Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-20 / 91. (2312.) szám

1380 április 20. vasárnap BIBMffiMfflIMBMBBMMWMHBMMKTMWIITWtlliMilllll'irMMHiraiBESK A Szlovenszkói Magyar Kutíur-Egyíet megalakulása előtt Komárom, április 18. (Bajái tudósítóinktól.) Pár hónap múlva kél év© lesz, hogy a SzMKE alapszabályai elnyer­ték a kormányhatósági jóváhagyást. Az el­múlt másfél ©sütendő a szervezés maink ójá­ban telt el és ez az anyagi eszközök hiányá­ban — sajnos — nem mehet olyan gyorsan ©lére, mint azt a >közvélemény várta. Meg kell azonban jegyeznünk azt, hogy ennek oka nem az ügyvezetésben keresendő, hanem a magyar közönség és főleg a magyar közönség vezetőinek fáradtságában és bajaiban, amely­ből mindegyiküknek kijut a része. Birtokos, lelkész, tanító egyformán el van foglalva a saját bajaival és hivatásának munkájával és igy az ébresztő szózat sok helyre nem tud el­hatolni. Pedig ezt meg kell hallania a magyar ki­sebbség vezetőinek minden magyar városban és faluban, mert a SzMKE az a szervezet, amely körül ki kell jegecescdnie a magyar kisebbségi élet minden munkaprogramjának és gyakorlati ifíunkahellyé kell változnia mindenütt. A SzMKE munkája az iskolánál kezdődik, melynek kis magyarjait védőszárnyai alá ve­szi, a szegényeknek megkönnyiti a tanulást azzal, hogy taneszközökkel ellátja őket, az­után hasznos és jó olvasmányokhoz juttatja, gondozza. Az iskolán kívüli munka még fontosabb, mert a fogékony ifjú lelkeket kell megértő \ szeretettel vezetni az életbe, a magyar mun- 1 óhoz és a kellő műveltséggel felvértezni eh­hez, kimerítve minden lehetőséget előadások­tól a könyvtárig, mely csak rendelkezésre áll. Ez a munka már ötyéiméi több magyar köz­ségben folyik és némelyik igazán példa adó eredményeket mutathat már fel. Ezekről az ere ’ menyekről a Komáromban, 1930 junius hó első napjaiban megtartandó országos főközgyülé? előtt számol be a mai ideiglenes vezetőség és ez a főközgyülés lesz hivatott arra is, hogy megállapítsa az őszi programot, ehhez költségvetést adjon és meg­válassza az egyesület központi vezetőségét és funkcionáriusait, mert ezek liijján két év óta ideiglenes bizottság és három ügyvezető vi­szi az egyesület ügymit. Az első főközgviilés Komáromban lesz min­den valószínűség szerint ez év junius 1. napján. Itt gyűlnek össze a magyar kisebbségi élet mértékadó tényezői, hogy tanúi legyenek a magyar egységes kultúráiét első nagy meg­nyilvánulásának. Az a néhány ezer tag, mely ma már a SzMKE köré tömörült, szint-én el­küldi képviselőit és igy ott lesz a magyar fa­lu lelke is. Hetven helyi csoport küldheti el már oda megbízottait, hölgy elvigyék küldőik­nek a jövőbenbizásnak erős hitét és a magyar A SALVATOR FORRÁS uj néplapjának kiadására vonatkozólag, mely Magyar Vasárnap címmel jelenik meg Komáromban gazdag .ismeretterjesztő és irodalmi tartalom­mal és képekkel bőven ellátva. Ez lesz a kap­csolat az egyesület ésN a magyar falu között és bizonyára szívesen várt és fogadóit ven­dége a magyar falvaknak. A SzMKE részére az országos hivatal tud­valevőleg 15.000 korona országos segélyt sza­vazott meg az elmúlt évre és megtörténtek a lépések aziránt is, hogy