Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-06 / 80. (2301.) szám
10 TR3í<wA%AGÍARHIMifflR ma Aprffi« 6, ÜKomlós ‘Aladár: Irodalmi napló Budapest, április. Egy íróról tthraebafm mostanában, akiről a rendőrség derítette ki, hogy nem is író, sohasem is volt az. Még pedig nem azért, miníha müvei nem ütnék meg az irodalmi sziorvonalat, hanem mert egyáltalán niincseaetk is müved. Maurioe Lével — igy hiv- iéx az élelmes embert, aikd meg tudott étlmi megnőni-irt regényeiből akikor, miikor az igazi írók megírt munkáik:ból sem tudnak megélni — úgy szerezte írói hírnevét, hogy sokat szerepelt a francia újságírók „Mi készül?" rovatában. „Mily szerencse, hdgy mi,nálunk nincsenek ilyen potemkiini írók!" — sóhajt fel talán boldogan a jámbor újságolvasó. Ha tudná, mennyi van! Mert Maurice Levet minden iró, aki máskor és másképp is szerepel a nyilvánosság előtt, mint amikor és ahogy munkáival okot ad reá. A kívülálló talán unalmas prédikálásnak tartja, aki azonban benne ól az üzemiben, soká nem unná meg figyelmeztetni a hiszékenyeket: Vigyázat! A színdarab, amely iránit a kommünikék szerint Newyorkbam és Berlinben lázas érdeklődés tapasztalható, még nincs készen s talán nem is lesz soha, a tekintélyes író, aki vezető tagja minden egyesületnek, a sok néprezentálástól már húsz esztendeje nem ér rá írni, az egyik dicsérő kritikát maga a szerző irta müvéről, a másikat egy hírlapíró, aki szeretné, ha ... de miinek folytassam?... Az utódállam,beli olvasót talán nem is érdeklik az ©féle visszásságok, ő majdnem olyan kedvező helyzetiben van, térbeli távolsága miatt, az egykorú magyar irodalom megátiélésében, mint c: utókor lesz, időbeli távolsága miatt: hiszen ő nem ismeri Intim Pistát, hozzá alig jut el egyéb az úgynevezett irodalmi életből, mint az írók müvei, őt nem befolyásolja, hogy a szerző magyjövedelmü és szimpatikus urieanber-e s tagja-e az egyesület igazgatóságának vagy sem. Innen van, hogy a kassai vagy pozsonyi olvasó szemében gyakran mások a tekintéflves magyar írók, mint a budapesti olvasó előtt, — s merem mondani, hogy Kassáról néha könnyebb megítélni a magyarországi szellemi élet értékeit, mint Budapestről. £r Andai Ernő „Soha ilyen tavaszt" c&mü regényét igen rossz könyvnek tartom, nem is tartozik az újdonságok közé, mégis szeretnék megemlékezni róla, hiszen egy rossz könyv megbeszélése olykor több tanulsággal szolgál, mint egy remékmüé, —- nem beszélve a dühnoham kéjéről, amellyel némely munkának nekimegy az ember, hogy széttápje. „Soha ilyen tavaszt"? Nem, soha ilyen regényt! Olyan halk, hogy az már ondiil s annyira finom, hogy nehezebb a legnehezebb ételieknél, napokra megfekszi az ember gyomrát.. Hősei oly finomak, hogy eszre sem vehetjük más tulajdonságaikat Csupa saépdié- tek, egyből-egyig. Állandóan meg vannak hatva egymás jóságától és a szeretettől csillog az arcuk. Folyton rajonganak és minden alkalommal csillog a szemük. Az újdonsült házasok meghatott álmőlkcdásCSOJ1 C© fMi’VKJC -OCiCÍflc egymás kezét Még a szolgálóleány is „átszellemült mosollyal" hozza be a vacsorát. Nem beszélek a nemesleÜkü bar-énekesnőről, ez „mélyen rajongó, vallásos lélek volt, aki misztikus álomvilágban élte a vallás belső parancsait." A hősök igy beszélnek