Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-27 / 96. (2317.) szám
#930 Ap*48s S7, vasárnap. 5 pw» Egy fütty s mellett Irta : MÓRICZ ZSIGMOND A ecoép tavaszi vasárnap déliben az urak ka, mikor szegény Gidán maradt. Ismerik a ( W i iconvigw------Ki tárul az adomákban a kisváros élete, elindultak a kisváros különböző pontijain és mentek, nuondegélbek a főtér felé. Ha az hton ismerőssel találkoztak, kezet fogtak s ant mondták: <— Szép tavaszi nap. Aztán tovább mentek a főtéren a nagy, szürke, egye bemel ebes épület felé. Mindenki aura ment. aki valaikiinek érezte magát a városban. Menteik a nagyhivatalnokok, a nagy családok ivadékai. A piac macskák övékkel volt kirakva és most tágas volt, mert fel voltak szedve a kofasátrak. Díszesen öltözött nötk mentek itt ott, a templomok zsúfolva voltak, a fákon, bomlott a gyürödöMen zsenge levél, a Kossulk-szOlxvr rosszabb volt, mint telemAz urak azonban szorgalmasan mentek előre s -egyenként eltűntek a szürke épület balsarkán a® üveges ajtóban. Síelve mentek, a szájukban jóiz veit és csámcsogtak és csct- tihtettek a nyelvűikkel. ' A törzsasztalhoz mentek egy fütty sörre. Itt találkoztak minden, vasárnap délben. Télen, nyáron, esőben, hóban, szélviharban. Nem tarthatta vissza őket semmi, menteik s minden vasárnap délben itt összeültek bábul a bailaaiokban, a második szürke oszlopnál. A legeldugottabb, legszélmentesebb sarokban. Ahonnan nincs kilátás az uocára, az égre s ahova nem lát be senki, estak a® irigység. — Áh, szervusz, — csatiban fel a vidám köszöntés azok részéről, akik már az asztalnál ülnek s már kibővült és fényes az arcuk. *— Szervusz, szervusz — fognak kezeit sorra a® érkezők s nem sok szót vesztegetnek, várják a pincért, hogy kimondják a varázs- igét: — Egy fütty sört! Akkor leülnek, Iknfci a maga helyére, évek, évtizedek óta mindig ugyanarra a helyre s ugyanarra a székre Leülnek, mint aki hazajött, megérkezett g boldog. Valami sugárzás van, amely árad bedölük. SBndetrifcí udiHiená told egymásuól, olyan $ó távolságiban s közelségben vannak, egy milhmő- ter nem változott a héten sean, ez a távköz; senki se lett se gazdagabb, se szegényebb, se rangosabb ős nem derült ki semmi dászmóság senkiről. A* ptecér hozna a iáapörieölfcflt, a gyeink hozza a sért. Mindenki aa* kapja, amit káwáazt, sean amit kést. Egy fütty sör, áss egy deccMteree fedapobarat jelent, de yan kis fütty, nagy fütty, dupla fütty, a borSumak tudni kell, kinek mi dirikéi. Senki se mond mást, csak „egy füttyöt", mert az asszonyoknak megígérték, hogy „csak egy füttyre". — Hol van Imre, Hol van Józsi, hol van Gida? Ha vs’&ki hiányzik, számonkórik. — Szegény Gida. most szabadulősszenéznek, mosolyognak, felnevellek, a söröekriglikkei az asztalt ikcpgotatják s egyet isznak a Gida javára. ‘— Szegény Gida — szólt az ánvaezéki fá- nök s neveit. — Szegény Gida — szólt a talárt birtokos s hátradől a kemény azéken s nevet. Egy pallómat csönd. Gida nincs itt, a legnagyobb mulatság, akin legkönnyebb nevetni, nincs iM: a felesége holdokliik, nem jöhet. Megborzongnak kicsit, de rossz volna, ha ilyen nagy ok lenne, ami visszatartja az embert, hogy neon jöhet ©1 . . . S éppen Gida nincs itt, aki sose mulaszt; Gida, akinek ez az egyetlen napja van, araikor szabad- Szegény Gida, aki egész héten az asszony kezében van s -maga vakarja a tehenet az ólban. — de ez az egy déli óra az övé: ennyit ki tudott harcolni, hogy egy fütty sör jár néki minden vasárnap déliben. Tudják a betegségét, a betegség részleteit, isimerik az orvost, a recepteket, a kúrát és drukkolnak, hogy szegény Gida megszabadul-e? . , . Ott voltak a bálon, ahol Gidát megfogták; ott voltak a veszekedéseken, a perpatvarokon, a válépörökön, amelyek mindig azzal végződtek, hogy szegény Gida tovább is rabságban