Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-18 / 90. (2311.) szám

8 to&<^MagVar-hikqap> MW iquüfa 18, pémteft. — Könnyebb autóbaleset érte Pettschauer Attila magyar vivóhajnokot. Budapesti szer­kesztőségünk telefonálja: Pettschauer Attila tegnap este a Király Színháziból az előadás végeztével piros taxival hazafelé indult. Az uoca egyik helyén a kövezetét javították és az esővíz a hibás részt teljesen kitöltötte. A soffőr nem vette észre a jelzőlámpát és a gödörbe hajtott Pettschauer az első zökkenő­re kiugrott a taxiiból, miközben kezét, arcát az üvegdarabok összevagdalták. A balarcán egy hosszabb vágást a klinikán öltözettek össze. Pettsdhauert e sérülése előreláthatóan nem befolyásolja a májusi olasz-magyar vi- vómérkőzésen való részvételben. — Tűz pusztított Pusztakürt és N&dlány feösségben. Nyitrai tudósitónk jelenti: A Nyitra melletti Pusztakürt községben a na­pokban nagy tűz pusztított, mely több lakó­házat és gazdasági épületet hamvasztott el. A tűz Chrapek Szilveszter gazdaságában ke­letkezett és a dühöngő szélben gyorsan ter­jedt, lángba borítva a szomszédos házakat és gazdaságokat. A tűz nagymennyiségű szalmát és különféle gazdasági felszerelést is elham­vasztott, úgyhogy a kár jelentékeny. — Ugyancsak veszélyes tűz tombolt a napokban Nadlánv községben, ahol Hadai Gizella gaz­dasága borult lángba. A tűz pillanatok alatt terjedt tovább és két szomszédos gazdaság­ban okozott nagy károkat. A nyomozás so­rán több körülmény szólt amellett, hogy gyújtogatás történt. A csendőrség keresi a gyujtogatókat. xx SZÉKELY HENRIK MÜBUTORGYA RA, POZSONY, GRÖSSLING U. 50. — Volt. nyitrai kommunista titkár rendtör­vényes bünpere. Nyitrai tudósítónk jelenti: Hónapokkal ezelőtt a nyitrai cukorgyárban alkalmazták Mlynarik István volt kommunis­ta titkárt, akit később állásából elbocsátot­tak, mert a munkások között elégedetlensé­get szított az üzemi tanács ellen. Mlynarik elbocsátása után röpcédulákat készített és terjesztett a munkások között, arra hiva fel őket, hogy az üzemi tanáccsal szemben eré­lyesen lépjenek fel. A röpcédula többek kö­zött azt a kijelentést is tartalmazta, hogy az üzemi tanács tagjait a falhoz kellene állítani és agyonlőni. Mlynarik ellen a röpcédula ki­adása miatt a rend törvény alapján indult meg az eljárás. A mai tárgyaláson Mlynarik ártatlanságát hangoztatta. A tanuk terhelő vallomást tettek ellene, és ugyancsak fontos bizonyítékot képezett a röpcédula egy pél­dánya is. A biróság megállapította Mlynarik bűnösségét és egy havi fogházbüntetést sza­bott ki reá, kimondva, hogy mivel már kél esetben volt börtönbüntetéssel sújtva, a bün­tetés végrehajtása nem függeszthető fel. Mly­narik fellebbezett az ítélet ellen, ntiig az ügyész három nap! gondolkozási időt kért. — Meghalt a nyitrai kórházban a megmér­gezett nagyemőkei leány. Nyitrai tudósítónk jelenti: Tegnapi számunkban hirt adtunk ar­ról, hogy a közeli Nagyemőke községből esz­méletlen állapotban szállították be a nyitrai kórházba Mácsai Mária 13 éves leányt, akit nem sikerült eszméletre téríteni. A -zeren- csétlen leány tegnap reggel kiszenvedett anélkül, hogy eszméletét csak egy pillanatra is visszanyerte volna. Holttestét fel fogják boncolni, hogy megállapítható legyen mi okozta halálát. A jelek szerint mérgezés tör­tént. —Húsvéti prédikáció alatt villám ütött a templomba. Párisból jelentik: St. Jean de Los fürdőhely templomába a tegnapi húsvéti prédikáció alkalmával belecsapott a villám és földre sújtotta a Krisztus szobrot, amely