Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-04 / 78. (2299.) szám
1930 április 4, péntek. 'PRS<ffl-MAG^AR-HnaiSB történelmi országokra háramlik, rekom- pensáltatnék, pL a tarifale szállítással, a vasútvonalak és úthálózatok gyorsabb kiépítésével, az összeomlott gyáripar feltámasztása utján munkaalkalmak létesítésével, a pénzügyi helyzetnek a már vázolt módokon való megkönnyítésével! Bőven van tehát tér és alkalom az Elnök nr azon intelmének megvalósítására, hogy „meg kell javítani azt, ami hibás és ami legfontosabb, újat kell teremteni " így akkor legelsősorban uj atmoszférát kell teremteni! Félre kell tenni azt a felfogást, hogy Szloven- szkóban és Rusziuszkóban csak gyarmatot, az itt élő magyarokban csak „legyőzöttek“-et lássanak. A kisebbségi probléma megoldása az a prius, amit a gazdasági és kulturális egyetértés és együttműködés követhet. Ez azonban egy erkölcsi átorientálödást kíván. A* olyan gyűlöletnek lenézésnek, semmibevevésnek megszűnését, mint amilyen a tegnap felszólalt Dankó szenátor beszédéből minden alap és jogos indok nélkül előrángatva újból megnyilvánult és amit, miután e kitörés illetékes helyről visszauta* sitva nem lett, én ugyanarról a helyről ahonnan az elhangzott, a szlovenszkói magyarság nevében a leghatározottabban és íegerélyesebbcn utasítom vissza. Ezt pedig tettekben kell éreznünk és látnunk. Az itt és máskor mások által is felpanaszolt sérelmek orvoslásában nyilvánuló tettekben! — Nem szavakban! Nem úgy, mint ahogy azt a külügyminiszter ur, különösen kifelé, oly ügyesen gyakorolja! A magyarság és a mai Magyarország iránti jó- szándékát és jóindulatát hangoztatta, a házban, legutóbb is, a hágai komerencia eredményeiről szóló expozéja előterjesztésekor, de — ahogy Disraeli mondotta egykoron Peelről, hogy fanyar mosolyát csak — az ál fala legjobban utált — párthívei részére tar fogatta, —fáradt és nagyon hosszú előadása során csak akkor derült fel az arca, amikor a Csehszlovákiára eső fizetési kötelezettségek vigaszául arra mutatott rá. hogy a magyarok terhe is elég nyomasztó. Ez még mindig a háborús mentalitás, a kibontakozás legerősebb gátja. Ezen nehéz keresztülhatolni a legerősebb érvnek, a legjobb akarásnak, a legtisztább igazságnak is. Aki nem akarja, hogy meggyőzzék, azt nem is lehet meggyőzni! A mienknél hatalmasabb erők a még mindig háborgó világpolitika tengerének mélyére szeretnék ma is a kisebbségi kérdést sülyeszteni. Hogy ne tudjon, ne beszéljen róla senki és hogy a reménytelenség örökös sötétségében ne lássunk tisztán mi, érdekelt kisebbségek, sem. Ebből a szándékból ered a kormányzó pártoknak sok, részben csalogató, részben megfélemlítő, kísérlete is az előadottak szerint is annyira függő helyzetben levő őslakosság szétbontására és felszívására. Eszembe jutnak azonban ezek láttára, egy •— a legmélyebb francia elmék egyikének, André Gide-nek, az egyik regényében szerepeltetett — természettudósnak ajkára adott szavai, melyek szerint a legújabb kutatások csodálatot keltő felfedezése a tenger mélye lakói világosságot árasztó szerveinek felismerése. — Egy, az élet minden kényelmébe, fényébe és önhittségébe feledkező társaságnak beszéli ott el a tudós, hogy hallgatói bizonyára tudják, hogy a nap fénye nem