a többi országos kulturegyletek módjára a magyar kulturegy- [i let is jusson országos segélyhez, hiszen a kul­túra a konszolidáció és legfontosabb állami. nemzeti kultúra örök életében való törhetet­len hitet. Az uj vezetőségnek első feladata lesz meg­állapítani a szervezés programját; idáig Szlo­vén szkó délnyugati és déli részén vannak nagyobb számmal helyű csoportjai az egyesü­leteknek. Most kezdődik el a munka Gömör- ben is, az- ősz folyamán pedig Szlovén szkó keletén. Az ideiglenes vezetőség előadássoro­zatokat állított össze, melyeket többszáz pél­dányban nyomtat ki a fiókok részére. A fő- közgyűlés programpontjai között bizonyára ott lesz irodalmi életünk támogatása is, pá­lyadijak kitűzésével és könyvek kiadásával. Most folynak az előmunkálatok a SzMKE rhemnatikias betegségek­nél (kosivény, esuz) el­ismerten kitűnő győgyité hatású. Elsőrangú, emész­tést elősegítő asztali viz. Izgalmas hajsza után öngyilkos leli egy zsolnai gonosztevő Négy cinkostársát letartóztatták érdek az, hogy a lakosok műveltség fokában ne maradjanak el a környező államok magas- fokú kulturszintjével szemben. A SzMKE sürgős feladata az is, hogy nagy kölesünkönyvtárt létesítsen színdara­bokból. amelyekből el tudja látni a műkedvelő elő­adások rendezését. E köicsöudi jakból pedig minden esztendőben i-rhat. ki pályázatét ma­gyar színpadi műre és ez.zei a mii-kedvelés ügyét helyes vágányokra tereli, másrészt pe­dig a magyar színészei céljait éppen úgy tá­mogatja, amint szóihoz juttatja színdarab- iróinkat. . Az ősztől kezdve már rendszeres k-ultur- munkának kell folynia, ami eddig főleg anya­gi eszközök hiányában, de személyi adottsá­gok következtében sem volt az egész vona­lon keresztülvihető. Volt ugyan számos helyi csoport, mely igen szép kulturmunkát fejteti, ki és hétről-hétre Összegyűjtői le a magyar falu tanulni és müveiödiiivágyó népéi, mint például Udvard községben, Kelta,a, örsujiía- lun és más helyeken. Ezeknek az előadások nak azonban rendszeresen kell folyniuk és a magyar falu népe szellemi táplálékául szol- gálniok. Elsősorban tehát a gazdasági isme­retek terjesztése lesz a SzMKE feladata. Míg tíz év előtt negyvenezer tag jelentke­zett és várta a magyar kulturmunka elkez­dését, addig most nehéz lesz eddig a tagszá­mig felvergődnünk, de csüggednünk nem szabad, mert'erre nincsen okunk és viszont számítanunk kell minden magyar embernek jóakaratu és bizalom teljes támogatására, melyből kinőhet a magyar kultúra hatalmas tölgyfája és beágyazhatja gyökerét a szlo- venszkói humuszba. Bukarestben tetartóztafták Zsolna, április 18. Izgalmas hajsza folyt le a napokban Zsolna határában. Polansky Viktor zsolnai lakatos még évekkel ezelőtt gonosztevő pályára tévedt, s azóta sem tért vissza az em­beri társadalomba. Számos ízben ült le kisebb- nagyobb büntetéseket, s a hatóságok állandóan számontartották, mint veszedelmes gonosz­tevőt. Az utóbbi időben több bűntettel kapcsolat­ban ismét fölkeltette a hatóságok figyelmét, úgyhogy elrendelték letartóztatását.- Szerdán délelőtt tizenegy óra tájban Krivy é« M'ikuía rendőrök találkoztak Polanskyval s mint régi jó ismerősre, rákiáltottak: — Megállj, Viktor, velünk jössz! Abban a pillanatban Polansky revolvert rán­tott s a mezőn keresztül Bicsica irányában fu­tásnak eredt. A két rendőr nyomába vetette magát s üldözés közben elértek a katonai tá­borhoz. Krivy innen telefonon alarmirozt-a a zsolnai csendőrséget, amely motorkerékpáron indította el nyomozó ké szültségét. Mivel Polansky időközben a cellulözegyáron tuira jutott, a motorkerékpáros üldözök is erre­felé vették útjukat. Polansky a fegyverrel a kezében egyszerre csak föltűnt az egyik dom­bon s nyilván elszánt védekezésre gondolt, de abbán a pillanatban minden, oldalról fegyveres csendőrök özönlöttek feléje: — Add meg magad! Pójansky most már látta, hogy nem mene­külhet, ezért a revolvert hirtelen mozdulattal jobbhalán­tékához nyomta s elsütötte. Mire üldözői hozzáértek, már csak holttestét találták. A színhelyre hamarosan kivonult a bírósági bizottság s az öngyilkos gonosztevő holttestét beszállíttatta a temető halottasházá­ba, ahol fölboncolták. Polansky bűntetteivel kapcsolatban egyéb­ként a csendőrség ártalmatlanná telte négy cinkostársát, akik vizsgálati fogságba kerültek. Bukarest, április 18. Tibériu Vonók, a mad­ridi román követség sajtófőnöke, akit — mint ismeretes — az erdőbirtokok kisajátítása kö­rül elkövetett panamákkal vádoltuk, tegnap repülőgépen váratlanul Bukarestbe érkezett. Vonókor, a rendőrség azonnal őrizetbe vette és a vizsgálóbíró rövidesen megkezdte kihallgatá­sát. Vonók tagadja az ellene fölhozott váda­kat, amelyek szerinte félreértésen alapszanak. Az erdőkiutalásokról szóló végzések állítása szerint Dobrescu volt földművelésügyi állam­titkár, a jelenlegi erdélyi tartományfönök alá­írásával történtek. A vizsgálóbíró Vornikot vallomása ellenére előzetes letartóztatásba he­lyezte. ■ - ■ | 11 fi ip W&M 6ejcU I 1 sxóbtéte.l j jl ^TljjxcLaix^ jobb szahosághcLix, £afiKa£o. 1 j ^•pyeZ/en- a beszólt" veajagijre f —» ■ OTyat-CTiim— l ■■■rouiwna imuMuannt ww miwiJivim mm ríwvnawjww* Ahelyett, hogy haza siettél volna, ahogy il­lik!... — Siettem volna, de távolabb lettem volna célomtól, mint itt. — Mi hát a célod, mondsza?! Annyit em­legeted, hadd hallom! — Idéhallgasson hát kigyelmed, édesapám! Ha én hazaérkezésem után, mint illik, haza­megyek egyenesben, hazulról csekély dol­gaim után járogatni kezdek, ezt-a-zt telő alá építem, hol egy házat, hol egv ólat, malmot, kerítő falat, akkor én szép rendben megrán­cosodom, fogamat elihuliajtem, hajamat elha­gyóba tóm, a föld alá is elérkezem, de elmú­lok nyom nélkül, dicséret híjjával, becsület nélkül. Most ebben miinutomban essek lélek nélkül össze, ha nem több s jobb, csak eny- nyj a sorsom. — Ne cigánykodj, ne átkozd, magadat! ügy au bizony, ezt is már hol tanultad?!... Nem tőlem s nem Frankhonban, egybizonyos! — Nem átok ez, de igaz fogadás, édes­apám. S ha átok, Legyen s fogjon meg!... Rö­vid szóval hazaindulásom előtt is megfogad­tam, hogy elsőnek a remekelő munkámat végzem el itthon. Papucs kés zi t ők, kulcskala- pálók, iádafia-eszkabálők, mindenki becsület- szerinti előírás módján készíti remekelő mun­káját, mielőtt hasznos embernek mondhatja magái. Tudom, az én kétkezi munkám nincs még nálunk az