egymással: „Olyan vagy te nekem, mint vübarzó tengeren hányódó hajósnak a távolból félragyogó világítótorony lámpája." A valóságból természetesen elmenekülnek a „csodálatos mesevilágba, ahol a fűben virág helyett dal terem és kacagás." Miért, a virág talán nem elég jó nekik? Neon, ezt nem lehet 'mondani. De Andai poétikai ranglistával dolgozik s ezen a dal magasabban áll, mint a virág. A tavasz is magasan áll. Ajánlok egy tÓTsasájátékot Andai jelzőinek kitalálására. Milyenek például Tabán lakói a pestiekhez képest? Minden jobb olvasó tudni fogja, hogy ,jobbak, hívőbbek." Miért? „Talán azért, mert itt közelebb laknak a jóistenhez." Hogyan őrzik a Kósa-baironesszek fonnyadó lieány- ságnikat? „Halk szomorúsággal, mint valami lassan hervadó virágot." A halk jelzőre egyáltalán bátran lehet fogadni __A finomság iiila-terrora ez, fullasztób b a vörösnél és a fehérnél, nem tagadom, feszengő ingerültséggel olvasom az igazságnak azt a szinte lihédo-kisérte meghamisításét, amit e könyv írója folytat. Hogy nem szegyei ilyen finom lenni! Hát nem veszi észre, hogy ez a nagyon készséges, sőt mohó harmónia-keresés a világgal: szeirvillzmus és ez a fcéjelgő fürdés az ingyen finomságban: nyilvános bujáik ód ás? A „Soha ilyen tavasz!" annakidején dijat nyert egy pesti könyvkiadó r génypályázaitán. & S ha megengedik, mégegyszer pár szó Ady rőt (megígérem, hogy a legközelebbi hetekben baiilgaibnd igyekszem róla), abból az alkalomból, hogy Fóti Lajos József, a Sorbonne egykori lektora, kiváló francia fífWiógus, aki nem-régiben az uij magyar no~ veffliistákat mutatta be a fr \iwvn k''z;V>ré;'nek. most „André Ady, le grand poéte magyar" cinre® (a Libimnie Francaáse kiadása, Budapesten) husz-haT- miint Ady-verset fordítóit le franciára s adott ki egy kis kötetbe®.. A versek túlnyomójáig Ady első korszakából valók s költészetiének hatalmas kórusából csak a szerelem, a Párisraijongás és a patriotizmus szólamát szólaltatják meg, hü és (amennyire Trancla tudásommal megítélhetem, erőteljes nyelve®. Álljon itt mutatóba „A magyar Messiások" című költemény fordítása: Les mariyrs hongrois lei les larmes percent les ooennrs, Autres anssi sout nos doüleurs, Miille ' ' ■ portent la oroix Lee marf.y rs hongrois. fis meu.rent miille et miiHe foos, Mais i)1 n‘y a pás de ealnjt de lemr croix, Oar ils n'orat pu hien fairé, Oh lile n'omt pu rien faiire ... Nyolc férfi és egy nő rohama a világ második legmagasabb hegycsúcsa ellen A Prágai Magyar Hírlap cikksorozata Dyhrenfurth Himálaja-expediciójáról írja: VECSEY ZOLTÁN dr. A Himálaja expedíciók története — A Mount Everest vagy Csomo Lungma — Bruce ezredes, a Mount Everest hőse . ’ 0) Magas hegyi túrára ige® sok alkamat nyújt a Himálaja, hiszen tizenhárom csúcsa 8000 méternél nagyobb magasságú, 35 csúcsa van 7500 méter lelett és mintegy 50 csúcsa emeli havas ormát 7000 méter felé! El sem lehelne mondani ennek a cikksorozatnak keretében mindazt a nagyszerű munkát, hősies önfeláldozást, amit nagyszerű turisták és kutatók teljesítettek, hogy ezeknek a csúcsoknak titkait kifürkésszék. Sokszor hetekig táboroznak jégen és firnen, minden szenvedést magukra vállaltaki csakhogy hőn óhajtott céljukat elérjék, de Mzony minden fáradozás, önfeláldozás hiábavaló