hatol mélyre az Óceán víztömegébe. A mindeddig lakatlannak tartott mérhetetlen mélységek sötétek. Sokáig azt hitték, hogy ott nincs is élet és amikor a háló ez elhanyagolt világból egy-egy élőlényt mégis felhozott, az vélték, hogy ezek már nem is látnak. Megdöbbenve kellett azonban megállapitaniok, hogy nemcsak látószervük, de csodálatos érzékenységük és ezeknek az örök sötétségben való életre utáltaknak vélt lényeknek önma- guktól sugárzó fényforrásuk is van, úgy, hogyha azokat a tenger mélyéből a hajófedélzetre húzzák, az éj sötétjét ragyogó világosság űzi el. A reszkető, csillámló, sugárzó parányi fényforrásokból egy izzó, villanó, a csillagok és drágakövek csillogását árasztó sugárözön lövel föl, amelynek — azok szerint, akik látták — nincs párja a földön! —- A politika ugyan a realitások világa és mi nem is ilyen tündérfény után futkosunk, mégis úgy véljük, hogy a háborút követő uj korszak szenvedéseinek mélyéből felhozott példák is uj képét tárják fel az úgynevezett „t>ékeszerződés“-ekkel megváltoztatott de tarthatatlan világnak. — Ezért ezen példák, ezen tények felszínre hozása a mi politikai feladatunk és gúnyolják, ahoov akarják gra- vaminalis metódusunkat, nevezzenek quae- rulan3oknak, vagy izgágáknak, ahogy tetszik, a tömérdek apró tüszurástől. — a mélységes sebckisr feltárt valósi-hói a szenvedők igazsága bebizonyította válik és ez a tény kell, hogy végre bevilágítsa Európa keletének térségeit is, és itt is bekövetkezzék a megértésnek olyan akarása, mint amely ma már a franciák és németek viszonyát és vezető Hllamf"í'fiai ■ áshatni kezdi Ezért nem tartom meddőnek a mi politikai küzdelmeinket, nem tartóin helytelennek Lord Carnock emlékirataiban lord Grey-t vádolja a világháború előkészítésével Az angol főváros szenzációja — Anglia és Franciaország számolt Belgium megszállásával — Grey 1914 júliusában Franciaország rendelkezésére bocsátotta az angol flottát — London, április 3. Az angol főváros politikai és társadalmi köreiben néhány hónappal ezelőtt nagy szenzációt keltett Harald Nicolson berlini követségi tanácsosnak, az angol diplomáciai testület egyik legtehetségesebb fiatal tagjának elhatározása, aki kilépett a diplomáciai szolgálatból és mint munkatárs egy londoni esti lap kötelékébe lépett. Beavatott körökben tudták, hogy Nicolson elhalt atyjának, Carnock lordnak szenzációs emlékiratait akarja kiadni s ezért mondott búcsút a diplomáciai karriérnek. Lord Carnock a háború előtt lord Grey külügyminiszternek segédje és jobbkeze volt. Emlékiratában a lehető legélesebben támadja Grey háborús politikáját és fejtegetései körülbelül a következő öt pontban foglalhatók össze: 1. A francia és az angol kormány a hábo- ruelőtti években nemcsak a német támadás lehetőségét latolgatta, hanem azzal is számolt, hogy Németország Belgium megszállásával támadja meg Franciaországot. 2. A francia kormány számtalanszor érmésére adta az angol kormánynak, hogy a kikerülhetetlen német háborút nem szabad kitolni, hanem arra kell törekedni, hogy az minél előbb kitörjön. 3. Az első tulajdonképpeni hadi tett 1914 júliusában, azaz jóval Belgium megszállása előtt, az volt, hogy Grey az angol flottát a Németországgal való konfliktus esetére Franciaország rendelkezésére bocsátotta. Grey ígérete következtében a német és az angol közvetítő javaslatok Párisban és Pé- tervárott energikus ellentállásra találtak. 