darabokra törött. A szobor a kórusra zuhant, de szerencsére senkit sem sebesitett meg. A prédikátor megőrizte lélekjelenlétét és eré­lyes közbelépéssel csirájában elfojtotta a hí­vők soraiban támadt pánikot. Igen jókarban !evo ^ 509-es Fiat aufemofeR mely eddig 25.000 kilométert futott, jutányos árén eladó* Cim a P. M. H. kiadóhivatalában — Az önfeláldozó detektív. Londonból írják: A világ legönfeláldozóbb és legügybuzgóbb dc- tektivjérőil írnák, most a Jajvok. A nevét angol sza­kái? szerint nem közlik. A detektív azt a megbí­zást kapta, hogy állapítsa meg három fogtechni­kusról, A. OoItonTÓl, Albert Ha'gbröl és Herbait W. Wattéról, hogy nem folytatnak^ titokban meg nem engedett fogorvosi praxist? A detektív egymásután fölment a három fogtechnikushoz — ép mind a háromnál kihúzatta egy-egy fogát. Ezzál azután tökéletesen meggyőződött arról, hogy a fogtechnikusok bűnösök. És hogy önfel­áldozása még nagyobb legyen, egy délután állot­ta ki az igazság szent ügye érdekében a három ■foghúzást Kihúzott fogait leik ií sün envteflrii benső- magolta és mint cornu-s delieteket, átadta parancs­nokának. Másnap már megindult az eljárás a há­rom zug-fogorvos ellen é* mind a. hárman elég «*u- lyo* pónzbűntetőst kaptak. Az önfeláldozó detek­tív hetmaroffan előléptetést fog kapni. Egy asszony leugrott a párisi emlékoszlopról és szörnyethalt A szemtanú megőrült Pária, április 17. Bonaaíllmias kettős tragédia történt tegnap délután a Bastille tériem. Érmeik a térnek a közepém vám az 1830-as júliusi forradalom emlék oszlopa. A hatalmas emlékoszlopban belül lépcsők vaunak, úgy hogy fel lehet menni a tetejére, ahommam szép kilátás nyi­lak Piáirisra. Minden nap sok idegen mászik fel az emlék oszlop tetejére. Tegnap délután közvetlen azelőtt, hogy az emlékművet be­zárták, egy ismeretlen fiatal asszony az oszlop te­tejéről a rendkívül forgalmas tér közepé­re vetette magát. Természetesen nyomban szörnyethalt a kö­vezetem. Borzalmas riadalom támadt a té­rem. De az emberek figyelmét az öngyilkos­ságról hamarosan elterelte egy másik ese­mény. Egy fiatalember hirtelen üvöltemá és jaj­gatná kezdett és mindenáron az autók elé akarta magát vetni. Kiderült, hogy ez a fiiu — egy kereskedő- segéd — véletlenül tanulja volt az öngyilkos­ságnak, látta, amint az asszony leugrott az emlékoszlop csúcsáról és lezuhant. Ettől a látványtól a szerencsétlen ember megőrült, úgy hegy tébolydába kellett szállítani* " 7hTinrr itTfrim-rm r~nir~n nnnw muhi iImiiiiwiiihitiIi i mii'n i ühtwi—■■ i i Zenekritikát Szlovenszkó magyarságának! FuLgornak az „Uj Munka11 feltámasztásáról a P. M. H. április 6-üki számába irt cikke nagy visszhangot keltett a szlovenszkói magyar iroda­lom jelenlegi és jövendő tényezői között. A cikk­ben ugyan (a múlt tap asztalatalból leszűrt) jókora adag szkepszis van, mégis reménység tölti el sokak lelkét, ha arra gondolnak, hogy a vegetá­lás helyett élet kezdődik, mert Fórumot kapunk érv igy az olvasóközönségnek legalább az a része, amelyiknek nem mindegy, hogy mit olvas, már eleve tájék ózó adatik afelől, hogy mit érdemei a kezébe fognia- Csökkenni fog, de talán meg is* szűnik az az irodalmi „tisztességtelen verseny", amely az irodalmi termékeket a fizetett kritika, vagy a művön kívül álló momentumokra való hi­vatkozás segítségével igyekszik elhelyezni, mér­hetetlen kárára az igazi értékeknek, mert hiszen a közönség pénzbeli kapacitása véges valami. Nagy kár volna., ha az „Uj Munka11 tevékenyéé de nem terjeszkednék ki a szlovének ói magyar zenei élet vizsgálatára, mert ebben sem jobbak a/ viszonyok, sőt százszorta rosszabbak. (Itt az alko­tó zeneművészetre gondolok). Míg ugyanis az iró, a költő megtalálja azt a kiadót, folyóiratot, vagy napilapot, amelyen keresztül eljut a közön­séghez, s ebben már van némi kritika is, lévén a közlő sajtótermékek irodalmi nívója más és más, addig az alkotó zeneművész szinte leküzdhetetlen akadályok előtt áM fc-'csak nagyon ritkán fűd köz* vétlen környezetének elismerésénél többet elérni. A „beérkezés11 csaknem kizárólag Budapesten tör­ténik, 6 ez két okból könnyen nagy bajjá lehet. Először azért, mert a „beérkezettet11 Budapest, vagy egy más nagy kulturcenbrum könnyen magához szippantja, amikor is a „beérkezett1 szerzőt a szlovenszkói magyarság már el is vesztette, má­sodszor azért, — és ez száz százalékosan igaz a könnyű műfajokban —, mert a nagy kiadóknak' a dolog mindig üzlet, már pedig sokezres példány­számok esetében a tömegizlés dönt a könnyű faj- suiy, gyakran a tarba]inatlané:ág javára. Szóval az anyagi sikerrel járó beérkezés nem jelenti mindig a művészet diadalát. A szlovenszkói magyar zeneszerző úgyszólván teljesen magának ir. Nincs, aki megismertesse a közönséggel, mert a sajtóval szemben a bizalom csekély. A vidéken felbukkan egy-egy tehetség, de nincs, aki őszintén szólna hozzá és róla. a Úgy nem veszik tudomásul a létezését, vagy — ami még károsabban hat rá — tüstént kimondják ró­la, hogy a legjobb. A közönség, persze, nem tudja, hogy a hízelgő kritikát például a kritikust a szer­zőhöz vagy szüleihez fűző barátság hozta napvilág­ra, hogy „nem lehetett nem a legjobbat írni11, — ha pedig megtudja, úgy eleve bizalmatlan a legőszin­tébb kritika iránt is. Ezért érvényesül sok érték­telenség és megy veszendőbe sok reményteljes1 érték. Tekintélyre, Fórumra van szükség! A szlovenszkói zeneszerző Szlogen Bak ónak ir, ezért nem áll helyt a kifogás, hogy ,miért nem ie« menteti el magát Budapesttel?“ Tegyük fel, hogy a szlovenszkói szerző müve „saját kiadására11 gondol. (Hogy miit vesz meg a. pesti kiadó, azt már említettem.) Hogy csakis könnyű műfaj ki­adásáról lehet szó, az természetes, mert egy na­gyon kisszámú elitközönségtöl eltekintve a zene­kari müveknek és kamarazenének nincs „piaca11. Marad tehát a dal, speciálisan a magyar dal, vagy a táncdal. Ennek is van a legtöbb művelője Szlo- venezkón. Budapesten a kiadás kétezerbe drá­gább, mint Prágában, Prágában tehát sajtó alá kerül és megjelenik a mü. Most jön azután az érdeklődés és a megértés hiánya, a közömbös, vagy túlontúl dicsérő kritika és — a ráfizetés. Mert Szlovenszkón az is megtörténik, hogy egy kótát, amelyik 10 koronába kerül, öten-batan is lemásolnak, hogy meg ne kelljen venniük, de mgóis ismerjék a dolgot. Kritikai fórumra van szükség, amely egyben neveli nemcsak a szerző­ket, de a közönséget is! A. szlovenszkói szerző csak a legritkább eestben tudja müveit, megfelelő interpretálásban a közöm súg elé vinni, mert kevés az igazán nívós előadó művész s czekkkel is nehéz a kapcsolatot megte­remteni. A társadalmi helyzet játsza a főszerepet, valahányszor egy-egy nexus megkötése aktnál is- aá válik. Ajz előadó társadalmi pozíciója a főxno­memtum akkor ü, amidőn valamely rendjeimény látogatásáról van szó. Hiába a legjobb egy város­ban pl. a munkás- vagy iparos-dalárda, a társa­dalom egy rétege a szó szoros értelmében bojíkot- tálja ugyanakkor, amidőn más oldalról jövő silány beljesitanényefcnek tapsol. A kritikát mindenki ma­gában hordozza, de nincs bátorsága kimondani. Pedig az e téren való őszinte szókimondás nagyon sokat tehetne egy legalább kulturális viszonylat­ban egységes szlovenszkói magyar társadalom megteremtése érdekében. Egy Fórum itt őszintén szólhatna az őszinte gondolkodású emberekhez és megismertetné az alkotó művészeket az előadókkal, mindkét tábort pedig közelebb hozná a közönséghez. A művészet léikéiig arisztokratikus volta mit sem szenvedne1 a külsőségiek dtemokratiilá zásával. Azt hiszem, itt akadna a zenei Fórumnak legnehezebb, de egy­ben leghálásabb munkája. A rádió és a gramofon hatalmasan fejleszti a széles tömegek ízlését, de viszont nagyot rontott a fejlődő tehetségek érvényesülési lehetőségein. A közönség megfeledkezik arról, hogy nemcsak a zeneművészeti főiskola, hanem a pódium is nevek hogy a művész a közönséggel való kapcsolatban emelkedik tartalom és kifejezésmód dolgában., Könnyen odajutunk, hogy a zongorista fogalma majd Bartókra, Dohuánykra és e hasonló világ" .márkás nevekre szorítkozik, hogy az énekesnői majd Rasilides Máriánál és Németh Máriánál kez­dődik, pedig hát ezek a nevek egy maximumot jelentenek és nem is jöhetnek minden héten hoz­zánk- A ma még kisebb embereket pedig agyon­üti majd a közöny s hol lesz akkor a nevek foly­tatása, az utánpótlás, a művészet folytonossága? Vannak Szlovenszkón magyar kulturegyesüle- tek, amelyeknek, úgyszólván tekintet nélkül a műsorra, minden remdezményűk fényes anyagi si­kerrel jár, mert elsőrangúan, megszervezett láto­gatóközönségük van. a külföldi művészek szerep^ lé6e folytán előálló rendkívüli kiadások azonban, rendszerint felemésztik a legjobb bevételt is. Ezeknek az egyesületeknek elsőrendű feladatuk a Szlovenszkóból gyökerező magyar kultúra istá- polása. Meg kell találni a helyes arányt a műked­velők, a még fölfelé ívelő karriérek és a világ- márkás nevek között. A szlovenszkói magyar művészet (a szó legálta­lánosabb értelmében) nem lehet csupán függvé­nye a magyarországinak. Majd. ha megvalósul az a biológiai „csoda11 — meg kell valósulnia! — hogy az utódállamóikban is él és továbbfejlődik a magyar kultúra, akkor látjuk csak át, hogy m nem is csoda, hanem a dolgok természetes rend­je, az unurm necessarium. Szelekciós folyamatnak kell megindulnia Szlo­venszkón egy egységes kritika felé s ez holtba-- zonyosan meghozza az egészséges szelekciót a művészetekben is. Mi nem akarjuk nem látni azt, ami kivül van, egész egyszerűen meg akarjuk látni azt is, ami közöttünk van. Nem fogunk csu­pán felvenni, amikor adni is tudunk! Dénesdy PáJ. — Monstre cigin yhangver sem y a buda­pesti FTC pályán. Budapesti szierkesztősié- góifnk telefonálja: A .magyar cigányzenészek országos szövetsége május 29-én monstre hangversenyt, rendez ezer cigány részvételé­vel az FTC pályán. A befolyt összegből Rá­diós Béláinak állítanak síremléket. Hölgyem, örökké szeretem magát, Ha „M a r y“-orémmel ápolja arcát! Mindenütt kapható. Készítője: Dr. Lad. Pollák, gyógyszerész, PisSfcmy. — Repülőgépöasze&ftöiés házbeomkiással, tűzvész­nél és három halottal. Páriából jelentik: Ohateaa- roux felett tegnap 800 méter magBaságljaii fleane- ütközött két katonai repülőgép, mindkettő lezuhant és pilótái raömyetihaiMafk. A azexenjceétk-nség példá­jukat riflkátó körülmények között játszódott le. Az egyik repülőgép kettéhasadt és darabjai, a köetársa- ság-térre zuhantak. Az egyik satóiroydörab könnyeb­bem nnegsebesitett egy a térem áOUdogálő kocsist. A szerencsétlenül járt repülőgép pilótájának holttes­tét a pályaudvaron veszteglő tehervomat tetején ta­lálták meg. A másik repülőgép roncsai a VoMaiire- tór egyik házának tetőzetére estek, amelyet szét­romboltak. A ház emelete összeomlott és a romok között felrobbant és tüzet okozott a repülőgép mo­torja. A tűzvész viíl'Mmgyomam elharapózott. Az emeleti lakás lakói rémültem menekültök, egy szol­gálóleány azonban a konyhában rekedt és menthe­tetlenül a lángokban pusztult. A másik pilóta holt­testét ugyanennek a háznak aa udvarán találták meg. — Vakmerő betörés egy pozsonyi üzlet­ben. Pozsonyi szerkosztögógüník telefonálja: Vatameonő betörés történt ma éjszaka Hirstíh- beim Simon Köztársaság téri mbaáruházá- foan. Ismeretlen tettesek behatoltak a ház pincéjébe, aanedynék tetejét áttörték és igy jutottak be az üztefhelyteégíbe. Itt feltörték a pánoélszefkírényf, amely azonban üres volit és igy semmit sem tudtak elvinni. A rendőr­ség nemzetközi betörőket gyanúsít a betörés elkövetésével. — Izgalmas éjszakai hajsza Kassán két nemzet­közi betörő után. Kassai szerkesztőségünk telefo­nálja: Ajz éjszaka folyamán detektívek látogatták végig a kassai kocsmákat ás vendéglőiket. Az egyik mészáros -uccui vendéglőből a detektívek megjele­nésekor két ismeretlen látogató gyorsan eltávozott, akik súlyos kézi koffereket vittek magúikkal. A de­tektívek utánuk mentek, mire a két idegen futás­nak eredt, izgalmas hajsza indult meg az ismeret- llenek k ézrekeritéeé re akiknek azonban sikerült egérutat nyerni. Menekülés közben az égjük eldob­ta kofferjét, amelyben elsőrangú betörőezerszámok voltak. Valószínűnek tartják, hogy két. nagyvárosi bűnözőt sikerült megugrasztaní, akik Kassán akar­tak szerencsét próbálni Vidám rovaí ■i ———« nrn-—ir~nTirr~~~T-mn 1. A cukrászdába belép két ur. 2. Megszólal az egyik: —• Barátomnak ma van a születésnapja. Egy szép tortát szeretnék rendelni számára! 3. A kisasszony rámutat egy tortára. Gyönyörű szép rózsaszínű torta, rajta fe­hér betűkkel a fölirás: Sarolta. 4. Mondja az ur: —Remek! Csakhogy barátomat Józsefnek hívják. 5. — Oh, az nem tesz semmit. Majd kijavít­juk a fölirást. Csak három percet méííóztas- sék várni s már elkészül. 6. Három perc múlva hozzák vissza a mű­helyből a tortát Rajta a fölirás: József. 7. És megszólal az ur: — Baj van, kérem. Barátom egy szót sem tud magyarul. Német ember. Németül kellett volna a fölirás. 8. — Nem tesz semmit. Majd kijavítjuk. Csak két perc! 9. És két perc múlva hozzák a tortát. Rajta a cukorfölirás: Josef. 10. Nézi a vevő a tortát, aztán megcsóválja a fejét. — Nem jól van, kérem. Barátom ph-val írja a nevét. 11. — Oh, kérem, az a legkevesebb. Egy perc alatt kijavítjuk. 12. Egy perc múlva hozzák vissza a tortát. Rajta a fölirás: Joseph. 13. — Becsomagoljuk, kérem és hazaküldjük? 14. — Fölösleges! Tessék csak földarabolnl. Hiszen most rögtön itt az üzletben megesz szűk. (*) Hírek ©gy mondatban. Féraiudy, a hírneves francia színművész, a Oomediie Framoaiise tagja vég­legese® visszavonul a színpadtól. — Pitoeff, a Pá­niéban éílő orosz származású igazgató és Bzimésn: I/ondonba és Berlinbe indul vendégszerepelni tár­sulatával. —- SIk'vo Passeur, a tehetséges ifjú fran­cia színpadi író befejezte legújabb darabját, amely nek oiime: „Falragiasztás tilos!11 - - A párisi Soata színház felújítóit a Y vaiin legelső sikeres operettjét, amelynek a oime: La Hanté. —- Londonban 'április utolsó napjaiban kezdd meg vendégszereplését a ivó­mét opera sarimMnsutatia bécsi ós bérlted ónok műre ­mek toöaremükődóoéve*.

Next

/
Thumbnails
Contents