Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-20 / 91. (2312.) szám
MM Aprite 28. mMt-nap. 21 ,ra«<3«jVVací^HXKi4^ badkra! Pölj^lenbeon az, állc>nxásíőndk»t! Micsoda. kiöeigazgatás! így aztán persae hogy betömök a románok! stb. Szegény Jucinak közben a nagy melegtől * izgalomtól a gyomra is megfájdult, minek következtében... Nem folytatom. Nagyon szemem najp volt ez úgy a mi, mint az ő életéiben. Végire mégis csak megérkeztünk Kolozsvárra., igaz, Ihogy ihat óra helyett úgy éipél- tájjt A szállodák zsúfolva s én három gye- rekkel, kisasszonnyal, egy halam pakkal és egy beteg vidrával a járda közepén. Inkább reménytelen helyzetnek mondható. De hát Erdélyiben voltunk, ahol mindenki többé- kevésbó rokon, a többi pedig Jóbarát, s igy a legközelebbi házl>a bekopogtattam szállást kiérni. Adtak is. Ágy ugyan nem volt fölösleges. de minden alvó alól kihúztak egy matracot, lehúztak róla egy takarót, ha volt ket- tő, s az ebédlőben szép sorjában lefeküdtünk a földre. Emlékszem, igen jól aludtunk. Másnap aztán kisétáltam a Főtérre s mire másodszor megkerültem, gyerek, vidra, kisasszony, mindenki el volt helyezve jólélkü barátoknál, kik még aznap felipakkolták Őket s kivitték falura magukhoz. Ott is maradtak, piig újra megindult a személyközlekedés és felvihettem őket Pestre, hol sógornőim vállalkozott befogadásunkra, amíg november elsején saját lakásunkba nem költözhettünk. És itt történt a drámai fordulat. Mikor a hosszú irt után fáradtan, piszkosan megérkeztünk, sógornőm, mint jó háziasszony és szamaritánus, meleg fürdővel várt bennünket. Juci, ki a gyerekeket nyomon követte, alig pillantotta meg a vizet, egy ugrással benne termett és boldogan lubickolva végezte el benne azt, amit a vidrák, úgy látszik, e helyen nem tartanak illetlennek. A sógornőm azonban más nézeten volt és kijelentette, hogy ily piszkos állatot nem tűr meg házában. Hiába kérleltük, bizonyitot- fuk, hogy Juci minden kutyánál nagyobb tisztaságii érzékkel bír, csak épp fogalom- sarvar forgott fenn, ő bajthatatlan maradi. — Gyerekek igen, vidra nem — hangzott az uJtimátum. , — Mit volt mit tenni. Jucit fájó szívvel az Állatkertnek ajándékoztuk. Ott élt még számos évet és ahányszor, évek múltán is, meg- TátogaTtuk, a Juci hívásra örömmel szakadt felénk... amennyire közel a vasrács entörténelmi pillanatfeloételek jKassa oárosának közel éoezredes múltjából Évszázados tusakodás a város birtoklásáért, örökös belvitiongások a templom tulajdonáért Ste&exry joö — Kassai 3zerekszföségünktől. — Kassa., április. Régi fólián sok között, kutatok, keresem Kassa történetének adalékait, melyekről a mai nemzedék vajmi kevesek tud. Forrásul a legértékesebb műnek adatait veszem igénybe, egy a tizenkilencedik század elején kézzel irt könyvét a „Kassai századok* kulturhistóriai feljegyzéseit, melyet néhai Turosányi Ottó akadémiai asszeszor irt, azzal a céllal, hogy vele az utókornak tegyen históriaiiag értékes szolgálatot. Felhasználta könyvében a kassai titkos levéltár anyagát, továbbá az összes és idők folyamán el nem pusztult feljegyzések minden adatát és főként néhány megmaradt monostori feljegyzést, mely nem pusztult el a reformáció és ellen-reformáció idején. A hétszázéves város Kassa, mint a