4. Az öreg Nicolson, aki világéletében sürgette a nyílt angol—francia—orosz szövetséget, rossznéven vette, hogy Grey állandóan az angol frankofilok és a liberális párt balszárnyának fölfogása között ingadozott. Greyben soha nem volt elég bátorság ahhoz, hogy vagy elszakadjon Franciaországtól, vagy nyíltan Franciaország szövetségesének vallja magát. 5. Nicolson szerint Grey Cambon fenyegetésére hajlandónak mutatkozott arra, hogy az angol flottát a franciák rendelkezésére bocsássa. Cambon egyszer a következő gúnyos kérdést intézte Gieyhez: ^Tudni szeretném, vájjon a becsület fogalma ott szerepel-e még az angolok politikai lexikonjában?** E fenyegetésre Grey meghátrált és megígérte az angol flottatámogatást, de nyomban érezte, hogy ezzel eldöntötte a háború és béke sorsát. A beleegyezés után Grey Nicolson szerint többször az asztalra csapott és váltig Ismételgette: „Pedig gyűlölöm a háborút!** Jellemző Carnock könyvének szenzációs voltára, hogy a Daily Héráid ma reggeli száma csak néhány politikai kivonatot mer közölni belőle. A többi lap megvárja a Foreign Office utasításait. A védelem előterjesztette a bizonyítás kiegészítésére vonatkozó indítványait a Taka-pőr mai tárgyalásán A védők fenntartották valamennyi írásban benyújtott indítványukat és semmiségi panaszaikat, azonkívül több tanú kihallgatását és több fontos irat felolvasását kérték — A főügyész ellenezte az uj bizonyítási eljárást Pozsony, álprilis 3. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjaién főse.) A Tuka-pör mai fel- lebfyviteli tárgyalását .délelőtt 9 órakor nyitotta meg Herr tanácselnök. Rögtön a tárgyalás megnyitása után Kraitz József jelentkezett az elnöknél és engedélyt kért arra, hogy tegnaipi vallomását kijavíthassa. Előadta, hogy tegnapi vallomásában azt mondotta, hogy a Kolsehitzky-uccai lakásra Furhs bécsi építész figyelmeztette őt. Gondolkozott a dolgon és rájött arra, hogy talán nem Puohs volt e* az ember. Gállá dr. kérdésére, hogy ki lehetett, Kraitz a-zt válaszolja, hogy nem tud már visszaemlékezni. A vezető főügyész megkérdi Kraitzot, vájjon nem emlékszik-e arra, mikor szállt meg a Kol&chitzky-uocai lakásban? Kraitz azt feleli, hogy ezt nem tudja pontosan, útlevelének ada- dataí azonban ezt igazolni alkalmasak. Ezután Kraitz két ujját esküre emelve ezt mondja: De októberben, Istenemre esküszöm, nem voltam ott. Ezután folytatják az, iratok mellékleteinek ismertetését Déli egy órakor az iratok olvasását befejezték. Ottlyk dr. kérte, hogy olvassák fel a tegnapi tanúvallomások jegyzőkönyvét, valamint azt az indítványát is előterjesztette, hogy a bíróság csak délelőtt tárgyaljon. A bíróság azonban mindkét indítványt elvetette. A tárgyalást ezután délután négy órára halasztották el. A védelem indítványai a délutáni tárgyaláson A délutáni tárgyaláson az indítványokra került a sor. Először Kissiek vezető főügyész állott fel szólásra és kérte a védelem azon indítványának elutasítását, hogy a főtárgyalási jegyzőkönyvet a gyorsirási jegyzetek alapján igazítsák 'ki. Szerinte ezzel a kéréssel nem a felsőbíróság elé, hanem a kerületi bíróság