Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-09 / 82. (2303.) szám

4

idő szokott lenni. Feleségein még mondta is, hogy: „Nézd máskor milyen szép napunk volt és most Szent István napkor milyen csu- nya idő jött ránk." Az gondoltam és azt reméltem, hogy két-három napon belül be tudom bizonyítani, hoo-y ezen a napon a schnee- bergi szállóban voltaim, mert minden szállóban van vendégkönyv, melybe bejegyzik a vendég nevét, szállodai napló is van és abból iriák ki a számlákat. Ebből — mivel panzióban laktam, — az is megállapítható lett volna, hogy 1923. augusztus 20-án az ebédet is megfizettem. Még bátra lett volna a községi bejelentőlap is

amennyire tehát emberileg valami biztos lehet, meg volt a reményem rá, hogy megtalálom ezeket a dokumentumokat.

Fiatal barátaim egyike elment a Schnee- bergre. elhozta a vendégkönyvei, abból kiderült, h ogy ez

rendetlenül volt bevezetve, össze-vissza irkáitok benne, lapok hiányoztak belőle, agy hogy semmit sem lehetett bizonyítani, sem pro, sem contra.

A napló azonban, amint a vendéglős mondotta. az 1923. évre vonatkozólag elveszett. Maradt még az utolsó reményem, a bejelentő lap. A község azonban időköziben uj községházát épített, nem akarta átvinni a régi községházából a régi írásokat és ezeket elégette.

Nem én tüntettem el ezeket a bizonyítékokat. mert én aznap, amikor Schramm Katalin, mint az égből aláhullt angyal megjelent a tárgyaláson, nem tudhattam, hogy épp olyan napra fog hivatkozni, amelyről biztosan tudtam, hogy a Sehneebergen voltam.

Én a börtönből nem tüntethettem eí a sohnee- l>ergi vendégkönyvet és ha ezt nem hiszik el nekem, el kell hinni azt, hogy nem én építtettem az uj községházát, hogy a régi bejelentői apókat el égethessem.

Schramm Katalin ingadozó emlékezőtehetsége

Tuka ezután rátért Schramm Katalin vallomására. Schrannm Katalinnak, — mondotta — nem a<z emlékezőtehetsége nagyszerű, hanem a zsenialitása, amellyel vallomását előkészítette. Tudta, hogy ha valakire hivatkozik és arra rábázonyul a hazugság, akikor az ő vallomása is kárba vész.

idegen hazugsághoz nem csatlakozott, ellenben kigondolt saját külön hazugságot, amelyben nem lehet megfogni.

Bélánskvra nem mondta, hogy ott volt Bécs- ben, csak iám mondotta azt, hogy ott voltam, mert attól tarthatott, hogy Belánsky esetleg később meggondolja vallomását és akkor 6 hazugságba keveredik. Tudom, hogy mindaz, amit mondok, gyönge érv, de gyakorlott bírák előtt állok. Tudom, hogy nehéz bizonyítani valamit is, ami megtörtént, de lehetetlen bebizonyítani valamiről, hogy nem történt meg. Tekintetes bíróság! Két évvel ezelőtt meggyilkoltak a pozsonyi Kálvária utón egy nőt. Vagy hatvan férfi van itt a teremben és ha, mondjuk, Belánsky vagy Schramm Katalin jönne ide és ránk mutatva valamelyikünkre azt mondaná, hogy ez volt a gyilkos, láttam a véres kezeit, hogyan tudnánk bebizonyítani, bog}' nem j mi voltunk a gyilkosok és hogyan tudnánk i alibit bizonyítani a gyilkosság napjára? Gyöngék a bizonyítékaim, de mivel erősebbek a vád bizonyítékai?

Két bizonyíték van: Belánsky és Schramm Katalin emlékezőtehetsége.

Schramm Katalin ebben az ügyben háromszor tett vallomást. Múlt óv szeptemberében a kerületi bíróság főtárgyalásán ,a fényképről felismerte és eskü alatt állította, hogy Kovács aludt a lakásban. Néhány hónappal később ugyancsak eskü alatt Kraitzra mondotta, hogy ez az ur, aki a lakásban aludt és akinek a fényképét Pozsonyban megmutatták neki. Ezen a tárgyaláson néhány perccel később pedig már Kovácsra mondta, hogy ez az u r aludt a lakásban. Szeptemberben Schramm Katalin azt mondotta, hogy csak egyszer aludt valaki a lakásban, néhány hónappal később már azt mondotta, hogy két ilyen eset volt, Kraitz októberben és Kovács decemberben aludt ott, azonban

az az állítása, hogy Kraitz októberben ott a lakásban aludt volna, ellentmond az ut-, levél adatainak, éh ezt az ellentétet sem-' mivel, semmiféle teóriával sem lehet áthidalni.

Belánsky szeriül ott idősebb tisztek voltak.

,Schramm Katalin pedig csak fiatalembereket látott a lakásban, de néhány hónappal később már azt mondotta, hogy egy negyven év körüli ember is volt a lakásban. Schramm Katalinnak iiiegnmtaUák az 1923-ról származó fényképemet., hosszasain nézte és hátán: zatlanul azt mondotta, hogy ez a tanár ur fiatalabb éveiből lehet. A fénykép pedig néhány héttel azelőtt készült, amikor én állítólag y. Kolschitzky uccában jártam.

Schramm Katalin tehát azt a Tukát láthatta ri».k, akit sohasem látott, mert cn az úgynevezett miJvésziéizurámát csak 1925 óta, viselem. Nem vádolom Schramm Katalint. csak konstatálom, hogy ilyen emlékeUjUCCU ií'pisi

egy négyszázéves temető helyem

Az ásatási munkálatok tömérdek télezer éves emléket hoztak napfényre — Erhardus Freidenreich ezüst abroncsa, gyöngy és csont oSvasószemek, Szűz Mária-medalionok kerülnek elő a csontokká! cs munkanélküliek csákányiitéscire

Besztercebánya, április S. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) Besztercebánya városának belterületén, a Masaiyk-tér és a Garam-ucca között, a Garam-ucoával párhuzamosan uj ucca épül, amelyet a székeskáptalan kertjeinek hátsó részén át fognak vezetni. A káptalan kertjei a környező uccák szintjénél magasabban fekszenek és ezért most nagyobb számú munkástömeget alkalmaztak a földtömeg felásására és elszáll Mására. A hordalékot a város egyes alacsonyabban fekvő részeinek feltöltésére fogják használni.

Amint a munkálatok megkezdődték s a munkások csákányai kissé mélyebbre halottak,

koporsótöredékekre, emberi csontokra, később pedig tömegsírok maradványaira bukkantak.

Szakértők véleménye szerint

ebben az ősrégi temetőben földeltek el az évszázadok előtt Besztercebányán is pusztító pestis áldozatait.

Besztercebányán 1586-ban, azután pedig 1601- ben pusztított hatalmas mértékben a fekete halál. Különösen az 1601 évi járvány szedte hatalmas mértékben az áldozatokat és az egykorú feljegyzések szerint pünkösdtől egészen december haváig szakadatlanul pusztított.

va és Szászfáivá szomszédos községben a halottak száma 359-et tett ki, de legalább kétszázra becsülhető a pestisjárvány azon áldozatainak a száma, akiknek halálát nem jelentették be.

Hegy milyen óriási lehetett a város riadalma, eléggé mutatja az a körülmény is, hogy a városi tanácsülések jegyzőkönyveit őrző hatalmas foliánsból teljesen hiányoznak a bejegyzések, üres hely ugyan maradt a borzasztó napok történetének a leírására, de nem akadt senki, aki a bejegyzéseket végrehajtotta volna. A harmadik hatalmas pestisvész 1679-ben pusztított, augusztus havában tört ki's naponként 40—50 áldozatot ragadott el, u<?vhogy a halottak száma állítólag több ezret haladott meg.

A régi temető felásása sok elföldelt emléket hoz napszinre.

Néhány nap előtt az egyik munkás ezüst abroncsot húzott ki, amely vastagon vau bearanyozva. Az abroncson ez a felírás áll: „Anno 1593. Erhardus Freideureich." Nagyon sok gyöngyszemet találnak, azután fekete és fehér csontból készült szemeket, amelyek egykor rózsafüzért alkottak. Félig már elporladt embercsontok közül egy ezüst- koronányi Szűz Maria-amulettet húztak ki, amelyet üveglap fed.

A város belső területén 1392 pestisben el- Az ásatási munkálatokkal a munkanclkühunytat földeitek akkor el, inig Jakabfal- beket foglalkoztatják,

IJ30 április 9, szerda.

akiknek száma Besztercebányán bizony jókora. A télen sok viszontagságon mentek keresztül és igy igen örülnek a munkának, amely a tavasz kezdetével foglalkozáshoz és kenyérhez juttatta őket. Sok közöttük az egykor jómódú iparos, akiknek műhelye már régen elpusztult és igy napszámos munkával tengetik életüket. Amikor az ásatási munkálatokat nézegettem, az egyik sirásó, aki a boldog időben jómódú, képzett és igen olvasott iparos volt, kezébe kapott egy koponyát és kesernyés gúnnyal kérdezte tőlem, hogy visszaemlékszem-e Shakespeare sírásójára. Amint egykor a Nemzeti Színházban látta, ugyanolyan pózba vágta magát s a koponyát feléin tartva szavalta:

„Hatalmas Cézár por s hamu leve - S a rozzant falat tapasztják vele."

Ha a munkálatokat bevégzik, a sok megbolygatott csontot, amelyek most egy garmadában hevernek az ásás színhelyén, a római katolikus temetőben fogják újból elföldelni.

A régi temető helyén uccát vonnak, aszfaltozni fogják

s néhány óv múlva az élet rohanó áradatában senki sem gondol arra, hogy az autó kereke olyan földön siklik végig, amely sok ezer besztercebányai polgár el porladt testéből tevődött össze.

Amint az ezüst abroncson talált felirat mutatja,

a székeskáptalan kertjeiben talált temetőt a XVI. század második felében létesíthették.

Az ezüst abroncs egy halott besztercebányai polgár fejdisze lelhetett. Amikor Besztercebánya régi temetői mindinkább megteltek, az előkelő polgárokat 1636 évtől kezdődőién sűrűn temették az uj és 1636-ban -felszenteli kerti temetőbe, amely a jezsuita kollégium- lói a város faláig terjedt. 294 évvel ezelőtt, 1636. április 2-án nagy ünnepélyessécwel történt a temető négy sarokkövének elhelyezése. Arról hogy -636-ban felszentelt és most kiásott temetőt mennyi ideig használták, semmiféle feljegyzés nem szól.

K. E.

zőtehetség alapján nem lett volna szabad az elsőfokú bíróságnak az Ítéletet meghoznia.

A bíróság elutasította védőim indítványát arra vonatkozólag, hogy a bíróság hallgassa ki Mindszentihy fényképészt, a borbélyomat és másokat, akik azt bizonyítanák, hogy én 1923-ban nem úgy néztem ki, mint most, nem azt a hajviseletet viseltem, mint most. Ritkán történik meg, hogy egy vádlott igazat adjon a bíróság végzésének, amellyel elutasítja a védelem indítványát, én azonban igazat adok a bíróságnak, mert ez valóban nem perdöntő jellegű és egyáltalában nem fontos körülmény. Valaki jön, és egy pohár vízbe festéket önt, ezután jönnek mások és ugyancsak festéket öntenek ebbe a vízbe, a viz zavaros lesz és akkor egyszerre jön valaki és piros festéket önt mindennek a tetejébe és ez a piros festék ott marad. Hasonlóan történt az én esetemben is.