régi Felső Magyarországi rész egykori fővárosa jóval a tizenkettedik század előtt épült Alsó- és Felső Kassából tevődött össze. Már anno 1220-ban, amikor már a történelmi feljegyzéseket készítették, Felsö- Kassa mint várszerii erődítmény figurái a történelem színpadán, amelyhez a királyok Al-Kassát létesítették, ahová II. Géza király német telepeseket hívott be és az akkori tulajdonos Galth’ családtól átvette és helyébe nekik Csány és Gönyü községeket adta, ahonnan ez a két család későbbi nevét kapta. Kassá városát pedig elajándékozta Sampillében és Óból kassai hosz- pitánsoknak, akik fél fertőn (mai pénzben 2000 aranynak felel ideg) adót fizettek. A XIII. század elején települtek meg először a külső városban az apácák, majd 1240- ben Szent Hvácimíh domonkoérendű szerzetes, aki itt monostort létesített. — Évszázadokon keresztül változó szerencsével harcoltak a katolikus püspökök az 1285-től épült Szent Erzsébet templomért, melyből később a Dóm lett és ennek a templomnak birtoklásáért vívott harcok jegyében alakult ki Kassa váróé históriai és kultúrtörténeti múltja. A királyok nagy pri vüégiumokfcal ruházták iei, donációkat jutattak a városnak, amelynek vezetője mindig a által kinevezett' Commanuális volt é<? az fi vezérlete alatt működött a pallos joggal felruházott városi tanács, amely politikáját mindig aszerint irányította, hogy a város érdekei mit kívánlak. Volt ez a városi tanács császáriul, volt a ma^-ar nemzeti királyokhoz tartozó, később az erdélyi fejedelmeknek hódolt és a középkor nagy viharaiban évenként váVoV :iía politikai színvallásait aszerint, hogy melyik tél kezdett ostromot a győzelem kilátásaival Alsó-Kassa 1300 körül felépített falai elleu. . A Rákóczi-idökben kuruc volt és erre az időre esik a város lakossainak belső életében a nemzeti változás, amely a németeket lassanként kiszorította a város falai közül és helyet adott a magyarérzelmü lakosságnak, amelynek nyugalmát ezután már csak a vallási villongások, továbbá a Szent Erzsébet templomért vívott küzdelmek zavarták meg. Harcok a város birtoklásáért Még a XIII. század végén kezdődött meg a templomkörüli háború azzal, hogy András király nevében András egri püspök -,a kassai polgárok kérésére őket a Templom jókat az Excommunicáció terhe alól feloldja, mely alá szokta vetni volt őket a Fő Esperes, ha gyilkosság esetében a büntetés márkáját neki megfizetni nem akarták.'* A XIV. század elején a város Csákv Mátyás (Trencsényi) úgyis tszik Trencsényi Csák Mátéról van szó) kezébe került, amely miatt Róbert Károly megfosztotta á várost ö túrán óságától és privilégiumaitól s Amadé Nádornak ajándékozta, aki az Aba nemző!sé^-bö) származott. Amidőn Ai” a iktattatni magát tulajdoné5 . ■ polgárok meggyilkolták. Róbert Károly király hadat vezetett ezért Kassa ellen és először a Rozgonyi mezőkön, később a Sajónál szenvedett vereséget a kassaiak se- reg©“ ,4ehu0vén itten a nemességnek nagyobb része. “ A király azonban nem állt bosszút hanem úriemberek ezt nyüvánoeaai is megcselekedtek. — Kávéháziba járok, Kálimén, mert nincs annyi pénzem, hogy zz összes pesti újságokat prernu- merálfcassem. Egy jó tároaárónak pedig ismerni keld a dörgést a fízalónétetben, ha két forintot akar hetemként