maradt. — Szegény Gida, mikor megérkezett Erdélyből. ®z unokatestvére, azt súgta neki a feleségéről: kedves öcsém, jő asszony, derék asszony, csak egyetlenegy hibája van. . . . Kiveszik a szót a szóló szájából, mind tudják, hogy mutatta be szegény Gida a feleségét az unokaöccsének— Egy hibája van, az, hogy engem nagyon szeret. — Még egy fütty sört. S uj kriglitk ide is, oda is. összehajolnak az urak, ősszekőnyőfcÖlneik. Pedig szegény Gida bevallotta, hogy hernyóvá! vette. Neveinek. Kúria röhejek. Eltős volt a Jiulifiát, akit felen eve !t szegény Gida. Mindent tudnak, mindent ismernek. Nyitott könyv a szegény Gida élete. A talárt birtokos szól: — Most vett tőlem egy tarka tehenet kélhette. Mondta múlt vasárnap: „Micsoda te-1 bén ez, te Lőrinc. Ezt nem bitrom levakarni." Nevetnek, röhen-Lenek, szegény Gida. Jönnek az adomák róla. Mikor egy tanyai mulatságon, ahol úgy lágero-ziák el magukat a vendégek, hogy szalmazsákon feküdlek a nagy borosaia után — Gida töltött. pisztolyt kért az ágyba. — Mire az, be Gida? —HM itt a Jo likaNevetnek, dunroguak a feltörő kacajok. Szó siZíót ér, a templomszontel és, a Kossuth- szóbor leleplezése, ahol egy tanyai legény megmondta a magáét Jolika nagyságos asz- szonyra-ak, aki roppant termetével elzárta előle a kilátást. — Menjen odébb és fogja be a száját, mert beleül tetem est. a zászlónyelet. Szegény Gida sóhajtott fel ekképpen: — Hej, haj, már borzong a hátam, ha a nap lefelé száll! . . . Prága, április 26. Amíg a magyar toll ólomszagu katonái Dzuráoyi László hivatott vezérlete alatt a honi levegőtől messze idegen őrhelyen végzik a kötelességteljesités mindennapi feladatait, sose nézve hátara, csak mindig előre, addig szállnak a rohanó évek mindnyájunk feje fölött: az egész magyar kisebbségi sors fölött, így esett meg, hogy kisebbségi életünk tizenegyedik husvétján a posta Sárosból és Hőméiből egy-egy ünneplő cikket juttatott el hozzánk, szeretett főszerkesztőnk jubileumáról. Lenn a végeken közelebb van a múlt és több a visszaemlékezés. Ahol Dzurányi László fiatal éveit töttötbe, a Szuka és a Rima menten, ahol először szerkesztett lapot a Tanra parti Attsénbem, most, mikor — szánté magunk se hisszük — huszadik esztendeje végzi hivatását a magyar toll főiken tjeként, az ő indulásának emlékeit híven őrző Gömör és Sáros magyar sajtója egy szép jubileum ünnepi akkordjait szólaltatta meg. Erre a jubileumra legelsősoiban fölfigyeljünk mi, Dzurámyi László közvetlen közelében élő, az ő keze alatt és az 5 szeretetében munkálkodó prágai magyar újságírók, de érezzük, hogy ez a jubileum nemcsak Dznirányi László ünnepe, nemcsak a magyar újságírás ünnepe: de az 5 példaadó, kötelességteljesítő és mindenek felett eredményekben és sikerekben gazdag, megpróbáltatásokban megaoélosodott, kitartásban állhatatos életpályájának szimbólumában a magyar tudás, a magyar tehetség, a magyar vitalitás ünnepe is. Dzurányi Lászlónak a Prágai Magyar Hírlapnál működő munkatársai a lap szindikátusával egyértelműleg elhatározták, hogy a közeljövőben egy ünnepi számban ülik meg a nyilvánosság előtt is főszerkesztőjük jubileumát. Addig iá méltassák ünnepünk jelentőségét eperjesi és rimaszombati laptársaink alábbi megemlékezései: * Az eperjesi Uj Világ húsvéti számában főhelyen a Fábry Viktor mesteri tollával megirt alábbi cikkel emlékezett meg a jubileumról: A magyar újságírás, hozzánk: csehszlovákiai magyarokhoz legközelebb álló nagynevű és szeretett vezéregyénisége, Dznvrdmyi László, ez év tavaszán tölti be újságírói működésének. huszadik esztendejét. A magyar újságírás-művészetnek igazi nagymestere ő, a toll hivatott fölfcemíje, a tudás és érziés. a magyar és az emberi felelősségérzet olyan példaadó nagy alakja, hogy ezeket a tulajdonságait, talán csak jó szive, emelkedett, nemes