Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-13 / 86. (2307.) szám

15 DMA áprflfe 18, vaaáirnMp. 'mOTG^-MA.ű^SSí-HTOm _____ 1 u .*• ytr » , # . t/ _ J^ O!lH>%ZriX.OIl^V‘‘^ÖÍ>ALllL^L,, CT7w;Wt l^‘PAn\/r>í< ^ prágai magyar költők „JlViiOü ilOilYu lírai antológiája elé Ez. * Nyitott könyv*", amelyik húsvétikor jelenik meg, a líráinak van szentelve. Négy prágai miagyar lírikus, Darvas János, Győry Dezső, Szenes Erzsi és Vozári Dezső verseit foglalja magáiban. Erre a „.Nyitott könyv“-re nagy szükségünk volt: azonnal megmond oon, miért. Nagyon illetékesen. 'többszőr ímegállapi tást nyert', hogy a líra megtolt. A magyar líra még csak tartotta magát, de nyugaton és lé­ként Németországiban, a Mr a Goethe-Heinei hazájában kimondották a halálos Ítéletet. Nem akadt kiadó, aki merte voílna vállalni egy Urai kötet kiadását és amikor Stefan Zwoig az én Ady-tíoadiltásaámiat az Insel- Verlag-náíl el akarta helyezni, .szomorú le­vélben arról kéllett értesítenie, hogy aiz „Insed"* nem hajlandó lírát kihozni, olyany- nyira nem, hogy Zweig még a maga Ver- haeren-ifordiiltását sem tudta megjelentetni. Franc Werfel pedig, a pár excellen.ee líri­kus, kin-osaa vergődik elhibázott szindara­bok és [túlméretezett regények közi és nem ir több vemet. így állt a líra ügye még tavaly, ilyenkor. Az utolsó évben a Ilka. csodát művelt: be­hozta jtz évtizedes veszteséget és az irodal­mi börzén ma magasabban jegyzik, mint a többi műfaji Már látható, Híjból látható a vén a "(fülkében olvasgató u tas 'nem Re- marque könyvével, nem is Edgár WalLaee- j el, hanem — liraii antológiával, sőt egyes j költők versköteteivel. Már felbukkannak azok a magányos sétálók, vagy párok, akik újból felfedezik Hölderlint, a tavaszt, vagy pláne iazJt a sont, hogy: „lm vnvnderschanen Monoi Mm ..." Megtörtént a fordulat és uijból „kék az ég“, „zöld a föld**: a lirikusinak szabad megszó­lalnia, mert a természet visszahódította ma­gának az embert. (Záró(jelben örömmel je­lenthetem, hogy Ady-forditásaim is meg fog­nak jelenni és pedig pontosan ott, ahol nem akarták őket: az Ioselnél.) Hlyem előzmények után és ilyen kedvező auspiciumok mellett jelenik meg a prágai í liranégyes „Nyitott könyve**. Odaát Erdély­ben erős a prózairás. Ök kiltermeltek egy pár könyvet, amelyek komoly eseményt je­lentették és jelentenének vtilágirodalmá vi­szonylatban is, ha akadnia jó fordító. Itt' nálunk Szlavenazkón nincs olyan prózai.ró, akiről ezt el lehetne mondani. In­dulások, sőt itt-ott emelkedéseik, fejlődése® vonal, de sehol az a kéz, amely öklösen fog­ná és kezelné a próza tollát. Mondjuk ezt meg kertelés nélkül és ne fájjon ee a meg- miondás azoknak, akikre vonatkozik: osafk a munka dönti el az irodalmi problémákat és a .siker kérdését, amelyet kár másként for­szírozni.. Nincs prózánk, amely vetekedhetne az er- j délyi magyar prózával. D© van flirámík. És külsősképpen Prágában 'összetalálkozott négy lírikus, mindegyik külön világ: Szenes Erzsi, a tipikusan női költő az erőteljes 'és férfias lírai forrna kezeléssel; Győrv Dezső (akit egészén felületesen és skatulyázón „kisebbségi** költőnek s Ltomat i toltak), aki erő tud tengések 'után rátalált im agára, ami viszont azt jelenti, hogy a legerősebb szTo- venszkói Miraii egyéniségek egyike most ho­norálja kamatostul a bizalmi csekket. Dar­vas Jánost pedig, a cizellálét és álma tagot, aki nem tudta volt eddig áttörni a közte és költészete közti falat (amely pedig csak ködiM volt és mégis ennyire ellenállt) fel­rázta a nagyváros és belesKökkentette