keresni a Fővárosi La-póknáL Nincs valami friss pletykád számomra, amelyet legközelebbi táreatevelemlben elhelyerihetnék ? Tisza Kálmán már akkor is sokkal komolyabb emfber volt, mintsem a osélosap Frigyes bárónak „beugrott'4 volna. — Mondd csak, Frigyes, hány eezberadds vagy te igazság szerint? — Igazság szerint negyvenötesztendős vagyok. — Hát csak azt akarom mondani, hogy negy- venöteeztend'ős korodban komolyaibb dolgokon is törhetnéd a fejed, mint az Erzsébet téren a hölgyeknek való pletykákon. Mostanában aferkult meg m északkeleti vasúttársaság, elnöke Semnyey Pali, al-e.lnöke meg én volnék. Nem volna kedved velünk tartani? — Én annyit sem értek a vasútépítéshez, mint a hajdú a harangöntéshez, — feleli őszinte erivbő) fakadó sóhaj lássál báró Podmaúiczky Frigyes. — Pedig szeretnék dolgozni. Ha más választ adott volna Frigyes báró ott a® Erzsébet tér növekedő fái alatt Tisza Kálmán talán tovább siet a dolgai után és egy baráti, meleg kéz- ero-r itassál búcsúzik a legközelebbi véletlen találkozásiig. De ez a sóhajtó hang megáhította, karját atyafié karjába fűzte és apróra kikérdezte a dolgom mikénti állapotáról. Frigyes pedig őszinte volt. Még azt is bevallotta, hogy a ranehezedő adósságok miatt lakását is bérbeadná. — Nem is tudtam, bogy annyi adósságod van? — mond ravaszkásan Tisza Kálmán. — Én se tudtam, mert nem volt ra gondom. Csak addig ér az ember valamit, amíg az édesanyja ól. Tudta jól Tisza Kálmán, hogy ki miatt vállalta Frigyes az emberfeletti adósságot, de hallgatott, mert nem akarta barátja érzékenységét megbántani. Ellenben most már nem eresztette ©1, hanem karonfogva vezette a Dunapartra, ott is az északié teti vasútnak irodájába éspedig egyenesen Semnyey Pálhoz, az elnökhöz. — Ismered ezt az urat? — kérdezte Tisza Kálmán. — Ezt az urat szemeltem ki arra nézve, hogy az ügyeket ellássa, ha mi nem tartózkodunk a fő-: városban. Hogyne ismerte volna Sennyey Pál Frigyes, bárót? Már csókotówtak is. míg Tisza Kálmán beszélt: ' . * --- Az lesz a címe és a rangja: ,,A. személyzeti ügyek - főnőké.44. Mert' őppéjr éz az állás van iire- f-e-désbriri ndiónk. Mrgbtehátó barátunkra vár b;> töRőse. • Éénaiyeynék egy aggódólm'3 volt: — Csak a® a fc-utos, hogy a névaláírását hit»~ leeitBe a törvényszék ... — Hitelesítették azt már harnmncnyolcezer pengőforint erejéig az öcsém hitelezői! — akarta volna mondani Frigyes báró, de Tisza Kálmán tette le a garast: — Ismerni kell a névaláírásodat a személyzetünknek, hogy éppen úgy engedelmeskedjenek. Neked, mint nekünk. Azonkívül a részvényeinkre is ra kell írnod a neved, mert a törvény világosan ezt rendeli. Nos, hát írd le a neved, hogy a törvényszékinek, a oégjegyzőhivatainak bemutathassuk. Frigyes leült az elnök asztaléhoz és szép, kaü- grafíkns betűkekl, jól olvashatóan (mint általában minden kézirata volt, egyetlen betű se maradt utána olvashatatlanul) felírta egy ív papirosra: Báró Podmanáczky Frigyes. (..Hej, de sok bajom lett már másnap emiatt!44 — árja naplójában P. F. — ki gondolta volna, hogy naponta százszor meg százszor kell. majd leírnom ugyanezt a nevet különböző aktákra, sok ezer darab részvényre, mindig egyformán, gondosán, vál- tozatianni, egy esztendeig, amíg az északkeleti vasútnak