elnöke elé kell járulni. Ezután Ottlyk dr. védő terjeszti elő indítványait, Elsősorban a referátum néhány küzdelmeink módját és irányát, ezért vallom és hirdetem, hogy a mi munkánk nem kegyelemből odadobott koncokra les, de népünk egyetemes jólétének felvirágoztatására és kis erőnkkel is, az egyetemes békemü megvalósítására irányuló. Nem vagyunk sem ábrándozók, sem felfor- gatők. Beszédem során nemcsak a kifogásokat, halmoztam fel, nemcsak jogos kikesere- désünknek hangját hallattam, de rámutattam a módozatokra is, ahogyan a valódi konszolidáció müvét legalább megkezdeni lehetne. Ezt az állami költségvetést azonban, amelyben, a felhozott példák tanúsága szerint, az erre irányuló szándéknak semmi nyomát sem látom, nem: szavazom meg. pontjára kér egyrészt magyarázatot, másrészt kiegészítést. Ezután elsősorban kéri Belánsky úgynevezett körmöd jegyzeteinek felolvasását. Belánsky tudniillik mielőtt elment volna a főtárgyalásra tanúvallomást tenni, elvonult körmöd magányába és ott írásban készítette el vallomását, azzal a célzattal, hogy majd a főtárgyaláson abból teszi meg tanúvallomását. A kerületi bíróság elnöke azonban a fő- tárgyaláson elvette tőle ezeket a jegyieteket és az iratokhoz csatolta. Kéri ezeknek a jegyzeteknek á felolvasását. L Kéri továbbá a Síd a volt csendorkapitány ellen állam ellenes üzelmek miatt indított perre vonatkozó iratok ismertetését, amelyeket szintén nem olvastak fel a fő tárgyaláson, kéri a Belánsky családjának egyes tagjai ellen lefolytatott büntetőeljárások iratainak ismertetését. Hivatkozik azonkívül Írásbeli beadványára, amelyet négy nappal a főtárgyalás előtt terjesztett föl. Fönntartja a bizonyítási eljárásra vonatkozó valamennyi indítványát és semm-i- ségi panaszait, különösen fönntartja azt az indítványát, hogy Hanka újságírót kötelezzék arra, hogy mondja meg, ki volt az a bécsi kövér ur, aki fontos szerepet játszott az ügyben és összekötőkapocs volt Pozsony és Bécs között. Indítványozza, hogy kérdezzék meg a vezérpénz- ügyigazgatőságot, mikor kapott Belánsky moziengedélyt, mikor kapott Léván trafikot, továbbá, hogy a mozi és a trafik mennyi évi jövedelemmel jár. Ottlyk ezután kéri, hogy szerezzék be Szo- molányira vonatkozólag azokat az iratokat, amelyek szerint Szomolámyi többszörösen bűntett vadorzó volt, kérdezzék meg az igaz- ságügyminisztériumot, miért vált meg fegyori állásától, mert az ő tudomása szerint Szo- molányi azt állította, hogy van pénze elég és hogy üzletet akar nyitni, minek szolgáljon tehát az államnak havi hatszáz koronáért. Továbbá kéri a Lénárt Vilmosra vonatkozó büntetőiratok beszerzését, a Moczik Imréré vonatkozó büntető iratok beszerzését, azonkívül indítványozza, hogy ballsrassák ki Ostrcilik nyitrai bankhivatal- nokot, aki állítása szerint hallotta, hogy a folyósán Schramm Katalinnak a kerületi bíróságon való kihallgatása előtt három ur azt mondotta, hogy Tuka ott ül a három vádlott között és ha ön nem is ismeri, mondja rá, hogy ő az és hogy jól figyeljen. Ottlyk kéri továbbá Miodszeníy pozsonyi fényképész és Reidiel pozsonyi borbélymester kihallgatását arra vonatkozólag, hogy Tuka 1923-ban még neim viselt hosszú hajat. Az a fénykép, amelyet a kerületi bíróságnak beterjesztettek, 1923 junius 13-án készült és ezen Tukának még rövid haja van. Reichel hosszú évekig beretválta Tukát és bizonyítani tudja, hogy rövid hajat viselt. Átnyújtja Ostrcilik levelét, amelyet Gall a dr.-hoz intézett. Ezután Weiohherz dr., Snaczky védője, teszi meg inditványait. Ugyancsak számos indítványa van a referátum egyes részeinek magyarázatára és kiegészítésér© vonatkozólag Ui indit ványai között kéri felolvasását annak az átiratnak, amelyet a pozsonyi rendőrség küldött a belügyminisztériumnak arról, hogy Igaz József vallomása alapján nem lehetett a Snaczky-féle pénz eredetére bukkanni. Továbbá kéri fölolvasni Szomolányinak az ungvári járásbíróság előtt tett vallomását arról, hogy Snaczky milyen szerepet játszott a Rodo- branában. Kéri annak megállapítását, hogy Mráz teresienstadti fegyenccel fölvett rendőrségi és vizsgálóbírói jegyzőkönyv szóról-szóra megegyezik;'Végül kéri a következő' tanuk kihallgatását: Lorenz János dr. pozsonyi rendőri főbiztos kihallgatását arról, hogy Snaczky rögtön azután, hogy tudomást szerzett arról, hogy egy Vlasak nevű egyén levelet fogalmazott, amit állítólag a pozsonyi magyar konzulátusnak akart beküldeni, Lorenznál följelentette úgy Vlasákot, mint Igaz nevű barátját. Kéri ' Kotesar Miklós kihallgatását arra vonatkozólag, hogy Snaczky nem volt azok között, akik Vlasákkal együtt egy Rothermere-ellenes albumba dolgoztak. Kéri Malik Viktor giaramszentgyörgyi lakos kihallgatását arról, hogy Vlasák a maga, a saját szakállára fogalmazott levelet, amelyet állítólag a pozsonyi magyar konzulátusnak akart elküldeni. Továbbá kéri, hogy az országos katonai parancsnokságtól szerezzenek be jelentést a gázmaszkokra vonatkozó előírásokról. Fenntartja valamennyi semmiségi panaszát, valamint indítványát a hivatalos jegyzőkönyvnek a gyors- irási jegyzetek által való kiegészítés éré, illetve javítására. Ottlyk dr. még pótlólag benyújt két iratot, az egyik az gyöngyösi kórház hivatalos bizonyítványa arról, hogy Stöger nagynéniét az ottani elmegyógyintézetben melankólia miatt öt évig kezelték, továbbá a prágai holland követség levelét Stögerkez arra vonatkozólag, hogy Stöger valóban ajánlkozott, hogy a holland gyarmatokra megy. A vezető főügyész a védők előterjesztéseire kijelenti, hogy nincs szükség uj bizonyítási eljárásra, mert nézete szerint mindent kellően megvilágítottak már a per folyamán. . Kéri a védők indítványának elutasítását, ellenben nincs kifogása a Stögerre vonatkozó két irat felolvasása ellen. Végül Gállá dr. reflektál a főügyész szavaira. Lapzártakor a tárgyalás tart, ♦ Eltűnt a Schneeberg szálló vendégkönyve Pozsony, április 3. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) A pozsonyi kerületi bíróság a napokban levelet kapott az ausztriai Sahneeberg-szálló tulajdonosától, amelyben bejelenti, hogy múlt év nyarán megjelent nála ©gy magát Farkasnak nevezü ur és magával vitte a szálló egyik vendégkönyvét azzal, hogy a Tuka-perben való felhasználás céljából van rá szüksége. Mivel pedig a vendégkönyvet. nem hozták vissza, a szálló tulajdonosa kéri a bíróságot, hogy származtassa vissza a könyvet. Tekintve, hogy ez a jegyzőkönyv a Tuka-per iramaihoz nincs csatolva, vitás, hogy a szállótulajdonos a könyvet egyáltalában vissza fogja-e kapni 5