az erőbe és a komoly munkáiba, amely nem elégszik meg finomkodássaü. Darvas a piri- mér élményt, ma adekvát költői formában mondja el. Vozári Dezső, mint negyedik — úgy imonidainám talán: Szenes és Darvas két hegedű, de Győry és Vozári .fwóhangszer. Vozári egészen kívül áll, egészen sajátos és végleg nem hozható antológiái keretbe. Mégis: ez a húsvétikor megjelenő antoló­gia azért esemény, mert pont ez a mégy ember akaszkodott össze. Négy divergáló erő, de erő a javából. Termés, amelyikkel bátran ki lehet állni a piacra akár keleten, akár nyugaton és ami döntő, Sztovemszkón. Ez a százötven oldal nemcsak reprezentál: Sztovenszkó magyar Urai erejének azt a ré­szét mutatja be, amely eddig csak elszórtan jelentkezett, gyorsan olvasott és még gyor­sabban eltűnő napilapokban és könyvekben, amelyeket a széles rétegek nem vásároltak. (Ki „fogy** itt Szlovensskón mondjuk csak 3000 példányiban?) Ez « négy ember váloga­tott mérkőzést mutat ibe most, hogy az anto­lógia megjelenik, mert azt adják, amit leg- jobbjultnak tartanak. Végre egy könyv, amelyre szükség volt; egy könyv, amely nem azért jelenik meg, mert aikadt könnyel- mű kiadó, hanem azért, mert vártuk, hogy megjelenjen. A sdkxvem&zkói magyar élet ebben a könyvben mégy szellemi fókuszba iveit: ebben a keretben láthatja önmaga ér­dekesen d iifférenc'ált erejét, élniakarását, élni tudását. Ez a „Nyitott könyv** valóban nyitott könyv. Nincs eltitkolás, nincs farizeuskodás, nincs hátimögöíMség —: tehetség van csak. Esemény, hogy ez a tehetség j>oziitiv formát öltött. Neubauer Pál. Étethajók utasai Péchyné Bartóky Mária elbeszélő könyvé A húsvéti magyar könypiacra egy fehér könyv érkezük. Nemcsak külsejében, de lelké­ben is hófehér- Egy asszony szivéből csor­dult tiszta epika. Érzelmeséig, meleg tavaszi derű sugárzó jóság és sok-sok szeretet, Ti­pikus női Írások a szó legnemesebb értelmé­ben. öt elbeszélés és egy drámai jelenet van a kötetben. Ami közös bennük, az az idea­lizmus uralma, egy ideális lelkületű Írónak ideális lelkű, bősei harcolnak bennűik egy ideálisabb, szebb, jobb világért. Az erkölcsi világrend föltétilen érvényébe vetet * optimiz­mus sugárzik belőlük. Olyan optimizmus, olyan harmónia, milyet csak nagyon vallá­sos lélek lehelt ki magából s amely ma szin­te kontraszt és rendellenes ég. A tisztáié Ikü tavasziam- poézis muzsikája­Nem véletlen, hogy Bartóky Mária a ma­gyar lányoknak ajánlja könyvét. Valóban lányoknak való könyv. Lányok szive rezonál- hat erre a leány-lelkű könyvre a legtökélete­sebben. Itt, SaüovensTÍkóH kevés olyan könyv jelenik meg, ami lányainknak való speciális olvasmány, de e kevés közül ez a legkitű­nőbb, legalkalmasabb. Ha valaki húsvéti íjándékot akar adni serdülő leányának, enné! fehérebiblelkü könyvet nem adhat. Határo- Dott nyereséget és külön uj hangot jelent Szlovéné®kön a lányoknak való jó könyv meg- Meoéae. Tévedne az, afei azt hinné, hogy ez a bönyv kimondottan az ifjúsági irodalom kate­góriájába esik. Szó sincs róla- Nem szakíró- lalotm és nem pedagógia. Hanem egy mp- Kéwrfelkü literary lady rutinos béllétrisztiká- li. Hton pályázik hajszolt egyémeekedésre­Választékosé egyszerű akar lenni. Kerüli a realizmust, még inkább a naturalista uiro- manitikát. A régi klasszikus atikast keresi. Tiszta egyéniségéhez és tisztult témáihoz ez áll a legközelebb. Ez a stílus igénytelenség teszi Oly rokonszemvessé előadását és hozza közel alakjait az olvasóihoz. P. Bartóky Mária nemcsak irodalmi ve- zérazerepet játszik szlovenszkóői nőtárs ad al­munkban, hanem egyik főszervezője az itte­ni nőmozgaiómnak, mely mind. szélesebb ta­lajon veti áldást hozó magvait, terjeszti az építő jóakaratot, a nemes női öntudatot, a vallásé rköl esi megújhodás lelkű letet és a magyarság tehetségébe és létjogosultságába vetett hitet. A szlovénekéi és ruezinszkói női olvasótábor a Nagyasszonyon keresztül hűséges és ragaszkodó híve Bartóky Mária irodalmi-etikai munkásságának. Az Éleíha- jók utasai cimü uj könyve csak megpecséíe- lése ennek a bensőséges lelki frigynek, csak uj fronton való találkozás az uj oldaláról bemutatkozó írónővel. A könyvhöz Jankó vics Marcell irt előszót s Jankovics is erősen hangsúlyozza a pozso­nyi Concordia által gyönyörűen kiállttott kö­tet föltűnő etikai értékét. De irodalmi érté­keket is revelál. Igazán művészi rövidséggel állítja szembe a Muzsika c. elbeszélésben a tiszta, mély érzésű leánylellket a fölületes, üres, divatszai vakkal, szóMssaíbloeokkall do­bálózó divatbábbal. Ez talán a kötet legerő­sebb alkotása. Lesznek talán- akik kissé édeskésnek fog­ják találni stílusát. Lehet. De ez épp a túlfe­szített ideálizmusábél folyik. Itt-ott talán több az attegorizálő disz, több a szóoruamen­tika, aani a stílus erőteij ességét ezesitimen- | tátié vonásokkal gyengíti, — de éppen eiért asszon yi írás. Egy ,idabiíinn*5b«n nevelkedett .művészlelkü asszony vallomásai a leányöé- tekről. S ez a hang az ő saját hangja. Olyan •hang, amely sokakévá! közös és épp ezért, gazdag visszhangot- fog kelteni­P. Bartóky Mária könyvének, melyet Tichy Kálmán gyönj’örü illusztrációi díszíte­nek és amely 16 koronáért a P- M. H. kiadó­hivatala utján is megrendelhető, nem szabad egyetlen sdoveuszkój és ruszinszlkói magyar ysjgr vfc.v 1 valódi csomcsással J leány és magyar asszony baisvét-i ünnepi asztaláról hiányoenaa. (a—y.) Két erdélyi könyv Kés Károly:Erdély (KaUurlörténeíi vázlat) Kalotaszeg remetéje, Kós Károly, egyéb­ként hatalmas erejű építő és rajzoló művész ajándékozta meg az erdélyi irodalmat a leg­érdekesebb könyvvei. Nem költői ma és nem történelmi regény. Vázlatos lefestése Erdély történelmi múltjának, a magyar honfoglalást megelőző időktől egészen napjainkig. Nincs uj adat benne, mint ahogy az iró, saját be­vallása szerint erre nem is törekedett. Csak a saját szempontjai szerinti történelmi ténye­ket gyűjtötte össze, hogy igazolásául szolgál­janak szempontjai hangoztatásánál. Mik hát ezek a szempontok? így határozza meg: „Van-e különváló erdélyi lélek, minden em­beri észjárástól különböző gondólokozásmód és világszemlélet, temperamentum é« menta­litás, ami az ittvaló szellemi életmunka eredményeinek minden más eredménytől va­ló külön valóságát, viszont minden ittvaló eredménynek közösségét félreismerhetetle­nül és természetesen determinálja?*” A kérdés kihangsulyozottan jelentkezett a világháború utáni életünkben. Különösen er­délyi részről bebizonyosodni látták a magyar államélet centralizmusa bírálatában elhang­zott ama vádak jogosultságát, amelyek sze­rint ez a magyar politika már a történelem folyamán, tervszerűen, noha jóindulatúan ki­ürítette a magyarság Erdélyét, felszívta szel­lemi erőit s ugyanakkor, amikor a másik két nagy erdélyi nép, a százszság és a románság hatalmasan megerősítette a maga állásait, a magyarság ott lassan teljesen legyengült Pe­dig az egész magyar államba szétszéledt in­telligens erdélyi magyarságnak otthon lett volna a helye. Fel kellett volna vennie a terv­szerű versenyt a nagy céltudatossággal élő másik két népfajjal. Kultúrában, politikában, gazdaságban