havannájából és beszólni kezdett. Lelkesein beszélt, mint egy üsrwéd, akinek csak siker esetére biztosit honoráriumot a köblévé!, szóval: mint akiinek a bőrére megy a dolog. — ők nekünk dolgoznak, negyvenéveseknek — mondotta ő — nekünk, akikn ek m inden életszer ve és minden porcikája ép és csak egyetlen ellensége van létünk stabilításénák: n korai marazmus, amely meglop minket, mórt megkurtiitja azt az élelhat árt, amelyhez pedig természetadta jogunk van. (Ahá! Ma tehát hallgatóság leszünk! — állapi- tóttá meg az iró magában. — Valami fris6 orvosi olvasmányát pakolja kri a derék gondolatuzsorás.) ő folytatta: — Ha jól emlékszem, 120 éven aló! miég a tüdőgyulladásban , elpusztult ember is erőszakos halálnak esik áldozatul, — Mondja MeosniikoiBf! — vágott közibe a vendég. — Bravó, költő ur! ön —- látom — mindent olvas. (— T ebenned is olvasok — gondolta a vendég — komisz, önző fickó vagy, aki épp most az orrom alá dörzsölted, hó; nincs jussom a hosszú élet örökségének most mégcsak készülő lát lencséjéhez, mert — beteg vagyok. Kíméletlen állal vagy, masztodon ur.) Ezt gondolta, de nem szólt, sől lekötelezetten mosolyogva, nyugtázta az „olvasottságáénak szóló, kétes értékű bókot. — A laboratórium kutatói nekünk dolgoznak —- folytatta leckéjének felmondását a háziúr, — nekünk, akik életerőnk birtokában vagyunk és még várhatunk húsz évig arra, hogy a megfiatalítás eljárása tökéletesedhessék. Ez a műtét, — hozzáértők becslése szerint — akkor már legalább negyven évnyi haladékot jeleini az emberiség kiválasztottjai számára. (Az iró összeadta a számokat: „Negyven és húsz, az hatvan; hatvan és negyven, az száz... Száz évig akar élni ez a bivaly I) — Mondom: csak a kiválasztottak számára. Azoknak az élete prolongálódik meg, akik megengedhetik maguknak a még akkor is biztosan nagyon költséges műtét és a célszerű életmód bölcs fényűzését . v (— „Szörnyeteg! — gondolta az iró. — Annak a távoli tál lencsének még az illatát is ellegyezed az orrom elől? Kihangsúlyozod, hogy csak nektek van jogotok az éleihez: — gazdagoknak?") Arcán árnyék suhant át és keserű fintor vomag- lott végig ra jta. A házigazda észrevette ezt és sietett tréfára fordítani a dolgot: — No, no, no! Nem kell sem elszontyolodni, sem irigyelni a mri rongyos harminc-negyven esztendős ráadásunkat. Rosszul ál ez annak, akinek opciója vau a lufllhatatlanságra, költő barátocskám. — Eszem ágában sincs az tiirígykedé6! — felelte az iró — Életem mostani szakaszán is túlsókéig döcög már a villamosom és tuknesszi még a — végállomás. A mai eszemmel úgy látom, hogy elég lett volna mindössze addig élnem, aradikor élvezni tudtam már az anyám csókjának izét. Annál édesebbet nem tud az élet adni úgysem. Akkor kellene meghalni általában... — Líra! Líra! Panasz-síp! De belemegyek. Vagy akkor kellene meghalni, maga önző, aikd nem gondol az anyák fájdalmára és az emberiség jövőjére, — vagy lin azt a kort túléltük mégis, akkor százötven évvel később, mint ahogy az ma van szokásban. Derűsen, betegség nyűgeitől mentesen, pátriárka fővel keltene aludni térnünk — és igy fogunk is aludni térni — boldog fáradtan, nvimt a gyermek amikor már eleget játszott... vmxrms'tK.mimmk l MSSSlSfíli „flUSSUCM*1 Szigeti zongorakészilö és hangoló SORgOrS raMásra, H BratSsEava, <8Sa*S&£SiíEag «!«e» &©» Kakftéron csak világmárlcAs softgoráS* és pügmmé&c. BBadtós ©restöeSíS gyss’!? tojás í havi részletre is. Kérjen tüijmenftes árajánlatot. B*fang©a©s,, lawiit&s — vidéken is — j kg napsán* garanciával.