ő sorukban, megbecsülések­ben, Miért?! Azért, mert nálunk egy kis sár­ba lógamajat vetnek, összeszedett hegyi, kö­vek közé bécsapkodják, ennyi a mii építési tudományunk. De miért küldött idegenbe, édesapám, Bence Máté, ha. ennyire s többre nem vágyott kegyelmed, maga is?I ...Mivel én odakünn mást láttam. Mit, ugye?! Azt bált, hogy csak ötvösmestemék, kőképfaragó- naik, selyemszövőnek van itt annyi becsüle­tük. mint az építőnek. Hanem több aztán ne­kik se ?i ugyan senkinek!... Igaz, hogy ott rom is azt hívják építésnek, amit mii... — Igazad lehet, fiam. de rosszul fogtál hoz­zá ... 8 miihez is fogtál, hallom?! Eddig se hi­hettem, hogy a fogadóbeli hordók cetttp aü odadütni lett volna egyedülvaló elszánásod! — Nem Is, valósággal nem! Országunk cso­dáját-, lakóvárosunk világszerte híresnek ké­szülő kincsét, tudományom bizonyságát, a meg­hajlott templomtornyot akarom fölépítem. Aka­ratomból és tudomásomból készül majd olyan­nak, hogy nem áll egyenesen. Van tudásom sze­rint ilyen messzi idegenben is, de ott építés közben a föld szállott le mélyebbre alatta s jobb híjján. úgy hagyták. Jót nyertek vele, mert hírbe hozta azt a várost... Hát én úgy fogok hozzá, hogy kezdettől egyenes ne le­hessen! — Hát igaz akkor, amit hallottam?! Ellene szegülsz mindnyájunk akaratának?! — Csak a fény élkül néző, behunyt szemmel élő emberek akaratának, édesapám! — Hát ide hallgass, fiam! Ahogyan eddig szerettelek, szeretlek haragom ellenében most is. Mert való igaz, hogy haragszom, mert hosz- szu évek után úgy jöttél haza, mint aki a töm­lőé szégyenévé! érkezik... Hanem én érteni akarok abból, amit elmondtál. Csak annyit ér­tek eddig, hogy gyermeki szere tétednél na­gyobb férfiúi akaratod ereje. Ne csodálkozz azon, ha ez fájdalmasan esik nekem. Én el­sőbb apád vagyok s csak utóbb tudományod tisztelője! — Köszönöm, édesapám. — Egyet se köszönd. Úgy jöttem ide, hegy rád kiabálom a mérgemet s hagylak, törd a nyakadat. Hanem mégis mást tesz ele. Nem kér­dem, hogy mért nem akarsz egyenesre álló, ■sudáras tornyot építeni, csak szebbet, cifráb­bat. díszekkel jobban kitűnőt az eddigieknél. Nem nézem, hogy mire végződhetik újfajta re­mekelő munkád terve, jóra-e, vagy rosszra, csak előre erezett apai aggodalmamat mondom' ki, hogy inkább rosszra gondolok. De arra te­kintek, hogy látom, te föltetted keres ztülvégzé- sére az életedet is... Hát akkor én segitlek benne. Fogadj szót és gyere innen!... — Hová menjek? Addig itt is elégségesen jó lesz!... — Engedj a tanácsomnak, gyere innen! —< Hiszen ___ha édesapám mindenáron ezt mA mumjr­hetek, mert itt dűlőre kell segítenem a szená­toroknál az építés ügyét. — Csak innen gyere, a vendégfogadóból. Úgyis nem tudom, miképpen hozzuk az embe­rek feledésére három napodat?!... — Nem tettem semmi rosszat. — Nincs neked kevés eszed, édes fiam, hát akkor ilyeneket ne mondj. Talán bizony oda­künn már nincsen tisztérség s ezt a nincset kedvelted meg annyira?! Mi még. hála az erős Istennek, birtokunkban tartjuk ezt a haszonta­lan holmit!.,. Aki, édes fiam, az emberektől segítséget, dicsőséget, az életben nagyot jelen­tő cselekvést akar, az tisztán fogjon hozzá. Ezeket a