önálló kérdései voltak Erdély­nek mindig, amint Kós Károly könyve is bi­zonyítja. Erdély magyar népe akkor vcát sze­rencsés, élete és vezetőszerepe akkor volt biztosított, amikor az önállóság utján tett je­lentős lépéseket. Kitűnő erők és saját inga­tagsága legtöbbször levezették erről az útról. Számtalan szerencsétlenség után a történe­lem folyamán odáig jutott, hogy sorsa felől, quantité negMgeable-nak tekintve őt, megkér­dezése nélkül határoztak. Az Árpádok alatti Erdély életén, az erdé­lyi fejedelemségek korán, guberniumon és a negyvennyolcas unió eseményein át a mai időig vezet Kós Károly könyvében. Ese­mény- és kulturtörténelmi adatai vázlatossá­gukban is teljes és áttekinthető képét adják Erdély történelmi múltjának. A románság fel­lépését a jogokért folytatott küzdelemben kü­lönösen éles vonásokkal rajzolja meg. Érde­kesen von párhuzamot az 1843-as kolozsvári és az 1918-as gyulafehérvári gyűlés között. Az előbbin a szászok kelletlenek dé se és a ro­mánság határozott ellenzése mellett szavazta meg a magyarság a Magyarországgal való min­den feltétel nélküli egveiülését. Az utóbbin a szerepek már felcserélődtek: A románság csatlakoztatta le Erdély minden feltétel nél­kül, a szászok óvatos hozzájárulása mellett, a magyarság teljes kihagyásával, a román ki­rálysághoz, Az idáig vezető ut a leggrandi- ózusabb emberi erőfesztiésekkel, a teremtő­erő nagyszerű és elporlott magyar köveivel, mérhetetlen arányú erényekkel és hatalmas hibákkal van kirakva. Kós Károly könyvének kitűnő részletei a kultúrtörténeti adatok. Hibátlan szakérte­lemmel sorolja fel különösen a gazdag és ér­dekes erdélyi építőművészet korszakait és egyes eredményeit. Itt látja és mutatja ki a közös élet egyenlő törvényekkel munkáló ha­tásait a három népfaj alkotásaiban. Bámula­tosan gazdag aztán a könyv másik fele: Kós Károly 60 linoleummetszete. A metszetek nagyobbrészt építőművészet], és néprajzi tar­talmúak. Felsorakoznak: a gyulafehérvári ka- tedráilis, a fogarasi, ilyefalvai, magyarv»Bkói, magyar-gyerö-monostori, gerencei, maros­szenti mrei, türei templomok. Az erdélyi vá­rak. A brassói városháza, a szebeni városto­rony, a Martinuzzi-kastély Szamosujváron, a fejedelmi ház Tordán. Magyar, székely, szász és román nemesi, polgári, jobbágy házak. Végül a három nép ruházkodása. Gazdag könyv ez, érdekes könyv, szórakoz­tató és megdöbbentő olvasmány. Emellett tu­dományos értéke is van. Nemvárt feltűnést keltett a magyar történelemtudomány köré­ben is.' Szekfii Gyula és hozzá hasonló kali­berű törtéuettudósaink méltatták igen rész­letesen. Erdély felől egyre újabb meglepeté­sek érkeznek hozzánk. Kós Károly, érdekes erdélyi történetek s egy erős regény szerzője, a Kalotaszeg fái és falvacskái közé hazame­nekült egykor jónevű művész egy illusztrált történelmi könyvet küldött most csodálkozá­sunkra. A könyv tele vau, mondom, képek­kel. Tudományos könyvnél ilyen módon ás ilyeai mértékben, szokatlan bizony. Az el fő- szóban nagy merészen kijelenti, hogy egyet­len uj adatot sem ad, nem fedezett fel semmi újat, nem is akart. Ráadásul, amit mond, nem száraz, nem unalmas, s a mondatok a tudo­mányos teher alatt nem vánszorognak holt- fáradtan. Fürgén menetelnek a rajzok, a há­zak, az emberek gyönyörű sorfalai között. Egészen a lelkűnkbe lépkednek s ott tovább járkálnak hosszú napokig. Szegónységüidtet, gyámoltalanságunkat érezzük ezalatt. Egész erőnkből követeljük ennek a könyvnek a meg­felelőjét, evvel a címmel: Sziovenszkó. ♦ Mahkai Sándor: Egyedül (Bethlen Gábor lelkiarca) Makikai Sándor, Kolozsvár református püs­pöke közelebbi ismerősünk. A „Magyar fa sorsa"" óta ismerjük nagyszerű Írói arca. vo­násait. Megosud álluk bátorságát aa „Ördög- szekérében, ebben a merész igansógn törté­nelmi regényben. A történ elem ismerő finom intellektus munkját kaptuk a Bethlen Gábor­ról szóló könyvében. A nagy fejedelemről minden jelentős ma­gyar történettudós megfestette azt a képet, amelyet tudománya ée jóigyekezete segíts A gévei kialakított róla magában, A leghá'lá- sabb és legnehezebb tudományos feladatok közé tartozik. Megküzdöttek vele: Szilágyi Sándor, Szabó Károly, Fraknói Vilmos, Án­gyai Dávid, Acsády Ignác, Váró Ferenc, Szekfii Gyula és sokan. Makkai Sándor be­vallja, hogy gyerekkora óta állandó olvasmá­nya ezek a munkák. De ..személyes lelki szükségérzetet kellett kielégítenem azzal, hogy — mindannak felhasználásával, amit mások láttak benne, -— megalkossam Bethlen Gábor leüsd arcképét, amely az én számomra minden homályt ét rejtélyt eloszlatott". Evvel az alanyi szándékkal fog hozzá a munkához. Olyan eredménnyel végzi, hogy csak a teljes elismerés harteán lehet meg­emlékeznünk róla. A „lelkiarc*1 teljesnek tetszik, nem hiányzik belőle semmi, talán egyetlen vonás sem. BetMen Gábor életes va­lóságában áll elő Makkai munkája nyomán. De hogy mennyire fedi a háromszáz év előtt élt nagyszerű ember lényét a Makkai-te- remtette, nem tudjuk megállapítani. Lehet, how a két fejedelem között mégűs volt, van lényeges különbség: ezt csak a kortárs tudná eldönteni. A fennmaradt okiratok, főleg a fe­jedelem nagy levelezése és Szalárdi króniká­ja mégis arra engednek következtetni, hogy Makkai Sándor teremtőmunkája művészi uj- játeremtés, mégpedig az első alkalommal „használt** vonások, az először „alkalmazott * alkotórészek elfogadhatóan pontos titánhasz­nálásával. Bethlen Gábor tizenhárom éves koráiban ár­vaságra jutott. Elhanyagolt nevelést és a sors­tól sanyarú ifjúságot kapott. Makkai ponto­san megmondja azokat a tulajdonságoka I. amelyek mégis arra képesítették, hogy meg­hódítsa az ellentálló életet, a hatalmat és a történelmet. „Az emberi életerő rendkívüli megnyilatkozása volt... Aki Bethlen Gábort meg akarja érteni, ki nem térhet a fizikai és lelki ember törhetetlen életerejének alapié-- nye elől, amely az egész Bethlen-probléma adott centruma... Ez a rendkívüli éle terű öntudatos és fegyelmezett... Mikor Gábor tizenhárom éves korában első levelével meg­jelenik a történelemben, három kísérője vau: árvaság, tudatlanság, jelentéktelenség. Olyan gátak voltak abban a korban, amelyet közön­séges képességek soha Át nem törhettek volna ...“ Makkai Sándor megmutatja ebiben a köny­vében, hogy a tudatlanságban hagyott ember mégis hogy juthat el a szellemi ém k6d em­ber életesucsára. Megmagyarázza a fejedelem egész életének legtitkosabb sóvárgását: hogy szellemi fölénybe jusson ellenségei fölöt I. Elénk hozza folytonos zaklatottságban eltelt élete céltudatos törekvéseit: amikor lemond a kezei között levő fejedelem ságiról, ifjúságii tudatúiban és ugyaniakkor megválasztatja a szörnyű Báthory Gábort, a tiaeranyoloéveset, akit pedig igen jól ismer. De a könyv leg­szebb fejezetei az élete müvének eszközeihez hozzájutott Bethlen tárgyalása. Hihetetlenül nehéz körülmények között megteremti az európai nívójú erdélyi fejedelemséget, ópit- kezik, alkot, háborúzik, országát felvirágoz- tatjla. Legnagyobb sikerei között is egészem egyedül van. Álomszerű létezése a választott-

Next

/
Thumbnails
Contents