volt, a világ legmagasabb csúcsai 8882 méter magas Mount Everest, ragy Csomoluug- ma, a K 2 jelzésű 8610 mfter magas csúcs (az indiai angol kormányzás az ismeretlen nevű csúcsokat egyszerűen betűkkel és számokkal jelöli meg), a Kancsindzsinga, vagy Kancsendjunga, amelynek 8578 méteres ormát most vívja meg Dyhrenfurth expedíciója. a 7756 méteres Kamet, a 7119 méteres Trisul, gőgösen v(rik vissza a fehér ember minden kisérleét és igy még egyetlen turista bem dicsekedhetik azzal, hogy a világ legmagasabb csúcsainak valamelyikét megmászik volna. Többén azonban halálukat lelték a Ajakmerő hegymászásban. Német hegymászók, a Sdhlagint- weit fivérek tették az első kísérleteket 1855— 57-ben, utánuk a híres túri soknak egész sora következik, mint Conway, íurce ezredes, a Csoiat éS izületi bajoknál Kérje a csizi otthini jód- kura használati utasítását, Csízfürdő. Hiimálaja területnek legjobb ismerője, Collie és Mumraery, aki a Nanta Parbaton eltűnt, a Bullock-Workmann há&spáx, amely a Karakó rum-Himálaja óriási gleccserét kutatta végig, míg a legnagyobb Himálaja-gleccsert, a Siatcsent, amely 72 ülőmét eres hosszúságával a sarki vidékek óriási gleccserein ki- vül földünk legnagyobb jégárja, 1909-ben az angol Longstaff dr. fejezte fel. Igen eredményes Himálaja-kutatök voltak még Freshfield, a svájci Guiliarmod, Pfannl és Wessely, két osztrák, azután Rube/íson és Mourad Aas, két norvég és még másjk. De ( mindnyájuk között a legvakmerőbb Kellas dr. volt, aki maciban, csupán kulik kisére- retében három 65*00 méternél magasabb csúcsot szállott meg és sok egyéb vakmerő hegymászó-tettet is sikerrel hajtott végre. Az abruzzói herceg Sellával és F Hippivel 1909-ben megjárta a Baltoro-gleresért, amely 60 kilométer hosszúságú és a Bridé Peakon felfelé törőben, ha nem is érte el/a 7654 méteres csúcsot, mégis a legnagyobb magasságra jutott és táborát 1909-ben 7500 méter magasságban verte fel. Kellas dr. eredménnyel után hosz- szu ideig az abruzzói herceg tartotta a Hi- málaja-hegymászásban a rekordot ezzel az eredménnyel. Mindez csupán felületes áttekintése annak a rendkívül sok vakmerő vállalkozásnak, melynek célja a Himálaja óriásainak meghódítása volt. Valamennyi kísérlet közül idáig az a három expedíció emelkedik ki, amelyeknek célja a föld legmagasabb orma, a Mount Everest, vagy a benszülöttek nyelvén a Csomo Lungma volt. Ez a három expediciós kísérlet a múlt évtized első éveire esik és különösen a harmadik szörnyű tragédiával végződött. Eredményei könyvalakban jelentek meg és Lyhrenfurtli-expediciója éppen a Mount Everest-expediciók tanulságai alapján készítette elő mostani nagy vállalkozását. Éppen ezért nem lesz érdektelen, ha összefoglalóan megismertetjük a Mount-Everest expedíciók történetét, és jelentőségét, mert ezek az expedíciók a hegymászás történetének legérdekesebb és legtanulságosabb fejezetei. Már a Mount Everest felfedezésének tör- ériete is érdekes, mert európai szem először az 1849. évben vette észre, még pedig 240 kilométer távolságból, az indus alföldről. Ez a felfedező azonban nem tudta, hogy a föld legmagasabb csúcsát látja. Éppen olyan kevéssé tudták ezt az első hegymérő tisztviselők, akik hat pontból igyekeztek maghatározni a hegycsúcs magasságát. Csupán 1852-ben sikerült a főmérőnek megállapítania, hogy az eddig ismeretlen csúcs a földkerekség legmagasabb pontja. Az ő számításának eredménye azonban hibás volt, mert csupán 8840 méterben állapította meg a csúcs magasságát, ami a valódi magasságon 42.2 méterrel kisebb szám. Sir Andrew Waugh, a mérési hivatal főnöke, elődjének, Sir George Everestnek, egy igen kiváló geodétának tiszteletére Mount Everetsnek nevezte el az eddig XV.-tel megjelölt csúcsot A Mont-ból pár év múlva Mount lett, a csúcs neve körül viszont szenvedélyes vita tört ki, amely évekig tartott. Meg kell jegyeznünk, hogy hosszú ideig a kutatók abban a tévhitben voltak, hogy a Mount Everest azonos a Gaurizankarral. Ez a tévhit még most is megvan, sőt magam is láttam földrajzi kézikönyvekben, hogy a föld legmagasabb csúcsának a Gaurizankárt mondják, mig magasságát helyesen 8882 méterben adják meg. A valóságban a Mount Everest és a Gaurizankar egy hegycsoportnak két teljesen külön orma, a Gaurizankar magassága csupán 7144 méter és 60 kilométernyire van nyugati irányba a Csomo Lungmá- tól, amelytől a rendkívül veszedelmes, teljesen eljegesedett Khombu-szoros választja el. Valószínű volt, hogy a föld legmagasabb csúcsának a benszülöttek már ősidők óta nevet adtak, ez a név azonban hosszú ideig nem volt megállapítható, olyan nehezen haladt előre a Mount Everestre vonatkozó kutatás. Végül, amikor az első Mount Everest-ex- pedició útnak indult, 1921-ben, a Dalai Lama kisérő leveléből kiderült a hegység valódi neve. Csomo Lungmának hívják a benszülöttek a föld legmagasabb csúcsát, ami aunyit jelent, hogy „az ország istenanyja", vagy „a földnek minden jóságu édesanyja". Ezen a néven emlegetik ősidők óta a tibetiek, sőt régi kínai térképekre is ezen a néven van bevezetve. A Mount Everest név azonban közben annyira populáris lett, hogy aligha lehet kiirtani és most is, hogy a benszülöttek használta név ismerőssé v®t, inkább az angol földmérő nevéről nevezik a csúcsot. Annak a nagy respektusnak ellenére, amelyet a föld legmagasabb csúcsával szemben a leggyakorlottabb és legvakmerőbb turistának is éreznie kell, már elég korán terveket szőttek megmászására. A legtöbb csak terv maradt, kísérletek is történtek, azonban eredménye egyiknek sem maradt. A Csomo Lungma még ma is diadalmasan dacol az emberrel, akinek hő vágya, hogy amint elérte a föld sarkait, úgy megvesse lábát a föld legmagasabb pontján is. Különösen Bruce ezredes, a Himálaja rendszerének e* a legkiválóbb angol ismerője, tekintette élete főfeladatának a Mount Everest megvívását Minden nehézség ellenére évtizedeken át dolgozott tervének megvalósításán. Az eszme 1893-ben merült fel benne, de a praktikus kivitelre csupán három évtized múlva, 1921- ben került a sor. Azonban Bruce vállalkozásai sem jártak eredménnyel, bármily gondosan voltak is előkészítve. 1893-ben ott ült Csitral földjén, a Hiindu- kus lábánál, egy csomó kalandos angol hegymászó körében és a tábortűznél lelkesülten hallgatta azokat a vakmerő terveket, amelyeket a legkiválóbb és legvakmerőbb angol turisták felvetettek, hogyan kellene legyőzni a Mount Everestet. Youngbusband volt közöttük a legnagyobb tekintély, de voltak még más jeles hegymászók is a táborban. Szilárdul elhatározták, hogy Csitrálból, Britt-India északnyugati csücskéből egyenes utón a Tin- gri Maidan, tehát keleti Nepál felé veszik útjukat. Ám azokban az időkben igen nagy politikai zavarok voltak és ezek meghiúsították a vakmerő terv megvalósítását. Hosszú idő telt el, mig a terv újból felmerült Bruce lelkében, Londonban történt ez-nua Az angol alpinisták klubjában találkozott egy napon Bruce, Mumm és Langstaff dr. és rög-^ tön megkezdték a terv kidolgozását. Az előkészületek azonban hiába valóak voltak, mert Morley lord, az államtitkár nem járult hozzá az expedícióhoz. Akkoriban az angol diplomácia nem akarta Tibetet nyugtalanítani. (Folyatjuk.) Magyar-Komárom előbb ál Hí szobrot Jókai Mórnak, mint a dunabalparti szülőváros A szobor tervezésével Berecz Gyula komáromi szobrász- művészi bízták meg Komárom, április 5. (Saját tudósítónktól.) Mikor a Jókai-oein- tennárium felejthetetlen napjai lezajlottak és Szlovenszkó magyarsága mámoros lelkesedéssel áldozott a mesekirály emlékének: a komáromi Jókai-Egyesület. küldöttsége felkereste az akkori teljhatalmú mimisztei t, Kállay József dr.-t és kérvényt nyújtott át neki a Komáromban felállítandó Jókai-szo- Iborra való országos gyűjtés engedélyezése iránt. Azóta már öt esztendő telt el, de a kérvényt nem intézte el senki és a Jókai-Egyesület csak a kedvező alkalomra vár, hogy kérelmét újból megismételhesse. Ezalatt Magyar-Komárom, mely mérföldes csizmákkal léptet előre a haladás utján, országos gyűjtésből csaknem tízezer pengőt gyűjtött, amelyből most már egész komolyan gondolhat a Jókai-szobor megvalósítására is. Az üggyel a napokban foglalkozott Alapy Gá spár k onrná n y főtanács o s, polgármester vezetése alatt a város tanácsa és elhatározta, hogy a, szobor kivitelét a dunabalparti Komáromban élő jeles szobrászművészre, Berecz Gyulára bízza. Magyar-Komárom ezen a téren sokkal előbbre van, mint a régi balpart.i város, mert nemcsak városszalbályozásj terve vau, de egyenesen erre a célra telepítette a „Jókai-lige- tet", melynek középső rondájába kerül a költöfejedelem szobra, még pedig nem is ; mellszobra, hanem ülőszobra. Ez a hely a fejlődő város geográfiai középpontján, pompás uj épületektől környezve a legkitűnőbb elhelyezés, a háttérben a pompás liget, melyet kelet felől nagy lombos fák koszorúja zár be. Berecz Gyulának szép művészi feladata nyilak a szobor megtervezése körül, amelynek bizonyára meg is fog felelni. Még a cen- tennáriuiin évében mintázta meg Jókai mellszobrát, mely realizmusával és portrészerü hűségével nagy féltűnést keltett. A kiváló műalkotást altkor a Jókai-Egyesület vásárolta meg. Azóta Berecz mint portrészobrász közel száz bűsztőt mintázott és nagyobb kompozíciókat is oldott, meg. E megbízatás bizonyára ambicióval tölti el és bizonyosra vehetjük, hogy Magyar-Komárom első szobra méltó lesz az alkalomhoz és a megtisztelő feladatihoz is. A dunabalparti Komáromi még a háború előtt gyűjtött Jókai szobrára nagyobb összeget, mely azonban részben az infláció áldozata lett, részben pedig, mint hadikölcsön, töredékeiben maradt meg. A Jókai-Egyesület szoborakciója szintén megindul és talán a Szlovén szkói Magyar Kultur-Egylet segítségével eredményes is lesz s a szülőváros i« lerója adósságát.