portékákat nehezen engedik megsze­rezni az emberek, megnézik, kinek adják s ha csak lehetséegs, nem is szívesen adják. Te pe­dig ... — Én pedig semmit- sem tettem. — De konok vagy! Hát ide hallgass! Itt ülsz három napig Antal Zsigánál s innen igyekszel a szenátorok kegyébe. Egy ez avval, mintha valaki rongyos, btizlő ruhában akarná a szépet tenni Szalóky Bálint leányainak. Nagyobbat ne is mondjak! Mert ki ez az Antal Zsiga már maga is?! Tekintélyes céhbeli mester eltéve- lyedott fia, aki apja tisztességes szerszámja helyett iccét forgat. A maga nyílása felé is igen sűrűn forgatja. Balkézi házasságban él egy leányzóval... Finom bőrt ott vészén az em­ber, ahol kap, nem iá szólok magamban ellene, de azt aztán nem viszi ki a piaci vásárra. Mindnyájan a megszentelt szokás! törvények ■szerint élünk, csak ő, ez a Zsiga nem!... Az­tán kivel ittál, monádcsak?! Vele és még kivel? — Angyalcsinálőval. Tokos Gerővel, Antal uram háza népével... —• Erős nagy Isten!... Feljöttömben az Ivó- teremben, a sarokban két figuramátyást is lát­tam. Tán azokkal is? ■— Félig velük is. — Szent fia a nagy Istennek! A város, a vi­lág ismeretes szemetjével!... Édes fiam, te lehetsz tudományos ember az építési tudomány­ban, de más módon egyszerű Bálám szamara vagy!... .r.r ’ — No csak meg ne sértselek! Ide tekints: Angyal csináló, az bolond vak szoborkép faragó, akinek az apja rossz vérbetegséget, hozott va­lahonnan s ő szegény megvezekii az apja bű­nét... Tokos Gerő. tudomásom szerint, jelet adó városi katona. Egyik szélső fülemmel ide- jöttömben hallottam, hogy bajt készített árva fejére, de gondjaimban bizony nem figyel get­tem. hogy miféle bajt... Aztán a franciái, ba­rátod idejövetele sem használt. Aki ellened akar szólni, öt- is felhasználhatja... Mondom, úgy kellett volna megérkezned, mint a leány­nak a menyegzőjére s a teljesülésig úgy is kel­lett volna élned. Ha gondolkozók most szé­gyenled magad oktalanságodért. — Édesapám, no kárhoztasson! — Megérdemlőd. — Valami módon mégis magyarázatát tudom adni viselkedésemnek. — Halljam hát!... Alig várom, hogy eny­hülhessek, de te nem igy igyekszel! — Igyekszem. Hasonlóságot mondok, még pedig csúnyát, pedig tudom, hogy kigy úrnod nem szereti ezt a beszédet, édesapára... Hát aki asszonynép gyermeket hoz a világra, nem igen tud ügyelni maga körül a tisztaságra. Kü­lönösképpen. ha egyedül van a nehéz órán. Bc- vérezi, összefeni, szerteturja maga körül a l.ör- ny ütötte lévő holmikat. így vagyok valamikép­pen éri is... Vajúdásomban teremtettem t-isz- tátalanságot magam körül. — Látod, ez a beszéd, ha megint csak túlsá­gos is, tetszik nekem. Alacsonyan mondom én is: Ha vajúdó kínokat akarsz szenvedni, hát szenvedd. Te tudod! Mégis bizony nem kell ország s világ előtt csinálnod... Elfogadod-e a tanácsomat? —Úgy- látom, édesapám, hogy igaz barát­sággal csak kegyelmed van irányomban... Most, amikor bajban vagyok s a francia is el­hagyott. —• Küld a franciádat Belzebubhoz. Kérdé­semre felelj! — Elfogadom a tanácsát, édesapáin. — Hát akikor tedd rendbe a holmidat, hogy eliküldhessünk érte s gyere utánam! :im 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents