Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-20 / 91. (2312.) szám

\ MAI SZAMUNK KEPES HÉTTEL 48 OLDAL Ura a torosa W ,grif^^§ffy ■■■——■ ——■ imMswmwMBwmBBwiwwaMBwai ^ ^‘ sz^m 0 VaSáíWap*^^3^ április 20 mMwm ■TPTWWWIHIWSKWaÉMTOWrr KME ’KH|»» Előfizetési ár: évente 300, félévre Í50, negyed­évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki Egyes szám árm 1.20 Ki, vasárnap 2.—Ki Képes Melléklet ára havonként 2.50 Ki A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki páfíok Főszerkesztő: politikai napilapja teletös szerkesztő. DZURÁNYi LÁSZLÓ FORGÁCh GÉZA Szerkesztőség: Prágai!,, Panská ulice 12. 11. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága IU Panská ulice 12. 111 emelet. Telefon: 34184. SÜRGÖNY C! M : HÍRLAP, PRflH R mm százszor ózd a a gyűlöletet: a kicsinyek gyűlö­letét a nagyok iránt, a kielégüliekét a nyug­talanok iránt; az urakká cseperedett szolgá­kat a szolgákká süllyedt' urak iránt, a feltörő osztályokét a hanyatló osztályok iránt, a ve­zető Fajokét a vazall us-fa fok i ránt, a leága­zott -népekét a leigázó népek Iránt. A bőség telhetetlen vágya kitermelte a szükségesnek a hiámyét; a gyönyö-rök csiklandó éhsége a gyötrelmek manó kínjáét; a. szabadság őrü­lete a bilincsek sulyosodását". ,— ha kielégítőt ted a Szentek elragad ta­tását, miért ne sietnél előbib a Kárliozottak zokogására? Kém le mondottad-e, hogy a betegekéit jöttél, nem pedig az egészsége­sekért, azért,. aki elveszett, nem pedig azo­kért, akik megmaradtak? A szlovenszkói és ruszinszkői magyairság- nak a kisebbségi sorsban már ez a ti'zenkel- tedik husvétja. Megkopott, viseltes köntös­ben ünnepiünk, fejünk fokai t a szegénység ezer gondjával, de töretlen magyar lélekkel. Magyar hittel, amelyet nem tudtak elpusztí­tani évszázadok zivatarjai,, csorbítatlan vita­litással, amely nem hanyatlott alá a történel­mi megpróbáltatás sűrű időszakaiban s amely gyakran csodatétellel határos alk-otő cselekedetekkel európai rangot biztositotl a magyar nemzet számára. Ez a hit, a nemzetnek önmagában való hite és életereje neon törhet meg a kisebb­ségi sorsban sem, a szövetnek neon hamvad­hat el, a magyar gerinc nem válihatik porco- góvá s a magyar fő a sokszoros megpróbálta­tásokban sem vetheti le a maga nemzeti méltóságát. De nem hulla thatja ki kezéből a megsokasodott, súlyos, nemzeti kötelessége­ket sem, .amelyeket a nemzeti lé! és érték- állománya megtartása ró ' reá. Egyfelől az összetartás, az egység parancsával, másfelől pedig a szlovén szívói és rusziwszkói föld. iránt tartozó hűség és a szent kenyér védel­mének kötelezésével. Húsvétiunk nem a piros ünnep husvétja, de a tavaszi borul atban már zöldelve zseni­dül a reménység: az igazság és kenyér re­ménysége. Viharelőtü csend Indiáiban Nyugodtabb a helyset — Gandhi elitéli a vérontást Az angolok állítólagos kegyetlenkedése! Papinit lapozgattam a nagyhét elborult napjaiban. Ezt a csodálatos, himnusszá föl­forrósodott kései epikáját a kétezereszten­dős krisztusi életnek. És ez a nagy kön y vél- meny különösképpen reve Iáit a egy eleven gyermekeim lékemet. Föl révü-lt előttem a fa­lusi iskola, melynek padjaiban csodára ámu- ló, fölgyult tekintettel hallgattuk papunk aj­káról a krisztusi történetet. A történet ugyanegv és örök. csak a szavak köntöse más: falusi pap szavain aligha lehetett rajta a művészet himje és mégis az egyszerű szö­vésű tanítás volt a legtöbb és a lege! moshár­tatlan abb élmény, amit nekem emberi szó adott, Hiszen a krisztusi élet ereje és lénye­ge sem a külsőségeké, hanem a belső igaz­ságé és a belső szépségé. A Golgota és a hús-vét útjait immár kétezer esztendeje jártja az emberiség és máig sem szürkült sablonná, üres szertartásokká a ke- reszthalál és a föl támadás szimbolikus nagy ünnepe, mert ez a szimbólum az élet leg­főbb értelmét és lényegéi kristályosítja ki: az örök emberit, a