lelke és szerkesztői képességei, valamint törhetetlen magyar gerincessége szárnyalhatják túl. Dzvrányi László jubileuma — 1910— 1930 — húsz esztendőt zár be, amelyben az évek kétszeresen, sőt háromszorosan számitódnak: a háború előtti magyar ellenzéki politikai harcok, a világháború, a forradalmak, az. összeomlás, az uj kereteikbe valló beillesz- k öé- idejében] évék súlyos válságai és ke- re-srtje s a kisebbségi 'magyarság önálló életkezdésének fényes és sötét, többször keserű, mint édes, de .mindig jóban, rosszban, szabadon és börtönben, egyaránt teljes férfit, telamely itt a fütty sör mellett zajlik le; városi szállítások, eidőki termelés, kortesk-edések- Hatalombirtokilás s jövedelemszerzés a fütty sör körül. Disze, döntője, vidámitója az életnek, szegény Gida és az ő JuUikája. Vájjon mi lesz, ha mégis meghal? Elvész egy szín, egy öröíkiforrás; elvész egy öröm- S egyszerre csak megjelenik Gida a kocsmában. Mindenki meghökfcenve s várakozóan néz rá- A Gida kövér arca vörös és izzadt. Apró szemei kiugraoak. Nagyokat fuj. Mindenki rám ered . Mi van ? Gida a tatári földbirtokosra néz. A szemében könnycsepp. jes odaadást követelő, heorifcus korszakai ezek az évek. Ezt a múltat iveit át büszke sudár- ban az a pálya, amelyet Dzvrányi László a sá- rosiak kis lapjának szerkesztői asztalától az itteni magyarság leghatalmasabb intézményének, a Prágai Magyar Hírlapnak főszerkesztői asztaláig, mindig az eszméik önzetlen és ellenzéki szolgálatában, megalkuvást nem ismerve, veszélyektől nem riadva, az őszinte bátor szökimondástól soha nem húzódva — megfutott s amelynek fényes útját arany tollának nemes hegyével véste be a legnehezebb két magyar évtized fekete égboltjára. Nekünk aárosdaífenak, kétszeresen is ünnep e® a jubileum. A legnagyobb magasba- ivelő újságírói fcairriór, mely Dzurámyi Láazr lét négy ország magyarságának legkiválóbb szerkesztői és legfinomabb, legjobb pennájiu publicistái közt is a legelsők közé emelte, itt kezdődött, itt indult — Eperjesen. Az öreg sárosiak még jól emlékeznek a nyurga, szikár, büszke homlobu fiatal emberre, aki 1910- ben a „Felvidéki Hirlap" társszerkesztője lett xs egy évtre rá megindította önálló lapját, a jó emlékezetű „Sárost". Az eperjesi széles életű Főucca, a Tarcaparti Athén hangulatos vidéki estéd, a messziről idekéklő nagyssárosí vár és a magas Strázs sziluettjei, az árnyas Kálvária, a kies Erdei lak és néhány öreg sárosi, mi emlékszünk még a bátor lelkes fiatal újságíróra, akiiből később csak azért nem lett képvisetlő, mert nem ambicionálta s akit közben 1912-ben már épp kiváló kvalitásai miatt Kassa hívott el a felvidéki Újság“ felelős szerkesztőjének, ahol a magyar ellenzéki polittkániak, a püspöki légkör disz- tingváltan diplomatikus levegőjével keverve, elismert, közszeretetben álló, éles, de mindig nemes fegyverekkel küzdő bajnoka volt, hét esztendőn keresztül, mig 1919 január 1-én a yKvisHm Napló" felelős szerkesztőjeként, a kisebbségi magyar újságírás megteremtője lett. A lap az akkori időik vezetőlapriává vált kezei alatt s Dzurámyi László volt az, aki megtalálta, fölismerte és hirdette a kisebbségi magyar újságírás és a kisebbségi magyar politika itteni vezérszólamait és főgondolatait: uj látást, uj stílust, uj programmot, mely a szlovák őslakos kérdést elsőnek karolta fel, hirdette és viszi a megvalósulás felé. „őszinte szó a szlo- venszkói magyar politikáról" oimü hatalmas cikksorozatában 1924-ben olyan képet festett a kisebbségi magyar közéletről, melynek tűikre évekig mutatta az utat s szinte profé- tikus, szuggeszt.W és biztos éleslátását, politikai ösztönét, jövőbelátó képességét mi sem bizonyltja jobbam, mint az. hogy a lefolyt események mindenben neki adtok igazat. 1925- ben a pozsonyi „Magyar Újság“ főszerkesztője lett s ezt, jelentős politikai fórummá emeli, hogy aztán 1925 júniusában elhagyja a szflo- venszikói földet s Prága unesszeségében a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztői tisztében fussa ki teljes formájáit. A busz esztendőből öt évet töltött Prágában. Ez alatt az öt esztendő alatt a P. M. H.-ból olyan nívós, hatalmas fővárosi lapot teremtett, mely ma ugyan— Barátom — mondja — Lőrinobém! Mindenki várja a szót, a gyász bejelentését- S egy pillanatra a Halál ünnepélyes csöndje állítja meg a törzsasztal népétGdda nagyot léílekzik a füstös levegőbe s azt mondja, hirtelen hunyorgással: — Nem vakarom többet a tarkát!... S valami faumi, őszinte öröm csillan ki a gyászban és a íámaság föl nevetve gyászol a groteszk híradáson: Juldka elment! És Gida nem vakarja többet a tarka tehenet. Gida megszabadult, öregen, elkopva, de szabad. S a társaság uj fütty söröket rendel. olyan pillérje az itteni magyarságnak, mint politikai pártszervezeteinknek és kvalitásában, terjedelmében, nívójában és elterjedtségében, messze magasan áll a három ntódállambe-W magyar lapok fölött s maga mögött hagyva több pesti napilapot, a legelsőkkel szemben is állja a versenyt. A P. M. H.-nál mindnyájunk szeme előtt bontakozott ki minden nagyszerű képessége, mely egy ország magyarságának közvéleményét von ja bűvös tollának hatáskörébe. Az őslakos kérdés és autonóm.isía blokk megteremtésének eltért fázisai, az ő munkájának gyümölcse s a „Qu-o vadas" korszakos vezércikke olyan etappat jelent, mint az „őszinte szó". 1926-ban a csehszlovákiai magyar újságíró szindikátus országos elnökségével tisztelte meg az ujságirótá-rsadaj]out s mig a legjobb újságíróban a kollégák egyben legkoGegiáli- sabb főszerkesztőjüket tisztelik és szeretik, addig politikusaink a legkitűnőbb politika érzékkel megáldott vezérpublicisíát, íróink pedig legimegértőbb irányító barátjukat becsülik benne. De az ő kvalitásai előtt még az ellenfelek is meghajtják zászlójukat. Dzvrányi ma negyven éves. Édesapja csendőrtiszt volt. Édesanyja a régi dúsgazdag szepességi patrícius család tagja, Stennbaiusz leány, akik egyidőben a Margitsziget felét mondták magúikénak. Gjmrekkorában került Gömörbe, a Szuka völgyébe a szlovák-mjagyar nyelvhatár szélére s iskoláit Rimaszombatban, Rozsnyón és Eperjesen végezte. 21 éves korában a szápiró finoma'bb tollát, az uj^ág- iró harci asabb pennájával cserélte fel. * Megi!lefödve és a szeretet, hála, elismerés hangján emlékezünk meg erről a jubileumiról s elindulásának földjén huzzuk meg a jubileumi harangokat, hogy azok szava szért- szállijon mindenüvé, ahol a magyar toli] munkáját megbecsülik. Dzurányi Lászlóban az iróemiber Krúdy Gjmlával vetekedő finom érzésvilága és kifejezőkészség,e, a publicista ösztönös összefogó tudása és bátorsága, a szerkesztő csodálatos kohiézis ereje és éleslátásai biztonsága egy olyan emberi sziwei párosult, amely ritka manapság, mint az arany, de amely mögött a maga nincstelenségében is büszke, hajthatatlan , egyenes, becsül etes és harcos magyar férfin iönheteflten gerince áll: teljes ember ő, nagy férfi, ő mindig adtott és magának natt sem gyűjtött, írókat, politikusokat segített: névhez, dicsőséghez, ő maga az ólombetűk szürke előkelőségében szerényen félrehuző- dott jninden törtetéstől, minden nyilvános szerepléstől, minden személyi érvényesülésből. Lelki nagyságával csak lelke tisztasága ér föl, s amikor az ő emlékezetére és jubileumára meggyuijtjuk az el,ismerés fáklyáit sziveinkben, itt a nagysárosi vár kéhlő sziluettje alatt, hogy egy ország magyarságának féli yeskedjék, akikor Dzurányi Lászlóban mi csak magunkat és nemzetüniket becsülj ük mg: az érző, tiszta, másokért verekedő niar DZURÁNYI LÁSZLÓ, 20 esztendős újságírói jubileumát ünnepli a sárosi és a gömöri magyar sajtó
