Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-10 / 106. (2327.) szám
6 1Ö30 május ÍO, szcmbal KaSasxÉr&láíis mértékben Komáromban & munkanélküliség, amely a város ili ■ mzíü $000 lak Szomorú riport Komáromról, ahol összesen 92 korona volt a nyugat- sztovenszhói magyár színtársulat egyik esti előadásának bevétele Romáram, május 9. Komárom, ez a határszéli, régi dimamenti város rt óllány hónap óta rendkívül nehéz válsággal küzd. Az á'llamfor- dulat óta egyre többször alkalmazták Komárom neve elé a „haldokló város" jelzőt és valóban: ez a jelző nem érte érdemtelenül a dunaibalparti Komáromot az államfordulat után. Talán nincsen Szlovenszkón még egy város, amelynek élete Komáromhoz képest nagyobb hanyatlást mutatna gazdasági értelemben, mint éppen ezé a városé. Az állam- fordulat óta itt középitfeezések alig, úgyszólván egyáltalában nem történtek és most, amikor a város egy nagyszabású középükezési programot készített el, szinte láthatatlan végzete zeriiséggel nehezedik már a kedélyekre, hogy ebben a városban a tervekből semmit nem lehet megvalósítani. De ami mindennél legszomorubban jellemzi ezt az állapotot, az n hihetetlenül nagy munkanélkliség, amely úgyszólván megtizedeli a lakosságot a kereseti lehetőségekben-, Komáromban ma az a helyzet, hogy kétezer munkanélküli tengődik itt a legnagyobb bizonytalaMságbm és ezek a munkanélküliek úgyszólván mindennapos vendégei a polgármesteri szobának, ahonnan természetesen csak ígéretet kúpnak egyelőre a munkaalkalmakra. Osizmazia György polgármester éppen a napokban táviratban fordult a. népjóléti miniszterhez, hogy járjon közre a komáromi munkanélküliek egy csoportjánál^ külföldre való száü UtdsáuM, miután a munkanélküliek egy része felajánl* kozott, hogy inkább Franciaországba mennek a csehszlovákiai transzporttal földmunkásoknak, semhogy ki tudják várni rettenetes helyzetük feljavítását a mxinkaalkainak áltaL Szerdán Osizmazia György polgármester, aki a szociáldemokrata párt utján tölti be állását már kilenc év óta, újabb táviratban fordult a szociáldemolcrala párt parlamenti klubjához, hogy a párt parlamenti klubja sürgősen járjon közibe közvetlenül a minisztériumoknál a tervezett városi középüké zések haladéktalan megkezdhetnie ügyében, mert Komáromban a munkanélküliség már szinte katasztröfális jellegűvé kezd válni. A város már tavaly óta tárgyalásokat folytatott a szociális intézet prágai központjával egy tizennégy millió koronás beruházási kölcsönnek felvételéről, amelynek első részét, három mii bő koionát a városnak már rendelkezésére is bocsátották. Ugyancsak a pozsonyi Városi Takarékpénztártól is felvett a város egy három millió koronás kölcsönt, amelyből két milliót az itteni takarékoknál lévő tartozások 'konvertálására fordít, egy milliót pedig építésre A város tehát az építkezésekhez legfontosabb kérdést, a pénz előteremtésének kérdését elintézte, azonban a tervezett köz- építkezések mégis késlekednek, annak ellenére, hogy azoknak már a kora tavaszi hónnapokban meg kellett volna kezdődniük. A városnak pedig valóban elismerésre méltó középitkezési tervei voltak erre az évre. Először egy kétemeletes bérpalotát akart építtetni magánlakásokkal. Ennek a tervezett bérháznak felépítését még három bérházzal együtt a képviselőtestület 1927-ben határozta el és ez lett volna a tervezett bérházak közül az első. Azután konkrét formában elkészült a terv a városi mozi és színház épületére; ennek évek óta késő megválóéitását a városnak igen fontos anyagi érdekei sürgették már. Hetekig másról nern beszéltek Komáromiban, mint az építendő színházépületről, amelynek még az őszig kellett volna felépülnie. Ismét egy uj terv került felszínre: a kórház kibővítésének terve. Elhatározták, hogy -egészen modern berendezésű, egyemeletes tüdőbetégsz,anatóriumot építenek a kórháznak rendelkezésre álló telkén. Megint egy uj terv a városi vágóhíd felépítése volt, ami a városnak rentábilis üzletet is jelentett volna, mert a mostani vágóhíd olyan állapotban van, hogy akármelyik szomszédos községnek különb vágóhídja lehet. És megint egy terv; még a nyár előtt felépítik a városi uszodát, mert mégis csak tarthatatlan állapot, hogy a folyókkal kőriilövezett Komáromban nincsen odri ,7 egyetlen uszoda. (Toldi tavaszig mást sem csináltak Kenui romban, mint tervezgettek de még azt mm lehet mondani, hogy ezeket a terveket nem fektették eléggé reális alapra. Mégis, már itt vagyunk a tavasz közepén és az eredmény az, hogy esek közül a Icözépit- kezések közül eddig semmi nem kezdődött meg és most már nincs is kilátás arra, hogy az őszig megkezdődjenek, De kétezer munkanélküli ugyszálf>én egymásután adja át a városházán a polgármesteri szoba ajtajának kilincsét és mindegyik éhesen várja a munkaalkalmat. S hogy mindezideig a város közép!tkezései, amelyekkel a munkanélküliség problémáját is némileg meg tudták volna oldani, ennyire késlekednek, nem kis oka ennek az is, hogy a járási főnökségen a városnak ezeket az eminensen fontos, valóban emberek létkérdését felölelő ügyeit túlságosan bürokratikusam kezelik, nem pedig a helyzethez mérten aktuálisabb érzékkel. Ma az a helyzet, hogy a komáromi munkanélküliek még jó egynéhány hónapig nem remélhetik foglalkoztatásukat a városi köz- épitkezéseknél és ha a kikötő építése és a vasúti pályaudvar tervbevett kibővítési munkálatai, amelyek már talán a közeljövőben megkezdődnek, nem segítenek ezeken az állapotokon, úgy a komáromi munkanélküliek egészen kétségbeejtő helyzet elé kerülnek. Egy másik szomorú jelenség, ami jellemzi most Komáromot, ezt a „halódó várost", a Földes-féle n yugatszlov ensZkői színtársulat Léva, május 9, Május elseje borongós kedvvel kelt. A tavaszi napsugarak fázósan bujkáltak a felhők között. De amikor valamelyik erősebb sugárnak sikerült keresztültörni magát az égen kúszó barnaságon, annál vigabb derű ömlött szét belőle a tájon. Május elsején menekültünk a város zenebonáé ünnepié sóból. Kedvünk kiröpitett a csöndes vidékre, ahol a legnagyobb Lárma a lombok között bujkáló kakuk egyhangú nótája lenne, de a kakuk még nem szól, nem jövendöli a kort. Az ázott talajon por nélkül, csöndesen siklott az autónk, a tavaszi vetések világoszöldje mellett az ősziek dúsan sötétlettek. A szellő meg-meglegyintette a kalásznak készülő „életet", ragyogva csillantak meg a szálakon az eső maradványosőppei. A „Tót Kapu“-ból szennyessárgán ömlött ki a Garam, toliam nem csúszhat az obhgát „Ga- ram ezüstös csíkjára". Az eső elverte a Garam „ezüstös tükrét", zavaros hullámok kavarognak a széles mederben. Macskarévnél baj nélkül átkelünk a Garamon, a bohókás kedvű révész széles spanyolos gTandezzával köszönt és ezzel vége is van a garami róna poózisénok, a lágyan hullámzó széles búzatábláknak s egyszeriben a hegyvidék romantikája fog körül. A hegyoldalakban lepedőnyi apró pászták, váltakozó színekben. Zöld, zöldebb, vagy frissen szántott, barnaságával az anyaföldnek igazi arculata néz ránk. Várja a megtermékenyítést, hogy életet adjon, friss életet bontson ki magából. 'Vájjon a város miért nem. tud ennyi szer etetet kisugározni magából, mint amennyit itt érez az ember, midőn agyára száll a föld tavaszi párája. A föld lelke terhes illatokkal lebeg, szál Idős nyomunkban és az ember nem tud fölszabadulni hatása alól. Szinte szeretne belekapni az ekeszarvába ée jó mélyen belehasitani vele a földbe, hogy kiszabadítsa ezzel a föld szellemét, mely évről-évre friss ajándékokat tár az emberek elé. Benedek felé a kovácsi-i ul szegélye úgy fest, mintha a fák hóval lennének borítva, véges-végig. sugárzó hosszúságban. Bájos ez a fehér kontraszt az egész tájék fölött uralkodó zöld színben. Az almai a virág fehérít úgy a tavaszban, mint télen a hó. A távíró drótja tavaszi muzsikát zeng. Fecskék hintáznak a dróton és holetercélnék a drót furcsa zenéjébe. A Selmecbányái Gworknek van egy gigantikus festménye. »H egy vidéki szimfónia" a cime. szereplése. Egy hete játszanak Komáromban a színészek, de egy hét alatt eddig három előadást ~nem lehetett megtartani a közönségnek d csekélynél és csekélyebb érdeklődése miatt. Kedden, egy bemutató előadásra összesen kilenc venkét korona értékben fogyott el pár jegy, noha a szín igazgatónak a színészek és a zenészeik napi rezsijén kívül a teremért és egyéb kiadásokért még négyszáz korona rezsije van. Eddig Fonray Rózsi és Törzs Jenő vendégszerepeltek a színházban, de ők is a színháztermet csak félig tudták megiteliteni közönséggel. Földes eddig minden második este budapesti művészeket vendégszerepeltetett, azonban a közönyt, ami szinte páratlan a maga nemében, a vendégszereplők iránti érdeklődéssel sem tudta megtörni. Hogy mi az oka ennek, arra szinte nagyon nehéz helyesen felelni, de tény az, hogy ősszel, a Föi- des-szmtársulatnak még igen gyakran voltak zsúfolt házai a szezónban, különösen, ha pesti művészeket vendégszerepeltetett. Az egyik este öt és két koronás jegyek voltak csak és ezt az előadást sem lehetett megtartani. mert az összbevétel álig száz korona volt Komárom válságos gazdasági élete segítségért és megértésért kiált: vájjon meghallják-e a kiáltást az „illetékesek", akik most már igazán ne csodálkozzanak azon, ha ez a város „halódó város" lett. Karnyri Elek. Elemekkel viaskodó hegyek jajongnak rajta szivszaggató éneket. Ha Gwerk lennék, ezt a képet festeném meg itt most s a cime: „Májusi szimfónia" lenne. A tavaszban fölszabadult emberi lélek örömének revelálása gyanánt, A faluból uj házak os erépzsindelyes födelének üde pirossága szinte utánam kiabál. Az uj házak uj lakóit nem ismerem, de odafönn a temetőben lakik egy pár régi ösmerősöm, legelső gyermekkori játszópajtásom és más sírok kakukfüves illata is fölkeres sokszor szülőfalumból. A Garam az utat- egészen a sziklához szorítja. Keskeny ut, egy sínpár, táviróvezeték és a Garam itt szorong a „Tót Kapuban", alighogy elfér valahogy egymás mellett. De bizony nehezen is párosították ezeket itt össze. Févszázad előtt a benedeki jegyző jelentette, hogy az emberek ellene vannak a telegráfn&k. Csáradon 1881-ben a községi képviselőtestületben az egyik atyafi az asztalra ütött és eképp nyilatkozott e kérdésről: —- A távírdára nincs szükségünk, de ha a megye legalább Benedekig vasutat építtetne, arra már magam is szívesen adnék öt forintot, de talán tizet is! Midőn megkérdezték, hogy miért e nagy áldozatkészség, igy válaszolt: —• Ha vasút lesz, akkor Benedekben a búzám szapuját legalább egy forinttal adhatnám el drágábban, mint most, mikor vasútnak nincs! T. i. a legközelebbi jobb gabonapiac s vasúti állomás ebben az időben a távoli Nyitra volt. A garami rónát, még nem szelte át sínpár. A távíró azért megvan; megvan a garam- völgyi vasait is, de hol van Garam,szentbened ok régi történelmi nagysága, vagy csak gazdasági jelentősége? A hajdan Budával cgyprivilégiumu magyar váro»s ma már csak egy kis szlovák község. Régi dicsőségének tanujole az I. Géza magyar király alapította, apátság és monostor, amely buszként tekint le az Árpádok kora óta a- hegycsúcsról az alant kanyargó Garatéra. Ha marcona tatárok, vagy rabló törökök nem ostromolták a dúsgazdag apátság vármo- nostorát, akkor a bencéseik' — a garamvidéki kultúra pionírjai — vendégszeretettel fogadták a vándor utasokat. Egy multszázadbeli naplóból olvasom: Ama híres várban, mely a Garam folyó mellett, Szt. Benedeken látható és melyben égi kor apátság székelt, egy egyszerű ereklyéi mutogatnak a Májast szimfónia a benedeki vár alatt Mire emlékeznek Juliánná harmadnapos menyasszony és Zsuzsanna kisasszony Szent Benedek várából? — Régi és uj utazások a Garam tájékán Irta: KOPERNICZKV KORNÉL múlt századból, mely nem egyéb, egy közönséges, vörös-feketére mázolt faiapátuál, melynek kiegészítő része egy jegyzőkönyv. 1761-től1. 1799. évig van vezetve. A lapát s a jegyzőkönyv története a következő: Élt a várban egy kedélyes apát, akit Szent- iványi Raphaelnek hívtak. Ez nemcsak hivató losi egyéneket, kik az apátságnál ügyvéd vallás, vagy más teendők miatt fordultak meg, hanem a vihnyei, szliácsi, szklenói fürdőkbe járó vendégeket is szívesen látta s a vendégség bárom napig volt igénybe vehető. Már az utolsó nap a vendégszoba ajtaja elé, figyelmeztetésül, odaállittatott a vörös-fekete színű lapát s aki a teá következő napon el nem hagyta a házat: testének bizonyos részére ütleget kapott és azt jegyzőkönyvileg kellett elismernie e arra to- vábbittatott. Érdekes a jegyzőkönyvből néhány ilyen elismerő okmányt fölsorolnunk, megjegyezvén, hogy a jegyzőkönyvben nemcsak magyar, hanem német, latin, francia és szlovák nyelven, prózában és versben szerkesztett élces adatokat találunk. A magyar nyelven szerkesztettek közül a következőket emeljük ki: 1. Lapáttánccal szokták a farsangot végezni Benedek várában pedig legelső jövetellel lapát- táncot jártak; velem is eljáratták, ezzel’ bizonyítom, die 7. martii, 1794. Sz. A. * 2. Bebotlott Botlik Pál Benedek várába, Vélvén, szerencsés lesz prókátor&ágában, Meg is nyerte pőrét, melynek jó bérére, Három fapöcsétet nyomtak ... letér©. ^ * 3. Harmadnapom menyasszonynak kérésére, Szent Benedeken személye mentségére, Kegyelem nem használt, esedezésére, Most lapát üttetett neki jobb felér©. Nem fordulhatott máskép kegyelem sorsa. Mert megcsipte a lapátnak borsa, Igv emlékeznek Szent Benedekről ... Juliánná menyasszony, ... és Zsuzsámra kisasszony. * A három titokzatos pont örökre elrejtette előlünk a nevezett hölgyek személyiségét Sohasem fogjuk megtudni, vájjon isi lett légyen Juliánná, a harmadnapos menyasszony és Zsuzsámra, a kisasszony? Akiket megcsípett a b&- nedaki lapát borsa „jobb felükön" ... ♦I Most, hogy a harmatos, nedves reggelen elrobogott az autónk a híres, nevezetes benedeki vár alatt, sajnáltam váltig, hogy a bohókás, joviális Szentiványi Raphael apát ur, bizonyára mosolygós szemévei, nem kandikált ki a monostor emeleti ablakán, ahol pedig nyitva láttam egy pár szárnyat, az irodáét, amelyben a múlt nyáron magam is tisztelegtem abból az alkalomból, hogy négyszáz év múlva ismét barátok költöztek a várba. Uj barátok, régi szokások nélkül! Pár tréfás rigmust szívesen beiktatnának itt ma is az alant járó utasok párnapos vendégeskedés fejében... így hát tovább robogtunk. Bársonypihés Ms libák legeltek az ut mentén, mérges hbamamák és libaapák nyújtogatták felénk sziszegve fejüket, a vizenyős rétekről gólyahir kacagott felénk és a kis libapásztorok gyermekláncfű virágjából koszorút fontak és megkoszorúzták egymást. Mint valami mesekönyviMusztráció, amely itt az ut mentén oHkallódott. A Garam sárgán foiydogált, a magasból er- dőkoszorus bércek nézegették komoly képüket a vízben, egymásután szaladtak el mellettünk régi falvak, Klafürfcü orgonás Ms kertek, omladozó várromok reges-régi történeteket suttogtak felénk. Végül egy kis kutya vidám farkcsóválással szaladt el autónk előtt, hogy bejelentse egy házban: megjöttek a májusi vendégek! Itt azonban már nem voft „lapát*4! Miiliés tűzkár m¥ Prága melletti gőzmalomban Prága, május 9. A Prága melletti Cührá- sUmyb.111 ma éjszaka tűz ütött ki Srib József mérnök gőzmalmában, A tüzet a malom igazgatója hajnali & óraikor vette észre s azonnal órtesite-tíe a helyi környékbeli tűzoltóságot, amelynek segítségére megérkezett a prágai tüzo'tóöSg n, de akkor már az egész malom lángokban állott, úgy hogy a tűzoltóság mór csak a környező épületek Mirigy és bőrbajoknál Kérje a rsizi jód-bróm kúrák használati ntasitáeát. Csizíwáő. megmentésére' szorítkozhatott. A tűz még a délután i óráikban is tart és szakemberek vélelmén yo szerint még egén éjszaka ée fcoSr nap is dühöngő ni fog. mert hatalmas meny- nykségű galbona és üsrt esett a tűznek áldozatul s még állandóan füstölög. Oltásra gondolni seim lehet. A tűz okát még nem Állapították meg. Vagy rövidzárlatból vagy i>e- dig gondatlanságból keletkezel! minden valős/tnii^ég szerint. Az Hívasd kár! még nőim leheteti melóibapit.v.u, <V- több miét egy maliié köronára becsülik.