Valaki valahol egy éjszakán é* alszik, valaki más számára lakást bérel, valaki mii- xvészWzurát visel mindez e'"• macában véve nem büntetendő cselekmény, de jön egy Belánsky és azt mondja, hogy mindez csak a kémkedés és a hazaárulás miatt történi és akkor minden cgvszerre büntető ü~‘r"é változik.

Az egész vád Belánsky vallomásán épül fel. Cirkuszokban produkálják magukat egves artisták, mint erőmüvészek, akik váliaikon három-négy embert is tartanak, eze'-nek vállaló újabb három-négy ember van és az egészet emberi piramisnak nevezik.

Ebben a perben Belánszky az. aki az egész piramist tartja. Ha Rr'' "v elbukik, utána zuhan a többi is. Ha Belánsky nincs, akkor a többi tanúnak sincs értéke.

Az elnök déli egy órakor ' • válást megszakítja és annak folytatását délután négy órára halászija, amikor Tuka folytatja beszédét.

belánsky és az í§azm®R$ás

Délután négy órakor Tuka folytatta beszédét.

Ebben a perben — úgymond — a szó szoros értelein ben vett tanú egyedül Bel ánsky. Ennek a pernek az a tengelye, hogy Belánsky 1924: február 7-én a Kolschitzky uccuban volt-e. Nincs senki, akii ezt Belánskyn kívül bizonyítaná.

Ez az egész hazaárulás; monstre pör nagy készültségével arra az egyetlen kérdésre kulniinálóiük, hogy ezen a napon Belánsky a Kolschitzky uccában volt-e vagy sem.

Tuka ezután hipotéziseket állít fel arra vo j natlvozólag, hogy bármily körülmények közöli is bébi zen yit/hassa azt, vájjon Belánsky ott volt-e vagy som és amint a mérnökök valamely ismeretlen területet háromszögelési módszerrel számi Innak ki, ő is három ilyen hipotézist állít fel, de nem la tál egyetlen bi- zonyitötsot sem e hipotézisek alátámasztásé

ra. Az igazságnak előbb vagy utóbb utat kell törni magának, az igazság előbb vagy- utóbb egyszer kirobban. Mikor Bélán skynak meg kellett volna koronáznia müvét, mikor ez a döntő pillanat eljött, —- noha tudta, hogy azon múlik minden, vájjon felismeri Stégért vagy sem, akinél aludt, tehát akinek lakásán tárgyalt a bécsi kémiroda embereivel —

Belánskyból mintegy erupeió kirobbant az igazság, azt mondotta, először mondott e per folyamán igazat —, hogy nem látta és nem ismeri Síögert.

Tuka ezután részletesen foglalkozik a Kolschitzky uccai lakással, rámutat arra, hogy Schramm Katalinnak feltétlenül találkoznia kellett volna Bélánskyval, ha pedig őt nem látta, akkor Bélán skynak nem a Kolschitzky uccában, hanem máshol kellett megfordulnia Bécsiben. Az Ítélet azonban azt mondja, hogy bár Belánskyt a Kolschitzky uccában nem látták, mégis Tuka a bűnös. Amikor kikéz- besitették nekem az Ítéletet és idáig jutottam annak elolvasásában, megtörültem a szemüvegeimet, még egyszer átolvastam ezt

— Tekintetes Felsőbíróság! Olyan bírói fóromon állok, ahol utoljára van alkalmam beszélni.

Nem érzem magamat bűnösnek. Amit tét tem idealizmusból tettem, dolgozni akartam és dolgoztam is szlovák népemért, mint becsületes polgár dolgoztam az egész államért, amely szlovák nemzetemnek állama is.

Szép állásom volt, tehát mivel a törvény szubjektív alapon áll, azt kell nézni, hogy miért lettem mind azt, amiért vádolnak. Pénzért? Bármely más államalkotó párthoz csatlakoztam volna, ma én is maradékbirtokos lennék. Dicsőség vágyból ? Csak valamivel okosabban kellett volna viselkednem, ma híres államférfi lennék és biztosan miniszter is. Kalandor voltam? Csak vissza akartam menni könvveini közé a katedrára. Magyar vagyok? Ha akartam volna ma a szlovenszkói ellenzéki pártok vezére lehetnék.

Integrisla, irradentista Fúrnék? Budapesten érvényesülhettem volna és dicsőségre is szert .tehettem volna.

Ma. másfél évi meghurcoltatás után itt állok a bíróság előtt. A vezető íöücvész ur panaszkodott az újságokra. Mit mondjak én? Annyi szennyet zúdítottak rám, amennyi csak elképzelhető. Sógoromat befeketítették, halott apámat bántalmazták, családi boldogságomat is fel akarták dúlni és közvetlenül a. tárgyalás előtt terrorizálni akarták a szlovák ügyvédeket, hogy ne védjenek engem

c.s ha nem leli. volna Gállá dr.-bun nemes gondolkodás, nemi kaptam volna szlovák ügy

a részt, azután félretettem az Ítéletet, tovább már nem olvastam, mert ha ez lehetséges, akkor már minden megszűnik.

Tuka ezután aprólékosan foglalkozik Belánsky vallomásával, majd igy folytatja:

— Sokat beszélnek irodalmi működésemről és ezt megvetéssel és haraggal teszik. Ha cinikus lennék, azt mondanám, vonják felelősségre a Corespondence Slovaque felelős szerkesztőjét. Éu résztvettem a lap munkájában a párt megbízásából, nem tagadom le a morális felelősségnek rámeső részét. Amit a főügyész ur idézett, hogy azt Írtam volna, hogy ez az állam hazugságon épült, ez nem tőlem származik, hanem Léimért képviselőtől, a „kloaka" kifejezés pedig egy amerikai lapból való. Szememre vetik, hogy a Corespondence Slovaquenak van egy állandóan visszatérő refrénje, hogy a csehszlovák köztársaságnak pedig el kell pusztulni, ez nem igaz, hanem

a lapnak csak az volt a refrénje, hogy adják meg Szlovenszkónak az autonómiát.

Majd rátér a súlyosbító körülmények kérdésére és igyekszik kimutatni, hogy egyik sem állja meg helyét.

védet. Ilyen pergőtűz után jött a per, amelynek vége bizonytalan volt. Mint jogász tudtam, mi előtt állok és mégsem szöktem meg. Még az Ítélet után is módomban lett volna kiszabadulni.

Az újságok is megírták és megmondták barátaim és ellenfeleim is nekem: csak egy szót szóljak, megfosztanak állampolgárságomtól és kicserélnek pechával, akit Magyarországon kémkedés miatt elítéltek. Én azonban ezt haraggal utasítottam el, mert nekem nincs mit keresnem Magyarországon. Magyarország bizonyára szívesei' fogadna, nem azért, mert a múltban tettem volna neki szolgálatokat, hanem azért, mert reméli, hogy a jövőben dolgoznék az ország érdekében. Nincs mit keresnem Magyarországon, a magyaroknak nem fogok dolgozni, inkább a fegyházba megyek.

Annikor a parlamentből kiadatásomat kérték, azt. mondottam: Itt állok emelt fővel és emelt homlokkal megyek a bíróság elé. Most pedig itt állok emelt fővel és tiszta lelkiismerettel, ahogy egy hazaáruló s egy kém nem állhatna itt,

igy megyek majd esetleg egv szörnyű bírói tévedés folytán emelt fővel a börtönbe is,

abban a tiszta tudatban, hogy nemzetem és országon! ellen nem vétettem. Kérem a tekintetes felsőbíróságot, hogy semmisítse meg az. elsőfokú bíróság Ítéletéi. Igazságos ítélte tel kérek.

Ezután az elnök szünetel rendel <4. amely után Snaczky élt a felszólalás jogával. Lajp zártakor a tárgyalás tart.

„Nem ériem masam Wsrnk! Imit feliem, ideaiiimusbéf tettem”