szenvedések végeélhetet- len útját, a tévelygőktől és gonoszaktól min­dig megfeszített igazságot, a gyarlók föleme­léséért hozott megváltó-áldozatot és a meg­ölt igazság sírjáról elgörditelt szikla alól a flöltámadás diadalmas alelutáját. Az emberiségnek azok a legnagyobb szim­bólumai, amelyeket nem gyöngíthet meg az idő múlása, mert örökérvényüek s az embe­rek és nemzetek sorsának uj fordulásaiban mind mélyebb és mind újabb tartalmat kap­nak. Vagy lehet-e megrázóbb és döbbenete­sebb húsvéti olvasmány, mint amikor Papi-ni leírja az olajfáik hegyének óráját: „Magára hagyták. Azok, akik annyit kap­tak tőle, nem tudták megtenni neki még az utolsó szívességet sem, amelyet kért tőlük. Oserébe véréért és leikéért, minden ígére­téért, minden szer etetőért, egyetlen egyet kert tőlük: hogy küzdjük le álmosságukat. De .még ezt a keveset sem kapta meg. Mégis szenved és tusakodik ebben a pillanatban azokért is. akik alszanak, ő, aki egészen odaadta önmagát, nem kap semmit. A visz- sz au tartásoknak ezen az éjszakáján minden kérése süket fülekre talál. Sem az Atya neon hallgatja meg, sem az emberek.'“ Vagy amikor a könyv utolsó lapjaira érünk és a könyörgés szavait olvassuk: ..De most eljött az idő. amelyben mind­nyájunknak meg kell mutatkoznod és döntő és kényszerítő erejű jelt kell adnod ennek a nemzedéknek. Jézus, Te látod a mi nyomo­rúságunkat; Te látod mily végbetetlenül nagy a mi nyomorúságunk; Neked ismerned kell, mily tűrhetetlen a mi szükségünk, mily kemény és igaz a mi szorongat tatásunk, a mi Ínségünk, a mi kétségbeesésünk; Te tudod, mennyire rászorultunk a Te közlbelépésed- re, mennyire nem tudjuk tovább nélkülözni visszatérésedet." „...a minden emberben önmaga iránt, minden kasztban tulajdon maga iránt, min­den népben csupán csak önmaga iránt élő állati önszeretet még elvaikultabh és határ­talanabb amaz óvek múltával, amelyekben a gyűlölet tűzzel, füsttel, sírokkal és csontvá­zakkal borította el a földet. Az önszerelek Paris, április 18. A sajtóirodák jelentése szerint az izgalom Indiában tegnap némileg alábbhagyott. Karachiban a nap folyamán óriási embertömeg táborozott az igazságügyi palota körül anélkül, hogy megtámadta vol­na az épület őrzésére kirendelt katonaságot. A tömeg nyugodtan fogadta a pánhindu kon­gresszus vezetőinek elítéléséről szóló fairt. Bombayban tegnap újfajta propaganda kezdődött. Gandhi önkéntesei néhány sza­marat zsákmányoltak, európai ruhákba öl­töztették őket, kalapot tettek a fejükre s a szamarakat így vezették végig a városon, tízzel agitáltak az európai ruha ellen. Gandhi tegnap újból nagy beszédet mon­Varsó, április 18. Az úgynevezett né­met szövetség vezetői ellen Bromberg- ben lefolytatott pör tegnap véget ért. Mint ismeretes, a poseni és pomerániai német szövetség vezetőit a lengyel ható­ságok azzal vádolták, hogy néhány évvel ezelőtt kémkedtek Németország javára- A tegnapi tárgyalásokon Smiarovszky, a leghíresebb lengyel védőügyvéd nagy be­szédet mondott a német vádlottak mel­lett és kifejtette, hogy tevékenységük dott, amelyben elutasította a hindu nép erő­szakoskodását. Kijelentette, hogy a brutali­tás fájdalmasan érinti és irtózik a vérontás­tól. Az izgalom árt a szent ügynek, ámbár bizonyos, hogy a vérengzést a brit kormány magatartása okozta. Az angolok nem kívánják a békét és mindenáron a helyzet elmérgesí­tésére törekszenek, hogy hadseregükkel ie- igázhassák a bennszülötteket. Az angol kato­nák több olyan bensziilöítet véresre vertek és börtönre vetettek, akinél sót találtak. Ilyen körülmények között a hindu nép türel­me megszűnt. Gandhi kijelentette, hogy sza­vával meg tudja nyugtatni a népet. j nem is hasonlítható ahhoz a tevékeny- i séghez, amelyet a lengyel irredenta a há­ború előtt végzett. A bíróság a védelem kitűnő munkája dacára igazat adott a vádnak s Heidelck és Schiniedt vádlottakat hat havi fogház­ra és hat heti várfogházra ítélte. Krause dr., Stolz dr. és Doberman hat havi fog­házat kaptak, a böhbi vádlott három hó­napot. míg öt vádlottat felmentettek. Az ítélet sokkal enyhébb, mint az ál fám- ügyész indítványa volt. Feltámadás reggele, ti teletelje? éjszaka! A Kálvária véres lát vány osság a után immár másodszor pihenőre tért Jeru Aálem népe. Alszik Pilálus, a gyenge jellemű helytartó, Jvá gyáva engedékenységből a halálnak szol­gáltatta ki az ur Jézust. Aludtak a hóhérok, a lelkiíásultak, akik ér zés telemül keresztre feszi tetteik Krisztust. Aludtak a főpapok és farizeusok, kiknek féktelen gyűlölete halál­ra szánta Üdvözítőjüké*. Aludt a zsidó nép, amely lelki paroxizmu.ug felkorbácsolva folyton kiáltozott* az ő vére jöjjön ránk és gyermekjeinkre! Tán némelyik közülük fel­riad. álmából, amint megjelent előtte Krisz­tus agyunk húzott képe. De nemsokára el- szund'iiotta a gondolat: hisz* már meghall a Galiileai, kit szivünk mélyéből gyűlöltünk. Igaz, hogy azt hirdette a megrögzött fantasz­ta, hogy harmadnap feltámadni fog. — de azért nyugodtan a Ihatunk, mert a római őr­ség a sírjánál elég biztosíték minekünk, hogy teteme elporlad a sírjában. Most már semmi sem zavarhatja nyugalmunkat. De nemcsak Krisztus ellenségei, de tanít­ványai is aludtak vagy legalább is próbáltak aludni. Minden reménységük és várakozá­saik teljes összeomlását élték át nagypénte­ken. Meghalt az. akiben mint Isten fiában, mint Megváltójukban hittek, aki a felséges messiási birodalmat meg fogja alapítani e földön, amelyben ők maguk hercegek akar­tak lenini. Most pedig ott pihen a sírban s vele együtt az ő legszebb reményeik is. De elfelejteni mégsem tudták kedves halottju­kat, aki oly gyönyörűen boáéit hozzájuk, oly szívesen foglalkozott velük, aki oly csodás dolgokat miveit előttük. Gyászban és fájda­lomban elmúlt számukra a feltámadás éjsza­kája. Aludtak vagy legalább .megkísérelték az alvást a hűséges jámbor asszonyok, kik Üdvözítőjüket elkísérték utolsó utján és ki­tartottak a Kereszt tövében. De már hajoal- pirfcadáskor ballagtak Jeruzsálem csendes uccuin értékes fűszereikkel Krisztus sírjá­hoz, hogy bebalzsamozzák hült tetemét. Sö­tét gyász nehezedett sziveikre. Az ö re­ménységeik is meg voltak sémim isi tve. Hűsé­ges szivük a szeretet utolsó áldozató; a holt tetemen akarta bemutatni. A sirhoz érve égi fényesség ragyogott feléjük s remegve hall­gatták a 'boldogító hirt: Krisztus él! Krisztus feltámadt! Kitörő örömmel közük a hírt. szt. Péterrel s azután rohanva sietnek a többi tanítványhoz is, hasonló célból. Valóban egy gyönyörűséges feltámadás napja ez! Az egyházi és a világtörténelemben foly­ton megismétlődik a Kálvária és a, feltáma­dás grandiózus látványossága. Minduntalan felhangzik a félrevezeteU s fanatizált tömeg ajkáról e sötét kiáltás: Feszítsd meg. fe­szítsd meg őt, az ő vére jöjjön ránk eb -gyer­meke inikre! Megtörténik nagyon sokszor, hogy az önállapitott szt. Egyházban tovább élő Krisztus hol az egyik, hol a másik or­szágban ismét ‘kálváriái útjára kényszerűvé lesz. Minduntalan itt is, ott is a saját Krybá- zának az alakjában keresztre feszit ve A el­temetve lesz Krisztus Nézzünk csak Mosz­kvába a mérői időket meg szégyen i tő egyház- üldözéseikre, ahol a esek a felbérelt hóhérjai szinte diabólikus módon tobzódnak mind ön­kiivel szemben, aki [kereszténynek vallja ma­gát, ahol a kenyérjegy elvonásával éhenhá­lásra ítélik azokat, akik Krisztust nem akar­ják megtagadni, ahol lerombolják a keresz­teket, a szent, szobrokat és templomokat $ az egyetemes és közös pusztulás után; meg­Me fogadja el a lapot a mélynyomása 12 oldalas képes melléklet nélkül Srombergben elítélték a lengyelországi német kisebbség vezéreit A Hl HUSVÉTUNK 9RTAS lálülÓ Feltámadás Húsvéti gondolatok Irta: RICHTER láüOS szenátor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents