Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-29 / 97. (2318.) szám
<|>I«<íMtMA<ri!ARHlRIiAR 1830 áprifós 29, kedd. BeszéSgetés a Vatikán vezető személyiségeivel Vannutelli, Van Rossum és Gasparri bíborosok nyilatkoznak az aktuális világproblémákról „Béke a földön a Jóindulatú embereknek11 — A férfi, akinek nincsenek előítéletei és a kormány, amely forradalomból született — A történelem egyik legjelentékenyebb korszakában élünk — Mussolini, a szelíd SelkiS és vasakaratu, akit a jó sors küldött — Megbocsáthatatlan bűn az uj háború — Ki üzenhet hadatI — A vörös, a fekete és a fehér pápa — Kína pacifikálása, leszerelés, Oroszország — „Az állandó béke kora virrad ránk6* Edward C. Stnutt érdekes beszélgetést folytatott a Vatikán három személyiségével, Gasparri, Vannutelli és Van Rossum bíborosokkal az aktuális világproblémákról. Itt adjuk az érdekes cikket, megjegyezve, hogy Gasparri bíborosnak ez a nyilatkozata volt az utolsó, amelyet a pápai államtitkárság vezetésétől való megválása alkalmából tett Gasparri bíborosnál Róma, április. XI. Pius pápa jubileumát különös törtéi nelmi események fénye tette különlegesen érdekessé és ezeknek kapcsán indokoltnak találtam, hogy néhány fontos világeseményről megkérdezzem a Vatikán néhány vezető férfiénak véleményét. Pietro Gasparri kardinális, a nyugalomba- vonult pápai államtitkár, rövid audienciát volt szives engedélyezni, őeminenciája nemcsak a Vatikán köreiben, de az egész világon annyira ismert és jelentékeny személyiség, hogy életrajzi adatait szinte fölösleges ismertetni. 1852-ben született, Ussitában, gazdálkodó nemesek hosszú sorának utódjaképpen és örökölte családjának munkaerejét, amely képessé teszi arra, hogy hajlott kora ellenére szinte szakadatlanul dolgozzék. Legutóbb is bebizonyította csodálatos munkabírását a kánonjog kodifikációjával, amikor az óriási anyaggal 13 esztendő alatt végzett anélkül, hogy közben egy pillanatra is elhanyagolta volna a pápai államtitkársággal járó bokros teendőit. XIII. Leó pápa 1898-ban nevezte ki érsekké és azonnal Limába küldte, mint Peru, Bolívia és Ecuador pápai nun- oiusát. Itt unokaöccsének, Enrico Gasparri bíborosnak segítségével kitűnő műnkét végzett, de már 1901-ben Rómába rendelték vissza, abol a rendkívüli egyházi ügyek kongregációjának titkára lett. Gasparri bíboros az egyetlen pápai államtitkár, aki valaha is két pápa alatt, XV. Benedek és XI, Pius uralkodása alatt megtartotta hivatalát. Államférfim és diplomáciai pályájának csúcsát a történelmi nevezetességű napon, 1929. február 11-ikén érte el, amikor a pápa képviseletében Mussolinivel együtt, aki Viktor Ernáiméit képviselte, aláírta a lateráni szerződést, - amely végérvényesen megoldotta a megoldhatatlannak látszó római kérdést, és uj, békés korszakot inaugurált Olaszország és a Szentszék között. Gasparri bíboros röviddel azután, hogy a fasiszta „Marcia su Roma" megtörtént, kijelentette: — Csak Mussolini kormánya képes arra, .hogyha akarja, megoldja a római kérdést. Tény az, hogy olyan emberre van a megoldáshoz szükségünk, aki egészségesen mentes az előítéletektől és olyan kormányra, amely forradalomból született. A kiengesztelődés szelleme szemmelláíható volt már abban a pillanatban, amint átléptem a bronzkapun, amely már nincs félig csukva, a tiltakozás jeléül, hanem barátságos üdvözlésre tárul, s amelyet udvarias svájci gárdisták őriznek festői vőrös-sárga-kék ruhájukban, amelyet állítólag még Michelangelo tervezett, acélsisakkal a fejükön, alabárddal a kezükben. A kardinális szanktumának ajtajában fogadott. őeminenciája, amikor közöltem látogatásom célját, megindult hangon igy szólt: — Tetszett a Mindenhatónak, hogy a pápa papi jubileumi évére bőségesen hintse az áldást. Vallási szempontból itt voltak a Szentszék iránt érzett fiúi szeretet impozáns megnyilvánulásai sok száz és ezer zarándok részéről, akik a világ minden részéről özönlöttek az örök városba, hogy hódoljanak Krisztus helytartója előtt és jelen legyenek az angol mártírok boldoggá avatásán. Mégis vallási cs politikai szempontból a legjelentősebb esemény a lateráni szerződés volt, amely úgy vetett veget a látszólag megoldhatatlan római kérdésnek, hogy minden lelkismeret nyugodt lehet. — Azt hiszem, — mondotta a kardinális — hogy az ilyen példátlan nagyszerüségü eseményeket csak az angyali kórus üdvözlete köszöntheti méltóan: „Dicsőség a magasságban Istennek és béke a földön a jóindulatú embereknek.“ A békesség a legnagyobb jótétemény, amiért minden ►jóindulatú ember és jóindulatú nemzet imádkozik és boldog vagyok, ha látom, hogy a mai államférfiak szemmellátha/tólag tele vannak olyan békés szándékokba/l, amelyek csak hasznára válhatnak a haladásnak és civilizációnak. őeminenciája ezzel megáldott és én visszavonultam. De amikor a bíboros ilyen mélyen érző szavakkal szólt a békéről, élénken emlékezetembe idéztem azt, amit 1917. októberében mondott, amikor a háború legjobban tombolt. Ekkor Gasparri kardinális ezeket mondotta: — A pápa és én meg vagyunk győződve arról, hogy a béke csak akkor lehet tartós, és a mostanihoz hasonló pusztító konfliktusok csak akkor kerülhetők el, ha a következő három pontot fogadják el bázisul: 1. Általános lefegyverzés a hadkötelezettség megszüntetésével, önkéntes katonai szolgálattal, mint Angliában és Amerikában volt a háború előtt. Minthogy modern háborút nem lehet nagy katonai tömegeb nélkül viselni, a kötelező katonai szolgálat megszüntetése automatikusan megszünteti a hadviselést. 2. Nemzetközi döntőbíróság felállítása, amely morálisan gazdaságilag és iparilag bojkott alá helyezhet minden államot, amely szembeszáll az uj gondolatokkal és tendenciákkal és militarista szellemet árul el. 3. Az uralkodókat meg kell fosztani a had- üzenés jogától és ezt a jogot át kell származtatni olyan közülotekre, amelyek közvetlenül a nép akaratát jelentik. Tizenhárom év telt el azóta, hogy Gas- parri kardinális megszövegezte három pontját, amely akkoriban nagy szenzációt keltett, úgyhogy nem lehet tagadni: ő volt úttörője sok ma általánosan elfogadott ideának és meggyőzödéses apostola a béke ügyének. A 93 éves Vannutelli bíborosnál, a Szent Kollégium szónokánál Sorrendben ezután a Szent Kollégium doyenje, Vincénzo Vannutelli bíboros fogadott. Őeminenciája nemrégiben ünnepelte 93-ik születésnapját, minthogy 1836 december 5-éu látta meg a napvilágot Róma közelében Ge- nazzano városkában. Negyven esztendeje bíboros. Megérdemli a „Grand Old Mam“ elnevezést, ahogy a kardinálisok kollégiuméra vonatkoztatva hívják, de nem szabad azt hinni, hogy magas állása szinekuna, metrt nemcsak ellátja palestrinai és ostiai püspöki székét, de ő a Szent Kollégium szónoka, ha a pápa ünnepélyesen fogadja a kardinálisokat és ilyenkor rendszerint nagyszabású beszédeket mond, amelyeknek ékesszőlása, tájékozottsága és sokoldalúsága mindig ujaibb és újabb meglepetést kelt. Ezenfelül 5 tölti be a pápai „Datario“ állását, miközben számlál- hatatlau akta fut át kezén, — és valamennyi kemény munkát, szigorú figyelmet igényel. Szerencsére a kardinálist kivételesen erőteljes fizikummal áldotta meg a sors, s ez teszi lehetővé, hogy sokoldalú elfoglaltságát ilyen kitünően töltse be. Öt pápa alatt szolgálta egyházát, a legelső közülük IX. Pilis volt. Februárban ünnepelte püspökké szentelésének 50-ik évfordulóját s ebből az alkalomból XI. Pius pápa különlegesen szerető hangú, sajátkezű levelet irt hozzá, kifejezve reményét, hogy az egyház javára még sokáig megtartja Isten és apostoli áldását küldve neki. XIII. Leó pápa konstantinápolyi apostoli mmciussá nevezte ki