főnöke voltam!54 — Uj hivatalában előbb a „Báró" szótól szabadult meg önkéntesen Frigyes; később, egy harmadik hivatalában már osaik röviden: Podmaniozfcynek irta magát. „így fogy el lassan a nóta.4*) , ' , IV. Amelyik nap szereaKS'isen indul, szerencsésen folytatódik tovább is. Frigyes báró Jatelásta. volt. Nem is nagyon osodáilkozoibt, amikor déltájban hazaért a Kerepesi útra: az érzékenységét’ sértő lakáshirdető cédulát már nem találta helyén. „Úgy látszik megjött az esze í gazdasszonynaik", — mormogta, mikor első havi fizetését osztogatta magában (jütött .abból iházbénre is), midőn a . kétemo tet- nyi lépcsőt megmásrita. „A buzakereskedö csak verdesse a cipőjét Kommernek a fogadójában az ajtóhoz. A jogász csak ordítson Marsall. páholyában, ha valahol beverték a fejét, éjszaka. De hát ott van Budán a Császázfürdő vendégfogadója is, dia valaki foghúzás végett jönne Pestre. Én már osak megmaradok hónaposlakó nélkül a magam szegény kis lakásán, Nem várhatom portás módjára mindennap a lakómat, hogy az né felejtse nyitva az elő- öao-ba ajtóját vagy reggel meg ne verje a gazdasszonyámat44 — mondogatta magában Frigyes báró, amint a lépcsőket olvasd a. A hordár vőrő6 sapkája már az előszoba fogasán függött, ami árit jelentette hogy segített a gazdasz- iszonynak a ruhák kefélésében, a lakás kríltaíkar fiúsában, sőt. elhozta már az ebédet ama bizonyos ki- fözőbelyrö!. — UTkőnk is’ Van! • —- nvmdfc) örömteljes arcirój a gazdaíszóijy; amikor Frigyes báró elfoglalta he-j ivét a,z as/.talfőn, hogy hideg tevéiét szarváé- j agga.rmens kanaIával megikaya r-gassa. . , • , , Frigyes báró abbahagyta leves kóstolgatását Elborult arccal várta a fejleményeket. Vágjon mily kegyetlen merénylet ez még a sorstól, amikor Tisza Kálmán vette mái- pártfogásába és élete, jövendője, lakása, tán még az álma is biztosítva létezik, amikor ez a mindenre kiterjedő gondoláin férfim nyúlt a sorsába ? Mily alattomos incseikedáse ez a végzetnele, amikor Tisza Kálmán védelmezi, hogy örökre megszabadítsa a gondoktól, bajoktól, mellőztetésektő!, mert már abban az időben az volt a híre Tisza Kálmánnak, hogy minden áldozatra azokért, akik híveivé szegődnek! Hogy merészel a vak-eset most avatkozni a Frigyes egyenes útjába, amikor többé nincs szüksége reá? BMa giazdaseaony látván a báró elborulását, gya- nandui kezdett: — Talán nem önül a méltóra "oe ur, hogy én is feöneyiteni akarok a hedysetén ? idegen személy után fogoik takaritani, idegeai személyről fogok gondoskodni ? — Ki az uj lakó —- kérdezet a báró. — Az uj lakó e-.gy hölgy. Még nem foglalta el szobáját, de a bérét egy negyedévre előre kifizette. Majd visszajön. — Ki az uj lakó — kérdezte a báró még jobban elszomorodva és gyanakodva. — Egy hölgy járt itt. Igen előkelő, de már időjét műit dámának látszik és a báró ur iaiueret- ségével dicsekedett, — mond a fiatalos gazdasíszony, aki alig fél esztendeje lépett, bárónk szolgálatába- — Arit hiszem, valamely rokona báró urnák. SzáA magyar ipar ünnep: bemutatója. a liódölásra jélontkezelt Kassának meghagyta szabadságát és főúri jogait. A nagyhalaimo városbirák A Írónőn következő Nagy Lajos további intézkedéssel kedvezett Kassa város polgárságának. így Írják a föl jegyzések 1347 évről: „Dicső Nagy Lajos királyunk szabadságot ád a polgároknak, hogy minden évben magoknak Bírót szabadon választhassanak. Akkoron, sőt, későbben is oly méltósággal bírt a kassai Bíró, hogy midőn közönséges helyre kijnent, huszonnégy Város katonája kísérné, előtte pedig a Város zászlóját vinnék.“ Ugyancsak Nagy Lajos királytól származik a város címerében az Anjou ház három lilioma. Cseh lobogó a város ormán A XV. században újabb privilégiumokat juttat Zsigmond király Kassa városának. Elrendelte, hogy „a Szebeti és Eperjes város tanácsai által hozott pörökben az appelláta Kassa varos tanácsának elejibe törjesztessenek.“ Nemcsak Róbert Károly, hanem Erzsébet öregebb királyné, Zsigmond király és a későbbi fejedelmek mindegyike személyesen felkereste Kassa városát, ahol a királvi kastély valahol a mai Korzó-Mozgó helyén állott. Zsigmond után Brandeysi Giskra János a cseheknek vezére foglalja el a várost és eítöi az időtől kezdve körülbelül, tizenöt esztendőn Giskra uralja a helyzetet és azokban a harcokban, melyeket az ő eltávolítására indítottak meg Giski'a a Felső-kassai várat földig lerombolta. A XV. század nagy harcoknak idejét .jelentette Kassa történetében és a jászói vár és Kassa közötti féltékenység is hozzájárult a harcok erjesztéséhez. Jászóvára akkor a Semseiek kezében volt, akik hadseregükkel szembeszá 11 o11ak a királyokkal is. V. Ulászló és Mátyás uralma között újra szerepet kap a város történetében a cseh Giskra, aki a Hunyadiak serege ellen küldi a cseh vezért, de Szilágyi Mihály esapáry Ette grófnőnek mondotta magát és többnyire vidéken szokott tartózkodni, mert lovagíóesizmában volt Frigyes báró megebédelt és aztán minden bevett szokás elleniére: ebédidőn nyomban eltávozott hazulról: — Elmegyek az nj hivatalomba, mert alaposan meg akarok ismerkedni a munkakörömmel. Remélem, hogy7 nemcsak a névén; aláírása miatt fogadtak fel. Majd búcsúzáénál igy szóit gazdasszonyához: — Kedves Élte, ha' Szápáry grófnő visszajönne, meg kell neki mondania, hogy a hónaposszoba már nem kiadó. S valahogy vissza kell adnia a pénzt. Báró Podmandczky Frigyes hosszú, hiva-tailnoki léptekkel sietett nj állomására, a dunaparti épületbe. Nagyon csodálkozott, hogy délutánig senki se jött vissza többé a hivatalába. Egyedül ült irodájában, az aktákat- várta s közben a sors fergandó- ságán gondolkozott. — Minden osak átmenet! •— mondta ama régi rokonával együtt.,, aki egész életében az aszódi kastély folyosóján sétáik Estenfeté elment ő is az északkeleti vasutak irodájából- Sétája közben sokat gondolt Szápáry Ette grófnő lábaira, amelyekbe változatlanul szerelmes vollt. De ián hősiesen lemondott, e lábak látásáról arra az időre, amíg gondjai szemérmetes hivatalba kényszerűik. „Majd később!44 — gondolta, amikor papuosos gazdasszonyát otthon meglátta és regényírásba fogott. 25-50% utazási 't.cüvezmáijj'. Hemzetí | aavilloiHik a | kiitfühii ipar | számára. Vízummentes | iíaítii-áítépés. S Jubiléris budapesti nemzetközi vásár május 3-12. Fel.vijág'osii'ás és vásárig’azolvány kapható: BUDAPESTEN, a Vásárirodában, V. Alkotmány u. 8. — PRÁGÁBAN: a Csehszlovák-Magyar Kereskedelmi Kamaránál, !., Masarykovo nábrezi c. 4. cs a Wagons Lits-Cook iroda összes fiókjainá!. N
