Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-06 / 80. (2301.) szám
1980 április 6, vasárnap. <PK«^:A\^GfeAR-HIKEsAI> 6 ■8NHBSXK38 ÉJFÉL A TEMETŐN Irta: Hegedűs Lóránt A tavasz már erősebb nálunk. Ilyenkor irá'm.ön a komponálási düh s kikerget a szabadiba: messze-messz© — begyre föl — völgybe le — menni, menni. A lélek mélyén, ott, hol a rejtelmes hangulat lakik, árnyak támadnak és suhannak tova, mint imbolygó lámpa fénynél faliképek. Még azt sem tudod, mit akarnak, mire készülnek: regény, dráma, vagy zenére lejtő operaszöveg, de ott rajzanak benned, szent félhomály szunnyadó mélyén. Háttér s ember figurák még nem váltak el egymástól, a nagy misztérium egyszerre szüli őket; a teremtés mikrokozmosza ez lent (fönt!) a lélek mélyén. Azután az árnyak megnőnek, emibenalakká válnak s egymással kezdenek suttogva beszélni. (Mily fátyolos még a hangjuk, mintha a túlvilágról jőne, ami már volt, vagy ami még leszen.) Dyenkor nem ssaibad, hogy külső ember szava zavarja őket, — mert akkor nem hallasz semmit s tán örökre némákká lesznek. Menj ki a tavasziba! Menj! Menj egyedül, — velük 1 Szöges botommal járom a Sashegy kopárját, mély árkok vízmosásán kapaszkodom föl a Svábhegyre, vagy hirtelen (magam előtt is váratlan) ott találom magam sürü fák között, amint az erdő lehajlik Makkos Mária rom- kápolnája felé. Ha nincs senki köröttem s háromszor megkoppantja a nehéz bot a földet : akkor széliebben a függöny s látni kezdek; tündér-világot látok: a magam lelkét, amint foszlányokra válik s mindegyik foszlánya más hangon beszél. E lelki színjátékhoz legjobb díszlet az erdő, mely ország, természet s élet egy személyben. Nyitánynak ilyenkor André Theu- riet szép versét hallom: Ország szivét rejti az erdő mélye, Elhal a nép, ha nincs erdős vidéke. órán ig tart a járás kövön, vinmosáson, kopasz fák bogos rejtekein, lassan letűnik a nap karimája s mind. mélyebbre jutunk az éjszakába. Mikor szétverte bolyongásom a eöíébbesa a tabáni temetőbe ért, óraütés zenéül át a fülledt levegőn; hallgatom a bim- baanct: egyeket tő-hahtiz-tizenegy- tizenkettő. Kiveszem zsebórám • a bewetitett lámpa- fénynél rátekintek: éjiéi. Leültem egy tompa sirosriopra. Körül sírok; oldalt egy ferdére hajló kripta. Mesz- sze: ember léptek. Itt: éjfél. Tehát itt vagyunk, Nincs idő, se tér, nincs élet s nincs halál. De jó, de fö-lségesen jó! Éjfél a temetőn. Nagyot lélekzok s szabadinak érzem bensőim: mily megnyugvás; d© jó az éltem, hogy ideértem. Ma van még vagy már holnap? Elmúlás e<z, vagy még az élet? Nem tudom; de jó! Ugv látszik, ma az eszem kiskerekc franciásra jáír, mert most meg bölcs Pascal jár a nyelvem hegyén: „Utoljára port hintenek a fejünkre s ezt igy hivják: soha!" Port hintenek 1 Hiszen por vagyok. Azt mondják: soha? Hiszem soha az mindig s mindig az soha. Mily rettentő volna az Elet Halál nélkül; ez volna az örök borzadály, a megakadt perc, a nem-muló múlás. Ti bölcsek, papok, prédikátorok mind azt hirdetitek, hogy az ember önző s azt parancsoljátok: n© szeresse az ember ennyire magát. En e temetőikért éjiféli mélyén, nagyszerű megnyugvásban rettentőbb vádat emelek, mint ti. Az én vádam az, hogy az ember nem szereti eléggé önmagát. Szeresd jobban magad! Szeresd jobban, mert másként nem tudod embertársaidat szeretni, sem ezt a szép világot, seim a kis Eletet, sem a nagy Halált. Szeresd n© 'kevésbé, hanem ezerszer jobban magad! Látod, hallgass reárn e felséges temetői éjen: a világ tele van, telisteli van Nagy Szeretettel, de te csak kis zacskó! csinálsz a Ilikédből s ezért csak annyit tudsz belől© fölfogni magadba, mint ama bádog esővizmérő a felséges felhő zuhatagából. Hozz nagyobb tartályt, szeresd meg magad s akkor beléd ömlik az isteni szeretet, mely elárasztja a világot, de elszalasztjuk mellettünk, mint azt a milliónyi hangot, mely folyton zug, de fülszerkezetün.k el nem éri. Adj magadnak nagyobb leiket, hogy kapjál több szeretőiét. Szeresd jobban magad! Erdő. Temető. Ejfél. Pascal. Túlvilág? A tulvilági bit minden vallásnak tartozéka, de ha jutalmat kérsz azért, meri jót tettél, ha végtelen önzésedben magadat akarod a végtelenségbe vetíteni, akikor szétrombolod azt: a tartályt, melybe a Szereletet fölfogod. Ezért i nem szereted sem magad, sem az életet ’si gyáva menedéket kor essz. Azért félsz a haláltól, addig félsz elmúlástól, mert nem szeretsz. Itt temetőn, kísértetek óráján látod, mily esetlen babona a halálfélelem. Nem a Halál szörnyű, hanem az élet, mely pókhálójával befogja a lelked tartályát embertársaid keserűségének könnyeivel (a te könnyeid), megrozsdásitja azt, azután meg zsugorodsz, te és milliók és milliók, kik már itt feküdtök, kik most lábon jártok, kik ezután jöttök. Megölitek a világ szerelmét. Te gyilkos élet 1930 április. Remekmű ez a Volpone, Ben Johnson urnák, Shakespeare kortársának komédiája a pénzről, — nem tudom, a közönség hogyan és amiként szokott rátalálni bosszú évszázadok előtt és hosszú évszázadok után, biztos szemmel, minden esztétikai műveltség és kulturigény kalauzolása nélkül és minden fémtan! szakértelem nélkül, hogy fedezi fel egy ilyen egyszerű eszközökkel, könnyedén összetákolt játékszer anyagában a századok rozsdájával dacoló aranyér léket Neon tudom, miféle ösztöne és tehetsége ez a közönségnek, — az Íróiéi© számára, ami vagyok, művészi szemléleten és egyéni Ízlésen túl s ezektől függetlenül, van egy csalhatatlan érzés, ami akkor is elárulja, hogy remekmű körzetébe került, ha véletlenül szemléletének és Ízlésének és kritikájának (csupa másodlagos jellege a müvéstznek) nem izük az egész dolog. Ezt az érzést Coreggio árulta el ■halhatatlan érvénnyel, amikor Rafael képe előtt, nem tudván szavaikat találni, kibökte és elárulta a msibvészemfber kritikai módszerének egyetlen igaz éa őszinte alaptételét: „audht io sooio piktoré", „én is festő vagyok". (Körülbelül ugyanez olvasható ellenkező előjellel, Arany Jánosnak egyik jelentéktelen kritikájában, amit hókat gyenge vers- kőtefecskéről Irt egy egykorú szemlében. Tecóao® fejtegetésekkel és elemzésekkel kezdődik «* z% írás, magyarázkodásokkal, hogy ez miért rossz, az miért tűrhető, — egy- graerre csak kitör a „kritikus" és csaknem káromkodva igy fejezi be a hiábavaló erőlködést: „tudja fene, úgy vágyóik én ezekkel a versekkel, mint a cigányprímás, akinek zeneakadémiai növendéket mutatnak be, hogy mondana véleményt a kezdő csemetéről, — hallgatja egy darabig, aztán csak Tn>egv akarj a a fejét: tessen ideadni, fiatalúr, azt a hegedűt, majd megmutatom, hogy kell csinálni. Nos hát igen, mit csűrjem-csavarjaim, — hogy a Volpone remekmű, azt onnan gondolom, meri sok év után megint egyszer azzal jöttem el a színházból: ejtha, talán mégis jó dolog volna írni valamit, fütyülve korszellemre, világ folyására, divatra, politikára, te szerelemölő ©rabi <r, téged siratlak ón ke-! ser vés könnyel! Keserves könnyé zönnel! Lépések verik föl az éjszakát. Keményen s egyformán lépnek. Mind közelebb jönnek s ha ideérnek, visszakergetnek a boldog, szerető halálból, a szeretőtök). életbe. Már itt is vannak. Kei pénzügyőr, Amint hozzám érnek, megismernek s merev állásban köszöntének. Felállók, zsebkendőbe takarom nedves arcom. Menjünk az életibe vissza! Indulás! Miért nem akár felszáradni az orcám? Hisz nem nedves az éjjeli lég. Miért kérdezed? Feleljek Neked? A Halálból visszahívott az Elet. ... Geuitus vitae circumded.erunt me... barát és ellenség véleményére, — tulajdon életemre is, ha másképp nem megy. Azonban fütyülni, úgy látszik, nehezebb, mint fütyörészni — boldog és hetyke alkotás helyett hadd jöjjön a „mindentmegértő" bölcsesség: néhány széljegyzet a Mű talapzatára. # Micsoda egy remek pofa ez a Volpone, ez a minden hájjal megkent, gaz zsenije az emberismeretnek, tehát az önmaga ismeretének is, aki ©zen az alapon rájött a pénzszerzés biztos módjára: nem a szeretetem és részvéten, hanem a gyűlöleten és irigységen keresztiül kell megfogni az embereket. Betegnek és halottnak tetteti magát, dögszagot terjeszt maga körül, hogy a dögszagra össze- sereglő hiénák zsebéből kicsalja azt a pénz- magot, ami az ő teteméből akart felhizni s nemhogy bánatot vagy kiábrándulást nem érez, de majd megpukkad az egészséges, vidám röhögéstől, látván, hogy barátai menynyire kívánják halálát. „Kianalizált" ember, freudista értelmezés szerint, azt már meg keTl adni: nincsenek illúziód, a kutya?ájáí. (Csontos figurája ellenállhatatlan, s a többiek is pompás munkát végeznek.) # fis mégis, ennek az egészséges, remek gazfickónak vtun. egy atíiillessarka, lelkének van egy beteg pontja * ezzel alulmarad cinkostársa, a könnyefenű Mosoa mellett, aki éppen etaórt végn© is le$M éa leiŐtŐEi, túljár az eszén. Yolpon© maga is kapzsi Nem a Shylock tragikus módján, — fölényesen és vidáman, de mégis csak kapzsi, ami annyit jelent, hogy a pénzt önmagáért, céltalanul szereti — s önmagáért, céltalanul, szinte art mondhatnám: érdek nélkül szeretni valamit, még 'ha az a valami pénz is, csaknem művészi, tehát beteg vonás. Ezzel válik hasonlóvá azokhoz, akiket dróton rángat s ezen bukik el. Mosca lenéző és megveti a pénzt, lelkében a pénz még nem végezte el kulturim unkáját, nem vált bálvánnyá, megmaradt tiszta, ősi jelentése: csereeszköz és közvetítő, amire nincs is szükség, ha közvetlenül juthatok a javakhoz. ő ezeket a javakat szereti: a* életet. Yolpone (különb, Mosca életrevalóbb. # De mind a kettem mai figurák, a szó legmodernebb értelmében, miint ahogy mai figura holmi „társadalmi" dráma bankárja, vagy Ady liraii balladájának hőse, a Disznó- fejű Nagyurral hadakozó költő, aki, ha keserű haraggal, mégis csak a boldogság mennyországának kapuját tiszteli benne — s bár elismerni nem, felismerni mégis csak Miurunk Pénzben véK az Isteni, Pedig hát... Talán mégis tévednek. # Ezen sokat tűnődöm mostanában. Nem a szénteltvizbeáztatott kiskáték romantikájára gondolok s nem holmi dickensi érzelmekre, hogy aszomgya, hidd el, nem boldogok a gazdagok s az egyszerű pórt sokszor megirigyli az autón száguldó milliomos. Ilyesmiről szó sincs, nagyon jól tudom, •hogy vannak boldog gazdagok és boldogtalan szegények. Nem is érzelmi, ©gyssorG. logikai megfontolás e# gondolkodóba: tulajdon vágyaimat és igényeimet vizsgálom. Valamikor világosnak látszott a sorrend. Életet akarok, de ehhez pénz kel: tehát pénzt akarok, hogy eljussak az életheo. Alikor természetesnek találtam, hogy lmodon ki igy van ezzel. Aztán egyre nyugtalanabbul, más meggyőződésre vehetett a tapasztalás. A nagy pénzcsinálökat ott találtam, tíd a® ifjúságon, az élet értelmén — ezek mintha megír ordították volna, a dolgot: élni akarok, hogy pénzt csináljak. S magam is csakhamar rájöttem, hogy választani kell, a kettő nem fér össze, élet és pénz nem állnak egymással okozati összefüggésbe®, mint ahogy a józan ész, hinné s a rabló, mikor pénz* vagy életet követel, nagyon is helyesen teszi M a kérdést — ez a rabló maga a Társadalom s nekem választanom kell, mert a kettőt nem tűri meg együtt # Dohát miért, hogy lehet ea, micsoda téboly, értelmetlenség, óéi á® eszkőa íeiesexé- lése, fiamatízmua, babona, hülye bélványtraá- dés, édeösrten helyett — hát csakugyan, üyen ostoba vc-kta az «<ffifc©r? ennyire nem látná fától az erdőt? Nos, nem egészen igy van. Valamit elfelejt a légüres térben spekuláló moraKsrta: * est a valamit felejtette el Marx is, úgy Mtoaa, tőre* tanában, mt&y hivatva lett volna trendet csinálni ebben a tör- zavarbe®. A moralista és seocialiöta és kommunista abból a feltevésből indul ki, hogy a pénE tulajdona annak, akinek birtokában van — s akinek még nincs, azért harcol érte, mert szintén ezt hiszi. Pedig a valóságban ez egyszerűen nem igaz. A meglra reolt pénz csak látszólag szünteti meg az érette való harcot — etz a harc, mig a pénzt egymástól raboljuk, tovább tart s 'Ugyanakkora, vagy még nagyobb éberséget, energiát és ?©foglaltságot követel a vagyon védelmében, mint amekkorára a vagyon megszerzéséhez volt szükség. Mert valameddig az értékekért,-dúló harcok ember és ember közt meg nem szűnnek, nem a miénk az, amit el lehet venni tőlünk; ezt a „tulajdon"-! elvehető és váltódható emberi törvények biztosítják csak — s ezeket a törvényeket külön meg kell védeni, fegyverrel és erővel és pénzzel. Tételben igy haugzanék ez: minden vagyon tulajdon jellege függvénye csak annak az erőnek, amivel meg tudjuk védeni. Minél nagyobb a vagyon, annál nagyobb erő kell a védelméhez: s ez az erő felemésztheti a pénzt magát is. Nem ímegkönnyitése — megnehezítés© az életnek a pénz — a hatalom nem kiváltsága 'és eredménye, hanem keserves kénvszer- berendezése a minden oldalról veszélyeztetett, ingó alapon uralkodó Pénz istennek. A gazdasági krízis napjaiban láttunk hatalmas bankokat, melyeknek páncéltermed és védelmi berendezései nagyobb értéket képviseltek, mint amekkorát védeniük kellett Ezért követel magának külön életet a pénz — ezért kell választanom pénz és élet között. # A valódi költő jól tudja ért — jól tudja, hogy csak az az övé, amit el nem vehetnék tőle: nem vágyak és igények, amiknek teljesülése guruló aranyak élén — s még csak nem is életjavak, amiknek érvénye körül- • bombázott harci szekéren szalad előttünk. | Az önmag untukul kötőit béke boldogító érzése ez az egyetlen magántulajdon — ez! senki nőin veheti cl egyszerűen azért, mert senki nem élheti át helye!lünk. Miénk csakamiről csak ma^nutk ^rrrtnrk ALACSONY TATAIBAN I TENGERSZIN F. 676 M.KS f$ PPPI^ j. KLIMATIKUS GYÓGYHELY I wm&r Mm MELEG FORRÁS®lí .SSS I m* jjBfe, lYÓKÚRA/ FORRÓ FORROK i i I SPORT: ÚSZÁS / LAWUTENÉISZS 1 TURISZTIKA / TÉLI SPORT !f f4 VA O A S 2 ÜT / II! AI, É S Z AT!® I I POSTA: LIPTOVSKV-SVXTY'JáN. s. r. £ i KÉsííMb V| I Pémzi vagy életei Gondolatok ts nézőtér sarkúitól Irta: KARINTHY FRIGYES