a kardinálist és később öt küldte mint rendkívüli követét, III. Sándor cár koronázási ünnepségére 1883-ban. XIII. Leó, a született államférfi, értett a dolgok nagyvonalúságához és Szentpéterváron akkoriban azt beszélték, hogy a pápai küldöttség volt a küludvarok képviseletei közül a legimpozánsabb. Vannutelli bíborost nagy tisztelettel fogadták és megoldotta azt a nehéz feladatot, amelyet már sok elődjének nem sikerült megoldani: helyreállította a diplomáciai viszonyt Oroszország és a Szentszék között. Közvetlenül ezután néhány évet Lisszabonban töltött, mint pápai nuncius, majd 1889- ben Rómába hívták és bíborossá kreálták, azonnal egyik legaktívabb tagja lett a Szent Kollégiumnak, gazdasági tanácsadója lett a Propaganda Fidei-nek és ő helyezte egészséges financiális alapra a misszióügyet. X. Pilis pápa a „Segnatura" legfelsőbb bíróság prefektusává nevezte ki. Ennek a bíróságnak házassági ügyekben hozott döntéseit az olasz bíróságok mindenkor elfogadták, ő elnökölt 1908d>an a londoni eucharisztikus kongresz- szuson, amely történelmi jelentőségűvé lett azáltal, hogy Vannutelli kardinális volt az első pápai legátus, aki Pole kardinális misz- sziója óta, 1558 óta angol földre tette a lábát. Ugyancsak ő elnökölt a brüsszeli, tour- naii, metzi, kölni és montreali eucharisztikus kongresszusokon. A bíboros jelenleg a „Dataria" palotájában lakik a Quirinál domb lábánál, a királyi palota közelében, amelytől csak keskeny ösvény választja el. Az a lakosztály, amelyben Vannutelli bíboros az első emeleten lakik, talán a legegyszerűbb, a legkevésbé díszes a kuriális kardinálisok lakásai közül, öreg szolga nyitotta ki az ajtót és vöröszöld függönyökkel lefüggönyözött, XV. századbeli, egyeneshátu székekkel bútorozott szobákon vezetett át. Az egész lakás atmoszférája magán hordja a tiszteletreméltó öregkor jellegét. Vannutelli kardinális kedvesen fogadott, s miután megcsókoltam püspökgy ürüjét, olyan alaposan megszorította a kezemet, hogy az egy hivatásos bokszolónak is becsületére vált volna. A kardinális két méter magas, szélesvállu, csodálatosan egyenes, s mozdulataiban, pillantásában nyoma sincs az öregségnek. Azt hiszem, hogy gyönyörű öregségét annak köszönheti, hogy temperamentuma nyugodt és jó érzéke van a humor iránt. A kardinális arra kért, hogy nagyon hangosan beszéljek, mert az öregségnek valahol jelentkezni kell: őt a fülén támadta meg, majd kérdéseimre ércesen csengő hangon, a tömegekhez szokott szónok meggondoltságá- val ezeket mondotta: — Igen, köszönöm Istennek, hogy megengedte. hogy a történelem egyik legjelentékenyebb korszakában éljek é3 hogy öregkoromban megláthassam valóraválásáí annak, ami még rövid idővel ezelőtt lehetetlen álom volt. Olaszország és a Szentszék kibékülése, amelyet a történelmi lateráni szerződés szankcionál, örömmel tölt el, mert most minden olasz jó katolikus lehet amellett, hogy jó hazafi, sőt ezt eá is várják tőle, — pedig emlékszem azokra a* időkre, amikor ezt a két fogalmat ellentétesnek tartották. Mindez nagy mértékben Signor Mussolini iniciativájának köszönhető, akiről a Szent Atya azt mondotta, hogy ő „az ember, akit a jósors küldött", aki először megmentette az országát a balse- vizmus tragédiájától és aki azután Gasparri bibarnokkal együtt dolgozva, a pápa és a király szentesítésével helyreállította a barátságos viszonyt Olaszország és a Szentszék között. Nagy csodáíója vagyok Signor Mussolininek, a szelidlelkü és vasakaratu államférfinak, aki örökölte a római nagyság szellemét. — A szentanya jubileumi évének csodálatos sikere nagy megnyugvás volt számomra, me^azt hiszem, hogy ez hasznára válik a béke ügyének is, márpedig én a béke meggyőzödéses apostola vagyok. Os- tiában püspöki székhelyemen bazilikát építtettem a Szentatya támogatásával és a hívők adományaiból és ezt Miassson vunk- nak, a Béke Védőjének szenteltem. A bazilika egészen közel van a tengerhez és ott misézve gyakran kértem Szűz Máriát, hogy áldja meg a leszerelési konferenciákat és inspirálja azok tagjait, hogy kielégítő és tartós megoldásra jussanak, mert megbocsáthatatlan és bűnös dolog volna, ha a nemzetek a világháború keserves tanulsága után ismét hadat üzennének egymásnak, — Mi Emlnenciád véleménye a pápa legutóbbi kijelentéseiről, melyek etífélfe az oroszországi va 11 á süldő zéseket? — A kardinálisok kollégiuma, amelynek legszerényebb tagja vagyok, egyhangúan helyesli a S®entatya jóidőben tett kijelentéseit, amelyeket én is „ex tető corde“ helyeslek. A kardinális, akit elragadott a hév, a helyeslés jeléül tapsolt kezeivel. — Emlékszem oroszországi látogatásomra, 57 esztendővel ezelőtt, amikor XHL Leó pápát III. Sándor cár koronázásán képviseltem. Akkor úgy találtam, hogy az orosz mélységesen vallásos nép, amely szinte babonásan ragaszkodik uralkodójához és alig tudom elhinni, hogy ott ilyen szörnyű változás történt. Szinte apokaliptikus ,ez a felfordulás, amely nein a nép javára, hanem lelkűk romlására szolgál. Minden nemzet, amely nyíltan és szentségtörően megtagadta a Mindenható hatalmát, gyorsan megbiinhődött érte és ez az igazság he fog bizonyosodni a szovjet esetében is, mint a történelem folyamán már annyiszor. Örömmel kell megállapítani, hogy minden egyház csatlakozott a tiltakozáshoz, amelyet XI. Pius pápa hangoztatott először. A kihallgatás végétért. — Ad milliós annos! — köszöntöttem az ardinálist és távozta^. agg Látogatás Van Rossum bíborosnál, a „vörös pápánál", a missziók generálisánál Willíam Van Rossum, a Propaganda Fidei prefektusa, a Piazza di Spagna öreg házában fogadott, szemben a szeplőtlen fogantatás || A Képes Hét a Prágai Magyar Hírlap vasárnapi melléklete Vasárnapi mélynyomásu mellékleteink rövid éhány hét leforgása alatt a legteljesebb mértékben kivívták olvasóink elismerő rokon szén vét. Hétröl-hétre gazdagabb és érdekesebb képanyagot nyújtunk a Képes Hétiben. Vasárnapi számaink ára az illusztrált melléklettel együtt 2 Kés. Előfizetőink havi 2.50 Kos-ért kapják meg a Képes Hetet. A Prágai Magyar Hírlap alulírott előfizetője kérem a vasárnapi képes melléklet leüldését, aa ezért járó havi 2.50 koronát a lap előfizetési dijával együtt fogom belcilldeni. (név) (pontos cím) Vágja ki, ragassza fel egy levclczrölapra és küldje bel tiszteletére IX. Pius által emelt emlékművel. Őeminenciája 1854-ben a hollandiai Zwolle- ban született és a katolikus egyház egyik legfelelősségteljesebb állását tölti be, lévén az egész világon dolgozó misszió elnöke, az a generális, aki a hitükért életük feláldozására kész misszionáriusok ezrei fölött parancsnokol. Talán ezért ismerik őt. mint a „vörös pápát", inig a „fekete pápa", Ledo- chowski atya, a jezsuiták generálisa, a „fehér pápa" pedig természetszerűleg XI. Pius. — örömmel mondhatom, — jelentette ki őeminenciája — hogy a világ minden részéből érkező misstionáriusjolentések nagyon kielégítők. Kínában meg rettenetesek az állapotok, különösen azokon a vidékeken, ahol a misszionáriusok erőfeszítései ellenére ezrével halnak éhen az emberek. Mégis már mutatkoznak annak jelei, hogy annyi vérontó esztendő és polgárháború után sikerülni fog Kínát paeifi- kálni. — XI. Pius jubileumi esztendejét béke- manifesztációkk&l áldotta meg az ég, amelyek között első helyen áll Olaszország és a Szentszék kibékülése és meg vagyok róla győződve, hogy minden államférfi komolyan igyekszik kiküszöbölni a következő villongások lehetséges okait. Ebben a törekvésükben a katolikus egyház mindig támogatni fogja őket és talán nem ok nélkül reménykedünk abban, hogy a jövő évtől kezdve az állandó béke uj korszaka virrad reánk. 4
